Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

Péntek. 1959. május 1. a szegedi sajtó A május elsejei műsor A Szegedi Híradó, az első a Tavaszvidéki Üjság — ez állandó jellegű napilap 1859 is két évig élt —, majdegy»vasárnap, tavaszelő 1-én?, éves "egyeduralom? után a azaz május elsején jelent három évig élő Szegedi Lameg, Kempelen Győző szere pok. kcsztésében, Burger Zsig- Nagy ellenfele, a Szegedi mond könyvkereskedő kiadá- Napló 1878-ban jelent meg sában, négy oldalon. A la- először, itt dolgozott Móra, pot Szegeden "házhozhordás- a lap későbbi főszerkeszsal? évi 6 forinttal lehetett tője. előfizetni. Egyes szám 8 új- Ma is élő napilapunk, a krajcár volt. Nyomta Burger Délmagyarország 1910-ben Zsigmond könyvnyomdája. indult, Róna Lajos szerkeszBizony sok bajjal küszköd- tésében. A Délmagyarország tek itt akkori őseink. A ve- lapcím először a Móra Fezércikk mindjárt arról pa- renc által szerkesztett "honnaszkodik, hogy nincs ipa- ismertető? folyóiraton tűnt runk és kereskedelmünk fel, s ilyen formában 1905— nagyban, és irodalmunk, 1912-ig élt. ipariskoláink, gazdasági egye- A szegedi állandó újság sületünk, egyetemeink, min- ma Bzdz éves. Úttörő muntagazdaságaink, ipari vasá- kat végzett, hiszen olvas ásraink. hoz szoktatta az embereket, Már az első oldal azt su- serkentette a kisiparosokat, gározza, hogy e lap a ke- földmunkásokat, majd kereskedők, iparosok és gaz- sőbb az ipari munkásokat, dák érdekét kívánja szol- Szegeden egyébként napgálni. Ez nem is csodálatos, jainkig több mint hatvan hiszen az akkori Szeged tár- politikai napilap jelent meg. sadalma, melynek szava volt Ezekből három vált jelentősa város életében, e húrom sé: a Szegedi Híradó, a Szerétegből tevődött össze. Ősre gedi Napló és a mindegyitályérdekeiket szolgálta a ket túlélő Délmagyaronszág. . földművelés korszerűsítése, a Vincze András gyümölcstelepítés, öntözés, gazdálkodás propagálása. Persze ezek megvalósítása újabb munkát jelentett az amúgy is túlterhelt cselédek számára. Keméndy Nándor első cikkét olvashatjuk e számban, "Szegedi tárogató? címmel. Tréfásan kesereg a városi állapotokon: a szennygödrökön. gyújtogatókom, a mikroszkopikus nagyságú "szarvasokon?. Jóízűnek tűnik az akkori újságírók stílusa. A színházról is kapunk tudósítást: "Rendes színészek •nincsenek. Nyárelő kezdetével várjuk őket?. A lap még anekdotáikat is közölt íme az első állandó napilap rövid keresztmetszete. A lap egyébként jó ideig nem jelent meg, hanem általában 4—5 naponként A Szegedi Híradó 1925-ben szűnt meg, közben 1917-től; 1920-ig szünetelt. Nevesebb szerkesztői voltak: Kempelen Győző. Szabó Mihály,; Szabadi János. A Szegedi: Híradó mindig megtartotta; az első vezércikk adta cél-: kitűzéseit. A kapitalizmus; lapjának indult és az is j maradt. 1867-ig nem voltj versenytársa, akkor indult a • Szegedi Néplap, de ez is j csak két évig élt. Majd jött: (Folytatás az 1. oldalról.) amelyen valamennyien részt vesznek a felvonuló dolgozók. A nagygyűlés után gazdag kulturális és sportprogram várja a dolgozókat, s kezdőI dik a vidám majális. A délutáni szórakozás során egyszerre több helyen rendeznek vidám műsort, mégpedig az újszegedi badtéri színpadon és a a "Hófehérke és a hét törpe? című bábjátékkal szórakoztatja a gyermekeket. A Szegedi Nemzeti Színház vidám május elsejei műsora délután 6 órakor kezdődik a szabadtéri színpadon. Fellépnek: Árkos Judit, Dómján Edit, Iván Margit, Miklós Klára, MarkovicsVesza. ra, Iván József, Kormos Laját- ios. Mezey Károly, Roxin szótéri színpadon, gyerme- Demeter, Sebestyén Sándor, kek számára pedig az újsze- Szabady István, Székelyhídi gedi víztorony mellett. A fél György es Varga Róbert. A 3 órakor kezdődő művészeti változatos műsor énekszaprogramban fellép a népsze- mokbol. jelenetekből, tanerű Dankó Pista-zenekar, továbbá az Újszegedi KenderLenszövő Vállalat, a Jutaárugyár és a Szegedi Textilművek tánccsoportja. A műsorban helyet kap több érdekes torna- és sportbemutató, melyén részt vesz a magyar válogatott tornászkeret. Délután 2 órától tréfás játékokat rendeznek a liget játszóterén és a sportegyesületek itt is közreműködnek a különféle számokból és versekből áll. A kora délutáni órákban érdekes esemény ígérkezik. Értesüléseink szerint Szegedre érkezik a két világjáró csehszlovák mérnök. Hanzelka és Zikmund, s innen indulnak tovább Jugoszlávián át ázsiai útjukra. A napi szórakozás egyik igen hangulatos részének ígérkezik — amennyiben az időjárás megengedi — a Széchenyi téren este 8 órasportágak bemutatóival Ha- kor sorrakerülő utcabál, a rom órakor a városi bab- KISZ városi bizottságának színház, a víztorony mellett rendezésében. ÜNNEP 1890. Párizs. Égbe röppent egy hír. Egy hír visszhangzott földrészeken s az óceánon aí: A dolgozók ünnepe legyen május 1. Egy hír visszhangzott, s beleremegtek a hízott paloták kópillérei. Ünnep legyen! Ezzel egy láthatatlan oltár épült. Oltár, amelyen nem képzelt istenek misztikummal körülvett szobrai állanak, hanem egyetlen szentség: a MUNKA. Es felpattantak a böjtölő kalyibák lefojtott világának zárai. Sápadt arcú névtelenek árasztották el a tereket s fedetlen fővel énekeltek. Valami új, sosem hallott dallam — egy még meg-nem-írt hatalmas szimfónia alaptétele ércesedett torkuk kürtjein. Sápadt arcú senkik jöttek, hogy áldozzanak az új oltár előtt. Nem aranyat, tömjént, mirhát hozván, de a szívüket. A megtiport, fényes, nagy szívet, mely pirosabb a rétek pipacsaira), — amilyen csak nekik lehetett. És ünnep! Azóta ünnep! Hiába jöttek vad diktátorok: Hitler, s a többi szurok-lelkű sakál. Hiába hivalkodtak lengő csendőrtollak. Hiába vágtak fénylő kardlapok. ÜNNEP, mert ők akarták s vérükkel szentelték azzá. ÜNNEP, mert mi ls akarjuk. ÜNNEP, mert milliók akarják. 1959. Párizs. Égbe röppent egy hír. Egy hír visszhangzik földrészeken, s az óceánon át: "A hatalom kiadta a parancsot Ne legyen ünnep május elsején.? PARÖCZAI GERGELY A magyar színházi éle! reprezentánsai lépnek fel a Szegedi Szabadtéri Játékok programjában Szép számmal szerepelnek szegedi színészek és énekesek is A Szegedi Szabadtéri Játékokkal kapcsolatos széleskörű technikai és művészeti előkészületek manapság már napról napra szolgáltatják az új híreket, értesüléseket. Az építkezési munkálatok szemmel láthatóan haladnak s ezzel egyidőben folyik a művészi produkcióval kapcsolatos szervezés is. Az eddigi tárgyalások eredményeként ma már többé-kevésbé kialakultnak tekinthető az 1959. évi játékok művészi gárdája is. A rendezők, karmesterek, díszlettervezők, továbbá a színészek és énekesek felkérésénél az volt a rendező testület elve, hogy a magyar színházi élet reprezentánsai lépjenek fel Szegeden július 25. és augusztus 16. között, a Szegedi Nemzeti Színház legjobb művészeti erőinek kiegészítésével. A produkciók szereposztása még nem tekinthető teljesen véglegesnek, de Erkel operáját, a Hunyadi Lászlót | az elképzelések szerint Simándy József, Takács Paula, Gyurkovics Mária és Fodor József, az Állami Operaiház tagainak vendégszereplésével kívánják bemutatni. A szegedi énekesek közül Szabó Miklós, Ivánka Irén, Horváth József és Sebestyén Sándor kap szerepet az operában. Rendezőnek a Kossuth-díjas Nádasdy Kálmánt kérték fel az Állami Operaháztól, s a díszleteket Varga Mátyás, a Budapesti Nemzeti Színház Kossuth-díjas tervezője alkotja meg. A karmesteri feladatot Vaszy Viktor látja el. Egyik legnépszerűbb bemutatója lesz a nagy nyári kulturális programnak Kocsóh daljátéka, a János vitéz. Rendezésre Szinetár Miklóst a Fővárosi Operettszínház tagját kérték fel, díszletezésre pedig Fülöp Zoltánt, az Állami Operaház díszlettervezőjét. A karmester ezen az előadáson is szegedi lesz: a tehetséges, fiatal Szalatsy István. A címszerepre Sárdy János jött szóba; Bagó szerepét Melis Györgynek szánják. Házy Erzsébet, mint a francia királylány, Rajz János, mint a francia király és Gobbi Hilda, mint a boszorkány lép majd fel. Szabady Istvánt, a Szegedi Nemzeti Színház tagját a strázsamester szerepére jelölték. Egyelőre még nem született határozott döntés Iluska szerepét illetően, mert a szóba került művésznők másirányú lekötöttsége akadályt gördített a végleges elhatározás elé. Kós Károly Budai Nagy Antal' című történelmi játékának címszerepére Bessenyei Ferencet jelölték, a többi szerepek ügyében folynak a megbeszélések. A rendezés feladata Marton Endrére, a Budapesti Nemzeti Színház tagjára jutott, s a díszletezést ez esetben ugyancsak Varga Mátyás tervezi. Mint ismeretes, egy alkalommal a Magyar Állami Népi Együttes szerepel rezentatív, új műsorral* több estén játszik Szegeden a világhírű moszkvai Sztanyiszlavszkij balettegyüttes, és két nagyszabású hangversenyt is rendeznek. A Magyar Állami Hangversenyzenekar ad hangversenyt Ferencsik János vezetésével. Tervezett műsora a következő: Bartók: Cantata profana; Kodály: Psalmus Hungaricus; Liszt: Les Preludes és Bartók: III. zongoraverseny. (A zongoraművész személyét illetően sem született még végleges döntés.) A másik nagy koncertet a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara adja, a Szegedi Zenebarátok és a Szegedi Nemzeti Színház egyesített kórusának közreműködésével. Műsorában szerepel Beethoven IX. szimfóniája is. A művészeti feladatok végleges kiosztása a napokban megtörténik, s így a felkészülés művészeti síkon is eljut a gyakorlathoz. Lajos bácsi Korán ébredtünk, ingerülten, idegesen. Együnk sem beszélt. Az éjjeli drámák színtere annyira megmaradt bennünk, hogy hiába menekültünk az élet prózai dolgaihoz, vissza-visszavergődtünk a Szondy utcához, meg a Nyugati-pályaudvar végéhez. Amennyire a sötétszürke éjszakában kivettük az áldozatok arcát, — fiatal, életerős embereket gyanítottunk. Féloldalra fordultan, puffadt hofelhökre üvegesedett szemmel, arcra bukva: öten, a Szondy utca meg a Bajza utca sarkán, a januári fagyos hóban. A Nyugati rendezőjénél: hárman, egymás mellett. A mellükről levett tábla zöld mázolmánya igazolta éjjeli feltevésünket: "Igy járnak a katonaszökevények — halál rájuk*. Nyolc ember, hiába várják őket: anya, testvér, feleseg, gyermek. Megborzongtunk. Olyan csöndesnek találtuk a. környéket, mint valami elhagyott használaton kívüli sötét, ódon temető, amely már nem fogadja be a halottakat. Képzeletemben évezredes piramisok sikátorai között mászkáltam, elvadult helyen, melyben egy klasszikus kultúrára emlékeztető építkezés és barbár hordák pusztítása együttesen jelentkezik. Alig szedtük rendbe magunkat, amikor szokás szerint megjelent Lajos bácsi: a házmester. Kedélyes arcvonását, élénk, barna szemét tört fáradtság kínozta, lila foltok, duzzadások mutatták, hogy nem volt sima ez az éjjel. De modora, viselkedése nem változott, és irányunkban tanúsított magatartásában sem találtunk különöset. — Már harmincnégyen vagytok — kezdte mondókáját —, harmincnégy élet. Milyen jó ez! Ilyenkor önkéntelenül végignéztünk egymáson, pedig az egyhónapos ismeretségből körülbelül mindannyian tudtuk, hogy halálraítéltek vagyunk. Szökött katonák, gettóból menekültek, szocialisták, szervezett munkások. A Bajza utcai ikerház külső romjai alatt épen maradt légoltalmi pincéjének nagyobbik felét neveztük ki lakosztályunknak. Létezésünkről nem tudott senki, csak Lajos bácsi; a házmester. — Az éjjeli kijárást hagyjátok el, mert a nácik meg a magyar karszalagos-megújhodást hozók most errefelé osztják a nemzeti megújulást — mondotta Lajos bácsi. Dermedten álltunk. Tudtuk, hogy valami nagy dolog történhetett Lajos bácsival. — Osszátok ki a főtt húst. Nehezen emelem a karjaimat — mutatott a nagy, vörös fazékra. «= Balaton mm legalábbis ezt a nevet használta elismert vezetőnk volt. Képzett, tájékozott ember, aki olyan jártas volt a front-térkep rajzolásában, meg a. politikában, hogy én valami univerzális egyetemi tanárnak néztem. Most nem nyúlt a főtt lóhúshoz, csöndesen félrevonta Lajos bácsit a pince penészes, hideg sötétjébe. Sokáig beszélgettek. Mi valamennyien ott álltunk a gőzölgő fazék körül, de senki nem nyúlt bele. Most a torz, többhetes szakállal borított arcokból nem a pincelevegő, meg az éhezés sápadtsága virított, hanem a létbizonytalanság hozta félelem. Megéreztük, hogy ez a pince már nem biztonságos. Nappal is, meg éjjel is veszedelmes. A pesti gyűrűbe szorult fasiszta haderőnek, a karszalagos-megújhodást puskával hozó, civil magyarjait éjszaka ugyan anyagi természetű elfoglaltság köti le, a gazdagabb, értékesebb kirakatok körül, de emellett maradt idejük megölni az óvatlan, tibláboló pesti polgárt. — Pedig már nincsen hátra sok idő. A belváros felszabadult — szólalt meg közülünk egy, mintha olvasna a fejekben és az érzések keveredő, változékony forgatagában. Nem válaszolt senki. A pince mélyéből lassú, csoszogó léptekkel közeledett felénk Lajos bácsi, meg Balaton. Megálltak a fazéknál és a szokásos húsosztással kezdődött a nap. — Mit mond a Kossuth-adó? — kérdeztem Lajos bácsit, hogy szorongással vegyült kíváncsi izgalmamat leplezzem. — Budapest belvárosát megtisztították a szovjet csapatok a náciktól és magyar csatlósaiktól. Balaton néhányat köszörült a torkán és a megszokott beszédnél kissé erőteljesebben szólt: — Az éjjel katonaszökevényeket kerestek Lajos bácsinál. Valaki tud a létezésünkről az ikerház ép felében lakók közül. — Varga, a németek embere — felelt a mondat szünetében Lajos bácsi. Valamennyien megértettünk mindent: Lajos bácn erőtlenül csüngő karjait, véraláfutással, ököllel és pisztolyaggyal vert arcvonásait. Tehetetlenül álltunk, az első ijedtségben nem találtunk kiutat. — Mi lesz velünk, istenem, most pusztulunk el!... — ordított fél. egy hosszú ember reszketeg-eszelős hangon. — Csönd legyen! — hangzott Balaton határozott hangja. — Lajos bácsi ma tíz óráig kapott haladékot. Ha nem vall... A kiöregedett Láng gyári munkás megállította Balatoni. —» Bn ember voltam mindig. Bármi lesz a sorsom, soha nem árullak el titeket. Felőlem nyugodtak lehettek. Idehoztalak benneteket... A fiam emlékére... bosszút állok a németen ahogyan tudok... Megölték az egyetlen fiamat... a fiamat. Homloka szögletén kidagadtak az erek. A lila foltok elsötétültük arcán, az ütés dudorai vérvörösre változtak. Ügy állt előttünk, hajlott hátával, fehér hajával, mint akiben nem lehet kételkedni. — Nem jó ez — fordult feléje Balaton. — Ne adju meg nekik, hogy a fia után magát is. Miattunk... a mi életünket halálával váltsa meg? Mindannyian Balatonra figyeltünk. Ez az alacsony termetű, kopaszodó, drappruhás, nyugodt ember most olyan volt, mint egy magabiztos hadvezér. Csöndes híingón intézkedett: — Vargát, a besúgót ide szállítjuk. Kik vállalkoznak velem? Nyolcan-kilencen jelentkeztek. — Négyen. En kilúvom a kapuhoz. Onnét lehozzuk ide. Alig telt el félóra, egy nyeszlett, morózus, csupanyak ember állt köztünk bő sötétszürke ruhában, sápadtan. Bátortalan hangon ismételte megdöbbenését kifejező mondatát: — De kérem, ez kannibalizmus, emberrablás civilizált világban ... Önök ezért életükkel fizetnek. — Fizettünk volna, ha uraságodat nem szállítjuk ide. — A készültséget meg mi fogadjuk, megfelelő tisztelettel. Két nyilas, két tábori csendőr, s egy náci, Elég ha nyolcan megyünk — rendelkezett Balaton. A romos pincében feszült várakozás támadt. Kik mennek Balatonnal? öten jelentkeztek. S az idegfeszítő csöndben akna visított és a romok tetején robbant. Újra csöndesség... Majd közeli golyószóró-za) támad*. Balaton kimászott a romok közé, a szabadba. Utána mén négyen. Lent a pincében tanácstalanul, halálsápadtan, életünkhöz való gyámoltalan ragaszkodással álltunk. Talán megtudták, hogy itt vagyunk, és Balatonékat. már kivégezték? — Kimegyek, megnézem, mi történt? — csendült Lajos bácsi szava. — Én is megyek — álltam mellé. Elindultunk a romos légoltalmi pince vészkijárata felé. Alig tettünk néhány lépést, amikor az ajtóban felharsant Balaton havija: — Vi táéra1-! Mentünk föH • . Menjünk föl! — Megyünk, elvtárs — ^kiáltott Lajos bácsi olyan vidáman, mint egy húszéves fiatal. Akkor tudtam meg, hogy ük ketten: kommunisták voltak. SIKLÓS JÁNOS