Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-21 / 301. szám

3 Vasárnap, 1958. december 21. A nyugtalan, örökké kísérletező fabrikáló ember Nem szívesein beszél magáról Csurgó László, az Autójavító Vállalat művezetője, az országos újítókongresszusom "Munka érdemérem*mel kitüntetett kiváló újító. Úgyhogy végül is munkatársai, s az igazgató elvtárs siet segítségemre, hogy beszámolhassunk olvasóinknak e nyugtalan, örökké kísérlehogy az esztergapadon dolgozó nők mennyit kínlódnak a géppel nagyon fárasztó volt nekik a nehéz gép rángatása. Csurgó szaki akkor nem szólt semmit, csak elgondolkozott, s néhány nap múlva már előállt kész jalegjelentősebb újítása a képien látható, nemrégiben elkészített fékpad-berendezés. E berendezés segítségével haj szál pontosan ellenőrizni tudják, hogy hány lóerő van a motorban, mennyi üzemanyagot fogyaszt. De talán vaslatával, automatizálta az azzal tudnám az újítás jeesztergapadot, s azóta a lá- lentőségét a legjobban éreznycfcnak már csak ki kell telni, hogy e berendezés setező, fabrikáló ember nem mindennapi munkájáról, igyekezetéről, eredményeiről: — Kilenc éve dolgozik Csurgó László nálunk — magyarázza az igazgató elvtárs. — S azóta mái- csaknem száz újítást készített el. Elég néki annyi, hogy meghallja: baj van valamelyik munkamenetnél, s máris kész fejében a terv, számol, fúr, farag, akár éjszaka is, mert amíg meg nem oldja a problémát, nem nyugszik. Így tett akkor is, amikor nemrégiben meghallotta. szolgálniok az "éhes* munkapadot. Vagy, hogy egy másik példát említsek, nemrégiben nagy gondot okozott az egész vállalatnak a kerekekről a gépkocsiköpeny leszerelése. Tudniillik, ez a mijnika két dolgozónknak emberfeletti munkát tett. Csurgó szaki addig mesterkedett, míg elkészített egy ötletes szerkezetet, amelyet csak be kell állítani, s egyetlen perc alatt leszedi a gépkocsiköpenyt, minden emiberi fáradság nélkül. (Liebmann Béla felv.) gítségével mi is megvalósíthatjuk most már azt, amit a szovjet autójavító vállalatok, hogy egyik főjavítástól a másikig 90—100 ezer kilométert is elfut a nálunk javított kocsi. Csurgó László eredményei jelein- mellett meg kell említenünk megint az Autójavító Vállalatot is, amelynek egész kollektívója olyan jói dolgozott, hogy december 2-án. már minden részletében teljesítették évi tervüket. Ezenkívül a munka- és az újítási versenyben országosan elsők lettek az — Csurgó László együk autójavító vállalatok között. Segít a munkások ügyeinek intézésében a Kenderfonógyár javítóműhelyének Ritkán bolygatja meg zavaró esemény a Szegedi Kenderfonógyár javítóműhelyének rendjét. A dolgozók lelkiismeretes, pontos munkával biztosítják az üzem hatalmas gépparkjának zavartalan termelését. Nyugodt ott is a légkör, jó hangulatban folyik a munka. Idejében Olykor-olykor azért mégis adódnak kisebb súrlódások, hibák, elégedetlenségek. Ezek azonban nem burjánozhatnak el, mert az I. pártalapszervezet vezetősége, tagsága felfigyel rájuk, s jókor intézkedik. Nem hiába fordult bizalommal az egyik pártonkívüli lakatos sem a pártalapszervezethez. Elmondta, hogy durva hangon "kapta le* és elzavarással fenyegette csoportvezetője olyan hiba miatt, melyről nem is tehet. A párttitkár maga járt utána az ügynek. Megállapította, hogy a lakatos két ellentétes utasítást is kapott, ezért volt a hiba. A pártvezetőség ezután rendezte a viszonyt a vezető és a beosztottja között, s nem maradt harag egyikben sem, ami további összeütközésekhez vezethetett volna. Máskor hasonló ügyet szintén a csírájában segített elfojtani az alapszervezeti vezetőség. Ez esetben az egyik festő hagyta ott önkényesen a munkáját, miután durva szavakkal illette idős művezetőjét, aki figyelmeztette, hogy rosszul végezte el feladatát. Tulajdonképpen elbocsátás járt volna a fegyelemsértésért, mégsem ez történt. A pártvezetőség véleménye szerint mérlegelték a festő tízéves üzemi munkáját és családi helyzetét. Megmaradt a gyárban, de a kommunisták megmagyarázták neki, hogy a magatartása csúnyán kirívó a kollektívából, mely elítéli az ilyen megnyilvánulásokat. Igazságtevés A műhely dolgozói jól keresnek, de elég bármilyen pártszervezete kis méltánytalanság, a bérezésnél, hogy a jó kedély elboruljon. Ez pedig a termelési kedv rovására is mehet. Ezért őrködik az igazságosság felett a pártszervezet. A legutóbbi bérrendezéskor a tizenöt főnyi Martoncsoportból csak egy munkásnak emelték az órabérét. A többieket erősen bántotta ez és a pártszervezet vezetőségének a segítségét kérték. Miután bebizonyosodott, hogy többeknek is indokolt az órabéremelés, teljesült a kívánságuk. A kommunisták véleménye alapján jutott újra régi béréhez az egyik lakatos is. Korábban kisebb hanyagságok miatt — meghatározott időre — csökkentették órabérét. A figyelmeztetés használt, újra a legjobbak közé került. Hiába akarták azonban megadni a most már kiérdemelt, jogos bért, nem volt rá keret. Húzódott az ügy, méltatlankodott a munkás, végülis a párvezetőség közreműködésével a bérrendezéskor az ő bérét emelték az elsők között. Intézkedtek azután arról is, hogy hasonló esetek a jövőben ne lehessenek. Intézkedések Az élet mindennapos ügyeiben nyugodtan támaszkodhat tehát a pártszervezetre a műhely csaknem háromszáz dolgozója. Mindegy, akár párttagról, akár pártonkivüliről van szó, az alapszervezeti vezetőség nem hagyja figyelmen kívül a problémákat. Egy alkalommal Pribék Tibor például azt kifogásolta, hogy némelyek hanyagsága miatt gyakran törnek a fúrógépek. Az alapszervezeti vezetőség azonnal a csoportvezetőkhöz fordult. Megbeszélte velük, hogy oktassák ki beosztottjaikat a kiverőékek alkalmazására, mert akkor kevesebb lesz a rongálódás. Gyakran hangzottak el párttaggyűléseken és más értekezleteken hasznos ötletek a takarékosság fokozására. Az alapszervezeti vezetőség gondoskodott, hogy a kiváló javaslatokat tevő munkások bekerüljenek a takarékossági és ellenőrző brigádokba, ahol megvalósíthatják elképzeléseiket. Érezheti tehát a műhely közössége, hogy adott esetben mindig van hely, ahol meghallgatják és intézkednek is. Ezért folyik nyugodt légkörben a munka, ami a jó eredményekhez vezet. K. B. Életünk napi kérdései közül • • • „A városi bömbölde" Nem szőrszálhasogatás és nem is finynyaskodás, de mégis furcsa, hogy az ország legnagyobb vidéki kulturális központjában a város kellős közepén megszólal a "hangos bemondó*, vagy ahogyan a Széchenyi téren sétálók nem minden irónia nélkül mondják: »a városi bömbölde*. Igazuk is van a méltatlankodóknak, mert mi szükség van a hangos hirdetőre Szeged belvárosában? Semmi szükség nincs erre. A politikai agitáció eszközének nem tekinthető, mert a többi között erre is szolgálnak a napilapok, az üzemi és a faliújságok, az élő szóval dolgozó agitátorok és a kultúragitáció egyéb, tucatnyi eszköze. A kereskedelemnek valóban szüksége van reklámra, propagandára, de az a kereskedelmi munkás, aki azt hiszi, hogy a bemondó hangoskodása javítja a forgalmát, az enyhén szólva: téved. Ugyanez vonatkozik azokra a "bemondókra", amelyek egyes belvárosi üzleteink ajtaja fölött mondogatják érthetetlen, fülsértő hangoskodással az áruk fajtáit és árait. Szegeden a propaganda formája semmi szín alatt sem lehet ez a bömbölde. Inkább az ügyesen megoldott neonreklámok, amelyek szépítik, csinosítják is a várost, a cégek kivilágítása, kombinálva újsághirdetéssel, falragaszokkal, agitatív művészi prospektusokkal, filmszínházainkban bemutatásra kerülő művészi reklámokkal stb. Helyhez és igényhez illően. A hangos hirdető erre a helyre nem való. Olyan helyen nagy érték, ahol a kereskedelem propagandájának, egyéb hírközlésnek, a lakosság helyi tájékoztatásának nincsen más eszköze. Szegeden más a helyzet. Szeged mégsem azonos Tápéval, de ha a bömbölde megszólal, az ember önkéntelenül egy kis községben képzeli magát és csak az aszfalt kopogása hozza vissza a valóságba, helyesebben az ország legnagyobb vidéki kulturális központjába. A járdák javítása A szabadtéri játékok megrendezésének időpontja rohamosan közeledik, ez azonban még nemigen látszik a Belvároson, helyesebben a belvárosi utakon. Igaz. az évek óta elhanyagolt állapotba került utak megjavítása talán több tízmillióba kerülne. És az is igaz. hogy az elmúlt évek hibás politikája következtében Szeged hátrányos helyzetéből fakadó bajok megszüntetése — lakásépítkezés, ipartelepítés, közművesítés, közvilágítás, járdák stb. — nem megy máról holnapra. Olyan pénzösszegekre van szükség (százmilliókra), amelyeket a város vezetősége semmiképpen sem tud kirázni a kabát ujjából. Ennek ellenére mégis többet kellene tenni, mint amennyit eddig tettünk a belvárosi utak, járdák rendbehozása érdekében. Természetesen nemcsak a szabadtéri játékok megrendezése indokolja a Belváros járdáinak, a "korzónak* a Széchenyi és a Klauzál tér útburkolatának javítását, hanem az, hogy gidres-gödrösek az említett járdák, terek útburkolatai. Nagyon hasznos, hogy az első kerületi tanács intenzíven foglalkozik Újszeged "modernizálásával* — városiasításával, hiszen Újszeged hegyek nélküli "Budája* a városnak. De valami arányosságot kellene alkalmazni, fokozottabban a jelenlegi állapotoknál. Mert mégis csak a »város szive* a Belváros. Anélkül, hogy a külterületek hátrányát akarnánk, a Belváros átrendezése, tisztántartása nagyobb figyelmet érdemel. Ez egyébként városi összérdek is. A szegedi üzemek lörzsgárdáfa Szegeden talán a "legöregebb* gyár a Szegedi Kenderfonó. Ebben az üzemben hét és fél évtized alatt munkásgenerációk cserélődtek, apák a fiúknak adták át a szerszámot és ezáltal szinte családi tradíció honosodott meg az üzemben. A textiles kenderszakmában jártasságot szerzett munkásokból alakult ki a gyár törzsgárdája. De erre a törzsgárdára még a kemény kapitalista viszonyok között is megkülönböztetett figyelemmel ügyelt Wimmer Fülöp és később az utána következő tőkés vezetés. Most az elmúlt tizenöt esztendőben mi nem fordítottunk elég gondot az üzemek törzsgárdájának kialakítására sem Szegeden, sem máshol. Ez a figyelmetlenség sok tekintetben megbosszulta magát már eddig is. A megfelelő törzsgárda hiánya kedvezőtlenül hat egy-egy üzem szakmai, technikai fejlődésére és ezzel összefügg az üzem technológiai fejlődése, racionális termelése és végeredményben a munkásságnak jutó nyereségrészesedés összege is. Másrészt pedig, ahol megfelelő régi szervezett munkások képezik az üzem törzsgárdáját, ott szilárdabb, politikailag aktívabb, cselekvőképesebb az üzem egész munkássága. Számos példa bizonyítja, hogy azokban az üzemekben, ahol vigyáztak a megfelelő törzsgárdára, ott az ellenforradalom időszakában nem következtek be azok a brutalitások, politikai kalandorságok, mint azokon a helyeken, ahol a törzsgárda hiányzott. Ebből a megállapításból az is következik, hogy a törzsgárda hiánya a munkásosztályhoz újonnan kerülő emberek, munkások szaKmai képzését visszaveti, s gátolja a munkásosztályra jellemző vonások kialakulását, a fegyelmet, az állhatatosságot, politikai felvilágosodottságot az új munkások körében. Iparunk további fejlesztésének egyik lényeges vonása üzemeink törzsgárdájának tervszerű kialakítása. Ez a munka természetesen nem megy máról-holnapra. Körültekintő, alapos szervezést igényel vállalataink igazgatói és műszaki vezetői részéről. Sokkal több figyelmet kell fordítani a régi szakmunkásokra, szervezett munkásokra, mint ahogyan eddig tettük. A munkaerővándorlás megszüntetésének egyik módja, hogy az üzemek, vállalatok a munkaerők megtartása érdekében a törvény adta lehetőségekkel élnek, különböző kedvezményekben részesítik munkásaikat. De talán a legfontosabb a megfelelő egészséges, jó munkafeltételek kialakítása, hogy a munkás szívesen és kedvvel dolgozzék az üzemben, ne kívánkozzék máshová. Ez a kérdés Szegeden különösen azért lesz érdekes az elkövetkezendő időkben, mert a város iparosításában elkövetett mulasztások kiigazítása napirendre kerül. Üj gyárak, üzemek létesülnek a következő években és a munkásvándorlásnak éppen olyan nagy lehetősége keletkezik a városban majd, mint Miskolcon, Diósgyőrött, Ózdon és egyéb helyeken. Gazdasági szakembereink figyelmét ne kerülje ki ez a nagyon fontos üzemszervezési kérdés. SIKLÓS JÁNOS A Vörös Újság mai száma *Utat keres a forradalom* című cikkében többek közt ezeket írja: »Mindenfelöl szaporodnak a hírek: a magyar proletariátus és falusi szegénység feltámad urai ellen. Csak egy pár jellemzőbb esetet sorolunk fel: Debrecenben a munkások minden forma mellőzésével elcsapták a polgármestert, Szegeden szuronyos katonákkal kergették el a közélelmezési hivatal vezetőjét és a munkásbiztosító pénztár igazgatóját, több vidéki városban a munkástanácsok 25 százalékos árleszállításra kényszerítették a kereskedőket; a brennbergi bányászok fegyveresen űzték el Bázsián bányaigazgatót; a Wolfner-gyár, a Thék-gyár, a csepeli gyár munkásai munkásellenörzés alá vették az üzemeket, mert a tőkések nem termeltek, noha bőven volt termelőanyag; az Államnyomda és a Ganz-Danubius-gyár munkásai elkergették igazgatóikat. A falusi szegénység kitöréseit pedig egyenkénti felsorolni nem is lehet, oly számosak. Ezzel szemben a népkormány statáriumot akar hirdetni, több helyütt, Somogy megyében ki is hirdette már." A Vörös Újság a Népszavával szemben hangoztatja, hogy ezt a forradalmi tettvágyat az osztályharc medrébe kell szorítani, s akkor az országot anarchiától, a proletariátust sok szerencsétlen kísérlettől menthetik meg. Marxot idézi, hogy e mozgalmat erőszakkal elnyomni lehetetlen, sőt az erőszak csak megsokszorozza erejét, mígnem szétveti bilincsét. *Ha ez igaz volt — mondja befejezésül a Vörös Újság — 1851-ben, úgy ezerszer igaz ma, azért jó lesz vigyázni azzal a statáriummal, mert a burzsoázia bánja meg." A kormányválság nemhogy enyhült volna a földreform kérdésében a Munkástanács által hozott határozat mtán, de még inkább fokozódott: a polgári pártok jobbszárnya ellenzi a rendelet-tervezetet, amely — mint a lapok írják — ~a válság újabb robbanó anyagát vitte bele a politikai életbe.* Dániel Arnold, aki a polgári radikalizmus régi agrárszakértője volt. a Világ c. lapban szintén bírálja a földreform-tervet. Ez esetben azonban, minthogy a földre szomjas parasztság szemszögéből nézi a kérdést, igaza van: a tervezet szerinte »túl nagy helyet enged a kisbirtokellenes irányoknak." »Már pedig — folytatja — a mostani kritikus helyzetben, amikor azon kell lennünk, hogy a földművestömegeket megnyerjük az új rendnek, hogy feltétlenül biztosítsuk az egységet és harmóniát a falu és a város között: olyan birtokreformra van szükség, mely a földmüvestömegek osztatlan tetszésével találkozik és őket minden tekintetben kielégíti.« Szeged földbirtokai — hirdetik a helyi lapok - a szocialista javaslat szellemében köztulajdonban maradnak. A Károlyi-pártban az "elégedetlenkedők*, akik a közelmúltban még csak a radikálisok ellen emeltek szót, most nyíltan a szocialisták ellen fordultak. Friedrich István hadügyi államtitkár a hadsereg »szocialista kisajátítása-« ellen emelt szót. Hogy miért fájt neki a szocialista befolyás erősödése a hadseregben, azt Kozma Miklós naplója árulja el. Ebben elmondja, hogy napokkal ezelőtt titkos ellenforradalmi megbeszélésen vett részt. "Ott volt Gömbös Gyula is, aki részletesen közölte velünk, hoav Friedrich tudomásával és me ab ízásából Horváth Dénessel ellenforradalrrti terven dolgozik. Gömbös elgondolása az, hogy az országot Budapesttől függetlenül, megyénként kell megszervezni.. t" A Tűz címmel megindult új szegedi hetilap irodalmi estet tartott a városháza közgyűlési termében. Juhász Gyula lendületes megnyitója után Czibula Antal a korszellemről, Ottovay Ilus a nőkérdésről beszélt. *Juhász Gyula mutatta be ezután - írja a Szegedi Friss Újság - a forradalmi Vörösmartyt egy kevésbé ismert gyönyörű költeményének visszaadása és méltatása kapcsán." Terescsényi György Tömörkény egy novelláját olvasta föl, Csányi Mátyás a lámpalázról, Szalay János Gorkijról beszélt, a zárószót a Tűz főszerkesztője, Bibó Lajos mondotta. Belocerkovszkij Antal "Válasz a Szegedi Polgári Radikális Párt ügyvezető elnökének* címmel a Szeged és Vidékében válaszolt Eisner Manónak a köztük zajló hírlapi vitában. Cikke végén ezt írta: "Fönttartom azt a véleményemet, hogy a Radikális Párt, ha a munkásokat az ö mozgalmára meg akarja nyerni, akkor a munkásosztály érdekeitől félrevezeti." Massaryk, a csehszlovák köztársaság elsö elnöke ma nagy ünneplés közepette hazaérkezett Prágába'. 0