Délmagyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-20 / 246. szám

Vasárnap, 1951. október 80­H ogy Szabó Lőrinc a múlt év októberében Szegeden járt és elő­adást tartott, az voltaképpen az én közbenjárásommal és segítségemmel történt. 37 évi barátság fűz hozzá. Együtt voltunk az egyetemen hall­gatói a proletárdiktatúra alatt Babits irodalom-filozó­fiai elóadásainak és Babits Ady-szemináriumának, ami­ért Babits később rendőri el­lenőrzés alá került, s csak Fenyő Miksa és Vass József közbenjárására mentesült at­tól, hogy, mint a prostituál­taknak, hétről hétre a rend­örségen kelljen jelentkeznie. A szegedi és a budapesti sajtóban is megjelent a hír, hogy a TTIT meghívásóra Szabó Lőrinc előadást készül tartani a műfordításról Sze­geden. Szabó Lőrincet csak nem sokkal előbb oldották fel, nagyrészt Illyés Gyula közbenjárására a silentium alól. A Vezérről írt versét ni. félreértették és félrema­gyarázták, bór annak semmi köze nem volt a Führerhez. Ezért hosszú évekig csak mint műfordító szerepelhe­tett. Elképzelhető, hogy költő, akinek hosszú éveken át csak a mások hangján szabad énekelnie, ezt az állapotot nehezen viseli, és hogyha megszűnt a kényszer, nem szívesen tart róla előadást. Szabó Lőrincnél járva, meg­emlékezett nekem a szegedi meghívásról és kereken klje­lentette, hogy ő ugyan Ilyen alkalomból nem hajlandó Szegedre utazni. Sikerült az­tán elintéznem, hogy felkér­jék Babits Mihályról szóló előadás megtartására és a Babits-emléktábla leleplezési ünnepségen való részvételre. Erre már szívesen vállalko­zott. Szabó Lőrinc azelőtt is járt Szegeden. Persze, akik a Móra Ferenc Múzeumban az irodalmi emlékkiállítás fényképeit nézegetik, nem­igen ismerik fel az ünnepelt Szabó Lőrinc Szegeden Fi év október 3-án — mint megemlékeztünk róla — húnvt el Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő és mű­fordító. Meleg, közel négy évtizedes barátság fűzte dr Kanyó Béla professzorhoz, a Szegedi Tudományegyetem Közegészségtani Intézete igazgatójához. Az alábbi cikket a költő halala alkalmából írta lapunknak Kanyó profesz­szor. Szabó Lőrinc egy évvel ezelőtti szegedi látogatására emlékezve. Szabó Lőrinc egy évvel ezelőtti szegedi látogatásakor készült fényképe, felolvasás közben. után másnap, ebéd után az autó visszavitte Pestre. Ki gondolta volna, hogy ponto­san ennek a napnak az év­fordulóján, 1957. október 3-án már be is végzi földi pályafu­tását. Halála napján délelőtt Bu­dapesten, átutazóban értesül­tem róla, hogy agonizál a Gömör-klinikán, meglátogat­ni nem lehet. Temetésén Münnich Ferenc és Kállai Gyula tették le az ez év már­ciusában Kossuth-díjjal ki­tüntetett költő friss hantjaira a Kossuth-mauzóleum szom­szédságában a koszorút. Mi­hályfi mellett Fodor József költő volt a másik búcsúz­tató. I llyés Gyula megírta a költő válogatott ver­se; előszavában, hogy az első szívroham idején Ti­hanyban sürgönyt kapott (vagy 6—7 éve): "Lőrinc meg­halt, jöjj azonnal Pestre*. Autóba ült, s az úton már ké­szült is a gyászbeszédre, melynek első mondata ez lett volna: »A koporsóra, melyet végtisztességvevőn körülál­lunk, azzal a gyanakvással tekinthetünk, vajon nem a huszadik század első felének legnagyobb magyar költője fekszik-e benne?* Talán azt kérdezik majd, akik ezt ol­vassák, Ady, Babits, Tóth Árpád, Juhász Gyula nem voltak-e szintén nagyok? Szabó Lőrinc előadása után visszhangként többekben az az érzés támadt, hogy Szabó Lőrinc Adyval szemben túl­értékelte mesterét, Babitsot, pedig amit ő mondott, azt a formaművészről, irodalomfi­lozófusról, a magyar nyelv­nek Arany óta legnagyobb művelőjéről mondta. Most ugyanígy Szabó Lőrinccel Juhász Gyula társaságában Móra, Kosztolányi és az ifjú József Attila mellett Szabó Lőrincet is, ezen a régi cso­portképen. ö, amikor Ma­dácsy Lászlóval együtt kala­uzoltuk; azonnal ráismert 1MI*M*M*»I &ége/z és most — Szabó Lőrinc halólára — A huszonhatodik év után eljött lásd, a huszonhetedik. S a zord, acélostorkú Kalibán reszkető kezekkel és sután mosogatta fórrá sebeit Év-évre telt s föld, erdő. isten szorongó szívedre rászakadt. A mindenségnek gondja nincsen: jajszóval kérted, hogy segítsen, s magad maradtál végül, magad Elcsukló hangod lepkeszárnya a sötétség vermébe zuhant. Fényt, fényt, fényt! zokogtad zihálva, míg kezedből kicsúszott a lant, s szűnni kezdett a földi lárma. Szép csata dúlt. harc az ünnepért! S most percekért kell hadakozni. Hevíteni hülő lagyma vért, s nem rímbe rakni, vagy ragozni néhány tiszta, zsongító igét. Ám búcsú jött: te meg a világ sztéváltatok: különbéke nincs. Férgek fenték fogukat reád. s öröklétre szorító bilincs zárta le a fuldokló vitát, Valami szép tücsökzene szól a hant alól, hallani jól Hangja tisztán, lágyan remeg itt — Cirpelik búsan, egyre cirpelik a halott sátán műremekeit. Kihúnyt a fény a szemből, büszke fei hanyatlik alá, lélek foszlik el csillagos, éteri ködökké. Szép igékre szellemed így oktat, fénylő percet szomjas magyaroknak, régen és most, örökkön-örökké.' 1 I | 1IIIIHI Ertsev Péter magára ezen a régi fénykép­felvételen. S zegeden sokan szere­tik és olvassák Szabó Lőrinc nehezen be­szerezhető verseit. Érdekes márcsak azért is felidézni, hogy Mihályfi miniszterhe­lyettes a temetésen mondott gyászbeszédében megemlí­tette, hogy első versköteté­ből (Föld, Erdő, Isten) alig 200 példány fogyott el 1922­ben, de azóta tízezrek olvas­sák a verseit. Sőtér, a Négy nemzedék c. versgyűjte­ményben, melyben a szegedi költők közül Ertsey Péter szerepel, azt írja róla: Szabó Lőrinc az a költő, aki meg­semmisíti önnön múltját. Ezt éppen nem tette, csak átírta első négy verskötetének köl­teményeit, amit én sokszor hibáztattam előtte, amikor így jelentek meg az első gyűjteményes kiadásban. Szabó Lőrincnek a szegedi úttal kapcsolatban még egy kívánsága volt, gyengélkedé­se miatt kérte, hogy autón és kísérővel hozzák le Szegedre. Emiatt majdnem megfenek­lett a meghívás, míg oda nem tereltem a dolgot, hogy fele útiköltséggel a TTIT pesti központjából hozták le. Mi­vel a TTIT előadásainak kö­zönsége általában ingadozó létszámú, a Közegészségtani Intézetben megérkezésekor összejövetelre hívtam meg az érdekelteket. Jól esett neki a meleg fogadtatás, feleségével és kísérőjével érkezett. Dél­után részt vett Babits em­léktáblájának leleplezésén. Nekem elárulta, hogy az elő­adáson hanglemezről Babits hangját is hallani fogjuk. 1936-ban a stúdióban fénykép is készült erről a felvételről és az megjelent az Illyés Gyula szerkesztette Babits­emlékkönyvben. Talán ké­szülőben van, vagy lesz ha­sonló emlékkönyv Szabó Lő­rincről is. A költő előadásá­nak nagy közönség-sikere volt. Jáky professzor elnöki bevezetője után és a hosszú­ra nyúló előadás végén Sza­bó Lőrincet meleg ünneplés­ben részesítették, ö örömmel érezte a tömegek lelkéből fe­léje áradó szeretetet. Másnap délelőtt kivittem a Fehértó­ra. élvezte ott a természetet, hiszen tavaly ilyenkor ugyanilyen szép volt a vén­asszonyok nyara. Előadása versenyezhet a té­sem ezen ren. A ma­gyar gondo­lati Ura a legmaga­sabb szinten találta meg benne kife­jezőjét. Ka­rinthy gör­be tükörrel felszerelt tréfás pan­theonjában, az így írtok ti-ben így aposztrofál­ja: Szabó Lőrinc a metafizikus. A halál­hír órájá­ban azt írta Szabó Lő­rinc Babits­ról: "örök­ké meg fog maradni költészete, ez a ritka, magasrendű költészet*. Paul Elu­órd verseit idézhetjük most az ő elhunyta­kor: "Nemsoká­ra elhagynak a látszatok — Nem a Földön, de a földben va­gyok már — Elvetélt szí­vem, mint az úti por száll — S nincs más értelem, minthogy vagyok*. A teste megpihent, de örök vi­rágzás sorsa már az övé. Nemcsak nekünk, kik nemrég még kezet szorít­hattunk ve­le. de sok­sok nemze­déknek Sza­bó Lőrinc örök barát­ja marad. Dr. Kanyó Béla senki Október! Október! Emlékezés 1956-ra Homály sűrűsödik, dög-keselyűk gyűlnek. Körúti fákon a hurkok megfeszülnek. Tajtékzik a Duna, véres hullámot ver. Jaj-kiáltás hallik: Október! Október! Fegyvercső villan meg házak ablakából, banditák bőszülnek, vörös zászló lángol. ' Az igaz most hanyatt­zuhanva golyót nyel, szava se hallik már... Október! Október! Szállong a falevél hulla-rózsák nyílnak s házaink ormáról lezuhan a csillag. Tort ül most a gazság s gyilkos riadót ver. Vér-folyammá tágul október, október! Katlan a géppisztoly, banditák röhögnek: "Munkás volt az apád, hát most már dögölj meg! Mindenki Igy jár majd, ki szólni egy szót mer. Dögölj kommunistát* — Október! Október! Eurzsuj haramiák rángatják a koncot, gyűlnek a Júdások s biboros úr kuncog' "Dicsőség jár annak ki életet olt el. Emlékezetes lesz október, október!* Vonulnak a képek görcsös zokogással örök intő jelként véres lobogással. De az élet győzött S munkában lángol fel. Nem lesz többé véres Október, október! HATVANI DÁNIEL : : * 5 s it Ü * <«FF»**«<>I 111 mmVEOUIEDL *#> % SK»|| Á kmm* m, * mM; ILI : <* m&é* JU* mjgmí IH*^,,— T } mZ* 4 » * i mim *FI*FI FCSÍVE . F^VFO^L, A^LE^TT » PÜP - I rn:» m%$RO BTOT. : , ti-ui-á IÁ * ^Í,; tornáz* Küf ~ hvtsIÁU ' , i aA* U» ®X#U ffej^ílév* il~ mmm ül ',;U. » VÁSOTT * 1 íim-ri^a * 4&*i"<* ) **• «**% * v-« ­, <t® JÓL. 1 t lmu, fte ttejíun S i •U+IT i.i-.uiu »V * mm» i»lm%kmtim. X^ÍX V. A-.R /•„ I&ÍLT/ T. ,, I Z-t-, . R 1­é EA mmtvm I :au * irn'mm.iat Vtílí - ' tretASt \ SRÓLJI ÍJÁRIITÍIÍTÍM I RMPLHL A legutolsó levél, amelyet Szabó Lőrinc szegedi jának, Kanyó Béla professzornak írt. barát­..Budapest, 1957 március 6. - Kedves öreg cimborám és Professzorom, ml­elűlt (holnap!) korházba vonulok, még irok Neked. Nem tetszeti ugyanis legutóbbi eletjeled magadról. A kurtasága, s az, hogy olyan röviden elintézted ­koponya ntnes, itt a pénz! Nekem, legutóbbi lényeget: ,,, . . sajnos, koponya kellett volna Diákkoromban volt egy, porrellánbol. Az a testverlntézet, ahová voltál szíves bevinni, meglepett a preparátumaival. Ez a magyarázat. Kérlek, hagyjuk Is egyúttal az egészet, ke­reszt rá! — Korhazba nem valami aktuális baj miatt megyek. Másfél éve elhanya­golt vizsgálatokat (vese-, szivkontroll) pótolnak s egyben — ez a fontosabbik — kipróbálnák a kezemen-térdemen bizonyos Izületgyulladasgyógyltó módszere­ket. amelyeket legutóbb nem lehetett még alkalmazni rajtam. Mlvetbogv a mon do'<t terdek-kezek igen igen fájdalmasak. Szóval hat ennek meg az a magyarázata — Megvagyunk, Itthon. Cseléd ninrs Nagyklára egyhónapig lslasszal feküdt oiég mindig nincs jol. Lóci sajál egyszobásában lakik. Nagy tempóban Indult a könyv­kiadás elmúlt dolgok pótlására; most mintha valami elakadás jelentkeznek Ese­dékes lelt volna mar (a rég megkorrigáll) Baudelaire, a nagv. a 43-as kiadas mása. S egylionapon belül éntőlem a Huszonhatodik Ev. Hogy vagv? Egy-egy lapoi­lcvelet kéthavonkint .jó volna ha megeresztenél. Szeretettel régi barátod: Lórim­(Ó kezzel irt. aláírás után még ugyancsak kézzel irt két szo olvasható:) üdvözlöm barátainkat! A levélboriték hátulján amelyet ugyanitt közlünk a következő gepelt sor olvasható: F.s Szabó L. Bpest II., Volkmann u. 8. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom