Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

Szombat. 1958. Január 11. 3 A Szovjetunió kormánya javasolja: Két-három hónapon belül üljenek össze tárgyalásra a varsói szerződés és az Eszahatlanti Szövetség tag­államainak, valamint más országok vezetői Bulganyin üzenete Eisenhowerhez és Macmillanhoz Moszkva: (TASZSZ). N. A. Bulganyin, • Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üze­netet intézett D. Eiscnhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez és II. Macmillanhoz, Nagy­Britannia miniszterelnökéhez, az EszakatUmii Szövetség és a varsói szerződés tagállamai, va­lamint az említett államcsoportosulásokba nem tartozó néhány ország államférfiúi tanácskozása összehívásának kérdésében. Üzenet Eiscnhowerhez A jegyzékben, amelyet a Szov­jetunió washingtoni nagykövet­sége január 9-én nyújtóit át az Egyesült Államok külügyminisz­tériumának Eisenhower elnök­höz való továbbítás végett, N. A. Bulganyin megemlíti, bogy ko­rábbi, december 10-i levelében már kifejtette a szovjet kormány elképzeléseit a nemzetközi együttműködés kiépítésére és az általános béke megszilárdításá­ra irányuló első lépésekről és felhívta a figyelmet a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa 1957. de­cember 21-i határozatában fog? lalt javaslatokra. Bulganyin rámutat, bogy nemcsak a szovjet és az emerl-t kai nép, hanem a világ minden népe elvárja a két ország kori mányitól, hogy a lehelő legna­gyobb igyekezettel kutassa az áílamok közötti viszony enyhí­tésének, s a gigászi méreteket öltött háborús készülődések be­•c&ntetősének útjait, amidőn a hidegháború és a szó leg­szorosabb értelmében vett háború közötti határ Inga­tag, s bármely napon el­' tűnhet. Bulganyin rámutatott, bogy mindennek fő oka abban kere­sendő, hogy nyomban a máso­dik világháború befejezése után nem sikerült olyan tárgyalások útjára lépni, amelyeken kellő megértéssel figyelembe vehették volna a felek jogot érdekeit és kellő türelemmel ás állhatatos­sággal összeegyeztetett határo­zatokat hozhattak volna. Sajnos, nyugati vezető körökben az a nézet hatalmasodott el, bogy az erőre, féképpen az atomfegyver­re támaszkodva — s ennek gyár­tásában az Egyesült Államok bizonyos ideig fölényben volt i— rá lehet bírni a másik felet, egyezzék bele a háború befeje­zése után keletkezett vitás kér­dések rendezésének olyan fel­tételeibe, amelyek összeegyeztet­hetetlenek létérdekeivel, nem­zetközi tekintélyével, s végül a támadók feletti győzelem közös ügyéhez való hozzájárulásával. A NATO állandóan láplálja a nemzet­közi feszültséget Az üzenet ezután rámutat: jóllehet a NATO-tanács nemré­gi ülésszakán hozott határozatok azt a nyilatkozatot tartalmazzák, hogy ezt a szövetséget sohasem fogják felhasználni támadó cé­lokra, az Eszakatlanti Szövetség '— ismeretes ott az Egyesült Ál­lamok bizonyos befolyása —; minden gyakorlati lépése a nemzetközi feszültség fenn­tartására, sőt élezésére, a fegyverkezési hajsza foly­tatására, sőt fokozására Irányul. Az üzenet hangoztatja, hogy je­lenleg teljesen megérett minden feltétel arra, hogy az államok vezető személyiségei egy asztal­nál találkozhassanak, s egyesít­sék minden erejüket döntő for­dulat elérésére a javulás felé a nemzetközi helyzetben. Ebben a levélben — hangoz­tatja N. A. Bulganyin — mog­küldöm önnek a szovjet kor­mány javaslatait a nemzetközi feszültség enyhfté ének kérdésé­ben. E javaslatok szerint két-három hónapon belili összehívandó az Északat­lanti Szövetség és a varsói szerződés tagállamai, vala­mint ezen államcsoportosu­lásokba nem tartozó orszá­gok vezető személyiségei­nek tanácskozása. N. A. Bulganyin emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió a ma­ga részéről több lépést tett a megbékélés és a hidegháború kiküszöbölése felé, c felsorolva ezeket • lépéseket, kijelenti; ha a nyugati országok is hasonló lépéseket tenné­nek, ez nagy hozzájárulás lenne kezdetben a hideghá­ború felszámolásához és a vitás kérdések rendezésé­hez, hogy döntő megoldás­hoz jussunk; minden ország fegyveres erői­nek csökkentéséhes és a teljes leszereléshez. Az üzenet végezetül a kővet­kezőket hangoztatja: genfi talál­kozásunk meggyőzött, mennyire létfontosságúak ünnek a béke sorsának kérdései, s szintén hi­szem, hogy ön komoly figyel­met szentel a szovjet kormány javaslatainak. Hiszem, bogy • vezető államférfiak tanácskozá­sát, s a jelenlegi nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez halasztha­tatlanul szükséges lépések meg­tételét célzó szovjet kormányja­vaslatok kellő megértésre talál­nak az ön kormányán áh Bn'ganyin üzenete ftfacmillan angol miniszterelnökhöz J. A. Malik, a Szovjetunió londoni rendkívüli és megha­talmazott nagykövete januar 0-én felkereste S. Lloyd an­gol külügyminisztert, s át­nyújtotta neki továbbítás vé­gett N. A. Bulganyin szovjet miniszterelnök üzenetét Mac­millan angol miniszterelnök­höz. N. A. Bulganytn H. Mac­millan angol miniszterelnök­höz intézett üzenetében em­lítést tesz arról, hogy nem­régen keltezett levelében ki­fejtette a szovjet kormány elképzeléseit a nemzetközi események békét fenyegető fejlődésének okairól és azok­ról a konkrét javaslatokról, amelyeknek megvalósítása előmozdítaná a nemzetközi feszültség enyhülését. E javaslatoknak széles visszhangjuk támadt min­den országban, s megvitatták azokat — leg­alább is nyilatkozatukból ítélve — a NÁTO-tanács pá­rizsi ülésszakának részve­vői is. "A szovjet kormány — hangoztatja az üzenet — ter­mészetesen pozitívan fogadja a NATO-tanács ülésszakárúi kiadott kiáltvány azon kije­lentéseit, amelyek kifejezik e szövetség országainak kész­ségét, hogy a nemzetközi problémákat "tárgyalások útján oldják meg*, hogy "le­fektessék a tartós béke alap­jait*. Ugyanakkor őszintén meg kell piondanom, hogy a NATO-résztvcvők e bé­keszerető kijelentései — véleményem szerint —nem egyeztethetők össze az északatlanti tömb tanácsa decemberi ülésszakán a hi­degháború politikájának to­vábbfolytatására és a fegy­verkezési hajsza fokozására irányuló határozatokkal. Hiszen éppen ezt bizonyítják többek között azok a határo­zatok, amelyek szerint irá­nyítható lövedékeket bocsá­tanak a NATO fegyveres erői főparancsnoksága rendelke­zésére, s amelyek szerint atomlövedékeket tárolnak, atomtámaszpontokat és raké­takilövő helyeket létesítenek nvu«at-európai államok te­rületén*. Az üzenet arra is rámutat, hogy a NATO-tagállamok jelen­legi politikai irányvonalá­nak veszélyességéről ta­núskodnak a hidegháború és az erőpoHHka legvadabb híveinek az úg"nevezett preventfv háborúkra szó­lító felhívásai. Vnpy lárgvaloak. va™? lovábh noae't­ÜZ»1Í n feszültség Mindezt nem szabad figyel­men kívül hagyni, ha valójá­ban törekszünk a nemzetközi feszültség enyhítésére és a hidegháború megszüntetésé­re — jegyzi meg N, A. Bul­ganyin —, s a következőket írja: "Ha szembenézünk az igazsággal, akkor a kérdés a következő: vagy leülnek a kerek asz­talhoz a kormányok veze­tői és felvázolják a nem­zetközi feszültség enyhíté­sének, s a világot izgató vitás problémák megoldá­sának útjait, vagy az atom­háború veszélye valameny­nyl szörnyű következmé­nyével együtt mindinkább növekedik*. Az üzenet utal H. Macmil­lain alsóházi nyilatkozatára, amelyben az angol miniszter­elnök hajlandóságát fejezte ki tárgyalásokra, konkrét eredmények elérése céljából, utal a nemrég más NATO­országok vezető személyisé­gei részéről elhangzott ha­sonló nyilatkozatokra is, és hozzáfűzi, mihelyt megvan a kölcsönös törekvés a tárgya­lásokra, miért ne lehetne nyugodt légkörben a konfe­rencia asztala mellett a veze­tő államférfiak részvételével megvitatni a legsürgetőbb kérdéseket, hogy az államok állásfoglalásait közelebb hozzák egymáshoz. Kössenek megnem­támadási szerződést "Véleményünk szerint — hangzik az üzenet — két-három hónapon belül össze kellene hívni az Északatlanti Szövetség tag­államai és a varsói szerző­dés tagállamai, valamint e csoportosulásokba nem tar­tozó több ország vezető ál­lamférfiainak tanácskozá­sát. A szovjet kormánynak e ta­nácskozás összehívására és a tanácskozáson — vélemé­nyünk szerint — megvitatan­dó kérdésekre vonatkozó konkrét javaslatát jelen le­velemhez csatolom«. Az üzenet rámutat, hogy a szovjet kormány megelé­gedéssel fogadta Macmil­lan január 4-i nyilatkozatát az említett országok kö­zötti ünnepélyes megnem­támadási szerződés megkö­tésének eszméjéről, s hivatkozik arra, hogy a Szovjetunió már korábban, többször javasolta, hogy az európai biztonság szavatolá­sára az Északatlanti Szövet­ség és a varsói szerződés tag­államai kössenek ilyen meg­nemtámadási szerződést. N. A. Bulganyin végezetül meggyőződését fejezi ki, hogy az atomfegyverekkel rendel­kező és a béke sorsáért a többi nagyhatalmakhoz ha­sonlóan szintén felelős Anglia kormánya pozitívan fogadja a szovjet kormány javaslatát a tanácskozás összehívásáról és annak feladatairól, s ezzel kapcsolatos elképzeléseit köz­li a szovjet kormánnyal. fl belgrádi magyar nagy­követ látogatása a jugoszláv külügyi államtitkárnál Belgrád: (MTI). Kocaa Popo­vics külügyi államtitkár fogad­ta Cséby Lajost, a Magyar Nép­köztársaság belgrádi nagyköve­tét. Az államtitkár és a nagykő­s-el rövid megbeszélést folyta­tott. Sajtóértekezlet a Külügy­minisztériumban Pénteken délelőtt sajtóér­tekezlet volt a Külügyminisz­tériumban. Gyáros Lászlrg a Külügyminisztérium szóvi­vője válaszolt a kül- és bel­földi újságírók kérdéseire. Béremelés és árcsökkentés a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban Phenjan: A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya határozatot hozott, hogy január 1-től 10 száza­lékkal felemeli a munkások és alkalmazottak bérét. Az alacsonyabb fizetési kategó­riákhoz tartozó dolgozók az átlagosnál nagyobb emelést kapnak. A kormány megbíz­ta a munkaügyi minisztert, hogy január 15-ig dolgozza ki a béremeléssel kapcsolatos részletes intézkedéseket. A kormány ugyanakkor el­határozta azt Is, hogy ja­nuár 9-től kezdve jelentősen csökkenti a hús- és az állati termékele árát. A sertéshús ára 27 százalékkal, a marha­húsé 30 százalékkal, a juh­húsé 18 százalékkal csökken, a tej ára pedig a felére esik. 4 1ol*ó e heti nrerfí' z-ímai 22, 28, 36, 61, 81 A lottó 2. heti nyerőszá­mainak húzását pénteken délelőtt 10 órakor Vácott, a Madách Imre Járási Műve­lődési Házban tartotta meg a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság. A szokásos technikai fel­készülés után a következő öt nyerőszámot sorsolták ki: 22, 28, 36, 61, 81. ti»<xsal<*caaKtcscK9csc^ Tizenkét éves az Albán Népköztársaság 'Történelmi jelentőségű évfordulóhoz érkezett el •* az albán nép: ma ünnepli Albánia népköz­társasággá való kikiáltásának évfordulóját. Tizenkét évvel ezelőtt, január 11-én kiáltották ki az albán munkások és parasztok új államukat Ma tehát az albán dolgozók annak a napnak a jelentő­tégét méltatják gyűléseiken, összejöveteleiken, amely sikerrel koronázta az albán népnek a földért, a szabadságért, és békéért vívott több évszázados har­cát. Ez a nap nagy győzelme volt az Albán Munka­párt politikájának is. Annak a pártnak a politikáját dicsérte, amely merészen és szilárdan vezette a mun­kásosztályt, a dolgozó tömegeket a népi forradalom­ban, a régi reakciós hatalom megdöntéséért, az új munkás-paraszt hatalom létrejöttéért és megerősödé­séért. Az albán nép az eltelt 12 év nagy eredményeivel köszönti az évfordulót. Az albán ipar ma csaknem tizennégyszer annyit termel, mint a háború előtt. A mezőgazdaság a szocialista átalakulás útján halad. A szocialista szektor felöleli a bevetett földterületnek több, mint hatvan százalékát. A kultúra, a tudo­mány és a művészet frontján is sikereket vfvtak ki. Albániának a népi hatalom megteremtéséig nem volt főiskolája, ma viszont egy egyeteme és több felső­oktatási intézménye van. Eisenhower elnök beszédében semmi konkrét javasialot nem tett a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében Washington: Eisenhower el­nök — mint jelentettük — csütörtökön a kongresszus két házának együttes ülésén felolvasta üzenetét az "unió helyzetéről*. Az Egyesült Államokban folyó fegyverkezési hajsza igazolására az elnök megis­mételte az úgynevezett "szov­jet veszélyről* szóló régi ál­lításokat. Kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak "fo­kozott* ütemben kell növel­nie katonai erejét, különösen a legújabb fegyverfajták te­rén. Az elnök kijelentette: A közvélemény szerint az Egye­sült Államok most valószínű­leg valamelyest a Szovjetunió mögött van a nagy hatósu­garú ballisztikus lövedékek fejlesztésének bizonyos terü­letein. Az elnök üzenetében síkra szállt a hírhedt kölcsönös biztonsági programok fenn­tartása és megerősítése, valamint az Egyesült Álla­mok által létrehozott katonai csoportosulások megszilárdí­tása mellett. Áttérve a háborús tervek­ről a "békeprogramra*, Eisenhower hangoztatta, hogy a világnak fel kell hagynia az egyre több pusztító hábo­rús fegyver gyártásáért foly­tatott versennyel és határo­zottan rá kell lépnie a tartós békéhez vezető útra. Eisen­hower elismerte, hogy az egész világ népei békére tö­rekednek. Kijelentette, hogy a béke kivívása határozott gyakorlati intézkedéseket kö­vetel meg, mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről. Népeink­nek — mondotta — jobban meg kell ismerniök egymást Ennek alapjául szolgálhatnak a Washintonban a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között a kapcsolatok kiszéle-' sítésére irányuló tárgyalások Eisenhower elnök azonban nem terjesztett elő semmi­lyen Ú1 konkrét javaslatot a leszerelésről és követelte a nyugati hatalmak e kérdés­ben előterjesztett tervének elfogadását. Eisenhower elnök igen rö­viden érintette az ország gaz­dasági helyzetét és az ame­rikai népet "újabb áldoza­tokra* szólította fel. Szakér'ők szerint meg lehetett volna akadályozni a „Pamír" nevű nyugatnémet vitorláshajó szörnyű tragédiáját Élénken él még a világ köz­véleményének emlékezetében az a szörnyű hajókatasztrófa, amelynek a "Pamír* nevű nyu­gatnémet tengerészképző vitor­láshajó esett áldozatul 1957 szeptemberében. A hajó útban Dél-Amerikából hazafelé, az Azori-szigetek mellett viharba került és elsüllyedt. Nyolcvan tengerész elpusztult és csak ha­tan menekültek meg. Kétmillió márkáért — mindent A nyugat-németországi Lü­beckben már több napja folyik a »Pamir* katasz!rófájának ki­vizsgálása. Tengerhajózási szak­értők, hajásluipitányok, meteoro­lógusok, valamint a hajókataszt­rófát túlélt hal tengerész vallo­másai alapján kezd kialakulni a súlyos szerencsétlenség képe. Szakértői körökben ismert tény volt, bogy az 1905-ben épített *Pamir* már hosszú évek óla nem felelt meg a korszerű ten­gerhajózási követelményeknek és régen a kiöregedett hajók te­metőjében lett volna a helye. Hogy mégis üzemben tartották, az azért volt, mert a hajóstársa­ság több, mint kétmillió márkára biztosította a kivénhedt hajót és ezt az összeget a társaság nem kaphatta volna kézhez, ha a "I'amirt* kivonják a forgalom­ból. Kitűnt a vallomásokból az is, hogy a "Pamirl* utolsó útján nem saját kapitánya vezette, alá jól ismerte hajóját — ő bete­gen feküdt otthonában —, ha­nem egy másik hajóstiszt, aki már legalább egy évtizede nem irányított vitorláshajót. Árparakcmány, amely fragéd át okozott Utolsó útja előtt, Dél-Ameri­kában — annak ellenére, hogy a hajó csupán búzaszállításra volt alkalmasnak nyilvánítva — több, mint ezer tonna árpát vett fel. Az árpát a hajószakér­lők igen veszélyes hajórako­mánynalt tartják, mert könnyű, könnyen ömlik a hajó egyik ol­dalára és ezzel lehetetlenné le­szi a hajó kormányzását. Ezt még csak tetézték azzal, bogy a hajó egyensúlybon tartására szolgáló úgynevezett mély tar­tályokat, amelyekben 750 tonna vizet kellett volna elhelyezni, szintén órparakománnyal töltöt­ték .meg. E rakomány súlya azonban csupán 450 tonna volt. a rendelkezésre álló űrtartal­mat nem töltötte ki és így a ha­jó rendkívül ingatag járatúvá vált s a rátörő viharban viszony­lag könnyen felborult. Igaz, hogy a hajó az utolsó húsz év legerősebb hurrikánjá­ba került és az is tény, bogy ez a hurrikán eltért a meteoroló­gusok által megfigyelt úttól, és oldalbatámadta a hajót, de ha a hajó amúgyis gyenge egyen­súlyát a bűnös nyerészkedés mi­att vállalt többletrakományok nem bontották volna meg, akkor esetleg kilátás lett volna meg­mentésére. Az a 450 tonna árpa­többlet tehát, amelyet az egyen­súlybiztosító mély tartályokba helyeztek el — víz helyett, 60 ezer márka többletbevételt je­lentett volna a hajózási társaság­nak, így azonban gyakorlatilag ez volt az egyik alapvető oka ° SO tengerész pusztulásának. Es a fee'css.g? Hatvanezer márkáért — 80 ember élete. Hasonló szeren­csétlenség alig akad a hajózás törtenetében, amelyet kevés elő­relátással és főleg az előírások betartásával el lehetett vN'na kerülni. S ráadásul most a ha­jótársaság megkapja a kétmillió márkát, jelentősen többet, mint amennyit a "Pamir" újkorában ért. A hajóstársaság teliét megta­lálta a számítását. Nyolcvan család azonban gyászolja a fiút, vagy az apát, akiknek életét elképesztő könnyelműséggel dobták cserébe a várható nye­reségért, s akiket már nem hoz­hat vissza az életbe az a felte­hetően súlyos itclct és kártérí­tési kötelezettség sem, amelyet az illeléltes törvényszék valószí­nűleg kiszab a vétkesekre. t \

Next

/
Oldalképek
Tartalom