Délmagyarország, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-26 / 72. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK1 Hta: [ íSi T A MUNKÁSPÁRT LAPJA XIV. évfolyam, 72. szám Ára: 50 ••• fillér 0 Szerda, 1958. március 26. flláírtáíi OerBioiien a Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság párt- és kormásifkiiftiöttségének közös nyilatkozatát Berlin (MTI). Hétfő délután a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökségének palotájában írták alá a Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének közös nyilatkozatát. A nyilatkozatot német részről Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a miniszterelnök első helyettese, valamint Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, magyar részről dr. Miinnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és Marosán György államminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja és a Központi Bizottság titkára írta alá. Ezt megelőzően Heinrich Rau, az NDK miniszterelnökhelyettese és belnémet kereskedelmi miniszter, valamint Antos István, a Magyar Népköztársaság pénzügyminisztere, a kormány gazdasági bizottságának tagja a két ország hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményét irta alá. A dokumentumok aláírásánál jelen voltak mindkét párt- és kormányküldöttség tagjai, valamint a német és a magyar küldöttség szakértői. Az aláíráson megjelentek a bel- és külföldi sajtó képviselői is. Közlemény a Magjar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság pártés kormányküldöttségeinek tárgyalásairól 1958. március 29. és 25. között Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodott a Magyar Népköztársaság pártos kormányküldöttsége. A magyar párt- és kormányküldöttség látogatása során megbeszéléseket folytatott Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának küldöttségével. A megbeszélések szívélyes és baráti légkörben folytak ie. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségei eszmecserét folytattak a Magyar Szocialista Munkáspárt és Németország Szocialista Egységpártja politikájáról és harcáréi, a jelenlegi nemzetközi helyzetről, a béke megtartásáért és erősítéséért vívott közös harcról, a két országban folyó szocialista építés kérdéseiről, a szocialista országok egységének további erősítéséről, valamint a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti testvéri kapcsolatok továbbfejlesztéséről Az összes megtárgyalt kérdésben teljes egyetértés nyilvánult meg. A tárgyalások során mindkét fél a kommunista és munkáspártok 19d7 novemberi moszkvai tanácskozásainak történelmi jelentőségű határozataiból indult ki. Az MSZMP és az NSZEP. mint országaik vezető erői, feladataik végrehajtásában tántoríthatatlanul követik a moszkvai tanácskozások határozatait. A közlemény a továbbiakban megállapítja: Az NSZK? örömmel üdvözli az MSZMP-t, azokért a kimagasló eredményekért, amelyeket a magyar dolgozók az ellenforradalom által okozott károk leküzdésében és a szocializmus építésének sikeres folytatásában elértek. A magyar küldöttség a magyar dolgozó nép nevében köszönetét fejezte ki az NDK dolgozóinak és a német dolgozók vezető erejének, az NSZEP-nek azért az anvagi, erkölcsi és pcJitikai segít.sésért, amelyet a Magvar Népköztársaságnak nyújtottak. Az MSZMP a szocialista tábor országainak. közös üsve szemponfából különösen naay «'"itőségűnek tartja az NSZEP sikereit, amelyedet a szocializmus építése során az NDK-ban, a szocialista világrendszer e nyugati előőrsében, Európa békéjének ezen a fontos tényezőjében elért. Az NSZEP következetes marxi—lenini politikájával és a magyar elvtársak tapasztalatainak figyelembevételével meg lehetett semmisíteni a reakciós erők azon kísérleteit, bogy ideológiai diverzióval és más szervezett ellenséges tevékenységgel az NDK-ban is támadást indítsanak a munkáshatalom ellen. Ezután a közlemény leszögezi: a két párt a szocializmus győzelme fontos előfeltételének tekinti a revizionista elméletek leküzdését és felszámolását. Ezzel egyidőben ugyancsak a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásainak szellemében mindkét párt elszántan harcol a dogmatizmus és a szektarianizmus, a marxizmus—leninizmustpl való elhajlás ellen. Nem fogja azonban megengedni, hogy a dogmatizmus jogos elítélését arra használják fel, hogy revizionista irányzatokat vigyenek be a mu n kásmozgalomba. Megállapítja: Az MSZMP és az NSZEP a proletár internacionalizmus szellemében minden erejükkel tovább erősítik az összes országok kommunista és munkáspártjainak egységét és összeforrottságát. Az MSZMP helyesli és támogatja az NSZEP-nek a Német Szociáldemokrata Párthoz, valamint a Szabad Német Szakszervezeti Szövetségnek a Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetséghez a német munkásosztály akcíóegységének létrehozására tett javaslatait. Mindkét párt megállapodott abban, hogy az együttműködés elmélyítése érdekében a kölcsönös tapasztalatok tanulmányozására küldöttségeket cserél, közös tanácskozásokat, illetve konzultációkat folytat a szocialista építés, a közös békepolitika, a pártoknak a marxizmus—leninizmus alapján álló egysége és összeforrottsága, valamint más, mindkét felet érdeklő kérdésekben. A jelenlegi nemzetközi helyzet megítélésénél a küldöttségek különösen figyelembe vették azt a tényt, hogy a német imperialisták és militaristák, szövetségben az amerikai monopoltőke uralkodó köreivel, NyugatNémetországot az Eszakatlanti Szövetség atomfegyverraktárává változtatják és az atomháború előkészítésének politikájával komolyan veszélyeztetik a békét Európában. A Német Szövetségi Köztársaság által a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság ellen folytatott féktelen uszító propaganda agreszszív célokat szolgál. Ez leplezetlenül megnyilvánult különösen az 1956. évi magyarországi ellenforradalom aktív támogatásában. A szocialista tábor országai ellen tovább folyó uszító propaganda, amely a lélektani háborús előkészítést szolgálja, ugyancsak a helyzet kiélező, déséhez járul hozzá. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségei kijelentik: mindkét ország fokozni fogja erőfeszítéseit, hogy még hatékonyabban hozzájáruljon a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, egy pusztító atomháború megakadályozásához és a béke megszilárdításához. Mindkét félnek az a véleménye, hogy a Lengyel Népköztársaság kormánya állal javasolt atomfegvvermentes övezet létesítése Európa szí(Folytat ás a 2. oldalon.) Kádár János e'vfárs vacsorán látfa vendégül Nagy-Britannia Kommunista Pártja kü dőlteit Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, március 25-én este vacsorán látta vendégül Nagy-Britannia Kommunista Pártja küldötteit és hosszan elbeszélgetett velük. A vacsorán jelen voltak a Nagy-Britannia Kommunista Fártia küldöttségével tárgyaló r-ronaf delegáció tag'jai. • * Nagy-Britannia Kommunista párti-ánwk hazánkba érkezett vezetői — John Gollan. a párt főtitkára, Palme Dutt. a párt helyettes elnöke és George Matthews, a Daily Worker helyettes főszerkesztője, a Politikai Bizottság tagiai — itt-tartózkodásuk első napján, keiden a fővárossal ismerkedtek. A déli órákban híradástechnikai iparunk egyik büszkeségébe. a Beloiannisz-gyárba látogattak el. ahol John Gollan, a delegáció vezetője rövid beszédben üdvözölte a gyár dolgozóit. Szeged kedves.kis vendégei Már számolják a napokat a simontornyai általános iskola nyolcadikos tanulói. Rövidesen elérkezik az az óra, amikor vonatra szállnak és Szegedre utaznak, hogy néhány napos kiránduláson ismerkedjenek Mikszáth, Tömörkény, Móra, Juhász Gyula és József Attila városával. A tízperces szünetekben egyre sűrűbben nézegetik az osztály falára akasztott nagy térképet, amely Szegedet ábrázolja, hogy azután könnyebb legyen az ismerkedés a város és környékének nevezetességeivel... Szovjet válasz • az amerikai kormány emlékiratára j*n Fontos bejelentések a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén A nemzet megbízásából... A NEP NEVEBEN Tíz éve, 1948. március 26-án a nép nevében, a nép megbízásából munkás-vállalatvezetők vették át Szegeden is az államosított üzemek vezetését. A munkások Szegeden is nagy örömmel, lelkesedéssel fogadták a kormány határozatát, hogy a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemeket államosítják. Orömfnel fogadták ezt a nagy horderejű intézkedést, atnely új korszakot nyitott üzemeink életében. Szegeden már 1944 őszén elváltunk a sírva vigadó élettől, amelyben az éhség és tüdőbaj tizedelte a munkások sorait, s a kendergyárak, a tőke pora ülte meg a város lakóinak lelkét és a szívét. Elmúlt az az idő, amikor csak a tőkés asztaláról lesöpört morzsa enyhítette az éhséget, a fájdalmat, a szenvedést. De az üzemekben még sok minden emlékeztetett a múltra. Az emberek nem vissza tekintgettek, hanem előre, s az újat, az eljövendő jobb élet csíráit keresték. Ezért fogadták örömmel a kisajátítók kisajátításának hírét, ami bizonyság volt, hogy országunk már elvitathatatlanul a népé, olyannyira, hogy a munkásosztály, a nép fiai nemcsak a kalapács, a szövőgép, vagy az esztergapad mellett foglalhatnak helyet, hanemha vállalatok irányításában is. Az államosítással, a munkásigazgatók vezetésével kezdődő új korszak új hírnevek, dicsőségek születésének kezdete volt a szegedi üzemekben is. Híresek voltak a mi üzemeink a korábbi évtizedekben, különösen a textilgyárak, csakhogy nem arról, amiről a mostaniak. A népi tulajdonbavétel után a régieket korszerűsítették. Ezek korábban nem munkahelyek, hanem a keserves robot műhelyei voltak. Az öregek annak megmondhatói, hogy 10—12 órás munka hogyan pusztította a 14—16 éves lányok, az anyák és férfiak életét. Amikor pedig ereje nem volt a munkásnak, akkor a gyár urai kiadták útját, mehetett az utcára, s ha eltartói nem voltak, növelhette a koldusok táborát. A felszabadulás után három esztendőre eljött az ipari kisajátítók nagyjainak kisajátítása. Eljött 1948. március 26-a, amikor Szegeden a Tóth Bélák, a Nagygyörgy Máriák a nép nevében átvették az üzemek vezetését. Azóta már a régi gyárak új köntöst öltöttek. Most már valamenynyiben van munkásöltöző, mosdó, tiszta, világos ebédlő, s a munkakörülményeket megjavító számos berendezés, portalanítok, ventillátorok. A kiöregedettek sem azzal vesznek búcsút a gyártól, hogy mennek az ismeretlenbe, a bizonytalanba, ha« nem úgy válnak ki munkatársaik közül a termelőmunkából, mint akik iól megérdemelt pihenésükre mennek. Nyugodt, biz« tonságos ma már öregeink élete. Nem lehet néhány sorba belegyömöszölni mindazt, ami új és más, mint ami az államosítás előtt volt. Minden üzemben új műhelyek, gépek, berendezések őrzik az újat. ami nem a múlt, hanem a jelen és a jövő. Az egy évtizeddel ezelőtti államosítás súlyos csapást mért a kapitalizmusra ha« zánkban. A bankok után az ipar államosításával lényegében felszámoltuk a reakció gazdasági alapját és megteremtettük az új rendszer építésének anyagi bázisait. Az államosítás eredményeként az egész nagyipar az állam kezébe került, azaz az egész nép tulajdonává vált. Ez a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmas győzelmé« nek napja volt. Győzelem volt ez, de a harc nem ért véget. Az államosítás előtt a tőkések egy része a hároméves tervvel ellentétes be« ruházási és termelési tevékenységet foly« tattak. Az is megtörtént, hogy igyekeztek tőkéjüket kivonni a vállalatból, sőt, mint ahogy az egyik szőregi téglagyárral meg« történt, mielőtt népi tulajdonba vettük volna, ledöntötték a kéményt a kemen« cével együtt. Pedig ez volt Szeged kör« nyékének úgyszólván legmodernebb téglaés cserépgyára. Később az államosítás után is meg-megtalálták a módját, hogyan, miként ártsanak népgazdaságunknak, hogyan fékezzék a termelést. 1956. októberében pedig az ipari szabotázsokon, a kémkedésen és diverzáns tevékenységen túl fegyvert fogva támadtak népi hatalmunkra, hogy visszavegyék a gyárat, a földet. Ezekben a napokban sajnos elhomályosult sok munkás tisztánlátása s olyanok is akadtak szép számmal, akik nem ismerték fel a fegyveres támadás igazi célját, s újjongtak, tapsoltak az ellenforradalmi törekvések képviselőinek, nem látták, hogy mindez nem a hibák megszüntetéséért folyt hazánkban, hanem a gyárakért, a földekért. így történhetett, hogy ha rövid időre is, de visszaülhettek az üzemvezetés székeibe a tőkések képviselői, sarjai. Nem sokáig kapaszkodhattak az üzemi vezetők székeibe, kibillentették őket maguk a munkások és ismét, valóban népi tulajdonná váltak az üzemek és azoké ma is, akik bennük dolgoznak és a jövőben mindig az 6 jobb életüket szolgálják. N. P.