Délmagyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-14 / 217. szám

Vasárnap. 195*. szept. 14. 4 T SZEGEDI SZÉP SZO Tanító ór ivott. Bánataban. Mert népA szöcske nit. Nincs díszebéd! A húst tegye el vacsotanitó mi egye- rára, holnapra, bet tehet ebben a piszok faluban, ahol még ifjúkori almai holnaputánra. Dobja a kútba, akassza fel magát. Hát ez is fokhagymaszagúvá változtak. Igaz, már ilyen illattal gyalázat! Elmegy, mint egy gróf, ő meg itt marad ebsem háborgatják mostanában, az ember ötvenéves és, és ben a faluban, és vigyázhat továbbra is hűségesen a vége. Szerencse, hogy nem hazasodott meg. Nagy sze- hazára. rencse. Mit adna a családjának enni, most, 1925-ben. Az Bognárt kicsapta, de még aznap délután átment a embernek ezreseik lapuinuk a zsebében, söl százezresek, szomszéd faluba, ahol csendőrőrs volt. A törzsőrmester dehat mit ér a pénz, ha ilyen sok van belőle. megértette a helyzetet. ii , * A n „ • D.,,. ,, — Két embert küldök ki, még az éjjel. Magam se bán!TJr "ám, ha valamit kezdenének. Llna^ május elseje külonben is. J< gint rajzol. Kdnok gyerek, már többször megpo tözta, semmi sem használ. — Bognár, gyere ide! A csendesen zümmögő egyesített négy osztály a homályos szobában, felfigyelt. Aha, megint a Bognár. Bog A

z iskola kivonult a Lapos-legelőre, játszottak, megették az uzsonnát, aztán délfelé hazamentek. A tanítót senki se bántotta, de valami különös volt, nár letette a piros-kék ceruzát és kiment a táblához, hogy alig' köszöntötték. Falun ez nagy szó. Tiszta szemmel nézett a tanító úrra és várta a példát. Éjjel aztán kiderült, hogy mit terveltek. Azazhogy a — Ide gyere — mordult fel elkeseredetten a tanító, tanító számára csak reggel, mikor elment a templomba mert most az jutott eszébe, hogy ennek a Bognárnak az orgonálni. Háza falán óriási fekete szöcske ékeskedett és apja vöröskatona volt. Még csak az kell, hogy kiszáll- rajta ült ő maga, sarkantyús csizmában, kezében a pálca, jon az új tanfelügyelő és megkérdezze, van-e az osztály- Az emberek közömbös arccal bámultak rá, de ha nem ban kommunista-ivadék. Igaz, hogy az idősebb Bognár látta őket, szélesen vigyorogtak. A pap megdorgálta, mar meghalt, valahol a Hernád patak mentén, de az — Gézám, nem tudsz bánni ezekkel itt. Semmi temind'egy. Felkapta a pálcát és nagyot kiáltott. kintélyed. Mégis csak át kellene neked venni a káló- Tartsd ide a tenyeredet! pusztai iskolát. Belevágott, és még hatszor. Bognár Pista a hetedik Ezentúl egy héten keresztül minden nap megjelent ütésnél clugrott és visszaszaladt a padjába, sebesen fel- a szöcske, hol a kapun, hol az árnyékszéken, hol meg kapta tarisznyáját, irkáját és elvágtatott a nyitott ajtón egyenesen hálószobája falán. Azt hitte, megbolondul. A keresztül. tété meS csak nevetett. Azt nem merte tenni, hogy elKét gyerek ment érte, de nem találták otthon. Nem menjen Bognárékhoz. Egyszer megpróbálta, még aznap, is jött el többet az iskolába, a tanító nem bánta. De egy hogy a pap (az iskolaszék elnöke) kilátásba helyezte a napon értesítést hozott a posla — a tanfelügyelő jövő hé- pusztai száműzetést. De alighogy megláthatta messziről len megszemléli azjiskolát. Bognárék alacsony, nádtetős házát, néhány ténfergő ke-[' Bognárt az anyja cipelte be a tanterembe és kezet rült eléje. Nem jó szemmel nézték. Kettőnél bot is volt.* csókolt a tanítónak. Hogy ne haragudjon, a Pista gyerek De nagyon közömbösen ácsorogtak. Visszafordult, olyan vad, de nem lesz ezentúl vele semmi baj. + A tanító lázasan készült a szemlére. Senki sem hiá- Még ^ annyit hogy Bognárból nem lett festőmünyozhatott, az irkákat becsomagoltatta ujsagpapmoa, vésZj semmiféie kivó!ó ember. Belehullott a magyar tentinta, toll, miegymás rendbentartása nagy gondja volt. ger irtózatos méiységébe. Eltűnt, mint a falevél. Kimeszeitette a termet, a lányok hoztak cserepes mus- De a szöcskék jók voltak éiethűek, és rajta a hu-* katlikat, es igy tovább Minden gyerek tudta akerdéset szár ^ M tanfelügyelő tanúsította. és rá a feleletit. Keddre megjött a tanfelügyelő. Fiatal- a , c ember volt és valaha (nyolc évvel előtte) rajztanár. VINL^Ü, ANDKAS Ment minden, mint a karikacsapás. De mégis baj •'•tw'rmt lett. mi Bognár ugyanis lefelelve, elúnta az üldögélést, elö vette irkáját, piros-kék ceruza ját, és rajzolt. A tanfelügyelő kedélyesen járkált a padok között és lenézve meglátta a szöcskét, ahogy repül az ég felé és hátán visz egy piroscsizmás, kékmentés huszárt. Meglepődve nyúlt a füzetért. Bognár felijedt és megnézte még egyszer az üres padot, aztán belenézett a mellette álló valakibe. Atyaúristen, ez a tanfelügyelő! Szédelegve várt, most mi lesz? Ha a tanító megverte ezért, a tanfelügyelő most Biztosan kettévága a fejét. Dacosan ült helyén és bátran várta a halált. Eszébejutott apja. aki dalolva ment a halálba, és most valahol a zöld mezőben porladozik szegény, meszsze fent a Hernád patak völgyében. Ö vöróskatona volt, de majd meglátja a világ, hogy egy Bognár most is meg tud halni, ha kell. - Jó rajz - mondta a tanfelügyelő és ránézett a tanítóra. A tanító krákogott. - Kérem, lehetséges. De óra alatt.,. Sok bajom van vele. Fenyegetően bámult Bognárra, de az eltökélten meresztette szemét Dujmó hátára, aki előtte ült. A tanfelügyelő megveregette a fiú hátát. - Mást is szoktál rajzolni? Csaknem ötven év költői 1 termésének legjavát foglalja ; magába e kötet. Közel ötven ; éve, hogy Várnai Zseni köljtői pályáján elindult, miköz• ben végigszenvedte az első • világháborút, a háború utáni l iszonyatos spanyol járványt, j amely legkedvesebb gyer; mekét vitte el, ott volt a proletárdiktatúra májusi [nagy seregszemléjén, végig;élte a forradalom bukása ; utáni éveket, a nehéz munkanélküli esztendőket, buj„ kálva végigrettegte a máIsodik világháború legneheJzebb hónapjait, Budapest ostromát, hogy hitvallást tegyen a felszabadulás utáni l esztendőkről. Dang Tran Con—Doan Thi Diem: A katonahitves siralmai B

ognár felrebbent. Nincs meghalás, de lehet, hogy ez csak becsapás. Felállt. Nem fogok hazudni, nem én, tökélte el magában. — Igen, szoktam. Fákat. — Mást nem? — Mást nem. — Van nálad fa? Amit rajzoltál? — Benne van a füzetben — mutatott Bognár a füzetre. » A tanfelügyelő megtalálta a füzetben a fát. De inkább szöcskék voltak benne, nyalka huszárral a hátukon repülve, hol a csillagok felé, hol a Holdba. Nevetett. Letette a füzetet. — Azt, hiszem, te vagy a Bognár, te tudtad megmondani az előbb, hogy ki volt Kun László és mikor uralkodott. Kitől tanultad ezt a szöcskét? — Van nekem sok. Egy dobozban laknak. A tanfelügyelő elgondolkozva lépett el onnan és a vizitáció végén, már bent a tanító almaszagú, dohos illatú szobájában ezt mondta többek között. — Azt a gyereket a városba kellene vinni. Tehetséges. Ki az apja? Na — gondolta elborultan a tanító —, beütött a ménkű. Utolsó reménye volt ez a vizitáció. Hogy észreveszi az üj tanfelügyelő. Kárbaveszett sok nap sok munkája. meg a kis malac, amit este levágott. Halkan köszörülte a torkát és kényszeredetten mosolygott. — Meghalt, szolgáember ypll, jobbára az uradalom tartotta. A tanfelügyelőnek feltűnt az óvatos beszéd, — Mikor halt meg? • — Kommunista volt, tizenkilencben. £ Na, kint van, talán ez a nagy őszinteség most bil-£ lent egy kicsit a helyzeten. — Nem akartam felvenni ezt a gyereket, határozott rendeletek vannak, de mit csinálhattam volna? Az anyja járt a nyakamra, hordta a lisztet, csirkét, bort, pedig roppant szegények. A falu meg agyonvert volna. Tudja, tanfelügyelő úr, hogy kik ezek itt körülöttünk? Kommu-f Minden idők népköltészenisták. Négy gazda van csak a faluban. Cselédfalu ez.btónek örök témája ez: a feFeIvettem, de már alig variam, hogy szemle legyen.C leség várja haza férjét, aki Holnap eltanácsolom az iskolából. fa messze távolban hadakoA tanfelügyelő elgondolkozva nézte a készséges em-rZik. A Távol-Kelet asszonyai bert cs apja jutott eszébe, aki szintén ilyen lehetett, mígf a múltban, a háborúk és élt. Elnyűtt és készséges. Kommunista a gyerek is? A t nélkülözések éveiben sokat kommunizmust meg kell gátolni, ez fix. Ezért vannakCidézték a klasszikus költeők is. Istenben kell nevelni az új generációt és a kor-tmény sorait, szívükből és mányzó úr iránti hűségben. A haza mindenekelőtt. tszívükhöz szól a régi költő. Kint egy tyúk kárált. Kedvetlenül simogatta megt-A katonahitves siralmai«, a haját, rolkelt. fvietnami klasszikus irodu— Nem bánom. De köszönöm a meghívást, nem ma-felom aranykorának, a XVIII. radhatok. • századnak egyik legszebb alElsietett. A tanító szitkozódva kergette ki Terka né- kotása. Jfönyuespotc Várnai Zseni: Igy égtem, énekeltem 3Cét oers az életről Titkok titka Gondolatból pfira lettem, szétfolyó nedv az erekben; mely átgyúrva, szűrve — végre bekerült az anyaméhbe. S benn, ezernyi vágytestvé(rem hullott el a csatatéren, lemaradtak, odavesztek, hogy a győztes én lehessek.] Es a csíra nőni kezdett, piciny sejtből: hús, ideg lett,", meszet hordott titkos áram;) s kialakult a csontvázam. Volt egy apró motor is benn... ) Anyámtól kaptam a szívem?* vagy a Kozmosz os-kovácsa) hagyta benne a forgácsba'?* S lassan, múlt a kilenc hónap. 1 Megszülettem: rossznak? jó-) Inak?) S fájdalommal, kínnal, bajjal] rámvirradt egy nap — a ] Ihajnal. A vén fogaskerék \ Pörög a vén fogaskerék, forog a lánc, viszi a gép; az elejét le a földbe s úja,t pörget ki belőle. Pár napja még nagyapám volt, az egyik. szem. ki ma már) Iholt;) s jött az apám — Béke rája!—", s engem kapcsolt e forgásba 4 Még itt vagyok... de ki tudja,* hogy az idö meddig futja. Fél út elment már alattam1 s láncom én is tovább adtam.) 4 Tovább adtam a fiamnak...] s általa, kik itt maradnak; itt maradnak s tovább élnek,) kapjuk, adjuk: ez az Életi« KÜSZ JENŐ árnyékban \ Fűzfa aga rezdül. 4 lombhaján keresztül J égi kék szitál. * Árnyékban fekszem, * álmatag szívemben * tűnő nyár zihál. * Arany heve forral. mintha édes borral 3 ittasulna vér. * * Heves tüze éget mintha biícsú végett két ajk összeér. 3 * PARÓCZAY GERGELY * lőöíjtjan ühelkuLik eq ij jó intőéit gyerek ? — Erted, kisfiam? Egy jólnevelt, illedelmes gyerek az idősebbnek nem vág az úton elébe, hogy ne tudjon tovább menni, és ha beszél, akkor nem vág a szavába, hogy ne tudjon tovább beszélni, nem vág előtte grimaszt, de a hátamögött sem vág, egyszóval egy jólnevelt gyerek semmit nem vág sehova semmikor sehogyan. — Azután, ha ismerős jön veled szembe, előre köszönsz, nem várod, hogy az idősebb köszön* jön neked, és kikerülöd, hogy ne legyél útjában, eszedbe sem jut, hogy ö kerüljön ki, és mégkevésbé, hogy nekimenj és belerúgj az ismerős lábába, de ezt akkor sem kell tenned, ha nem ismerős az illető. Hátulról sem illik beleszaladni, belerúgni, sarkára taposni, táskát belevágni, és a kalapját levenni. — A villamoson, buszon nem rohansz előre, nem löksz félre senkit, nem taposol az emberek lábára, és nem könyökölsz oldalukba, hogy te foglalhasd el a még üresen lévő ülőhelyet olyan meggondolás alapján, hogy az idősebbek már többet ültek életükben, mint te. De ha netalántán ülnél, akkor nem válsz kifelé néző szoborrá, nem válsz süketté, és nem válsz vakká, te, édes fiam, nem válsz semmivé, csak merő figye* lemmé, és az idősebb* nek azonnal átadod az ülőhelyed, mihelyt észreveszed, hogy neki már nem jutott. — Mikor eszel, csendben teszed, nem szürcsölsz, nem csámcsogsz, nem krákogsz, nem zörögsz az evőeszközzel, egyszóval úgy eszel, mintha nem is ennél. A levest nem fújod, de nem fújod az orrodat sem, a velős csontot nem szívod, a fogadat sem szívod, az orrodat nem szíixid, semmit sem SZÍVSZ, édes fiam, mert te nem egy szivattyú vagy, hanem egy étkező vendég. Es mindig azt mondod, hogy pardon. — Ha véletlenül öszszeütközöl valakivel, azt mondod, pardon, ha a kabátgombodra akad egy hálószatyor,azt mondod, pardon, ha a lábára lépsz valakinek, azt mondod, pardon, ha neked lépnek a lábadra, azt mondod, pardon, ha azt mondják neked: pardon, azt mondod nekik, pardon, mintha te lettél volna a hibás. — Ho jól idefigyeltél, megtanulhattad, hogyan viselkedik egy jólnevelt, illedelmes gyermek. Es nyitott szemmel jársz a világban, mire férfi leszel, azt is megtanulod, hogy hogyan viselkedik egy felnőtt. KÉKV0LGYI VILMOS Apámról Az idö tiszteli apámat az öreg villanyszerelőt. öreg? Dehogyis, ez csak látszat, ki látott havas-szép tetöt májusban? Virág-szirom lebben ezüst hajára förgetegben hogy csodálják meg még a nők! Fiatal, messze még a hatvan, hiába nyűtte a világ, mi benne láz volt, mondhatatlan, énrám bízta sok dallamát, hogy mondjam el a zúgó drótok zenéjéből mi felszívódott szívébe, mit e kor kiált! Hogy ősz már? Ez az idő füstje, mert tisztán élt, nem gyász s korom de az évek szitált ezüstje hull rá s a hajló húrokon ha hárfa-dalba kap a szálló orgonás szél, riadt varázsló — nyugalma a túzzel rokon. Én láttam őt, mikor vihar volt, de maradt szálfaegyenes, mikor túz tombolt, köd kavargott, csak állt és felcsapta heveshó üstökét, messze fehérlett solia ilyen tisztát fehéret, egy fél világgal volt peres. Villanykarók vigyázzba állnak amerre megy, úgy tisztelik dérvert hajú ifjú apámat, s a. hárfa-húrok pengetik: hogy a lámpákban lelke ég el viaskodva köddel, sötéttel, minden estétől reggelig ... TAKÁCS TIBOR Szerelmesek Olyanok, mint két összeforrt csillag, mint a hajnalok rózsás harmatkoronája, mint csendes estben a messzehangzó lágyan hullámzó halk harangszó békét hirdető harmóniája. Olyanok, mint a kéklő tengerek, mint erdők mélyén a remegő lombú fák; míg szívük titkos álma kivirágzik, és suttogásuk lágy selyemmé válik s leomlik a földre, mint az éjszakák. BORBÉLY GÁBOR