Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

.4. Vasárnap. 1958. március 2. SZEGEDI SZÉP SZÓ Tanácsom ez: IWbiap panaszlod: süriil már a mcrge bújt-rágalomnak, pletykás-jégverésnek, kaján, vigyorba-torzult pisszenésnek, szemrebbenésnek, tompított beszédnek, s hogy mérgezett az étked, nincsen álmod, hogy űznek sanda vádak, s nincs megáUnod sem hely, s idő, hol nyugtodat találod... «— ó jó barátom, kit nem ér ma szégyen, volt társainknak hitványsága végett, ürítse hát ki balga, ezt a mérget! Szánalmas ember az, kl más bajából emelne trónust önön vacka helyett, olyan, ki bajból, másokéból elvett s vigasztaló szó. társl-támasz helyett az út sarát dobálja vissza, — s orvul! — silány bizony. S ha sorsa jobbra fordul, ha itt, vagy ott teszi, ha bárhová nyúl, hitvány-magának ott marad nyoma, - s az átkokat nem űzi el soha a szánom-bánom! — úh, te ostoba, a gond övé maradjon, fogd fülön: »Szemembe nézz, ha élelembe turkálsz, vagy perbe fogsz, vagy számon kérsz, vagy úgy állsz elem, mint bátyám, intőn. — s mit ha vársz kapod majd tőlem érdemed szerint —, de mocskolódó szájjal?... így, sem itt, sem más időtájt tőlem emberit ne várj!« — S magadról azt, hogy mennyit érsz magad tudod, no nem? S a többi? Nézd: napfény ha éri por lesz a penész... Szánalmas ember az, ki más bajából, lopott bajából, szentes, sanda képpel vásárt csinál, (s az úr elébe térdel, hogy megfizessen, ígyen, »tisztességgel«), silány, vacak kis ember! Mit se bánd hát, ha roggyanásig tépi rád a száját, rsak menj tovább. S fogadd cl így tanácsát, olyan baráti szívvel minthogy' adja ezt elvtársad itt, ki — néhány éve lesz — az iskolát kijárta, — s éppen ezt! ANDRÁSSY LA JOS Őrködés Vajh visszahozni segítettem-e A félhalott, a beteg lányomat? Kérleltem orvost, s elsodró erők Már megtorpantak: ő miénk maradt. Láthatja csöppjét, ki most született, S míg lágy telünkben nap Jár, fényözön* A februári barkák selymem Lábujjhegyen az élet újra jötv Évánk mosolyg, a megtört hű szeme És dermedt ajka nem rémít tovább; Áldott legyen, ki gyógyít, s éltet ad, Hogy messze űzzön árnyat, éjszakát. FÜSSY LÁSZLÓ A QÓtyapá* Jött a lombhullató ősz, majd a téli zimankó. Utrakeltek a madarak és a gólyák délre vonultak. A kedves, hosszú lábú madarak közül azonban a Fehértón maradt egy gólyapár. Dacolva hóval, fagyyal és csontig hatoló széllel. Egyszerű, és mégis megkapó ittmaradásuk története, amelyről az ornitológusok is beszélnek. A pár közül az egyik megbetegedett, nem volt ereje a messzi útra. A többiek a magasba emelkedve, nagy szárnycsattogással mind elmentek, de a beteg madár életepárja vele maradt, ö — a beteg — bizonyosan küldte a maga módján. Ám hasztalan. a párja kitartott mellette, — hűen. Pedig csak egy madár .., A hideg, fagyos télen együtt rótták az utat Fehértón. Lábnyomuk a friss, szűzi hóban kirajzolódott. Nehezen éltek. A jó emberek azért segítettek nekik és ennivalót szórtak a helyre, ahol gyakrabban megfordultak. Ha leszállt az alkonyat, s hideg fénnyel világítottak a csillagok, szalmakazlak tetején háltak. De jó is volt belefúrni magukat a szalma melegébe. Most már vígabban élnek. Őröltek a napsugárnak. S várják az igazi ttrvaszt és a távoli délről társaikat. Hol itt, hol ott tűnnek most fel A fehértói emberek jól ismerik őket. Ha látják a gólyapárt, valami kellemes érzés bizsergeti szívüket. Az egyik öreg, csupaösz ember találóan mondta a gályapárról: »Madarak, de hűségre az embert is tanítják <enorvay) K A DRÓTOS icsi koromban történt ribilió, mert a szomszéd Szép, hosszúkás arca volt, meg velem ez az eset. meglátta, amikor gurult le- széles homloka, kissé hegyes Kicsi koromban? Hát felé a háztetőn. Átszaladt orra, és előreugró álla. Lesnem voltam már éppen ki- hozzánk, de én megláttam, san .iött, hol jobbra, hol balcsi, olyan kilenc éves forma és elbújtam a szárkúpban, ra nézett, a háztetőket is fisuttyó lehettem, tudtam már, Onnan hallgattam a vesze- gyelte. Lábujjhegyre állt, hogy mit szabad és mit nem kedést. Mikor a szomszéd el- benézett a kertbe, de sehol szabad. Ennek ellenére per- ment, apám elindult, hogy nem látott senkit. Én ott sze a legtöbbször azt tettem, megkeres. Tyűh, de rosz- kuksoltam a kerítés mellett amit nem volt szabad. Hogy szul voltam, amikor ott ment egy bokorban, úgy. hogy sémiért? Én azt hiszem, ben- el a kúp mellett. Még a hogyse láthatott. — Hm — ne volt az a véremben. El lélegzetem is visszatartót- morogta és megrázta a feis rakott érte az apám egy- tam. Tudtam, hogy ha ak- jét. Visszament a ládájához, néhányszor úgy, de úgy, kor megtalál, menten kite- megtapogatta a bádogot, azhogy némelyik ütésnek még keri a nyakam. De nem ta- után nagyon lassan a hátára most is ott van a helye. Ál- Iáit meg. Egy kis idő múlva vette a ládát. Nem fordult tolóban nem válogatta az elment hazulról és én ott- meg, elindult. Én meg neeszközöket, azzal puhított, maradtam a kertben. Azon vettem, majdnem hangosan ami éppen a kezeügyébe gondolkoztam, hogy a csúz- nevettem. Kibújtam a boakadt. Volt az vödör, pa- lit eldugom, amikor az ut- korból és újra kavics után pucs, de legtöbbször ostor, cán felhangzott egy drótos kotorásztam. A drótos csak Anyám mindig azt mondta, hangja. ment hallgatagon és a fölhogy nem kell azt a gyere- — Drótozni adjanak, dró- det nézte. Egyszercsak megket verni. Ha nem használ tozni! szólalt: neki a szép szó, akkor nem Aha. — Gondoltam ma- Drótozni használ a verés sem. De gamban Amikor megláttam, apám nem hallgatott rá, azt mintha áram szaladt volna most ~ gondoltam es mondta, nekem sem az belém. Ott ment el a drótos meghúztam a csúzlit. Abban egyik, sem a másik nem a kertünk előtt, hátán a a pillanatban a drótos meghasznál. S ha valamit elkö- szerszámos láda. benne fordult és rögtön meg is kivettem, bizony elnáspágolt nagy, fényes bádogdarab, alaposan. Sokszor már a Nem volt már fiatal ember, szomszédok is sajnáltak. Mi- olyan ötven körüli lehetett, ért kell verni azt a gyere- Kicsit hajlottam lassan bankét, kutyából úgysem lesz dukolt és mély basszusszalonna. Igazuk volt, nem lett szalonna belőlem. Node azt hiszem, kutya sem voltam. Rossz gyerek voltam, az igaz. de az vesse rám az első követ, aki nem volt az. Rossz? Inkább úgy mondanám, hogy csintalan. S a , . csintalanság sokmindenbe laljam el. Azután meghuzbeleviszi a gyereket. Szeret- tam a csúzlit és elengedtem, tem például fára mászni, da A kő a bádogba csapodott hát mi volt abban a rossz? es nagyot csattant A dró- m a Legfeljebb az. hogy elkopott }<» meglJ®^Lf 1+naf'on hlf" egyik helynői a nadrágom. Na de elkopott telen megfordult. Erre , en volna az máshol is. Persze, leguggoltam és egy resen engem azért Is elraktak. Ké- keresztül neztem, mit fog sőbb vadászni jártam. Na tenni. Forgolódott, korulnezett, aztán elindult. A bizhangján énekelte: — Drótozni adjanak, drótozni ! No, megállj csak — mondtam magamban. Zsebemből kivettem egy fényes követ, jó nagyot. Betettem a csúzliba és céloztam. Sokóig céloztam, nehogy a fejét tátott. — Aha — mondta. Ledobta a hátáról a ládát és futni kezdett felém. nem puskával, csúzlival, és verebekre. Ugy értettem a csúzlihoz, hogy egy húzós, egy veréb, két húzás, két veréb. El is ijesztgettem a verebeket úgy, hogy egy idő múlva nem maradt egy sem a kertünk táján. Na és, ha már nem volt veréb és csúzlim meg volt, mit csinálhattam? Csúzlizni kezdtem a szomszéd galambjait. De *T agyon megijedtem, nem JN tudtam, mitévő legyek. Eldobtam a csúzlit és rohantam a szalmakazalhoz. »De hátha meglátott«, körülszaladtam a kazlat és irány az udvar: »De nem. az se jó. Hátha ott fog bejönni-«. Fed akartam menni a padlásra is, de nem láttam ott a létrát. Kutyaszorítóban voltam. Izzadni és remegni kezdtem. Futkostam a másikra, egyszerre eszembe jutott a legelő. Kertünk végében nagy legelő volt. Odavettem az irányt. Futottam lélektonsáe kedvéért méeeevszer szakadva- Nem hosszú tett ismert dalára. nnagyon messzinek tűnt. Mintha valaki húzta volna előbbre. Mikor odaértem az Tetszett nekem a ték és felbuzdulva az ajtóhoz, kirántottam és megelső sikeren, meg- torpantam: Elfehéredtem, reszkettem, szívem a torkomban dobogott: A drótos ott állt előttem. •— Ne bántson! dadog» tam síró hangon, és a köny. húztam a csúzlit és újra beleflőttem a fényes bádogba. A drótos ezt már komolyan vette. Letette hátáról a szer. . „ . . számos ládát, megnézte a kő a meg hogy? Kilestem, ami- nyomát a bádogban, és a fa» nyeim potyogtak. - Többet kor turbékoltok, amikor ket- jét csóválta. Morgott is va- fJLk CSÜ7ijzni tesben voltok. Meghúztam a lamit, de nem hallottam, a M t0g°K csuzlizmcsúzlit és paff. Oda az egyik hogy mit. Majd otthagyta a galamb. A legszebbik, a pá- ládát és elindult visszafelé, vafarkú. Lett is belőle nagy Akkor láttam meg az arcát» be» Az öreg, nagy becsben élő koca, már meszsziről megismerte Kormányos Benő dudálása!. Igaz, nem is tudott ember úgy fújni a kerek ég alatt, ahogy Kormányos Benő recsegtette a kanászok trombitáját. Volt abban dallam, meg cifra hajlítás annyi, akár a rácok menyasszonyi siratójában. Pedig Kormányos csak egy ki tudja honnét szalasztott egyszerű kanászbojtár volt, de ha kezébe vette a cindudát és a hajnali csöndben megharsogtotta a falu végén, hallatára minden kijárás disznó felvágta a fejét, mint a huszárlovak, ha abrakolásra szól a trombita ... Es akkor egyszerre malacrivással szalad teli a falu. Mire az utcákon megpattognak a kondások karikás ostorai, jóllakottan, friss kedvvel vágtatnak a kondába a disznók. Mert ez ám aztan a szabad élet. Már az utcákban lehet itt-ott epret falni, csontot ropogtatni, futkározni, dulakodni. Már a fiatalabbaknak, a süldőknek. Az öregek bölcsebbekMinden lépésük kimért, valahol egyvonalban haladnak a kanok körül... De azért, ha egy rémültében elfutni nem tudó szárnyasjószágra bukkannak, befalják ám csaknem korkülönbség nélkül. No, azért nem mind. Vannak az emberek szempontjából jólnevelt disznók is, akiknek a hasán akár a legyet kapkodhatnák a tyúkok, a világért nem bántanák. S megy a konda, pattog az ostor. A pulik meg csak a fordulóknál ügyelnek a kanyarodásra. Más utakra csavarogni nem eresztik ók a csűrhét, csak amerre a bojtár akarata irányítja. Aztán az utcákban megint csak hátul kullognak, afféle biztatásszerű ugatással, mert itt már a disznók közé bújni egy az életveszedelemmel. Megszorítják ám a ravasz süldők, megtiporják, és beletépnek a bundájába, hogy egy életre belesántul. (Márpedig sánta kutya nem kutya a konda körül. A sánta kutya kiszuperálódik, mint a félkezű katona. Mert a pusztán futni kell ám a pulinak, kerülni, kerülgetni a kondát, hogy szép egyben maradjon, ahogy a bojtár akarata irányítja.) Hanem kinn a pusztán! Noha ott sem lehet a süldőknek csak úgy világgá futni. Élesek ám a puli fogai. Fülire, farkára az elcsavargóknak. Meg a kondáskarikás is sujtás. Csak úgy reped a hasalja tőle. Tán még drót is kerül a végébe, CL konda hogy csak úgy suttyog a levegőben. Rendnek kell ott lenni. Ha aztán új disznót szoktatnak, akkor örökké farral van a kondának, aki világra csak arra, a hazafelé vezető útra forgatja szemefehérjét s időnként meg is ugrik, hogy hat puli, meg három bojtár rúgja utána a port, a konda mintha cinkosul szegődne a menekülőkhöz, egyből szétszalad. Nem ám háza! Dehogy. Neki a csicsókának. S mikorra a pulik, meg a bojtárok nagy szuszogva visszaszorítják az agyba-főbe vert, vérzőorrú disznót, állhatnak neki az egybeterelgetésnek. No ez már nem nagy dolog. Egy füttyentés, kerülnek a kutyák. Egy-két disznónak a fülébe vakkantanak, vagy a farkába kapnak s megvan újra a békesség. A nagy göbe kanok ilyenkor olyan bölcs pofát vágnak, mintha ők tartanák össze a kondát. Dehát disznóéknál nem így van az. Lehet a kan akármilyen büszke, a disznóasszonyok, meg lányok nem sokat bagóznak rájuk, hacsak múlhatatlan dolguk nem akad velük. Azért nem kell őket sajnálni no. Mindig van azért egy ilyen kondában hivataluk. Mindig csak akad egy-két esendő jószág, akinek megtetszik valamelyik kani kiálló, szép, fehér agyara, égnekálló. sárlabancos sörtéje, vagy ki tudja, talán éppen az a kunkori nagycsapójú farka. S akkor egy kis herce-hurcu, csak úgy röfi nyelven, s mindjárt meg is van a lakodalom. Ilyenkor aztán, még ha olyan táncra is kerekednek, hogy a falkából is kivergődnek, a pulik is csak lehunyják szemüket, vagy másfelé néznek, bolhát ráznak nagylompú farkukból. Dél körül aztan egyre nyomakodik a konda az itató felé. Nem annyira az ivás itt a fontos, inni nemigen van mire. Inkább, ha meleg van, a fürdés sokkal fontosabb. Jó, meleg pocsolyában fetrengeni, megforogni benne előrehátra, hogy az egész disznóból csak egy sárgöngyöleg látszik csupán. A malacok meg a süldők itt is megkülönböznek az öregektől.. Kiugranak, beugranak, összeverik a pofájukat gyümölcsmagokon marakodva, dörgölödnek a vakarófákhoz. Az öregek meg nagy akkurátusan forgatják elnehezedett derekukat, orrukat belesuvasztják a sárba, aztán ülnek, üldögélnek lekonyult fülekkel, hosszan mélázva, mintha gondolkodnának. Jókora pihenő következik ezután a hűvösben. A konda kis csoportokba verődik össze. Ki tudja milyen alapon feküsznek pofával, vagy farral össze, de megteszik s nagy szótlanul lecsillapul a csürhe zsivaja. Alkonyattájban nyűgösebb már a konda. Éhesek, könnyebben verekszenek, elég csak, hogy meglökje egyik a másikat, kész a perpatvar. Kegyetlen nagy pofonokat tudnak leaggatni, ha rákerül a sor. Ilyenkor a bojtár nagy igazságot tevő ostorát kell megsuttyogtassa, egyből szent a béke. Vannak azonban örökös vetélytársak is, valahányszor összeakadnak, mindig acsargáe a vége. Mások meg különösen a pihenőkön, úgy állnak órákhosszat fejjel össze, mintha ki tudja, miféle fontos tudnivalókat súgdalnának egymásnak. Naplementekor már minden disznó feje a falu felé áll. Már csak a jelt várják, hogy Benő megfújja. Akkor, mint a futóbajnokok, egyvágtába rontanak le a dombról, hogy csak egy nagy porfelhő marad utánuk. Mindegyik tudja a házszámot, kísérő nem kell egynek sem. Kormányos meg fújja utánuk még vagy félóráig, hogy tütta- tütta- tütta- tüttaratütta, amiről a kijárások gazdái tudják, hogy eresztés van. Ilyenkor aztán nyitni ám a kaput, mert nagyon tud a disznó méltatlankodni, ha nincs otthon a gazda. Karikás orrát a rés alá feszíti s lelöki a kaput a sarokvasáról. Éjjel hortyogva alszanak, csicsókáról álmodnak, meg arról, hogy a pulik mind lesántultak a konda körül, szabadon túrhatták a tilos földet, s amikor a hajnal megpercen, várják, egyre várogatják Kormányos Benő tüttaráját. TÚTH BÉLA A drótos felemelte a zét *— Ne verjen meg, bácsi! — könyörögtem. Nem tudom, miért féltem, annyira, hiszen apám annyi« szor megvert és sohasem könyörögtem neki. Talán a drótos komoly nézése, széles izzadt homloka, fáradt arca volt rám olyan hatással. Nem ütött meg.. Megfogta a kezemet, és • azt mondta: :— Ne félj, kisfiam, nem bántalak én. Csak azt akarom mondani, hogy nekem is van két kisfiam. Az idősebbik olyan mint te. Még a tavasszal elszegődött egy gazdag paraszthoz. En meg a falvakat járom, azzal keresem a kenyeret, mert nagyon szegények vagyunk; Zemplén megyéből jöttem és majd egy hónap múlva kerülök haza. Akadozva beszélt, és szemében könnycsepp csillogott. irrn nem tudom, mi lett JPJ velem, de egyszerre nagyon fájni kezdett belül. Valami feszítette a mellemet és szájamszéle remegett. A drótos egy ideig hallgatott, azután megsimogatta kócos fejemet és elment. Senki nem tudta meg mi történt velem, de én többet csúzlit nem vettem a kezembe, és azt mondták, hogy megjavultam. A drótost pedig azóta nagyon megbecsülöm. BERNULA MIHÁLY