Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-09 / 7. szám

4 Csütörtök, 1958. Január 0. Szegeden tű! könnyűnek találtatott \ a nem ü olyan könnyít \ KÖNNYŰ MŰFAJ Az a bizonvos. annvlt pmlehetett Jcönnvű műfai". úgv látszik. mégsem olvan nagyon könnyű, vaev legalábbis nem szabad könnyen vennL Erről tanúskodtak a Szilveszter és az úlév alkalmából bemutatott (a színházban még lanuár 5-én Ls játszott) kabaréműsorok. amelvek mellett kár lenne szó nélkül elmenni. Kíváncsian és érdeklődéssel várta a közönség a színházba, a kamaraszínházba és a mozikba meghirdetett kabaréesteket. (A moziké a színház művészeinek lelléptével. de nem a színház rendezésében történt.) Sok naevszerű ötlet kínálkozott az ül esztendő ünneplésére, s érthető volt a közönség várakozása. hogv valami aktuális vidámságot kapjon e műsoroktól. Időtlenség és jellegtelenség Sajnos. a közönséggel egv Ott — általában véve — csalódnunk kellett Nem azért, mintha az előadott műsorszámok kifogásolhatók lettek volna. Ma már azonban ez magában véve nem elég. bármennyire is bizonvos fokú haladást lelent a korábbi évek sokszor ízléstelen és egyenesen káros produkcióival szemben. Mégis, ml volt a szegedi szilveszteri kabarék — főként a Szegedi Nemzeti Szinház kabaréjának — legfőbb fogyatékossága? Elsősorban az időtlenséa (ami nem egyenlő az időtállóság* gal!). s ezzel összefüggően a műsor jellegtelensége is. Valahogy az volt a néző érzése fs talán nem is alapialan ez ez érzés), hoev a színészek közül mindenki azt adta elö. amihez éppen kedve volt. amit éppen külön tanulás, fáradság nélkül ls színre vihetett. Ugyanakkor azt érezte a közönség, hogv megállt körülötte az idő. sőt mintha viszszafelé zuhant volna az időben. Nem az elmúlt évek sematikus. direkt politizáló műsorszámait akariuk számonkérni. de a ló másik oldalára sem eshetünk át ennyire mindentől elszakítottá téve egy háromórás előadást. A színházi kabaréban jóformán, csak egyetlen jelenet ..politizált". a debreceni Dongószinoad műsorából vett.. egyébként kitűnő szám („Baj van a szöveggel" című), de az ls csupán ..balra" ütött. A Vörös Csillag Moziban rendezett esten pedig a ..Mindent elmondó csoda-baba" képviselte volna a mát. E szám helyenként ötletes volt. de mégis éppen nem eléggé időszerűségével kissé sután hatott A színházi műsor zárószáma a rakétahajózás gondolatkörében próbált mozogni, de egészen ízetlenül ragadta meg ezt az ötletet, s mintha az egész, tartalmatlan keret csak arra szolgált volna. hogy egv vad (paródiának szánt) rock and roll-számot lehessen előadni. Furcsán hangzik, de úgy van. hogy viszonylag még a legtöbbet a Hacsek és Sajó-szám politizált. ízes figuráiéval nem volt mondanivaló nélküli Gém esi Imre csősz magánjelenete. A konferansziékról külön érdemes szólni. Sajnos, úgv látszik, ők maguk sem ismerik a várost s mintha nem élnének benn a kor problematikájában. Nincs értelme, hogy öreg. szakállas tréfákkal (amin egyébként mi tagadás, lót nevettünk) töltsék ki az egyes számok közötti időt Hagyományaink és a ma Nemcsak szegedi probléma a kabaré, az úgynevezett könnvű műfa! kérdése, bár vidéken még nagyobb probléma. mint a fővárosban. A magyar kabaré Budapesten született s mint Mesterházi Laios a Népszabadságban írt cikkében találóan állapítja meg: a pesti polgár — nem a burzsoá, hanem a citoven — teremtette meg. Vidéken Debrecenben működik kabaré, az immár szép hagyományokra visszatekintő Dongószínpad. amely nemrégiben könyvalakban is kiadta kiemelkedőbb műsc.-számait. Nem először vetődik fel a kérdés, hogy vajon miért nincs szegedi kabaré. Ebben nemcsak a színészek, hanem a szegedi tollforgatók ls ludasak lehetnek, hiszen közös összefogással valósulhatna meg ez a többekben dédelgetett terv. A szegedi Irodalmi kabarénak nagv hagyományai lennének, hiszen Szeged valamikor a tréfák városa volt. Mikszáth, Gárdonyi. Tömörkény. Móra. s magának a szegedi népnek tréfás szokásai. folklórunk sok humoros darabja taníthat bennünket a tréfára, a visszásságok szellemes. lényegbe látó ostorozására, napi életünk rf 'ó eseményeinek humoros feldolgozásaira. Talán lesznek, akik megkísérlik egy igazi kabaréműsor megvalósítását. Szeretnénk. ha a most látott szegedi kabarék — amelyek megméretve túl könnyűnek találtattak — nem az új esztendő indulását jelentenék, hanem lezárását az elmúlt esztendőnek, s elmúlnának az elmúlt esztendővel. Azzal kezdtük, hogy nem könnyű ez a bizonyos könnyű műfai. De akik igazán művészi hivatást éreznek magukban, bizonyára nem iiednek meg ilvesfaita nehézségektől sem. (L.—Sz.) Huszonnégy kötet Jelenik meg az Idén a Kincses könyvek sorozatában A Kincses könyvek sorozatában tavaly 14 kötet jelent meg. A legnagyobb sikert Jókai Mór: Fekete gyémántok és Mark Twain: Koldus és királyfi című műve érte el. Mindkettőből 30 ezer példányt vásároltak meg a falusi olvasók. A népszerű sorozat az Idén 24 kötettel gazdagodik. Rövidesen megjelenik Tamási Aron: Ábel a rengetegben, Gárdonyi Géza: Egri csillagok és Steveilson: Kincses szigete című regénye. A továbbiakban tervezik még Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor, Szász Imre: Szól a síp, Németh Imre: őserdők mélyén című regényének megjelentetését. Illyés Gyula: Petőfi című népszerű tanulmánykötete, a szerző beleegyezésével Petőfi életregénye címmel jelenik meg a Kincses könyvek sorozatában. Az idén kiadásra kerülő 24 kötet egyenként 15 ezer— 20 ezer példányban jut el a falusi olvasókhoz. Rövid cuUa a diuat — nőknél, férfiaknál egyaránt A konfekcióipar is követi a divatot, így a kész ruhát vásárlóknak is alkalmuk lesz a szalonáraknál lényegesen olcsóbban, s mégis ízlésesen öltözködni. A divatirányzatról, amelyet már az első negyedévben az áruházak konfekcióosztályán tapasztalhatnak a vásárlók, elmondható: női ruháknál nappali viseletre az úgyenevezett -lezser* forma uralkodik. Twed és sima szövetből egyaránt készülnek derékban nem elvágott modellek — zsákruhák. A ruha bőségét övvel fogják össze, ez így célszerű, mivel nincs derékbőséghez kötve, mindenki tetszés szerint szoros, vagy laza redőkbe foghatja össze a ruhát. A rakott ruhák és a kiskosztümök változatlanul divatosak maradnak. A zárt, vagy kivágott ruhák kiegészítője a ruha anyagából készült kabátka lesz. A ruhák franciás vonalúak. s ígv kabátkával kosztümszerűen hatnak. Újszerű lesz, hogy egyes ruhákat dupla háttal varrnak. A közeli időszakban a kötött anyag ismét kedvelt dísztíőelem lesz. Divatos marad mind a szűk, mind a bő szoknya, valamint a klaszszikus vonalú blúz, de több nylon díszítéssel. A ruhák jóval rövidebbek lesznek, divatszín a szürke és a zöld minden árnyalata, a fekete és a sötétkék. A kábátoknál a lefelé bővülő vonal mellett újból megjelenik az egyenes és lefelé szűkülő forma és ismét divatba jön a testhez álló kosztüm, de rövidebb az eddiginél. A férfiruhákon erősen érezhető lesz az olaszos hatás, az egyenes vonalú öltöny. A férfi sportöltönyöknél sokkal szabadabban válogatják meg a színeket Újszerűnek ígérkezik a korcsúsftott vonalú zakó és hozzá más színű mellény. •— Nagyváradon 67 éves korában meghalt Tabéry Géza ismert erdélyi író. Tabéry mindig odaadással harcolt a haladó eszmék diadaláért. Az ő munkássága révén jött létre a nagyváradi Ady-múzeum is. ^HfitiBMWHtiimiiiuimiiuimrL NA PJAINK IIJflKIIIWtHHtlItOVflIIHllli M östaruíban kevés hír vágta úgy mellbe az em- p berí, mint a már közzé tett múlt esztendei ff = országos közlekedési balesetek száma, amely jóval y H több, mint amennyi 1956-ban volt. 494 ember sírját 8 J ásta meg a gondatlanság, az ittasság, a Jegyelmezet- s H len közlekedés, s több mint háromezren szenvedtek = |§ súlyos sérülést, s váltak számosan őreikre nyomo- p _§ rékká, munkaképtelenné a társadalom és a családok ü s terhére. Elképesztő számok, amiket sose lehet már íj y kitörölni a statisztikából, különösen nem annak a 3 szívéből, akinek közeli hozzátartozója heilála, vagy gj y nyomoréksága is szerepel a számokban. S mindezt §§ y el lehetett volna kerülni, vagy lényegesen csökken- == gj teni a baleseteket, ha a közlekedési fegyelmet cos- l| 3 szigorral tartják és tartatják meg. Az egyes emberek és a társadalom közös érdeke, = H hogy ne játsszunk az élettel, mert sok evetben egész = = családok boldogsága forog kockán, ha a családfő ki- p 3 bukik az összetartó közösségből. Hányan gondolnak j§ p erre az úttesten való szabálytalan áthaladáskor, a s mozgó járműre fel- és leugráláskor, itta\s vezetéskor, a műszaki hibás jármű vezetésekor és szabálytalan elő- s zéskor? Nem és nem lehet engedni egy jottányit sem a = j| fennálló közlekedési rend fegyelméből, inkább mégg jobban szigorítani kell azt, s kezdve a legkisebb }es gyelmezetlenségtől, a szabálytalanságok elkövetőivel | szemben példás büntetést kell kiszabni. A bajt mégis előzve azonban oktassuk, neveljük a gyermekeket és 1 o felnőtteket egyaránt életük, testi épségük védelmére, y mert csak így tudjuk elejét venni az ugrásszerűen y megnövekedett közlekedési baleseteknek. (—di) A merikában még mindig tarf a szputnyik-láz. A g bip-bip-slágerek. a Lajka-szappan, a műhold- g H zoknitartó mellett itt már szputnyik márkájú szuper- g g modern villanyborotva beretválja simára az arcokat és s g szputnyik-cukorkát is szopogatnak. y A karácsonyi piacokon rengeteg olyan ötletes já- I y tékára jelent meg, amely valamilyen formában kap- g y csolatb&n volt a szovjet mesterséges holdakkal. Szput- 1 1 nyik kilövő-katapulttal felszerelt teherautó; léggömb g y mellett szputnyik-szobarakétát is kaphattak ajándékul S gj a kis amerikaiak. Egy hartfordi tömegcikküzem olyan I = alumínium gömböt hozott forgalomba, amelyben mű- = |j kutyus helyezkedett el. A műktityus gyomrában pedig g j, egy miniatűr rádióvevő működött. Ha a szomszédos 8 J helyiségben üzembehelyeztek egy kis adót, a kutyus a 1 = gömbből kidugta a fejét. Több lap számolt be arról. 1 gj hogy kétszáz fajta műhold-játék volt kapható milliós § = sorozatokban. Nagyon sok gyermeknek volt tehát szputnyik fa I 5 karácsonykor az USA-ban. Ki tudja, talán még az I g Elsenhower-unokáknak Is jutott. Csak a nagypapának nem. Ha minden jól megy, talán húsvétra már lesz — 8 g olyan másfél kilós. A vlláglanok közölték, hogy Can 8 | Cavarcnal-on ismét nagy a sürgés-forgás... (nl) | IMIIMIM Magas szovlet kitüntetésben részesölt egy hős magyar munkás-házaspár J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete szerdán este fogadást adott abból az alkalomból, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa kitüntette Gula Józsefnét, a Beloiannisz gyár dolgozóját a második világháború idején tanúsított hősies magatartásáért* Gula Józsefné és azóta elhunyt férje 1944. decemberében csaknem négy héten át rejtegetett négy szovjet repülőtisztet, akik a komáromi hadifogolytáborból szöktek meg. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ezért a Nagy Honvédő Háború érdemrend 11 fokozatával tüntette ki a Gula-házaspárt. (253) Az őrmester végső kétségbeesésében a kötelességére gondolt, s nem engedelmeskedett, ami az őrnagyra váratlanul nagyszabású hatást gyakorolt. — Szaros disznő banda — ordította az udvaron —, ha a kezembe adtátok volna a kulcsot, elbántam volna veletek. — Alázatosan jelentem — felelte az őrmester —j kénytelen vagyok bezárni az őrnagy urat és biztonsága végeit űrt állítani a cella elé. Ha az őrnagy úr mafd ki akar fönni, méltóztassék dörömbölni az ajtón. — Te hülye — mondta az őrnagy —, te pávián. te teve, azt hiszed, én félek valami fogolytál. hogy őrt kell a cella elé állítani, amikor kihallgatom? Kricihimmel donnervetter, zárjátok be és már tűnjetek is el! Az ajtó fölötti mélyedésben egy lecsavart hanóeú, rácsos petróleumlámpa árasztott némi gyenge fényt, ami alig volt elegendő ahhoz, hogy az őrnagy megtalálfa az álmából felriadt Svejktt, aki katonás tartásban állt a priccse mellett és türelmesen várta, hogy mi is lesz ebből a látogatásból. Svejknek eszébe jutott, hogy/ legjobb lesz. ha szabályszerűen jelentkezik az őrnagy úrnál, s ezért erélyesen elkiáltotta magát: — Őrnagy úrnak jelentem alássan. lét%zám egy lecsukott ember, egyébként nem történt semmi. Az őrnagynak most sehogy sem akart eszébe jutni, hogy voltaképpen iniért is jött ide, s ezért így szólt: — Ruht! Hol van az a lecsukott ember? — Az én vagyok, őrnagy úr, jelentem alássan — mondta büszkén Svejk, Az őrnagy azonban nem törődött Ezzel a válasszal, mert a tábornok bora és likőre már kiváltotta agyában a legutolsó alkoholikus reakcii'st. Akkorát ásított, hogy attól bármely civilnek kiugrott volna az állkapcsa. Az őrnagynál azonban ennek az ásltásnak csupán az volt m hatása, hogy áthelyezte gondolatait abba tsz mgyukervénybe, ahol az emberi éneklöképesség lakozik. Minden kényszer nélkül lerogyott hát Svejk priccsére, t olyan hangon, amilyet a leszúrt malac szokott hallatni a halála előtt, visítva elkezdte: Oh! Tnnnenbaumt Oh! Tannenbaum, wie schön sind dcine Blatter! (0, fenyőfa, ó fenyőfa, milyen szépek a leveleid!) Ezt aztán elismételte egynéhányszor, érthetetlen rikkantásokkal keverve a dalba. Azután a hátára dőlt, mint egy medvcbocs, a sarokba kuporodott, és azonnal horkolni kezdett. — őrnagy űr — ébresztgette Svejk —, alázatosan jelentem, hogy tetűt tetszik kapni. De hiába volt minden. Az őrnagy aludt, mint akit főbe vertek. Svejk lágyan ránézett s azt mondta: — Jól van, csak alukálj, te snapszosveder — és betakarta a köpenyével. Később odamászott hozzá, s igy találták őket reggel összesimulva. Kilenc órakor, amikor már mindent tűvé tettek az őrnagyért, Svejk lemászott a priccsről s úgy vélte, helyes lesz felkölteni az őrnagy urat. Néhányszor igen. alaposan megrázta, levette róla az orosz köpenyt, végül az őrnagy felült a priccspn, s bárgyún rábámulva Svejhre, tőle várta a rejtély megfejtését, hogy mi is történt vele. — őrnagy úrnak jelentem alássan — mondta Svejk —, hogy már többször is voltak itt az őrszobáról megnézni, hogy az őrnagy úr még eleiben van-e. Ezért vettem magamnak a bátorságot, hogy most felköltsem az őrnagy urr.t, mert nem tudom, hogy rendszerint meddig tetszik aludni és így esetleg többet tetszik aludni, mim kellene. Az uhrinevesi sörgyárban volt egy kádár. Ez mindig reggel hat óráig aludt, de ha ennél tovább aludt, akár csak egy negyedórával, negyed hétig, akkor már egészen délig aludt, és olyan sokáig csinálta est, hogy a végén kidobták az állásából, is erre ö mirgébtm súlyosan megsértette az egyházat ét uralkodó családunk egyik tagját. — Te lenni hülye, mi? — kérdezte az őrnagy, nem minden kétségbeesett felhangok nélkül mert a tegnapi mulatság utód olyan volt a feje, mint a kö, s még mindig nem talált választ arra, hogy voltaképpen miért ül itt, miért hozták ide az örszobáról, s ez az alak, aki előtte áü, miért hord össze mindenjele hülyeségeket, amiknél: se füle, te farka. Borzasztó furcsának érezte az egészet. Homályosan emlékezett rá, hogy éiszaka már volt itt egyszer, de miért? — En már lenni itt éjszaka? — kérdezte bizmytnlanul. — Paranmára, őrnagy úr — felelte Svejk —, ahogy az őrnagy úr szavaihói kivettem, jelentem alássan, az én kihallgatásomra tetszett jönni. Az őrnagynak derengeni kezdett a fejében, magára nézett, azután maga mögé, mintha keresne valamit. — Ne tessék aggódni semmiért, őrnagy úr — mondta Svejk. — Pontosan úgy tetszett felébredni, ahogy be tetszett jönni. Köpeny nem volt az őrnagy úrnál, kard se volt, csak a sapkája. Itt a sapka, ki kellett hogy vegyem az őrnagy úr Iwzéből, mert az őrnagy úr a feje alá akarta rakni. A tiszti díszsapka, az olyan mint egy cilinder. Arra, hogy cilinderen kialudja magát. csak egy Karderaz nevű úr volt képes Lodcnicében. Ez végignyúlt a kocsmában egy lórárö a feje alá tette a cilinderét, tudniillik temetéseken szokott énekelni és minden temetésre cilinderben járt, szépen a feje alá tette a cilindert, és beszuggcrálla magának, hogy neki azt nem szabad összenyomnia, és egész éjszaka úgyszólván súlytalan testtel lebegett fölötte, úgyhogy ez egyáltalán nem ártott a cilindernek, inkább még használt, mert ahogy a Karderaz úr az egyik oldaláról a másikra fordult, lassanként kihefélte a hójával a cilindert, úgyhogy reggelre egészen ki volt vasalva. Az örnney. aki most már tisztában volt a helyzettel, továbbra is bárgyún bámult Svejhre s csak azt ismételgette: — Te hülyéskedni, ml? Szóval én lenni itt, most én menni el. — Felállt, az ajtóhoz ment és dörömbölni kezdett. Mielőtt kinyitottálc volna, még azt mondta Svejknek: — Ha nem fönni távirat, hogy te lenni te, akkor te lógni! — Hálásan köszönöm — mondta Svejk — tudom, őrnoay úr, hogo a szívén tetszik viselni a sorsomat, de ha netalán fel tetszett szedni valamit ezen a priccsen. őrnagy úr, tessék meggyőződve lenni, hogy ha kicsike és vöröses az ülepe, akkor az egy htm, ha csak egy van helöle és nincs vele egy másik, olyan hosszú, szürke, a hasán vörös csikocsliákkal/ akkor rendben van, különben egy pár fenne, ét ezek a dögök szörnyen szaporák, még a házinyulaknál is szaporábbak. — Lassen sl das (Hagyja ezt) — mondta az őrnagy letörten, amikor lünyitották az ajtót. Az őrnagy most már nem csinált jeleneteket az őrszobún, igen mérsékelten megparancsolta, hagy hozzanak egy knmflist, s mig a konflis Przemysl szörnyű utcakövein zötyögött vele, folyton csak arra gondolt, hogy a delikvensnél nincs nagyobb hülye a világon, de azért valószínűleg mégiscsak valami ártatlan marha, ami pedig őt, az őrnagyot Illeti, nincs más hátra, vagy rögtön főbe kell lőnie magát, amint hazaérkezik, vagy elhozatja a tábornoktól a köpenyét meg a kardját, elmegy a városi fürdőbe, fürdés után megáll a Vollgrubrr kocsmánál, rendbe hozza az étvágyát, s azután telefonon l'egyet rendel a városi színház esti előadására. Még oda sem értek a lalcására, máris döntött, hogy a második megoldást választja. A lakásán egy kis meglepetés várta. Éppen idejében érkezett... A folyosón Fink tábornok állt, az őrnagy puccerjéneli gallérját szorongatta, iszonyatosan tombolt és így ordított: — Hol van az őrnagyod, te barom? Beszélj, te állat! Az állat azonban nem tudott beszélni, mert már kék volt az arca a tábornok folytogaiásátóL Az őrnagy rögtön a megérkezésekor észrevette, hogy a szerencsétlen puccer erőjen a hóna alá szorítja az őrnagy köpenyét és kardját, melyet nyilván elhozott a tábornok előszobájából.' Ez a jelenet nagymértékben szórakoztatta ez őrnagyot, ezért megállt a nyitott ajtóban és tovább nézte hű szolgájának szenvedéseit; a szolga ugyanis különböző gazemberségek miatt már régóta begyében volt az őrnagynak. A tábornok egy pillanara elengedte a mezkékült puccert, de csak azért, hogy kihúzz) zsebéből egy táviratot, rsépelni kezdte vele puccer száját és arcát, s közben ezt kiabálta — Hol van az őrnagyod, barom, hol van < hadbíró őrnagyod, barom, hogy átadhasd nek, ezt a hivatalos táviratot (Folytatjuk)