Délmagyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-30 / 177. szám

—— Jó kezdeményezés volt a szabadtéri koncert] Az Állami Hangversenyzenekar és a budapesti kórusok! szegedi vendégíeliépéséről * Jó ötlet volt a legneme- a reflektorok, a közönség egyesítették Forr ay seb b értelemben vett nép- önkéntelenül tapsolni kez- Miklós és Péter József { szerű műsort állítani össze dett. Ferencsik János kitűnő együttesét. Az egész < erre a széles tömegeknek biztos kézzel, súlytalan estének talán legmaradan- < szánt hangversenyre, mely- mozdulatokkal tartotta kezé- dóbb élményét ők nyújtót-', nek előadásában a Szegedre ben a hatalmas apparátust, ták. Náluk nem volt prob- i érkező zenekar és énekkar 300 ember együtt lélegzett tematikus az intonáció, a! minden tagja szép teljesít- vele. A partitúra szépségeit hangzásegyensúly. Mindenj ményt nyújtott. A hatalmas szinte olvasni lehetett irá- kristálytisztán hangzott, tő-: előadó-művészgárdára is át- nyitó kezéről. Apró, finom kéletesen szólalt meg. A | Mindenki igyekszik, mene­ragadt a szegediek lelkese- hangsúlyok, széles pátoszú zenekari hangszerek közé f kül a hőség elől, de itt, a té­dése: a Beloiannisz téri ün- dallamvonalak formálódtak beiktatott nagy számú mik-tren nincs pardon: szembe nepi esték előkészítése, a keze alatt. Es az együttes rofon nem mindig és nem f kell nézni a perzselő suga­Szegedi Szabadtéri Játékok engedelmesen követte a egyformán tudta teljesíteni | rakkal, amelyek elől legfel­sikerének előmozdítása min- művészetet formáló kezet, az egész nézőtér minden | jebb egy kéttenyérnyi szal­denkinek szívügye lett. Hatalmas tömegdráma ra-' pontjára vonatkoztatva a | makalap védi az arcot. S Ez az izgalom, ez a min- gadta meg lelkünket, amint feladatát. A különböző f hiába a verejték, újra, meg den erőbevetés ragadt rá kibontakozott a zene a kar- hangszercsoportok a hang-\ újra kell kezdeni a jelene­minden előadóra és minden mester keze alatt. szórókon keresztül nem | tét, amig Burmeiszter, a hallgatóra, ez az erőbevetés Simándv József annyi mindenütt tudtak eaven- jSztanyiszlavszkij Színházba­(MarkOvits Tibor felvételei) Vlaszova a próba szünetében is a kis gidával foglalkozik. Friss káposztalevéllel jutalmazza tanulékonyságáért. érződött a zenekar minden nagv ejad után újabb szép- súlyban maradni. Az ének-1 lettmestere, az Eszmeralda tagján, a 200 tagú kóruson, ségeit bontotta ki a Psal- hangjának szépsége a í koreográfusa azt nem mond­szólistán és karmesteren. mus tenorszólójának. maga közvetlenségével A 111. Leonora- Tudtunkkal először for- tos hatást ért el. n yitány ma -csak* nyi- dujt ejd hogy az Az ünnepi játékoknak ki­tány. Kezdés, elindítása egy ország két legnagyobb formálódnak különböző mű­művészien felépített hang- együttese a Budapesti sortípusai; opera, operett, versenynek. Kezdetben min- Kórus és a Fővárosi szinmu, balett. Ha ilyen denki elfogódott volt, min- Énekkar összefogott erő- koncerteket hozunk a prog­denki csak próbálgatta, mi- ve\ mutat be egy müvet, ramba, akkor a hangverse­lyen is lehet a téren egy Mindkét együttestől külön- nyek is tömegeket fognak zenekarvak a hangzása. Tö- fcü!ön sokszor hallottuk a vonzani a Szegedi Szabadté­kéletes a mű megformálása Psalmust. A Szegedi Szabad- ri Játékokra, es felepitese és vártuk mi- w Játékok kedvéén most Dr. Faludi „éla lyen lesz a folytatás: biz-!3a: "Mehetünk tovább*. Itt van az egész együttes a színpadon, ki éppen munká­ban, ki éppen jelenésre vár­va. A statisztéria ugyancsak készenlétben áll, hiszen a tömegjelenetek beállítása na­Beethoven V. Szim­fóniája, a Sors-szimfó­nia. így kopogtat a Sors az ember kapuján* — mondja róla maga Beetho­ven. A főtéma szívünkbe dörömböli, hogyan fordul szempe Beethoven a sorssal, — ahogy Kodály szem­befordul Psalmus ában 1923 magyar sorsával. A szimfónia befejezése egy hatalmas népszónoki gesz­tus, amit a széles néptöme­gek azonnal magukénak éreznek. De ma ez az V. Szimfónia is tovább mutat önmagán, a szünet utáni monumentális zeneműre, a Psalmusra. Karmester, együttesek, mű­vészek ma itt a Magyar Zsoltárra összpontosították figyelmüket. A hallgatóság figyelte, milyen lesz itt, Eu­rópa talán legszebb szabad­téri színpadán Kodály Psal­musa? m Már a látvány is tapsot váltott ki. Amint elaludt a rivalda fénye és kigyúltak A heti játék naptár Július 39, csütörtök JúUus 31, péntek Augtipstus 1, szombat Augusztus 2, vasárnap Augusztus 3, héttő Augusztus 4, kedd Nincs előadás Nincs előadás Eszmeralda — szovjet balett Eszmeralda — szovjet balett Eszmeralda — szovjet balett Nincs előadás Három perc telefon Cseng a telefon. — Délmagyaror­szág szerkesztősé­ge? — Igen. ni a Hunyadit, amit már idén nem játszanak töb­bet. De nemcsak a szegediek van­Jegy és szállás nélkül is...; Ma és holnap nem lesz beállított pótszékekből bizto­előadás a szabadtérj színpa- sított helyet az előadásokra, don. Ezzel magyarázható, Ezek között jónéhány kül­hogy az idegenforgalom — földi is van. Budapesten a hasonlítva az előző napok- külkereskedelmi vállalatok­hoz — csökken. Ez nem je- nál tartózkodó nyugati üzlet­lenti azt, hogy nem érkezik emberek látogatásukat meg­naponta több száz ember szakítják, s leutaznak Sze­Szegedre, hiszen az ipari vá- gedre. sár és egyéb látványosság A szabadtéri előadások — melyről a rádióból és a nagy sikerének hírére sok lapokból értesültek —, vonz- idegen érkezik Szegedre ke­za az idegeneket. Az elmúlt rékpárral, motorkerékpárral, három nap alatt az Idegen- és személygépkocsival is. forgalmi Hivatal 300 egyéni Ezek az emberek nem jelzik utast szállásolt el, s a sza- előre érkezésüket s itt akar­badtéri játékok nézőterére nak ,valakogy "mindenáron­jegyhez és szálláshoz jutni. A szervező iroda és az Ide­genforgalmi Hivatal óriási forgalmat bonyolít le, igyek­szik a megnövekedett igé­nyeket kielégíteni. A jegy és szállás nélkül érkezőkön is segit a lehetőségek sze­— Itt Pórszasz tgv: yásart"­Hedvig, a Juhász Cyula Művelődési ZoJtJ LiirL a Otthon könyvtá- ffiTL rosa. Lehet, hogy TzélaeTneZT em­nem az elvtársak­megnézni az elő­adást, de már nem jutottak jegy­hez ... S meg egy érdekességet. Ami­óta a szabadtéri megkezdődött, — Kíváncsion S2{ntc elkapkodták hallgatjuk. a könyvtárban az — Tudja, na- operakalauzt. Va­gyon sokan meg- lamennyi példányt fordulnak nálunk kikölcsönöztem, ra tartozik, amit mondani szeret­nék, de érdekes tapasz talataim vannak a szabadtérivel kap­csolatban. a könyvtárban és a kultúrházban. Elragadtatással be­szélnek a játékok­ról, s tömegesen kérdezik, hogy nem tűznek-e ki csak egyet tartot­tam vissza, hogy benti olvasásra is maradjon. Még a régi, porosodó kis füzetek is elő­kerültek, amelyek újabb előadásokat a Hunyadi László­is még az idén. ról szóltak. Most Nagyon sokan van- meg, hogy a szov­nak, akik szeret- jet balett az Esz­nék még megnéz- meraldát játssza, Victor Hugó regé­nyét, A párizsi Notre Dame-t ke-1 rjnt. resik egyre töb­ben. Nekem ] könyvtárosnak kü-] lön öröm, hogy: még ilyen haszna is van a szabad­térinek. Hanem csakugyan azt mondja meg, mit lehetne tenni, hogy még több előadást is tartsanak? Mit mondjak az olva­sóimnak ? — Sajnos, erre a válasz csakugyan nem ránk tarto­zik. Legfeljebb együtt örülünk minden szegedivel, hogy a játékok máris ilyen nagy­sikerűek, s a ren­dezőség az idei próbaév tapaszt a latai alapján jö­vőre biztosan még több előadást hir­det meg. Amit pe­dig mi tehetünk annyi, hogy mind­ezt jólesően ide leírtuk. Burmeiszter balettmester imár két teljes órája nem •mozdult el a pulpitusról. ÍKezében a mikrofon, melyen keresztül a próbát irányítja. gyon sok figyelmet és gya­: korlást kíván. Beszélgetésre inem sok idő van, csak pár •percre lehet elcsípni valakit |az együttes vezetői, vagy ; művészei közül, de az itt el­töltött két óra alatt sokat tapasztal, hall és lát az új­ságíró így is. A kecske és a káposzta A próbákon legelőbb egy [vidám kecskegida tűnik fel az érdeklődőnek, amint ott­honosan jór-kel a színpadon, s mindenfelé követi Vlaszo­vát, a kiváló szólistát, ez esetben Eszmeralda megsze­mélyesítőjét. Ezért a tanulé­konyságáért természetesen jutalmat kap: Vlaszova egész fej káposztát -bíz rá*. A kis gida jóindulatát és engedelmességét így kell megvásárolni, hiszen a ba­lettben nagy szükség van rá. Nem csinál ugyan piruettet, de a romantikus meséhez szorosan hozzátartozik. -Te­kintélyét* az is növeli, hogy hét falut jártak össze érte, mire meglelték, hiszen ilyen­kor már ritkán lehet kis­gidát találni. Mindenesetre ő is hálás a nagy -kar­rierért* — Vlaszovának min­denben szót fogad és feltű­nően elégedett a sorsával. Amikor a statiszták nézftk És most az együttesé a szó, egymás után vonulnak be a táncosok, hogy az egyik nagy jelenetet végigpróbál­ják. Csodálatos ügyesség, kulturált mozgás! Csupa költészet, bravúr minden je­lenésük! Velük együtt, hoz­zájuk kitűnően igazodva dolgozik a színpadon a sze­gedi statisztéria. Híven kö­vetik a balettmester utasítá­sait, hanem egyszerre meg­akad a gépezet, mintha ve­zényszót kaptak volna, le­állnak és nézik, nézik a szovjet művészeket egészen nekifeledkezve. Játszaniok kellene nekik is, de a pró­bák szabályait átlépve, né­zőkké válnak egy percre á színpadon. Pedig valameny­nyien ők is táncosok! Burmeiszter tapintatosan ismét bevezeti őket a játék­ba, de lehet-e csodálni, hogy egyik szemük még mindig a szovjet művészeken ma­A statisztéria egy nagy tömegjelenetet gyakorol. rad? Hiába, ezt előbb meg kell nézni, fel kell ébredni az ámulatból, s csak azután lehet újra komolyan neki­kezdeni .. 5 Váltás - pillanatok alatt A díszletek egyébként már állnak. A két oldalbástya most a Notre Dame előtti tér várfala, s körülötte gó­tikus stílusban épített dísz­letelemek sorakoznak, ame­lyek különös monumentali­tást kölcsönöznek az ide­varázsolt szinpadi környe­zetnek. A megoldás végte­lenül ötletes és praktikus: azonos díszlet, kis és gyors változtatásokkal több szín­tér ábrázolására alkalmas, így pillanatok alatt át lehet rendezni a városon kívüli várkaput a Notre Dame te­révé, vagy bálteremmé, kocsmai ivóvá, börtönné, ahogy a cselekmény előre­haladása megkívánja. Egy magyar díszlettervező mon­dotta Lusin tervéről, hogy a lehetőségek teljes kiakná­zásával készült, ugyancsak épít a vetítésre, s e jótulaj­donságai mellett a leggyor­sabb színváltozást teszi le­hetővé. A díszleteket külön­ben a szovjet makett alap­ján a Szegedi Nemzeti Szín­ház asztalosai és festői ké­szítettek el, s munkájukról és szakértelmükről a szovjet művészek nagy elismeréssel Szóltak. Halk szavak — nagy fegyeiem Aki már járt színházi pró­bán, megszokhatta a rende­ző ingerültségét és gyakori kikelését, hangoskodását. Burmeisztertől egy hangos, indulatos szót nem lehet hallani. Ül a pulpituson, ke­zében a mikrofon, s csende­sen osztja az utasításokat. De e csendes szavakból is érti kötelességét mindenki, mert az együttes határtala­nul fegyelmezett. Ilyen tu­datos fegyelmezettség nélkül nem is lehetne megszervezni egy száztagú együttes és a nagyszámú statisztéria mű­vészi együttműködését. S hadd mondjam el: a jó pél­da is ragadós. A szegedi sta­tiszták egészen hozzászok­tak ehhez a munkastílushoz, s éppen olyan komolysággal és lelkiismeretességgel dol­goznak a maguk posztján, mint akár Vlaszova, Vinog­radova, Liepa vagy Szolop, az egvüttes legnevesebb mű­vészei. Még két nap ... Akkor a sok próba, fáradság a kö­zönség előtt érik a legszebb művészi ajándékká. Akkor mindaz teljes tökéletességé­bén bomlik ki előttünk, amit a tegnapi próbán még csak vázlataiban láttunk. Ugy hiszem, a nagy várako­zás nagy élménnyel zárul. S. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom