Délmagyarország, 1958. április (14. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

dÉMGYMUSM A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA |j XIV. évfolyam, 80. szám HRUSCSOVs Ara: 80 fülér Péntek, 1958. április 4. Éljen április 4 - hazánk felszabadulásának J függetlenségének :: ünnepe! »»,».«-« » »» Látogatásunk még inkább elmélyíti baráti kapcsolatainkat Díszünnepség az Operaházban hazánk felszabadulásának 13. évforduló fán Hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 13. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa csütörtökön este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. Az Operaház gyönyörűen feldíszített színpadán, az ünnepség elnökségében helyet foglalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai. Az elnökségben foglaltak helyei a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai. Az elnökségben foglalt helyet még a magyar társadalmi, politikai, gazdasági élet számos vezetője, a honvédség, a tömegszervezetek képviselői, pártmunkások, üzemi dolgozók, a munkásmozgatom több régi harcosa. A díszünnepség részvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak és az Elnöki Tanácsnak számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. A díszünnepséget Dobi István elvtárs nyitotta meg, majd dr. Münnich Ferenc elvtárs emelkedett szólásra. Dr, Münnich Ferenc elvtárs beszéde Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! Szeretett vendégeink! Tizenhárom esztendővel ezelőtt, 1945. április 4-én adta hírül a Szovjetunió népeinek és az egész világnak a szovjet hadsereg főparancsnoksága, hogy Magyarország területéről kiverték az utolsó hitlerista és magyar-fasiszta csapatokat. Tizenharmadszor ünnepeljük most április 4-ének évfordulóját, a magyar nép legnagyobb ünnepét. Legnagyobb ünnepünk ez, mert április 4-ének, felszabadulásunknak köszönhető, hogy sok évszázados belső és idegen elnyomatás után Magyarország ismét független állam lett, lehetővé vált, hogy a magyar dolgozó nép visszatérjen arra az útra, amelyen 1919-ben egyszer már elindult, folytassa, amit a Magyar Tanácsköztársaság elkezdett. Mai ünnepi gyűlésünk fényét emeli, hogy körünkben üdvözölhetjük a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét, s a küldöttség vezetőjét, Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Borisz Szluekif: Magyar tavasz, Én ott voltam a várfalak között Budán, fejem felhőkbe ütközött s kitárt karommal átöleltem én a napot, fenn az égbolt peremén. Tavasz volt akkor, április hava s a tekintetem úgy siklott tova a megtépett, de élő városon, ment anyák szeme féltőn átoson a gyermekszívek titkos hajlatán ... Irigyeltem is Pestet én talán, mert a tajtékos Duna-vizen át örökké látja, bámulja Budát. Tavasz volt akkor, szép tavasz s szabad, sebzettek voltak még a várfalak, rongyosak voltak még a falsorok, kenyérért álltak sorba asszonyok. de túl ezer halálon élt a nép s már foltozgatni kezdte sok sebét, letört ágról is új bimbó fakadt: először volt e csöppnyi nép szabad. Kortyolgatták a tiszta levegőt vén emberek, akár a csecsemők, kiknek először jut fény s illatár s először zeng dalt a dalos madár. Tavasz volt akkor, mélyen tiszta kék kárpitként feszült felettünk az ég s mire lehullott ránk a suta est — szívünkben élt már régen Budapest. A nagy folyamba fullasztott hidak, a parlamenti kupola-sisak, a Gellérthegy s a szép Városliget már otthonunk volt. S ezt ki érti meg: úgy éreztük, szívünkből lett e táj. s életté vált az a sok-sok halál, mely sorainkat kaszabolta szét, hogy megmentsük Buda s Pest életét. Rongyosak voltak még a falsorok, kenyérért álltak sorba asszonyok, de tavasz volt már. április hava s én nem felejtem el többé soha. Gurszky István fordítása Szovjetunió Minisztertaná. csának elnökét. A felszabadulás előtt Magyarország Európa egyik elmaradott területe volt. A magy&r nép kettős elnyomatás: a magyar földesúri-kapitalista, valamint a Habsburghatalom, később pedig a nácizmus igájában sínylődött. Ennek következménye volt a dolgozó tömegek teljes politikai jogfosztoítsága és a mélységes gazdasági nyomor. Magyarország sem politikailag, sem gazdaságilag nem volt független. Félgyarmati függőségére jellemző számadat, hogy az ipari és a bányászati részvénytársaságok részvényeinek mintegy 20 százaléka, a pénzintézetek részvényeinek mintegy 30 százaléka külföldi tőkések kezében volt. A magyar uralkodó osztályok hazánk legősibb ellenségeivel is összepaktáltak, elárulták az ország és a nép érdekeit, hogy védjék és megőrizzék a kizsákmányolás lehetőségert. A második világháború dúlásaival tetézett, átkos örökséget vette át az úri Magyarországtól a dolgozó nép, amikor végre elindulhatott a maga úfián és a kommunisták vezetésével megvívott politikai harcok eredményeként megszerezte a hatalmat. Az elmúlt esztendőt hatolmns sikerek jellemzik Áz imperialisták által 1956 őszén kirobbantott ellenforradalmat megelőző időszakban sok vita folyt a felszabadulás óta eltelt esztendők eredményeinek és hibáinak értékelésére, s ma is vannak még — igaz, egyre szűkülő — rétegek, amelyek nem tudnak egyértelmű, világos értékelést kialakítani. Mi tudjuk, megmondtuk, s ma is megmondjuk, hogy az előző párt- és kormányvezetés súlyos hibák egész sorozatát követte el mind a politikai munkában, mind pedig a gazdasági építésit szervező és irányító munkában. Mi változatlanul arra törekszünk, hogy ezeken a hibákon okulva, feltétlenül elkerüljük megismétlődésüket. Ugyanakkor viszont a tények tömege támasztja alá azt a megállapítást, hogy a felszabadulást követő 13 esztendőt elsősorban a kivívott hatalmas sikerek, a nagyszerű eredmények jellemzik. Népünk egész történetének nem volt még egyetlen olyan időszaka, amelyben alig több, mint egy évtized alatt az ország olyan mélyreható társadalmi, politikai és gazdasági változáson ment volna keresztül, mint aminő változásokat dolgozó tömegeink a felszabadulás után pártunk vezetésével létrehoztak. Ma, felszabadulásunk 13. évfordulóján jogosan állapíthatjuk meg, hogy a magyar dolgozó tömegek soha nem éltek olyan, jól, mint napjainkban, örömmel mondhatjuk él, hogy népünk műveltebb és egészségesebb, mint bármikor azelőtt. Érdemes volt dolgozni Ipari termelésünk növekedésének üteme hatszor gyorsabbá vált, mint a HorthyMagyarországon. Ennek nyomán az ipari munkások száma az 1938-as 712 ezerről 1955-ben egymillió 280 ezerre emelkedett. Megszüntettük a dolgozó embereket fenyegető létbizonytalanságot, a munkanélküliséget, sőt a családok jókora részében több kereső is van, ami szintén hozzájárul a családok jövedelmének emelkedéséhez, életszínvonalának megnövekedéséhez. A magyar dolgozók jobban táplálkoznak, több élelmiszert fogyasztanak, több iparcikket vásárolnak, mint valaha is annak előtte. Az összehasonlító statisztika adatai ma már arról adnak hírt, hogy egy-egy lakos napi kalória- és fehérjefogyasztása nemcsak a második világháború előtti hazai szintet haladta jelentősen túl, hanem már magasabb is, mint jó néhány fejlett kapitalista országban. Valóságos kulturális forradalom ment végbe hazánkban — akkor is így van ez, ha a közelmúlt esztendők kultúrpolitikájának néhány intézkedését jogosan lehet bírálni. Kötelezővé tettük az általános iskolai oktatást, a középiskolás diákok száma a háború előttihez képest megháromszorozódott, az egyetemi és főiskolai hallgatók száma pedig a négyszeresére emelkedett. S ami számunkra különösen fontos: ma már többségben van az egyetemeken és a főiskolákon a munkás-, vagy parasztszármazású fiatal. Megnyitottuk a művelődés, a kulturálódás minden lehetőségét a legszélesebb dolgozó tömegek előtt. A kiadott könyvek száma 1938-hoz viszonyítva kétszeresnél is magasabbra emelkedett, a rádióelőfizetők száma pedig csaknem négyszerese a résjiro'* V,:,.: .: . .. Képeink a szovjet párt- és kormányküldöttség érkezésének egyes mozzanatait mutatják. A repülőgéptől az MSZMP és a kormány vezetői kísérték kedves vendégeinket a tribünhöz, ste. ; %.... •" Hruscsov és Kádár elvtárs ellépett a díszszázad arcéle előtt. A szovjet párt- és kormányküldöttség nevében Hruscsov elvtárs mondott üdvözlő beszédet, 1938-ban kétmillió nyolcszázezer ember, az össznépesség 31 százaléka volt jogosult társadalombiztosítási szolgáltatásokra, de emlékszünk, hogy ennek költségeit fele részben a dolgozóknak kellett fizetniük. 1957-ben a társadalombiztosításba bevontak létszáma már hatmillió százezerre emelkedett, s ez az ország lakosságánafk 62 százaléka! Büszkén elmondhatjuk, hogy *> társadalombiztosítás, m népegészségügy szolgálata egyike azoknak a területeknek, amelyeken már messze megelőztük azokat a kapitalista országokat, amelyek a felszabadulást megelőzőleg előttünk jártak. Kedves elvtársak! A magyar és a szovjet népek barátsága értékes történelmi hagyományokból táplálkozik és mély gyökefFolytatás a 3. oldaln- "