Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

Szombat. 1958. Január 11. 3 Szegedi kabátokat is visznek a brüsszeli világkiállításra II w Nagy sikert arattak a Szegedi Szőrme- és Bőrruha­készítő Váltalat készítményei az export-modellek budapesti divatbemutatóján Már évtizedekkel ezelőtt megbecsülték külföldön a magyar szűcsmesterek kiváló munkáit. Ezeket a hagyomá­nyokat őrzik és szőrmeipa­runk jó hírnevét öregbítik a szőrmekonfekció üzemek, köztük a Szegedi Szőrme- és Bőrruha Üzem dolgozói. A nagy szőrmekészítő üzeme­ink egy hónappal ezelőtt mu­tatták be 1958. évi belföldi kollekcióikat. Csütörtökön pedig Budapesten a Bőripari Tudományos Egyesület Re­áltanoda utcai termében ke­rült sor az idei exportra ké­szült modellek divatbemuta­tójára. A Szegedi Szőrme- és Bőr­ruhakészítő Vállalat hat ir­habunda-modcllt vitt el különböző színekben erre a bemutatóra. Volt közöttük rövid, három­negyedes és hosszú irhabun­da. A másik két szőrmegyár­ral, a csepelivel és a Panno­da, bárány, mormota, nyess szőrméket és az ezekből ké­szített prémeket A csütörtöki bemutatón 50 exportra készült bundát, 18 modellt sorakoztattak fel, amelyek a brüsszeli világki­állításra készültek. A Szegedi Szőrme- és Bőr­ruhakészítő Vállalat négy kabátját fogadta el a zsűri. Ezeket a kabátokat a brüsz­szeli világkiállításra is el­juttatják. A tervezők és sza­bászok új gallér- és ujja­megoldásokkal remekeltek. A szegedi irhakabátok kö­zött olyan is van, amelynek gallérja négyféleképpen for­málható: használható kapuc­ninak, zippzár nyitása után pedig gallérnak is különböző formában. A magyar, köztük a sze­gedi szőrmeruha-készítmé­nyeket 16 országban vise­lik. Kaphatók például a német, a svájci, a svéd és a norvég áruházakban is. A most be­mutatott új modellek is bi­zonyára kivívják majd kül­földi megrendelőink megelé­gedését. iikemli ntfoxnán ül ! A KISZ ÉLETÉBŐL Az NDK nagykörete tegnap ismét találkozott Csongrád megye és Szeged rezetőivel Látogatás egy termelőszövetkezetben Mint már hírt adtunk róla, Sándor elvtárs és a városi szefoglalva az ott tett láto­csütörtökön a Német Demok- tanács v. b. titkára, Nagy gatás tapasztalatait, kijelert­ratikus Köztársaság rendkí- Miklós elvtárs. A megbeszé- tette, hogy véleménye sze­vüli és meghatalmazott ma- lésen a városi pártbizottság rint az eperjesi Ifjú Gárda gyarországi nagykövete, Ru- részéről Simon Béla elvtárs, Tsz tagsága és vezetősége az dolph Helmer és a nagykő- az Idegenforgalmi Hivatal ellenforradalmi megrázkód­vetség kultúrattaséja, Hel- részéről pedig Gács György tatásokból okulva még hűsé­mut Zwiers Szegedre látoga- elvtárs volt jelen. gesebb a termelőszövetkezeti tott. A nagykövet és kísérete A beszélgetés baráti lég- eszméhez, a szocialista nagy­agy nappal meghosszabbította körben folyt, majd ezt köve- üzemi gazdálkodáshoz, amit szegedi látogatását és tegnap tőén a nagykövet és kísére- elsősorban ismertetett, já délelőtt a városi tanács elnö- te, valamint a megbeszélésen munkája tanúsít; jelenlevő párt- és tanácsi ve- Hangsúlyozta, hogy véle-' zetok Csongrád megyeben ménye szerint Magyarország termelőszövetkezeti latoga- még erősebb, mint volt, s a tast tettek. A nagykövet ko- szocializmus győzni fog, mert zel ketoras autout közben útjaj biztosak. Beszélgetése­pártbizottság képviseletében ismerkedett Csongrád me- ÍTlket mondotta nem Ábrahám Antal elvtárs, va- gyében hazánk délalföldi ré- mjllt diplomata folytattam, szével. Az út végén latoga- hanem mint elvtáre> egymás­tast tett az eperjesi Ifjú Gar- nak segítve: és ez a döntő. da Termelőszövetkezetben, ahol Kiss Tamás tsz-elnök fogadta a kedves vendége­ket. A beszélgetés során Ru­két. Biczó György elvtársat felkereste hivatalában. Hosz­szan elbeszélgettek a ta­nács vehetőivel. A beszélge­tésen jelein volt a megyei lamint a Csongrád megyei tanács r. b.-elnöke, Papp A tiszaszigeti KlSZ-fiata­£g már a villany a szttregi uj helyiségükben eiő­Kátránygyari lakásokban Lapunk 1957 november 27-i niával együtt a bemutatott számában a „Segítsünk egy­szőrmék színeiben a rózsa szín, a kék, a szürke és a homokszín-árnyalat válta­máson" rovat keretében tol­mácsolta a szőregi kátrány­gyári munkáslakásokban la­koztak. Még 1956-ban nyolc kók egy részének kérelmét színben, most A lakosok a villanyvilágítás 50 színben készítik a pano- bevezetését kérték. adássorozatot szerveztek. Minden szerdán klubestjük van, amelyen a község pe­dagógusai, a helyi határőr­ség tisztjei, értékes beszámo­lókat tartanak a kiszesek ré­szére. Kézimunka-szakkört is alakítottak a tiszaszigeti ifjú kommunisták, amelyre a KISZ-en kívüli fiatalok is Csórva) a kiszesek kezdemé- ?olPh nyezésére. Mintegy 30 fia- Stkelef1^* Í fal jelentkezett a községből szovetkezet 06150 elete .... M... . —J—-—J »-«-- - megte- sunkat üdvözölhetjük ismét Végezetül Papp Sándor v. b.-elnök megköszönte á nagykövet és kísérete Csong­rád megyében tett látogatá­sát, hangsúlyozva, hogy leg-' közelebb már mint régi jó is­merőst, barátunkat és elvtár­a foglalkozásokra, amelynek eredményei iránt, s vezetését Lakner Jánosné kintette a hatalmas gazdaság a nagykövetet Csongrád me­varrónő, a szegedi nótanács belső jellegzetességeit. Ater- gyében, tagja vállaltéi. A szakkörön részt vesznek a KISZ-en kí­fix-szőrméket. vüli fiatalok is; * A Szeged-béketelepi KISZ­szervezet szeptemberben ala­kult meg. Október óta már négy műsoros előadást tar­tottak a telepi iskolában — mivel saját helyiségük nincs. Ilyen körülmények között mégis eredményes munkát végeznek a béketelepi ifjú ból. Mongóliából érkező gi- nyes munkáért. | meg munkaját Rúzsán (Volt Cu^k^-UámTréfi" melőszövetkezet vezetőivel és A nagykövet a koraesti dolgozóival folytatott beszél- órákban visszautazott Buda­getés után a nagykövet ösz- pestre. A szőregi tanács teljesítet- eljárnak. Jelenleg háromfel­te a jogos kórelmet, s most vonásos színdarab tanulásá­Az irhabőrök 25. a legkere- már ég a villany és.szól a rá- hoz kezdtek. Működik a settebb hazai vadbőr, a pézs­ma pedig 20 árnyalatban ta­lálhatók. Bemutatták a ba­ráti országokból, így Kiná­dió. Az érdekeltek nevében j tánccsoportjuk is cs elhatá­Varga József (Szőreg, Gyár utca 10) mondott köszönetet a pártszervezetnek és a ta­nácsnak a gyors és eredmé­rozták, hOg-y zenekart is ala­kítanak. * Kétszáz vagon vöröshagymát exportálnak a megyéből Szabó-varró akkor kezdi JUGOSZLÁVIAI r M / EMLEKEK Beszélgetés egy szegedi munkással, aki egy hónapot töltött déli szomszédunknál Jllllllililllllllllllllllll ülllllllilimillllllllllHIIMIIIHIINIUIIHI Néha olyan romantikus udvarokra talál az ember Szegeden, hogy azt hiszi, a kapun átlépve egy fél szá­zaddal zuhant vissza a múlt­ba. A nagy tölgyfakapun még díszes portál csillog, a kapualjban a villanykörte dacol a huzattal, az udvar meg az egymás hátára épí­tett disznó- és csirkeóljaival, várfokszerüen magasodó csipkézett kerítéseivel, egész fölkövezett állapotában olyan, mintha most is a ta­nyáról benyikorgó hetipiacos parasztkocsikat várná. Ilyen régi udvar a Szegedi Tatarozó Vállalat címfestö­műhelyének az udvara is. Mielőtt a múhelyajtón be­nyitnék, még meg is állok egy pillanatra körülnézni még egyszer — igen, ilyen udvarokon sétálgatott kocsi­tól kocsiig valamikor Tömör­kény, vallatni a szegedi ta­nyavilág embereit. Vallatni jövök én is, Lis­csevics Lajos elvtársat aka­rom kibeszéltetni, aki tizen­hét év után a közelmúltban utazott át Jugoszláviába test­véri látogatásra, ott élő ro­konaihoz. , Kérdésemre, hogy Liscse­vics elvtársat keresem, ősz­hajú, barna arcú férfi teszi le az ecsetet. Elcsodálkozik kissé, mikor megtudja jöve­telem célját, de azután egyre inkább. belemelegszik a be­szédbe Szinte még kérdez­jellemzö. Szabadkán ért en­gem ennek láttán az első meglepetés. A város déli ré­szén lebombázott városne­gyed helyén ma pompás pa­lotasorok állnak. A második meglepetést Újvidéken éltem át. Újvidék lélekszámra ta­lán kisebb város, mint Sze­ged, mégis úgy maradt meg emlékemben, mint a fény és a forgalom városa. Neon­fénnyel világított utcák, pom­pás áruházak, gyönyörű épü­letsorok, s óriási forgalom. Ez az, ami ezt a várost jel­lemzi. A Rex-palotával szem­ben például a múltban kis földszintes bazárok sorakoz­tak, mint itt nálunk a Püs­pökbazár. Most hatalmas áruház áll ott, benne minden kapható a szögtől a perzsa­szőnyegig. Újvidéken külön­ben nagyon szép kis kávé­házak is vannak. Ottlétem­kor nyílt meg a Zsuta Szala, a Sárga Szalon. Ezt a ra­gyogó ízléssel berendezett kis kávéházat egy gondozatlan, lebujszerú vendéglő helyére építették az újvidékiek. — Palics milyen? — kér­dem. — Palicsra is alig lehet rá­ismerni. Nemzetközi fürdő­hellyé vált, állatkertje van, községesítették, s új ház épült. — S hogy élnek az embe­rek. — Nagy általánosságban talán úgy, mint nálunk, nem jobban. Az élelmiszerárak — A minőség az általam látott áruknál mindig bir- • • ta a kritikát. A jugoszláv ipar csak ma kezd tulajdon-]] képpen kiépülni, s ezért né­mely területen drágábban termel, mint a mienk. Külö­nösen a finommechanikai ipar. az elektrotechnikai gyártmányok ára magas a mi szemünknek, bár 1956 hat, táncokat és a közeljövő­ben a Szegedi Asztalos Kis­ipari Szövetkezetben is ven­dégszerepelnek. Korábban idős, egyedülálló asszonyok­nak segítettek cukorrépát, burgonyát szedni, és a kuko­ricahordásban is segédkezet nyújtottak. A KlSZ-szerve­zetet a Szegedi Gyufagyár patronálja, és az üzem segít­sége lendítő erőt ad a béke­;; telepi KISZ-koIlektívának. óta a rádiók ara például je-j! Ugyanakkor mindazok, akik .Xeivegeztek a keteves mezo­, gazdasági tanfolyamot lentősen csökkent, s ma már lehet venni 1600 forintos árnak megfelelő összegért is rádiót. A jugoszláv gyártmá­nyú Tekla rádiók, is nagyon beváltak, s a közönség is szívesen veszi őket. — Hogy érezte magát Ju­goszláviában? — Én vendégként érkezte nf; ki, s mindenki vendégkén fogadott. Márcsak ezért is kedvesen gondolok vissza az ott töltött egy hónapra. Va­lami azonban különösen megragadott, amiről itthon már sokat beszéltem. Az, hogy ott milyen erős a szocializmus építésének akarata nem sem kell semmit, ömle- - . . nek o szavak, az élmények belőle. — Érdekes ország a mi számunkra Jugoszlávia — mondja. — A második vi­lágháború előtt ennek az or­szágnak nem volt számot­tevő ipara, s a szocialista rendszer építette ki a nagy fejlődésnek indult nehéz­ipart. Egy ilyen nehézipari bázis például Zcnica. Ez a város a királyság alatt 7—C ezer lakosú hegyi község volt, ma nagy ipari központ, több mint 40 ezer lakossal, nagy­városi stílusú élettel. Ez a rohamos fejlődés, az építke­zés láza az egész országra nosak, s a ruházati cikkekéi is. Érdekes, számomra fur­csa dolgot figyeltem meg az üzletekben. Vannak nagy mennyiségben piacra dobott a tömegekben. Tudom, hogy nálunk a tavalyi ellenforra­dalom sok mindent felka­rengeteg vart, de azt is felmérhettem, hogy mi — hiszen fejlettebb iparunk van —, valamivel jobban élünk. Az egyéntől kevesebb áldozatot kíván a szocializmus építésének szol­gálata, nálunk, mint Jugo­szláviában. Őszintén szólva szinte irigylem, hogy ott mennyire közügy egy gyár, bérház, üzletház, vasútállo­más felépítése. Mindenki be­szél róla, mindenkit érdekel, tömegáruk, amelyeknek az mindenki büszke egy-egy új ára körülbelül olyan, mint a mi konfekció áruinké. A mé­teráru azonban már viszony­lag drágább. Más furcsaság, megvalósított tervre, új eredményre. Futnak a percek. Liscsevics elvtársat várja a munka. hogy ugyanannak az árunak Még be sem csukta az ajtót, máris az • üvegtábla felé ha­jol, s kezében fürgén mozdul az ecset. Dolgozik, hiszen két gyereket nevel, s az idén is ki szeretne menni Jugo­szláviába, rokont látni. (-esi) — különösen az élelmiszer­nél van ez így —, olcsóbb az ára a nagy áruházakban, mint a kis üzletekben. — Iparcikkek kaphatók-e megfelelő nyiségben? meny­A szegedi járás KlSZ-szer­vezetei közül Mórahalmán alakult meg a második két­éves mezőgazdasági tanfo­lyam. KISZ-en kívülálló fia­talok is jelentkeztek tanfo­lyamra, amelynek elvégzése után a részvevők különböző fokozatú jelvényeket kapnak. Az ország lakossága zöld­ségszükségletének jelentős hányadát a MÉK szállítja az üzletekbe, az ellátatlan vá­rosokba. Ezenkívül termé­szetesen gondoskodik arról is, hogy az arra alkalmas zöldségfélék elkerüljenek a külföldi fogyasztókhoz. Csongrád megyéből jelenleg vöröshagymát és kel-, vala­mint fejes káposztát szállíta­nak külföldre. Az előbbiből Angliába, Svédországba és Nyugat-Németországba az el­ső fél évben 200 vagonnal exportálnak, míg az utóbbi­ból Csehszlovákiába külde­nek 50—60 vagonnal. Ezenkívül szállítanak az ország legkülönbözőbb vidé­keire napi 15—18 vagonos té­telben gyökeret, káposztát, vöröshagymát és egyéb, a háziasszonyoknak nélkülöz­hetetlen zöldségféléket. A szállítások mellett gon­dot fordítanak arra is, hogy ebben az évben szintén meg. felelő mennyiségű gyümölcs­és zöldségfélét juttassanak a bel-, Illetve a külkereskede. lemnek. Ezért most kötik a különféle termelési szerzés déseket a megye termelőszö­vetkezeteivel és egyénileg dolgozó parasztságával. , Gondoltak arra is, hogy az átvett árut megfeleíő módon tudják raktározni és szállí­tani. Ennek érdekében Szatys mázon iparvágányt építtet­nek, amelyet valószínű ez év első negyedében adnak át a forgalomnak. Ugyanitt 100 méter hosszú gyümölcscso­magolót létesítenek, de terv­be vették jégüzem létesítését is. Ezenkívül Makón egy 210 és egy 450 vagonos csővázas hagymaraktár épül, hogy a jövőben ne okozzon különö­sebb gondot a felvásárolt áru raktározása. amely 25 hallgatóval Móra­halmán hétfőn kezdi meg ^ munkáját. —, évkedvez- £ Fményben részesülnek a me- £ zőgazdasági technikumba va- £ ló jelentkezésük esetén. £ * i A Szegedi Hangszerkészítő Vállalat és a városi tanács KISZ-szervczete pénteken közös klubdélutánt tartott. Ebből az alkalomból a fiata­lok felkérésére Ladányi Be­nedek, a városi tanács első elnökhelyettese "Élményeim a Szovjetunióban" címmel tartott előadást. A városi ta­;; nács KlSZ-szervezctének i; kultúrhelyiségében tartott klubdélutánon közreműkö­dött az Első Szegedi Altalá­nos Munkás Dalegylet is. * Nem ad az állam? Az új esztendőben már 21 fiatal lépett be Röszkén a KISZ-szervezetbe. A korábbi 16-os taglétszám 37-re emel­kedett A fiatalok Szigligeti: "Cigány" című népszínművét tanulják. A próbák már ja­vában folynak és a darabot . február második vasárnapján F mutatják be a község kultúr- • otthonában. £ * t Egyhetes titkári tanfolya- • mon vesznek részt a szegedi £ járás KISZ-szervczeteinek £ titkárai Hódmezővásárhelyen. £ A január 20-tól 25-ig tartó £ tanfolyamon a járási KISZ- £ titkárok megbeszélik a leg- X fontosabb szervezeti teendő- t ket, az ifjúság nevelésének » módszereit, a KISZ-en kívüli t fiatalokkal való foglalkozást í és mindazokat a feladatokat, í amelyek a KISZ-szervezetek- • re hárulnak, 4 utóbuszra varunk csütörtökön este: a mihályteleki buszra. Fél 6-kor be is gördül egy kocsi. Mihály telek röl jött. de félreállítják A Kiss utcába, ez a ren­delkezés. Az utasok — iskolás gyerekek, mun­kából hazasiető lányok, asszonyok, férfiak — to­porognak, fáznak a met­sző, jeges északi szél­ben. A koesiirányitó bent beszélget a jó me­legen, mit neki az egész didergő sokadalom. Háromnegyed hat lilán végre bedöcögött egy másik kocsi. Vánszorog, úgy mozog, mint a csi­ga. A nép megrohanná, a hidegben elgémbere­dett tagok már sajogva követelik a jótékony meleget, de az újabb utasítás az, hogy ez a kocsi rossz, nem indul. Az utasok morognak — igazuk van —. s meg­kérdezem a kocsiirányí­tót: — Mikor lesz kocsi? Félvállról kapom a vá­laszt: — Nem tudom. — Miért nincs? — Mert nem ad az ál­lam! A válasz durva, ci­nikus és felháborító. Nent ad az állam? Hát talán az egész autóbusz­parkol a saját zsebéből ajándékozta Szegednek a kocsiirányító? Ügy em­lékszünk. tízegynéhány évvel ezelőtí sem Tápé­ra. sem Mihálytelekre, sem Szöregre, sem más­hova nem jártak Szeged­ről autóbuszok. A szo­cialista állam adta Sze­gednek az autóbuszjára­tokat, s azt a kocsit is, amelyet húsz pcrcc fél­reállítottak, s most még­is csak az viszi ki az utasokat Mihálytelekre. Ha ezt előbb is megte­szik, megspórolják az utasoknak a majdnem húszpcrces vacogást. Nem hisszük, hogy ha a koesiirányitó a válla­latnak, vagy saját ma­gának szervezési ügyet­lenséget, az utasokkal szemben való nemtörő­dömségét ilyen nyegle és ellenséges módon az ál­lamra hárítja, az sokat ártana az államnak, hi­szen mindenki látta, hogy miről van szó. Sok­ka! többet árt az ilyen stílus a kocsiirányító­nak, aki ezzel a nagy­hangú kijelentésével nemcsak azt árulta el, hogy az utasokkal szem­ben nem érez semmi fe­lelősséget, hanem azt is, hogy ilyesmi az állam­mal szemben sem él benne. — Szig. — UU>1

Next

/
Oldalképek
Tartalom