Délmagyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-11 / 187. szám

Vasárnap. 1957. augusztus 25. 3 GSMMB A női ruhaviselet alakulá­sában mindig nagy szerepet játszott az úgynevezett divat­vonal. Az 1920-as évek divat­vonalához például hozzátar­tozott a hátul ejtett, buggyos megoldás és a redő. A mai di­vatos párizsi ruhakreátorok ezeknek az éveknek a divat­vonalából indulnak ki és in­nen ered a mai divat sok ha­sonló formája. E vonalak mu­tatkoznak ezúttal közölt két modellünkön is. Az első áb­rán jersey halványzöld hosz­szanti csíkozású ruhát látha­tunk a derék fölött buggyos szabással. Fekete lakk öv vi­selhető hozzá. A második rajz kockás szürke bolerós kosz­tümöt mutat be. Érdekessége, hogy a boleró csíkrendszere ferde beállítású. Fekete, vagv bordó pulóverrel is viselhető. (Dobai Miklós divattervező) f; BÁNFALVY 1ÓZSEF: VENDÉG VOLTAM LENGYELHONBAN Tegnap ' úton már 8 órakor voltunk, hogy minél több időt tölthessünk Sopot-ban. Annamarieval mentünk az úton, és a peda­gógusok helyzetéről beszél­V. S- W. mött az utasoktól. Gyorsasá­ga 60—70 kilométer órénkénti átlagnak felel meg. Különben az elektromos vonat igen gyakori itt. A külső vidéke­ket ezzel a gyors járattal kö­takarítást jelent az utasok­nak a lassan cammogó len­gyel villamosokkal szemben. S opot tengeri fürdő, az idegenek egyik leg­gettünk. Ügy látszik lényeges tik össze, s rengeteg idő-meg­különbség nincs az óraszám és a fizetés között. A kezdő ta­nár fizetése náluk alacso­nyabb. Ahogy szavaiból meg­értettem, náluk olyan eset is lehetséges, hogy egy-egy ki­váló tanár két iskolában is tanít. (Természetesen kétsze­res fizetést kap.) Lengyelor­szágban is van központi to­vábbképző intézet, nyári tan­folyam és igen sok értekez­let. A fegyelmezés terén a problémák azonosak. Hogy a tulajdonképpeni tárgyra térjek, Gdánsk-tól északra mintegy hat kilomé­terre van Sopot. A városig elektromos vonat közlekedik, mely 20 percenként közleke­dik. A hosszú szerelvény tö­Igqzolatlanul mulasztók, légósok és álb elegek Bizonyára érdekes SLS; arról, hogy milyen gondolatokkal fog­lalkoznak a ruhagyári "versenyzők*, míg a célba érnék. De mivel nem va­gyok gondolatolvasó, csak arról írok, amit láttam, s hallottam az elmúlt hét egyik napján reggel műszak-kezdés előtt és utón a Ruhagyárban, s néhány munkás lakásán. Elsőnek a "versenyzőket* figyeltem meg; Majd leverték egymást lábuk­ról. Ki futva, Jel kerékpárral vágtatott a célba. Néhányan már messziről In­tegettek a portásnak, nyissa ki a ka­put, hogy ennyivel ls hamarabb ér­hessenek "Célba*, ök voltak a későn jövők. Volt, aki alkalmi, de legtöbb a "profik* közül került ki, — ahogy a gyárban nevezik őket némelyek. A reggeli versenyfutásból már képet al­kothat az idegen is, hogy milyen munkafegyelem uralkodik a gyárban. Ezek utón azon sem lepődtem meg, mikor a teremmesterek létszámjelen­téséből kiderült, hogy a délelőtti mű­szakból 72-en hiányoztak. — Hogyan teljesítsük így a tervet? Nem lesz nyereségrészesedés az év vé­gén, ennyi embert nem tudunk he­lyettesíteni egy műszakban — panasz­kodtak a gyár vezetői. Hogyan vélekednek erről a munká­sok? ök elsősorban a keresetcsökke­nés miatt panaszkodnak. Ha hiányzik egy-egy begyakorolt munkás a szalag­ból és kezdővel kell helyettesíteni, eb­ből "zsebbevágó* kérdés lesz. A he­lyettesnél rendszerint felhalmozódik a munka, míg az utána következőknél várni kell. Nem ritkán 10—12 forint­tal kevesebbet keresnek. 8 óra alatt. A szalag pedig jóval kevesebb terme­lési értéket állít elő. Ez akkor is elő­fordul, ha valaki lustálkodik, s be­szélgetéssel üti el az Időt. Ilyenkor aztán többen idegeskednek, mérgelőd­nek. Ettől azonban még nem javul meg a munkafegyelem, a kereset is kevesebb marad. Az a remény is egy­re kopik, hogy az év végén a 13. havi fizetést nyereségrészesedésként meg­kapják. A késönjövök mulasztók pedig fittyet hánynak az egészre. Mit ne­kik. — Tegyenek róla az Illetékesek — mondják —, ha nem tetszik nekik. Sajnos, azok viszont igen keveset tesznek. Félreértés ne essék, a 72 hiányzó egy műszakból nem mind igazolatla­nul volt távol. Néhányan évi rendes szabadságukat töltötték, többen szülési szabadságra mentek, mások betegek, ismét mások betegnek mondták, vagy annak nyilváníttatták magukat. Olyan is akadt, aki később elismerte, hogy indokolatlanul maradt távol. Talá­lomra látogatást tettünk néhány hi­ányzónál. Többnyire azokhoz men­tünk el, akik se szó, se beszéd, nem jöttek be. Már az elsőnél kiderült, hogy mégsem szó nélkül maradt ott­hon. K. Gy.-né mesterétől és a fődisz­pécsertől kért szabadságot. Nem ka­pót, hát beteget jelentett. De csak ne­künk, miután délelőtti fürdésében megzavartuk. Panaszkodott epéjére, nehezítik q termelést megkárosítják munkatársaikat fejfájásra, de mosolyogva közölte, ép­pen orvoshoz készül. B. Zsuzsa is úgy gondolta, egy-két napot pihen. Éppen útra készen talál­tuk. A látogatáson nem lepődött meg, inkább felháborodott. B. A.-né is azok közé tartozik, aki akkor Íratja ki magát, amikor kedve tartja. Viszeres a lába, s nem is kell sokáig' agitálni a kerületi orvost. Második hete pihen most Is, csak azt nem tudja senki, hogy .1)01. . — Soha sincs itthon,-mindig járkál ide-oda, most is a piacon van. — Ezt a szomszédok mondták el. Szőre gre ls kimentünk beteget látogatni. Szeren­cse, hogy a szomszédok visszakiabál­ták az utca végéről a két garabollyal barackszedésre igyekvő Sz. I.-nét. Így vele is szót tudtunk váltani. Rosszul vágta le lábaujjáról a körmöt, meg­gyűlt, s nem tud munkába járni. A Vásárhelyi sugárúti nevelőotthonban lakott még egy hónapja S. Erzsi. Nem bírta a fegyelmet, s mint önálló kere­settel rendelkező, elhagyta az otthont. Mégis nyomára akadtunk a Juhász Gyula utcában. Háziasszonya, egy be­teges, idős néni előbb mentegette, hogy beteg. Később azonban kiegészí­tette mondanivalóját. — Arról panaszkodik, hogy szédül. Hát hogy bírná a munkát, mikor al­mán és kenyéren él. Keres, de a pénzt egy-két nap alatt elmulatja fizetés után. Ha mulat, reggel 5-kor jár haza. Ilyenkor nem megy dolgozni. Ha szólok neki, azzal torkol le, hogy pihenni is kell valamikor. Erzsi kebel-barátnője, Irén, már régebben dolgozik a Ruhagyárban. A teremmester és a szalagvezető hozták össze. Az idősebb Irénre bizták Er­zsit. Együtt szoktak járni, úgvlátsztk a fegyelmezetlenségben is együtt tar­tanak. ö is sűrűn beteget jelent. Most azonban valóban klinikán van. Talán éppen akkor fordult másik oldalára Sz. L.-né albérleti ágyán, mikor a háziúr — az újság apróhirde­téseiből sokak által ismert ágykiadó — ajtót nyitott. Csendre intett bennün­ket az öregúr, arra kért, ne zavarjuk lakóját, ö is betegnek vallotta magát. Szemein látni lehetett, keveset alha­tott az éjjel. — Orvoshoz megyek, biztosan kiír, ezért nem mentem a gyárba — szólt ki a paplan alól. Tarjántelepen ban beteg, tüszös mandulagyulladas­sal fekszik. De elfelejtette bejelentem betegségét a gyárban. Édesanyja, Cs. I.-né is valamikor a Ruhagyárban dolgozott Most nyugdíjas. Ismerősök láttán nem állta szó nélkül, hogy a Ruhagyárról ne beszéljen. — Hej, de mennék én dolgozni, csak bírnék. Kilenc gyermeket nevel­tem fel, sokat dolgoztam életemben. Ok nélkül soha sem mulasztottam. A tőkés világban ki is dobtak volna a gyárból, ha fegyelmezetlenkedtünk volna a munkánkban, ,,• uftrt segíthetett ebben nekik a környezet is. Nem ritkán maguk az orvosok, akik- , _ alaposabb vizsgálat nélkül, csak "pa-:; érdekes, mert az életnek fur­rtaszra* könnyen kiírták őket 2—:{2csa keresztmetszetét adja. rapra. Az is lehet, nem fogták -ők-tt* I«en széP a tengerpart. désük idején,' s ma már azt hiszik, hogy nekik mindent lehet. A munkafegyelem St vannak már jól bevált módszerek. Ilyen elsősorban a kollektíva fellé­pése a fegyelmezetlenkedőkkel szem­ben. A ruhagyári becsületes munká­sok is tegyenek többet annál, hogy mérgelődnek, idegeskednek. Mondjuk röpgyűlésen beszélgessenek a munka­fegyelemről, a lógósok jelenlétében.:; Foglalkozzanak velük egyénileg, és| ha nem használ, végül példastatuálás­ként közösitsenek ki közülük néhá­nyat. Persze ez a módszer nem minden­ható. Az eredményes nevelőmunká­hoz sok minden szükséges. Fegyel­mezni lehet az ebédpénz megvonásá­kedvesebb nyaraló helye. Lát­szatra sajátságosan összeve­gyül itt az egyszerűség és az előkelőség. Színes forgatag hullámzik az utcán, minden­féle rendű és rangú ember. A kirakatok tele vannak elegáns árucikkekkel, melyeknek árai is nagymér­tékben alkalmazkodnak a hely előkelőségéhez. A város­ban szép szállodák és étter­mek találhatók. A legelőke­lőbb szálloda a Grarjd Hotel. Rengeteg külföldi tanyázik a városban. Mintha a régi világ egy-egy darabja tért volna de amikor a leszálló állomás­hoz értünk közismert ma­gyar udvariasságunk révén nem mulaszthattuk el, hogy oda ne szóljunk a csinos úti­társnak: -Csókolom kezét*. És ekkor olyasvalami tör­tént, amire nem számítot­tunk. A hölgy visszaköszönt: »A viszontlátásra*. Alig tudtunk kiszállni a kocsiból a meglepetéstől. S ahogy az állomásépü­letéből kiértünk, ha­zafelé egész úton arról tana­kodtunk. hogy vajon a talál­kozás elején nem mondtunk­e valami olyat, amelyet álta­labán a csinos nőkkel kap­csolatban, egyedül utazó fér­fiak mondani szoktak. Ebben az egész délutáni his­tóriába Juszuf barátunk révén kerültünk) bele. ö mondott va­lami olyat, liogy tea-délutánt rendeznek a büfében a lengyel nyaralók, s mi, fiatalabbak fel- . tétlen jelenjünk meg. A tea­délután azonban közbejött aka­dályok miatt elmaradt, . ekkor vissza Lengyelországba, olyan Juszuí felhívására úgy határoz­ez a fürdőhely. Ragyognak a ?u,.llc> ll0FY lengyel partnereink gazdag külföldi nők, s ele­gáns kocsik állnak a szállo­dák előtt. Az úrvezető mel­lett — szinte az autószínhez alkalmazva — kifogástalan szépségű dáma. Meg is for­dulnak a más verítékéből fa­kadó jólét láttán az embe­rek, a luxuskocsi mellett álló cseresznyeárus egészen ráfe­ledkezik a hidrogén-szőke hajra. Sopotban ez minden­napi látvány. A lengyelek különben nem sokat törőd­nek a dolgokkal, tudomásul veszik, hogy van még a vilá­gon kapitalizmus is, és to­vább mennek, ök jól érzik magukat, ha egyszerűbb is a ruhájuk, s ha nem is olyan tömött ár pénztárcájuk. A A múltban a munkanélküliségtől való félelem, az éhség belekényszerí­tette a munkásokat a kapitalisták rendjébe, fegyelmébe. Más a mai fe­gyelem. Ez elsősorban a munkásöntu­daton alapul. Lehet erre építeni a Ru­hagyárban? Lehet.' Az 1500 műn kas közül igaz akad több fegyelmezetlen notórius lógós. Ezek többnyire azt hi­szik, hogy azért nincs most pénzbfr-­ság, hogy ők kedvük szerint cseleked-:; hessenek. Agqri. még sepi _ "elveszett emberek* ezek .seip. Lehet még belő-1 - .. „ lük jó munkás. Sók minden . kQZye_.* tengerpart-az7-ovek', r , . játszhatott abban, hogy lógósokká let- lezért nagy°n tevedne az az kacskák fölötti apró hidak, » tek. Lehet, hogy hajlamuk van-rá de •ember. aki Lengyelországot a egy-egy lejtős résznél habosodú —/.l..-* ' 'sopoti életről akarná megítél­ni. Sopot inkább csak azért kel együtt megnézzük Oliwút, utána pedig elmegyünk a Grand Hotelbe. OLIWA kirándulóhely, Gdansk és Sopot között van. Turiszti­kai szempontból igen forgalmas. Nevezetes a régi katedrálisa, s ezért aki Sopotba jön, feltét­len Oliwát is megtekinti. Ami­kor azután az ember körülné: zett, akkor feltétlen felteszi ma­gának azt a kérdést, hogy va­jon nem szebb é„ érdekesebb-e a park, mint maga a katedrális? A park mintegy 50 méternyi­re az állomástól kezdődik. Ifosz­szú, dús lombú hársfusor vezet a katedrális felé. Az út mellett patak folyik. A liget másik ol­dalán mesterséges tavak, színes • . A: virágágyak", többszíz "éves fák, ®PP hösszan nyúló pá Isi tök, pala­vízesések vannak. A kertészeti dfszftő művészet mindén csinja­binja fellelhető ebben a széles parkban. Azt mondták, van a közelben egy barlang is. Tíz elég keményen első íegyelmezetlenkc- í Hosszú deszkamóló nyúlik a méter hosszú, belseje rcment­ítócib- tJ.Mn ' . v.: :"t.enserhe. A molo nadiat tel- i ,. . i • tengerbe. A móló padjai tel­;;ve emberekkel. A tenger sö­tétzöld színű és rengeteg si­rály száll felette. Szemben a Grand Hotellel van a strand. Ahogy belép az ember a fürdő bejáratán, már kezdődik a hatalmas ho­mokstrand. Mások "mintá­jára* ml is levetettük a ci­pőnket, s úgy mentünk az öl­tözőkhöz. strand különben gaz­tel van borítva, de a tetején há­rom méteres hézag van. Anna­marie azt állította róla, liogvlm valaki súg valamit nz egyik sarokban, azt a másikban egész hangosan lehet hallani. A nép szerint valamelyik lengyel ki­rály építtette azért, hogy min­dent meghalljon* Hogy mi az igazság, ezt nehéz volna eldön­teni. De ebből az a tény követ­kezik, hogy Lengyelországban sem tanácsos mindenütt szc­dag a látványosságtól, relmct vallani. Elsősorban szokatlan maga A park egyik oldalán páhna­az öltözés. Vannak ugyan ház van, igen gazdag növény­kabinok, de általában kint zettcl. Szcp fikuszok és cereus öltöznek a strandotok a gyé- marginátusok nőttek a gondozás kény állványoknál. Egyálta- f0iylAn Nagy hozzáértésre mu­lán nem zavartatják magu- ta( nz -.Uvúnumok állatvilága is. v^, srabadsá^e^on^ j^g^itók^sem^Igen1 sok^' A páímahA« "előtti dinben ia?M tatások megvonásával. Ebből is köny­nyen rádöbbenhet a fegyelmezetlen­kedő. ha mulatott éjjel, s nem jött be reggel, hogy ez nagyon drága mulat­ság volt. Az eredményes nevelésben nélkü­lözhetetlen, hogy egyénenként foglal­kozzanak a dolgozókkal. Bízzák egy­egy idősebb munkásfa a nevelésre tudtunk virágot találni. Itt vet­tük észre azt is, hogy a park­\ ruhában általában kétféle a 'divat. Nagyon elegáns az . 'egybeszabott, úgynevezett J"1'?8 közeP''rl k<;'dctl nyi • szoknyás — a háton szabad • — tiszta pyapjú fürdőruha. melyben főleg a sárga és a piros szín az uralkodó. A másik meg nz "éppencsak fürdőruha«. Kicsisége vetek­szik a bibliai képeken ábrá­szoruló fiatalokat, de ne úgy, mint S. • ••--•- - —,--—• t- • x .xzi - i , fzolt fügefalevéllel. (S meg Erzsinél tették, amikor Irén gondo-|monrt1a\alaki. hogy *nem va! zására bízták. Itt bizony kecskére t gyünk a Paradicsomban.) bízták a káposztát. Az üzemi és kerü- • A tenger meleg volt. dacá­Jeti orvosok, akik könnyen írogatják j&dft R. ÍSSUc óra ki sokszor ok nélkül a "panaszttevőt* | után a tenger felől köd eresz­gondoljanak arra, hogy kárt okoznak • kedett a vidékre, alig látott az embernek, munkatársaiknak, az!az ®mb?L tíz T^fíü?1 to" ' £vább Még a délelőtti nap egész társadalomnak. * — sok ­türe­lemmel és kitartással járó feladat. Ahhoz, hogy a Ruhagyárban a fegyel- • mezetlenkedőket visszatérítsék a he-! lyes útra, nem elsősorban adminiszt­ratív intézkedésekre, hanem jó szóra,! Nevelni az embereket sem tudott áttörni rajta, A köddel járó hűvösség azon­ban elmaradt. A legérdeke­lani a jázmin. S miután meg­néztük a tavon úszó hattyúkat, eljutottunk a katrdiálislioz. A katedrális 1178-ban épült. Külsején nem látni semmi kü­lönöset, híressé teszi azonban az orgonája. Nem azért híres, mert szép a hangja, hanem azért, mert egyes régi regiszterek, be­állításakor az orgonasíppknál és a kóruson elhelyezett angyalok és szentek mozogni kezdenek, mintha hangszeren játszanának. Némelyik angyal-szobor kezé­ben úgy mozgott a trombita, mintha valóban ő intonálta vol­na a kürtszerű hangot. Annn­marie uzt mondta, liogy ezt az orgonát 25 évig készítették. Ya­sebb perlip az volt. hogy úgy lóban leleményes és mcstennun­12 óra felé észrevettük: fáj és ka. Decsenvepiros a hátunk. A köd ellenére alaposan lesül­tünk. Hazafelé ugyancsak elek­tromos vonattal mentünk. Kifelé jövet, éppen esküvői menettel találkoztunk. S ime még egy új dolgot tapasztalt az ember. A lengyel taxi vállalat­nak — úgy látszik — az ilven el-JFérfiakból álló szűkebb tár- esküvői alkalmakra, külön rop­zá- 2 saságunknak épp olyan helv PűíPnlnliu lrrtocíiní í« meleg szívre van szükség. Nehéz fel­adat ez. A becsületes munkások szú-$ salágunknak épp olyan hely rezentntlv kocsijai is vannak zainak kell összefogniok, hogy minél| iutotk aho| nafyon esi- Az esküvői párt és a násznépet >MTut2ánebizS vohfe a": Knk^ ^ ~ C máljanak, s végre szilárdabbá tegyék f ban, hogy szavunkat ' több emberből öntudatos munkást íor-3 a munkafegyelmet a érti senki, a hölgyet ala|S d-ÍJ8^b/lsmér5t' Mé* « »«xi so­Ruhagyárban. x, t kritika tárgyává tettük. Az­(n —pH Után másra terelődött a szó, . Cl •'? r i, i itt . i i MíJfl taxi-jelzést, sem mérőt, főrök is feketeruhában voltak. (Folyfotjqkj -•te' • AVéc-.'rii-x.

Next

/
Oldalképek
Tartalom