Délmagyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

4 SZEGEDI r ti >i SZÉP: SZO, bürokratára Rideg (alak közt nagy szoba; lakájos, meg is mostoira neon világa mellett,.. Ragyog a (ény a boltíven, de szétfolyik a felszínen s a szívnek nem felelhet. A szekrényekben: akta száz, előtte buzgón magyaráz valami ósdi törvényt egy bürokrata, ki miatt ma sem készült el az irat (nem több. csak ennyi tör(tént). Csak ennyi.., nem több s [kevesebb, 6 rangosabb volt, nevesebb és karját összefonta: i.. már futok is ha kérdezik, hány sorshajó kap léket itt, vagy süllyed pl — naponta? — KOSZ JENŐ Nagyon régen történt már ez. A gazda pufók kislánya beszaladt az udvarra. — Idenézzí —' kiáltotta. — Uj babám var! & szá jócskáját fontasftod- tam. A bánat és az elégedet Az Óriás hegedűje Mihail Siiíelman elbeszélése ezt a hegedűst? — kiáltottam föl. — Azt él? Bólintott, mondja még — Ebben a _ csatában szétOnás leeresztette a hege- lőtték a kezét. a dút, kezével végigszántott a hajén, és elmosolyodott. De él?! Hol van most? va lebiggyesztve hozzátette: 'enkedés csalt könnyet — Ez volt a legdrágább, szemembe eu.iuso.yoaora. _ Most? Lent a folyosón Apa vette... ~^Íért^^S^YZ bafagudy <söp^ég" harmadak ajtó jobbía A kérdezte egy vidám hang Inkább eljátszom neked a múzeumi «mwK>ífAt ^^ A

pompás, csipkeruhá- mellettem. — Na. nézz hát kislány dalát, aki találkozott D Keresse, ban díszelgő, pirosra rám! így! Hagyd már abba! a reggellel. Rohantam. Zaj nélkül festett képű baba ott Babát szeretnél? Megveszem fo azon nyomban felCsil- "y az ajto' fekÜ<* a J"®*. oeked. Gyerünk! lant a nap. Az almafa ága ~ Ó^áe ~ mondtam -. uvegkék szeme rémnezett Megijedtem. Azt hittem, benyújt az ablakon, a zöld önás' «*» vagyok! — Szép baba — sohajtot- tréfát űz bánatomból. De a ^ odasimult a tenger zúgó Öszhajú ember kelt föl tam halkan. — Hadd néz- széles vállú, göndör hajú, partjához A friSB szél elhoz- a székből és csodálkozás .... .. kedves arcú férfi hívogatva u az erdei madarak éneikét, nélkül válaszolt: taslany osMerantotta intett felém, és aranyszínű patakok csobogását, levelek — Nagyszerű CsöDosóg ^- Ne'S^nyúlm. íetez&*á**t a -sogását, szárnyak csatto- Már rég^SoznunTk^ ive merj hozzányúlni! nap. gását. Kékszemű kislány ült lett volna Hányszor alldogaltam a _ Menjünk. /parton és énekelt játékbolt kirakatánál! Apró. Hosszú és nehezen ész- _ . _ m0ndtam l\Témán néztünk egyde különben az igazihoz ben tartható neve volt. Af- tz szep mondtam r^ ^ szemébe ^^ mindenben hasonló bútorok, rikán Anufrievics Panasz- — Ez nagyon szep, Orias! ? közeiebb léptem és a még tükör is volt rajtuk, ba- juk. Afrikán!? Én egyszerű- H»ny hur van a hegedűdön? váuára ^^ a kezemet bák, mackók —- mennyi en Óriásnak hívtam. Húr csak négy volt, de _ G . . szépség! 0, de mennyi! — Te lesael az ón óriá- dal számtalan. És 6 játszott _ Unas; tc mar soha tob" Én is szerettem volna som. Jó? nekem egész napon át. 00 nem Játszod el nekem a csipkeruhás babát, szágulda- — Jó — egyezett bele. — t kislány dalát, aki találkozott ni a kisbdciklin, jószagú ka- óriás is lehetek. a reggellel? 'ácsot majszolni-... Ültem a A babát is megvette. ~ ^ ^ tornác]ópcsón, és sírdogál- Ahogy az udvarhoz ériem £ ^ £ , odakiáltottam a gazda pufók e62emt)CL ^ ma zem! A volt. NaFel a fejjel! — vála\ | HELTAI JENŐ: \cJ<fefejiM kő/M mői&itya Barátom volt, arcképe a falon. Meghalt szegényen és fiatalon. HÜha harcolt, hírért, hitelért, 9emmmél semmibb az. amit elért. Mi benne vágy vott, érzés, akarat. Azt eltemették, abból nem maradt. Csak száznéhány vers — vagyis semmi sem KI tud ma róla? Már-már senki sem. A könyve itt nan. Könyv? Vékony füzet Nem sok vizet zaiiart, nem sok tüzet. Nem olvasták, nem vették. Istenem, Bgy rövid élet. s benne mennyi Nem! Hány akadály, hány Vissza, hány Sohaf Vállalta bátran. Volt egy mosolya, Szelid és tiszta, mint a halk ima. Tudta szegény, hogy meg kell halnia. Jaj, hányszor láttam azt a kis mosolyt! Csak én tudom, hogy a mögött mi vott. Bánat, lázadás, lemondás, harag, Elsikkadt csókok, elvetélt nyarak. Álmatlan éjek, elfojtott jajok, Bénult remények, meddő sóhajok. Millió vád és százezer panasz, Minduntalan más. mindig ugyanaz: Egv néma lélek néma panasza, Hogy eltévedt és nem talál haza. Ma, hogy ha nézem a halott kötet Bús lapjain eloorló verseket. A sok hervadt szót, megfakult betűt. Ezt a mosolut látom csak mindenütt. Ezt a mosolyt, mely édes, üde, friss, A rímeken túl él, ragyog ma is. Semmit se kér és mindent megbocsát... A költő halhatatlan mosolyát. L? gy éve, 1957. szeptember 3-an, 88 éves korában halt meg Hellai Jenő. hosszú élete során anyInyi kedves, könhyedhaneú vers, franciás stílusú elI beszélések, játékos karcolatok, szellemesen leleplező lés karikírozó regények, népmesék báját idéző színipadi múvek egyaránt mesteri kezű alkotója. 1871;ben. Budapesten született, s húsz éves korában már I hírlapíró, több budapesti lap munkatársa. Első sikereit az 1894-ben megjelent modern versekkel és a ; valamivel későbbi Kató című verskötetével aratta. ÍKzután egymás után jelentek meg elbeszéléskötetei és re| gényei. A 111-es, a Jaguár, a Hetedik Emánuel és kora, ;s a többiek, ö írta Kacsóh Pongrác János vitézének Szövegkönyvét, mely nem kis mértékben járult hozzá I annakidején a mú nagy sikeréhez. A szegedi közönIség előtt Heltai Jenő különösen ismert, mint a Néma !levente és az Ezerkettedik éjszaka szerzője, amelyet Inagv sikerrel játszottak itt, a Kamaraszínházban. IHeltai írásait maradandóvá mély emberségük és az lelet mindenek felett győzedelmeskedő erejébe vetett Ihlt teszi. Versét halálának cgvéves évfordulója alkalmából ; közöli ük kislányát. — Nékem is van babám' — Hazudsz, nem a tiéd! — De, az enyém. — Hadd nézzem! — kérte irigykedve. — Nem — mondtam, és boldogan elmosolyodtam —, ne merj hozzányúlni! aba! Ez volt Óriá6 elB gyon reg. És azért, jutott szólta. — Csak fel a fejjel! issza tér- Maj(J megtaTllU]od & el_ tem gyermekkorom varosa- _ ba játszod nekem. Eljátszod? Engem aztán megleltek, 05 &®1 kézzel erősen megtápláltak és fölneveltek, szorította a kezemet. Hát Visszaadták arcomra a pírt, golyóval meg lehet ölni a szívembe a boldogságot és életet. Mindent adtak. A mozdulataim biztosak, a ke- gat 61 soh&! xem erős. A főtéren a Forradalmi dalt? Nem. A dal nem hallFordította: PÓSA PÉTERNÉ Örömet vetünk A csillagok velem jöttek, Itt állnak ók is előtted, Kigömbölyödve, kerekedve, Itt van a Huncut a Kis| Medve. Elhoztam kapirgáló húsos Csibéivel a Eias-tyúkot, Közben fényes Kaszára telítem, Ügyesen azt is elcmeltcm. S amíg az éber-szemú Ijjász Valamerre vadászni járt, Híres lovait elkötöttem. Itt toporzékolnak mögötlom. Lobogó szemmel fújva-do|bogva A Göncöl kocsi-szekcrébe [fogva. Ilyen lesz a mi gazdaságunk. Csillag-réti széna közt hallunk, S ahogy a Nap álmát kifújja Cs nekifog újra meg újra. Hogy izzadságtól gőzölögve, Fölkússzon az égi tetőre^ Cserepezni kék üveg-lappal, Éneklő arany sugarakkal; Mi is ketten — jó töltíbe (hulljon — örömet vetünk a nagy Tej|úton. PAPP LAJOS ajándéka. első Múzeum. Bemegyeik az első gyöngédsége, ö is ár- terembe, és elkábulok a va gyerek vott, és megértette a gyermeki bánatai. meglepetéstől. Mit jelent ez? Az ágyúk, géppuskák, zászlóik és páncélautóik, a forradalom harcóriásai melAb ón Óriásom sokszor lett egy kis vörösesbarna meglátogatott. Délben kisza- hegedű. lacftam az utcara, ós figyel- — Furcsának találja? — m-esen néztem a járókelőiket, kérdi a múzeum egyik dolMikor észrevettem az ismenős ruhát, odalkiáltottam: — Óriás! Itt vagyok! Cukorkát, játékokat, kalácsot hozott. Egyszer megkérdeztem: — Néked volt egy olyan kislányod, mint én? — Nem, csöppség — válagozója. — Igein. Furcsa. Nem értem. — És ti? -»» kérdezi a körülálló gyerekektől. — Mi is — válaszolnak azok mosolygó szájjal. — A polgárháború éveiszolta —, nekem nem volt ben történt. A partizáncsakislányom De nagyon szo- ^ göndör hajú, szémaru volt a gyerekkorom. „ ..... . - , V Forró tenyerét lágyan vé- lee váUu legény jelentkezett, gighúzta borzas fejemen, és Csak ennyit mondott a paazt kérdezte: rancsnoknak: "Vegyetek föl — Eljössz hozzám vendég- engem!- "A bolsevikok, a 6égbc? vörösök mellett vagy?« — — Yfldégsé8bal' . kérdezte az. -Én a bánat, á — Persze, megnézed, mi- , „ . ,, lyen nálam, otthon. keserűség ellen vagyok, Előszar életemben ón is válaszolt a legény. — Évevendégségbe megyek! óriás ken át bolyongva kerestem egy kis zsámolyra ültetett, a2 igazságot Tudtti akartam, és egy tányérkában piros, , , .... , szaftos gyümölcsöket tett hova lett? Miert slrnak a elém. Még a nevüket sem gyermekek, miért őszülnek tudtam. az asszonyok, és miért kö— Egyél — mondta —, högnek vért az ifjak? Most egyél csak. Én majd szóra- már tudom. Adjatok fegvkoztatlak. vertlOdamenit az ágyhoz, es kihúzott a takaró alól egy kis, apokon át menetelt az vörösesbarna hegedűt, kitár- J\| osztag a forró, vízta az ablakot, és elgondol- telen sztyeppén. Nekozva nézett az égre. Csönd héz volt a menetelés. A volt. Nagy-nagy csönd. É6 fegyver súlyosan nyomta a akkor megkérdezte: vállat. Sok már a szíjánál — Mit is játsszak neked? fogya^vonszolta maga után Figyelj nagyon! Az édesanya dalát fogom aki elvesztette gyermekét. A hegedű felsírt a kezében. Olyan volt ez a dal, mint egy halk sóhaj., mint a a földön puskáját. És nem messze előttük az ellenség, játszani. az ütközet. Akkor a sorból kilépett egy széles vállú, göndör hajú legény. "Elfáradtatok? — kérdezte. — Pihenjetek meg. Én pedig eljátszom nekték az zokogás. Játszott és énekelt, édesanya dalát, aki elveszA kicsiny koporsót leenged- tette gyermekété. ték a sírba. Közönyösen len- Játszott, a harcosok lialldítve lapátját a sírásó, rá- gattak. Anyjára, feleségére, dobta az első kupac földet, nővérére gondolt mindegyik. Az anya ráomlott a friss ha- Mindenki vesztett el valaki lomra. Szétszórt haja zilál- nagyon drágák szívéhez natan hullott le. Arcát a hi- gyon közelállói. tíeg, nedves totta. Hirtelen eszembejutott a házunk, a gazda lánya, a beteg apa; a sok megbosszul földhöz szorí- Még szólt a dal, mikor a katonák már felálltak. Poros, kiszáradt kezükbe fogták a fegyvert. Némán mentek élőre. Eldobták a csiz> J hatatlan sértés, bántás. Fel- máikat. Tizenöt kilométert sírtam: mentek szinte futva, és ti— Óriás! Hagyd abba! zenötször ütköztek, meg. Nem k-eiH ... •— Ég ismerem, ismerem TALÁLKOZÁS Kovács Péter történelemtanár lassan, fáradtan, öregesen ment az utcán, pedig nem volt még öreg, csak beteg. Az alattomos kór orvul ugrott rá és egyik napról a másikra úgy leteperte, hogy csak lézengett a nagy világban. Testét olyan ernyedtnek érzi, mintha egy láthatatlan kéz észrevétlenül kiemelte volna belőle a tartógerendákat és most minden pillanatban összeomolhat az egész. Ugy érezte, hogy valami láthatatlan erő ellenállhatatlanul a földre húzza, vonja. Kedve volna elterülni az úttesten, hogy alaktalan masszává folyjon szét, vagy szerte foszolni és felszívódni a levegőbe, mint egy buborék. Ugy ment, mint akin már régóta a gond ül és most alig bírja vonszolni magát egyre nehezebbé váló terhe alatt. Utja egy épülő ház mellett vezetett el. A rendelőintézetbe menet már többször elhaladt mellette, de csak most vette észre igazán. Akaratlanul is megállásra késztette az elébe táruló kép. Két ház épült egyszerre, egymással szemben, mind a kettő háromemeletes. Az egyiknek a tetején sok munkás sürgött-forgott. Ketten éppen az emelődarura akasztott targoncát szerelték le, egy harmadik meszet habart, két fiatal kőművestanonc a második emelet egyik ablakából kis malterdarabokkal dobálta meg az elkerített úttesten a házba igyekvő társukat. A megdobott fiatal felnézett a házra, de az ablakból két olyan jámbor arc nézett rá, mint akik háromig se tudnak számolni. A tető szélén az egyik munkáslány piros kendővel bekötött hajának szemébe lógó tincsét igazgatta, miközben átnézett a szemben lévő ház második emeleti ablakára, ahol egy kékmunkaruhás fiatal munkás a még rács nélküli teraszon az ajtót szerelte be, majd ügyesen, az ablakon át bemászott a szobába. Kovács önfeledten nézte a képet, amin tulajdonképpen semmi feltűnő nem volt, hisz nap mint nap láthatott ilyet nem is egyet. Most mégis megkapta a kép. Talán azért mert ő maga annyira elesettnek, tehetetlen betegnek érezte magát, az elébe táruló látvány pedig az élet ezer apró felvillanásával volt telitett. És most, hogy ő maga már alig-alig élt, idegrendszere fokozott tabb mértékben vette észre mindazt, ami az életerő megnyilvánulása és ami mellett eddig közömbösen, észrevétlenül ment el. — Félre! - hallott hirtelen egy kiáltást. Mire magához térhetett volna elmélkedéséből egy vasmarok szorítását érezte a karján, és a következő pillanatban mintha egy láthatatlan kéz ellökte volna, úgy elmozdult a helyéről, hogy majd orra bukott. Most nézett csak körül. Az emelő daru közvetlenül a feje felett emelt egy ablakkeretet a magasba. — Majdnem nekiment szakikám, hallotta hirtelen maga mellett. Most nézte csak meg a hang gazdáját. Középkorú, barnás-piros arcú, mészfoltokkal tarkított ruhájú munkás állt előtte. — Köszönöm, — mondotta Kovács csendesen és kezet nyújtott megmentőjének. — Nincs mit, — mondotta az, — de máskor ne menjen ilyen közel az építkezéshez, mert veszélyes. — Igaz, — felelte Kovács. — Veszélyes, de szép. — Aztán eszébe jutottak kezelő orvosanak szavai, hogy egy éven belül tökéletesen meg fog gyógyulni és lassan folytatta útját. S léptei mintha keményebben koppanlak volna a kövezeten, (kállp) junuiuuiHHHiuiiuiHiMuiMiiiiiuiminmiiJt