Délmagyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-20 / 170. szám

5 Vasárnap, 1958. július 20. 2 Kovács Ferenc kérvényt ír — a gyerekeihez -Messzire száll, mint a madár az ifjúság* — jut eszembe az ismert dalból ez a sor, amely hangulatával és igazságával pontosan ráillik Felsőváros egyik pici utcája, a Tó utca 18 b. számú ház két öreg lakója sorsára. Rögtön megmondom, nem az ő ifjúságukról van szó, az már elszállt végérvényesen, hanem fiaikról, akiket ők hoztak a világra. Azok hova lettek? De meszszire szakadt a szívük a két öreg szülőtől! Négy fiú és öt lány szemébe néz vádlón a két öreg, a 70 esztendős volt útkaparó és felesége, a magával tehetetlen, kezére lábára béna, idős asszony. Olvasom az elébem teregetett hiteles családi »határozat«-ot: "Idős Kovács Ferenc és neje, született Pataki Erzsébet, az alábbi kéréssel fordulnak családjaikhoz*. Ezután szöveg és sajátkezű aláírás beszél arról, hogy ifjú Kovács Ferenc gépállomási dolgozó, Tatabánya—Bánhida, Gellért tér 6; Horváth József né, Tatabánya—Bánhida, Bajcsy Zsilinszki utca 13; Kovács Ernő vájár, Tatabánya; Makai Sándorné Baktói kiskertek. Népdal utca 24; Kovács József állami gazdasági dolgozó, nagyfai lakos; Szécsi Gézáné Mórahalom, IV. kerület 24 és Kovács Sándor Oroszlány, Fürst Sándor utca 8 szám alatti lakos átlagban — ki-iki erejéhez mérten — havi 100—150 forintot juttat a két öreg megélhetéséhez. Mint rokkant nyugdíjas, szolgálati évei után havonta 250 forintot kap az államtól Kovács Ferenc volt útkaparó, azonkívül semmijük nincs, csak egy csomó zálogcédula, meg a kifogyhatatlan reménységük tehetősebb fiaik és lányaik iránt, akik viszont jóformán ajtót sem nyitnak rájuk. Magda lányuk, Hamusi Mátyásné, akivel egy Házban laknak, támogatja őket, ahogy tudja. Az idős asszonyt úgy eíetgeti kézből, mint saját öt apró gyerekét. Azoknák is kevés embere keresete, de a két öreg mégis igencsak rátámaszkodik, meg egy másik lányukra, a kétgyerekes Simon Pálnéra, aki a maga gondja-baja mellett néha-néha ad az öregeknek valamicskét. És a többi gyerek? Azok annyit sem. Egyik lányuk, Szécsi Gézáné pedig jól ment férjhez. Mórahalmor> tanyájuk és löldjük van s nem szégyelt egész esztendőre 5 kiló tarka babot, két kiló avas füstölt húst és tíz tojást lökni a tehetetlen szülőknek. Makai Simonné ura is elég jól keres a Cserzy Mihály utcai Vasöntödében, de — az öregek elmondása szerint — ez a lányuk 10 forintot hajít nekik havonta, nemrég pedig még tőlük kért 45 forintot, amit máig sem adott meg. A többi gyerek is jólkereső vájár,' vagy bányacsillés, s a legkisebb, a többi édesgyerek mellett felnőtt Sándor, a "gyámgyerek* is megfeledkezik róluk, pedig jclkereső villanyszerelő és még nőtlen. Hát elfelejti, hogy hathetes kora óta, mint saját véréből valót nevelte, dédelgette ez a mai tehetetlen öregasszony, aki agg korára arra szorult, hogy élete fenntartásáért szabályos kérvényt írjon a gyerekeihez?1 A törvénnyel és a hivatalos ügyekkel nem sok dolga volt az életben a két öregnek. Nem is fordultak ők még sehova, hogy orvosolják bajukat, törvénybe idéztetni a gyerekeket, akik tán meg is haragudnának emiatt rájuk. Dehát a legkisebb lányra, az egyébként is beteges Hamusi Mátyásnéra szakadt öreg napjaik minden gondviselése, s ezt nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a legjobb szívű gyerek szakadjon meg a többi nemtörődömsége miatt. Igazságot kell tenni, a szülők segítését szét kall osztani arányosan a többi gyerek közt is, csakhogy nem a nekem is felmutatott "családi okmány* alapján, mert az az írás olyan, mint a -nesze semmi, fogd meg jól*. Az abban vállalt kötelezettséget ezeddig nem tartották be, pedig az idős, beteg asszony napjában többször is elolvasta fiai, lányai kezeírását, de csak nem lakott jól vele, mert a papírra vetett számok és betűk még nem laktattak jól senkit. A fogadkozások és az ígérgetések így váltak pusztába kiáltott szóvá. A -családi okmány* az aláírásokkal már úgysem ér semmit — annak megszerkesztése nélkül buzoghatott volna a gyermeki szeretet és gondoskodás —, mert idős Kovács Ferenc és neje agyongyűrték, forgatták és könnyezték azt a hitványka papírdarabot. Másik kell most már helyette, olyan, amit a törvény is előír és véd ilyen esetben, amikor a gyerekek szívük szerint nem teljesítik kötelességüket szülőikkel szemben. Ebben az esetben is a törvény kötelezze Kovács Ferencék gyerekeit az emberségre, ha már szeretetre nem készteti őket saját jószándékú akarásuk — pedig egyszer ők is megöregszenek. .. Lődi Ferenc Mérleget hamisított, „házi raktárt" rendezett be és számos súlyos visszaélést követett el az algyői Vegyesipari KISZ volt lökönyvelöje Nagyarányú bűntettre derített fényt a szegedi járási rendőrkapitányság bűnügyi osztálya Nagyarányú tervcsalás és kommunistáit a nyílt utcán a Vegyesipari KTSZ tulajir.,,iltjlto óc fo- Hnnáhan Ez a "inérlegkeegyéb bűntettre derített leköpdöste. inzultálta és fefényt, a szegedi járási rend- nyegette őket. őrkapitányság bűnügyi oszNemlétezö leltári tárgyak donában. Ez a "mérlegkészítés* 40 ezer forinttal "emelte* meg a mérleget... Potom pénzért,. tálya. A bűncselekménysorozat Algyőn történt a Vegyesipari KTSZ-ben, el- " A szövetkezet közös vakövetője pedig Halász Jó- a ellenforradalom leveré- gyonát egyébként is Csáky 2sefné, a ktsz volt főköny- Se után Halásznál mégis szalmájának tekintette és velője, akinek ügyködéséről csak kipenderítették vélt úgy is kezelte Halászné. Miviszont kezdettől fogva a tulajdonából, mégpedig a Vel a szövetkezetben feldolleleplezésig tudott Tombácz karhatalom pakolta ki a gozandó ruhanemű nyersSándorné. a ktsz elnöke. a községbeliek, egyetértésé- anyagot ő maga is önköltMég mielőtt kiteregetnénk vei. Mindez természetes cs ségi áron vitte haza, ezt látHalászné szennyesét, köze- szükséges intézkedés volt, de va az ott dolgozók közül is lebbről bemutatjuk, mint az hogy ezekután Halász Jó- többen fordultak hozzá az algyői mozi egykori tulaj- zsefné, mint főkönyvelő, övéhez hasonló "vételi kídonosát. Az államosítások hogyan tudott beférkőzni az vánság*-gal A nyersanyag során annak rendje és mód- algyői Vegyesipari KTSZ- ilyen módon potom pénzért ja szerint az ő mozija is az be, az most nem kis kérdő- vándorolt ki a szövetkezetállam tulajdonába ment át. jelként áll előttünk. Ilyen bői. A házkutatás során HaS mint ahogy a többi volt beosztásban ugyanis semmi lász Józsefné lakásán olyan nagytulajdont élvezőknek, jót nem lehetett várni az nagy mennyiségű, az előbbi neki sem tetszett ez a köz- egykori mozitulajdonostól, módon szerzett ruhaanyagot akaratú lépés, és csak alka- mind ahogy ez most utólag talált a rendőrség, hogy lomra várt, hogy mint tulaj- ki is derült. Vegyük sorra azt érdemes lesz megtekindonos, ismét kézbekaparint- bűnös üzelmeit, amelyekkel teni, mint újabb bűntárgyi sa volt vagyonát. Az 1956- sok tízezer forint kárt esi- kiállítást a szegedi Szechéos ellenforradalmi időszak- nált a szövetkezeti vagyon- nyi téri Állami Áruház kibán Halászné nem is volt ban. rakatéban. Nagvkabál, pokrest, hogy a sok éven át Hamis mérleget készített, rócok, nyári takarók, mattápiált titkos gondolatát va- hogy a szövetkezet »na- lassé anyagok, selymek, karlóra váltsa. El is foglalta a gyobb* nyereségre tegyen tonok cs különböző szebbnél mozit, s hallani sem akart szert. Ezért olyan anyago- szebb női ruhaanyagok bő arról, hogy onnan ki kell kat vett fel a leltárba, ame- választéka vonja majd mamajd takarodnia. A község lyek egyáltalán nem voltak gára a figyelmet, amely Halászné "házi raktárá«-ból való. Igaz történet <vz> i TÍ7PIllíPÍ esztendővel ezelőtt i itcunci még nagy újság volt) hogy egy petőfitelepi munkás-házaspár gyermeke végig tudta zarándokolni a tanítóképzőt, s mindjárt, a friss oklevéllel dobogóra állt, hogy az utána növekedő szilaj külvárosi gyerekek keze alatt betűt formáljon a botladozó ceruzával. Nagy újság volt, és a hír osztódva, sokasodva bekopogtatott a telep házainak apró ablakain, , hiszen a fiatalember ott kezdte, ahol felnőtt, ott lett tanító, ahol az emberek fiamnak szólították, s ahol a pajtások csak egy éve is füttyszóval csalták délutáni kalandos játékra. A telep minden kövét, szögletét ismerte, s ragaszkodott is hozzá: az emberekhez, akik hajnalonta apjával együtt indultak munkába, a kíváncsiskodó asszonyokhoz, a szerényen öltöztetett gyereksereghez, fához, piros cserepes házakhoz és kócos kazlakhoz. Olyan öntudatlan ragaszkodás volt ez, amit nem is igen lehet megmagyarázni, csak érezni lehet, mikor szülőföldjére toppan az ember — de ebben a mélv rokonszenvben már*akkor is ott csillogott apró kristályként a hivatástudat és a szándék, s az a meggyőződés, hogy a széprejóra szomjas embereknek nagy szükségük lesz a maguk tanult emberére. Fiatalságát meghazudtoló komolysággal és hivatástudattal oktatta a gyerekeket, maga pedig a felnőtt emberek nagy iskolájában, a kommunista pártban, idős elvtársak között ismerkedett a világot átfogó eszmével. Az a sok jószándék és segíteniakarás, amit a munkásközösségből öröklött tulajdonságként magával hozott, itt nyert végleges formát és tartalmat, s itt erősödött öntudattá. A közmondás S próféta a saját hazájában, ő mégis érezte, már az első években, hogy az emberek és az ügy iránti rokonszenve, ragaszkodása nem múlik el nyomtalanul, hanem hasonló érzéseket vált ki iránta is. S valóban: háromévi tanítóskodás után, még egészen fiatalon, az I. számú iskola igazgatói tisztjébe emelték. Ez az előléptetés sem vakította azonban el, — éppen olyan csöndes és szerény szolgálója maradt nevelői hivatásának és a kommunista pártnak, mint azelőtt. Rajongott a gyerekekért, akikben ifjúsága folytatását látta, az iskolához szoktatta őket, ahol a délelőtti tanulás után a munkával és a világ titkaival ismerkedtek. Sok tanulója azután is visszajárt hozzá, miután klcsöppent az iskolapadból. És rajongott a felnőttekért, akik a művelt, képzett embert is tisztelték benne, s várták tőle, hogy a szellemi elmaradottságból a kultúráltság napos tájaira vezesse őket. Esténként, különösen hét végén, ők ülték körül vetítőgépét az iskolában, s gyerekeiket felváltva ők tanultak tőle. 1951-ben új hír kopogtatott a telep házaiba. Kossuth-díj lett a jutalma a fáradhatatlan nevelő embernemesitő munkájának. Ebben a kitüntetésben benne érezték az emberek annak a szellemi gyarapodásnak a megbecsülését is, amit Toldy István állandó munkálkodásának, együttérző és önzésen segítségének köszönhettek. Mintha mi sem történt volna. 111"1" u minden haladt tovább a régiben. Csupán annyi változás törAz emberi Szeged — -1 - - .»> f . nftpfclő jz v , A VIGADÓBAN (Balázs G, Árpád rajza) tént, hogy mikor az esti meleg búcsúzások után magára maradt az igazgató, nem dőlt le fáradtan, hanem könyveibe merült. Főiskolai vizsgákra készült... s mikor itt is megszerezte az oklevelet, beiratkozott az egyetemre. Szüksége volt rá? Azzal a tudással és társadalmi megbecsüléssel, amit addig szerzett magának, elboldogult volna már életében. Karriert sem kívánt, mert nemegyszer akarták feljebb vinni, de- mindig tagadólag rázta fejét. Nem is ezért tanult — inkább azért, mert érezte, hogy mindig több és több kell környezetének, mert már nem az egyszeregy és a történelmi mondák színvonalán állnak a felnőtt-tanítványok, hanem az élet nagy összefüggései között tájékozódnak, s ahhoz, hogy a közös úton ne botorkáljanak, neki kell közöttük vinnie a lámpást. Már a középiskolai tanári oklevelet is megszerezte, amikor ismét szóba került, hogy még felelősségteljesebb beosztásban volna szükség fiatalos energiájára és vezetőkészségére. A hivatalos szervek egész serege unszolta, s egyszer — talán azért, mert már maga is röstellte a makacskodást — rábólintott. ragaszkodás nem olyan gyenge kötelék, amelyet egy fejbólintással el lehetne szakítani. Ilyenkor az emlékezés filmjén lepereg az első óra, ezer és ezer iskolai és közéleti élmény kergeti egymást, míg megvalósulatlan tervek csillannak fel újra. Arcok, kézszorítások, gyermeki szemvillanások ... Ha ilyenkor valaki mellé állna, még volna ereje a rábólintást "nem*-re fordítani... S tulajdonképpen itt kezdődnék a történet... Az, amit eddig elmondtam, csupán a szükséges expozíció volt, a történet pedig — mely magában rövid — ismét csak hírrel kezdődött. De ez a hír már a szíveken kopogtatott. Mikor a petőfitelepiek meghallották a várható áthelyezés hírét, ragaszkodásuknak olyformán adtak kifejezést, hogy küldöttségeket menesztettek a hivatalos szervekhez, levelek tucatjait intézték a tanácshoz és a pártbizottsághoz, azzal a kéréssel, hogy másítsák meg az elgondolást. A petőfitelepi társadalmi szervezetek képviselői is azonosították magukat a telep lakosságának kívánságával, s így — e becsületes kétoldalú ragaszkodást figyelembe véve — a hivatalokban is úgy döntöttek, hogy maradjon Toldy István továbbra is abban az iskolában, amelyben már 12 éve eredményesen dolgozik, s amelyben szép terveket szeretne még megvalósítani. feltűnés, dobverés nélkül, szerény alázattal és szeretettel a nép iránt, melv a saját képére gyúrva ígv a bizalmába fogadta. kell írni, ha tanácsot kell kérni. továbbra is fordulhatnak hozzá az emberek, mert nemcsak nevelője, de ügyvédje, lelki orvosa és tanítója marad a munkásoknak. S. I. Ha Kérvényt A „kilóstextilárut — méterre A szövetkezet nevében legalizált árdágítás is terheli Halászné lelkiismeretét. A matlassét például kilogrammonként 35 forintért szerezték be, de gondoltak egy merészet, s mint szövetkezeti terméket méterenként 46 forintos áron adták tovább. Hasonlóképpen más. az előbbivel egyező módon beszerzett kilogrammos tételű anyagokat is méteráruként mértek el; illetve hoztak forgalomba a piaci árusításokon. Az ilyen "méteres árukhoz* természetesen mint saját "gyártmányhoz* teljes üzemi rezsit is felszámítottak, amelyet "belekalkuláltak* az ilyen módon elméterezgetett ruhaanyagok árába. A rendőrség a ktsz elnöke, Tombácz Sándorné lakásán is talált a Halásznéhoz hasonló és azzal mindenben egyező házi raktárt. Sőt Boros Mária volt kocsmáros lányánál is, aki mint a ktsz alkalmazottja tehetett szert az "olcsó* anyagokra. Körmönfont korrupció Hogy a kisipari ktsz üzemeltetése anyagbeszerzés tekintetében sehol és semmiben se szenvedjen hiányt, Halászné a legkörmönfontabb korrupciót hozta létre az üzem jobb "kapacitása* kedvéért. A nyersanyagokat biztosító helyeken több személyt lekorumpált olymódon, hogy női ruhát készíttetett nekik önköltségi áron azzal a biztos hátsó gondolattal, hogy nyersanyagbiztosítás tekintetében hasonló "szívességet* kap majd viszsza. Halász Józsefné volt főkönyvelő üzelmei bői keletkezett kárérték a fentebbiek ismertetésével korántsem teljes. Egyelőre folyik még a rendőrségi vizsgálat és a karérték teljes összesítése, hogy teljes fény derüljön a bűnös üzelmekre, amelyekből túlságosan jól élt az egykori mozitulajdonos. Ugye hamarosan bíróság elé kerül. - IRTJÁK A RÓKÁKAT Az allamj gazdaságok 80 000 holdnyi vadgazdálkodási területén az Idén nagy trtóhadjáratot tartanak az apróvadak pusztítói ellen. Főleg a rókákra jár rossz világ. Fegyverrel. kiöntéssel, kutyákkal és sok más módszerrel pusztítják a ravasz rrsraaozót. Az állami gazcl ••'•.: adászterületein eddig kétezer rókát ejtettek el. Puskavégre került tízezer szarka és ötezer szürke varjii is.