Délmagyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

3 Vasárnap, 1938. október 19. Szeged öröksége, Jelene és jövője írta: Siklós János Nem hiszem,*™^ szegedi lakos, aki közömbös lenne a nagy múltú — és remélhetőleg még nagyobb jövő előtt álló — város gyarapodásának, fejlődésének napirendre kerülő kérdései iránt. Szeretik ezt a várost a valóban szegediek, azért, mert "nagyon szép — a napfény városa*, és mert százezer tiszaparti magyarnak az életet jelenti. De a környező községek lakossága is szeretettel, becsüléssel beszél e városról, mert a környező falvakat és a környék tanyavilágát az ipar, a kereskedelem, a piac, az egészségügy és a kultúra vastag kötelein kívül ezer és ezer finoman szőtt szál köti e tiszaparti nagyvároshoz Nem mellőzendő az sem, hogy — nemcsak Csongrád megye, hanem — Dél-Magyarország gazdaságának és kultúrájának központja ez a város, az Alföld ipari munkásságának legfontosabb góca (még számbelileg is). S ez a hatalom kérdését — a proletár hegemóniát — tekintve is lényeges vonás. Kétféleképpen szerették ezt a várost az utóbbi négy évtizedben. A Horthy—Klebelsberg-éra urai másképpen ítélték meg a város jelentőségét, szerepét, és másképpen ítéli meg a hatalomra került nép. Horthyék a városok »reprezentánsa*-ként kezelték Szegedet, ezt a várost kitették a Balkán felé — kirakatba, hogy megbámultassák a magyar "kultúrfölény^. Szeged a Horthy-éra időszakában az irredenta kultúrpolitika "megágyazott* városa volt, a dómjával, egyetemeivel, gimnáziumaival, szobraival, kultúrpalotájával, Európa-hírű tereivel, szabadtéri játékaival, templomaival. A külföldi, ha Szegedre jött, nem győzött csodálkozni e détA nehéz időkben sem rendült meg Hattyastelepnek szinte minden felnőtt lakója ott volt a kör kultúrtermében, hogy a 49-es és az 50-es körzet nevében kerületi és városi tanácstagot jelöljön. A párezer lelket számláló Hatytyastelepen szinte minden ember ismeri egymást, talán még egymás gondolatát is. Tudják: ki milyen ember, kire hogy lehet számítani, ha közös dolguk, a telep jobb életének szorgos képviseléséről van szó. Ki mit tett eddig az emberség, a becsület és a néphez való hűség jegyében — aszerint döntöttek magukban már jó előre, s aszerint is nyilatkoztak meg közŐ6 akarásban. így esett a jelölésük kicsi telepük és az egész város egyik legmegbecsültebb emberére, Bite Vince elvtársra, aki 1950 óta napjainkig igazgatta a városi tanács tagjaként a nép ügyes-bajos dolgát. — Az ellenforradalmi nehéz időkben sem rendült meg hite a nép ügyét szolgálni — mondták róla jelölői —. hát ezért akarjuk immár harmadízben is, hogy képviselje a külvárosok, a perifériák lakóinak ügyét a városi tanácsban. kelet-európai kultúrcentrumon. Klebelsberg Kunóék kezében Szeged a rossz ízű, reakciós irredentizmus, faji és kulturális "felsőbbrendűséget* dokumentáló város volt. Kétségtelen, h^italisták támogatták ebben Klebelsberg, illetve később Hóman Bálint kultúrpolitikáját. Megépítették a Konzervgyárat, a Falemezgyárat és egyéb kisebb jelentőségű üzemeket teremtettek. Természetesen e politika megfizette a tőkések fáradozását, mert busás haszon jutott az ipari munkásság keze nyomán a szegedi üzemek részvényeseinek. Mindez, amit elmondtam, csak csillogás, kirakati reklám volt. A "reprezentatív* város fényei mögött gyászos nyomorúság, várospolitikai szédelgés, és a szociális bajok mérhetetlensége húzódott meg. Vegyünk sorba néhányat. Leglényegesebb a munkanélküliség, amely összefüggött a város iparával. Talán sehol az országban nem volt olyan nyomasztó a munkanélküliség, mint Szegeden. A régi "Mars téri köpködő* bűzö6 helyiségeiben nap-nap után sok száz összezsúfolt éhes munkás várt munkaalkalomra. A népkonyhák előtt több száz ember jobb híján ételre várt, egyheti inségmunka fejében. A Horthy-kormányzat és Szeged Somogyi—Pálffy-féle igazgatása a munkanélküliség problémáját soha, még a háborús konjunktúra időszakában sem tudta megoldani. Egyrészt azért, mert Szeged ipara már akkor is el mai-adott volt a munkabíró ipari munkásság arányszámához viszonyítva, másrészt meg az árendába vett városi bérföldek bérlő parasztjai évenként százszámra szaporították a környező községekből, tanyavilágból a munkaés kenyérnélküliek nagy táborát. Sorrendben vetkezik, amelynek gyökeres megoldására a Horthy-rendszer soha nem is gondolt. Nem szükséges tagadni, hogy építettek lakásokat Szegeden akkor is — nem is keveset —, de nem az "igénytelen* dolgozó emberek részére. Az "igénytelennek* minősített emberek részére olyan lakásokat építettek, amelyeket ma viszolyogva fogadnának el a munkások. Gondoljunk csak a petőfitelepi házakegy részére, a földes, vizes lakásokra. Az ONCSA-telepiekre és egyéb, a perifériákon történt építkezésekre. Ezekben a lakásokban nem volt villany és ma sincs víz, gáz, fürdőszobáról nem is beszélek. És nem lényegtelen, hogy a városi földekből kiparcellázott telkeket nem ajándékba, hanem pénzért adta el Horthyék városvezetősége. Miután ezeket a rossz földeket nem bérelte senki, nem tudták hasznosítani, nyakába varrták a legszegényebb, legelesettebb társadalmi rétegnek. Tehát nem a jószándék — hanem a pénzszerzés volt a mérvadó. Móraváros és Rókus egészségtelen pincelakásai akkor is megvoltak, de eszeágában sem volt a városnak — huszonöt éven keresztül — ezzel törődni. Akinek fedél volt a feje felett — mindegy, hogy milyen —, annak lakásügyben nem volt keresnivalója a városházán, hiába mentek, egyszerűen elkergették onnan a munkásokat. Az évtizedek természetes szaporulata is újabb lakásigényeket támasztott, s a lakáshelyzet egyre romlott. Nem oldották meg Horthyék időszakának szegedi közigazgatási emberei a város közművesítését sem. Elavult, korszerűtlen a víz, a gáz, a világítás. Régi, ósdi berendezésekkel dolgoztak és ezek a berendezések (mint például a gázvezeték) lassan használhatatlanná válnak. Nem szólva arról, hogy a kiosztott, telkesített városi bérföldeken épült telepek közművesítésére, útjaira, közvilágításra nem is gondoltak. Ami a telepen történt etekintetben, azt a munkáshatalom javára kell írni. Ilyen örökséget aleta munkáshatalom Szegeden. A gondolkodó tízezrekben nem keltett csalódást a népi demokratikus rendszer, mert megértik: ilyen gyászos, súlyos örökséggel tarisznyánkban, kezdtük a szocialista rend építését. A mi városszeretetünk e problémák megoldásánál, a lehetőségeink ésszerű felhasználásával kezdődik. A Horthy-rendszer bukása után nálunk is azok intézik a váras ügyeit, akik erre a leghivatottabbak: a lakosság bizalmát élvező munkás, paraszt és értelmiségi tanácstagok. A munkáshatalom 13 éves működése felsorolhatatlanul sok és kézzel fogható eredményt mutat, amely mind e súlyo6 örökség végleges megszüntetésére irányul. Iparfejlesztésünk tekintetében már. a tizenhárom év alatt többet tettünk Szegeden. mint Horthyék 25 esztendő alatt. A Textilmüveken és a Ruhagyáron kívül bőr- és szőrmeipari, vasipari és egyéb üzemeket teremtettünk, a Konzervgyárat háromszorosára bővítettük és úgyszólván mindegyik üzemünk termelési és foglalkoztatottságbeli kapacitását megnöveltük. Hiszen csak ipari felújításra több mint negyedmilliárdot áldoztunk. A munkanélküliségben szenvedők — tizenhét-húszezres «— létszámát lenyomtuk, de sajnos, még nem tudtuk megszüntetni. A perifériákon a vízellátást, a közvilágítást megjavítottuk, a bekötőutakat, az útkereszteződések átjáróit megcsináltuk. A közlekedést javítottuk nyújtott villamosjáratokkal, autóbuszok beállításával. Lakásépítésben is túlhaladtuk a régi rendszer eredményeit, különösen 1956 ősze óta vált intenzíwá a lakásépítkezés városunkban. Nekünk semmilyen szempontból nincs szégyenkezni valónk Szeged becsületes dolgozói előtt. Az ország lakossága — következésképpen Szeged lakossága is — összehasonlíthatatlanabbul jobban él, mint régen. De a helyi gondok leküzdésében elért eredmények nem mindenben megnyugtatók Szeged szempontjából. Különösen a város legégetőbb kérdését, az iparfejlesztést tekintve. Az elmúlt 13 esztendőben hazánk ipara, mennyiségi és minőségi szempontból anyA Szovjet—Magyar Baráti Társaság filmautó-ajándéka az MSZBT-nak A Szovjet—Magyar Baráti Társaság filmautót ajándékozott a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak. A gépkocsi, amely »filmszínházat* visz magával, alkalmas arra, hogy a legeldugottabb településeken is bemutassa a filmműszet alkotásait. Az értékes ajándékot szombaton a Magyar—Szovjet Barátság Házában a Szovjet— Magyar Baráti Társaság elnöksége nevében J. I. Gromoa, e Szovjetunió budapesti nagykövete adta át az MSZBT országos elnökségének. J. I. Gromov az ajándék átadásakor hangoztatta: a filmautó hozzá fog járulni, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság az eddiginél is eredményesebben szolgálja a két nép barátságának és a világbéke megőrzésének ügyét. Az MSZBT országos elnöksége nevében Szakasits Árpád mondott köszönetet nyit fejlődött, mint azelőtt fél évszázad alatt. Ezzel a fejlődéssel nem tartott lépést — különböző hibás elgondolások folytán — Szeged ipara. Mivel pedig az élet alapja az ipar, ezt a Szegeden nem kielégítő alapot kellene lehetőségeinkhez mérten tovább segíteni. Ez viszont olyan nagy horderejű kérdés — különösen anyagi kihatásait illetően —, hogy messze meghaladja a város gazdálkodási, költségvetési lehetőségeit. Csak országos, kormányzati támogatással és a helyi erőforrások körültekintő felhasználásával oldható meg az elkövetkezendő években Szeged iparának intenzív fejlesztése. Az iparfejlesztés két vonását érdemes szemügyre venni. Az egyik: hogy a régi rendszer örökségeként ránkmaradt munkaerőfelesleg foglalkoztatottsága érdekében gyors hatású intézkedést igényelne a város. A másik vonatkozás: a helyi iparfejlesztésnek a távlati tervét kellene elkészíteni, figyelembevéve a város iparának adottságait és szükségleteit, és az ország ipara, s gazdaságos termelés igen lényeges szempontjait. A másik égető probléma, amelyet — az országos tervek alapján — szintén a megoldás útjára kell segíteni: a város lakáshelyzete. Figyelembevéve a dolgozók megnövekedett igényeit, az alacsony lakbéreket — nyugodtan mondhatom — fantasztikus mennyiségű költségbefektetést jelent a szegedi lakásgond megoldása. Ez a gond — lokális intézkedésekkel •— nem enyhül, mert a természetes szaporulat, a faluból a városba való áramlás csak rontja a jelenlegi helyzetet. (Jellemző, hogy Petőfitelepre az utóbbi hét év alatt több száz algyői, tápéi-réti, maroslelei, külső-baktói család költözött be. Házat vettek, mert már nem zsellérek és nem árendába bírják a bérföldet. A petőfitelepi lakosok pedig beljebb költöztek, városiasabb lakásokba.) Hangsúlyozom, hogy a növekvő igényesség nem baj. de ennek az igényességnek tekintettel kell lennie anyagi lehetőségeinkre. A lakásgond enyhítésében Szegeden is sokkal nagyobb szerepet kell kapnia a magánkezdeményezésnek, az ezirányú üzemi vállalkozásnak, a kislakás építési akciónak, mint ahogyan eddig történt. Viszont e kezdeményezés kibontakoztatására nem a legkedvezőbb jel a ságváritelepi kislakások építésének segítése körüli huza-vona üzemeink részéről. A város közművesítésének modernizálása is napirendi kérdéssé válik. Különösen a gázellátás megoldása vált sürgőssé. De ez év nyarán előállott vízhiány arra figyelmeztet bennünket, hogy e téren is alapos vizsgálódásra és esetleg nagyobb horderejű intézkedésre lesz szükség. A. fejlődő, épülő város és gyarapodó iparának közművesítése kapcsán is felmerül a jelenlegi kapacitás gyengesége és a berendezés korszerűtlensége. Nemcsak a szabadtéri játékok megrendezésével öszszefüggésben kerül napirendre Szeged közvilágításának modernizálása, közlekedési útvonalainak, járdáinak javítása, hanem azért ís, mert egy nagy város képéhez ez hozzátartozik. Ezek égető kérdések. Az elmúlt tizenhárom esztendőben sokat tettünk a bajok enyhítése érdekében. De most már egy lépéssel tovább kell lépnünk. Pártunk és kormányunk vezetői ismerik városunk problémáit és bajaink leküzdésében támogatást nyújtanak az ország gazdasági körülményeihez mérten. Éppen ezért a legnagyobb bizalommal vagyunk a párt és kormány iránt, amit kifejezésre juttatunk az országgyűlési és tanácsi választás A uátapziélc Uö&ctl Már több, mint két hete, lő-gyűlésen a dolgozók ezrei hogy a ruhagyári dolgozók csatlakoztak a ruhagyáriak képviselő jelölő-gyűlésre javaslatához, jöttek össze. Lelkesedéssel, A ruhagyáriak jelölö-gyűegyhangúan Apró Antal elv- lésén részt vett Apró Antal társat, az MSZMP Politikai elvtárs is, aki előbb megláBizottsága tagját, a Minisz- togatta a Szegedi Konzervtertanács első elnökhelyette- gyárat A Ruhagyárban még sét javasolták Csongrád me- ma is sok szó hangzik efl az gye és Szeged város képvise- üzemben tett látogatásáról, lő jelöltjévé. Azóta már szerte s szájról szájra adják, mit Csongrád megyében ós Sze- mondott, amikor egyes dolged városában is több jelö- gozókkal beszélgetett. Több időt töltött Apró elvtárs a konfekció-öltönyöket gyártó munkaszalagoknál, ahol Berzsényi Lajos, az üzem pártbizottságának titkára és Ábrahám István, a gyár igazgatója és a teremmesterek tájékoztatták a gyár munkájáról. Több szakmai kérdésre kért választ Dudovics Jánosné teremmestertől. Érdeklődött az öltönyök ára iránt, az új modellekről, s a kereskedelem véleményéről, hogy elégedettek-e a vásárlók a Szegedi Ruhagyár termékeivel. A Ruhagyár bejáratánál Bobál János vagyonőrrel találkozott össze. Látva a hatalmas óraláncot zubbonyán, megkérdezte, vajon, milyen gyártmányú órája van. Bobéi János dicsekedve mutatta a régi gyártmányú zsebóráját, amelynek, ha csörgője volna, beillene vekkerórának is. * Az emlékezetes látogató I vasárnapi nagygyűlésre, után egész héten lelkesen | ahol jelöltjük, Apró Antal készültek a ruhagyáriak a I elvtárs mond beszédet. Rászolgált a bizalomra * az emberi értékeit, hanem Felsővároson is, ahol ügyesbajos dolgaikkal sokszor felkeresték az emberek, mint a megyei jog városi tanács tagjat. S most, amikor a 15-ös körzet választói jelölögy ülésre jöttek össze, is§g mét kifejezték Kántor Gabriella tanárnő iránti ragaszkodásukat. A felsővárosi lakosok elmondották a jelölőiá gyűlésen, hogy őszinte lelkiismerettel dolgozott a lakosság érdekeiért, s rászol, gált arra, hogy továbbra is Kedves fiatal tanarno. Az bizalmukba fogadják. A 14Ujszegedi Altalános Gimná- es választókörzet lakói megziumban dolgozik, ahol sze- erősítették a szomszéd körrénységeért, szorgalmáért és zet javaslatát és ugyancsak tudásáért megbecsüléssel ve- egyhangúlag szavaztak aszik körül munkatársai és mellett, hogy Kántor Gabtarítványai. De nemcsak riella szerepeljen a városi napján ls: november 16-án, I munkahelyen ismerik ezeket tanácstag-jelöltek között.