Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

Péntek, 1959. május 1. •r Uj szellem, új lendület a kisteleki Felszabadulás Tsz tagjaiban sorkapálását is. A répát és válasszanak brigádvezetőt, az olajlent beporozták földi- hogy ezzel is több legyen az bolha ellen, s húsz hold aktiv munkáskéz. A munkaőszi árpából vegyszerrel ir- csapatok közvetlen és natották ki a vadrepcét, acatot p ónkén ti irányítását magára és ehhez hasonló gyomokat, vállalta a fiatal agronómus, Az összes kalászosokat má- aki motorkerékpárjával szinÜnnepi gyűlésen emlékeznek meg Szegeden : a tízéves békemozgalomrél : Szőlőnyitáskor beszélte cigarettaszünetben Horváth Zs. István'párttitkár és Bedecs Lajo6, az ellenőrző bizottság elnöke, hogy már több mint hatvanan keresztülmentek szövetkezetükön létezése óta. Ez azt is jelensodszorra is lepétisózták és ti, hogy a kisteleki Felsza- minden tekintetben felkébadulás Termelőszövetkezeten szó szerinti értelmezésben is keresztültaposott az a hatvanvalahány ember, aki egyik évben belépett, a másik évben meg ismét kereket oldott Igaz, nem lehet azt állítani, hogy a kisteleki szövetkezet eddig valami túlságosan vonzó lett volna az egyéni dolgozó parasztokra nézve. Rettentő sok baj adta elő magát éveken keresztül: kapkodó, rossz volt a vezetés, az emberek némely része csak kerülni szerette a munkát, sőt olyanok is akadtak, akik lopkodták a közös vagyont. Csak vegetált a szövetkezet, egyik évről a másikra éldegélt, s csak azért nem hullott szét egészen, mert a tagság zöme talpig becsületes, a szocializmust nemcsak elszültek a permetezéshez: a gépeket nemcsak kijavították, hanem ki is próbálták, s a növémyvédőszer is készen áll. A nagy előrehaladás meghozta a tagság kedvét. Szinte valamennyien tele vannak tervekkel, elgondolásokkal a jövőt illetően. Most Békési János, a kisteleki tanács v. b. elnökhelyettese végzi a szövetkezet elnöki teendőit, agronómusnak pedig a fiatal, mozgékony Szakái Olivért vette fel a tagság. Csak néhány hete nyugszik még vállukon a szövetkezet vezetésének, további fejlődésének gondja, de máris úgv ismerik az egész gazdaságot, mint a tenyerüket és a tagság bizalmát is élvezik. Jellemző azonban a szövetkezeti demokrácia teljesebbé vekben, hanem tettekben is válására, hogy a növénytermagukénak valló emberekből tevődött össze. Ez év elején is úgy látszott még, hogy a »rossz* jelzőt tovább viseli a kisteleki Felszabadulás Tsz. A község pórttitkára, tanácselnöke, tanácselnökhelyettese heteket töltött kint a szövetkezeti emberek között, hogy mélyrehatóan megvizsgálja a bajok igazi okait. És bárhogyan is mérlegelték a tapasztaltakat, végül azt kellett megállapftaniok: nem az emberekben, hanem a vezetésben van a hiba. Következésképpen, olyan elnökre, mezőgazdászra és más irányító emberekre van szükség, akiknek tekintélyük, hozzáértésük, em-*, berszeretetük vitathatatlan, s • akikben az egész tagság meg-• bízik. De ha ezt meg akar- • ták valósítani, akkor egyszer 2 s mindenkorra félre kellett" tenniük a személyes érzel- J[ meket, felül kellett emelked-* niök a személyes rokonszen- • ven és ellenszenven; hogy • tárgyilagosan tudják meg- • ítélni, kik valók a szövetke-J zet élére. S a kistelekiek — • dicséretükre legyen mondva J — ezt a problémát bátran • meg is oldották. • Eddig Dékány Péter intéz-, te az elnöki teendőket, de —• nem tehetett róla — alig" volt látszatja a munkájának." Ha valamit intézni kellett,, ha a járásnál vagy a megy é-2 nél el kellett járni a közös-" ség dolgában, nem tudott* elég erélyes lenni. Az agro-' nómussal nem értették meg* egymást; * végnélküli vitákat » folytattak, s közben nem" volt, aki az embereket irá- • nyítsa. Az agronómus már. idős kora miatt sem tudott 2 ott lenni mindenütt, ahol J kellett volna, ezenkívül ide-" ges természetéből eredően • gyakran rákiabált az embe-. rekre, ha megmondták a" véleményüket. Pedig a tag-2 ságnak igaza volt: az iro-" dából nem lehetett a szö-» vetkezet növénytermelését és. állattenyésztését tökéletesen J irányítani. j A napokban, amikor meg-* látogattuk a Felszabadulás • Termelőszövetkezetet, min-2 den épkézláb ember dolgo-" zott. Bárkit kérdeztünk meg," mindenki örömmel és • • egy kis dicsekvéssel I • számolt be arról, hogy az* összes tavaszi növényeket —l a kukoricát is — elvetették,! sőt befejezték a cukorrépa* te percek alatt összejárja a szövetkezet legtávolabbi területeit is. Április első napjaiban érkezett a tsz-be, de azóta minden ember tudja, hogy mit kell csinálnia másnap, sőt előre két-három nappal is. Arról azonban, hogy milyen hibák és nehézségek adódnak a tagság hibájából, a vezetőség beszélt nyílt őszinteséggel. Akadályozza például néha a munkamenetet, hogy minden szombaton úgynevezett "háztáji napottartanak az emberek, ami azt jelenti, hogy ezen a napon legtöbben odahaza, a háztáji gazdaságban foglalatoskodnak. Más szövetkezetben ezt igencsak el szokfa végezni a tagság vasárnap délelőtt, de a Felszabadulás Tsz-ben nagyobb a háztáji terület, mint amennyit az alapszabály megenged. És ez komoly hiba. amit folyamatosan meg is kívánnak változtatni. A vezetőség és a tagság tisztában van azzal, hogy milyen tisztséget nem viselő amit elértek, az a kezdet szövetkezeti tag is tudta pél- legkezdete csupán. Az a céldául, hogy a napokban 70 juk, hogy a szétszórt földefehér hússertés hizlalására ket összevonják és nemcsak kötöttek szerződést és ugyan- munkacsapatokra, hanem csak szerződést kívánnak egyénekre is felosztják a tekötni borjúk felnevelésére, rületet. így azután egyáltailletve hizlalására. Helyesel- Ián nem mondhatja majd ték az új vezetőségnek azt a tenki, hogy ő mások helyett javaslatát is, hogy egyelőre, dolgozik a szövetkezetben, amíg kevés a munkaerő, ne N. I. A nemzetközi békemozgalom fennállásának 10. évfordulóját megünneplik Szeged dolgozói is. Ebből az alkalomból a Hazafias Népfront Szeged városi békebizottsága május 8-án, pénteken délután 5 órai kezdettel a Fáklya Mozi kerthelyiségében, rossz idő esetén pedig a tanácsháza nagytermében ünnepi békegyúlést rendez. Ezen Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos főtitkára mond beszédet. Az ünnepi békegyúlésen minden dolgozót szívesen1 lát a rendezőség. Rendcsinálás — kétszeres haszonnal mesztő tói is munka csapat-tagokssinte hibátlan információt kaptunk a tsz termelési terveire vonatkozóan. A semMejjemléke7és ApáczaiCsere Jánosrü A magyar pedagógiai közvélemény ebben az esztendőben ünnepli Apáczai Csere János író és pedagógus születésének 300. évfordulóját. A magyar pedagógia nagy úttörőjének tiszteletére a Tanítóképző növendékei jól sikerült ünnepi megemlékezést rendeztek csütörtökön délben a MÁV Petőfi Művelődési Otthonában. Az egész műsort diákok szerkesztették és adták elő. Számtalan lehetősége, rejtett forrása van a ta-k karekosságnak. Csak föl kell kutatni ezeket a forrásokat, amihez megint nem kell más egy kis akara-;; ton, nekiszánáson, no meg jó szemen kívül. Egyik, ilyen forrás, amelyről üzemeink hajlamosak el is fe-; ledkezni, a rendcsinálás. Első pillantásra furcsán; hat a dolog. Nem értem — gondolja az olvasó —, va-:; lahol rend van vagy nincs. Addig érthető is, hogy most rendet csináltak ott, ahol azelőtt rendetlenseg:: volt. De hogy jön ide a takarékosság? Sehogy. A takarékosságnak nem Icell idejönnie, mert itt van, magában a rendcsinálásban. Hiszen' amikor az ember, mondjuk, a padláson fölhalmozó-V. dott Icacatok között kezd hozzá a rendcsináláshoz, •; hányszor akad a kezei közé valami érték, ami elad- . • dig kihasználatlanul és elfelejtve porosodott a sok lim-lom között. Az üzemeknek is megvan a maguk padlasa. A. > raktárakban, a javítóműhelyekben kis körülnézéssel \. mindenütt akadhatunk fölhasználatlanul heverő "kin- .. csekre«. Esetleg olyan anyagokra, amelyekre az üzem- .. nek magának nincs szüksége, de amiket másutt • nagyszerűen tudnának hasznosítani. Hát nem artana,. ha minden üzem csakugyan rendezne a maga "padlásain« ilyenféle nagytakarítást. A Szegedi Gyufagyárban nemrégiben rendeztek -; is. Rendbetették a raktárakat, az üzem javítóműhelyét. Fölmérték a kihasználatlanul fekvő anyagkészletet és jelentést küldtek róla a vállalat központja-;; nak. Egyszóval, rendet csináltak. Hasznos munkát ;; végeztek. De az, hogy most már rend van a raktár- ;; ban, csak egyik haszna a rendcsinálásnak. A másik haszna, hogy fölhasználásra kerül egy j csomó eddig kallódó anyagkészlet. Hogy jelentós ösz- ;; szegek megtakarítása vált így lehetővé. T Es haszon például az is, hogy a rendcsináláskor ; összegyűlt hulladékért 17 ezer forintot fizetett a MEH ; a Szegedi Gyufagyárnak. (P—P) ÚJÍTÁS — a kongresszusi verseny sikeréért Nő a termelékenység és könnyebbé válik a munka betanulása Április 1 óta a Szegedi Szőrme és Bőrruha Készítő üzemben is folyik a kongresszusi verseny. A dolgozók egyéni fölajánlásokkal járultak hozzá ehhez a mozgalomhoz. Az üzem minden munkása, egyszerű gépmunkások és művezetők egyÜnnep előtti látogatás jobb életünk 1948-as kovácsainál Micsoda friss illattal szálldos körül most bennünket a tavasz. Hívogat bő termést ígérő ölével a szántóföld, s a virágot nyújtó liget. S amikor találkozom az egykori Főfasor végén az öreg Kállai-ligettel, amely oly sokszor látta vendégül az ünneplő munkásokat, régi májnisok emlékével köszönt. Jóval fogad, hiszen éppen ezért jöttem. Azaz mégsem a felszabadulás előtti májusok emlékét keresem, hanem a "negyvennyolcasok« egy tagjához érkeztem látogatóba. Itt él valahol Uj"A leggyorsabb kezű gatteros-« — igy emlegették 1948-ban. Ez így is maradt a mai napig. Első élmunkás-jelvénye mellé már újabb tizenegy jelvény került, s ugyanennyi oklevél. Köztük »o faipar kiváló dolgozója« kitüntetés is, szóval évről évre nemcsak öregbítette, hanem növelte is az első élmunkások hírnevét. Lebák Lajos ugyancsak ebben az üzemben dolgozik. Első kitüntetését még az Újszegedi Ládagyárban kapta, de már a többit itt gyűjtötte mellé. Náczi János, aránt azon fáradoznak, hogy ne maradjon el most sem a tavalyihoz hasonlóan szép siker és teljesítsék, amit fölajánlottak. Két segédmúvezető, Jenei Sándor és Sztankovics József ötletéből született az a komoly jelentőségű újítás, amelynek nagy szerepe lehet ••majd a siker kivívásában. ! Az üzem bőrruha és mű• bőr részlegén eddig kilenc 2 fázisban, kilenc fokozaton • átmenve készültek a különbféle bőrkabátok számtalan • fazonban, gyermekek és fel• nőttek számára. Az itt dolIgozóknak hosszú időre volt • szükségük ahhoz:, hogy megJ tanulják a munka minden • csínját-bínját. Akármelyik J fokozatban dolgoztak, is• merniök kellett úgyszólván • az egész munkamenetet, s ! mindezt elsajátítani nem J gyerekjáték. Ugyanakkor pe• dig az egyes munkadarabok • is éppen a munka elsajátí2 tásával járó nehézségek mi- helyességét. att tovább időztek egy helyen, mint ahogy szükséges lett volna. Ezáltal a termelékenység mindig kisebb volt, mint amit az üzem kapacitása megengedett volna. Az újítás a munkamenetet ezeken a helyeken kétszerannyi fokozatra tagolja, mint eddig volt és ezzel éppen ezeket a problémákat igyekszik megoldani. Hiszen ha több a fokozat, a munkamenetnek arányosan kevesebb részét kell elsajátítani az egyes fázisban dolgozóknak, tehát a betanulás is sokkal gyorsabbá és könnyebbé válik. Másrészt pedig közvetlenül is elősegíti a termelékenység növelését ez az újítás azzal, hogy szinte automatikusan meggyorsítja a munka menetét. Április 15 óta folyik így a munka az említett üzemrészekben. Azóta nem telt el sok idő, de máris biztató eredmények igazolják a két segédmúvezető számításának szeged lakott részének szélén. Nem az az egykori Hangya mélyhűtő baromfivágója 1 QAO n tt k/íokí- 111.A /*, ™ _ 7 „ „ „ . - . . . „ , 1848-as hősök egyike ugyan, mégis harcos, a hétköznapok hőse, — élmunkás. A minap, amikor a kongresszus tiszteletére ismét nemes vetélkedésbe kezdtek az üzemi munkások, visszafelé lapozgattam emlékeim között, és nevek jutottak eszembe: Lebák Lajos, Tóth Ernő, Albert Antal, Hódi Imre, Náczi János, Sörös Ferenc és mások. Esztergályosok, szövők, hídépítő munkások, akik 1948. május 1-én az országban kétezer társukkal az elsők között kapták meg az élmunkás-jelvényt. Amikor a szegedi üzemekből is eltűntek a régi, zárt, fojtó légkörű élet apró kis és nagy eseményei, s már erőteljesen hallani lehetett az új ritmust, a népi tulajdonba vett gyárak pezsgő életének lüktetését, ezek az emberek diktálták a tempót, tartották magasba első ízben a munkaverseny zászlaját. Csepelen pattant ki a szikra, kezdetben csak a szomszédba hallatszottak el az első fürgébb kovács és kőműves kalapácsütések, de aztán rövid idő alatt ezektől lett hangos a vidék, Szeged is. Országszerte fellángolt a munkaverseny, a proletariátus nagy nemzetközi ünnepének tiszteletére. Jelszó is született: "Az élmunkás a jobb élet kovácsa«. A Kenderfonóban, Újszegeden a szövőben és a Ládagyárban, a híd építésénél, a Gyufagyárban, a Gőzfűrész-telepen és sok más szegedi üzemben egymás után tűntek fel, sokasodtak az új élet kovácsai. Közülük 17-en vették át ma 11 éve a büszke kitüntetést. Egyikőjük, Sörös Ferenc, a Gőzfűrészüzem keretfűrészese. még 1922 Őszén, 15 éves korában kezdte a munkát Lippaiéknál. Egyik társával ő fűrészelte az első lécdarabot a telepen, amelyből a mai üzem fejlődött ma a Szegedi Konzervgyár párttitkára. Albert Antal nyugdíjas, a Gyufagyár egykori esztergályosa. Nem egészen pontos megfogalmazás az, hogy egykori, hiszen ha még ma is valamilyen precíz munkát kell végezni az esztergagépen, őt hívják segítségül. Igaz, segít ő hívás nélkül is. A gyár és ő együvé tartoznak. A jobb élet kovácsa most új kovácsokat nevel. Hódi Imre, a Szegedi Kenderfonógyár • A Vöröskereszt szegedi lően mosogatnak. Kifogákártolója is a szakma kiváló dolgozója 2 szervezetének kezdeménye- solták azt is, hogy pókhálólett és sok sztahanovista-jelvény birtoko- "zésére a napokban egészség- sak az öltözők. Az újszcsc. A kongresszusi versenyben most is az 2 ügyi brigádok látogatásokat gedi Haladás Tsz-ben amérelsök között jár. • kezdtek a város termelő- gező permetezőanyagok Vannak, akik elköltöztek már azóta 2 szövetkezeteiben és olyan gondosabb kezelésére intetSzegedről. Sajnos, olyan is van, aki vég- •üzemeiben, ahol nincs üzemi ték a vezetőket. A Táncsics Sz egészségügyi brigédsk hasznos munkát végeznek a szegedi üzemekben és tsz-ekben leg elhagyta a gyárat, munkatársait. A sok munkásesztendő után elragadta a halál. S amikor megtudtam, hogy hiába keresem, szerte a városban, Újszegeden az egykori májusi ünnepplökre emlékező fák között, környékbeli házakban, gondolatban meghajtottam sírja felett a májusi vörös zászlót. Ma az örömteli és vidám felvonulás közben gondoljunk rájuk: az élő 1948-as május 1-i élmunkásokra és az elhaltakra is. így írt a Délmagyarország 1948. május 1-i számában: >•Tisztelegjünk az élmunkások előtt, a hétköznapok hősei előtt!« S most is csak ezt írhatjuk, hogy tisztelegjünk jobb életünk első üzemi kovácsai előtt. Menjünk oda hozzájuk, szorítsunk velük kezet, erőt adnak ők ma is, 11 év után, a munkához, a jövendő tusákhoz. Szorítsuk meg a kérges munkáskezeket, amelyek 1948 tavaszán magasba törtek, s tartották a zászlót és ma is erősek. HLR. 2 orvos. A brigádok tagjai a Termelőszövetkezetben — • városi üzemi főorvos veze- ahol egyébként tisztaságot, 2tésével, a kerületi higiéni- gondosságot tapasztaltak — • kus orvosok, valamint állat- a mentőláda állapotát nem 2 higiénikusok és az egészség- találták kielégítőnek, s majd • agyi állandó bizottságok tag- gondoskodnak arról, hogy a 2 jai közül kerülnek ki, de kerület juttasson megfele• részt vesznek benne vörös- lőbbet a számukra. A brill keresztes aktivisták is. gádban résztvevő állatorvo• Eddig három termelőszö- SOk az állattenyésztési tech2vetkezetet, valamint a Szőr- nikussal az istállók, aklok • me- és Bői-ruhagyárat keres- állaootát nézték meg, s az 2 ték fel. A látogatások során állategészségüggyel kapcso• ellenőrzik az egészségügyi latos tanácsokat adtak a 2 berendezéseket, az öltözők, gondozóknak. • mosdók, konyhák tisztasá- A brigádok májusban to2 gát. Észrevételeiket közlik a vább folytatják társadalmi • vállalat, illetve a termelő- ellenőrzésüket, főként a még • szövetkezet vezetőségével, ja- hátralévő tsz-ekben, azután .vaslatokat és tanácsokat ad- pedig az üzemekben. A ki|Bőrruhagyárbali Sí ™ ^ 3 keriileti ^ ifigyeimet többek között arportvezetők az orvosokkal | ra, hogy az ételelosztóban egyetértésben írásban is felnem a higiéniának magi ele- hívják a figyelmet.