Délmagyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-08 / 210. szám

Vasárnap, 1987. szeptember 3 A Konzervgyárban is a jól végzett munka adja a becsület legfőbb mértékét Kondják, hogy a Konzervgyárban augusztus elsején, mikor elolvasták a Délmagyarország -Az állam fizet láblógatásért, pocsékolásért, üvegtörésért a Szegedi Konzervgyárban* című riportját, ugyancsak mozgalmas lett az élet. Többen a nyitott újságba úgy tekintettek, mint a tükörbe. Keresték Saját arcuk vonásait, s ha nem hajszálpontosan magukat vélték felismerni, akkor jóleső érzéssel sóhajtottak. Akik pedig nem tudtak "mást vélni*, mert nevük is feljegyzést nyert, azok olyan vonásokat kerestek, amelyek csúnyábbra festették énjüket, s erre hivatkozva magyarázták: nem igaz, amit az újság ír... Sértés... 1 Becsületességünket vonja kétségbe... Más, nem kevésbé veszélyes jelenség is mutatkozott. Olyanfajta hangulat, hogy most már egy csapásra minden rendbejön. Hogy máról holnapra nem járnak majd biztos/tott órabérben pícézni a gyár mögötti tóra egyes fiatalok. Ügy gondolták, hogy az álmosak sem fognak ketten-hárman egy üres hordóban szundizni órákon át. Mindez egy hónapja volt, s ennyi idő alatt sok minden történhetett, változhatott. Na, de ne vágjunk a következtetésekkel a tények elé. Nézzük, mi a valóság Nem kell sokat keresni, kutatni. Maguk a munkások legjobbjai mondták el az üzemi párt- és szakszervezeti aktívák értekezletén. A csoportvezetők és művezetők között még mindig uralkodik az az egyoldalú szemlélet, hogy: mi műszakiak vagyunk. Fegyelem? Ezt intézzék mások. Munkaverseny? A szakszervezet reszortja. Pocsékolják a nyersanyagot? Szóljon más, miért éppen mi? A műszaki kérdések problémájának megoldása, ez a mi dolgunk... Mi tűnik ki ebből. Ez nem más, mint a "jó emberek* szemlélete. Annyit jelent, mint lemondani a vezető beosztásról. Az üzemrészeknek nemcsak "műszaki*, hanem igen bonyolult problémái maguktól, spontán nem oldódnak meg. A csoportvezetők és műszakiak nem hunyhatnak szemet afelett, hogy a délutáni műszakból este fél tízkor már sokan felöltözve várják a 10 órát. Ez az idő hiányzik a napi 8 órából, sőt ennél még több is. Munkaidő alatt kik ekkor, kik akkor, de többnyire csoportosan félrevonulnak a napi "fejadag* befőtt, gyümölcs, vagy savanyúság beszerzése után elfogyasztani uzsonnájukat, vagy ebédjüket. Ez rendszerint egy másik fél órát vesz igénybe, ha nem többet. Tegyük még ehhez hozzá azt a fél órát, amit a gyár 8 óra után fizet, mint ebédidőt, s akkor nem nehéz megállapítani, hogy naponta másfél órára kapnak többen olyan fizetést, amely mögött nincs termelés. A tervet viszont teljesíteni kell. A konzervgyártás szezonmunka. Amit ma nem csinálnak meg, arra már nem sok remény van, hogy holnap legyárthatják. Ezért há* a szükség törvényt bont, több munkást alkalmaznak, hogy a tervet teljesítsék. Csoda-e, ha 400 ezer forinttal túllépték már a béralapot. Ezért Bőséges felhozatal — csökkent árak Korszerű tejtermék árudét nyit a MEZŰÉK a Marx téri piacon A szombati hetipiacos napon még szürkült, amikor a termelők kocsijai, a Piaci árusok, vevők, eladók gyülekeztek a Szent István téri piacon. Több termelőszövetkezet kocsija is megjelent paradicsommal, zöldpaprikával, zöldségáruval. A kiskundorozsmai József Attila Tsz nagyon szép cecei paprikát hozott be, a szegedi Dózsa Tsz paradicsomot, zöldpaprikát. Nem fogy a görögdinnye — panaszkodott a mórahalmi Vörös Október Tsz piaci standján az eladó. Pedig nagyon szép görögdinnyéket termelnek. Reggel 6 órakor a virágárusok is kipakoltak, hogy színesítsék a piacot. Kissé arrébb már akadt vevő a vágott baromfis pavilonnál a 80 forintos libamájra is. Néhány piaci árus a tilalom ellenére 8 óra előtt akart vásárolni, de a rendőrjárőr figyelmeztetésére elment a kedvük a szabálytalanságtól. A bőséges felhozatal csökkentette a piaci árakat. A befőznivaló paradicsom 1— 1,20 forint. Az apró ecetes csemegeuborka 3, piros, érett paradicsompaprika 3—3,60, véralma 2,60 forintért kelt. "Megjelent* az idei mák, dió, csöves kukorica is. Ladányi Ferenc, Röszke, feketeszéli termelő nagy gumiskerekű kocsiján minőségi árut hozott be, olyan paradicsomot, hogy a háziasszonyok nem • sokáig hagyták kocsiján. Húsz, harminc, negyven kilójával kelt az áruja. Az állami kereskedelem és a tanács is felkészült a Szent István téri piac egyre növekvő forgalmára. Az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat piaci pavilonjában, a MEZÖÉK zöldséggyümölcs szakarudájában is "telt ház volt*. A friss, olcsó togó- és turkesztán sárgadinnyének volt különösen nagy keletje. Itt jegyezzük meg, hogy ötletes megoldással a MEZÖÉK szeptember 15-én a zöldség-gyümölcsáruda mellett korszerű, higiénikus tejtermék-árudát nyit a vásárlók kérésére. Negyvenezren tekintették meg a „Magyarországi ellenforradalom című kiállítást Szegeden Hétfőn még nyitva lesz a kiállítás Vastag album telt meg azoknak az embereknek az aláírásával, akik az elmúlt hetekben megtekintették Szegeden a "Magyarországi ellenforradalom* című kiállítást. A dokomentumok számos felnőttet és fiatalt arra késztettek, hogy megjegyzéseket is írjanak az albumba, amelyet az elmúlt napokban már külön lapokkal kel| lett pótolni. A hetipiacos ' napokon sok ezer paraszteifber kereste fel a kiállítás termeit. A szegedi és a környező községek iskoláinak diákjai csoportosan látogatták, szemlélték, tanulmányozták a kiállitás anyagát. Eddig mintegy 40 ezren írták nevüket a látogató-albumba. A kiállítás még ma és holnap, hétfőn délelőtt 11 órától délután 6 óráig tekinthető meg. Azután más városba viszik az ellenforradalmi dokumentumokat; csak a vállalatvezető, a párttitkár feje főjön. A műszakiak, a mesterek, az egész gyár problémája ez, ha ezt nem is látják mindannyian. Októberben a legkülönfélébb behatásoknak tette ki az embert a viharos, felkavart valóság. Ez alól nem voltak mentesek a művezetők, a mesterek sem a Konzervgyárban. Azóta 11 hónap telt el, mégis szemet húnynak — talán félelemből, vagy ki tudja miből eredően —, ha fegyelmezetlenséget látnak, ahelyett, hogy keményen fellépnének, amikor rajtakapnak egyeseket, hogy a ládákból képzett bástyák mögött rendeznek be maguknak pihenőhelyet, társalgót, hogy aztán biztosított órabérben költsék el társas ebédjüket, vacsorájukat, többnyire a konzervgyári termékekből. A "jó emberek* • kedveznek a dolgozók egyik csoportjának, a lógósoknak, ugyanakkor megkárosítják az államot, a becsületes munkásokat, mert a konzervgyár termelése is az egész népet szolgálja. Az aktívaülésen elhangzottakból kitűnik, ha a művezetők, mesterek egy része nem is érti ezt, a párt és a szakszervezet legjobbjai világosan látják, s készek segíteni a problémák megoldásában. A többórás vita során a csoportvezetők, művezetők jó része csak hallgatott. Vajon közömbösségből? Vagy szégyellték, hogy a munkások legjobbjai megmosták fejüket, s szemükre hányták, hogy felelősség terheli őket az üzemszervezési, munkafegyelmi problémákért? Az aktívaülésen elhangzott számonkérés még csak a vállalatvezetőség és az aktívák számonkérése volt. Nem kell jövendőmondónak lenni, hogy előre megjósolja bárki, az év végén még másfajta számonkérés is lesz. Nemcsak a becsületes munkások számonkérése, hanem jelentkezni fognak majd azok is, akikkel most olyan sok "jót tesznek*. Akiknek most elnézik a lógást, a fegyelmezetlenséget, azok majd a legnagyobb hanggal követelőznek az év végén. "Számonkérik*, hogy hol van a nyereségrészesedés, mert más üzemben kapnak majd a munkások. Mit mondanak majd nekik? Azt, hogy ők az okai a nincstelenségnek. Azok pedig vissza fognak vágni. Nem mi, hanem maguk az okai, mert nem jól vezették az üzemet, nem jól irányították a munkát, ök se és az őket ajnározó művezetők sem bújhatnak ki a felelősség alól Egy hónap telt el a fent említett cikk megjelenése óta. Némileg javult már, ha nem is sokat a munkafegyelem, a munkaszervezés, de a helyzet még korántsem kielégítő. Javult a gazdaságvezetés munkája is. Ügy is mondhatnánk, pártszerűbb lett. Ennek természetesen sok ága-boga van. Lényege a2, hogy megértették a vezetők, hogy a munkások legöntudatosabbjainal? segíteni akarása, alkotókészsége kimeríthetetlen, s segítségül hívták a pártot, a KISZ-t és szakszervezetet. Ezzel az üzem problémáinak megoldását az egész munkáskollektíva ügyének igyekeznek tenni. Ebből kell kivennie részét sokkal jobban, becsületesebben a gyár egynéhány dolgozójának, több csoportvezetőjének, mesterének. Sokaknak nem hízelgőek ezek a sorok, s jóllehet ismét elhangzik a neheztelés: "Becsületességünket vonja kétségbe*. Ezeknek már előre válaszolhatunk: a mi társadalmunkban a jól végzett munka — akár szellemi, akár fizikai munka — adja a becsület legfőbb mértékét. (n-p) A szocializmus anyagi jólétet hozott a bolgár népnek A

bolgár nép tizenharmadszor ünnepli 1944 szeptember 9-én történt felszabadulásának évfordulóját. Tizenhárom éve tehát annak, hogy Bulgária elindult a szocializmus építésének útján. Azóta az ország jelentékeny sikereket ért el gazdasági, kulturális és társadalmi téren. Bulgáriában igen nagyot fejlődött a vas- és színesfémipar, a vegyianyagok termelése, a szénbányászat, az olaj és elektromosenergia termelése. A gépipar és a fémmegmunkáló ipar 1939-hez képest 19-szeresére növekedett. A népi hatalom idején létrejött vegyipar különböző fajta nitrogénműtrágyát, kálciumszódát, marószódát, szódabikarbónát, anilinfestékct stb. gyárt. Míg a felsorolt termékeket még nem is olyan régen Bulgária külföldről hozta be, e termékek ma már a bolgár export fontos cikkei. Gyors ütemben fejlődik a könnyű- és az élelmiszeripar is. Csupán 1957 második negyedében a tejfeldolgozó vállalatok 1545 tonna állati zsiradékot, 12 303 tonna juhtúrót és 2770 tonna sajtot gyártottak. Ugyanebben az időszakban az élelmiszeripar 277165 tonna lisztet, 7833 tonna zöldségkonzervet, 23 ezer 995 tonna húst stb. termelt. Míg a háború előtti 1939-ben az ipar és a mezőgazdaság termelésének aránya 33,8:66,2 volt, addig 1956-ban ez az arány már 74,l:25,9-re változott az ipar javára. Ez amellett szól, hogy Bulgária agrárországból ipari agrárországgá változott. M

ezőgazdasági téren hatalmas sikerként könyvelhető el, hogy a megművelt földterületek 80 százalékán termelőszövetkezetek gazdálkodnak, ami azt jelenti, hogy a parasztgazdaságoknak körülbelül 80 százaléka tagja a termelőszövetkezeteknek. 1956-ban az országban 3100 termelőszövetkezet működött, egymillió parasztgazdaságot egyesítve. Az állam sokoldalú gondoskodása folytán a mezei munkák 70 százalékát géppel végzik. A bolgár falvakban, ahol a múltban faekévcl szántottak és kézzel vetettek, 19 238 traktor, 4095 gabonakombájn és egyéb mezőgazdasági gép dolgozik. A mezőgazdasági géppark 201 gépállomás kezelésében van. 1944. szeptember 9-e előtt a lakosságnak mintegy egyharmada írástudatlan volt, de 13 esztendő elmúltával az országban egyetlen 50 évnél fiatalabb írástudatlan állampolgár sincs. A népi hatalom gondoskodott ennek a súlyos tehernek a felszámolásáról; átszervezte az oktatási rendszert, új tanintézeteket építettek. Míg 1939-ben 5 főiskolán 10169 diák tanult, s ezek javarésze is a tőkés csemeték közül került ki, 1956-ban már 20 főiskola 32 fakultásán 37 451 diák — a dolgozó nép fiai — végezhette tanulmányait. A

népi kormány 1956ban felemelte az alacsony keresetű munkás és alkalmazott kategóriák fizetését, megjavította a nyugdíjrendszert. Ennek következtében a dolgozók jövedelme évente 848 millió levával növekedett. Az elmúlt esztendőben a kormányhatározat értelmében 25—30 százalékkal csökkentették az ipari vállalatoknál és intézményeknél, valamint a tanintézeteknél az üzemétkeztetési árakat. Ez az intézkedés azt jelenti, hogy 1957-ben az állami költségvetés további 150 millió levát fordít erre a célra. 1956-ban növelték a családi pótlék összegét, s 1957-ben több mint 700 000 gyermek után fizetnek ki nagyobb családi pótlékot. A családi pótlék összege 420 millió leva évente, ami 300 millió levával több, mint eddig. A népi kormány megteremtette az egészségügyi intézmények széles hálózatát. Míg 1944. szeptember 9. előtt az egész országban mindössze 160 szülőotthon volt, addig ma már 687-re emelkedett számuk, s ezek legnagyobb része falun van. Az elmúlt évtized alatt a népi kormány 125 mintakórházat és 3124 korszerű egészségügyi intézményt építtetett, illetve nyitott meg. A bolgár parasztasszonyok többsége ma már szülőotthonokban szül. A halálozási arányszám erősen csökkent, az általános életkor pedig emelkedett. Az ENSZ hivatalos adatai szerint Bulgáriában 869 lakosra jut egy orvos, míg az európai átlag 956 fő. A népi hatalom minden évben nagyobb összeget fordít egészségvédelemre. 1857-ben az állami költségvetés 968 millió levát irányzott elő egészségvédelmi célokra, ami az elmúlt burzsoá rendszerhez képest hallatlanul nagy összeg. J

oggal lehet büszke a bolgár nép rövid 13 esztendő alatt elért sikereire. Miután széttörte a kapitalista kizsákmányolás bilincseit, csodálatos erőről tett tanúbizonyságot, s megmutatta, mire képes. Az igazság azonban nem volna teljes, ha e sikerben közrejátszott alapvető tényezők között nem említenénk meg a szocialista országok testvéri családjának segítségét. E sikerek elérhetetlenek lettek volna a testvéri országokkal, különösen a Szovjetunióval való szoros politikai és gazdasági együttműködés nélkül. A bolgár nép fejleszti és erősíti kapcsolatait az összes országokkal, függetlenül azok politikai rendszerétől. Bulgária az Egyesült Nemzetek Szervezetének teljes jogú tagja és szabad szocialista ország lévén, igyekszik barátságban élni a világ összes ncpcvel és szerényen hozzájárulni ezzel is a világbéke ügyéhezi Képek az új Bulgáriából Újonnan épült munkáslakó házak Szófia külvárosában Művelődési ház Ruszeban A szófiai új operaház A szófiai Nemzeti Színház