Délmagyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-20 / 246. szám

* •as8rn»t», fc#f; ofcVffier íff. Jelentős lépés « szabadtéri játékok meg valósi tártához J ^ j£z$ef TanítÓképZO Útnak indították Szegedre a Petőfi-híd ISKOLAGYŰLÉSÉRŐL tribünöknek alkalmas szerkezetét ' Szeged küldöttei sikerrel jártak Budapesten a volt Petőfi-híd részeinek megszerzésében. A szabadtéri játékok felújításának egyik döntő előfeltétele volt, hogy ezt az anyagot megkapjuk, ami a nézőközönség ülőtribünjeinek alapjául szolgál. Nem volt könnyű munka a hatalmas egységek elszállítása. A legnagyobb budapesti usztályt kapta meg a város, de ez sem volt elegendő, mivel csak Jugoszlávián keresztül tudjuk városunkba szállítani az alkatrészeket, s az újvidéki híd alatt nem fért volna el a 12 méter magas rakomány. De sikerült a problémát megoldani: az uíztálytestbe és a fedélzetre felrakták a lehető legnagyobb mennyiséget, s a fennmaradt (a teljes tömeghez képest nem jelentős) anyagot Szeged vállalatai három és féltonnás tehergépkocsikkal hozzák el. A vállalatok ezt a munkát társadalmi felajánlásban végzik. Érdekes megemlíteni, hogy a számított száz tonna helyett éppen a kétszeresét, vagyis éppen kétszáz tonnát tesz ki a volt Petőfi-híd szerkezete. Természetesen e hatalmas mennyiség szállítása nagy összegeket emészt fel. Csak a beemelő daru igénybevétele négyezer forintba kerül. Ha pedig megérkezik Szegedre az anyag, minden napért — amíg a vasrészeket ki nem raktuk — több mint félezer forintot kell fizetni. Már most el kell kezdeni a kirakodó munkálatok megszervezését, megfelelő szakemberek irányításával, hogy fennakadás nélkül, gyorsan szállíthassuk majd az értékes küldeményt rendeltetési helyére. Jelentós lépést tettünk tehát, hogy a Szeged szempontjából oly fontos szabadtéri játékok felújítását sikerre vigyük. Budapesten főként Csanádi György miniszterhelyettes elvtárs és Körmendi elvtárs, a hidosztály vezetője nyújtott ehhez jelentős segítséget. Rövidesen megérkezik Szegedre a várva várt anyag. Ezután már csak rajtunk áll, hogy a további munkálatokban helytálljunk, s a tervezett időre, jövő nyáron megkezdődjenek a szabadtéri játékok, amellyel mind a belföldi, mind a külföldi vendégek előtt öregbíthetjük városunk gazdag kulturális hagyományait. — amelyen sok felnőtt is tanulhatott volna ' iimtíipmwtiiMJiiiHiimrtfiif níTTTmiiifirmiiiiitMÍttriiiiiíiiiiiiiin iiHiüi u i u: ii l? LH((HKtirtiíHfinnujif LiintnKHKfTmHf rniiiiiiiuitMimituiiu Pénteken délután az iskola KISZ-szervezetének rendezésében iskolagyúlésre jöttek össze a tanítóképző fiataljai. A gyűlés célja az volt, hogy Pusztai elvtárs előadását meghallgassák a múlt évi ellenforradalmi eseményekről, melyek a tanulóifjúságot is közelről érintették. Lehet, hogy sokan úgy gondolják, kár most ezt a témát feszegetni, ne kavarjuk fel a dolgokat. Vagy mások szerint eleget hallottuk már ezt a téAMI VAN, AMI NINCS ES AMI LEHETNE cvz, Ufezttyidi lUncUuzövatytyác kulturális életiben Egymásnak adják az olvasók a kilincset az Űjszegedi Kenderszövőgyár könyvtárszobájában. Péter Jánosné elvtársnő, a könyvtáros, fáradhatatlan szorgalommal keresi a kért könyveket, ajánl az olvasóknak azokból a könyvtári könyvekből, amik éppen a polcon vannak. A könyvtárnak ugyanis nagy forgalma van, ami az utóbbi hetekben növekedett. Szeptemberben 438 olvasó 1225 TÓTH BÉLA születésének századik évfordulójára 1116, hogy a legsokoldalúbb, a legműveltebb magyar újságírók egyikéről, Tóth Béláról, a költő Tóth Kálmán és az írónő Majthényi Flóra egyetlen fiáról, — aki Budapesten 1857. október 20-án született és nagynevű atyjához hasonlóan 50 éves korában ugyanott hunyta le éles látású, bár nemegyszer elfogult szemeit örök álomra — néhány kegyeletes mondat erejéig megemlékezzünk. Tanulmányainak befejezése után, bejárva a Balkánt és Egyiptomot, már 20 éves korában az újságírói pályára lépett. Más lapoknál végzett rövid működése után a Pesti Hírlap révében kötött ki. Haláláig csak ennek — az akkoriban népszerű napilapnak — és a fontos hivatást betöltő Magyar Nyelvőrnek volt állandó és rendkívül megbecsült munkatársa. Széleskörű tudásának természettudományos megalapozottsága, idegen nyelveíuiek a leghajlékonyabb árnyalatokat is tudó ismerete, választékos finomsággal csiszolt stltusmQvészete révén csakhamar kimagaslott kartársai közül. A napi politika és a tár• sadalmi problémák legtöbb kérdéséhen bátor síkraszállással különvéleményt képviselt. Ragyogó érveléssel és még ragyogóbb nyelvezettel írt. A höz- és magánélet ferdrségeit. visszásságait, köntörfalazásait és hazugságait nemegyszer szenvedélyes hévvel pellengérezte ki. (Cikkei nyomán esetleg orvosra volt szükség. de soha sem volt szükség — stappanra). írt szellemes tárcákat, é-dekfeszltö útlraítoknt. lehWneselŐ meséiü. iórészt török tárgs/ú novellákat, eredeti s-ctnnonlú kultűrhistóriai közleményeket, sikeresen vitatkozó nyelvészeti tanulmányokat és irta a legváltozatosabb és legérdekfeszltóbb témákról a Pesti Hírlap általa meghonosított *Esti levél- rovatában néha különcködő, de legtöbbször a szög fejére ütő cikkeit, amelyeket az olvasóközönség mohó kíváncsisággal várt és rendszerint helyeslő elismeréssel kísért. Ady Endrével több ízben foglalkozott, de Ady roppant zsenije előtt ez a páratlan intellektus értetlenül torpant meg és csak az indokolatlan gúny önmagát sebző nyiláig jutott el. Esti leveleinek a legjavából százat kötött még ma is illatozó csokorba. Nemcsak újságíróként szerzett érdemeket, de mint néplró is valóban jelentékeny. Első önálló munkája *Konstantinápolyi emlékek* cím alatt már 1877ben megjelent, de 1898ban »Oroszországi útivázlatok- címmel beszámolt Oroszországban szerzett tapasztalatairól és benyomásairól is. Novellás könyvei közül az egyik kötet címadó novellája (maidnem kisregénye): »A boldogasszony dervise- a szépprózai epikájának egyik legszebb, legbájosabb terméke. Népszerűségét a magyar, ság szállóigéit tartalmazó »Szájról-szájra-, a világtörténet furcsaságait tárgyaló »Mende mondák«, továbbá n "Magyar ritkaságok«, de legkivált a magyarság adomáit kötetben ízesen és színesen feldolgozó »A magyar anekdotakincs* <— amely az idén jelent meg új kiadásban — biztosították és fokozták, Olasz és francia nyelvű remekekből készült műfordításait a kritika mindenkor mintaszerűeknek ismerte el. Tóth R él a a toll embere volt. A tiszta tollé. a becsületes tollé. a szellemes Iotlé. a szenvedélyes tollé, a tündöklő tollé. Az igazság megalkuvástalan harcosa sokszorosán rászolgált ere az igénytelen megemlékezésre és arra is, hogy napjaink nemzedéke is az igaz megbecsülés őszinte áhítatával ejtse ki és őrizze meg kitűnő atyja által is fémjelzett nevét. Márky Imre IHTMWHWWHHMWHWWWTTWMWMMWWWWHHMWWWÁ kötet könyvet kölcsönzött a könyvtárból, s az olvasók száma egyre nagyobb. Kéthónapos szünet után most jelentkezik ismét Kiss Antal üzemi dolgozó is, aki útleírások után érdeklődik. — Így akarom beutazni a világot — mondja —, s a könyvtárosnő már teszi is elébe a legújabb könyvbeszerzéseket. Két kisgyerek, a kilencéves Kovács Tivadar, s a 13 éves Tóth Katalin a tiszaparti általános iskolából járnak a könyvtárba, mert a könyvtár patronálja ezt az iskolát. A kis Kovács Tibi Kittenberger afrikai útleírását hozza vissza égő szemmel, s magyarázza, hogy milyen izgalmas volt, Tóth Kati már veszi is ki a kezéből a könyvet. A nagy munka közben alig tud Péterné elvtársnő kérdéseinkre válaszolni. — Ankétokat, Írókkal való találkozást a közeljövőben nem kívánunk szervezni. Meg szeretném előbb ismerni a könyvtárat, hiszen alig néhány hete dolgozom itt. Rendbe is kell hozni a könyvtár ügyeit, hiszen sok a hiány. Az olvasók is egyre szaporodnak, a beszerzésre is gondolni kell — mondja. S az olvasókkal való munkáját, a pontos, jól vezetett kimutatást, a készülő katalógusokat látva, örömmel mondhatjuk: az olvasómozgalom, a könyvtár munkája jó kezekben van. Versengés vagy ifsszefogás? Vajon ez-e a helyzet az üzemi kulturális munka egyéb területein is? Bálint Lászlóné elmondja, hogy két napja bízták rá a szakszervezeti kultúrfelelős munkáját. Eddig Hürkecz László volt a szakszervezet kultúrfelelőse. öt is megkérdezzük, mi a helyzet az Ű.iszegedi Kender- Lenszövő művészeti csoportjaival? — Az énekkar, a tánccsoport működik — adja meg a felvilágosítást. — Az énekkar részt vesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepségein és a textiles fesztiválon is. Szfnjátszó-asoportunk azonban nincs. Miért nincs? A szakszervezet azt mondja. azért nincs, mert a KISZ fogott hozzá, s nem segítette n szakszervezetet. A KISZ azt mondja, azért nincs, mert ők ugyan csinálták, de a szakszervezet nem adott elég támogatást. Bálintné elvtársnő. Hürkecz elvtárs és Varga Pál elvtársak szavaiból az derül ki. hogv a színiátszócsoport üavében ellentét van a szakszervezet és a KTSZ között. senki se akarja, hogy a másik szervezet csinálja. A KISZ-nek igaza van. ha azt mondja: mi nem elégszünk meg azzal, hogv szemináriumot és taggyűléseket tartsunk. Mi üzemi olimDÍászt rendezünk, most is folvnak a snort,versenj'ek futballban, röplabdában. asztaliteniszben; kulturális lehetőségeket ls akarunk biztosítani a KISZ-tagok számára. A szakszervezetnek is igaza van, amikor azt mondja, hogy övé a pénz, övé a felszerelés. Ügy véljük azonban, hogy a KISZ és a szakszervezet közötti ellentétek nem tartoznak a népen belüli kibékíthetetlen ellentétek sorába. A szakszervezetnek örülnie kell, ha KISZ-tagokat, fiatalokat kap a kulturális munkába, hiszen a szakszervezet a fiatal üzemi dolgozók szervezete is, a KISZ-nek pedig nem kell presztízskérdést csinálni abból, hogy a kulturális csoport milyen néven szerepel. És az ismeretterjesztés ? Van valami elgondolkoztató abban, hogy a művelődési munka egyik legfontosabb területét, az ismeretterjesztés munkáját az üzemi kulturális szervek mindig szem elől tévesztik. Nem látnak benne sok fantáziát, félnek tőle, nagynéha tartanak egy-egy ilyen előadást, de ba nem jönnek mindjárt háromszázan az előadásra, akkor elmegy a kedvük tőle. Az ismeretterjesztés pedig legalább olyan fontos feladat, mint a művészeti csoportok szervezése. Persze nem olyan látványos és nem olyan hálás feladat. Nagyon sok időbe telik, míg az üzem dolgozóival meg lehet kedvel tetni nz orvosi, a fizikai, a földrajzi, a történeti vagy más ismeretterjesztő előadásokat. Vannak azonban példák, amelyek azt mutatják, hogy ha nem hagynak fel a kísérletezéssel, akkor ezek az előadások is belopóznak a köztudatba, s híveket toboroznak maguknak. Sajnos tanácsot sem igen kapnak az üzemi szaleszervezetek, s KISZ-szervezetek, amelyek segítenék őket az ismeretterjesztési munka megszervezésében. Megkérdeztük a KISZ-nek, a szakszervezetnek a kultúrfelelősét, hogv mikor járt kint náluk valaki a tanács illetékes szerveitől. »Soha nem ls láttuk, nem emlékszünk ilyesmire* — volt az egyöntetű válasz. A pénztáros annyit tud mondani, hogy kérték tőle a szeptemberi statisztikát. A szakszervezettől kijáró instruktorok sem foglalkoznak eleget az ismeretterjesztési munka kérdéseivel. mát, nem tudnak már újat mondani. Hogy ezek a gondolatok mennyire nem igazak, arról beszámolhatnak a tanítóképző fiatal tanítójelöltjei, akik végighallgatták Pusztai elvtársnak a munkásmozgalom »öreg* harcosának előadását. Szinte maga előtt látta az ember az előadás során a gyári munkás lakását, ahol még az ágyfiókba is jutott gyerek, és szinte kézzelfogható volt a nyomorúság. Munka, nyomor, a kielégíthetetlen éhség, szinte állati sorba kényszerítette a proletárember gyerekét. Szinte átélte az ember annak az apának fájdalmát, aki éjjel-nappal dolgozva is csak szombattól szerdáig tudta biztosítani gyerekei számára a kenyeret, de csütörtökön már lehet, hogy eprészni kellett küldenie a gyerekét ebéd helyett vagy vadalmát szedni az ujszegedi ligetbe. Ahhoz, hogy a mai életet értékeljük, ismerni kell a múltat, az éhség nyomorúságát, melyet átélt sok diák édesapja, aki az októberi napokban helytelen irányban terelt, hazafiasságból együtt kiabált azokkal, akik az ellenforradalom győzelme esetén apja sorsát szánták volna neki. Kossuth Lajosnak, a magyar nemzet nagy fiának nevében, aki a jobbágyi sorstól akarta megmenteni a magyar népet, zsellér sorba akarták taszítani a magyar parasztokat és bérrabszolgává alacsonyítani a munkásokat. Ezt akkor nem látta világosan sok megtévedt fiatal és ezért haladt egy sorban azokkal, akik tavaly októberben azt kiabálták, hogy "minden magyar velünk tart*. Nem tudták, vagy elfeledkeztek arról, hogy ezek az emberek a csendőrszuronyok védelmében mást kiabáltak. Vagy nem kiabáltak. Például amikor a lidóra vagy Biarritz-ba mentek kipihenni a kizsákmányolás "fáradalmait*, nem kiabálták a sokszor éhségtől tántorgó hárommillió koldusnak, hogy gyertek velünk. Sajnos szabadságtörekvéseit helytelen irányba terelve, barátaink ellen, azok ellen fordították a magyar fiatalokat, akik sok millió embert áldoztak többek között annak érdekében, hogy megszabaduljunk elnyomóinktól. 1919-ben, amikor a szenegáli négerektől kezdve minden náció elözönlötte, hazánkat, nem kiabálták az októberi ellenforradalom értelmi szerzői, hogy "menjetek haza*. Ez részükről érthető volt, hiszen ezek a munkáshatalmat segítettek megdönteni. Nélkülük a Tanácsköztársaság alatt iskolává átalakított grófi kastélyok nem lettek volna ismét degenerált henye grófi csemetck fellegvárai. Ezért folyt a Pallavichiniek bora az intervenciósok kulacsába. Nem éppen ezekkel a szavakkal, de ilyen értelemben beszélgetett Pusztai elvtárs a fiatal tanítójelöltekkel Beszéde nyomán kirajzolódott az arcukra, hogy mély hatást váltottak ki bennük az ősz kommunista veterán szavai, aki óriá.i élettapasztalata mellett még ma is tanul és okos érveléssel, őszinte szóval emlékezteti a fiatalokat, hogy ne legyintsünk a múltra, s a jelenben ne csak a hibákat keressük. A hibák mellett nem szabad elmennünk, mert népi demokratikus rendünknek is voltak hibái, különösen az 1949—53-as időszakban. Vannak még hibák ma is. Az azonban nem lehet vitás, hogy a népi demokrácia hibái ellenére is egyedüli út számunkra ahhoz, hogy valóra váljanak Petőfi Sándornak, a nagy forradalmár költőnek álmai: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy [megálljunk, Mert itt van már a Kánaán. Ezf a Kánaánt nekünk kell _ megteremteni. Ezekkel a sok fiatal nem tudta, gondolatokkal szeretnénk megköszönni Pusztai elvtárs baráti szavait, melyek sok segítséget jelentenek további munkánkhoz. Riesz Bcia tanár. az idősebbek pedig elfeledkeztek arról, hogy azok, akik most a szovjetellenességet szították és a magyar nép Befeiezodott egész Délmagyarországon a kenderkóro átvétele Formás kórókazlak sorakoznak egymás mellett a Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalat telepein. Október közepén járunk, s elmondhatni, hogy lényegében befejeződött a kender átvétele. Csupán egy-két kocsival lehet míg kint a termelőknél. Ilyenkor a nagy kazlakat látva jóleső érzéssel szoktak felsóhajtani vállalat vezetői: csakhogy túlvagyunk ezen is. Az jóleső érzést kelt, hogy tervezett négyszázezer Szívós munkával A jó könyvtár, a művészeti csoportok pezsgőnek ígérkező munkála mellett az Ujszegedi Kendergyárban sem szabad elfeledkezni az ismeretterlesztésröl. nem kell sajnálni nz időt a filmek megszerzésére, a TTIT útién jó előadókat kell biztosítani ezekhez az előadásokhoz. Ha a szakszervezet és a KISZ szívósan, eleinte 20—30 emberrel is megelégedve, nekilát az ismeretterjesztő munka megindításához, rövid idő alatt itt is példamutató eredményeket érhetnek el. — I. múzsa kenderkóro helyett négyszázötvenezer mázsát veitek át. Ez öröm, de az már szomorúSíig. hogy a kender egyrésze még a tarlón feküdt esőt kapott, s megbarnult. Ez nemcsak egyszerűen színváltozást. hanem minőségi romlást is jelent, veszélyezteti a vállalat szépen javuló minőségi munkáját. Az elmúlt év sorén jelentősen növelték a jobb minőségű kenderkócok termelését a Délrost telepein. Ezzel jelentősen csökkentették a termelés önköltségét is, mert a jobb minőségű kenderért több pénzt kapott a vállalat. Érthető a bosszankodás az idei kendertermcs egyreszének minőségi romiása miatt. A nyereségrészesedésben je| jelentősen közrejátszik, hogy I milyen minőségi kócot terr — melnek, vagyis mennyi pénzt kapnak érte. Nem közömbös ma már a jó minőségű áru termelése, az önköltség csökkentése egyetlen munkás számára sem. Ez év második! és harmadik negyedévében mintegy kétheti fizetésre valót tudtak félretenni év végi részesedésre. Jövőre is szeretnék ismét elérni az idei szép eredményt ezért igyekeztek minc' előbb be* gyűjteni a kórót nehogy újabb eső érje kinn a ter* melóknál. Bent a telepeken a kazlakban már nem veszélyezteti az eső-kár. Igyekezetüket siker koronázta. Ha romlott is valamit a kender minőségen azért nem kedvetlenedtek el, segítünk ezen is — mondják — a munka további javításával, a Csehszlovákiából kapott új kenderfeldolgozó gépsorok beállításával, jobb munkaszervezéssel. Reméljük ez az igyekezetünk is sikerrel jár. A marxizmusleninizmus esti egyetem I. évfolyamának hallgatói részere a második foglalkozás holnap, hétfőn délután 6— 9-ig lesz az Ady téri egyetem nagy előadótermében. A II. cs III. évfolyam hallgatóinak a Kálvin téri pártház* ban lesz a foglalkozás,