Délmagyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-17 / 270. szám

Vasárnap, 19S"J. november VI. _5. Havi 60 ezer forint forgalom — de a poharakat nem tudják elmosni — Kérek egy nagymákiit — Tessék parancsolni 1 — s aa előzékeny kiszolgáló már elém is teszi a finom na­rancsszörpöt Idáig rendben is volna a dolog, de kíváncsi ember lévén, megnézem: va­jon hogyan mossák el a po­haramat S amit ezután tapaszta­lunk, az szinte hihetetlen. Ez pedig 300 méterre van s elképzelhető, hogy például nagymosás idején mit jelent ez. Fe'merül a kérdés; Kinek kell a vizet bevezet­tetni? A bolt vezetője azt mondta: a tanácsnak, vagy a Vízműveknek. Ez a félre ve­A jobboldali revi%ioni%musról és a baloldali doktrinérségről Egy 8-10 literes fazékra sze- zető szálam az első telefon­relt csap szolgáltatja — igen beszélgetés után megdőlt, a vékony sugárban — a tiszti- tanácsnak — s ugyan úgy a táshoz szükséges vizet. Ilyen Vízművekne,. — semmi köze "kapacitás" mellett képte- a dolgokhoz. Az épület a lenség rendesen elmosni a poharakat Pedig a Szeged és Körzete Földművesszövetkezeteinek 9. sz. italboltja az egyik leg­jobb forgalmú üzlet. Egyet­földművesszövetkezet tulaj­donában van, s az 6 köteles­sége lenne a víz bevezetése. A fenti fórumokra való hi­vatkozás csak a felelősség el­hárítását jelenti, s nagyon len kiszolgálója 55—60 ezer furcsának találjuk a szövet forintos forgaanat bonyolít kezet álláspontját le havonta. Most képzeljük A munka annyiból állna, el, hogy ilyen »vízszolgálta- hogy kompresszorral kifu­tás" mellett és igen Jelentős vatnák az eldugult csöveket, igénybevétellel mennyi idő s máris megvolna a megfe­marad a tisztaság és köz- lelő vízellátás. S jellemző a egészség legelemibb követel- szövetkezet és az italbolt ve­ményének megtartására? zetőire, hogy bár Félegyházi _ „ elvtárs, a III. kerületi tanács bsmennyi. építési osztályának vezetője megadta a megoldást: a A poharak, korsók bizony Mélyfúró KTSZ olcsón elvé­sokszor szélükön viselik elő- gezné a munkát — a fülük ző használóik »névjegyét«, s a következő kénytelen ilyen pohárból inni - vagy nem iszik. S ez a lehetetlen állapot már lassan fél éve tart. Az italbolt közvetlen közelében még öt család és a Méntelep foglal helyet. Egyetlen lassan csorgó kis csaphoz kénytele nek járni mindannyian, s egy-egy veder fél óra alatt te­lik meg. Ez a csaD is nyílt, s előre félnek a közelgő tél­től, amikor majd nyilván be­fagy, s kénytelenek lesznek a Csordakútra járni, ha ele­gendő vízhez akarnak jutni. botját sem mozdítják, s to­vább uralkodnak a lehetet len állapotok. Egészségügyi és tisztasági szempontból egyaránt megengedhetetlen ez a helyzet. S az illetékes hatóságok intézkedése a leg­sürgősebben szükségessé vált. Ha a vizet ezután sem vezetik be, csak egy megoldás ma­rad: a legelemibb tisztasági szempontokat ls nélkülöző üzletet be kell zárni! (sigrai) Kétnapos kirándulás Budapestre Újabb budapesti ütat hirdet a TTIT november 23—24-én. A részvevők 23-án, szomba­ton reggel indulnak Szeged­ről a kényelmes Ikarusszal, Budapestre érkezve megte­kintik az újonnan megnyílt Nemzeti Galériát, a Szépmű­vészeti Múzeum kiállításait, az Operaházban Bartók: Cso­dálatos mandarin című ba­lettjét és Kenessey: Arany meg az asszony című operá­ját. A Jókai Színházban pe­dig a Tristan nagysikerű elő­adását nézik meg. Részvételi díj 250 forint, ez magában foglalja az úti­költséget, a szállodai költsé­geket (Béke Szálló), opera- és színházjegyeket, múzeumi be­lépőket. Jelentkezni a TTIT titkár­ságán lehet (Kárász utca 11., emelet) ahol részletes felvilá­gosítást ls adnak, Elsfi áram a niaderwarhtai szivaityútárolóműbfil Az NDK niederwarhtai szi­vattyútárolóüzemében nyolc nappal a kitűzött idő előtt helyezték üzembe az első áramagregátot, amely a csúcsidőben 20 000 kilowatt áramot szolgáltat. A szivaty­tyútároló mű felépítése, a drezdai kerület nehézipari építkezéseinek egyik fontos pontját képezte. A második ötéves tervben az üzemet 120 003 kilowattos teljesítmé­nyűre fejlesztik tovább. A szivattyútárolómű elve azon alapszik, hogy az éjszakai órákban szabaddá vált áram­mal felszivattyúzzák a vizet egy magasan fekvő medencé­be, amellyel azután a csúcs­időben turbinákat hajtanak, és az így keletkezett áram se­gít fedezni a szükségletet. Munhavpdelmi újítási hónap a Ken derfonógyárban A marxizmus SSTS^S gáért egy évszázada folyik a harc mind a külső, mind a belső ellenfe­lekkel. A belső ellenfelekkel folyta­tott harcot bonyolulttá teszi az, hogy marxista frazeológiába öltöztetik el­méletüket: Így a jobboldali revizio­nizmus és a baloldali doktrinérséa. E két áramlat látszólagos különbsé­gei ellenére is filozófiailag közös lé­nyegen: a materialista dialektikus módszer burkolt elvetésén alapszik. Biz azonban nem jelenti formai azo­nosságukat is. A jobboldali revizionizmus antidia­lektikus. forradalomellenes lényege nyilvánvalóbb, éppen a magántulaj­donnal való közvetlenebb kapcsolata alapján is. Ezért fogja fel például a szocializmusba való átmenetet, mint az osztályok megbékélésének ered­ményét, tehát nem mint forradal­mi folyamatot. Ezért tagadja a párt vezető szerepét. Ezért állítja szembe a proletárdiktatúrát "a demokráciá­val", miközben a burzsoá demokrá­ciát "abszolút", "tiszta" demokráciá­nak fogja föl stb. E szociális tartalom azonban a történelmi feltételeknek megfelelően különböző formában fe­jeződik ki. A változó — a történelmi feltételekhez alkalmazkodó — kérdés­feltevés mellett a jobboldali revizio­nizmus lényegi tulajdonsága állandó marad: 1. A marxizmust forradalmi tartalmától "megtisztítja", elfogadha­tóvá teszi a magántulajdonok részére is; 2. E forradalmitól megfosztott tar­talom marxista frazeológiában feje­ződik ki. Már ebben ls megmutatko­zik szofista módszeret lényegi tartal­mának ellentmondásaként formailag a marxizmus—leninizmus — a prole­tárérdekek — védelmezőjeként lép fel. (Jelenleg mint a sztálinizmus el­lenszere.) Az, hogy a Jobboldali revizionizmus és baloldali doktrinérség veszélye a munkásmozgalom jelenlegi körülmé­nyei között állandó, egyrészt szociális, másrészt Ismeretelméleti okokkal kapcsolatos; A proletariátus pártja A Szegedi Kenderfonó­gyórban november l-e után sem csökkent a dolgozók kezdeményező kedve: az üzemi szakszervezeti bizott­ság által november elején kezdeményezett munkásvé­delmi újítási hónap sikerét nap mint nap számos új ötlettel a dol­gozó osztályokból épül fel. Minden kom­munista pártban a proletariátus alap­vető tömegein kívül megtalálhatók az értelmiségiek, s a kistulajdonosok — kispolgárok — különböző rétegei is. Éppen ezen az ellentmondásos osz­tályalapon épül a jobboldali revizi­onizmus és baloldali doktrinérség. E mellett az újabb és újabb "újoncok", dolgozó rétegek beáramlása elkerülhe­tetlenné tesz a párton belül bizonyos átmeneti ingadozásokat. Elkerülhetet­len az, hogy e rétegek és csoportok — akik egyébként más-más érdeke­ket is képviselnek — átmenetileg vissza ne térjenek régi, elavult néze­teikhez, taktikájukhoz. Ezek ingado­zását erősítheti vagy gyöngítheti a párt helytelen vagy helyes vezetése, a politikai sikerek és átmeneti kudar­cok. Erősíthetik e szociális rétegek ingadozását bizonyos hagyományok. (Pl. a felszabadulás előtti "harmadik utas" koncepciók.) Emellett a párt­nak mindig akadnak hívei és tagjai, akik a marxizmusnak csak egyes ol­dalait, egyes jelszavait, követeléseit tették magukévá. Ennek mélyebb alapja az, hogy a társadalom, mind a kapitalista, mind a szocialista tár­sadalom, de a párt fejlődése is ellent­mondásos. Ezt az ellentmondásos fej­lődést át tudja fogni a marxizmus, a marxista dialektika. A tömegek azon­ban elsősorban az életből tanulnak és ezért az egyes személyek vagy egyes csoportok minduntalan eltúlozzák. segítik elő. A munkakörül- egyoldalú elméletté avatják a kapi­mények javítása, a munka | la'izmus vagy a szocializmus, va-- a biztonságossága érdekében • Part fejlődésének hol az egyik, hol a kibocsátott mintegy félezer!másUí vonását, "tanulságát- Ezt a felhívás olyan nagy vissz- Jobboldali revizionizmus és a balol­hangra talált, hogy öali doktrinérség is táplálja, hiszen e két áramlat is a társadalom vagv a az elmúlt tíz nap alatt húsz párt fejlődésének egyik vagy másik megvalósítható javaslatol oldalába kapaszkodik és ezt az egy­tettek a dolgozók a gépeknél, szállításnál, bá­larakásnál és egyéb helye­ken jelentkező balesetek el­hárítására. Ez több, mint amennyi újítást az előző hó­napokban összesen és átlago­san benyújtottak. Az egyik munkásvédelem­mel foglalkozó újítás meg­Moszkva fl'TTi \ közeljövő- oldja a kötélgyártó üzem hon megrendezésre kerülő ma­gyar—szovjet orvosnapok ren- ugyanis mjntegy ötszáz mé­dezősége az ünnepségekre szov- teres meghajtókötél működ­Szovjet orvoskiildöttség vesz rész! a magyar­szovjet orvosnapokon jet orvosküldöttséget hívott meg. Homutov, a Szovjetunió egészségügyi miniszterének he­lyettese és Ajrapetján profesz­szor, a leningrádi, Pavlovról el­nevezett fiziológiai intézet ignz­gatója utazik hazánkbai teti, amelynek alsó része gyakran okozott balesetet. Az újító javaslatára a félki­lométeres meghajtókötelet a talajszint alá süllyesztik, s így a munka biztonságossága.] jelentősen megjavul. j oldal óságot avat ta elméletié. Ennen az objektív frllődés ilyen eltorzítású­j hoz kapcsolódik a jobboldali revizio­nizmus és a baloldali doktrinérség ismeretelméleti gyökere. Itt szeretnék utalni arra, hogy nem pontos a dogmatlzmusnak a baloldali doktrinérséggel való azonosítása. Ugyanis a jobboldali revizionizmus is dogmatikus módszerekkel dolgozik. Mindkét áramlat dogmatikus módsze­rekkel palástolja megismerésének kor­látalt. Nem a valóságos tapasztalat­ból, vagy legalábbis nem a sokoldalú tapasztalatból (revizionizmus) indul­nak ki és megismerésük így feltárt eredményének korlátoltságát és té­vedéseit tantételekre való hivatkozás­sal egészítik ki. E mellett a tapasz­talatot csak példaként veszik, éspedig elméletük, vaev feltételezett igazsá­guk szempontjából előnyös oldalról. Ezen az alapon mindkét áramlat 1 ismeretelméleti módszereit tekintve — dogmatikus; szubjektivizmuson ala­puló antidialektikus elmélet. Kiinduló pontjuk alapján azonban különböz­nek; A baloldali doktrinérség^: vizmusa világosabb, amennyiben azokból az elméleti általánosítások­ból, törvényekből indul ki, amelyet a marxizmus klasszikusai felfedtek. Éppen ezért léphet fel, mint a marxizmus képviselője. Az elméleti általánosításokat, törvényeket azon­ban elszakítja azoktól a történelmi feltételektől, amelyek alapján létre­jöttek — abszolutizálja, mint olyano­kat, amelyek minden feltétel mellett érvényesek. A baloldali doktrinér a valóságban nem érti meg — legfel­jebb csak szavakban —, hogy a tör­vény mindig a különösben, az egyes­ből jut kifejezésre, attól el nem vá­lasztható. Ebből következik, hogy bármennyire helyesek és kötelezőek a szocializmus építésének általános követelményei és törvényei, mint: a munkásosztály vezetöszerepe, a pro­letárdiktatúra megvalósítása, a szo­cialista iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása stb.. ezek egyik — bár legfontosabb — oldalát adják a szo­cializmus építésének. A szocializ­mus építésének tekintetbe kell ven­nie a sajátos, az esetleges oldalakat is, amelyek a törvény megvalósulá­sának feltételeit, körülményeit je­lentik. Ebből következik, hogy a szo­cializmus építésének a szocializmus lényegi tulajdonságai és törvényei mellett tekintetbe kell vennie az eset­leges, a sajátos tulajdonságókat is, amelyek nem azonosak minden or­szágban. így pl. a munkásosztály ve­zetőszerepe más nemzeti és nemzet­közi feltételek mellett valósult meg Kínában, mint Magyarországon. Más volt a munkásosztály és a kispolgári rétegek számaránya, fejlettsége, kul­túrája, a nemzeti burzsoázia aránya és szerepe, mint nálunk. Ebből na­gyon fontos taktikai és egyéb különb­ségek is adódtak. Ebből következik, hogy a különös momentumok is sze­repet játszanak a párt konkrét poli­tikájának kialakításánál. A lényeg, hogy a szocializmus építése a mun­kásosztály és a párt vezetőszerepé­vel valósyl meg, azonos volt mindkét országban, de ennek megvalósulási körülményei — az osztályszövetség terjedelme, taktikája stb. — sajáto­sak, különbözők voltak. Vagyis a szo­cializmus építésének valósága, a párt gyakorlata magában kell hogy fog­lalja úgy az általánost, mint a sajá­tost; a párt gyakorlata éppen az ál­talános és különös egységén alapszik. Hazánk szocializmust építő gyakor­lata az általános célkitűzések helyes­sége mellett (ebből következtek az eredmények) nem alapult mindenkor sajátos helyzetünk, úgy a nemzeti, mint nemzetközi helyzetünk megfele­lő elemzésén. Ez hozott létre ellent­mondásokat a párt általános politikai célkitűzése és az ez alapján létrejövő pártgyakorlat, valamint a néptöme­gek mindennapi közvetlen érdekei között. Ez az ellentmondás végső fo­kon a tömegektől való elszakadást eredményezte. Másrészt a vezetők és tömegek közötti ellentmondás elfaju­lásához vezetett. Gyakorlatban bizo­nyosodott be az a lenini tanítás, hogy­ha "nem vezetik vissza az eszméket a tényekre, akkor ezek az eszmék jám­bor óhajok maradnak csupán cs sem­mi esélyük sem lesz arra. hogy a tö­megek elfogadják, következésképpen megvalósítsák azokat". Emellett, mi­vel a baloldali doktrinér mindig a marxizmus nevében, sőt látszólag an­nak igazi képviseletében tevékenyke­dett, az előbb jelzett ellentmondás ahhoz is vezetett, hogy a tömegek hite a szocializmusban, a szocialista eszmékben leromlott. Az idáig — te­hát a végső következményéig — el­jutott baloldali doktrinérség ezzel megmutatta igazi marxistaellenes, antidialektikus, szubjektivista lénye­gét — és a történelem iróniája vagy inkább dialektikája — következéskép­pen sa.iatmaga semmisül meg továb­bi létfeltételeinek alapját. Néhány or­szág, így mindenekelőtt hazánk a gyakorlatban mutatta meg a javítha­tatlan baloldali doktrinér vezetők sorsát, mely feltétlen elriasztó és tisz­tító példaként hathat a baloldali doktrlnérségre. A fobboldali revizionizmus ismeretelméleti lényegét tekintve szintén egyoldalú. antidialektikus, szubjektivista elv. Míg a baloldali doktrinér az általánost, a törvénvt szakítja ki a valóságos folyamatokból, és ezt abszolutizálja és így teszi egy­oldalúvá a megismerést, a revizionista a valóságból indul ki. de nem a va­lóság sokoldalú, hanem korlátozott cs közvetlen tapasztalatából, mert nem elemzi a valóság bonyolult gazdagsá­gát és mert elhanyagolja az általá­nost, a törvényt — megállapítása! szubjektivista módon elferdítik a va­lóságot. Ebből következik a revizio­nizmus Ismeretelméleti lényege, az, hogy a revizionizmus az általánost, a törvényszerűségeket és távlatokat szem elől tévesztő empirizmus. Ezért áldozza fel a revizionista politika a proletariátus alapvető céljait a kép­zelt vagy valódi pillanatnyi előny ti­kért, ezért áldozza fel végső fokon a munkásosztály érdekelt a magántulaj­don érdekében. Ha azonban csak ennyit mondanánk, legalábbis nem lennénk pontosak; Fontos az isme­retelméleti és szociális gyökerek egy­ségére utalni. Ismeretelméleti, tudo­mányos szempontból azt mondhat­juk, hogy a revizionisták azt a hibát követik el, hogy egyoldalúan kiraga­dott tényeket felületesen általánosí­tanak. Az ismeretelméleti okok azon­ban nem adnak választ arra, hogy miért olyan tényeket és miért azt az egyoldalú tapasztalatot általánosít­ják, amelyek a kapitalizmust segítik; Általában a marxista irodalomban nem mindig teszik fel ezt a kérdési, hanem a két áramlat közötti ismeret­elméleti, tudományos egyoldalúság és ezen alapuló politikai gyakorlat kö­vetkezményeinek azonossága miatt egybeesőnek veszik. Ezek azonossá­guk mellett van egy lényegi különb­ség, amely az osztályérdekekhez kap csolódik. A revizionizmus ismeretel­méleti egyoldalúságához, amelyben a történelmi fejlődés általános tenden­ciáit, törvényeit tagadja vagy eltor­zítja, kapcsolódik a burzsoázia osz­tályérdeke, de általában a tulajdon érdeke (a kispolgárság érdekel ls), amely ezt az egyoldalúságot rögzíti. Ebből következik, hogy az ismeretel­méleti egyoldalúságának feltárása nem vonja maga után kiküszöbölését, is. Vagyis végleges kiküszöbölése csak a burzsoázia, de általában a magán­tulajdon kiküszöbölésével lehetséges. Ezzel szemben a baloldali doktrinér­ség a párton belül a munkásosztály — osztályalapján keletkezik — éspedig annak a fejlődésnek ellentmondása­ként, hogy a szocializmus különböző nemzeti és nemzetközi feltételek mel­lett valósul meg, hogy a proletariátus gyakorlati politikájának úgy az ál­talános törvényszerűségeket, mint ezek megvalósulásának sajátos felté­teleit egyaránt magába kell hogy foglalja — ennek megvalósítása pedig bonyolult folyamat. E különböző osz­tályalapból következik- a baloldali doktrinérség és jobboldali revizioniz­mus ellen folytatott harc alapvetően különböző módszere. A baloldali doktrinérség elleni harc lényegében a különböző történelmi kö­rülmények között folyó szocializmus építésének lehető legjobb megoldásá­ért folytatott harcot jelenti. Ez a dia­lektikus materialista módszer elsajá­tításával és gyakorlati alkalmazásá­val — vagyis az elmélet és gyakorlat egységének megvalósításával — le­hetséges. Ezért döntő Jelentőségű, hogy a párt tagjai sajátítsák el a ma­terialista dialektikus módszert, általá­ban a marxizmus szellemét. Ez alap­ján a baloldali doktrinérség saját so­rainkon belül leküzdhető. Másrészt le­küzdése elsősorban tudományos, is­meretelméleti probléma. Fzzel szemben „j 2T osztályellenség befolyása, a burzsoá­zia eszköze és fegyvere a marxizmus ellen. Ebből következik, hogy csak ismeretelméleti, tudományos alapon nem győzhető le teljesen. Ennek megfelelően kell értékelnünk és vála­szolnunk rá. A revizionizmus elleni harc általában a magántulajdon ide­ológiája ellen folytatott harcot jelenti mindenekelőtt, vagyis itt a forradalom, és ellenforradalom harcáról van szó. Ezzel szemben az előbbiben elsősor­ban arról, hogy követik a jót és el­vetik a rosszat. Vagyis a baloldali doktrinereket nem olyan értelemben tekintjük ellenfelünknek, mint a jobboldali revizionislálcát. Ez azon­ban n legkevésbé sem jelentheti a bal­oldali dokfrinérség iránti békülékenv­séget, annál is inkább, mivel a revi­zionizmus elleni harc sem lehet ha­tásos. ha nem küzdjük le sorainkban a baloldali doklrlnérscget. , V:. Kalocsai DcssS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom