Délmagyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Csütörtök, 1959. Jannfc 1 4 NE ÉRTS FELRE en nem Jókai: »Pecsovics Hiszckegy«-jével csúfollak, mert az ma már nevetséges volna. "Hiszek egy császárban, mindenhez látó atyában, bankoknak és lutriknak teremtőjében. Hiszek a camarillában ..." Tehát, hogy sommával mondjam, Jókai a Te nagyavádról írt. En meg egyenesen Neked írom e szerényke kis levelemet. Régi, nagy tradícióval rendelkező família vagytok. Létetek az emberiség létével kezdődött, de minden remény meg van arra, hogy hamarosan kipusztultok. Legalábbis a mi kis hazánk földjéről. Kezdem az elején. Hallottam, hogy a Kárász utca meg a Klauzál tér sarkán álltál a minap. Estefelé volt az idő. Elegáns voltál, alázatos ,előzékeny. Finom előkelő külsőd, megnyerő modorod imponált az embereknek. Egyre-másra köszöntötted őket, s titokzatos mosollyal apró megjegyzéseket ejtettél rólam: — Ügy hírlik, 6 lesz az egyházkerület plilspöke (már mint én). Némelyek elképesztő arcot csináltak. Azután mások boldogan mosolyögtak, sokat sejtetően jelezték, hogy »tovább adjuk a nagy hírt-e. Voltak olyanok is, már a faragatlanabbak közül, akik megkérdeztek téged: — De hiszen az ateista.., felekezeten kívüli. — igaz, hallottam, de mit lehet tudni manapság?! — felelted szkeptikusan. az idő, amikor I) eiaaies SJemvrnek írtam költészetében gyönyörködtél. Csodáltad, ezerszeresen csodáltad hatalmas elméjét, tiszta világos forradalmi líráját, egyenességét, őszinteségét. Azután letetted a könyvet és keserű fájdalmas sóhajtások közepette tértél álomra. — Hiába, nagy korok nagy embereket nemzenek. Második Petőfi lehetnék, ha a kor óriás volna. En is őszinte, lánglelkű apostola lennék a jövőnek. De így, oly módon élünk, ahogyan lehet. Akkor dicsőség volt meghalni a szabadságért, ma tudni kell élni a szabadságból. Hiába, minden kornak meg van a maga variánsa, e kor variánsát én kitanulmányoztam. Igaz, közönséges dolgok: finomkodás, udvariaskodás. kis talpnyalás, jól értesültség, sok barát lent-fent, s ami a legfontosabb — magabiztosság! Hiába, nem lehetek géniusz, nem alkalmas a kor — sóhajtottál és fájdalmas, mély buta álomba merültél. — Humoreszk — KESÖRE JÁRT bevégezted dlddsos, gyümölcsöző és főleg jól jövedelmező munkádat. Hazamentél Először hangoltad - egy ICM konyakkal - lelked szétfolyó világát, azután Petőfi A reggeli után napod azzal kezdődött, hogy huszonöt telefont lebonyolítottál. Hangod dühös volt. A méltatlankodás lobogott dicső kebledben: — Mégiscsak bosszantó, ő akar lenni a püspök. Az egész város arról beszél. Komolyan kifordul az ember gyomra. Pont ez, ez a... némeHELYESELTEK, lyek azért hümmögtek valamit, de te ezt méltatlankodás jeleként könyvelted a követel oldalra. Fel volt dúlva a város. Mindenki az utcán volt, tárgyalták az eseményeket, várták az újabb híreket, fejleményeket. Es én mit sem tudva semmiről, megjelenek az utcán. Megdöbbenve tapasztalom, hogy emberek kikerülnek. Köszönök és nem fogadják, mások bizalmatlanul, szárazon váltanak velem egy-két szót. Mi ez? Kérdezem először önmagamto.. Mi történhetett itt? Nem tudom megfejteni és tanácstalanságomban hozzád fordultam Pecsovics barátom — talányos eszedet hívtam segedelemül. Ami azon a beszélgetésen történt, azt már te is tudod. Leszidtál: hogy én egy sötét gazember vagyok, önhatalmúlag a püspöki szék felé törekszem, s az egész várost telekürtöltem, hogy én leszek az új püspök. — De hát engedj szólni, hiszen nem tudom mit beszélsz. — Csönd, — vágtál szavaimba — te kikiáltottad magad püspöknek. A hasonló barátaidnak adjutánsi beosztást ígértél. Mars a közelemből, te gyalázatos. Összetörve, rogyadozó lábakkal támolyogtam a korzó felé. Kérdezgettem önmagamat: talán nem értettem, vagy elfogyott az ép eszem. Bánatos töprengésemből roppant nagy kiáltás zavart föl: — Itt az új püspök, megjött! ö az — 6 az! — teljesen elvesztettem biztonságérzetemet, lezuhantam egy korzószékre és elájultam. Ebben', a mél*• ájulásban ördögi ele-; mekkel viaskodtam, a lud-', vércek fojtogatták a torkom,', tépdesték a szívem. Egyszerre csak elém került, őszinteségből sarjadzott, megnyerő arcod és magamhoz tér-', tem ájultságomból. A polcon áltál, rám muto-l gatva és szónokias tempó-1 ban mondottad: — Ott ül az öngólem, aki] kinevezte önmagát püspök-; nek. Ítéljük el emberek, ezt a • kegyünkre méltatlan embert.3 Láttam felém fordulni a mérges tekinteteket. A nem', sok jót ígérő pillantásokat,', megvetést. Nagyon megalázottnak éreztem magam. Maradék erőmet megfeszi-', tettem, felálltam és elmen-', tem haza. Két napig feküd-', tem, fejemen vizes borogatással, amíg helyre állt va-', lamennyire fizikai és lelki', egyensúlyom. AZUTÁN folytattam a munkámat,3 mert miattad három napot', vesztettem kedves jó Pecso-'. vics barátom. Kapálgattam a 3 kertemben, szedtem a földi', epret Este a szomszédok át-' jöttek és beszélgettünk az' élet gondjairól, bajairól. Az életet szépnek találtuk. 3 Szebbnek, mint azelőtt. Már-már azon voltam, hogy elmondom ezeknek a derék embereknek, hogyan jártam én Pecsovics Elemérrel. De azután mégis hagytam az egészet, mert féltem attól, ha megtudják, hogy Pecsovics az én barátom volt, felállnak és elhagynak engem, eme gerinces, derék, jószándékú. tiszta fejű, tiszta sdolgos emberek. Á kiskutya A vitrin szélén játék kiskutya hallgatag kuksol fekete rongyból, s nem érti, árván miért is maradi. Piros szemévei néz a csendbe naphosszat, s este villanyfény alatt, mikor a kályha feldorombol. Dísztárgy, 6, jaj, nem vitte többre! — böködik orrát pajkos sugarak, és tollpihék, ha leporolják, s nyekken, ha sután leveri a kés; de le is eshet — unva trónját: nem ülnek mellé lent se, fönt se, fülét cibálva, hogyha másra néz. Elnyargal tőle minden mozdulat, mely néki adná kurta csókját, mit önfeledten csak a gyermek ad, — ha gazdájának egy is lenne csak! De nincs, az évek elperegtek. Elkésett érett asszonyostól: míg együtt dobbant másokért ssfrflk. nem pattant rügy a tavaszukból, s azóta kuksol az a kiskutya, hallgatva, mikor törik szét a csönd: érte civódnak rokon-gyermekek s az ismerósök konok kölykei. Ilyenkor piros gombszeme nevet • a csöpp kezektől helyét nem lelL LÖDI FERENC iii>T>'>ntmnni> wfwm ANEKDOTÁK A FEJLŐDÉS ÜTJA Jegyesek: a férfi beszél, a nő hallgatja. Házasok: a nő beszél, a férfi hallgatja. Tíz évvel később: mindI ketten beszélnek, a szomszédok hallgatják. JÓTÉKONYSÁG — Anyám, kérlek, adj tíz forintot. Szakaszjaj üJMLghlr: sok gondot okoz Eldobott a gazdám. Már n^m , fk< kellek tovább? Szégyen! Pont sdsorban a szétszórt villa- bele a látyakba. Brrr, de hlmosjegyek csúfttják a város- (jeg! Jaj, ez a gumitalp majd rám lépett! Segítség! Csak most látom, sok kis társam hever itt. Az az átszálló is miképet — Mindenekelőtt bemutatkozom. Szakasznak hívnak. Aki az életrajzomra kíván maszatos, pedig de büsz^ f"8^0^ Tlt £ volt! Emberek, ne hagymondani Magam sem wme- hallgassatok rem. Állítólag egy papírgyár- ' ban láttam meg a napvilágot. Az mondják, egyszerű családból, a fától és a textilmeg! Nálatok divat a szerencsejáték, rendezzetek belőlünk, jegyekből sorsolást! akkor majd nnm dobálnak el hulladéktól származom. Szü- """""""" letésem után a Közlekedési bennünket, sót talán meg Nyomdába kerültem, majd egy szűk raktárban szorongSéSmXTt fog- * 2mm7-es szakaszjegy „ntak a Ha a Szegedi Villamos TiLfV"^,^ Vasút, a Köztisztasági Vállaengem is felszednek a sárból... sorsom felett korlátlan hatalommal rendelkező kalauz néninek. Az ő tarsolyában utazgattam már egy napja, amikor ... Sajnos, még azt sem tudom, hogy hívják, pedig szeretném megköszönni jóságát: olyan kedélyesen és finoman szakított ki társaim közül, hogy — komolyan mondom — alig éreztem fájdalmat. Igaz, a sarkam a kelletnél erösebb mozdulattal tépte le, még most is érzek egy kis sajgást a helyén. Irigylem is átszálló társaim, azokat nem tépdesik, csak lyukasztják.És milyen ízlésesen! Rajtuk van kimúlásuk napja, sőt még órája is. Én nem vagyok ilyen előkelő, mondom, csak szakasz vagyok. De mit tegyek? Én nem panaszkodom, még özt se bánom, hogy pont Szegedre helyeztek. Elég szép város, láttam a kocsiból. Hanem az már sértő, hogy pótkocsira kerültem, csípné meg a lyukasztó a jegyelosztót! Még jó, hogy a fővonalon utazom. Ez megnyugtat. Csak a tépés nyoma ne fájna anynylra ... Bár a nyomdában sokkal rosszabb volt: a gépek kíméletlenek voltak hozzánk. Semmiség ez ahhoz képest, katonadolog. — Egyszóval itt vagyok a villamoson. Ha nem lenne olyan csúnya szó, azt mondanám, »muris« így utazgatni, de... de higyjék el, boldog vagyok így is. A kalauz néni egy szolid, harmincas, kövérkés borjúképű férfi kezébe nyomott, aki nem hajtogat össze, nem gyúr galacsinná, nem morzsolgat és ... de ni-ni, leszállunk. Nahát ilyet még nem láttam. Ugy látszik, ez a központi megálló. És milyen szépen ragyognak a neonbetűi! Csuda egy látvány... hanem mi ez? lat és a Városi Tanács tárgynyereménysorsolást rendeznie az eladott villamosjegyekből, ami a takarítási költségnél kevesebbe kerülne, akkor sikerrel járna a "•tiszta Szeged—mozgalom talán ezen a téren is. A fiatalok között pedig újfajta "Sport-" terjedne el — a "jegyvadászat-". B. I. Mancika u a tntUpMntfí-kiím MEGHÓDÍTOTTA a cso- san elsimította az arcán. S •— Talán nem hiszed el, daszer Mancikát is. Midőn mivel az ilyen művelet szó hogy húszévesnek látszom tegnap hazakészült a hiva- nélkül nem történhetett egy majd tőle? tálból, így szólt hozzám tl- nőnél, Mancika így foly- Ekkor eléje tartottam a tokzatosan és teli bizalom- tatta: méhpempős tégely tetejét: mai: — Ettől a krémtől min- " — Olvasd el csak, Man— Megvettem a legújabb ^ nö el van ragadtatva, cika. mi van ide írva? " kiadású méhpempő-krémet. Nézd me« maíd holnapután Cuki! Nagyszerű dolog! Ha az arcom. Rám se ismersz. tudnád, hogy milyen csodá- 01yfln leszek, mint a húsz- cikának. Látod, egy cseplatos hatása van, még te is éves kislány, használnád. Különben is rád- őszintén bámultam Man3 fér egy kis fiatalodás. Ilyen cikát, aki már saját beval- gelyre is ráírta a gondola-1 szülik hazatérése előtt el 1JL ' i. • _ j. '1 íz _ f o 1+rtlren o ír A1 T 1 11 ... > _ .1 — "Ábránd". — Ez az! — feleltem Manpet sem akar titeket félre- j vezetni a gyár. Még a té-3 — Mire? — Egy öreg néninek akarom adni. — Ezt jól teszed fiacskám, és mivel foglalkozik az öreg néni? — Cukorkát árul, anyukám. FÉRJ ÉS FELESÉG — Drágám — mondja az asszony —, azt álmodtam, hogy csodaszép gyűrűvel ajándékoztál meg. Vajon, mit jelenthet ez? — Holnap megtudod, drá gám — válaszol a férj. Másnap elegáns csomaggal érkezik haza. Az aszszony izgatottan kibontja, a csomagban könyv van. Címe: "Álmoskönyv." Fö AZ ÓVATOSSÁG A fiatalasszony barátnője kisfiára vigyáz. Még a kitűnő krémet még nem ké- lása szerint * túl volt a taitokra a vála6Ztszített senki. Az ember csak harmincötön. A baráti biza- _ Mit? bekeni vele kétszer-három- lom leple alatt közelebb me- _ Azt hogy amit sze.| szor az arcát, és máris el- "szkedtem hozzá ^ kezem- retnél> ^ ^^ „Ábránd-, simulnak a ráncok. Szinte vettem a Néztem megfiatalodik. az enyhén sárgás, számomra MÉHPEMPÖ-KRÉM 3 kissé fanyar illatú készít- névadójának igaza lett. Man-J Ezzel elővette a táskájából ményt, majd a tégely tete- cika olyan maradt, mint volt. J a tükröt, majd azt a fehér jót. S ebben a pillanatban Azaz mégse' Azóta nem áll' színű tégelyt, melybe az harsányan kacagni kezd- velem ^ úgynevezett csodaszert tet- Manelka megIepödött Hát kellett nekem nőido-3 ték. Ujjacskajat finoman be- kíváncsisággal telve nézett logba beleszólnom? lemártotta a krémbe, éslas- rám: kell mennie, de nagyon nyugtalan és különböző tanácsokkal látja el a gyermeket.' — Mindenekelőtt — mondja —, nehogy gyufához nyúlj. — Ugyan, mit képzelsz —, válaszolja a fiúcska —, mit is kezdenék ócska gyufákkal, mikor remek öngyújtóm — vi — - van.