Délmagyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

Vasárnap. 1958. október 19. 4 ^SZEGEDI SZEP_ SZO S&EREPLÖK: PETŐFI EGRESSY GÁBOR VARGA RÓZSIKA PILA ANIKÓ ÖREG SZÉKELY LENGYEL TISZT SZÍN Szekely-Keresztur: Vargáik udvarháza elószobájóban, kilátással a völgyre. Kakukkóra, öreg bút-yrok, a faion Bem apó képe. Hajnal feli. Félhomály, öreg székely és Pila Anikó rendezkednek. ÖREG SZÉKELY. Moet pedig szép csöndesen legyünk, édes fiam, mert azok ott benn még biztosan alusznak. Mire megvirrad, kezdődik a tánc a KükUllő völgyében. Szörnyűséges tánc lesz. haláltánc, az öreg Nemere helyett az öreg ágyúk fognak süvöltöznl a héjjaafolval határban. PfLA ANIKÓ. Az eate láttam a honvédeket, amint átvonultak a városon. Porosak voltak é« fáradtak valahányan. ÖREG SZÉKELY. A Bem tábornok katonái voltaik. A (S'.ubadaág katonái voltak. PILA ANIKÓ. Rongyos és sáros volt a lábuk és véres és veritékee a homlokuk; ÖREG SZÉKELY. De dicsőséges a zászlójuk és tündöklő a szemük. Hiszen győzelemre mentek, PILA ANIKÓ. K! tudja! Hiszen a halálba mentek. ÖREG SZÉKELY. Én már bem marsaihatok velük, én már öreg csataló vagyok. De nenaottm magam is meghalok. Szeretnék boldogan elmenni innen. A fiaimat előre küldötte az öreg Isten, iikl a hadak sorsát intézi a csillagok fölött PILA ANIKÓ. Mikor lesz mar egyszer békesség a földön, öreg Áron bácsi, mikort ÖREG SZÉKELY. Csitt! Mintha ébredőmének odabenn! Te csak maradj itt és szolgáld ki tisztességgel őket, magam megyek és megnyergelem a lovakat. Egy óra múlva indulnak. (El) PETŐFI (kilép, vószonsubbony.) PILA ANIKÓ. 36 reggelt, tiszt ÚT; PETÖFf. Jő reggelt édes fiam, bár még az éjszaka csak most szedi föl a sátorfáját ós a hajnal la halóváPETŐFI ELMEGY nyan dereng még keleten. (Kinéz az égre.) Micsoda különös vörös csillag az ott, micsoda fölséges vörös csillag. A háború planétája talán, Osztrolenka fénye® csillaga, a mi szövétnekünk. A többiek mind elsápadnak egymás utón, ez még fájdalmas ragyogással harcol a sötétség fölött. PILA ANIKÓ. Szereti nézni a csillagokat, tiszt uram? PETŐFI. Szeretem bizony. A magasságos égen la, meg a mélységes szemekben. A mélységes és rejtelmes asszonyi szemekben legkivált (Közelebb.) A te szemedben te, szép, sötét virágom. PILA ANIKÓ (elhúzódik.) PETŐFI. Ne félj, kicsi szivem, nem bántalak, nem bántok én már senkit e kerek világon, hiszen látod, a csatába is fegyver nélkül indulok. Csupasz mellel, csupasz szívvel, ahogyan az igaz költőhöz, igaz emberhez illik. P/LA ANIKÓ. Az úr tehát költő, aki verseket szerkeszt? PETŐFI. Költő vagyok, aki a vérét adja, a szivét és az életét mindenkinek; mindenkiért ... PILA ANIKÓ. 36 Istenem. Ez a tekintet! PETŐFI, ördögbe, ez a tekintet! Igán, igen, én láttalak már egyszer, esküszöm, hogy láttalak! Hol láttaiák? Tán álmaimban? Nemi Nézzelek csak, remegő vadvirágom, szomorú kis őzikém! Az országúton, igen, Debrecen táján, egy téli este;., a hosszú, hosszú vándorúton, egy rövid éjszakán... Cigányleány 1 PILA ANIKÓ. Az vagyok. Cigányleány; Az úr akkor megtisztelt engem, a hortobágyi csárdában, én nem felejtettem el, én őriztem az úr emlékét, pedig bizony rég volt ai már, sok éve annak. PETŐFI, Mintha csak tegnap lett volna. 36 voltál hozzám, ne bánd és ne szógyeid, Pila Anikó! P/LA ANIKÓ. Az a nevem, ó hogy ennyire emlékeÜnnepi játék. Irta: Juhász Gyula J

uhász Gyula Ismeretlen drámai Írását nyújtjuk át r hasálwkun olvasóinknak. Az CJ Élet unta szegedi egyetemi diáklap t«* december 8S-1 számában kor.illt interjú során Juhász Gyula a kővetkezőket mondotta: „A nagyváradi színházban Szilveszterkor adják „Petőfi elmegy cimű egyfelvonásos ünnepi Játékomat. Furcsa véletlen folytán ugyanaz a témája, mint lfenzeg Ferenc utóbb szerzett Petőfi-darabjának. Különbség, hogy én az. utolső hívás, marasztalás megszemélyesítőjéül egy cigányleányt szerepeltetek, míg Herezeg ugyanerre a szerepre egy költött alakot, Réesey bárónőt lépteti tel. Szerintem a nép egyszerű, cigányságig színes és igaz leanya erre sukkal alkalmasabb. Történelmi szempontból pedig hclylállö." A Hétfői Rendkívüli Újság 1928. december 11-1 száma ezt a bírt közli: „A nagyváradi szigligeti Társaság fnlkoreserr Juhász Gyula egyfelvonásos ünnepi Játékot irt Petőfiről, amelyet a Szigligeti színház december végén akart bemutatni. Mim értesülünk, a román cenzúra nem engedélyezte a dráma előadását." A Szeged 1988. december n-i számában Pór Tibor — mai nevén Sarlő Sándor — Interjút közölt az éppen Szegeden időző Herczeg Ferenccel. Emlékeztette a hírre, hogy Juhász Jelenetét a burzsoá román hatóságok betiltották váradon, s megkérdezte Herezeget, hogy az ö hasonló tárgyú drámáját, a „Költő es halai" cfmut, melyet a tervek szerint a Petőft-eentenirlum alkalmából Budapesten, Kolozsvárott és Kassán egyidöben mutatnak be, nem fenyegeti-e hasonló veszély. „Jó helyről megny ugtatást kaptam — volt Herczeg válasza — és azt hiszem, hogy akadály nélkül mehet a darab.» Ment is: Váradon ls ezt mutatták be Juhászé helyett... Juhász Gyulának erről a soha be nem mutatott és meg sem Jelent egyfülvonasosáról sokáig nem tudtunk semmit. Néhány éve Eőrsl Júlia Juhász-relikviái között akadtunk rá. Mlg élt, pem engedte közölni, mert ragaszkodott ahhoz, hogy Juhosaiéval együtt az ö Petőfi-drámáját is publikáljuk és mutassuk is be. Halála után azonban kötelességünknek tartjuk, hogy megmentsük a feledéstől és a széles nyilvánosság elé hozzuk Juhász Gyula ez ismeretlen drámáját. A kis „ünnepi Játék" - ahogyan a kültö nevezte - nem igazi dráma; Juhász Gyula nem volt drámairól alkat; drámai ivüesu írásai általában 1 ral tónusú dialógusuk Am ezeklten , sXpzdra alig Is alkalmas, de kőitől szépségű és hangulatú drámai kísérletekben Is ott lüktet Juhász Gyulának, a nagy poétának mély, érző éz vérző szive, Petőn Bándorcakesamagyar népnek, s magyar szabadságnak és a vllágszabadsagnak rajongása. « . . i * Peter ItiHs aik. Boldog vagyok és büszke vagyok érte és az leszek, ameddig élek! PETŐFI. Azóta sok minden Jött ós sok minden elmúlt? Anikó. A szegény, top. rongyos vándordiákból azóta Petőfi Sándor lett. PILA ANIKÓ (áhítattal.) Petőfi Sándor! Maga a Petőfi Sándor? Aki azokat a szép nótákat csinálta? Akiről annyit beszélnek a népek? PKTÓF1, Akiről annyit beszélnek a népek! Igen, a népek, a nép az ón szerelmem, a szegény, a rab, a hűséges, az áldott. Es én most benned, árva cigányleány, még egyszer, talán utoljára, hadd ölelem, hadd ölelem a népet. (Átkarolja.) PILA ANIKÓ. Petőfi úr, az égre kérem, moet már nem szabad. A szomszédbon fölébrednek és akkor, hiszen én csupán csak egy közönséges cseléd vagyok! PETŐFI. Az ón édesanyám is az volt és mégis áldott ö az asszonyok közötti Mit tudod te, szegény Pila Anikó, milyen boldoggá tesz engem ez a perc, amelyben viszontláttalak. A hűséget látom benned, az egyszerűséget, az én ideálomat. Te csak hallgass és én hadd nézek még egyszer a te nyílt, tiszta szemedbe, így. Annyi hazugság, annyi hitványság környékezett mostanában, annyi csalódás és keserűség ért, hogy én már nem bl« rom tovább. Barátság, szerelem, dicsőség, szép szavak, sorra cserbenhagytak, elárultak és megtiportak, mit tudod ta, miért jöttem én és hová indulok? (Kinéz az égre,) A hajnal már pirkad keleten, nemsokára megszólalnak a háború kutyái, nemsokáru vérea lesz a mező és a folyó, nemsokára Ítéletet tort az ég ép temetővé válik a föld. Nemsokára elmegyek. Hadd pihenlek meg utoljára a te jó, hű, alázatos tekintetedben, egy régi boldog alföldi éjszaka emlékében, a régi csárda mámorában, amelynek gyönyörűsége igaz volt és édes volt és lám, nem csalt meg, hiszen te emlékezel, hiszen te velem maradtál és elkísérsz már oda,,, (Léptek nesze.) Most pedig menj, menj, így szépen, csöndesen,,, emlék, öröm, fiatalság, menj, menj... ég veled! * V j* # ** / Ad Á>9x si , , . í t^zj. C ' c/^te^ejj'U-aai. St^MmJL : Va^JUA - - - w - , gsrcffrr es , RÉSZLET JUHASZ GYULA EREDETI KÉZIRATÁBÓL PILA ANIKÓ (hangtalanul, meghatottan elj LENGYEL TISZT. Kanverád, készen vagyunk? PETŐFI. Mindenre készen. A tábornok már vár ránk... LENGYEL TISZT. Pszt. A kisasszony jön, el akar búcsúzni tőled. PETŐFI. Melyik kisaszszeny? LENGYEL TISZT. A házikisasszony. (Rózsika belép.) RÓZSIKA. Bocsánatot kérek, hogy megzavarom az urakat, de Petőfi úrnak sok szép versét olvastam, apám is nagy tisztelője a költőnek, szaibad legyen megkérnem, hogy ebbe az emlékkönyve beírja a nevét Legalább a nővért. PETÖFf, Kész örömmel, kedves kisasszony. íme! RÓZSIKA (pirulva olvassa:) Szabadság, szerelem, E kettő kell nekem. Szerelmemért feláldozom Az éltenvet, Szabadságért feláldozom Szerelmemet! Ó, be gyönyörű! Köszönöm, őrnagy úr! Ez a legszebb, amit ebbe az emlékkönyvbe írtaki PETŐFI. Kedves kteaazszony, az lesz a JegeslegszebU amit az a valaki ír majd bele, aki önt a szerelmével fogja boldogítani. Irigylem és üdvözlöm azt az ifjút! RÓZSIKA (zavartan moeo* lyogva el.) LENGYEL TISZT. Kamerád, ma veszettül meleg napunk lesz. Kutya forró nap! Neked könnyű, te, mint a ki6 öreg adjutánsa, majd csak Páholyból nézed a csatát. PETÖFf. Én, mint a szabadság katonája, ott leszek, ahol legnagyobb a veszedelem! LENGYEL TISZT. Ne tréfálj, hiszen neked nincs is fegyvered I PETÖFf, Kamerád, én nem ölni megyek, de meghalni! (Távoli, tompa ágyúdörgés.) LENGYEL TISZT, őrnagy úr, pardon, de neked nem leheti A háború, az háború, ott semmi szükség ilyen esztelenségre! A te életed drága és arra szüksége van a te hazádnak! PETÖFf. Egy lengyel mondja ezt, akinek nincsen is hazája? És mégis harcolsz, látod! Én pedig meghalok, életemet és véremet áldozom - minden népek szabadságáért, a jövőért, amelynek holtomiglan hirdetője voltam. Eljő majd az idő, amikor megértik ezt és megáldják jeltelen síromat. LENGYEL TISZT. Nem, nem! Magam sietek Bem tábornokhoz és jelentem, hogy te engedetlen vagy! Bocsáss meg, ez nekem kötelességem! (El.) EGRESSY (jön, útrakészen.) No, Sandon, most pedig megyünk! De te csak így? PETŐFI. Csak így. Meghalni meztelenül is lehet. A világra is így jövünk, igaz? (Ismételt tompa ágyúdörgés.) Hallod, már hívogatnak! EGRESSY. No jó, neked nem kell harcolni. Bem tábornok megtiltotta. Te majd nézed, ahogy mi vívunk és énekelsz a győzelemről. Nagyszerű színjáték készül, barátom. PETŐFI. Nagyszerű tragédia és nagyszerű halál. Annak a Vörösmartynak mégis csak igaza volt! EGRESSY. Jutalomjátékomra nem indultam ennyi izgalommal. PETŐFI. A jutalom, az sokszor elmarad. EGRESSY. Szörnyen keserű vagy, Sándor és ijesztően nyugodt! PETŐFI. Halálosan nyugodt vagyok e halálosan komoly órában. Búcsújátékom ez, Egressy Gábor, koszorúk mellőzése kéretik. Mire a nap lemegy Erdély egéről, én már Csokonainál áldomásozom. Én érzem a véget, amely a szabadság pirosló zászlaját most porba dönti, de az utolsó ítélet nem ez. A kivívott diadal napja is fölkel egyszer, addig én elrejtezem és csak a lelkem kísért tovább, a lelkem, amely Rómában Casslus volt, Helvétiában Teli Vilmos, Párizsban DesmoulLns Camill. Ebben a szegény, szomorú, rab országban pedig majd a szabadság örök ébresztője lesz és az lesz ő az egész nagy, kerek világon. Ahol az Igazságot kimondják, ahol az emberséget győzelemre viszik, ahol a zsarnokságot letörik, ahol a jogot kivívják: ott Petőfi Sándor harcolt és Petőfi Sándor diadalmaskodott. EGRESSY. De neked még élni kell, Sándor! PETŐFI. Ugyan kiért, ugyan miért? EGRESSY. Júliáért és ZoltánkáértI A családodért! PETŐFI. Júlia majd csak meglesz már nélkülem is. Ö jaj, nélkülem még boldogabb is lesz. Én tudom! Én tudom! Zoltánka felnő és ha apja nevét hallja, büszkén ragyog fel a gyönyörű ne* felejcs szeme: apja szabadságban és igazságban halt meg! A barátaim elhagytak, az ellenségeim megsokasod* tak. A hazám pedig, (elfor* dul) szegény, szegény hazára! A börtöntől félek és úgy ér* zeni, hogy egész Európa egy nagy börtön lesz nemsokára, így hát megyek! Most jön, én hű barátom, én nagy mű* vészem, az utolsó jelenés) (A hajnalba ki.) (Egyre eró* seb b ágyúdörgés.) RÓZSI, PILA ANIKÓ, ÖREG SZE* KELY (jönnek.) Mind (egyszerre Egressp* hez.) Az őrnagy úr elment? EGRESSY. Petőfi elment RÓZSI. Elment. Milyen szép emiéket hagyott! PILA ANIKÓ. Milyen szép emléket hagyott RÓZSI. Ejnye, talán neked ls írt valamit? PILA ANIKÓ. Nekem nem írt semmit. Nekem csak mondott valamit! RÓZSf. Talán csak nem vallott szerelmet a csapodár poéta? Mert nagyon csinos felesége van ám! PILA ANIKÓ. Felesége? RÓZSI. Ügy bizony! Szendrey Júlia! PILA ANIKÓ. Szendrey Júlia. Milyen szép neve van. ÖREG SZÉKELY. Hát Petőfi úr elment. Vájjon ml lesz vele? Vájjon visszajön-e még? EGRESSY (indulóban) 0 visszajön még, egészen biztosan visszajön, (Erős ágyúdörgés.) PILA ANIKÓ, Én ismerem egy versét, annál gyönyörűbbet sohasem hallottam életemben. (Maga elé dúdolja): Hull a levél a virágról, Elválok én a babámtól, Isten hozzád, édes, Isten hozzád kedves, Galambocskám! VÉGE