Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-14 / 62. szám

Csütörtök. 1958. március 27. 3 Borítékos napok A napokat ?S£K szokták nevezni, de ha va­lakitől azt halljuk: ma ná­lunk »borítékos nap« vari, minden magyarázat nélkül tudjuk, hogy az adott üzem­ben azon a napon fizetik ki az elmúlt esztendő eredmé- va-várt borítékos napon na­nyeként önmaguknak szerez- gy0bb összeghez jutnak tek. A könnyűiparban átía- EzeR borítékok azt ismu. gosan ketheti bérnek meg­felelő nyereségrészesedésre tatjak, hogy a szo es tett lehet számítani. Ennyi vár- ma már a gazdaságpolitiká­ható általában a szegedi üze- ban fs ugyanaz. Mutatják, mekben is. Van, ahol több, munkabért. A munkás- van, ahol kevesebb. De le­családoknál régen az állán- het. hogy olyan is előfordul, dó kenyérgondon enyhített a ahol egyáltalán nincs nye­fizetési nap, tehát érthető reség. volt a nagy várakozás. Még Emlékezzünk csak, milyen a viszonylag jobban fizetett sokat írtunk, beszéltünk ar- sí"tésén mertTsak íev köve­H^H^IAI, ;C ról) hogy az üaemi tervek snesen, mert csak így kove­teljesítése, az önköltség csök is ugyanaz, hogy érdemes erőfeszítéseket tenni az év minden napjá­ban, órájában és percében. Érdemes munkálkodni a ter­vek jó és eredményes telje­MARX KAROLY — a gondolkodó, a forradalmár, az ember tisztviselők is sokszor kese rűen énekelték az egyéb­ként vidám dalt, hogy »Soká lesz elseje még...« Ez sok mindennel együtt a múlté már. A borítékos nap öröme azonban ma is él. Csakhogy ma már nem kenyérgond enyhítő, hanem egyéb irányú tervek valóra váltója ez a nap. Ruha, vagy tik az első nyereségrészese­kentése, a fokozott takaré- dést kifezető napot újabbak kosság nemcsak fontos, ha­nem hasznot hajtó feladat is. Most minderről a kézhez ka­pott borítékok beszélnek majd minden szónál ékeseb­ben. A nyereségrészesedés­ként kifizetésre kerülő pénz kézzel fogható érv, amit az elkövetkezendő években is. „Március 14-én. délután háromnegyed háromkor, korunk legnagyobb gon­dolkodója megszűnt gon­dolkozni ... Fel sem mér­hető. mit vesztett eb­ben az emberben az európai és amerikai harcos proletariátus. mit vesztett benne a történet­tudomány. Nagyon is ha­mar érezhető lesz az ür. amelyet ennek az óriásnak a halála hátrahagyott". (Marx—Engels válogatott művek. II. kötet. 163. ol­dal.) — ezekkel a szavak­kal búcsúztatta Engels, cipó, * rég óhajtott rádió, mindenki könnyen megért­vagy mosógép, másutt a mo- het. Ezért különösen az torkerékpár megvásárlása- olyan üzemekben, ahol nem nak lehetőségét hozza. Is- oszthatnak nyereségrészese­mét másutt a takarékba jut dést — de ott is, ahol oszta­el újabb összeg, hogy egy- nak —, magyarázzák meg szer majd házat építsenek ismételten, milyen jelentő­belőle. Tehát a borítékos nap sege van a jó munkának. mindig jól jön, mert pénzt jelent. Pénzből pedig nincs az a sok — akármelyik mun­káscsaládnál —, amit el ne tudnának költeni. Ami még ma vágy, az holnap teljesül, de holnapután újabb vágyak születnek, s kezdődik a ter­vezgetés elölről. A most következő hetek­ben nem a rendszeresen je­lentkező borítékos napokra várnak az üzemi munkások. Mondják el, hogy csak ott számíthatnak a szokottnál, a rendszeresnél eggyel több borítékos napra, ahol az év első napjától az utolsóig igyekeznek és takarékoskod­nak. Akiknek a mulasztások miatt most kevesebb jut a borítékba, ugyancsak kézzel foghatóan megmagyarázhat­Mén több és jobb konzerv gyártását tervezi a Konzervgyár Szeged egyik »legfejlődő- nemcsak a konzervipari nö­képesebb« üzeme a Szegedi vények termelésére vonatko. Konzervgyár. Most 1« több zóan, hanem más gazdasági új gép beszerelésével bővül problémák megoldásóval a gépparkja, új épületekkel kapcsolatban is. Segítettek a szükséges trágyamennyiség beszerzésében, a jó és kifo­gástalan fajta vetőmagbe­szerzésben. A termelők már tapasztalatból tudják: ha bajban vannak, a gyár se­gít. A konzervipari növények terméseredményei Olyan fizetéses nap jön most el, amire egy évvel ezelőtt fegyelmezetlenkedni. nőnek raktározási lehetősé­gei. Sok szó esik mostanában arról, hogy ez év nyarán több és jobb konzervet gyárt majd az üzem. De vajon lesz-e miből? A vezetők bíz­tató választ adnak. A gyár szerződéses alapon termel­tet Jdén közel háromezer évről évre emelkediek holdon gyümölcs- es zold­ségféléket. Három évvel ez- Szeged környékén. Ez annak _ előtt ez a terület alig ha- köszönhető elsősorban, hogy juk: drága mulatság ma már j ladta ,meS a kétezer holdat, jóval több trágyát és műtrá­; az idén csak gyát használnak fel a ter­melők, mint a korábbi évek­hiába mondták egyeseknek A minisztériumok azt az - paradicsomot termel- ben. Á melegágy! palántane­r* írnrinl-jvi n IzAmmil . > r, >1 t I t TI. "" az ország vezetői, a kommu- elvet érvényesítik, hogy nisták, hogy sor kerül majd ró, nem hittek benne. Az minden olyan nyereséghez nek ezer holdon, veléssel is elősegítik a na­gyobb terméseredményt, mert -azt hiszem, amit Iátoké­elméletet vallók most ugyan- amelyért csak láthatják: eljött a nyer reségrészesedés kifizetésének napja, vagy ahol még nem. ett eljön. Az üzemek 2f£í kalommal részesülnek nye­reségrészesedés formájában munkahelyük terven felüli bevételéből. Most kapnak első ízben nevükre kiállított i! «anak hozzá a munkások zöidbabot Ped,§ több mint meghosszabbítják a tenyész­jussanak hozza a munkasok. 1200 holdon a. Konzervgyár idö£ hosszabbJ ideig érik a meg jogtalan összegek fel­vételét egyes üzemekben. Ahol egész évben becsületesen dolgoztak, taka­borítékban olyan pénzt, amit rékoskodtak, ott most a vár­megdolgoztak, : részére. Néhány éve bizony amely munkájuk után meg- tavasszal is jártak a falva­illeti őket. Ez természetes és i kat- ho§y szerződéseket kös­. . . ,. _ . u » ; senek. Most több hónapja helyenvalo. De az ts helyes,< lú} vannak rajtá Amíg azon_ hogy ugyanakkor nem engedik | ban papírra került a szerző­dés szövege, sok minden tör­tént. A termelők részére köz­ségenként több esetben szak­előadást "tartottak a konzerv­ipari növények termeléséről, a helyes trágyázásról, a rae­térmés és így a termésho­zam utója is beérhet. Nem is csoda, ha már zöldellnek a tavaszi ültetésre szánt pa­lánták a melegágyakban. A konzervgyárban építe­nek, szerelik az új gépeket. Kint a falvakban a meleg­ágyak körül foglalatoskod­nak a termelők, alig várják, hogy megkezdhessék a pa­legágyi palántanevelésről. Az lántakiültetést. Reméljük, a előadássorozatot még jóval a készülődés, az akarat és lel­, múlt évi termésbetakaritás kesedés, á munkások és pa­Wr Ozmentés a Tiszán Haragos habokkal támadta a Tisza a gátakat az el­múlt hetekben és a vigyázó nép őrt áll a folyó partján még ma is. A megdagadt víz fűzfakoronáig ellepte az ár­teret. Pusztulással fenyegette az ártéri vadállományt. Már­tély vidékén sok nemes vad szorult meg az ártéri szige­teken. Mentésükre összefogtak a vadászok és a halászok és Varga József megyei vadászati felügyelő vezetésével sok vadat, közöttük mintegy 30 őzet mentettek meg a pusz­tulástól. Képeink erről a munkáról tanúskodnak. előtt elkezdték. Kint a föl­deken keresték fel a terme­lőket a gyár szakemberei és látták el őket tanácsaikkal, rasztok összefogása ezen a téren is eredményes lesz, amit a jó termésen és a több és jobb konzervgyári ter­mékeken mérhetünk majd le. nagy barátját és harcos­társát. A haladó emberi­ség azóta kegyelettel őr­zi Marx Károly emlékét. Marx 1818. május 5-cn született. A gimnázium elvégzése után jogot, tör­ténelmet és filozófiát ta­nult és megszerezte a „fi­lozófia doktora" diplomát. Később, forradalmi tevé­kenysége miatt el kellett hagynia hazáját és Fran­ciaországban. majd Bel­giumban telepedett le. Mar - egész életében sze­génysorban szenvedett. Amikor például befejezte a „Politikai gazdaságtan bírálatához" című művé­nek kéziratát, annyi pén­ze sem volt. hogy írását nyomdába küldje. Az em­beriség egyik legnagyobb filozófiai művéért, a „Tő­ke"-ért. amelyet 40 éven keresztül írt. kevesebb ho­noráriumot kapott, mint amennyit ez Idő alatt egy euyszerű munkás megke­sett. A „Tőke"-ért — bát­ran állíthatjuk — még azt az összeget sem kapta me>r. amelyet e zseniális mű alkotása közben ciga­rettára költött. Marxot csak Engels önfeláldozó tá­mogatása segítette ki a szükségből. így élt Marx... A marxizmus, mint a proletariátus osztály harcá­nak elmélete és világné­zete a múlt évszázad negyvenes éveinek köze­pén alakult ki. Marx fel­tárta a társadalom fejlő­désének törvényeit és ki­jelentette: az embereknek enniök és öltözködniök kell. mielőtt „történelmet («inalnának". Ezért az anyagi termelést minden emberi tevékenység alap­iának tartotta. Ezenkívül tanulmányozta a kapita­lista társadalom termelési módját és kimutatta, hogy az osztályellentétek a pro­letariátus forradalma felé vezetnek. Tevékenysége gyökeres fordulatot jelen­tett a filozófia területén is. Marxot, mint tudóst, két meghatározással jellemez­hetjük: Meg nem alkuvás és lelkiismeretesség. Marx azonban nemeik tudós, hanem a proletariátus har­cának szervezője is volt. Ezt a Kommunista Kiált­vány megírásán és az Uj­Rajnai Újság szerkesztésén kívül az is bizonyítja, hogy egyik vezetője volt a Koma munisták Szövetségének, ag első nemzetközi kommu­nista szervezetnek. Forra­dalmi tevékenységében is érvényesítette új világné­-etének alapvető követel­ményét: az elmélet és a gyakorlat egységét. Marx 1877. november 10-i keltezésű levelében kiielentette. hogy ő és En­gels egy „fabatkát sem hajhásszák a népszerűsé­get". Mindez természete­sen nemcsak egyéni sze­rénységükből fakadt, ha­nem abból is. hogy mind­ketten világosan látták, nem az egyén, hanem a proletariátus ügyének kell győzedelmeskednie. Talán kevesen tudják, hogy Marx kivételesen sokolda­lú tudós volt. Matemati­kai elméletei világhírűek. Ezenkívül számos európai nyelvet ismert és olasz, spanyol, görög és más mü­veket olvasott eredeti ki­adásukban. Az emlékezés perceiben eszünkbe jutnak Marx ki­váló emberi tulajdonságai is. Hogy milyen nagyra tartotta a baráti köteléket, ezt mindennél ékesebben bizonyítja Engelshez fű­ződő kapcsolata. Marx meg­osztotta feleségével a po­litikai harc napjainak ne­hézségeit. mert élettársá­ban segítőtársra, kommu­nistára talált. Ennyit Marxról, a gon­dolkodóról. a forradalmár­ról és az emberről. A ha­landó azonban, gyakran műveiben halhatatlan! Ép­pen is-v Marx eszméi is bejárták a világot és meg­hódították a haladó embe­riséget. íme néhány adat: A tavaly februárban ki­adott UNESCO tájékozta­tó szerint Marx és En­gels műveinek fordításai a világirodalom közkin­csei között foglalnak he­lyet. 1948—1955 között Marx műveinek 415. En­írel- könyveinek pedig 409 fordítása jelent mer. 1845­től napjainkig a világnak mintegy 97 nyelvén kb. 2500 alkalommal adták ki Marx és Engels alkotá­sait Marx eszméi folytatják győzedelmes útjukat szer­te a világon. Valóra vál­nak Engels szavai: „Neve. s müvei is. élni fog száza­dokon át". ELJES EMBERKÉNT .. útban a sziget fel«:. Alázatos koldusokat és türelmes szolgákat nevelt a múlt rendszer a testi fogyatékosokból. Kirekesztette őket a társadalomból: temetőkapuk, templomaitok és búcsús körmenetek mellé állította a falu és a város világ­talan szegényeit — vagy parókiák, intézetek és módos gazdaságok örök szolgáivá szegődtette őket. Szakadat­lan és néma munka, vagy útszéli kol­dusélet volt a sorsuk. Egy híg le­vesért, s pár vedlett rongyért többet dc-lgoztak irgalmas »jótevőik« szolgá­latában, mint másutt a teljes mun­kaképességű emberek. Se jog, se tor­vény nem védte őket, csak az imád­ság. A szemükre szakadt örök sötét­ség miatt úgy kormányozták őket. hogy félő és engedelmes szolgákká, jvagy hálás koldusokká váljanak. s Í naponta érezzék parányi életükben a , megtörés nagy kegyét. Ahelyett, hogy szerencsétlenségük­ből felemelték volna ezeket az embe­reket, s a megrokkant lelkeket is ¡meggyógyították volna, valósággal száműzték őket az életből. Két ilyen agyontörődött emberi sorssal találkoztam a munkásottho­nokat járva, s most elmondom egv világtalan házaspár megindító és tra­gikus, de immár szelíd történetét. Az asszony pöttöm kislányként ár­vaságra jutott, s kilencéves koráig az állami gyermekmenhelyben türték meg. Egy piacos napon pedig a fel­ügyelőnél összesorakoztatta a gyereke­iket, s mint valami olcsó portékát {kivitte az apróságokat az árusok közé A légyfogót, szokták úgy kínálgatni .bazárosok, mint ahogy őket kínálgat ,t.ák. Szegény asszony fülében még év már, hanem egy­látása. Az egész­i (Kaczur István felvételei) . biztos helyen. ¿tizedek után is ott kalimpál fájdal­masan a felügyelőnő piaci kikiáltása: -Itt vannak a kiadó gyerekek. ..!» Még aznap Dorozsmára kocogott egy módos gazda oldalán. Az ütlege­ket is megszokta szerre gyengült a ségtelen környezet és a nemtörődöm ség elvitte a szeme világát. .. Ezután senkinek se kellett. Dobál­ták szegényházba és a hajléktalanok menhelyébe; dolgoztatták parókián !ü—20 filléres napszámért — meg­alázva. A népi demokráciában érzett először maga körül emberséget; tiszta otthont, jóízű ételt, meleg gondosko­dást. .A férj ugyancsak gyerekfejjel vesz­tette el szeme világát. A szegénység, a nyomorgás zárta fekete üregbe a csillogó szempárt. Még fiatalon a Va­kok Intézetébe került, de nem in­gyen élt itt: kosarat font hajlékony fűzvesszőből és később tüzelő, favágó szolga lett. Negyven esztendeig botor­kált az intézet szenespincéjében, s közben két évtizedig az ú jszeged! plé­bániát is szolgálta. Mindezt nem in­gyen cselekedte: az intézettől egy pen­gő-érő munkáért három fillér per­centet kapott, a plébániától meg — hajnali, déli és esti harangozásért, vecsernyére és zsolozsmára hívogató bim-bam-okért — pár pengőt havonta. Az egyházi celebrátumokon megrok­kantán taposta évről évre az orgona fújta tóját. Ennyi szolgálat után nyugdíjat kap­hatna Deli István, de sem az inté­zet, sem a zsíros plébánia nem vál­lalta a társadalombiztosítási díjat, így olcsóbba került a »jócselekedet«. De hagyjuk ezeket a keserves em­'•'"kű éveket! A két szomorú élet egyszer össze alálkozott. egymásba kapaszkodot t A munkásállam gondoskodása ideié» emberi élethez szoktak. Ne higgve azonban senki, hogy csak tiszta ott­hon, jó ellátás és társadalmi tisztes­ség kell az ilyen embereknek. Ók magabiztosságra és életerőre is vágy­nak. Szeretnék érezni, hogy nem tár­sadalmi ajándékból élnek, hanem a maguk emberségéből. Vissza vágynak az alkotó emberek közösségébe, s tel­jes emberként akarnak élni. Sokáig semmi mód nem volt erre, hisz nem olyan régen alapították szerte az országban a különböző vál­lalatokat csökkent munkaképessé­gűek számára. Pár éve azonban már munkásként élnek: saját keresetük­ből! Otthonuk van, amit keresetükbői rendeztek be szerény bútorokkal. Egy kanállal kezdték az önálló életet. So­kat nélkülöztek, amíg valamelyest utolérték magukat. A feleség — aki igen gyengén még lát — többször vi­lágtalan férje elé tolta a maga ke­véske vacsoráját is; így csapva be férjét és önmagát. Azt mondják, hogy ma már mindenük megvan — min­denből annyi, amennyi egy szegény­embernek kell. De a »szegényember« togalom is más ma, hiszen Deli bá­csi ünnepnap sötétkékbe tud öltözni és hófehér ingbe, és sohasem gond a kenyér — az ebéd, a vacsora. Többé már nem kell lemondani egyik házas­tarsnak sem a maga porciójáról... Itt. dolgoznak a Fonalmentőben. Végtelenül boldogok, hogy kezük munkája után élhetnek — saját em­berségükből, a társadalom támogatá­sával. Legnagyobb örömük az élet­ben a megbecsült munka, s az a tu­dat, hogy ennek árán visszataláltak az emberek közé. S ezért szívük min­den ragaszkodásával hálásak a mun­Vásállamnak. Egv szomorúságuk is van; kisfiúk. négyéves Pisti, betegség után si­retnéma maradt. Most újra kezd be­•izélni, s e nagy szomorúságban is oly nagy öröm, mikor akadozva és pró­bálgatva azt mondja lüizdő édes­anyjának: »Mama«. Simon István

Next

/
Oldalképek
Tartalom