Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

Szombat. 1958. Január 11. 3 A Szovjetunió kormánya javasolja: Két-három hónapon belül üljenek össze tárgyalásra a varsói szerződés és az Eszahatlanti Szövetség tagállamainak, valamint más országok vezetői Bulganyin üzenete Eisenhowerhez és Macmillanhoz Moszkva: (TASZSZ). N. A. Bulganyin, • Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üzenetet intézett D. Eiscnhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez és II. Macmillanhoz, NagyBritannia miniszterelnökéhez, az EszakatUmii Szövetség és a varsói szerződés tagállamai, valamint az említett államcsoportosulásokba nem tartozó néhány ország államférfiúi tanácskozása összehívásának kérdésében. Üzenet Eiscnhowerhez A jegyzékben, amelyet a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége január 9-én nyújtóit át az Egyesült Államok külügyminisztériumának Eisenhower elnökhöz való továbbítás végett, N. A. Bulganyin megemlíti, bogy korábbi, december 10-i levelében már kifejtette a szovjet kormány elképzeléseit a nemzetközi együttműködés kiépítésére és az általános béke megszilárdítására irányuló első lépésekről és felhívta a figyelmet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1957. december 21-i határozatában fog? lalt javaslatokra. Bulganyin rámutat, bogy nemcsak a szovjet és az emerl-t kai nép, hanem a világ minden népe elvárja a két ország kori mányitól, hogy a lehelő legnagyobb igyekezettel kutassa az áílamok közötti viszony enyhítésének, s a gigászi méreteket öltött háborús készülődések be•c&ntetősének útjait, amidőn a hidegháború és a szó legszorosabb értelmében vett háború közötti határ Ingatag, s bármely napon el' tűnhet. Bulganyin rámutatott, bogy mindennek fő oka abban keresendő, hogy nyomban a második világháború befejezése után nem sikerült olyan tárgyalások útjára lépni, amelyeken kellő megértéssel figyelembe vehették volna a felek jogot érdekeit és kellő türelemmel ás állhatatossággal összeegyeztetett határozatokat hozhattak volna. Sajnos, nyugati vezető körökben az a nézet hatalmasodott el, bogy az erőre, féképpen az atomfegyverre támaszkodva — s ennek gyártásában az Egyesült Államok bizonyos ideig fölényben volt i— rá lehet bírni a másik felet, egyezzék bele a háború befejezése után keletkezett vitás kérdések rendezésének olyan feltételeibe, amelyek összeegyeztethetetlenek létérdekeivel, nemzetközi tekintélyével, s végül a támadók feletti győzelem közös ügyéhez való hozzájárulásával. A NATO állandóan láplálja a nemzetközi feszültséget Az üzenet ezután rámutat: jóllehet a NATO-tanács nemrégi ülésszakán hozott határozatok azt a nyilatkozatot tartalmazzák, hogy ezt a szövetséget sohasem fogják felhasználni támadó célokra, az Eszakatlanti Szövetség '— ismeretes ott az Egyesült Államok bizonyos befolyása —; minden gyakorlati lépése a nemzetközi feszültség fenntartására, sőt élezésére, a fegyverkezési hajsza folytatására, sőt fokozására Irányul. Az üzenet hangoztatja, hogy jelenleg teljesen megérett minden feltétel arra, hogy az államok vezető személyiségei egy asztalnál találkozhassanak, s egyesítsék minden erejüket döntő fordulat elérésére a javulás felé a nemzetközi helyzetben. Ebben a levélben — hangoztatja N. A. Bulganyin — mogküldöm önnek a szovjet kormány javaslatait a nemzetközi feszültség enyhfté ének kérdésében. E javaslatok szerint két-három hónapon belili összehívandó az Északatlanti Szövetség és a varsói szerződés tagállamai, valamint ezen államcsoportosulásokba nem tartozó országok vezető személyiségeinek tanácskozása. N. A. Bulganyin emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió a maga részéről több lépést tett a megbékélés és a hidegháború kiküszöbölése felé, c felsorolva ezeket • lépéseket, kijelenti; ha a nyugati országok is hasonló lépéseket tennének, ez nagy hozzájárulás lenne kezdetben a hidegháború felszámolásához és a vitás kérdések rendezéséhez, hogy döntő megoldáshoz jussunk; minden ország fegyveres erőinek csökkentéséhes és a teljes leszereléshez. Az üzenet végezetül a kővetkezőket hangoztatja: genfi találkozásunk meggyőzött, mennyire létfontosságúak ünnek a béke sorsának kérdései, s szintén hiszem, hogy ön komoly figyelmet szentel a szovjet kormány javaslatainak. Hiszem, bogy • vezető államférfiak tanácskozását, s a jelenlegi nemzetközi feszültség enyhítéséhez halaszthatatlanul szükséges lépések megtételét célzó szovjet kormányjavaslatok kellő megértésre találnak az ön kormányán áh Bn'ganyin üzenete ftfacmillan angol miniszterelnökhöz J. A. Malik, a Szovjetunió londoni rendkívüli és meghatalmazott nagykövete januar 0-én felkereste S. Lloyd angol külügyminisztert, s átnyújtotta neki továbbítás végett N. A. Bulganyin szovjet miniszterelnök üzenetét Macmillan angol miniszterelnökhöz. N. A. Bulganytn H. Macmillan angol miniszterelnökhöz intézett üzenetében említést tesz arról, hogy nemrégen keltezett levelében kifejtette a szovjet kormány elképzeléseit a nemzetközi események békét fenyegető fejlődésének okairól és azokról a konkrét javaslatokról, amelyeknek megvalósítása előmozdítaná a nemzetközi feszültség enyhülését. E javaslatoknak széles visszhangjuk támadt minden országban, s megvitatták azokat — legalább is nyilatkozatukból ítélve — a NÁTO-tanács párizsi ülésszakának részvevői is. "A szovjet kormány — hangoztatja az üzenet — természetesen pozitívan fogadja a NATO-tanács ülésszakárúi kiadott kiáltvány azon kijelentéseit, amelyek kifejezik e szövetség országainak készségét, hogy a nemzetközi problémákat "tárgyalások útján oldják meg*, hogy "lefektessék a tartós béke alapjait*. Ugyanakkor őszintén meg kell piondanom, hogy a NATO-résztvcvők e békeszerető kijelentései — véleményem szerint —nem egyeztethetők össze az északatlanti tömb tanácsa decemberi ülésszakán a hidegháború politikájának továbbfolytatására és a fegyverkezési hajsza fokozására irányuló határozatokkal. Hiszen éppen ezt bizonyítják többek között azok a határozatok, amelyek szerint irányítható lövedékeket bocsátanak a NATO fegyveres erői főparancsnoksága rendelkezésére, s amelyek szerint atomlövedékeket tárolnak, atomtámaszpontokat és rakétakilövő helyeket létesítenek nvu«at-európai államok területén*. Az üzenet arra is rámutat, hogy a NATO-tagállamok jelenlegi politikai irányvonalának veszélyességéről tanúskodnak a hidegháború és az erőpoHHka legvadabb híveinek az úg"nevezett preventfv háborúkra szólító felhívásai. Vnpy lárgvaloak. va™? lovábh noae'tÜZ»1Í n feszültség Mindezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha valójában törekszünk a nemzetközi feszültség enyhítésére és a hidegháború megszüntetésére — jegyzi meg N, A. Bulganyin —, s a következőket írja: "Ha szembenézünk az igazsággal, akkor a kérdés a következő: vagy leülnek a kerek asztalhoz a kormányok vezetői és felvázolják a nemzetközi feszültség enyhítésének, s a világot izgató vitás problémák megoldásának útjait, vagy az atomháború veszélye valamenynyl szörnyű következményével együtt mindinkább növekedik*. Az üzenet utal H. Macmillain alsóházi nyilatkozatára, amelyben az angol miniszterelnök hajlandóságát fejezte ki tárgyalásokra, konkrét eredmények elérése céljából, utal a nemrég más NATOországok vezető személyiségei részéről elhangzott hasonló nyilatkozatokra is, és hozzáfűzi, mihelyt megvan a kölcsönös törekvés a tárgyalásokra, miért ne lehetne nyugodt légkörben a konferencia asztala mellett a vezető államférfiak részvételével megvitatni a legsürgetőbb kérdéseket, hogy az államok állásfoglalásait közelebb hozzák egymáshoz. Kössenek megnemtámadási szerződést "Véleményünk szerint — hangzik az üzenet — két-három hónapon belül össze kellene hívni az Északatlanti Szövetség tagállamai és a varsói szerződés tagállamai, valamint e csoportosulásokba nem tartozó több ország vezető államférfiainak tanácskozását. A szovjet kormánynak e tanácskozás összehívására és a tanácskozáson — véleményünk szerint — megvitatandó kérdésekre vonatkozó konkrét javaslatát jelen levelemhez csatolom«. Az üzenet rámutat, hogy a szovjet kormány megelégedéssel fogadta Macmillan január 4-i nyilatkozatát az említett országok közötti ünnepélyes megnemtámadási szerződés megkötésének eszméjéről, s hivatkozik arra, hogy a Szovjetunió már korábban, többször javasolta, hogy az európai biztonság szavatolására az Északatlanti Szövetség és a varsói szerződés tagállamai kössenek ilyen megnemtámadási szerződést. N. A. Bulganyin végezetül meggyőződését fejezi ki, hogy az atomfegyverekkel rendelkező és a béke sorsáért a többi nagyhatalmakhoz hasonlóan szintén felelős Anglia kormánya pozitívan fogadja a szovjet kormány javaslatát a tanácskozás összehívásáról és annak feladatairól, s ezzel kapcsolatos elképzeléseit közli a szovjet kormánnyal. fl belgrádi magyar nagykövet látogatása a jugoszláv külügyi államtitkárnál Belgrád: (MTI). Kocaa Popovics külügyi államtitkár fogadta Cséby Lajost, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövetét. Az államtitkár és a nagykős-el rövid megbeszélést folytatott. Sajtóértekezlet a Külügyminisztériumban Pénteken délelőtt sajtóértekezlet volt a Külügyminisztériumban. Gyáros Lászlrg a Külügyminisztérium szóvivője válaszolt a kül- és belföldi újságírók kérdéseire. Béremelés és árcsökkentés a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban Phenjan: A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya határozatot hozott, hogy január 1-től 10 százalékkal felemeli a munkások és alkalmazottak bérét. Az alacsonyabb fizetési kategóriákhoz tartozó dolgozók az átlagosnál nagyobb emelést kapnak. A kormány megbízta a munkaügyi minisztert, hogy január 15-ig dolgozza ki a béremeléssel kapcsolatos részletes intézkedéseket. A kormány ugyanakkor elhatározta azt Is, hogy január 9-től kezdve jelentősen csökkenti a hús- és az állati termékele árát. A sertéshús ára 27 százalékkal, a marhahúsé 30 százalékkal, a juhhúsé 18 százalékkal csökken, a tej ára pedig a felére esik. 4 1ol*ó e heti nrerfí' z-ímai 22, 28, 36, 61, 81 A lottó 2. heti nyerőszámainak húzását pénteken délelőtt 10 órakor Vácott, a Madách Imre Járási Művelődési Házban tartotta meg a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A szokásos technikai felkészülés után a következő öt nyerőszámot sorsolták ki: 22, 28, 36, 61, 81. ti»<xsal<*caaKtcscK9csc^ Tizenkét éves az Albán Népköztársaság 'Történelmi jelentőségű évfordulóhoz érkezett el •* az albán nép: ma ünnepli Albánia népköztársasággá való kikiáltásának évfordulóját. Tizenkét évvel ezelőtt, január 11-én kiáltották ki az albán munkások és parasztok új államukat Ma tehát az albán dolgozók annak a napnak a jelentőtégét méltatják gyűléseiken, összejöveteleiken, amely sikerrel koronázta az albán népnek a földért, a szabadságért, és békéért vívott több évszázados harcát. Ez a nap nagy győzelme volt az Albán Munkapárt politikájának is. Annak a pártnak a politikáját dicsérte, amely merészen és szilárdan vezette a munkásosztályt, a dolgozó tömegeket a népi forradalomban, a régi reakciós hatalom megdöntéséért, az új munkás-paraszt hatalom létrejöttéért és megerősödéséért. Az albán nép az eltelt 12 év nagy eredményeivel köszönti az évfordulót. Az albán ipar ma csaknem tizennégyszer annyit termel, mint a háború előtt. A mezőgazdaság a szocialista átalakulás útján halad. A szocialista szektor felöleli a bevetett földterületnek több, mint hatvan százalékát. A kultúra, a tudomány és a művészet frontján is sikereket vfvtak ki. Albániának a népi hatalom megteremtéséig nem volt főiskolája, ma viszont egy egyeteme és több felsőoktatási intézménye van. Eisenhower elnök beszédében semmi konkrét javasialot nem tett a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében Washington: Eisenhower elnök — mint jelentettük — csütörtökön a kongresszus két házának együttes ülésén felolvasta üzenetét az "unió helyzetéről*. Az Egyesült Államokban folyó fegyverkezési hajsza igazolására az elnök megismételte az úgynevezett "szovjet veszélyről* szóló régi állításokat. Kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak "fokozott* ütemben kell növelnie katonai erejét, különösen a legújabb fegyverfajták terén. Az elnök kijelentette: A közvélemény szerint az Egyesült Államok most valószínűleg valamelyest a Szovjetunió mögött van a nagy hatósugarú ballisztikus lövedékek fejlesztésének bizonyos területein. Az elnök üzenetében síkra szállt a hírhedt kölcsönös biztonsági programok fenntartása és megerősítése, valamint az Egyesült Államok által létrehozott katonai csoportosulások megszilárdítása mellett. Áttérve a háborús tervekről a "békeprogramra*, Eisenhower hangoztatta, hogy a világnak fel kell hagynia az egyre több pusztító háborús fegyver gyártásáért folytatott versennyel és határozottan rá kell lépnie a tartós békéhez vezető útra. Eisenhower elismerte, hogy az egész világ népei békére törekednek. Kijelentette, hogy a béke kivívása határozott gyakorlati intézkedéseket követel meg, mindenekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről. Népeinknek — mondotta — jobban meg kell ismerniök egymást Ennek alapjául szolgálhatnak a Washintonban a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a kapcsolatok kiszéle-' sítésére irányuló tárgyalások Eisenhower elnök azonban nem terjesztett elő semmilyen Ú1 konkrét javaslatot a leszerelésről és követelte a nyugati hatalmak e kérdésben előterjesztett tervének elfogadását. Eisenhower elnök igen röviden érintette az ország gazdasági helyzetét és az amerikai népet "újabb áldozatokra* szólította fel. Szakér'ők szerint meg lehetett volna akadályozni a „Pamír" nevű nyugatnémet vitorláshajó szörnyű tragédiáját Élénken él még a világ közvéleményének emlékezetében az a szörnyű hajókatasztrófa, amelynek a "Pamír* nevű nyugatnémet tengerészképző vitorláshajó esett áldozatul 1957 szeptemberében. A hajó útban Dél-Amerikából hazafelé, az Azori-szigetek mellett viharba került és elsüllyedt. Nyolcvan tengerész elpusztult és csak hatan menekültek meg. Kétmillió márkáért — mindent A nyugat-németországi Lübeckben már több napja folyik a »Pamir* katasz!rófájának kivizsgálása. Tengerhajózási szakértők, hajásluipitányok, meteorológusok, valamint a hajókatasztrófát túlélt hal tengerész vallomásai alapján kezd kialakulni a súlyos szerencsétlenség képe. Szakértői körökben ismert tény volt, bogy az 1905-ben épített *Pamir* már hosszú évek óla nem felelt meg a korszerű tengerhajózási követelményeknek és régen a kiöregedett hajók temetőjében lett volna a helye. Hogy mégis üzemben tartották, az azért volt, mert a hajóstársaság több, mint kétmillió márkára biztosította a kivénhedt hajót és ezt az összeget a társaság nem kaphatta volna kézhez, ha a "I'amirt* kivonják a forgalomból. Kitűnt a vallomásokból az is, hogy a "Pamirl* utolsó útján nem saját kapitánya vezette, alá jól ismerte hajóját — ő betegen feküdt otthonában —, hanem egy másik hajóstiszt, aki már legalább egy évtizede nem irányított vitorláshajót. Árparakcmány, amely fragéd át okozott Utolsó útja előtt, Dél-Amerikában — annak ellenére, hogy a hajó csupán búzaszállításra volt alkalmasnak nyilvánítva — több, mint ezer tonna árpát vett fel. Az árpát a hajószakérlők igen veszélyes hajórakománynalt tartják, mert könnyű, könnyen ömlik a hajó egyik oldalára és ezzel lehetetlenné leszi a hajó kormányzását. Ezt még csak tetézték azzal, bogy a hajó egyensúlybon tartására szolgáló úgynevezett mély tartályokat, amelyekben 750 tonna vizet kellett volna elhelyezni, szintén órparakománnyal töltötték .meg. E rakomány súlya azonban csupán 450 tonna volt. a rendelkezésre álló űrtartalmat nem töltötte ki és így a hajó rendkívül ingatag járatúvá vált s a rátörő viharban viszonylag könnyen felborult. Igaz, hogy a hajó az utolsó húsz év legerősebb hurrikánjába került és az is tény, bogy ez a hurrikán eltért a meteorológusok által megfigyelt úttól, és oldalbatámadta a hajót, de ha a hajó amúgyis gyenge egyensúlyát a bűnös nyerészkedés miatt vállalt többletrakományok nem bontották volna meg, akkor esetleg kilátás lett volna megmentésére. Az a 450 tonna árpatöbblet tehát, amelyet az egyensúlybiztosító mély tartályokba helyeztek el — víz helyett, 60 ezer márka többletbevételt jelentett volna a hajózási társaságnak, így azonban gyakorlatilag ez volt az egyik alapvető oka ° SO tengerész pusztulásának. Es a fee'css.g? Hatvanezer márkáért — 80 ember élete. Hasonló szerencsétlenség alig akad a hajózás törtenetében, amelyet kevés előrelátással és főleg az előírások betartásával el lehetett vN'na kerülni. S ráadásul most a hajótársaság megkapja a kétmillió márkát, jelentősen többet, mint amennyit a "Pamir" újkorában ért. A hajóstársaság teliét megtalálta a számítását. Nyolcvan család azonban gyászolja a fiút, vagy az apát, akiknek életét elképesztő könnyelműséggel dobták cserébe a várható nyereségért, s akiket már nem hozhat vissza az életbe az a feltehetően súlyos itclct és kártérítési kötelezettség sem, amelyet az illeléltes törvényszék valószínűleg kiszab a vétkesekre. t \