Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-07 / 184. szám

1959. augusztus 1., péntek Tízéves \ MAGYAR NÉP alkotmánya -V J 32. §. társadalmi életünk fejlödé sét, hanem igényli a társa dalom ügyeiben való rész­ételt és aktívan bekapcso­lódik a társadalom ügyeinek <1) A helyi tanácsok munkájukban közvet- az intézésébe. Az egyes ál­lenUl a lakosságra támaszkodnak, biztosit- landó bizottságokhoz példú­jak a dolgozók tevékeny részvételét, kezde- U1 a Szeged város I. kerüle­nényezését és ellenőrzését az államhatalom helyi gya- tében is naponta több hasz I,óriásában. nos javaslat fut be a lakos­Az. SZKP XXI. kongresz- gyámügyi, művelődésügyi, ség részérő1- De a javasia­s.iusa a szocialista állam to- lakásügyi, mezőgazdasági, tok megtételében nem merül vábbl fejlődésének az útját építés és közlekedésügyi á. kl. a széles néprétegek rész­a demokratizmus kiszéleeíté- b.) amelyek széles aktíva vetele a tarsadalom ügyei­dben jelölte meg, ami első- hálózatot építenek kl ma- nek az mtezesében, hanem sírban azt jelenti, hogy mi- guk körül a lakosság sorai- ®ok hasznos tett es cseleke­nél szélesebb tömegeket kell ból. Az állandó bizottságok det 18 látott napvilagot. bevonni a társadalom ügyei- így közvetlenül a lakossag- Itt föltétlen meg kell em­nnk az intézésébe. Lényegé- gal érintkezve és az aktlvis- líteni azt a serény, szorgal­om ugyanez a szelleme és tákon keresztül jő kapcso- mas munkát, amit Szeged célja alkotmányunk fent latot tartanak fenn a lakos- lakossága végzett a város idézett pontjának ls. Helyt sággal, jól tájékozottak az szépítéséért ós tisztaságáért ta rácsainknak közvetlenül egyes problémákban és he- az utóbbi hetekben. Szeged a lakosságra kell támaszkod- lyesen tudnak intézkedni, ma nemcsak az ország egyik ní>k a társadalmi ügyek in- Ezenkívül a tanácstagok fo- legszebb, hanem legtisztább térésében és mozgosíláni gadóóráin, családlátogatása- városa is. De hogy még kell a széles tömegeket u in, tanácstagi beszámolókon konkrétabb tettek beszélje­tá-sadalom feladatainak a keresztül biztosítják a la- nek, utalni kell két épitke­nuigoldásához, kosság széles rétegeinek a zésre, amely az I. kerület­Mézzük csak, hogyan va- bekapcsolását az állami élet ben folyik. Az egyik a Jo­lóeul meg a helyi tanácsaink irányításába, az államhala- zsef Attilactelepi iskola, ahol és a lakosság helyes kapcso- lom helyi gyakorlásába. az építés kb. 60 szazaiékát lata. Helyi tanácsaink éle- Néhány év óta, de különö- társadalnű munkában vég­télten rendkívül fontos sze- sen az utóbbi időkben egy- zik el, a másik pedig az repük van az állandó bizott- re Jobb viszony alakul ki a Oroszlán utcai napközis óvo­ságoknak. Nyolc állandó bl- helyi tanácsok és a lakosság da, ahol az építkezés 40 szá­zottság van, (kereskedelmi, között. Dolgozó népünk most. zalékát végzik el társadal­egeszségügyl, pénzügyi, már nemcsak szemléli a mi munkában. "(AsepuíziU-e"cc íuüJJfiUi (ú&aál a tízéves Szegedi Sepriigyár termékeit ? tett nyelű szobaseprűkből 6 jártak az üzem vezetői egy ezret szeretne rendelni, de automatagép bemutatóján. Amikor tíz ha politúrozott nyelűeket Mint mondják, hasonló évvel ezelőtt tudnak szállítani, mint az gépek beállításával is jelen­az egykori amerikai megrendelőknek, tőset léphét előre a seprű­"Győri Kefe- akkor kész egymilliós tételt gyártás, gyár* helyén is rendelni. Ez a mennyi- Többet és olcsóbban, ez a meghonosítót- ség Svéjc évi seprűszükség- nemes célkitűzés vezérli a ták Szegeden a nagyüzemi letének egyharmadát jelenti, szegedi seprűgyáriakat. De seprűgyártást, még nem igy A kereskedő nem is takar- hozzáteszik, hogy az ő tö­vetódött fel a kérdés, hogy gatta szándékát: a jó minő- rekvésükkel, sajnos, még kiseprűzik-e a külföldi pi- ségű, politúrozott nyelű sze- nem halad párhuzamosan a acrói a Szegedi Seprűgyá- gedi seprűkkel odahaza más ciroktermelés növelése. VI­rat. Alikor még sokan arról országbeli készítményeket lágviszonylatban még mais beszéltek, van-e jövője egy- szeretne kiszorítani. Nem Magyarországon termelik általán ennek a vállalkozás- valószínű, hogy ki tudják legdrágábban a cirkot. A nak. Arra hivatkoztak, hogy elégíteni igényét, mert az magyar seprű versenyképes­Szeg sden sohasem volt sep­rűgyir. Kevés a jó szak­munkás, a hazai versenytár­sak tözül több évtizedes ta­pasztatokkal rendelkező seprúgyárak működnek. Az­tán csakhamar kiderült, nem kell félteni a szegedi bátor kezdeményezőket. A bátor jelző ekkor méltán megillette a seprügyáriakat, mert mindjárt magukra vál­lalták a legigényesebb kül­földi vevők megrendeléseinek elkészítését. Azóta ők let­tek az ARTEX Külkereske­delmi Vállalat fő szállítói. Első gyártmányaik a fi­gurális kis seprűk voltak, amelyek nevüket a különbö­ző formájú, díszes nyelek miatt kapták. Ábrázoltak ezek kéményseprőt, vőle­gényt, menyasszonyt, zsokét és szmokingos urat egyaránt. A dobozra, amelyben tenge­ren túlra szállították, akkor is és azóta is ez áll: "Pap­rikaseprű, made in Hun­gary*. A szegediek sokáig nem ismerték az üzem gyártmányait. Hazai boltok­ba csak ritkán jut egy-két seprű. Leginkább csak kiál- üzem kapacitasat mar jocs- ségének fenntartásához pe­lításokon vagy kirakatokban kar> lekötötték. Igaz, te- dig nemcsak az előállítási láttak belőlük, mint most is mény van jelentős gépesí- költségek csökkentésére, ha­a Szegedi Ipari Vásáron. Ri- lésre, s ezzel a termelékeny- nem olcsóbb nyersanyagra zonyár.i sokan bosszankod- ség növelésére. is szükség van. Ha azt akar­nak: miért nem lehet vásá- Külföldön már Ismertek a juk, hogy ne seprűzzenek ki rolni c szép. tetszetős sep- seprűvarró-gépek. Itt Szege- bennünket a világpiacról, rűkből. A szabadtéri játé- den — mint a képen is lat- akkor a ciroktermelésben is kokra ' érkező vendé-ek is ható — kézzel végzik ezt a legalább annyit kell előre­szívese:i vinnének "emlék- műveletet, őszre azonban lépnünk, mint a seprűgyár­tárgyként belőlük. A nép- kapnak két varrógépet, tásban. gazdasí.g érdekeit szem előtt A seprűkötés gépesítésében Három, évvel ezelőtt már tartva, azonban megbocsát- viszont a szegediek járatot felmerült a szegedi üzem hatjuk a seprügyáriaknakés eIőbbre, mint más országbe- felújítása, ugy is mondhat­a rcnrlp-fi sTPi-velc- ni. attelepitese. Az epitkezes a vasart renűe, o szervek liek Néhány hete működik a város nvu°ati ÍDari övé­nek, hegy nem arusítanak a ' a vaios nyuDau, ipán ove­szegedi seprűkből Ugyanis már az első kötőgép, ame- zeteben már 1956-ban meg­10 év óta főként csak ex- lyet rövidesen újabb 19 kö- kezdődött. Az ellenforrada­HAZ AFELE A TU—104-EN portra termelnek az üzem- Vet majd. Húsz kötőasztalt lom okozta kártevések miatt _,„ cprn „vfvjik ki- " azonban nem folytatódha­SteniT küUöldí lgénya* Valtanak *c ™8 " ®Vben *«. ^ T* fcMta* ket pitiig az utóbbi idő- fiZ U-1 Sepek. A seprúnyel- üzemepites lehetősége. Élő­ben száz százalékkal meg- készítés munkájában az esz- reláthatóan 1962-ig épül fel nőtt a gyér termelése. De ha tergálás. csiszolás és pftll- ^nL^ek és ahol modern szociális af?s SüSfi gyartan8k' S°k íd6t" kÖltSé8Ct S « Két hete egy svájci keres- eJTlészt íel- Eiorelathatoan dolgozók rendelkezésére. Ha kedő jsrt az üzemben kül- két hónap múlva az eszter- megépül az új üzem, akkbr kereskedelmi szerveink kép- gálás és csiszolás munkáját nemcsak gyártmányai lesz­. ., ,, . , nek majd Szeged büszkesé­viseloinck tarsasagaban. Ugy automatagep végzi majd. A gci banem az aj gyár cs nyilatkozott, hogy a feherí- közelmúltban Budapesten berendezése is. Elöljárójában hadd mond- erős "lábaival* rögtön elrúg­jam meg; le a kalappal a ja magút a földtől. Orrán jól szovjet TU—104-es típusú re- kivehető a cirill betűvel pülőgép előtt. Megkurtította írott típusjelzés, hátsó kor­az egykor félelmetesen hosz- mányróezén szép nagy vö­szú időt, összezsugorította a röszászló ékeskedik és a fel­teret, mint a hétmérföldes Járó ajtóhoz f ^ előttetó' nél már várnak bennünket. volság] Háry Jánosí T'íí ^ Münchausen báró fantázia- meglátni és rögzíteni, ami­jánál is merészebben száll kor ellgazítónk (egy munka­tájak, városok, országok fe- esi ukrén fiú) sürgető hang­lett. s mire utazóközönsége ja hallatszik, hogy igyekez­észbe kapna, már ott is van zünk. a célnál Mielőtt felsorakoznának a A saját tapasztalataimról gépbe, egyenruhás férfiak és beszélek. , ,, „ , „ nők megkérdik az útlevél Talan jobban érzékelhető Kzámát feljegyzik, aztán ud­Tupoljev konstruktőr gepe- ' ' ~„ ' f ... nek sebessége, ha összeha- varlasa" mutatnak a feljá­sonlítjuk a gyorsvonattal. A rofa- "Pozsaloszta* -mond­füstöt prüszkölő és kavaró ]ak mosolyogva. VamvIzsgé­vasparipa közel 36 órahosz- l»t nincs, vagyis ezzel az szat kattogott velünk, mire Útlevélszám bejelentéssel le­megálltunk a kievi pálya- zajlott az összes hivatalos udvaron, onnan ugyanekkora ceremónia. A munkácsi fiú ideig tartolt az út Leningrádig, lentről integet utánunk. O majd újabb 12 óra tett el, nem jöhet velünk, neki vo­mlre megpillantottuk Moszk- naton kell hazautaznia, hi­va magasépületeinek ormát. szen a TU—104-es csak a Alig bírtuk kiegyenesítgetni magvar fővárosban száll le. merev tagjainkat, nem győz- Valaki még tréfóbói lekiált­Uk lemosni magunkról a ja nekl h jöjjön csak, a koromszennyet, a íaradtsag- ra i„ tói majd leragadt a szemünk Karpa°k M1,tt" ma,jd ,le" (a kényelmes hálófülkék el- gesztjük valahog- kötélén, lenére) ós olyan érzésünk de aztan becsapódd -a her­volt, hogy már valahol a metikusan zarodo ajto. Az világ végén tárhatunk, el- idő 8 óra 45 perc, moszkvai képzelhetetlenül messzire idő szerint, s a világ egyik Budapesttől, legkorszerűbb utasszállító . repülőgépe megmozdul ve­Irig7«lj«t*k I.., lünk. Lassan, ráérősen el­S aztán egy szép reggelen cammog a tér halszéléig, ott felültünk a karcsú, ezüst- rákanyarodik a nyílegyenes testű gépmadárra, amely kifutóra, megáll, majd meg­pontosan két óra és 15 perc remeg alattunk a fedélzet, múlva könnyedén leszállt, Megnézem az órám: ponto­llletve megállt velünk a feri- san 9-et mutat, hegyi repülőtér főépülete , előtt. Es ssovjet gép visi Majakovszkij azt írta: bannünkat "...irigyeljetek, én a Szov- 1 jetunió polgára vagyok.* Én Mi majdnem leghátul azt mondom: Tíz kilométer*- ülünk. Innen bajos lenne nyí magasságban büszke megszámolni, hányan lehe­voltam arra. hogy a mi ha- tünk a pazar berendezésű zánkpak a Szovjetunió a ba- utasfülkében, csak annyit rátja és szövetségese. tudok meg a csinos és rend­Nemcsak én mondom, ha- kívül előzékeny "léglkisasz­nem egy francia kapitalista szonytól*, hogy -telt ház* is azt írta alapos helyszíni van Közülünk, akik még tanulmányozás utan lapja nem utaztak repülőgépen. szamara, hogy a szovjet re- T,,, „„*„.„„ pülés ma a legfejlettebb, a fí"e 'ru-104-en n«n, meg­legbiztonsagosabb, a legke- !ehetose" lzgatültak. *Mi nyelmesebb és a legolcsóbb lenne, ha most lezuhan­az egész világon. Nos, hadd nank7" — szólal meg szom­mondjam el. én is impresz- szódjához fordulva egy 120 szióimat azzal kapcsolatban, kilóenyi hölgy, s újságból ami a biztonságot és főleg rögtönzött legyezőjével, sza­porán csapkodja magára a levegőt, A szomszédja ki­néz a kis kerek ablakon, megállapítja, hogy legalább ezer méterre van már tő­lünk a föld ée humorral vá­, VTtukovol repülőtér iaszolja: „Holt an g lenne messziről nezve hasonlít egy ,;„•.,, „ , óriási kiterjedésű rezervá- ^IÜnk' °e( uz?r* ne te86ek tumhoz, ahol különös, szürke íé,]ni> ,8Z0VJet geP visz ős­madarak tömege éli világát: "unket*. futkosnak, felszállnak, le- Emelkedünk. Fokozatosan ereszkednek álldogálnak. Az- megszűnnek a dobhártyapat­tan kiderül, hogy a »ma- togások, az Izzasztó levegő darak« koi-szeru repülőgépék, s. „„,„__.. .. s túlnyomó többségük TU |* ke2d, . Ví;la,m',yen utoP" —104-es típus Egymás után ™d°n ktcserelodm es mmd­fordulnak rá lassú és mégis 3°bba" pormullf, szobaho­kecse:s billegéssel a betonki- nersekletűvé válik. Lehet futókra, hogy aztán sajátos azonbanf hogy csak én ér­bőgő hangot hallatva neki- zenl ezt- mert a mellettem lendüljenek a levegöégnek ülő Németh Imre, a szegedi Bent a várótermekben vasipari ktsz dolgozója még mégsem fogynak az utasok, ugyancsak ph-oxodik. Nem Hiába fér ezekbe a nagy válaszol, ha szólok hozza, téglöfcéses gépekbe mintegy csak bólogat, kissé csodúlko­100 ember. az autóbuszok 2Ó mosollyal, mint aki nem egymást érve ontják az akarja elhinni, hogy csupán ujabb tömeget. Akkora itt ennyiből áll éz a ' nehezen szokte^ valósággal 'szédül ^ TÍ^ Pár ^ T^ benne. A világon létező ösz- va azo,nban mar , ctgarettát szes nyelvek sajátos dalia- vesz el°. kétségkívül mai keverednek itt egy- a jele, hogy teljesen mással. hiszen a külföldi helyreállt a közérzete, légiforgalmi társaságok gé- __ pei is szünet nélkül érkéz- 10 méter nek. s Angliából éppúgy magasságban hozzák a kíváncsi turistákat, vagy a hivatalos delegáció- ot„ sor kényelmes, fotöj­kat. mint Egyiptomból, vagy ^ru ülőhely húzódik a hosszú folyosó két oldalán. A jobb oldalon hárman, a hal*oldalon ketten ülnek, s a kényelmet illeti. Reservátum - óriási gépmadaraknak Indiából. A ledéire! megremeg A mi gépünk, vagyis ame­érdekes, hogy az üléshez rögzített hevedert senki n.-m kapcsolja a hasára. Nincs lyik Budapestre indul, a ki- érteimc, hiszen olyan simán jarattol mintegy 150 meter- ^ egyenletesen megyünk, re aU a sima betonon és hogy a kis asztalkára ctt tankol. Kissé lefele hajló, forró tea meg sem rezdül a aranvlag nem széles szár- csészében Mert, hogy e! ne nyával- úgy tűnik, mintha felejtsem, közben megterí­éppen most -terjesztette vol- tettek mindenkinek a hul­na ki azokat, hogy vaskos, lámzó járású, figyelmes ilc­wardessek. Az ülőhely kar­fájába rögzített egyszemé­lyes asztalra hófehér szal­vétát ós bőséges reggelit va­rázsoltak. Volt azon vaj, ka­viár, kétszersült, sült csir­ke, sütemény, tea, almabor, só és cukor. Ahogy elnéz­tem, jóízűen elfogyasztotta még az imént ugyancsak sá­padozó testes néni is. "Milyen magasan járunk?* — érdeklődöm az egyik ked­veskedő lánytól. Készsége­sen végigsiet a süppedő sző­nyegű folyosón, megnézi a műszert és közli: »A ma­gasság 9 ezer 800 méter*; Hűha! És ebből semmit nem lehet érezni. Az orrom oda­lapítom az ablaküveghez, hogy hadd nézzem, ellátok-e innen, fentről "Szögedébe*. A ragyogó tiszta levegő el­léhére azonban csak jókora zöld és sárgás foltok tüne­deznek elő a mélységből, majd később egy rettenete­sen kacskaringós folyó (va­lószínűleg a Dnyeper) kis­ujjnyi széles pántlikája vilá­gít fel hozzánk a ködös meszeségből. Házakat, épü­leteket, a legerősebb szem­meresztés ellenére sem sike­rül felfedeznem. Mint valami cukrászdában Nézek, nézek lefelé és nem hiszem el, hogy leg­alább 800 kilométeres sebes­séggel száguldunk. Ugy ülök a puha ülésen, mint valami cukrászdában, lá­tom, hogy a földi tereptár­gyak szép komótosan vonul­nak visszafelé alattunk, de olyan érzésem van, ^ogy a gyorsvonat mellett sokkal sebesebben rohannak vlsz­szafelé a sürgönypóznák.' Már éppen kezdem két­ségbe vonni a menetrend hi­telességét, azt ugyanis, nogy alig több mint két óra alatt hazaérünk Moszkvából, ami­kor megindulunk lefelé. Ezt határozottan lehet érezni, A motorok elcsendesednek, mintha kikapcsolták volna őket és simán, de állandóan haladunk a föld felé. Vá­rom, hogy a gyomrom meg ellenkező irányban igyek­szik majd. mint ahogy azt már megszokta ilyen eset­ben a Szeged—Budapest közti járaton, de semmi ilyesmit nem érzek. És való­színűleg mások sem érzik rosszul magukat, mert a személyzet által kínált víz­hatlan stanlcll és savanyú­cukorka közül csak az utób­bit igénylik egymás után. Ellenben alig lehet hallani egymás beszédét, a fülek mintha bedugultak volna. Suiulc hihetetlen « egósz Néhány percig tart ez a "nyomás*. Mint megtudom, már elhagytuk a Kárpáto­kat (semmit nem láttam be­lőlük), és a gép, mint min­dig ezen a tájon, lejjebb ereszkedett vagy hatezer méterrel, s valóban. Most már fürgébben halad alat­tunk hátrafelé a táj és a falvak, meg a városok töké­letesen kivehetők. De mi történt? Egészen közel van már a föld: azok ott búzakeresztek, amazok meg az úton ballagó pa­rasztkocsik. Ránézek az órá­ra: tizenegy múlt öt perc­cel. De hiszen akkor mar itthon is vagyunk! Gyorsan visszaigazítom 9-re a rr.uta- • tókat, s ebben a pillanatban enyhén koppan alattunk a ferihegyi-repülőtér talaja. Mire megállunk az állomás­épület előtt, amelynek erké­lyéről sok-sok kar és szí­nes kendő integet felénk, még egyszer ellenőrzöm az időt, mert hiába, hihetetlen ez az egész. Igen, pontosan a menet­rend szerint, azaz két óra ti­zenöt perc alatt érkeztünk meg Moszkvából, körülbelül kettőezer kilométer távol­ságból. Nagy István

Next

/
Oldalképek
Tartalom