Délmagyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-12 / 239. szám

Holnap, vasárnap délelőtt 10 órakor ünnepi nagygyűlés a Klauzál téren, az MSZMP városi bizottsága és a Hazafias Népfront városi bizottsága rendezésében Szeged felszabadulásának 13* évfordulója alkalmából Ünnepi beszédet mond: KÁLLAI GYULA, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, művelődésügyi miniszter VILÁG PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK! i: HMSCSOV nyilatkozata XIII. évfolyam, 239. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1957. október 12. Szabadságunk 13. évfordulóját ünnepelték Szeged dolgozói Tegnap, pénteken 9 órára zsúfolásig telt meg a városi tanács díszterme. A tanács­tagokon kívül Szeged üze­meinek, hivatalainak,' intéz­ményeinek. tömegszervezetei­nek, fegyveres testületeinek képviselői gyűltek össze, hogy részt vegyenek az ünnepi ta­nácsülésen és megemlékez­zenek Szeged felszabadulásá­nak 13. évfordulójáról. A résztvevők között többek kö­zött ott voltak a két szegedi egyetem vezetői, a csanádi római katolikus püspökség képviseletében dr. Pataki Kornél püspöki iroda-igaz­gató, Nagy Tibor püspöki titkár és dr. Molnár Antal föesperes. Az ünnepi tanácsülésen részt vettek a városunkban tartózkodó baráti szovjet egységek képviselői Sevcov gárdaezredes, parancsnok ve­zetésével, Lodz város kül­döttsége Zygmund Kazimier­czak, a lodzi néptanács el­nökségének titkárával az élén, továbbá a budapesti szovjet nagykövetség meg­bízásából N. SZ. Oszipov és M. I. Petunin, a nagykövet­ség másodtitkárai. Az egyetemi énekkar Mi­hat ka György vezényletével elénekelte a magyar és szovjet himnuszt, majd Tor­day Ilona, a Szegedi Nem­zeti Színház művésznője Tyi­honov: A Vörös Hadsereg cí­mű költeményét szavalta el. Nagy Miklós, a városi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak titkára üdvözölte ezután az ünnepi tanácsülés részt­vevőit, Szeged város kedves külföldi vendégeit; Ünnepi beszédet Ladányi Benedek, a városi tanács végrehajtó bizottságának m. b.-elnöke mondott, — Szeged dolgozó! tizen­három év óta minden évben megemlékeznek szeretett vá­rosunknak a hitleri, s a hort­hysta fasizmus alól történt felszabadulásáról. Már hagyományossá válik az évforduló megünneplé­se, mert ez városunk törté­netében döntő fordulatot jelent. A 13. évfordulónak különös jelentőséget ad az, hogy eb­ben az évben néhány nap múlva ünnepeljük a Szovjet­unióval, a szocialista tábor­ral, a békét akaró emberiség­gel a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évfor­dulóját — mondotta a többi között, majd utalt arra, hogy e forradalom szellemében szabadította fel hazánkat a Szovjetunió 1944-ben és nyúj­tott segítséget 1956-ban az ellenforradalmárokkal szem­ben. Annak bizonyítására, hogy jól használtuk fel szabadsá­gunkat, több példát hozott fel a továbbiakban Ladányi elv­társ. Vázolta azt a nagyszerű munkát, amit. munkásosztá­lyunk a felszabadulás óta Szegeden végzett. — Nem frázis az. hogy a romokból, a Tisza sarából szedték ki az üzemek gépeit, — jelentette ki. A felszabadulás óta eHelt évek során a szegedi mun­kások verejtékes munkája, kitartó harca következté­ben vált a termelőeszköz köztulajdonná, kezük nyo­mán épült fel sok-sok gyár, üzem, híd. Nekik köszönheBS a kórhá­zak, napköziotthonok, kuta­tóintézetek felépítése mind, mind. A munkásosztály szö­vetségben a parasztsággal, a haladó hazafias értelmiség­gel létrehozta mindazokat a feltételeket, amik a szocializ­mus építéséhez szükségesek. Dolgozó népünk előtt mondotta továbbiakban — beláthatatlan szép jövő áll, ha békében tudjuk a szo­cializmust építeni. A hatalmukat elvesztő; impe­rialisták. valamint hazai ki­szolgálóik azonban még nerti nyugodtak bele, hogy itt töb­bé nincs mit keresniök. Ezért éles szemmel és féltő gonddal kell őrködnünk népi hatalmunk felett. Beszéde végén á tanács­ülés résztvevői lelkesen ün­nepelték a magyar és szov­jet nép barátságát, s tettek hitet a szocializmus ügye mellett. Ezután Zygmund Kazimi­erczak elvtárs, a lodzi kül­döttség vezeípje szólalt fel. — Engedjék meg, hogy a lodzi textilmunkások harcos proletár üdvözletét átadjam önöknek, — mondotta —. Meleg hálámat fejezem ki a városi tanácsnak a szívélyes fogadtatásért és gondoskodá­sért, amellyel küldöttségün­ket megérkezésünk pillana­tától körülvették. Szeged szép városának e nagy és örömteljes ünne­pén, a győzelmes szovjet hadsereg által a fasiszta el­nyomás alól történt felsza­badítás napján, a legszebb és legjobb eredményeket kívánom a város vezetőségének és a város egész lakosságának. Kívánjuk, hogy fejlődjék és erősödjék mindenütt a Szov­jetunió vezetésével a szocia­lizmust építő államok együtt működése. A zügó tapssal fogadott be széd után Lodte dolgozóinak ajándékaként egy díszes al­bumot adott át Szeged város vezetőinek. A? ünnepi tanácsülés záré akkordjaként az Egyetemi Énekkar az Internacionálét énekelte eü Q uégieJea szőués Koszorúzás! ünnepségeik Az ünnepi tanácsülés után Szeged dolgozói nagy tömeg­ben gyülekeztek a Széchenyi téri szovjet emlékműveknél, hogy részt vegyenek a város felszabadításáért elesett szov­jet hősök emlékére rendezett koszorúzás! ünnepségen. Az emlékműveknél felsorakoz­tak a honvédség, a rendőri karhatalom és a munkásőr­ség díszalakulatai is. A ma­gyar és a szovjet himnusz elhangzása után sorra já­rultak a küldöttek a Klau­zál tér felé eső emlékműhöz, hogy többnyire vörös virágos, vörös- és nemzetiszínű sza­lagos koszorúikat elhelyez­zék. Elsőnek az MSZMP me­gyei, majd városi pártbizott­ságának hatalmas koszorúja került az emlékmű talpaza­tára, majd a Szegeden tar­tózkodó szovjet alakulatok, a városi tanács, a Hazafias Népfront, a KISZ, a fegyve­res alakulatok, a tömegszer­vezetek és sorra utána Sze­ged minden jelentősebb üze­mének, az egyetemnek és a különböző kulturális intéz­ményeknek, a termelőszövet­kezeteknek, s más munkahe­lyeknek küldöttei következ­tek. Koszorút helyezett az emlékműre a csanádi püs­pökség is, valamint a Szege­den tartózkodó lodzi tanács­küldöttség. Hasonlóképpen zajlott le a Takaréktár utcai emlékműnél is a koszorúzás, amelynek megkapó percei voltak, amikor a munkás­mozgalom szegedi veteránjai helyezték el koszorújukat. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival zá­rult, majd az emlékművek előtt díszmenetben vonultak el a fegyveres alakulatok. A megjelent ünneplő dolgo­zók forró, lelkes tapsokkal köszöntötték néphatalmunk, a munkásosztály hatalmának derék harcosait. Hasonló bensőséges ünnep­ség zajlott le a Dugonics-te­metőben is, ahol a Szeged felszabadításáért elhunyt szovjet hősök sírjait és em­lékművét koszorúzták meg. A koszorúzási ünnepség után a városi tanács végre­hajtóbizottsága fogadást adott az ünnepségeken résztvevő külföldi vendégek tiszteleté­re. A fogadáson a város ve­zetői, közéletünk vezető fér­fiai baráti beszélgetést foly­tattak a vendégekkel. Ezután a külföldi vendégek megte­kintették a szovjet hősök sír­ját a felsővárosi Dugonics­temetőben. I társadalmi tulajdon védelméről Odesszai tanácskü Idottség Szegeden Korszerűsítették a Patyolatot Heti rádióműsor : (Liebmann Béla felvétele) ' Nemrégiben érdekes újí­tásról adtunk hírt. Az Üjsze­gcdi Kender- Lenszövő Vál­lalatnál az állványról való szövéssel megvalósították a végtelen szövést. Különösen a műszaki szövetek gyártásá­nál nagy jelentőségű ez a módszer. Eddig a szövőgép lánchengerére csak kétszáz méternyi fonalat tudtak fel­csévélni. Az ebből szőtt vá­szonbői száz méter hosszú­ságú végeket kellett küldeni az MRG-gyárba. Csak az első véget tudták pontosan le­vágni, a második vagy hosz­szabh, vagy rövidebb lett. Ezután már nem lesz gond a pontos végek vágása, mert a szövés végtelen lehet. Díszünnepség a Szegedi Nemzeti Színházban A város fölszabadulása tör­ténelmi sorsfordulót jelentő napjának 13. évfordulója tisz­teletére rendezett ünnepsé­gek tegnap, pénteken este a Szegedi Nemzeti Színházban folytatódtak. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Szeged városi bizottsága és a Haza­fias Népfront városi bizott­sága ünnepi estet rendezett. Az ünnepség elnökségében helyet foglaltak a város po­litikai, kulturális és gazda­sági életének vezetői, a mun­kásmozgalom régi harcosai, a munkások, dolgozó parasz­tok, értelmiségiek és a váro­sunkban tartózkodó szovjet katonák képviselői. Ott vol­tak Szeged két testvérvárosá­nak: a szovjet Odesszának és a lengyel Lodz városának képviselői, továbbá a buda­pesti szovjet nagykövetség másodtitkárai: N. Sz. Oszipov és M. I. Petunin. A színház nézőterét zsúfolásig megtöl­tötték a város üzemeinek, hi­vatalainak, intézményeinek, a dolgozó parasztoknak és a fegyveres alakulatoknak a képviselői. A színpadot ünnepivé dí­szítették. A nemzetiszínű és vörös zászlók között felívás méltatta az évforduló jelentő­ségét, kifejezésre juttatva a magyar és a szovjet nép őszinte barátságát. S a két nemzet himnuszának hangjai után Tombácz Imre, a mun­kásmozgalom régi harcosa megnyitotta az ünnepi estet, majd dr. Szilárd János orvos, a városi párt-végrehajtó­bizottság tagia tartotta meg ünnepi beszédét. — Tizenharmadszor ünne­peljük ma Szeged felszabadu­lásának évfordulóját — mon­datta a többi között. — Ez a nap tizenhárom évvel ezelőtt nemcsak egy százezer lakosú város sorsának történelmi je­lentőségű fordulója volt. Megmutatta azt is, hogy hazánk délkeleti sarkának népe, majd az egész magyar nép a történelem során elő­ször léphetett biztosan a társadalmi haladás útjára, legyőzhetetlen szövetségest nyerve. — Amikor Szeged város felszabadulásának napját ün­nepeljük, — egyben ünnepel­jük a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom közelgő év­fordulóját is. Különös büsz­keséggel tesszük ezt ebben az esztendőben. Négy dicsőséges évtized, az emberi, a társa­dalmi és technikai haladás eddigi leggyorsabb és legter­mékenyebb négy évtizede áll már a győzelmes 1917-es szo­cialista forradalom mögött. — Amikor felszabadulásun­kat ünnepeljük — most is, a következő években is —, em­lékeztetnünk kell arra az egész országot, hogy a "má­sik Magyarország* urai, ka­landorai 1956 októberének e napjaiban tudatosan és ma­gabiztosan ásták már a csap­dát a dolgozó nép milliói számára. — A szegedi kommunisták. Szeged dolgozói, haladó gondolkodású emberei — folytatta többek között a továbbiakban — büszkék lehetnek a felszabadulás óta megtett úútra. Hangoztatta, hogy az e helven tartott nagygyűlésen hirdette meg a párt Magyar­ország demokratikus újjá­építésének és felemelkedésé­nek azóta legtöbb vonatkozá­sában már dicsőséggel végre­hajtott programját. Történel­mi visszapillantást vetett az­után az elmúlt időkre, s szó­lott az ellenforradalomról mind országos, mind szegedi vonatkozásokban. Beszédét így fejezte be: — Legyünk magabiztosak, mert a szocialista tábor le­győzhetetlen erejének ré­szesei vagyunk. Tegyünk meg mindent a párt egysé­gének, vezetőképességének további erősítéséért, türelmes szóval magyarázzuk meg a dolgozó embereknek a párt, a szocializmus ügyé­nek igazát. Legyünk hálásak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom állama, a Szov­jetunió iránt, amelynek hós katonái tizenhárom év alatt másodszor adták meg a sza­bad élet, a szocialista fel­emelkedés, az emberi és a társadalmi haladás lehetősé­gét a dolgozó magyar nép­nek. A beszédet többször szakí­totta félbe a taps. A jelen­lévők így is kifejezésre jut­tatták a szeretetet és a barátságot a szovjet nép iránt. Az ünnepi beszéd után vál­tozatos kulturális műsor kö­vetkezett. Nagy sikerrel sze­repeltek többen a színház művészei közül, valamint a MÁV "Hazánk« énekkara, a városi balettiskola, a peda­gógiai főiskola énekkara, a színház tánckara és a Juta­árugyár táncegyüttese.

Next

/
Oldalképek
Tartalom