Délmagyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

Vasárnap, 1959. február 15. 4 SZEGEDI^ZÉP. szo juwk Báró Neudorfí uradalmármtk fctakállói intézője vendéget vért. A felesége már tegnap délelőtt berobogott Kecskemétre, ami éppen kapóra jött a bővérű férfiúnak. Mert azt senkise mondja, hogy a házassággal be van Az intéző úr „szalma'-napja érnek el harminchét, harmincnyolc esztendőt. Bizony ennyit élnek a kiszállói uradalom asszonyai. De a temetőt az uraság szép élősövénnyel vétette körül, s a kereszteket nem engedte fél méternél magasabbra csinálni, fejezve a dolog. A, dehogy is van befejezve. Súlyosbítja ingtelen és szétszakadt perkál alá. A lányon reszketés fu- mert azok kilátszottak volna a műútra, ahol pétiig sok az intéző helyzetet uz is, hogy száraz, kellemetlen modorú tott végig, de szemét nem hunyta le, hanem merően be- mindenféle ember robog el. asszony a felesége, aki a hitvestárai karokat már csak lenézett az úr szemébe. Az intéző ezalatt pálinkát keolykor veszi igénybe. Az is baj, hogy errefelé nincs egy vert a lánynak és odavitte. szemrevaló lány. A cselédek asszonyai és lányai girhesek, feketék a naptól, széltől, meg a mocsoktól, de meg mellük sincs, mert valamennyi hordozza bordái alatt a A lány ekkor kiütötte az intéző kezéből a poharat és kapott érte egy jókora pofont. — Hát ezt hol szedted? 4

sánta mindenes bekocogott szokás szerint az intézői irodába és jelentette a dolgot. Az intéző legyintett és kiadta a parancsot, hogy reggelre hajtson át a lányékhoz egy süldőt, s kirendelte mejgelni, morbus Hungáricust*. Néhány asszonnyal próbálkozott, „ ~ TVÍTlEvi"MéíTkS^ STtetaM a^könnyü munka Nem m<mdhatja senki, hogy nem 0i^Halz ic Ha Vtái mit n 7 „ffZta Inra,A "V*"" ,™>' zetett meg úri gavallériával. jöttek is. de hát mlt ér az efféle dolog. Az intéző piros darubot volt, mint a cékla, két méter magas és annyi erőt éri 1 egy auiuD°l aett magában, hogy avval le lehetett volna dönteni egy erdőt. S

zép, kellemes este volt, szeptember eleji szép este. Az intéző kint ült a verandán és végignézett a nyárfasoron, ahonnan várta n kedves iekolapajtásának, Szentmártoninak az előrobogósát. Kis murit tervezett, s úgy intézte, hogy éppen erre a -szalma—napra essek a meghívás. Ahogy szemlélte az árnyékbaveező út szonyféle, beleértve a temetőbelieket is, ,, , ., . . A lány, akit különben Szabó Kertinek hívtak, nem , ~„Megállj csak, majd megtanítalak en móresre!— ülte el magát hanem regl!üi már ott találták a azárváH2K?. * méreg az tátéróben aki nem szerette a te- g6k kÖ2t De mindenki tudta, hogy mi történt velo. Volketóriát Olyan ember volt 6 aki a reszesaratóknak mé- tak olyanok, akik tréfáltak, voltak, akik hallgattak és rz wk' "" álJ||* húsát, WW ^fW « árát nagyokat csaptak a görbe késsel a zörgő szárra. Apja Pénzbr?; "yfn "mbeirel nem lehet tréfálni, dehát a lány me»sziról nézte, mit csinál, hallgatva szántogatott, anyja csak két tete tartózkodik a birtokon, a család valahon- p«d,g a máalk azárvágó csoportban lépkedett és sokszor nan Szabolcsból jött Fel sem fogadta volna, ha ninca a máséb hordu kévéket. Olykor megbotlott, mint aai S*88 kiskánói asz- nem tudja, hová lett. végét, kóazemeiben játékos tüzek ugráltak. Fekete baju.. , ., Este mégis egy bekerültek és tekintve, hogy messze Mosolyogva sétált közel a.lényhoz az intéző, mint VQjt a föJd hazafeié, szokás szerint, gyülekeztek és libasza tömötten izzott és olykor megrándult. A borokra, a aki meggondolta a dolgot a lány pedig sziiite világító, a^SSm^mmTmu^ú^ ^ — « tekintettel meredt a dülledt* erős szemeibe, ^ton Tréfkor Króbír^^ítaW^k^. BWK5.!2°a.*fta8 m06°lygáf leple alatt elkaPtá • tány De valahogy a nóta szárnya nem bomlott ki, valami Iátkogy nagyot «kolty3 hatatlan hálóban verdesett, aminek megránduló szálai vágódott , föuTre. Arnn mai- nem volt mtt tenni. 0. SMggatták . sziveket. hideg sültekre, meg még valamire gondolt, De azt tartogatta legutoljára. Kl is mosolyodott Ekkor egy árnyék, egy gatyás, sánta paraszt árnyéka billegett eló a végtelenbe nyúló sötétségből, a mindenes jött meg izenettel. Fellépett az első lépcsőre és levette vért egykettőre kidobták, mert mégis csak tekintettel voltak a gazdasszonyra, aki esetleg az intéző feleségének ^ mégis cpak beértek a tanyába és ki-ki bement elmondaná, ha aokálg bent tartanák. sajátjáéba, Szabóék is, niég három családdal egy kisszoA sánta vénember kint ácsorgott a tölgyfa alatt éa bába, ahol együtt laktak. Sok baj származik az Uyen mikor a lány után bezárult az ajtó, mellé lépett. szorosságból. Dehát a test fáradt, s miután az asszonyok — Gyere innen — mondta és megfogta a karját. A felváltva megfőzögették a levest, s meg is ették, s le* rákiáltott. - Mocskos hóhér, menjen teküdtek> „ a beszélgetés elcsitult, Szabó úgy tett. mintha roppant vedlett ég asiroe, kerek posztókalapját és alázatosan jelentette. — Nagyságos űr, ahogy teccet parancsúni, meglesz. Az intéző intett és némán ült továbbra is a nádszékben. Az öreg visszatért az árnyékba ós szertefoszlott, mint a rossz álom. nagyot kacagtak, mert jó adomázó volt mind a kettő, s az élet két kézzel ölelgette őket. rába. Majd futva nekiiramodott a sötétségnek. A sánta ember futott utána, kereste, elért az új raeEgyszer azt mondja Szentmártoni, aki különben szin- í£l^ózflg' YJÍf1 kel hosszú épületben tán intéző, de egy máaik Neudorffnál, odaát Tolnában laktak a caelédek' Fülelt- ólálkodott, de semmit nemtahogy hát koma, nincs errefelé szép lány? panztalt Az a bolond lány még elemészti magát, mintha aludt, csak ők nem. Nem beszéltek a dologról másnap 6em, azután sem, de azért ez az éjszaka hosszú volt. M

ásnap Szabó elgondolkozva nézte a süldót, majd felkeltette a lányát. Megálltak a hajnali szürkületben, a holdvilág még fent volt, de olyan áttetsző, mintha elfolyott volna belőle az élet. — Nézz a szemembe — mondta Szabó. A lány felkor egy alig érő legénynek megteszik egy szép szóért, emelte fejét és az apa belenézett a tiszta, kék szemekbe. Legfeljebb kapnak érte egy mézeskalács szívet a legkö- Egy pillanatra megérintette gyerake karját és ezt mondta: Ne törődj vele. nekünk az vagy, aki voltál. Aztán kieresztette a disznót, s az röfögve szaladt vin*g as ajtóban és szembenézett a vendéggel. Az intéző ezek, mintha alig várnák a férfit. így dohogott a vén lággá. sánta, hazafelé tartva, s eszébe nem jutott, hogy azért Csakhamar kezdett piroslanl a láthatár és úgy tetAz intéző somolyogva nézett a borospohárba és kis nem tudná, hogy kijár a süldő, meg a dupla porció egy szünet után szótlanul intett, majd kiment. Csakhamar szer érte. Ugyan mit kell ezeknek félteni magukon, mivisszajött másodmagával. Egy jótermetú, széparcú, szokehajú, tizenöt-tizenhat év körüli lánnyal, aki agyonmosott, térdigérő perkálban volt. mezítláb, de a ruhája zelebbi vásárkor, ami a Jobbik eset, mert a roaszahbik az, elől megtépve, mint akit erővel tereltek ide. Dacosan állt hogy elmegy vele egy életre. Korán mennek asszonynak meg az ajtóban és szembenézett a vendéggel. Az intéző pedig bezárta kulcsra az ajtót és a kulcsot zsebretette. — Hát ezt hol szedted? — kacagott Szentmártoni és mennek ifjan a lányok a szerelem felé, mert érzik, hogy ssett ebben a pillanatban, mintha az intézői nagy épület MichmlSnnehm ViUoria: • ASSZONYOK KÓRUSA Nézzetek visszajönnek « kalászok súlyos a szivük üresek a halók Tengeri csigát fogtak as úton felijük búgó jóslata széli S partról hol ótok jár 9 partról mely puszta kopár s partról hol vár s haléi felugrott, hogy szemügyre vegye s leányzót. Egyenesen néhány év csak az övék. Az örökös férfinek való lobot lángot vetett volna, belemarkolt kemény melleibe és kezét is bedugta az megtöri őket és a kisded temető tanúsága szerint nem A KÖLTŐ HANGJA Szerelmesen a bénát sorsom « fajdalom zarándokúi az élet könny pereg lantomon napunk sivár eszmélet hazánk ország világ vándorbotunk a végzet is nem vár semmi ránk Arcunkba köpnek érted Számemkérik tőlünk S lopott kenyeret hazug ostorral sújt a vád véres verejtékünk a felelet is né mén Húzzuk az igát i Városok szélén a határon homlokunkra vésik IDEGEN bélyegessk vagyunk kétes söpredék befogjuk szájunk csak hallgatásunk fojtott ritmusa ver ugye szegény Apollinaire KATONA HANGJA Menekülünk Spanyolhonbál tolvajként lopakodva hegy-völgyön ét lábunk csupa vér iránytűnk a csillagfény szivünkben remény mérget bogyóktól habos ajkunk lila és keserű csorgó vérünk fekete folyó frecesen a földre guruló fagyöngyre pereg puskagolyó pukkanó. MATRÓZ HANGJA Száműzetés sodorja bérkém is türelmem l hogy tűn hazám a ködben úgy érik búm keservem Páriák szegélyén ósdi alabárdok sorfala Ali irbóeom körül ólálkMA haléi Terit 'elé csille a tényt lesve túnó Habokon rönül a barka félelemmel is esdekelve szállunk új és új láthatárra Vincze András spanyol mr'én. I Svm Uórában nmlfrált • ViUoria * itabáésádwxc •mlfrált mint flaSnanvnlonEárbóL Jrlenle*. mint nat&l knits t atln- Amerikában él és francia nyelven Irta költeményét. Suhanó 1egy fuvallat Vezérel a Sarkcsillag Szivünk vérét szivják csecsemőink fonnyadt emlőink csöpp mártírjaink Fekete gyöngyszem fénylik szemükben könyörüljetek rajtuk GYEREKEK KÓRUSA Farkasok farkasak fölfalják Szent János köriéit Semmit sem ért szivünk odavész mindenünk játékainkat bomba tépt szét Ki adja vissza nékünk Sírdogálunk értük Kiesik vagyunk mi még da egyszer megnövünk Azt mondják riihesek vagyunk Hallunk tok boszorkánymesit Ödéma, tifusz, tuberkulózis kapunk szép diagnózist de mikor kapunk tejet kenyéri Tignap meghalt kis Carmenctíe szegény éhező gyerek mérges bogyót evett EGY KATONA HANGJA Az utak az utak hosszúak nincs kétség elkerül a halál fél tőlünk Szerteszóródunk röpít a szélrózsa Egyetlen karó a hajótöröttnek puszta menedéke jövendő reménye Üdvözlégy francia bárét köszöntlek jóbarát mészárlásból menekült sereg mi vagyunk az élő lelkiismeret ö te szerencsétlen terueli bajtárs nem harcolsz már többé boldog új világért Szörnyű a háború s a halottak szeme szomorú szomorú EGV PJPACSOS £8 VERFOLTOB RÉT Vérharmatos táj olajmagot órlö fekete malom Fekete salétrom Fekete alvadt vér Mért jöttem erre én Tivoli határon lankás domboldalon ködös távolba vesző búzamező pipacsok Dús arany rétség duzzadó róna kenyér leszel te keserű kenyér véres malom őrőj fekete búzát Halait katonák ti árva Don <?ut jattok kopog a sírásó gyászos facipője nehéz göröngy hull spinetek fölé s porrá lesztek mind Ajkaitokot szél simogatja mintha csupa igö pipacsot ölelne Emlikeztek-e — piros s pipacs Felvirrad a n«p szelíd feledés fátyolo borul vérző rét föle ünnepel a nép vidám verőfinyt serény parasztok metszi földeken barázdát ásnak pipacs nyílik vidám dallal néma földből halót katonák porladó szivéből GARCIA LORCA EMLÉKKÓRUS Megölték a költőt gyilkos rézgolyóval bitóhoz szögezték hajnali kakasszót visszhangozott a szél cigányok muzsikáltak Eljöttünk hirdetni szavát tengereken át pusztaságon át tajtékzó vihar borzalmain át megmentettük verseit Andalúzia Andalyzla kiontott véred el tovább bennünk Sfélrózza szórja szerteszét lelkünk Megölték a költőt virágát a rétnek oda a Költészet KÖLTÖK KÓRUSA Kedveseink halottak izeretett Machadónk orca drága trubadu Hernandez Miguel Mlgvel a legifjabb megölelte a hajnalt megperzselte a szivét MACHADO BMLÉKKÖRUS Collioure partjain könnyező szirének tengeri csillagok leborulva zokognak siratják Machadot ki már nincs tóbbé Halott EGY BARÁT HANGJA Bolyongó spanyol mi vár read Megmondom tízért megmondom százirt i Hol a város mely oltalmat ód Megmondom százért megmondom ezerért Hol leled meg örök hazád Tiéd az Üt is semmi més nem vár reád csak pusztulás Szerte a világon felvillannak távol fhér síremlékek Ezüst kagyló kúszik hajnali lajtorján kigyúl millió máglya véres tarlók felett föllobban a népek izzó fáklyalángja BUJDOSÓK BÜCSÜKÓRUSA ÉS EGY KÖLTŐ SZÓLÓJA Fényözön leng csend vizén ez a mi bárkánk fiz utolsó birka 7 engeri csillag partjai romban mi lesz velünk kthuny az égi fény Gyertek gyertek tengeri csillagok szél rózsái ti bús homok permetez végtelen vágy susog Szivünk a Szélrózsa szárnyal künn az éjber zuborop a tenger sóhajunk muzsikál Vyertek lessál! az ej agyagi ó messzi fény gyűlj fel sors k csulau tengerén GÖNCZI KLARA fordítása