Délmagyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

3 Vasárnap, 1958. szeptember 7, 3 Bővítik a Lenin körúti rendelőintézetet, növelik a szakorvosi óraszámot, több új körzeti orvos áll munkába A tanácsi rendelőintézet vezetőjének nyilatkozata időszerű betegellátási problémákról Talán nincs még egy olyan mekgyógyászatra egyaránt engedélyezik a főorvosok. szerv, amelyről annyit be- egy-egy szakorvos. Szeren- Sok beteg szerint külföldi szélnének az emberek or- cséré ez az áldatlan állapot gyógyszert egyáltalán nem szágszerte — sok esetben már nem tart soká, 1959-ben ír fel az „SZTK«, azt csak ugyancsak negatív előjellel oldalszárnyat építünk a magán betegeknek adnak, - mint amennyit az SZTK- mostani intézethez, a Szent- mondják a rossznyelvek. Itt. ról beszélnek. Illetve a he- háromság utcai oldalon. óriási tévedés van, tudniillik lyi viszonyokra alkalmazva: minden külföldi gyógyszert Szeged Megyei jogú Városi Egy megoldás a rendelőintézetek kapnak Tanács Kórház- és Rendelő- ™eg- 5 termeszetesen a intézetéről. Most az egyszer Az építkezési tervek már biztosított tagok reszere jutazonban megfordítottuk a el is készültek. Ezzel az épü- tatjak elsosorban ezeket a doteot s nm a betegeket lettel megoldódik a ma még gyógyszereket. Sok szó esik, »biztosítotttagokat hanem' előforduló szakorvoshiány és főleg az orvosok között, a a rendtlőhitéret főortosá? a rendelések túlzsúfoltsága is nagyon megnövekedett a rendeiointezet ioorvosat, csökken Egyébként a szak- gyógyszerhasználatrol. Ezt meg beszél en az intézet 0rv0si rendelések zsúfoltsá- fn nem tartom aggasztó jemeg beszeljen az intezet áf más módszerekkel is lensegnek, s ahogy a kulmunkajárol, terveiről, prob- póbál1uk csökkenteni. A fo- földi kollegáktól, orvosi lemairol: gászaton például ha egy be- szaklapokból értesültem, ez A~ tegnek hosszabb kezelésre világjelenség, s a növekvő AZ egyenetlen van szüksége> az első jelent_ egészségügyi kultúrát jelenti. betígj'orgalom kezés után megmondják ne- s nálunk ez meg índokolki percre pontosan, hogy tabb, hiszen olcsók, jók, ha— Intézetünk főfeladata mikor jöjjön s akkor azon- tásosak gyógyszereink. Szeged város és járás szak- nal sorrakerül. Igy nem kell orvosi ellátása. Naponta 64 minden kezelés alkalmával Moravarosban szakorvos — beleértve a vi- külön, órák hosszat várakoz- jj; /förseíi rendelő énül déki fogorvosokat is — 345 ni. A többi szakrendelésen, J " órában látja el a szakorvosi igy például a sebészeten _ Beszélnem kell a körkezelésre szoruló betegeket, szintén irányítják a betege- ^ orvosi ellátásról is. Itt A betegforgalom sajnos na- ket, ha nem is percre be- jelenleg komoly problémánk gyon rapszodikus, abszolút ütemezve, de a körülbelüli van, mert Szegeden 31 körnem egyenletes. Igy például időpontot mindig megmond- zeti orvos van és még 5 köra délelőtti órákban túl zsú- ják. A Budapesten most be- zeU orvos hiányzik. Sajnos folt, a déli órákban csökken vezetett telefonos jelentke- előfordul, hogy egy-egy orés a késő délutáni órákban z0st a szakorvosi rendelé- vos két körzeti rendelést is ismét ugrásszerűen emelke- „ . „ mAö „„m nróhál- e"át. Ez a Probléma azondik az intézetet felkeresők seKre' ™ * ban október végére, remélszáma. Főleg sok beteg je- tuk kl> de ha J0nak latjuk, jük hogy megoldódik, tudni lentkezik szakorvosi keze- mi is bevezetjük, lésre a munkaszüneti napok után. A hétfői napokon, így möst hétfőn is, olyan nagy voít a betegforgalom, hogy bizony alig győztük ellátni. Az egész dolgozó társadalom ügye A túlzsúfoltság oka fel az SZTK-ban illik akkorra kaptunk ígéretet körzeti orvosok érkezésére. Egyébként Móravárosban most épül egy körzeti orvosi rendelő, s ennek _ , felépülte után már csak két T °™os dolgozik majd magána betegek, hogy nem írjak rpnripIbhpn A beszélgetés A külföldi gyógyszerekről rendelőben. lei az a említettem, hogy renv a l elő orvossagot. Ped.g teljes J órahiányunk te van, - Egyes szakrendeléseken felelősséggel kijelenthetem, szeretném hozzá^ a rendelesi óraszám nem hogy minden orvosság fel- .. . ho„v 20 .-.iabb óra elegendő. Bár minden év- írható, természetesen indo- Srvo'sfrendelésre^ kap" ben kapunk oraszam-fejlesz- költ esetben. Taian 4 vagy tunk kere£et a következő évtési keretet az Egészségügyi 5 különleges gyógyszerkészit- ben g ez jsmét sokat jelent Minisztériumtól, de ez a ke-, mény van, amelyet csak fo- —_ „i^-wt.!. ref nem nőtt arányosan a orvosi engedelyre lehet kibiztosított tagok létszárná- adni, de indokolt esetben ezt nak emelkedésével. S itt minden huza-vona nelkul . szeretném mindjárt megemlíteni, hogy a helyiséggel te vannak problémák. Ez az intézet 1935-ben épült, 25 ezer tag kezelésére. Azóta 70, de talán 80 ezer főre is emelkedett az SZTK-tagok szánja. Igy aztán nem csoda, hogy van olyan helyiség, ahol két szakorvosi rendelés váltja egymást. S éppen a helyiségkérdés miatt nem tudunk több szakorvost sem beállítani, pedig szükséges volna a szemészetre, gyermajd a szegedi biztosítottak ellátásában. (horucziné) Nemzetközi vásár bolgár testvérvárosunkban p|mtffv* iássssstií' •. mmmkm plovdivban, Szeged bolgár testvétvárosában minden év szeptemberében rendezik meg a hagyományossá vált nemzetközi vásárt. Jelenleg is nagyban folynak az előkészületek az eddigi éveknél nagyobb kiállítás megrendezésére. Igen élénk kereskedelmi tevékenységre számítanak ez évben is. Az utolsó vásáron 250 millió léva értékű üzletet kötöttek, vagyis kb. 40 millió dollár értékben. Az idén ez a szám csak nagyobb lehet, mert Bulgária a harmadik ötéves terv folyamán külkereskedelmi áruforgalmát 82 százalékkal növeli. Képünk a magyar pavilonról készütt « legutóbbi plovóivi vásáron. Megkezdődött munkásőr-egységeinknél az új kiképzési év Május hónapban fejezte valamint a parancsnokok. A be az 1957/58-as kiképzési nyári szünidő tehát mégsem évet Csongrád megye mun- jelentett pihenőt munkáskásőrsége. Az azóta eltelt idő őreinknek, mert tanultak, alatt táborozáson és pa- hogy megkönnyítsék az új rancsnoki továbbképzéseken kiképzési év anyagának elvettek részt munkásőreink, sajátitását. Három hónapi szünet után most pénteken és szombaton megnyitották munkásőregységeinknél az új kiképzési évet. Pénteken délután Szegeden, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága nevében Kelemen Miklós elvtárs, a BM. Csongrád megyei rendőrfőkapitányságának vezetője üdvözölte az új kiképzési év megnyitása alkalmából összejött munkásőrőket. Szombaton pedig Németh Károly elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára köszöntötte Szentes város munkásőrségét. Makón, Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának másodtitkára, Hódmezővásárhelyen Papp Sándor elvtárs, a megyei tanács v. b.elnöke, Szeged járásban pedig Ábrahám Antal elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezetője üdvözölte a munkásőröket az új kiképzési év megnyitása alkalmából. Az ünnepélyes alkalommal mintegy nyolcvan munkásőr részesült jutalomban és dicséretben az elmúlt kiképzési évben végzett eredményes munkájáért J.ii ljő* - $$$ >f A mezőgazdaság Néhány előrelátó és fáradhatatlan kommunistától eltekintve jelenleg olyan nagy a hallgatás és a lecsillapodás ezen a téren, mintha Magyarországon — eltérően a szomszédos népi demokráciáktól — kisparaszti termeléssel, elmaradott, szegényes parcellásgazdálkodással te tetőt lehetne húzni a szocializmus épületére. Pedig erről szó sincs. Nemcsak a Szovjetunióban, hanem nálunk is kétségbevonhatatlanul bebizonyosodott a felszabadulás előtt, hogy az egyéni gazdálkodás napról napra kitermel magából egy vékony kapitalista réteget, s ugyanakkor tömegesen tesz tönkre, juttat kodusbotra kevesebb földű, kisebb erejű parasztokat. A Magyar Szocialista Munkáspárt éppen a dolgozó parasztság felemelkedése és a kapitalista tendenciák végleges megakadályozása végett kezdettől fogva határozottan állást foglalt a termelőszövetkezeti mozgalom győzelme mellett, amely nélkül lehetetlen a szocialista ipar további fejlődése, lehetetlen az előrehaladás. Sokaknak tetszik a mostani csendesség és nyugalom. A kis- és középparasztok jelentős része, akiknek a begyűjtés eltörlése, a jó állami gabonaárak, a különböző kedvező termelési szerződések következtében még soha ilyen jól nem állt a fejük alja, elégedettek a jelenlegi helyzettel. Ez igen örvendetes és jó dolog. Nemcsak azért, mert kedvező falun is a politikai hangulat, hanem mert a termelési kedv megnövekedeésével az egyénileg dolgozó parasztok is több árut visznek piacra. De az már nyugtalanító, amikor ugyanezek a dolgozó parasztok azt mondják: „Maradjon minden úgy, ahagy van*. Miért mutatják egyesek ezt a nagyon nagy megelégedést, noha tudott dolog, hogy a magánosan termelő gazda mindig szeret panaszkodni. Azért, mert ma is sokan csak a Veres Péter-féle piroscserepes tanyáról és a körülötte elterülő magánbirtokról álmodoznak, nem gondolva arra, hogy ezt lehetetlen megvalósítani, hiszen a szerencsésebb, illetve a kulákparasztok előbb-utóbb dobra verik a kevésbé szerencsések tanyáit. • A párt és az állami funkcionáriusok jórésze — különösen a falvakban — ismerik a dolgozó parasztoknak ezt a gondolkodását. Ezért valamiféle rosszul értelmezett népszerűségféltésből vagy egyáltalán nem, vagy csak ritkán és viszolyogva merik szóvá tenni előttünk a nagyüzemi, társas gazdálkodást. Jóllehet, a párt agrártézisei és különböző határozatai, valamint a kormány rendeletei félreérthetetlenül hangsúlyozzák a politikai felvilágosítás és meggyőzés szükségességét, akadnak elvtársak, akik már abban is az önkéntesség elvének a megsértését látják, ha agitálunk a szocialista mezőgazdaság ügye mellett. Talán azért is tapasztalható ez a jelenség, mert a rendszeres agitáció nem valami könnyű dolog és sokkal kényelmesebb olyan álláspontra helyezkedni, hogy hiába zaklatjuk most a dolgozó parasztokat a termelőszövetkezettel. munkában a termelőszövetkezeti tagok sem nagyon erőltetik meg magukat. Ha a megyei és a járási pártbizottságtól kinn járnak náluk, meghallgatják az érveket, egyet is értenek azokkal, vállalják is, hogy holnaptól kezdve nem rejtik véka alá elért eredményeiket és meglátogatják majd egyénileg gazdálkodó szomszédaikat. Amikor azonban elmennek a „fejesek*, marad minden a régiben. Ennek oka jórészt abban keresendő, hogy a tsz-tagok egy része ráadta ugyan a fejét a közös termelésre, mert hisz abban, hogy a párt és a kormány jót akar neki és nem csapja be, de a gondolkodása még nagyon hasonlít az egyéniekéhez. Az ilyenek azt vallják még ma te: „Az okos azt is eltagadja, amije van, a bolond azzal is dicsekszik, amije nincs.* Mire való pedig a jómódnak ez a takargatása? A felszabadulás előtt azért beszéltek így a faluban, nehogy elvegye tőlük valaki, illetve nehogy kölcsön kelljen adni a náluk is szegényebbeknek. De manapság, amikor van munkalehetőség és a falvakban is egyre jobb az élet, nincs semmi értelme, hogy a termelőszövetkezeti parasztok eltitkolják jövedelmüket, boldogulásukat. Ma te igazság és holnap te az lesz, hogy azok tudnak legeredményesebben munkálkodni a nagyüzemi, szocialista termelés megteremtésén, akik már benne élnek, ismerik a fejlett agrotechnika előnyeit és közvetlen tapasztalataikat tudják átadni, megmagyarázni a még húzódozóknak. Értsék meg a már szocialista nagyüzemi gazdálkodást folytató kommunista és nem kommunista parasztok, hogy kényelmességük és közömbösségük, sőt sokszor ellenszenvük a kívülállók, vagy a tsz-ből kilépettek iránt, csak késlelteti a nagy, nemzeti ügy győzelmét. Gyakran hallani ma •3^5,2 mozgalom fejlesztése a dolgozó parasztok és a mezőgazdasággal foglalkozó állami és pártemberek feladata, de itt az ideje, hogy ezzel a buta nézettel végérvényesen leszámoljunk. A szocializmus teljes és visszavonhatatlan győzelme érdeke az orvosnak, a gépírónőnek, a pedagógusnak, a hásassaofwnaik, aan Is A felvilágosító az üzemi munkásokról, akiknek legjobban kellene segíteniük a termelőszövetkezeteket Mindenkinek megvan a napi munkája: a postás levelet kézbesít, az orvós gyógyít, a tudós a lombik fölé hajol, a szövőnő gépe mozgását figyeli — de mindegyikőjüknek közös a tennivalójuk, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakítását népszerűsítsék, ennek elengedhetetlen szükségességét hangoztassák és küzdjenek érte, ahol mód és lehetőség adódik. Van rá példa, hogy amikor az orvos, vagy a tanító magyarázta meg az egyéni gazdálkodónak a szocialista termelés társadalmi szükségességét és egyéni hasznát; akkor az illetők meg is értették és ma már kulturáltabb gazdálkodást folytatnak, elégedettebb életet élnek a termelőszövetkezetben. Mostanában divatos azt hangoztatni, hogy a tsz-ek gazdasági fölényére van szükség; vagyis tagjaiknak jobban kell élniök, mint legjobban szituált középparaszt; s akkor megy majd a dolog magától. Akik ezt mondogatják, egy dolgot legalábbis szem elől tévesztenek. Azt, hogy a gazdasági feltétel bármennyire elsődleges és fontos, mégsem pótolhatja az állandó és rendszeres politikai meggyőzést. A 3004-es kormányrendelet azt a célt szolgálja, hogy a kollektív gazdaságok minél előbb vonzók és példaadók legyenek. De gazdálkodhat egy tsz bármilyen nagyszerűen, tagjai élhetnek; akár Dárius király módjára is, ha hiányzik az olyan közhangulat, amelynek közepette mindenki tudja, hogy ebben az országban a szocialista mezőgazdaságnak kell győzedelmeskednie. Akkor a régihez görcsösen ragaszkodó, az újtól tartózkodó és ugyanakkor szintén jói boldoguló egyéni dolgozó paraszt nem szánja rá magát a belépésre. Különösen az olyan Szegedkörnyéki zöldség- és gyümölcstermelő gazda csukja be szemét es fülét, akinek százkétszázezer forint Is megfordul évente a kezén. Ez nem is volna nagy baj, mert nem az ilyenek között akarjuk elkezdem az új tsz-ek létrehozását. Egy dorozsmai egyéni kisparaszt azonban abban látta nemrég a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlődésének egyik akadályát; hogy a sok pénzű gyümölcstermelő parasztok szinte korlátozás nélkül halmozhatják a vagyont és a szegényebb, kevésbé szerencsés szomszédai őt tekintik utolérendő példaképnek, nem pedig a szövetkezeti tagot. Megszívlelendő észrevétel ez már csak azért te, mert az ilyen nagymérvű vagyonosodás jogtalan részesedés a nemzeti jövedelemből, hiszen a hozzáértőbb gazdálkodásán túl jórészt a földnéküli, vagy az egy-két holdas parasztok kizsákmányolásából ered. Ezért helyes, — és mert az ilyenek elenyészően kevesen vannak ha a dolgozó parasztok nem őfeléjük kacsintgatnak, hanem a szövetkezetben látják a jövőt. Az aránytalanul nagy jövedelemnek útját rekeszti a népi hatalom; mert nem azért sajátítottuk ki a kapitalizmust, hogy a felszabadulás után 14 évvel ölhetett kézzel nézzük esetleges újratermelődósét. Ismételjük, nagyon fontos, hogy az egész dolgozó magyar társadalom ügyévé váljék a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Fel kell hagyni az olyan „elmefuttatásokkal*; hogy a magyar paraszt sajátos gondolkodásával és földéhségével magyarázható a régihez való makacs ragaszkodás. Nincs olyán konzervatív ember, akinek, ha kézzelfoghatóan bebizonyítják az új, reá nézve te hatalmas előnyeit, elzárkózna előle. A kínai és a bolgár dolgozó parasztság példája mindennél fényesebben igazolja ezt. Mindkét országban lényegében befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, mert a kommunista párt és a szocializmus hívei hittek ebben a győzelemben és fáradhatatlanul érveltek, agitáltak mellette. Nálunk Is megvan T^kt sorban a kommunistákra és a termelőszövetkezeti tagokra, de minden egyéb foglalkozású és hivatású előrelátó dolgozó emberre az a feladat vár, hogy köztudattá tegyék végre a falvakban is: ebben az országban — hasonlóan szomszédainkhoz —, meg kell szűnnie a régi, elavult, alacsonyhozamú termelésnek, hogy helyébe a magasabbrendű, a korszerű és bőséges árut termelő társasgazdálkodás lépjen. Ha ittott számítani kell is ellenállásra, barátságtalan fogadtatásra, az egész dolgozó nép érdekében mégis menni kell és élőszóval magyarázni: a jelenlegi helyzet máris erősen akadályozza fejlődésünket. Ebben az esztendőben mintegy 50 ezer hold földdel növekedtek hazánkban a termelőszövetkezeti gazdaságok. Ha ilyen csigatempóval cammogunk előre, akkor még évtizedek múlva is az átállítással bajlódhatunk; s közben nem lesz a szocialista iparnak: elég nyersanyaga, nem leszalakosságnak elegendő élelme. Hogy ennek elejét vegyük, mindenütt erős, szakszerű vezetésű; gépesített termelőszövetkezetekre van szükség, amelyek ugyanarról a földterületről évről évre több termést tudnak levenni az egész társadalom hasznára: Ezért küzJ derű nem szégyen, nem népszerűtlen fel-" adat, hanem megtisztelő kötelessége minJ denkinek, aki őszintén és igazán akaí szebben és jobban étra. Hagy István 1