Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-29 / 24. szám

Szerda, 1958. Jannár 29. Nagy érdeklődés kö epeue keidődött meg a népszeű me«őgaidasagi elóadassc rozar Szegeden ' Közöltük, hogy a Szeged vá­rosi tanács mezőgazdasági osz­tálya valamint a mezőgazdasági termeltető vállalatok vezetői a banlupcsti Kertészeti Főiskola neves tanárait, szakelőadóit, előadások tartására hívlak meg. Az első előadásra szombaton délután 5 órakor Újszegeden a November 7 Művelődési Ott­honban került sor. Dr. Fekete Zollán, a budapesti Kertészeti Főiskola tanszékvezető tanára közel kétszáz főnyi hallgatóság előtt igen népszerű előadást tar­tott a kertészeti termelés szín­vonalának emelési lehetőségei­ről, a komposzttrágya készítésé­ről és a különböző műtrágya­féleségek felhasználásáról a ker­tészeti termelésben. Dr. Fekete Zoltán vasárnap délelőtt Mihályteleken tartott előadást ezúttal a szára/kerté­•réti termelés előtt álló problé­mákról, délután pedig a hnty­tyastrlepi és környékbeli ter­melőkkel tanácskozott a gyü­mölcstermelés, gyümölesfakezo­lés, nevelés legkorszerűbb mód­werriről. Az előadásokon a 'Ma­gyar Mezőgazdasági' Terméke­ket Értékesítő Külkereskedelmi Vállalat szakelőadója, Kazai Gyula is jelen volt, alti az ex­porttermelés követelményeiről, lehetőségeiről tanácskozott a termelőkkel. Mint tekintélyes mezőgazdasági szakember ren­geteg hasznos tanáccsal szolgált U szegcdi termelők részére. Kü­tonösen az üveg alatti palánta neveléséről, valamint a langyos 'ágy készítéséről modott el sok hasznosat. Tapasztalatait már a kővetkező tavaszon jól haszno­síthatják a mihályteleki, haty­tyastrlrpi gazdák. A Szegeden •artéftkodó budapesti mezőgaz­dasági szakemberek a MTNO­SZER Vállalat képviselőivél együtt hétfőn Domaszékre láto­gattak el, ahol a szőlő- és gyü­mölcstermelés üj feladatairól tárgyaltak a szép számmal ösz­ízosereglett domaszéki szövet­kezeti tagokkal, dolgozó parasz­tokkal. Tejtermék szaküzletet kérünk — Több nyilvános telefonállomást — Virágos Szegedet! — Miért nincs panaszkönyv a do: ozsmai hentesüzletben? — löbb emberséget várunk az autóbusz­kalauzoktól — Kéretem egy orvoshoz »Örömmel olvastam a -Dél­inagyarországban", hogy új szaküzletekkel gazdagodik vá­rosunk. Ez igen hasznos do­log, és mi asszonyok különösen örülünk a kéziinunkaszaküzlet­nek. De szeretném elmondani kérésünket, ha még nem késő — és helyesnek találják —, ve­gye a kereskedelmi osztály ter­vébe. Tejtermékek közül sajtot, vajat, esetleg tejfölt a fűszerüz­letekben is árusítanak. De — az újságok által beharangozott — tehéntúrót sehol, vagy nagy­ritkán a MEZOEK boltjaiban vásárolhatunk. A MEZOEK holtjaiban vásárolni gusztus dolga. En, őszintén szólva, nem szívesen vásárolom meg ezek­ben az üzletekben, mert képte­lenek megfelelően kezelni az árut. Városunkban csak kora reggel vásárolhatunk tejet az üzletekben, 10 órakor — de gyakran még korábban — már nincs tej. Tehát most követke­zik a kérés; nyissanak Szege­den egy kizárólag tej- és tej­termékeket árusító szaküzletet. Lévainé­Miért nincs Rókuson nyilvá­nos telefonállomás? — ezt kér­dezzük mi rókusiak. Ha sürgő­sen telefonálnunk kell orvosért, mentőért az itteni üzemeket zaklatjuk, s mondjuk, meg őszintén, sokszor jogos — a te­lefonálgatások miatt — móltat­lnnkodásuk. Es az is furcsa dolog, hogy egy elég forgalmas pályaudvar körül ne legyen nyilvános telefon. A vasutasok sem veszik szívesen, ha az utazók telefonálással zavarják munkájukat. Kérjük az illeté­keseket, amennyiben erre mód és lehetőség van; valahol az állomás közelében állítsanak fel nyilvános telefonállomást. L. Gy. "A "Szép Szegedért"-mozga­lomtuik sok híve van váro­sunkban, én is ezek közé tar­tozom. Szeretném elmondani véleményem, hogyan csinosít­hatnánk, szépíthetnénk városun­kat. Itt van például a Nagy­körút. Milyen szép lenne, ha mindkét oldalát a házak lakói, a házigazdák parkosítanák. S ugyanebben az utcában, de va­lamennyi szegedi utcában a házak erkélyeit, ablakait is vi­rágosítani kellene. Egy-két cse­rép muskátli, petúnia, begorúa — olcsó és igen mutatós — az ablakba, erkélyre! Ez nemcsak szép, hanem igen egészséges is lenne, kevés munkával, virágos várossá varázsolhatnánk Sze­gedet. Harsányi Mária* »A kiskundorozsmai hentesüz­letben húst vásároltam. Véle­ményem szerint az üzletvczető­nő kevesebb pénzt adott vissza. Ezt mindjárt szóvá tettem. Saj­nos eredménytelenül, mert mindketten állítottuk a magunk vélt igazát. Ekkor gondoltam egyet és a panaszkönyvet kér­tem. Az üzletvezetőnő kijelen­tette: nincs. Szeretném meg­kérdezni az üzlet felettes szer­veit, miért nem tartanak a do­rozsmai hentesárudéban — ugyanúgy, mint valamennyi üz­letben — panaszkönyvet? Kádár Jánosné" * •A múlt hét egyik napján a 12 óra 30 perckor Tápé felé in­duló busz korábban érkezett az állomásra. A S'árakozó utasok gyorsan megrohanták és be­szálltak. Az indulás előtt né­hány perccel a busz mindkét ajtaját lezárták. Az indulás előtt egy pelőjiteiepi asszony akart beszállni kisgyerekkel. A busz ajtaját azonban a vezető­je nem nyitotta ki. Az utasok is kérték, hogy engedjék be a kocsiba a gyerekes asszonyt, de a menetirányltó hajlíthatat­lan maradt. As autóbusz elin­dult, a gyermekes anya nélkül. Vajon igy cselekedett volna a vezető, ha a felesége akart vol­na felszállni? Ugyancsak ezen a napon a 16 óra 30 pepikor induló busz­ra fl Szegedi Cipőgyárnál egy idős asszony és egy /irfi gyer­mekkel várakozott. Amikor az autó a megállóhoz érkezett, anélkül, hogy megállt volna, tovább hajtott. Miért? Ha sok volt az utas, legalább a gyer­mehes apát vették volna fel. Ha még ezt sem, legalább a busz megállt volna és a vezető, vagy a kalauz közölte volna, hogy sok az utas. E példákon okulva több emberséget vá­runk az Autóközlekedési Válla­lat alkalmazottaitól. — fm —« * »Hn késve is, de szeretném megkérdezni, hogy szabad-e el­temetni úgy halottat, hogy az orvos meg sem vizsgálja. Sajnos ez a mi családunknál történt meg. Édesanyám, Jenei Ferenc­né, Ásotthalom, VII. kerület 966 szám alatti lakos volt. Semmi baja sem volt, s január 8-án reggel hirtelen meghalt. Többször jártunk a faluba or­vosért, de az nem volt hajlan­dó kijönni, megvizsgálni a ha­lottat. Temetés előtt mi vittük hozzá halott édesanyámat, ő csak ránézett, és azt mondta; temethetik. Igy azt sem tudjuk, milyen betegségben balt meg édesanyánk. Lelkiismeretesebb munkát várunk az orvosoktól. Jenei Kálmán Oskola utca 14*. a 11 i SAKK i a i a A hollandiai Beverwijk­ben, csakúgy, mint Has­tingsban évről évre nagysza­bású sakkversenyeket ren­deznek több csoportban A tízes létszámú csoportok egyik mestercsoportjában Sándor Béla mesterünk szép győzelmet aratott, ll/2 pont­tal első lett az erős nemzet­közi mezőnyben, megelőzve van Geet belga mestert és Kosztics, valamint Sámisch nagymestereket. A második mestercsoportban a jugo­szláv Fuderer győzött 6','j ponttal a német Rellstab és az izraeli Czerniak előtt. A főversenyen holtver­senyben a két holland, Euwe és Donner végeztek 5Va pont­tal, harmadik-ötödik ugyan­csak holtversenyben Stahl­berg, Matanovics és Bouw­meester 5 ponttal. Utánuk következnek: O Kelly 4%, Milics, Pilnik és Scheltinga 4 és Pirc 2'/;, ponttal. A női versenyen a jugo­szláv Lazarevics győzött az olasz Benőni és a francia Si­lans előtt A magyarok kö­zül Lángos a negyedik, Sin­ka a hetedik helyen végzett. * Az Egyesült Államok baj­nokságát óriási meglepetésre a 14 éves R. Fischer nyerte. A fiatal középiskolás diák 15 játszmából 10 és fél pon­tot ért el, s egy játszmát sem vesztett. Reshevski nem­zetközi nagymester a máso­dik helyre szorult 9 és fél pontjával. Fischer tavaly­előtt egy erős mesterverse­nyen vett részt, ahol nem ért el ugyan sikert, de meg­nyerte a legszebb játszmára kitűzött díjat Byrne, az ame­rikai olimpiai csapat tagja elleni győzelmével. Mivel a mostani verseny egyúttal vi­lágbajnoki zónaversenynek ls számított, a sakkvilág ér­deklődéssel várja a fiatal bajnok szereplését az au­gusztusban kezdődő világ­bajnoki zónaközi döntőn. * A Megyei Sakkszövetség vasárnap rendezte meg a megyei villámcsapat-bajnok­ságot a nemrég elhúnyt Rendes Albert emlékére. Több, mint 60 sakkozó vett részt a 13 csapat versenyén, többen jöttek be Szentesről és Hódmezővásárhelyről ls. A versenyt nagy fölénnyel a Szegedi Vasutas I. csapata (Szöllősi, Dózsa, Tarnai, Hollósy) nyerte 44 ponttal, második lett a SZAK L (Kasza, Tóbiás, Juhász, Abo­nyi) 3472. harmadik a Szen­tesi Spartacus (Gallasz, Vá­gó, Kóhler, Gyarmati) 27 ponttal. Utánuk következ­tek: Gőzfűrész 267j, Szegedi Vasutas II. 267a, Szentesi Vasutas 2572, Szegedi Spar­tacus 247a. Kiskundorozsma 227a, Hódmezővásárhelyi MAV 2272, SZAK II. 17, Teherfuvar 157j, SZEAC 137a és SZAK III. .12 pont­tal. A három legjobb egyéni eredmény: Tarnai 12 pont (100%), Dózsa 11 pont (ugyancsak 100%) és Hol­lósy 107a Pont 5 Wm fS Jfc k 'V ' "' * ff 18 i ü ti/Á % H Ifj m • H. m k « 4 ím Y v3 Világos: Kh2, Vf2, Bg8, Fe5, gyalogok: f4, g2, h3, (7). Sötét: Kh6, Vd3, Fe7, Hh7, gyalogok: b3, 11. g6, h4, (8). Fenti állásban világos in­dult és nyert. 11 ég mielőtt bekopogtatnának, tana' J M kodnak "az ügyvédi fogadószoba aj­taja előtt. A 40—50 év körüli nagykucs­más, bőrbekecses férfi suttogó/a fogja a szót, ahogy közel hajol az asszony fülé­léhez. Emez az ujjaival úgy igazít a fej­kendőjén, mintha jobban akarna hallani minden szót, amit az embere mond. A tanakodásból nem hallant semmit, csak az utolsó, az erősebb szavakat: — Akkor hát gyerünk be! — mondja a férfi, s bekopogtat az ajtón, ö megy előre, az asszony utána. — Adjon isten, doktor úri — köszön rá a kucsmáis az ügyvédre, aki nyájas mosollyal fogadja az érkezőket. Rögtön széket tol alájuk, de csak az ember ül le. az asszony állva marad a háta mö­Oölt. — Ugy kommendálta az ügyvéd urat u sógor, mi nem jártunk még törvény­ben, nem volt dolgunk vele — rukkol elő a mondókával Göbölyög Márton, mert elöljáróban azt is megmondta, hogy kicsoda is ő tulajdonképpen. Az ügyvéd­nek láthatóan jólesik annak a bizonyos sógornak az emlékezése. — A sógor? Hát hogyne emlékeznék rá. Ugy bízott az bennem, hogy az isten­ben sem különben, merthogy a konkré­tum úgy előkerült, hogy a sógor is el­álmélkodott rajta, hát még a bírák. Ugy ém, kérem, jól járt a sógor velem. No, de mi is a maguk üqye, lássuk csak! — csapott rájuk a hirtelen szóáradattal, s a ceruzával máris vastagon beírta üo*i­fele nevét blankettába. Göbölyög fülét valósággal megütötte az a szó, hogy: konkrétum. — Nofcne! — jegyezte meg magában a furcsa szót, s akár verebet is lehetett volna vele fogatni. Hát ami­kor tisztán kiolvasta a nagybetűvel irt nevét, ahogv oldalt ülve belenislantott az írásba. Ettől kezdve még nagyobb bizo­dalommal fordult az ügyvéd felé. — Hdt doktor úr, nagy az én bajom. Mustforrás után a fináncok rátaláltak a borra, amit egy kicsit.,. hogy is mond­jam .,. menjavl'ottam, no ... aztán úgy ad*am tovább. Nem volt az sok, alig egy hektó, ette volna meg a fene a tövit — mondja Göbölyög. Az ügyvéd szinte minden szavát jegy­zi. majd aztán 6 kérdez egyre-másra: Hogy is volt? Ki látta? Hogv látta? Ki­nek adta? Mennyiért adta? Hogy áll az R adóval? Mennyi szőleje van? Mit ér a tanyája? Hány jószág áll az istállóban? Vagyis mindenre kíváncsi, ami pro és kontra lehet a borhamisítási ügy kap­csán. Mikor már mindent tud, Göbölyög a hirtelen beállt csendben megreszkíroz­za a legfőbb kérdést, amiről eddig még nem volt szó, de nagyon nyomta a szí­vét: — Osztán mennyit kóstál a doktor úr fáradsága, amért tisztába tesz a törvény előtt? Az ügyvéd nem vá- . laszol rögtön, úgy tesz, mintha magában számolna, közben erősen szemügyre ve­szi ügyfeleit. Az asz­szony, aki eddig egy mukkot sem szólva meg se moccant, za­varában megint a fejkendőjét igazgatja. Az embere is bütykös, kirepedezett ujjait nézegeti, majd hirtelen felemeli a fejét, mikor az ügyvéd megszólal: — ötszáz forint lesz a maga ügye. Göbölyög Márton. Rendben van? — Rendben, rendben doktor úr... — érzik fel Göbölyö„ csillogó szemekkel, közben érezte, hogy az asszony a háta­mögött állva, egyre bökdösi kezével a hátát. Sürgetésnek is lehet venni a bök­dösést. de annak is: gyerünk már... majd odakinn megmondom, hogy miért. Göbölyög értett a kezek sürgetéséből, s igy szólt az ügyvédhez: — Majd visszajövünk még, doktor úr. A gyereket egyedül hagytuk kint a pia­con a portékával. A piac után majd ide állunk a kocsival — szabadkozik az ügy­védtől Göbölyög, de azzal már fel is áll. Kifelé az asszony megy elsőnek, mert 6 volt közelebb az ajtóhoz. Mikor már a lépcsőn jártak, akkor jött meg az asszony hangja. Mintha felvágták volna a nyelvét, úgy lekapta emberét ügyvédestől együtt. — Már azt hittem, rááll kend a sza­vára. Micsoda fiskális az ilyen, aki csak ötszáz forintot kér ekkora nagy dolo­gért? Még az úri pénzt sem emlR"tte, pedig anélkül szóba sem ereszkednek vele a törvényben. Jól mondta ezt sze­kút i krétám gény anyám is, míg élt. Gyűjjék csak kend, tudok én egy másikat, aki a koma­asszony jégverését is jól kifundálta a biztosítónál. Perelt, jártatta a száját az asszony, mig csak el nem érték a másikat, a ko­masszony ügyvédjét. Mikor viszont lefelé jöttek egy magasságos bérház egyik eme­letéről, csak úgy ragyogott a fejkendős arc, s bizony nem is állta szó nélkül, merthogy ennél a fiskálisnál nem Göbö­lyög Márton, hanem ő beszélt: az asszony. — Nem baj, ap­juk. Eladjuk a két üszőt, meg ott van­nak a félhízók is, majd csak összeka­parjuk az ügyvéd úr járandóságát. Mert ez az igazi fiskális, láthatta kend a kiállásáról. Az asztalán is micsoda sok irat ja volt, látta kend? Az ember nem szólt semmit, csak bak­tatott az asszony mellett, míg visszaér­tek a piacra. Hazafelé a kocsin is az asszony beszélt, ő csak hümmögött. Hagy­ta, hadd beszéljen, úgy vélte: talán neki lesz igazsága. Hazáig azonban egyre azt hajtogatta magában, hogy peres ügyek­b'en két szemben álló ügyvéd olyan, mint az összecsukódó olló éle. Egymást látszanak elvágni, holott csak abba nyisszantanak bele, aki, vagy ami közé­jük kerül. Már jól benne járt az idő a következő esztendő mustforrásában is, mikor az ötszáz forintos ügyvéd egv helyszíni tár­gyaláson volt kinn a tanyavilágban. — Valami egy csavarintos ügy lehet az ilven — gondolta a »tárgyalóterem.* hallgatósága, — ha már idekint kell ne­kik tárgyalni. A »csavarintos ügy"-et végül is az öt­száz forintos nyerte meg. illetve ügyiele, aki, miután befejeződött a tárqvalás, meginvitálta fiskálisát és a többi hiva­talos embert is egv vohár borra, meg jó szóra. De ahogy az már ilyenkor len­ni szokott, a meghívásból valóságos ta­nyázás lett, mert a letárgyalt ügyben érdekeltek ragaszkodtak hozzá. hnny mindegyiküknél koccintsanak a törvényes emberek. Már vagy a harmadik tanyá­ban jártak, mikor az ügyvédnek feltűnt egyik asztalszomszédja kutyahű mellé­sompolygása. Nem emlékezett rá, hogy olyan tanyában is koccintottak volna, ahol ö volt a gazda, mégis akárhogy fordult, mindig a közelében sündörgött. Végül is kifakadt az ügyvéd: — Kend nagyon őriz engem, pedig nem szökök én meg innen. — Hát nem ismer meg, doktor úr? Göbölyög Márton a tisztes nevem! — nyújtja parolára a kezét a hűséges aszr talszomszéd, s az ügyvédnek ekkor de­reng fel a tavalyi eset, — Aha!'Hát akkor nem jö**ek kentek vissza, pedig vártam ... — Nem hát, az ístenfóját. a kelekótya asszony amoda v*1 . - nak át Göbölyög az asztal másik egy szemüvegesre, a komaasszony tfráoita ügyvédre. Az is szintén kint tárgyalt a helyszínen a »csavarintos ügy"-ben, de elvesztette ügyfele pőrét. — Aha! No és. hogy áll a maga szé­nája már? — kérdi suttogóra fogott hangon az ötszázforintos ügyvéd. — Hát, doktor úr, az a kongrétum, hogy nyolc hónapot kaptam, meg aztán ráment a költségekre a két üsző a fél­hízókkal együtt. — Hát ez testvérek közt is jócskán kimarkolt a bukszájából, Göbölyög gaz­da! — számol fejben az ügyvéd, úgy téve, mintha maga is sajnálná, vagy so­kallná a perköltséget. — Jócskán biz' az. doktor úr. — De legalább mégis elintéződött.., — El a ménküves istennyila' Hátra van még a nyolc hónán leülése, csak ha­ladékot adtak rá. Azt kéne most kitolni még egy kicsit, ha a doktor úr el­vállalná ... — Nem én. Ugy vélem, amott bőg már a két üsző, s a félhizók is oda ko­cogtak schtálkrm, hát csak forduljon eztán is oda .. — böfe most az ügyvéd az asztal végén ülő szemüveges kolle­gája felé. Göböluöa Márton azonban nem ment odr nem ment ő már senki­hez, hanem szépen kisomfordált az ajtón, amikor senki se látta. T/iT)T FERENC .

Next

/
Oldalképek
Tartalom