Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-09 / 7. szám

5 Csütörtök, 1958. Január 0. ec özem a föld alatt — A Szovjetunióban valósították meg elsőnek a föld alatt elgázosított szénnel működő erőművet — A moszkvai szénmedencében felépült a világ elsó olyan gázerőműve, amelynek fűtőanyaga — föld alatt elgázosított szán. A Satszki gázerőmü kis területet foglal el. Mégis egészen szokatlan dolgokat láthat ott az ember. A villanytelep mögött, fes- készleteit tői liget mellett csőhálózat- becsülik, tal átszeldelt rét terül el. Ezt nevezik „generátor-üzemnek". Maga az üzem ténylegesen a föld alatt van, 40 méter mélyen, ahol ég a selkednek a föld alatt a ne- nincs szükség kazánházra és kivadult elemi erők. Az ele- kazánokra. A föld alatt nyert meket megtanították enge- gáz bonyolult hűtő- és tiszdelmeskedni, kormányozni títóberendezésen át jut az tudják őket. A 180 centimé- égési kamrákba, ahol megter átmérőjű csővezetéken kapja szükséges jellemzőit. át óránként több mint 42 ezer köbméter gázt vezetnek fel. A Satszki szénlelőhely 50 millió tonnára úgyhogy a föld alatti tűznek 70 évre „van munkája", A leningrádi vasgyár szállítja a turbinákat a Satszki erőmű számára. Az üzembeA kamrákbu kompresszorokkal óránként több mint kétszázezer köbméter levegőt nyomnak. Onnan a gáz 650 fokos égési terméket nagy nyomás alatt áramlanak a turbina lapátjaira. A gázturbina hasznos hatásfoka jelentősen nagyobb, mint a gőzturbináké. A Satszki erőVégig keli menni az úton szénréteg. Borzalmas erejű helyezett első turbina kapa- mű kezelő-személyzete is tűz tombol a mélyben. Több citása 12 ezer kilowatt. A ezer fok a hőmérséklet, de reaktív meghajtás elvén műaz erőműben bármikor meg ködik. Gőzgenerátor nem tudják mondani, hogyan vi- szükséges hozzá. Úgyszintén csak harmadannyi, mint egy megfelelő gőzturbinás hőerőműé. (Metyelszklj cikke nyomán.) Mától játssza új filmünket két szegedi filmszínház Az 1957-es év filmgyártá- bemutatják, minden öncélúeunkban sikeresnek egyálta- ságot nélkülöznek, szorosan Ián nem mondható utolsó illenek a történetbe, s kiváfilmje az „Éjfélkor" volt. S lóan szolgálják a mondanlha gyenge vigasz is, a film valót. egy kis kárpótlást nyújtott A szereplőgárda teljesítés bizakodást az új észten- ménye — mint annyiszor —, dőre. most is elismerésre méltó. Az Éjfélkor központi prob- Ruttkay Éva saját tehetségéiémaja, rendkívül finom szá- vei is sokat adott a jól meglakon vezetve — a hazasze- formált szerephez. Végteleretet. Még mindannyiunk emlékében él 1956 októberének bódult láza, amikor emberek felrúgtak családot, munkahelyet és mentek az ismeretlenbe. Az úrilányböl lett balettáncosnő és az ünnepelt színész története arra az időre általánosítható hét embertípust mutat be. Szerelmükért mindkettő sokat áldoz. A színész otthagyja feleségét, s a balett-táncosnő, aki mellőzöttsége miatt már amúgy sem érzi jól magit hazájában, egyszer visznül sokoldalú, színesen árnyalt játéka, drámai kitörései, vagy ideges kis mozdulatai egyaránt hitelesek. Gábor Miklós mélyen átélt és sallangmentes játéka sem marad el felesége teljesítményétől. Nagy érdeme, hogy ezt a könnyen frázisba átsikló szerepet művészi biztonsággal oldotta megA filmen réglátott Bánki Zsuzsa, és a váratlanul mély érzésekről tanúskodó Rozsos István alakítását kell még kiemelnünk. Lengyelország négy atomerőművet épít A "Kurier Polski* híradása szerint Lengyelországban 1905 és 1970 között négy nogv atomerőmövet helyeznek üzembe, amelyek együttes teljesítőképessége 800 megawatt lesz. Mimi a négy atomerőmövet olyan vidékeken építik fel, amelyek mindeddig nem rendelkeztek saját energia-bázissal. Az MSZMP hírei Ma, csütörtökön délután 3 órakor az MSZMP Szeged városi bizottsága összevont titkári és instruktori értekezletet tart a Kálvin téri pártházban. Kérik az elvtársak pontos megjelenését. Az időszerű kérdések tanfolyama propagandistái számára az előkészítő megbeszélést — a mai összevont titkári és instruktor! értekezlet közbejötte miatt — nem ina, hanem pénteken, holnap délután 3 órakor tartják meg z élet változik, forrong, fejlődik körülöttünk, A valóság, melynek törvényeit, mozgásirányát figyeljük, tanulmányozzuk, nap mint nap új és új benyomásokat vés tudatvilágunkba. Mi, bár azt hisszük, hogy ugyanazok maradtunk, mint voltunk, együtt változunk a körülöttünk mozgó világgal. Mii»denkl, aki önmagát vizsgálja, sokszor eltűnődve állapítja meg: amiről tegnap azt hitte, hogy jó, ugyanazt ma rossznak látja. Igaza van tehát a régi latin bölcsességnek: -Tempóra mutantur et nos rnutamur in.illis*. Valóban, mindenki változik, mindenki fejlődik valami felé, mindenkire hatással van az élet. Az már az egyén kérdése, hogy ez a változás haladó-e, vagy retrográd. második világháború előtt kezdett a népi írók hatására kialakulni, hanem arról is, hogy még ennek a plebejusértelmiségi állásfoglalásnak is hibás volt az ideológiai alapja. A felszabadulást követően, a kezdeti sikerek után a párt értelmiségi politikájának ellentmondásai is zavarokat okoztak az értelmiségi rétegekben. Az ellenforradalom kihasználta ezeket az ellentmondásokat, s az értelmiséget súlyos válságba sodorta. Sokan elvesztették nézeteik tisztaságát, voltak, akik megfutamodtak, s voltak, akik árulókká züllöttek. Azok a szilárd és tántoríthatatlan kommunisták, akik az értelmiségnek ebben a válságos helyzetében is következetesen helytálltak, sok meg nem értéssel, passzivitással, félelemmel, s a zűrOsztályhelyzet, neveltség, bá- zavaros nézetek özönével ta torság, lelkiismeret — sok tényező összejátszása eredményezi azt, hogy valaki régi önmagát felülvizsgálva, saját nézeteivel vitatkozva, s ha szükséges, közvetlen környezetének nyomásával is szembeszállva a haladás útjára lépjen. A magyar értelmiség nagy tömegeiben a "merre*, "hova* az ellenforradalom után hosszú hónapokig nyílt kérdés volt. Sok ok és bonyolult összefüggések okozták a magyar értelmiség megzavarodását; azt, hogy viszonylag hosszabb időre volt szüksége lálkofctak a kibontakozó litikai munka során. poM égis elmondhatjuk ma már, hogy az értelmiség nagy tömegeiben ismét hódít a szocializmus eszmeisége. Beszélgetésekben, nyilatkozatokban egyre többen, a egyre határozottabban kinyilvánítják, hogy a szocializmus mellett állnak. Messze vezetne, ha keresnők ennek a változásnak az okait, de bizonyos, hogy a belső politikai és gazdasági helyzet szilárdsága, a szocialista tábor internacionalizmusának lizmus érdekeinek szolgálatához csak az első lépést jelenti. A szocializmus nyilvánvalóan sohasem épül iel, ha csak ismételgetjük, hogy építjük, kijelentjük, hogy mellette állunk. Pedig a szocializmus felépítése parancsoló történelmi szükségszerűség, amit a következő egymásfél évtizedffen meg is kell oldanunk. Az értelmiségre ebben a munkában nagy szerep vár, éspedig kettős szerep. Először a szocialista építés tudományos és technikai feladatainak megoldása, másodszor az új munkás-paraszt értelmiség nevelése. Nem lehet eldönteni, hogy a kettő kŐ2ül melyik a fontosabb feladat, de világos, hogy nem áll a szocializmus ügye mellett igazán az az értelmiségi, aki bármelyikről is megfeledkezik. Tapasztalatok mutatják, hogy klilölönösen a második feladatban való őszinte együttműködés esetében még találkozunk idegenkedéssel. Az élet viszont nem tűr félmegoldást. Aki megindult, annak tovább is kell lépnie, s aki a szocializmus építése mellé áll, annak le kell vonni ennek a kiállásnak a következményeit. C£* * /ftfifci j£& imponáló megnyilatkozása, a hogy a valóságból vezefcse le állásfoglalását, s ne i 11 ú Z i ó i b ó 1. Nemcsak arról van szó, hogy a magyar értelmiségnek gyenge volt az osztályalapja — a Horthykorszak művelődés-politikája nem adott sem a munkásosztály, sem a szegényparasztság számára lehetőséget, hogy fiait tömegesen küldje értelmiségi pályára —, nemSzovjetunió tudományos eredménycinek lenyűgöző hatása, s mindezek mellett a Nyugat egyre erősödő és sűrűsödő válságperiódusa! döntő szerepet játszottak. Most tehát az a helyzet, hogy a magyar értelmiség többsége kész a világos állásfoglalásra. Kimondja, hogy n szocializmus ügye mellett áll. Ez az állásfoglalás nagy lépés előre, arról, hogy bizonyos ••• plebejusi szemlélet a magyar sokat jelent, de a szpértelmlség legfiatalabb réte- cializmus építésében való al•••••iHriltliH a LD Vak Annus néni boldogsága Történt azonban ebben az időben egyéb is. A furcsa gazda ugyanis elkezdte Annuskát fokról fokra ós egyre rendszeresebben kéregetni, magyarán mondva koldulni küldeni. Délelőtt elvégezte a háztartási munkáját, délután pedig kéregetett. »Keresetét« petagjaként hamarosan kis cselédnek dig haza kellett adnia, s jaj volt neki, küldték a városba. Egy gazdálkodás- azaz jaj lett volna neki, ha másképp sal is foglalkozó, módos kereskedőhöz csinálja. A jámbor léleknek azonban került hbapásztorkodás után, már ez eszébe sem jutott, s mindaddig tarmint komolyabb nőcseléd, s itt érte tott ez az állapot, míg a részegség első tragédiája. Este, mint máskor, az hozta súlyos betegség nagyon is haistállóban foglalatoskodott, egy óvat- marosan nem végzett a gazdával. Eklan pillanatban, miközben fejéshezké- kor aztán gazdasszonya elbocsátotta, Vak Annus néni, egy öreg hajadon, leánynevén Micsik Anna, mind a két szemére vak, s éppen nem születése óta. Nincs azonban más szerkezeti kapcsolat előbb egyik, majd másik szemének elvesztése között, mint o szegénysége,' amely már kis serdülő lányka korától szolgálatra kényszerítette. Délvidéki, Ada környéki parasztlányka volt, és sokgyermekes család szélnek eresztette Micsik Annát, az pedig ettől fogva — mit tehetett mást — most már kenyérkereset és életforma szerint is koldulni kezdett. kZTálZi ^eTgTmt SIGRAI GÁBOR ' * Kálvin téri pártházbgn. gében csak közvetlenül a kotó részvételhez, valósulását — Párizst. Az ellenforradalom eseményei azonban, a sorbanállás, a nélkülözés, s egy újabb alkalom, véglegessé teszik a már amugyis régóta érlelődő szándékát; el innen Nyugatra, ahol úgy gondolja, csak nyúlni kell a lehetőségekért, s már kézben is van minden. A néző felajzottan várja, vajon szerelme, a színész is vele tart-e, ő is befolyása alá kerül az elsöprő áradatnak, De egy vérbeli pesti, talán egy kicsit vagány is, — a szó jobb értelmében —, a már útra készülő színészt a maga nyegle, de szívvel telt mondataiban ráébreszti a valóságra: csak ebben a hazában van boldog élet annak, aki itt született és itt élte le életét. Ha nehéz is és sokat kell küzdeni — de csak itt lehet megtalálni azt a szépséget, derűt és nagyszerű emlékeket, amellyel a világ egyetlen tája sem szolgálhat. Nem nagy frázisokban vagy ömlengésekben nyilvánul meg a filmben a magyar táj, a főváros szeretete. Finom, szinte elbújtatott képek a Balatonról, a legpestiesebb helyekről érzékelletik azt a megfoghatalan varázst, amelyet a külföldi nem tud magyarázni, csak érezni, így értjük meg a színész állásfoglalását, bármennyire is szerette szerelmesét. Őneki többet ér ez az ország, amelynek boldogulását, sikereit és minden szép percét köszönheti. A művészi finomság és egyszerűség ötvözete ez a film, s ez kétségtelenül legnagyobb érdeme. Révész György rendező munkáját éppen a fentiek teszik nagygyá. Mértéktartó és ízléses, ugyanakkor a drámai koncepció erejét és állandó fokozását a végső kirobbanásig szülődött, különben szeretett és szavára nagyon hallgató kedvenc "bocija* — kidöfte a szemét. A villámgyors véletlen hozta balsors fokozódott azzal, hogy gazdája még orvoshoz sem engedte, hanem házilag kuruzsolták, pepecselték hosszú hónapokon át. míg végre aztán csak -össze-vissza fonynyadt nagy piros heg maradt a szeme s Ezt csinálta aztán az egész Horthyrendszer alatt, de még azután is jó helyén. De úgy. hogy szegény Annus- ideig, egész 1953-ig, mégpedig azért, ka még csak a világosság egy szikrá- mert mint maga mesélte, sehogy sem ját sem látta meg többé vele. Viszont tudott a Vakok Intézetének neki sokparaszti természete és egyéb adottsá- szor felkínált állandó vendéglátására gai folytán szépen megmaradt még ráfanyalodni. Kint lakott inkább a Két nagy, kiégett piros folt a szeme helyén, de valahogyan így is a jókedéiy szülte állandó elégedettség, sőt vidámság az arcán. Pár nap alatt megtanult mindent, s nagyon megszerettük egymást. Amikor először dolgozott önállóan, azon az alapon, hogy az egyik kéz "fog*, a másik kéz »füx«, rámborult este boldogságában, s kezemet akarta csókolni, majd, mert ezt elhárítottam, alaposan összeesóko. lóztunk. De aztán is mindig, ha az utcán és valahoé találkoztunk, boldogan borult nyakamba, s kinevezett "tanítómesterének*. így mikor aztán hallottam nemrég, hogy Annus nónj azóta prémiumos munkásnő lett, siettem felkeresni őt előbb az üzemben, majd Lengyel utcai lakásán, hol aztán életének röviden ide fogott történetét sokféle, itt nem érinthető képpel és emlékkel fűszerezve szépen elmondta nekem. Este voltam nála legelőször, s bármennyire tudtam, hogy százszázalékos nemlátó. furcsa volt, amint kis vaksötét szobácskájában, mely egyben konyháié és kamrája is, mosás közben találtam. Csak az én tiszteletemre gyújtott egy kis petróleumlámpácskát, s annak fényénél vetegettem oda a papírra legszükségesebb feljegyzéseimet. sokáig ezután ennek a gazdájának szolgálatában, túl az első világháború ránknézve összeomlásos végén is, Jó ideig. m régi Somogyitelep legvégén egy kis lakászugban, s bizony gyötrelmes volt évtizedeken át., különösen zimankós és csúszós télidőben a botjával való befelé botorkálás. De a függetlenség szeretete még nagvobb volt nála, mint az ilyen élettől való iszonyodás. 1953-ban azonban nagy-nagy változás történt életében. Ez év novemberében szervezte meg a tanács Jáksú László kezén át a Fonalmentő Vállalatot, s ide erősen verbuválták akkor nemcsak az öregeket, elesetteket, és m Az 1918-as idők után aztán új fejezet kezdődött Micsik Anna életében. A család szétszóródott, s ő Szegedre került most mór szolgálni, mégpedig egy erősen iszákos, vasutas főtiszthez. Itt elég jól bántak vele, de mint meséli, mindig a gazdasszonyát védte a vakokat, hanem a csökkent látókat, s részeg fővel brutálisan viselkedő gaz- a valamilyen okból életükben halótödójával szemben, s ezért aztán az se- rést szenvedett mindenféle egésrsé. hogy sem szívlelhette. Így történt, ges munkaerőt is. A Vakok Intézetéhogy mikor aZ egyébként dolgát hű- hői ideiött néhónv társnő aztán valanwvn a veyso •<>TWU!>!>W9í ségesen és tisztességesen végző, most hogy rábeszélte Annus nénit, hogy egy pillanatra sem csorbítja. J már nagvlány Annuska megint védel- tegven kísérletet a Fonalmentővel. Kiválóan ért a hangulat • mére kelt asszonyának, olyan csatta- Fel is vették egy-kettőre, s ami eznós pofont kapott gazdája nekivadult utón történt ott, az már szemve* és hatalmas tenyeréből, hogv azon- élményem is. mert ebben az időben mód kifolvt nyomában a másik szeme egv télen áf én is a Fonalmontőben is. Saiátságos és szomorú véletlene a dolgoztam. Néhány vakot és csökkent sorsnak, de így történt. Erről a helv- látót velem taníttattak be dolgozni, ről azonban nem külték el Micsik Annát, hanem megváltozott módon és körülmények között dolgoztatták, mert törvénves kötelezettségük fennállt, hogy túl ne adhassanak rajta. megteremtéséhez, s ezt is egyszerű eszközökkel éri el. Hegyi Barnabás, annyi jó magyar film operatőrje most is remekel, ö is szem előtt tartotta az egész filmre jellemző egyszerűséget. Képei, melyek a főváros egy-egy részletét — a dunapart, Margitsziget, Hősök tere <r- is LU így került akkor kezem alá Annus néni. Jóindulatú és tanulékony volt Most valahogy tartózkodóbb volt velem szemben, mint kint az utcán. Inkább csak udvarias, mint szeretetteljes, s kétkedett azirányban, hogy ö, a szegény munkásasszony újságba Kerülhetne. De hát a közei ezer forintos havi kereset, 8 a nyáron kapott szép prémium, nagyon is igaz. Megerősítette ezt Jáksó igazgató elvtárs Is, ő azonban nemcsak az általa annyira kedvelt -Laci bácsi* jóságát emlegette, hanem Zsecz András művezetőiét is, akiről nekem is a legmelegebb emlékeim vannak náluk létem időszakából. A lénveg azonban az, hogy a "boldog* szó nem a riporteri fantázia szüleménye, hanem Micsik Anna néni mondta magát nemcsak elégedettnek, hanem boldognak is, főleg azért, mert 1933 óta komolv munkásnő lett. Tavaly pedig derék háziasszonya, a szintén teljesen vak Szöüőriné jóvoltából megkaphatta a kis lakást, s nem kell többé hajnalonként az országút fagyos földjeit verdesni, mikor befelé jön az üzembe, amelyet nagyon-nagyon szeret,.. Füssy László ^ okan idézik manapság Kádár elvtársnak azt a mondását; tudnunk kell igent, vagy nemet mondani. Tudnunk keli nekünk is, kommunistáknak; s a velünk haladóknak is. Egyértelműen, hátsó gondolatok nélkül. A bizalom légköréhez is szükséges, hogy az itt felmerülő kérdéseket tisztázzuk. A továbblépéshez n feladatok felmérése is szükséges. Meg kell mondanunk, hogy mi a tennivaló, csak akkor kérhetjük számon e tennivalók elvégzését azoktól, akik elvállalták: ezt teszem. A szocializmus építésében sok mindenre tekintettel kell lennünk. Számba kell venni azt is, hogy az értelmiség sok lelkiismeretes, szakmájában kiváló tagjára a két világháború között különböző idealista nézetek hatottak, melyektől megszabadulni nem könnyű dolog. Mindenkivel szemben, aki nem ellenség, akinek tevékenysége nem ártalmas, s aki nem követett el jóvátehetetlen árulást, nagv tapintattal és meg. értéssel kell lennünk. Ugvanakkor nem adhatjuk föl a szocializmus építésének azt a követelményét, hogy évről évre több, szakmailag kiváló, s politikai magatartásóban osztályhű, harcos kommunista, munkás-paraszt technikussal, tudományos kutatóval, nevelővel, egyetemi oktatóval erősítsük értelmiségünk sorait. Ez fontos feladatunk, s teljesítéséről nem jj mondhatunk le. A szocializImus melló álló minden értelmiségi dolgozónak fel kell mérnie, hogy ez mit jelent Éppen olyan következetes, megértő, gondos szakmai támogatást kérünk e fiatalok számára, mint amilyen gonLdossággal a párt ügyel e munkás-paraszt fiatalok po;: litikai fejlődésére. Sajnos, vannak esetek, mikor olyan értelmiségiektől, akiknek sokat adtunk, nem kapjuk meg ezt a segítséget. A szocializmus építésében való részvétel őszinteségének, elvlségének a munkás-paraszt fiatalokról való szakmai gondoskodás — a szakma elsajátításában, a tudományos kutatómunka feltételeinek biztosi;;tásában nyújtott bőkezű se••gítsóg — egvik legdöntőbb i: bizonyítéka. Többek között ez is szükséges ahhoz, hogy -a szocializmus melbtt állok* kijelentése ne maradjon puszta deklaráció, hanem a szocializmus építésében való részvétel első jelentős lépése. Szabolcsi Gábor