Délmagyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-26 / 174. szám

5 Varérnsp, Í9S9. Július Essmei harc a Magyar Népkö Irta: KÁLLAI GYULA A világnézeti felvilágosító munkának különösen nagy jelentősége van hazánkban. A dicsőséges 1919-es Magyar Tanácsköztársaság vérbefoítása után az ellenforradalmi burzsoáA Európában elsőnek Magyarországon intézményesítette a fasizmus politikai rendszerét. Az uralkodó osztályok tűzzel-vassal irtották a Tanácsköztársaság emlékét, elnyomtak minden haladó gondolatot és minden eszközt felhasználtak arra, hogy a tömegekben a fasizmus ideológiáját terjesszék, amelynek a fő „alkotó eleme Magyarországon az irredenta nacionalizmus yolt. A 25 éves ellenforradalmi korszak idején legálisan működő, magukat -ellenzékinek* nevező kispolgári és polgári pártok — sőt még a Szociáldemokrata Párt jobboldali vezetősége is — azonosították magukat az uralkodó osztályok nacionalista ideológiájával. Következetes eszmei harcot egyedül a kommunista párt folytatott a nacionalizmus ellen. A kommunista párt azónban 25 évig illegálisan tevékenykedett, harcosait a bitó és a börtön állandóan tizedelte. Magyarország felszabadulása 1945-ben óriási változást eredményezett A magyar dolgozó nép, a kommunisták vezetésével élt azzal a szabadsággal, amelyet a szovjet nép felszabadító harca teremtett meg. A felszabadulás után megkezdődött marxizmus—leninizmus nagyobb arányú térhódítása a tömegekben. Ebben döntő jelentősége volt a párt helyes politikájának. A kapcsolat a párt és a tömegek között még inkább erősödött 1947—18-ban, amikor kivívtuk a proletariátus diktatúráját. A szocialista hatalom megteremtése, s a szocializmus építésében elért eredmények növelték a tömegek érdeklődését a párt világnézete, A marxizmus—leninizmus iránt Ez a kedvező fejlődés azonban 1948— 49 után nem folytatódott megfelelőképpen. A párt politikai vonalvezetésében egyre jobban kezdtek érvényesülni az egészségtelen -baloldali* torzulások, a káros dogmatizmus, amely akadályozta az élet jelenségeinek beható tanulmányozását és gátolta az elméleti munkát A párt vezetésében kezdett elterebélyeeedni a személyi kultusz. 1953 júniusában az MDP KV feltárta a párt tevékenységében mutatkozó hibákat 4,A hibák következetes kijavítása azonban nepa következett be.__A kormány és a párt vezetésében., nagy szerepet kapott Nagy Imre. Nagy Imre politikai fellépésé ellentétben volt a -párt határozataival. ö nem a hibák kijavítására — s ezen az úton a párt tekintélyének növelésére, a párt és a tömegek között a bizalom helyreállítására törekedett, hanem a párt tekintélyének további rombolására. A Nagy Imre és csoportja által hirdetett jobboldali nézetek terjedését megkönnyítette az a körülmény, hogy a pártVezetés 1953 júniusa után sem tudott következetesen szakítani a szektás, dogmatikus hibákkal. Szektás talajról nem lehetett eredményesen bírálni a jobboldali nézeteket. Bár Nagy Imrét 1955 márciusában kizárták a vezetésből és később a pártból is, de az adminisztratív intézkedéseket nem kísérte megfelelő eszmei harc, a jobboldali nézetek' nem szenvedtek döntő vereséget. "C1 bben a helyzetben érte hazánkat a a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tisztító szele. A XX. kongresszus korunk nagy, milliókat foglalkoztató kérdéseit vetette fel és válaszolta meg a marxizmus—leninizpius fényében. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa nagy, pozitív befolyást gyakorolt az egész világ munkásmozgalmára és új elméleti és gyakorlati politikai sikerek alapját vetette meg a .kommunista és munkáspártok tevékenységében. Nálunk azonban — az országban kialakult politikai helyzet* a párt vezetésében a revizionista és szektás erők között folytatott kötélhúzás miatt nem érvényesülhetett azonnal a XX, kongresszus pozitív hatása. A régi vezetés szembeszállása a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eszméivel elősegítette a Nagy Imre körül tudatosan szervezett revizionista csoportnak azt az igykezetét, hogy kisajátítsa és meghamisítsa a kongresszus eszméit, s azokat saját, revizionista, antimarxista platformjának Igazolására használja feL A XX. kongresszus hatására megindult a pártban a forradalmi erők tömörülése. Ezen egészséges forradalmi erők jelentkezésének és nyomásának hatására a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1956 júliusi határozata a kétfrontos harcot hirdette meg: a jobboldali veszély, mint fő veszély elleni harc mellett rámutatott a szektás, dogmatikus hibák kiküszöbölésének szükségességére is. A júliusi központi vezetőségi ülés határozata kedvező kiindulási pontot teremtett a hibák felszámolásához, s az eredményes eszmei-politikai harc kibontakozásához. Ez a lehetőség azonban nem vált valósággá. A revizionista csoport, szövetségre lépve a külső és belső ellenforradalmi erőkkel, féktelen pártellenes hadjáratba kezdett. A pártvezetés egyrészt a régi hibák mentegetése, másrészt a revizionizmussal szemben eluralkodó békülékenység miatt nem tudott kellő erőket felsorakoztatni ebben a harcban. A magyar kommunisták az ellenforra-i dalom megsemmisítése során az eszmei harcban a fő tüzet a szocialista tábor egységét romboló, a proletár internacionalizmust meghamisító revizionista nézetek ellen irányították, melyek a magyarországi ellenforradalom eszmei előkészítésében a főszerepet játszották. Nagy Imre és csoportja a proletárdiktatúra elleni támadásait a nemzeti sajátosságokra való hamis hivatkozással kendőzte. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a iiépi demokrácia a proletárdiktatúra -demokratikus* válfaja, melyben a proletárhatalom elnyomó funkcióinak el kell sorvadniok. Ez elrpéletileg az osztályharc elvének feladását, az osztálybéke meghirdetését jelentette, a gyakorlatban pedig a munkásosztály lefegyverzéséhez, a fehérterror tombolásához vezetett. VEZET madtí • Kállai elvtárs cikke — amelyet rövidített szöty-, tel közlünk — a Kommuiiylszt 1959. júliusi számában jelent meg, A revizionisták támadták a magyarszovjet barátságot, a -hegemonizmus* vádjával illették a Szovjetuniót, s arra törekedtek, hogy Magyarország elszakításával megbontsák a szocialista tábor egységét. Nagy Imre igyekezett közös nevezőre hozni az imperialista agresszió fegyvereiként fellépő, támadó jellegű katonaipolitikai csoportosulásokat, a NATO-t, a SEATO-t, a szocialista országok védelmi szövetségével, a varsói szerződéssel, a -tömbönkívüliség* prófétájaként lépett fel és kihirdette Magyarország -semlegességét*. Ez a -semlegesség« azonban az imperialista táborhoz való csatlakozásnak, a magyar nemzeti függetlenség eladásának fügefalevele volt. A szocializmus -magyar útja* amelyet a -nemzeti kommunisták* hirdettek: elszakadás a SzovjetuniótóL a szocialista tábortól, a kommunista párt, a munkásosztály vezető szerepének feladása/ á demokratikus centralizmus megszüntetése. A revizionisták nacionalista propagandája — a szovjetellenesség, a -külön, magyar út* hirdetése, a semlegesség jelszava, a nemzeti hagyományok meghamisítása és szembeállítása a proletárdiktatúrával — szövetségben, egységfrontban volt a reakciós magyar nacionalizmussal. Magyarországon a nacionalizmusnak erős a hatása, mélyek a történelmi gyökerei. A Tanácsköztársaság vérbefojtása után az idegen segítséggel ismét hatalomra jutó magyar uralkodó osztályok világosan felismerték, hogy hatalmuk megőrzésének és fenntartásának legfontosabb eszmeiideológiai feltétele a proletár internacionalizmus, a magyar—szovjet barátság eszméinek kiűzése a tömegekből, a nacionalizmus terjesztése. A nacionalista demagógiát később felhasználták arra, hogy az országot a hitleri Németország oldalán belehajszolják a 6zovjetellenes háborúba. A reakciós magyar uralkodó osztályok — melyek -nemzetfenntartó* osztályoknak hirdették önmagúkat —, eladták a nemzeti függetlenséget, a pusztulás szélére sodorták a nemzetet A burzsoá nacionalizmus különféle áramlatai a felszabadulás után is megmaradtak. Az 1956-os magyarországi ellenforradalom ideológiai előkészítésében, a tömegek félrevezetésében nagy szerepet játszott, hogy az ellenforradalmárok a függetlenségi harcok — különösen az 1848—1849-es szabadságharc hagyományait meghamisították és szovjetellenes uszításra használták fel. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány fellépése első pillanatától kezdve a szovjet—magyar barátság, a proletár internacionalizmus és a magyar nemzeti függetlenség megvédésének pozíciójából vette fel a harcot a burzsoá nacionalizmus ellen. A burzsoá nacionalizmus ellen folytatott eszmei-ideológiai harc pozitív tartalma annak tudatossá tétele, hogy nincs magyar nemzeti függetlenség a szovjet—magyar barátság és a szocialista tábor egysége, ereje nélküL Az opportunisták a proletárdiktatúra ellen fellépve, tagadták a munkásosztály társadalmi vezető szerepét, valamint a munkásosztály pártja vezető szerepét és az értelmiség vezető szerepét hirdették. 1956-ig az értelmiség jelentős fejlődésen ment át, de többsége még nem tette magáévá a marxizmus—leninizmus elméletét és az ellenforradalom eszméi előkészítésének időszakában, a proletárhatalom meggyengülése láttán, gondolkodásában ismét felelevenedtek saját -vezető szerepének* illúziói. Ezeket az illúziókat a revizionisták ébresztgették. Pártunk győzelmet aratott a revizionista, ellenforradalmi eszmék felett. Pártunk most egységes, szilárdan a marxismus—leninizmus talaján áll, pplitikájá helyes és ezért a tömegekre gyakorolt befolyása nagy és állandóan növekszik. Megtörtük a révizionizmus befolyását az alapvető osztályok, a munkásosztály és a parasztság tömegeire. A revizionista ideológia nyüt fórumait felszámoltuk. Ezeket az eredményeket úgy értük el, hogy az eszmei harcot helyes elvi alapokról folytattuk. A révizionizmus, mint fő veszély ellen küzdve, harcoltunk minden szektás-dogmatikus megnyilvánulás ellen is. A dogmatizmus elleni fellépésünk a fő veszélyt jelentő révizionizmus leküzdését is szolgálta. A sikeres eszmei harc egyik fontos feltétele volt, hogy megszilárdítsuk a marxizmus—leninizmus pozícióit tudományos és kulturális életünkben. A revizionisták, szövetségben a magyar szellemi élet régi burzsoá és kispolgári irányzatainak követőivel, elsősorban a kultúra területéről Indultak támadásra a proletárdiktatúra ellen, a kulturális élet legális lehetőségeit fehasználva igyekeztek zűrzavart támasztani, befolyást gyakorolni az értelmiség, a diákifjúság, az ingadozó középrétegek szélesebb köreire. Az ellenséges ideológiai előretörést megkönnyítették korábbi kulturális politikánk egyes .dogmatikus és szektás hibái, valamint az, hogy az ellenforradalmat megelőző években nem folyt következetes elvi kritikai hare a polgári és'kispolgári ideológiák, művészet.j és tudományos irányzatok ellen. A kultúra11 frontján sikerült a forradalmi erők ellentámadását végrehajtani; az ellenséges erőket elszigetelni, a tudományos és művészeti fellendülés egész» séges alapjait megvetni. . A 2 előrehaladás fontos kulcsa, hogy a pártvezetés ma sokkal nagyobb gondo't fordít ideológiai és. kulturális éle' tünk • legfontosabb kérdéseinek elviifelméleti tisztázására és sokkal következetesebben támaszkodik e területek kipróbált, elvhű, kommunista és pártonkívülierőire, alkotó tevékenységük segítésér* és ösztönzésére. .Ideológiai és. kultuygjis. életünk fejlődésében nagy" • -'jeléhf öségií lépés vcftt az, Kógy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága az alkotó művészek és tudósok, az ideológia és kultúra kérdéseivel foglalkozó szakemberek, a pedagógusok" széles körének bevonásiéval kidolgozta 'a párt művelődéspolitikai irányelveit. Az eszmei harc kibontakozásában'; á tudományos és művészeti élet továbbfejlesztésében igen eredményes módszernek bizonyult a párt Központi Bizottsága mellett működő elméleti munkaközösségek megszervezése. Ezek a legfontosabb társadalomtudományi ágazatoknak megfelelően . tömörítik a legképzettebb marxista erőket, s kollektív munkával kidolgozzák a magyar szellemi élet fejlődésének legfontosabb kérdéseit, vizsgálják a társadalmi fejlődés, a szocialista építés soron levő legfontosabb problé; máit, s bírálják a még elevenen ható' antimarxista áramlatokat. Lényeges kérdés Lukács György politikai, filozófiai és esztétikai' nézeteinek" bírálata. Lukács György elméleti >és politikai tevékenységére mindig az yolt a jellemző, hogy nem érvényesítette következetesen1 a proletár osztályálláspontot, a kommunista pártosságot, a legfontosabb kérdésekben polgári-kispolgári álláspontra helyezkedett. Ebből a néző-' pontból születtek a 20-as, 30-as éVekbert antikapitalista, antifasiszta művet" is, de ez a nézőpont vált alapjává a népi demokráciáról alkotott antimarxista .koncepciójának, majd a proletárdiktatúra elleni 1956-os nyílt fellépésének is. , Lukács egész politikai, filozófiai, tudomány- és művészetelméleti munkásságon lényegében végigvonul a burzsoá politikával és ideológiával való megbékélés, az előtte való behódolás opportunista koncepciója. Lukács elméleti munkásságában a proletár bsztályálláspontot a szocialista forradalom, a tudományos kommunizmus elvét felcseréli az ideológiai koegzisztencia, a liberalizmus, a polgári demokratizmus elvével. A filozófiában, a dialektikus és történelmi materializmus álláspontját a racionalizmus, a polgári humanizmus, az általános demokratizmus elméletével helyettesíti. Az esztétikában elveti a lenini pártosság, a szocialista realizmus elvét, s ezzel szem* ben a kritikai polgári realizmus, a művészi ösztönösség dicsőítését tartja fő feladatának. Lukács György antimarxista nézeteivel a magyarországi révizionizmus kibontakozásához is elméleti igazolást adott és különösen súlyos károkat okozott a magyar irodalmi, művészeti élet alakulásában. A közgazdaságtudományban éles harcot kell folytatnunk a népgazdaság központi irányítását tagadó, a gazdasági egységek teljes autonómiáját és spontán fejlődését hirdető nézetek ellen, valamint azon reformista törekvések ellen, amelyek a mai kapitalizmus állammonopolista jellegét félremagyarázva a marxi közgazdasági elmélet alapvető tanításait, így a kapitalista túltermelési válság objéktív törvényszerűségét igyekeztek tagadni. A történelemtudományban a harc a pártosság, a történelmi matéria} izmus következetes érvényesítéséért folyik: egyrészt az alkotó tevékenységet gátló szubjektivista voluntarizmus és dpgmatizmus ellen, másrészt a révizionizmus hatására megnövekedett, s ma a leglényegesebb viszszahúzó tényezőt jelentő burzsoá objektivizmus és nacionalista szemlélet ellen. Tudományos életünk fontos problémája a burzsoá objektivizmus, .* régi. polgári iskolák, a pozitivizmus, a\szellemtörténeti módszerek leküzdése. >. Irodalmi és művészeti életiirfkre ma már az egészséges, fejlődés a jellemző. Az elmúlt évben számos olyan regény, dráma, vers, film, képzőművészeti és zeneművészeti alkotás született, amely a munkásosztály világnézetének talajáról ábrázolja népünk mai életét és harcát az 1956-os ellenforradalom ellen. Egyre inkább méltó helyet kap irodalmunkban és művészetünkben a magyar munkásmozgalom hősi harcainak ábrázolása is. A párt ezeket az eredményeket elvi alapokon érte el. Pártunk habozás nélkül a törvény szigorával lépett fel azokkal szemben, akik tudatosan átálltak az ellenség oldalára (Déry Tibor, Háy Gyula stb.), s súlyos bűnöket követtek el népünk.- érdekei ellen. De ugyanakkor mesz* szemenö ;türelmét tanúsított minden becsületes,, a népet szolgálni tudó és akaró író és művész iránt, mégha megtévedt is, s Baráti, elvi kritikái segítséget nyújt, hogy leküzdje eszmei, világnézett elmaradottságit. Ezzel a politikával érte el pártunk, ' hogy íróink és művészeink több- sége, köztük a marxizmustól távol álló, • jelentő* Jpilturália személyiségek is, részt r vettek a szocialista konszolidációban, alkotnák s közreműködnek kulturális és politikai életünkben. -A fejlődés ellenére irodalmi és művészeti életünknek még sok megoldatlan problémája is van. f - Művészeti életünknek Jelentős problé.maj^ tipgv az -.ellenforradalom hatására megélénkül tek a polgári dekadencia különböző irányzatai, a modernizmus, a formalizmus, a -politikamentesség-. Ezek a jelenségek nem utolsaascbim jelzik íróink, művészeink egy részének eijzakadottságát a néptől, -eszmei tévelygésük^ és a szocialista fejlődés.i.sartelaií^.re.tórfÍÉíeitől. vaJó elfordulást Ezért művészét; élivehá1 adásunk egyik legdöatébV- kérdése ntej a marxista kritika fejlesztése. Az ízlésbeli elmaradottság, egyes egészé ségtelen jellenségek á tömegek művelődésében szintén éreztetik hatásukat. Vannak. jelenfős rétegek, amelyeknek kulturális igénye még ma is a Horthy-rendszertől örökölt kispolgári álkultúra színvonalán mozog. Művészeti intézményeink a -dolgozók kulturájjs.. igényei kielégítésének*, a -kultúra demokratizálásának- jelszavai mögé húzódva, sokszor. .engedtek és engednek *pVtóspolgari' * ízlés/ igénytelenség nv<>rpásáf>akr szem,elől tévesztve a kultu', rálts éevelés, a kuíturálrt színvonal eme* lésenek feladatát. Ma egyik igen fontos teendőnknek, tartjuk^ hogy kiszórjuk a kulturális szemetét','mely'a huliganizmus, • a kispolgári individualizmus és a burzsoá erkölcsiség égjük ' jelentós .terjesztője ' az ifjúság, s az elmaradottabb tömegek.- között. , ... '"• Tömegeinkre — Különösen a falusi dolgozók' tudatára > még befolyást 7. gyakorolnak a különböző * vaUáscs-.aideplógiák,, különösei*-a vka*olicizrnu6. Sajnos az utpbbi 5—6 évben — az állam és az egyházak szükségszerű együttműködésének opportunista felfogása - miatt á vallás el* .leni eszmei harc- lényegében szünetelt. Az egyházakon belül nálunk is nem lebecsülhető .arányban- vannak olyan ele-', mek, akik a népi demokratikus állam elleni harc álláspontjára helyezkednek. A •klerikális reakció — politikai reakció, s ellene úgy lépünk fel, mint bármely más, a népi demokrácia államrendje ellen fellépő politikai csoporttal, politikai támadással szemben. A vallásos ideológia elleni harcban pártunk számol" az objektív körülményekkel és megkülönböztető figyelemmel kezeli az állam és az egyházak együttműködése, a klerikális reakció elleni harc és a vallás, mint idealista, reakciós világnézet el* leni .küzdelem kérdéseit. Az t egyházak a szocializmus építésének idején még hoszszú ideig fennmaradnak, mert a hívő tömegek vdllásos világnézete — amely egyik napról a másikra nem tűnik el — biztosítja fennmaradásuk alapjait. Ezért aszjn cializmust építő államnak az egyházak létével számolni kell, s politikáját úgy kell meghatároznia, hogy áz egyházak ne keresztezzék a szocializmus építésének célkitűzéseit, hanem támogassák azokat. Ezért az állam és az egyházak között az állam által meghatározott alapon és keretekben együttműködést kell' kialakítani. Erre az együttműködésre az egyházakat nemcsak az készteti, hogy a hatalom a munkásosztály kezében van, hanem az is, hogy a hívő tömegek többsége egyetért a szocializmus célkitűzéseivel és támogatja (Folytatás a 8. oldalon.)