Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-17 / 270. szám

4 'tt MaÉM|kjS TWWIwP) IWT| UfTVUlUVl 9 6 . tündöklő májusi égA bolt hirtelen elborult. Mintha egy kapkodó, szeles diák kiöntötte volna a tintát, s az első megszeppent ijedség után, elragadtatva saját ügyetlenségétől, most mór érdeklődéssel, kedvtelve kenné szét a tiszta lapra buggyant, akaratlan pacnlt. Tintakék lett az ég. Gyors, váratlan szélroham jött. Szemtelen könnyedséggel, tréfálkozva fútt erre-arra. A nők szoknyájukat kapkodták, a férfiak kalapjukat, kabátból kirántott nyakkendők lobogtak, s a kirakatok árnyékoló ponyvái eszelősen csattogni kezdtek. Megbolydult az utca. Rohanások, kiáltozások torlódtak össze, s a magasban rózsaszín selyempapír libegett elszabadultam Aztán zuhogott. Bolond zápor öntötte nyakon a házakat, a fákat, az embereket. A eslnytevés elő! többen berohantak a legközelebbi kapualjba. Abba Is, amely fölött a MÁV Igazgatóság épülete feszült, tekintélyes szigorral emelve homlokzatát a kamasz zápor elébe. De a szigor sem használt. Szakadt az eső, mint patakzó jókedv, elmosva minden tekintélyt és szigort. A város megadta magát, s összehúzott nyakkal, lucskosan, kicsorduló ereszekkel köpködött, fröcskölt a váratlan tréfa zuhatagában. A MÁV Igazgatóság kapuja alá három ember menekült. Két férfi és egy nő. Még lihegtek az előbbi futástól. Csapzottan, ziláltan, kissé zavartan álltak. Az arcukon legördülő kövér esőcseppek, a tréfa, a jókedv e csillogó kristályai ellensúlyozták zavarukat. Ez a kis röstellkedő félszegség abból fakadt, hogy így, lihegve, ruhájukat, hajukat, méltóságukat, tekintélyüket megtépázva kellett találkozniok. Igaz, hogy rövid: egy zápornyi Időre csak. Lihegtek és hallgattak. A nő, csíkos blúzban, szorosan a csukott kapu rácsos üvegéhez tapadt. Szemlátomást bosszankodva nézett ki a zuhogó esőbe. A többieknek háttal, tudomást sem véve róluk, mozdulatlanul. De ebben a mozdulatlanságban valami tehetetlen düh, toporzékolás feszengett. Talán a megázott dauer miatt, talán mert elkésik a találkáról. A kapu másik oldalán, a falnak dőlve magas, jól öltözött, középkorú férfi fújtatott. Az Iménti futás izgalma emelgette tekintélyes pocakját, s menekülése komikumát idézte. Meglazította kőrisbogár-türkiz nyakkendőjét, és hatalmas piros zsebikendővel törölgette nedves, vörösen pufók arcát. Különösen az áll alatt, ahol tokája gyűrődései a szivárgó patakocskákat gyűjtötték össze. Hóna alatt aktatáskát szorongatott. Kezében csomó retek piroslott, mulatságos^ csokor, mintha szórakozottságból virág helyett vásárolta volna. Az egész ember nagy, gőzölgő pirosság. — Ez elkapott! — dohogta magában, de némi bandzsító mentegetőzéssel a sovány fiatalembernek, aki vele szemben támaszkodott a falhoz, és nagy érdeklődéssel, ugyanakkor tisztelettudó némasággal figyelte a roppant személyiséget. A sovány fiatalember megértően, kissé mereven vigyorgott, de nem szólt egy szót sem. Mit is lehetne szólni ilyen alkalmi, vakvéletlen találkozáskor? A kínos zavar továbbra is ott lebegett a zápor űzte kis csoport körében. Néhány percnyi szünet után a fintnlember mégis megkockáztatott egy merész észrevételt: — Jócskán esik. — Zuhog! Ügy csapott fel a szó, olyan szenvedélyességgel, mint a gőz. Mint mikor izzó vasra vizet zúdítanak. — Hét ez, kérem, az atomrobbantások eredménye — tSL CSILLIK LÁSZLÓ: zöleó férfiú, mint aki 161 tájékozott politikai és meteorológiai körökBolond májusi zápor ben. Mintha atom nélkül nem U lehet- volt> a portást szórane eső májusban. koztassa énekével. De mintLapos, tapogatózó és kité- ha nem a kapun át érkezett rő pillantások. Csak semmi volna, hanem az udvar felől, politika! Volt belőle elég zu- Fakó haját összeborzolta a háncs I szél, arcában esőcseppek Megint csend lett. csillogtak. Mintha behozta jára... S ekkor egészen váratla- volna a záport, mintha a ter- \ zebrablúzos hölgy félolnul, miként az előbb érke- mészét e váratlan csínyének dalasan, leplezetlen megvemegrázó. 180 fokcs fordulatot. És micsoda tapintatlanság ez? Mint mikor szánalomból megsimogatlogikával, kifejezésre juttat- juk a beteg állatot, s ez viva, hogy kitűnő érzéke van szonzásul uiíunkba harap. a valósághoz. S egy hajmeresztő esuszamlással máris folytatta: — Kossuth Lajos kalapEz a hála! Ezért hát cinkosán összemosolygott a kövérrel. — Szép nóta volt —hangzott a mélyhangú elismerés a lépcsőről. — Ez tetszik a lányoknak is, igaz-e? Enyhe vérhullám öntötte zett zápor, bentről, az üve- részese volna, mintha a tin- téssel nézett rá, a kövér férfi, el Lőrinc arcát. Ügy látszik, — takék felhők közül jött vol- akjt -elkapott* fölényes jó- elevenjére tapintottak. Fél na valahonnan a háztetőkön indulattal, a sovány fiatal- szemmel a zebrablúzos hölgyfi C™ jtL gl - ^ —J.A. 4.4 - -. - . ,, r »- nnt* ges csapóajtón túlról vidám nótaszó hangzott ki. — Csütör-tökőn es-te... E

lszabadultan, gátlástalanul szárnyalt a nóta, visszhangzott a belső folyosókon. Valaki sajátságosan átmeneti, kamaszos hangon énekelt, mit sem törődve azzal, hogy ez nem való ilyen komoly épületben — nappal, szombaton, déli egy órakor. Aztán nagy sebbel-lobbal kinyílt a csapóajtó, s különös alak jelent meg a lépcső tetején. A szótlan társaság odafordult. Még a zebrablúzos hölgy is, hogy aztán megvetéssel helyezkedjen vissza mozdulatlan toporzékolás magányába. ember pedig elgondolkozó részvéttel. S Lőrinc tétovázni kezdett, zavarta ez a hármas Irányú érdeklődés, nem tudott hirtelen rendet teremteni, nem találta az összefüggést. Elát. Szeméből sugárzott a jókedv, s a bizalom. Lőrinc a természet gyermeke volt, semmiféle társadalmi fegyelem nem kötötte magatartásában, leplezetlen nyíltsággal nézett a világba. — Énekelj hát valami szé- akadt, pet — hangzott a mély, meg- kainniára — férfiasodott hang a lépcső ... apja tetejéről. És Lőrincnek nem kellett kétszer mondani. Nyomban rázendített. — Kossuth Lajos azt üzente... Ismételte — kalapjára ... elé O Kicsit magasan kezdte, s ezért néhol egy oktávval méklét szája elé kapta, ádámcsutkája le s föl futkosott, szeme tétován ugrált ide-oda. Aztán megállapodott a fiatalemberen. — Izé ... izé ... Nem szaSzakadozott, csatakos torIgSS gyelmVzetlenüT'rángatnT valaki a vonót egy repedt helyebbre kellett ugrania. Ez bad ... öö... szomorúnak lenazonban egy csöppet sem za- ni — mondta, majd ismét a varta. Így csúszkált végig az kapu, az esó felé fordult. Ekelső versszakon, mintha fe- kor már eszébe jutott: szárak lebegtek. Seszínű trikóból nőtt ki a csupasz, vékony nyak, amelyen felfelé szélesedő, háromszögletű fej nyugodott, illetőleg roppant mozgékonyan ingott erre-arra, mintha bármely pillanatban kész volna szögletesen gedűn. — Esik eső karlkára ... Itt hirtelen megállt, az éneklés közben megkomolyodó arca hirtelen felderült. Izé ... öő ... épp most is Valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája... A fiatalembert kínosan re sandított. — Hány éves vagy te, Lőrinc? — érdeklődött tovább a pléhzubbonyos néni. — Huszonegy — felelte Lőrinc csak úgy háttal. — Akkor már ideje, hogy megnősülj. Mikor nősülsz? Lőrinc égő zavarban kapkodott. — A... a... nő... ne... Aztán gyorsan kipattant belőle: — Az nem érdekel. — Az nem érdekes? — értette félre a vasutas néni. — Az lesz még csak az érdekes! — A lányok ... izé ... nem érdekesek. Jön egy kis eső, oszt megázik a dauerjuk. Oszt oda a tartós hullám. Hökkent elképedés. Nevetés. A zebrablúzos hölgy pulykavörös lett, s megbotránérintette Lőrinc megjegyzé- kozo Pillantást löveUt Lőse. Nagyon furcsán hatott, rincre. O azonban az esőt fiéppen, mert az ember nem gJ'elte. Megközelíthetetlen várt volna Lőrinctől ilyen volt- Különös kelekótyasága komoly, csaknem szomorú esyfaita arisztokratikus elküelbukfencezni gazdájától. e,lk! _ kiáltotta csodálatos megállapítást, ilyen hirtelen!, lönülést kölcsönzött neki, bi Egyelőre azonban a nyakon maradt, vasutas tányérsapkával a csapzott hajzaton. A bal kéz a vállon átvetett zsákot fogta, a jobb a sapka •széléhez lendült, és szalutált. Köszöntötte a társaságot. A jelenség mögött tömzsi, pléhszínű egyenruhás, idősebb asszony adta a kíséretet. Minden bizonnyal a portás. — Jól van, Lőrinc, tudod, mi a tisztesség — mondta rendkívül mély férfihangon, ami azonban nem volt igazából meglepő, az egyenruha teljes mértékben hitelesítette. — Most már visszaadhatod a sapkámat. Lőrincnek pedig igen nagy örömet szerzett a vasutassapka. Ugrándozó szemében megelégedettség ragyogott. Azért visszaadta, mert tudta, mi a tisztesség. Aztán leszökdellt a lépcsőn, a rácsos kapuig szaladt, a hallgatag tár-t saság kellős közepébe. Egy'* kis atomrobbanás. A kapualjban szorongók megelevenedtek. — Esik még? — kérdezte Lőrinc olyan közvetlenséggel, mintha nagyon régi ismerősök körében forgolódna. Kinézett a kapu üvegén. A feje így profilból mégInkább háromszögletűnek látszott. Széles, egyenes koponya, keskeny, hegyes áll. Mintha nem is volna álla. Csúcsán tótágast álló háromszög, éppen ezért rendkívül bizonytalan súlyponttal. S most tűnt fel, hogy Lőrincnek két ádámcsutkája van. 5 Egy rendes, ami közönséges % f () $ 5 Y IflSZLÓ" embereknél is előfordul, sj egy másik a tarkó alatt, { amely a felső csigolyák va-* inmelyikének rendkívüli fej-t lettségéből adódott. Mintha" felnőtté akarna lenni, de csak erőszakkal tudja kinőni a gyermeki külsőt. A kérdésre nem kapott, de nem is várt választ. Fölényesen legyintett, mint aki nagyon biztos a dolgában, hogy másként nem is lehet, csak eshet. Megfordult, s a rászegeződő pillantásokba nézett. • Az előbb érkezhetett, mi-« előtt a többiek befutottak} ide, s bizonyára első dolga* OJlárky Tmrer MEGKÉSETT VALLOMAS Régi lángot, sógorasszony, Száj és kéz csak oltogasson! Tolvaj surrant dús nyaramba: Kapzsi ősz, mely durva, bamba.. Hol cicáznak, hol cikáznak, Hol robognak már az álmok? Rőt avarban térdig állok. „Csitri lányok csacska szála Szebb reménvek medrét vájja; Kipirultán, halavánvan Lázban égtünk valahányan, Versek gyöngye csillant szádon. Szóra bátor, tettre büszke. Tűz voltál s nem hamvak üszke,' Megtalálja zsák a foltját: Szájak szomját csókkal oltják. Nem kacsintott szemem szerte: Hű szerelmem vakká verte... Vallomásod, sógorasszony, (Mustja titkát érti ó bor?) Soha jobbkor, éppen jókor! KÉT KÉP Szerelem Két óriás ölelkezik ott a parton: Két jegenye; Rázza, egyre rázza őket az alkonyat hideg szele. De csak zúgnak búgnak halkan, szerelmesen és sötéten, Mert meglelték egymást ket ten az időben és a térben. 11. zonyos területen kívüliséget, rangot, mint a királyok udvari bolondjának. Erre a hölgy is összenézett sorstársaival, s tehetetlen, kényszeredett mosollyal kért segítséget a nyilvánvaló szemtelenkedés ellen. Meg is kapta jegy elnéző gesztusban, amibe azért egy kis kajánság is vegyült. Az a bizonyos férfikajánság, ami a férfiak hallgatólagos szolidaritása ólján, a bajusz alatt lappang. — No, ezt jól megmondtad! — kacagott mélyről a X portás néni. Ügy hallatszott, mint a galambbúgás. A kövér úr észrevette, hogy Lőrinc zsákot tartó öklében pénzt szorongat. — Ezt is az éneklésedért kaptad? — kérdezte, mint aki tudja, hogy kell bánni az ilyen hőbörgős alakkal. — Ne ... nem — dadogta Lőrinc, mikor megértette, miről van szó. — Dolgoztam. A cukrásznak — s meglobogtatta az üres zsákot, munkája beszédes bizonyítékát. A kövér ezalatt zsebében kotorászott, s most egy ezüstös kétforintost nyújtott Lőrinc felé. — Nesze. Mert szépen énekeltél. Mint aki tüzet érint, mint akit kígyó mart meg, Lőrinc lángvörösen, roppant izgalomban hátrált, s heves, X lobogó taglejtésekkel tiltako• zott. 2 — öö ... izé ... hát Izé ... } Két ádámcsutkája között, |mint két pillér között pat2 tanó ív feszült, s nem enJ gedte feltörni a szavakat. • Széles tiltakozó mozdulataiJ val csaknem betöltötte az j egész kapualjat, forgolódott, X toporgott, indulat remegtette, hol az egyik, hol a másik emberre nézett, mintegy tanúként idézte őket, a becsülete forgott kockán. V

égre az ív elpattant a két ádámcsutka között, s gejzirként csaAlgyői nyár vég pott fel a szavak zuhatagja. — Csak tartsa meg! Csak tartsa meg! A kocsmában, 2 vagy a kártyán szórja el a Ne szaladjon már Juliska, szól a legény dűlőúton). | pénzét! S lányt a szerűn is kísérve: már karolja csordakútnál; 2 Felsodródott a lépcsőn, a Lángol a dél, tarlón sziken kis paraszti tücskök szólnak, | vasutas nénihez menekült, s S lám föléjük összesúgva vén akácok hajbókolnak, } kézzel-lábbal magyarázta; — Nem igaz? Ugye, a kocsmában, vagy a kártyán? Most már fölényben érezte magát néhány méternyire megalázójától, s hangjában némi bontakozó vidámság bujkált. — Csak tartsa meg! A kocsmában, vagy a kártyán... ott szórja el! A kövér, tekintélyes férfiú megfagyott mozdulattal tartotta ujjai között a pénzdarabot, s megütődve nézett fel a lépcső tetején álló különös fiúra. Lőrinc szinte izzott ezekben a pillanatokban, s egész széthulló alakja határozott, kemény formává olvadt össze. Feje Is, mintha megtalálta volna súlypontját, megnyugodott. Arca megdicsőülten égett, nagyon elégedetten, mint aki győztesként került ki valami roppant veszedelemből. — Sose szoktál pénzt elfogadni? — kérdezte a simogató galambbúgás. — Csak amiért megdolgozok — felelte Lőrinc komoly öntudattal. A kövér férfiú sértődötten felvonta szemöldökét, s egy biggyesztő vállrándítással zsebredugta pénzét. — Ez bolond! — mondta ki félhangosan ítéletét, mint aki most győződött csak meg erről, s amit ugye tapintatból nem közöl az ember az illetővel. — Félkegyelmű — mondta a zebrablúzos ugyanúgy. — Egészen az. Egész félkegyelmű — bizonygatta a kohónyi férfi, s megigazította kőrisbogár-türkiz nyakkendőjét. — Nem gondoia? — fordult a sovány fiatalember felé, aki láthatóan nem vett részt az ítélkezésben. A kérdezett nem felelt. Az esőbe nézett. A zuhogás alábbhagyott. S a félkegyelmű, mint aki nagyon is kegyelmes, mint aki megbocsát, ismét lejött a lépcsőről. Kinézett a kapun. A kövér férfiú zsebre vágta ugyan kudarcot vallott pénzét, de Lőrincet nem vágta zsebre. Egyik lábáról a másikra nehezedett, topogott dühödt zavarában, s a visszavágást kereste. Előrehajolt. — Fiam fortyogta méregbe mártva a szavakat, s jelentős súllyal tagolta —, fésülködj meg! így nem" Tetszel estére a lányoknak. Lőrinc a hajába túrt, sértődés nélkül, elgondolkozva simította a homlokára. — Izé... a szél. A szél kócol — mondta —. Majd elmegyek a borbélyhoz. Tudom én, mit kell csinálni... A bajszom azért maradhat. — Nincs is bajszod, Lőrinc — csapott rá a kövér, és erőszakosan nevetelt. — De van — erősítette Lőrinc, s bizonyságul ujjaival kaparászni kezdte az orra alatt bizonytalankodó pihéket. S mint aki lezárta a vitát, kinyitotta a kaput. — Már nem is esik! —• kiáltotta vígan, s kiugrott a szabadba. — Ejnye. Lőrinc, hát el sem búcsúzol? — repült utána a mélv galambhang. — Isten áldja! — villant vissza Lőrinc háromszögletű arca. A felbukkanó napfény tükröződött szeméből. \

többiek is kiléptek a napsütéstől ragyogó utcára. Az eget nézték. Teljesen kiderült, s minden oly tiszta volt a bolond májusi zápor hancúrozásátcl. — Micsoda eső! — kelletlenkedett a zebrablúzos hölgy. — Nem is zápor volt, hanem zivatar — állapította meg a kövér férfiú, amint egy eltévedt, utolsó kósza csepp húsos orrára esett. — Mindenesetre jó kis zuhanes volt — mondta a sovány fiatalember, s vidáman nézett az ugrándozó Lőrinc után. aki szétdobált tagokkal, hátán a lötyögő üres zsákkal éppen most tűnt el a fényes utcasarkon, mint a május garabonciása.