Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-07 / 157. szám

HATVANI DÁNIEL VERSEI cAl(&tdl ntjá* Aranyfény-foltos kalász-erdők ringnak szellő-tengerben hullámzik a ti), a távol-égre mélykék rajzot Írnak a fák i fejükre felhők rongya száll. A fűszálakra felkústtk a harmat, csordák legelnek iHatos metőn, a nap a zenit ösvényein ballag s békák kruttyolnak lucskos vleényőn A kombájn búzatáblák sarkát rág)a, morogva, zúgva, izzón tor előre, mint őskorok páncét-gylk óriása. A tájon át a béke fénye harsog s egy percre megvillannak bronzba-őntve * verejtékes, markáns paraszt-arcok. Ovegbűrdban nap-utánzás: hajszál-tekercses drótspirál parányi levegőtlen térben elektron-húsú fényt szitál Makacs keringés, csupa-izzás — Celzlus fokban kétezer, parallel drőt-mérfOldek hossza fény-zengő nászban énekel s a korom-szárnyú éjszakákban, fütty-zajos állomásokon, buggyant-homályú utcák mái vén rikoltva, túgvá átoson; sugarán levelek pihennek s szellőző ámyék-suhanis. m , Üvegbúrában nap-utánzás, ideg-izzisú csuda-láz lobog, zenél az éjszakákban föld-csillagként az ég fele s benne felzúg a végtelenben az ember győztes éneke. FARKAS LÁSZLÓ i A szerelem színei Előbb kék színű minden szeretem, Halvány-szelíd, mint táv0l etáők kékje, Amíg a kedves szinte fél-való csak, Mig makacs ajkát forró szink nem érte. Később piros lesz, vérszin ámutás, Forró-vőrős lest, havat ringató, Hús r Éjek mélyén is égő mágiyating. Kínok királya, sercegő pokoltűz. jft'" Nagyon kell már a minden, kell át ágy, Csak az bírhat a mord, bíbor tüzekkel, Mig szemünk fáradt árnyék-boltján végül Szivárványszínű békesség dereng fti. FÜS8Y LÁSZLÓ; Öregedés május dala Oh ti régi szép május elsejék Emlékezés rátok vajon s«áll-e még? Oh t| hajnalok • ujjongó dalok Ma Is bűvölhet még vsrássujjalok? S mondd te ékes ág, nyíló gyöngyvirág: Csalogat még engem tavasz és világ? Zsendülón a nyfr sebre most is If? Több a kedv mint bánal, s nem kisért (a sfr¥ öregség ha jlttti Cl aaért öröm. S van igazból, szépből meghitt örököm? F.rfl; szárnyakon mégis messze ven, Ha megnő az árnyék s mülással rokon?... Vigaii Járt az ész, s munkánk mily nehéz! S mégis úrtt ml sztíkős S mi csak mára (néz: Hogyha jő a Tett, s én Is tenghetek Napunk sugarával újuló szívet A

pedellus megrázta a kézicsengőt, a tanítók beléptek a tantermekbe, s a gyere kzslvaj egyszerre elhalkult. A hatodik osztályban a figyelem a tudomány hordozójára, Csóky Gusztáv tanító úrra összpontosult. Nagy, terebélyes ember volt ez a tanító. Sokat látott, tapasztalt ember — ma már nyugdíjas. Az erdélyi cigányságtól kezdve az őszeszéki koldus parasztságig végig tanította az ifjú nemzedéket, amíg e2erkilehcszázharminckettőben Szegeden, a somogyitelepi új iskolába, — az algyői műút mellé — került. Ebben az évben hideg tél járta. Az új tanítónak nem volt szokatlan a hiányos Iskolalátogatás. Tudta, hogy ahol a szegénység nem látszik az ablakon, ott nyomasztóbban munkálkodik a szégyenlősen takargatott külszín alatt. Nem is fogta kéfnényen a hiányzást, de azért megkérdezte: „Hol voltál tegnap?" Vagy: „Miért nem jettél egy hétig Iskolába?" De tudott ő enélkül ls mindent, mert a szűrös, kessedt gúnya, a félretaposott faklumpa, a sápadt arcok, szederjes gyerek ajkak árulkodóan feleltek. Igen, a harminc fokos vastag február és a vékonyka öltözék nem harmonizált. E

zen a napon ls csak szokásból kérdezte a reggeli névsorolvasás közben: — Hót te, Kiss Saftyi, hol voltál tegnap? — S még hozzátette: — Naponta egy órával hamarabb mész el. hogy a család ebédjét elhozzad a népkonyháról, s mégis hiányzol? A hósszúhajú, gondosan fésült, pergamenarcú, szomorú nézésű fiú felállt a padban. A tanító már a következő nevet is kimondta, nem ls várva a választ, csak amint felnézett a naplóból és állva látta a hatodikos tanulót, — ismét megkérdezte: { — Hol voltál tegnap, Sanyi fiam? A gyerekek fészkelődése neszezett a szegényszagú levegőben. y — Miért nem felelsz a kérdésééi re —* szólt keményebben a tanító. • •,<• A szeplős gyetek félénk, bizonytalan hangon felelt: — Tanító Ür kérem, a cipőm a Buczó suszternál volt, meft kidőlt az oldala. Másik cipőm meg nincs. «•>• A taftítő tovább olvasta a névsort. Azután pedig áttért a napi foglalkozás első órájára. Irodalomról beszélt Csóky tanító. Olyan szépen mondta el bajvívó Toldi Miklós és a Cseh-vitéz párbajót, hogy a gyerekek elfelejtettek mindent, ami köznapi és szürke. A Somogyitelep egyszerre a párbaj színhelye lett, sőt valamennyien ott álltak a Dunánál, figyelték a vívás részletelt, mozzanatalt. Lelkükben együtt vívtak, csatáztak hős Toldi Miklóssal, s a győzelem Végén kipirult arccal, a gyermeki öröm csodálatos bójában, arról álmodoztak, hogyan lehetnének ők is olyan nagy hősök, mint ez a Toldi Miklós volt. Ebbe a tanító-csinálta andalító, túlfesaült, ihletett csendbe egy izgatott hang belevibrált: — Tánító úr... én csináltam egy hőstettet,.! Apám azt mondotta tegnap este, hogy az élet küzdelmének én egy névtelen hőse vagyok. A tahftő meglepett kíváncsisággal kérdezte; — Ml volt a te hőstetted. Sanyi fiam? P

r másodprecnyi várakozás utón a tegnapi hiányzó, így kezdte! — Anyám betegen fekszik otthon, nemsokára meglesz a hatodik kistestvérem. Tüzelőnk nincs. A többiek mind ágyban maradnak egész nap. Nagyon pici a szobánk, ágyban el lehet bírni az időt. Apám éppen tegnapra kapott egy kérítésjavítást a Rózsa utcában, nem szalaszthatta el. Tegnap kellett kiváltani a februári fautalvónyt, a negyven kiló akóegyökeret meg aa öt kiló krumplit, három kiló lisztet, egy kiló zsírt. Amit a rtépkonyhásoknak adnak. A fiú fakó arcára gyűltek az izgilom lázrózsái, Szomorú szemei megvidámodva csillogtak, beszéde kapkodó lett, egyszerre szerette volna elmondani mindazt, ami tegnap tőrtént. — Nyugodtan beszélj, fiam. Meghallgatunk, mondjad csak — bíztatta a tanító csendes, ráérő hangon. — Reggel hétkor Indultam talicskával. Az volt a szándékom, kiváltom a csomagokat, utána felpakolom a fát, kiveszem a népkonyhán a kosztot — mert azt fél kettőig adják — és haza Indulok. De ahogy a körtöltés rámpájához értem, egy úfl fogat megállított. Az úr hajtott, nem volt vele senki, Azt kérdezte: „Gyerek, akarsz-e keresni két óra alatt egy pengőt?" — Hát hogyne akarnék, kérem — válaszoltam. — Na, akkor eljössz a kocsimon külső Baktöba, fölhajtassz nekem három nyulat és ha meglőttem őket, elmehetsz. R

endben van — feleltem. — Talicskémat betettem a Zámbó csősz udvarába. Felültem a kocsira, s kimentünk egészen a Rossenberg-tanyáig. Az úr elhelyezkedett a töltés-óldalba. én meg lementem és háromszor meghajtottam a cserjést. Azután Összeszedtem a lőtt nyulakat — összesen ötflt — felkötöttem a kocsira, megkaptam az egy pengőt. Visszajöttem a csőszházig. megfogtam a talicskát. Sietnem kellett, SIKLÓS JÁNOS: A HIÁNYZÓ mert tizenegy óra volt, a város meg egy óra járás, és ha a népkonyha becsuk, oda lesz az ebédünk. Először a krumpliért mentein, onnan a népkonyhára, kivettem az ételt, s az öszszes csomagjaimat beteltem Kovács Jani bácsihoz, a azabóhoz. Ohnét a fáért szaladtam. Mire visszaértem, már esteledett. Felpakoltam, mindent felkötöztem a talicskára. Az ételeskannát a talicska szarvára akasztottam és megindultam hazafelé. A lómészárszék előtt megálltam. Amíg pihentem, bementem a székbe, s a pengőmön vettem egy kiló lókolbászt, és a Puljer boltban egy kétkilós fehér cipót. Mostmár minden rendben volt. Megindultam, de lassan haladtam. Nagyon nehéz volt a talicska. Már egészen rám esteledett. Azon gondolkoztam, ml lesz velem, ha nem tudok hazajutni és mit csinálnak otthon, hiszen egész nap nem ettek semmit. Végül sok pihenővel eljutottam a Vásárhelyi sugárúti vámházig, de tovább már hem bírtam. Annyira nehéz volt. — Hol aludtál? — kérdezték az eddig lélekzetvlsszafojtva hallgató Ryerekek közül egyszerre többen ls. — Otthon. Horváth Miska bécsi jött hazafelé, az segített. Alig értem haza. anyám rámtámadt, • — Te csirkefogó, éjjel jössz az ebéddel. A kicsik egész nap nem ettek. Te lelketlen pára. Meglátod, az akasztófán fejezed be az életedet, t — Nem szóltam semmit. Pedig nagyon fájt anyám szidalma. Vágtam az akácgyökérből, begyújtottam a kis kályhába. Az ételes kannát a kályhára állítottam, hogy a fagy gyorsan kiengedjen. A

zután megszegtem a hófehér cipót, a kolbászból mindenkinek vágtam. Az ételt ls megmelegítettem. abból ls adtam a gyerekeknek. A szoba meleg lett, a kis ablák jégvirágai leolvadtak, a gyerekek kijöttek az ágyból. Ettünk, és boldogok voltunk, úgy örültünk, hogy ehetünk. Csak anyám sírt, csendesen magában, amikór elmondtam, miért jöttem Ilyen későn. Betegágyához hívott és sokáig simogatta a fejem. Nem tudom, miért, én ls sírvafakadtaítt, pedig vólt ennivalónk. Apám későn jött. Amikor megtudta, hogyan csináltam a napot, rámnézett és Szt mondta: — Hős Vagy fiam. valódi hős, a2 élet küzdelmének egy névtelen hősé. Kár, hogy ezekről az emberekről nem írnak. — Nem tudom, igaz-e, hogy hős vagyok.Apámat nem kérdeztem, mert elaludtam, ahogy lefeküdtem. A csipkedő, virgonc gyerekek pisszenés nélkül hallgatók Kiss Sanyi mondókáját Talán azon elmélkedett alig nyíló értelmük: ki is a hős, mi az. hogy hős? A tanító úr áz ablakon keresztül sokáig nézte a fagyos havat. Kis Idő múltán az osztály felé fordult, megtörölte az arcát. Intett Kiss Sanyinak, hogy leülhet. _ — Szóval, a cipőd rendben volt tegnap, fiam — szólt végül a gyerekhez. — Tanító úr. tanító úr,j. kői., ké.w rem, én... szé.. i gyei... gyei,.» tem. — — Te ne szégyellj semmit, fiam. Te helyetted mások szégyelljék magukat, A pedellus kézicsengője megszólalt, aa óra végét jelezte. Csóky tanító intett, hogy az osztály kimehet; A város, amelyben születtem, most is ugyanaz, mint volt negyvenegynehány évvel ezelőtt. Az Utcák, a házak és a terek is olyanok, mint amilyennek gyermekkoromban ismertem meg. És mégis, nan mint nap szüntelenül változik. A maradandóság és a megújulás csodálatos ötvözete ez. És ahogy a város külső képe bár lényegében ugyanaz maradt, mint amilyen volt, állandóan új színfolttal gyarapszik, ugyanúgy a benne lakó emberek lelke is mintha lassan és sokszor alig észrevehetően, de szüntelenül új vonásokkal gyarapodna. A város és lakói lassú, de biztos változását igyekszik ez a néhány pillanatkép megörökíteni. PilliMTKÉPEK játékot játsszák. Akk0r nem kell szaladni... Azelőtt, ha Üjszeaedről a hidon át a szegedi oldalra jöttünk, a CSillag-börtön szürke, k0mor épülete zárta el a kilátást. A Csillag-börtön most is a helyén van, de sötét tömegét az új Marx téri lakóház világos színfolt'a takarja el. Az Attila utca rossz, macskaköves úttestén ha azelőtt végigkerékpároztunk, majd kiráztuk a lelkünket és szilárdan kellett ülni az ülésen, hogy a kerékpáros egy-egy zökkenőnél le ne essen, Most sima aszfalton száguldanak az autók, a motorok és donganak a dongók. Talán több is, mint amennyi az utca nyugalmához kellene. — Sivár kőkockáin valamikor piaci árusok árultak. Ma üde zöld gyeppázsit közepén apró fenyőfák próbálnak gyökeret verni és pirosszínű hinták várják az apró gyereksereget. A parkőr, egy karszalagos, mosolygós arcú asszony is más, mint gyerekkorom mogorva, botos őre. A jómagaviseletü apróságokat cukorral kínálja. Ha valamelyikőjük napokon keresztül nem mutatkozik a téren, elmegy a szülókhöz, megtudni, hogy nincs-e valami baj? A parkőr, -»• nyugdíjas kereskedelmi alkalmazott, — miközben tudományos ismeretterjesztő könyveket olvas, arra is ügyel, hogy mikor jár le az egy-egy gyerek hintázására kiszabott idő. Mert sok a gyerek és kevés a hinta. mindegyiket nem tudja rendbehozni. A második emelet lakói, — munkások és értelmiségiek — meszet és festéket vesznek, és a házmesterrel együtt kifestik a második emelet Udvari folyósóját. m DG Az Attila utca egyik háza elég régi és kopott. A szütke, piszkos faiakról hullik a vakolat. A K1Knek sok háza van, A Széchenyi térnek a tanácsházzal szembeni beugró részén, a szökőkút és a kis medence előtt az esti órákban gyerekek játszanak. Egy kisfiú hármat számol. A többiek a háta mögött ezalatt előre szaladnak. Akit a számoló kisfiú hátrafordulva mozgásban lát, az kiesik a játékból. A nyertes az, aki legelőször éri el a kisfiút. A játszók között van egy nyolcéves kislány, akinek parallzise volt és nem tud úgy szaladni, mint a többi. Egy anya, akinek három egészséges, szép gyereke is ott játszik a többiekkel, azt ajánlja, hogy az „Amerikából jöttem." mevü A Dugonics térrífl elindul a villamos Dorozsma felé. Egy férfi rohan vagy harminc méter távolságból, hogy a mozgásba lendülő járműt elérje. A járókelők megállnak és feszülten figyelik az Izgalmáé versenyfutást. A kocsivezető is észrevehette az igyekvő utast, mert lassít. A futó ember eléri a villamost és felszáll. A versenyfutás nézői és drukkerei megelégedetten néznek öszsze. Sikerült... Az egymás iránti figyelem, tapintat, a szolidaritás, összetartozás érzésének és közösségi szellemnek apró megnyilvánulásait igyekeztünk az idő múlásából kitagadni. Apróságok, semmiségek, gondolhatná az ember. Így is van, de ezek áz apróságok egy tleztultabb, szebb és emqerségésebb emberi magatartás jelei, amelyekből mindig többre és többre van züksége a világnak. Kálmán László CD A Valéria tér — ma Bartók Béla tér HARANGOK Kedvenceim voltak Mindig a harangok, Kedveskedőn zsongó Harangszó a hangod. Halkan szólt először. Alig-alig hangzó, Puha remegés volt, Hajnali harangszó. Oldalamra álltál, S most már napfény-pompás Egek alatt leng a Déli harangzsongás. ... S legszebb lesz, ha est-' Harangimák szállnak, S szelíd két karoddá' Megveted az ágyat. FARKAS LÁSZLÖ