Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-07 / 157. szám

r VfcsSrnap, M8T. JfiBtw H s A SZEGEDI ELLENFORRADALOM —-MAMIM— A Textilművek vesstesége 7 millió forint Tessék megkérdezni Horváth Andort, Kecskés Józsefet, Hargitai Andort és társaikat, hogy ml történt októberben és novemberben a Textilművekben — azt mondják: semmi. Volt egy kis politikai farsang, de nem öltek meg senkit, egy kommunistát sem vertek agyon. Ami történt, az "spontán* akció volt, senki se tehet róla, az események szele hozott magával mindent. Ök — 6k a véletlen folytén kapaszkodtak a hullámok tarajára, illetve hát oda tolta óítet a tömeg. Nem tehetnek semmiről — nem felelősek semmiért. K „véletlenek" sorozata Ezzel szemben pedig az események "véletlen* sorozata a következőképpen zajlott le: Október 24-én reggel jónéhányan mér a bejáratokat lesték, s várták a bejelentett egyetemi küldöttséget. (A véletlen pedig előre nem látható!) 28-án hajnalban egy "névtelen* belső szervező felhívta telefonon a portát, és utasítást adott a homlokzaton elhelyezett vörös csillag leverésére, az üzem leállítására és gyűlés verbuválására. S a gyűlés "véletlenül* összejött — a gépek is leálltak. A hajnali korteskedés két munkástanácstag megválasztásával véget is ért, s a gépek tovább pörögtek: az emberek dolgozni akartak. Délelőtt, a másik műszakkal megismétlődött ez az aktus —, de a munka már nem indult meg újra. Ehelyett politikai csatározás kezdődött. Az "elvtárs* megszólítás ellen már nagy ellenforradalmi vehemenciával ágált két felbujtott fonónő, s eZ a két felszólalás többekben vérmes követeléseket indukált. Megkezdődött a "tetemrehívás* — olyformán, hógy a párt megszüntetését, a kommunista művezetők leváltását követelték egyesek, s közben tettlegességre biztattak. Az élen felsoroltakon kívül főképp Vásárhelyi Klára, Kávai Magda és Juhász Piroska köszörülte a nyelvét. Horthy Mlkltfs nótájára .. • Valószínű, hogy a mesterségesen szított hangulatban több ls történt volna —, de az üzem hajnalban megválasztott delegációja belerobbant a gyűlésbe, szólván: "Semmi tárgyalás tovább és semmi munka — az üzem tüntetve a Széchenyi térre vonul*. És vonult. ' " 1'" A menet elején egy csoport arra a nótára lépett, ami így kezdődik: "Horthy Miklós katonája vagyok...«, de a tömeg nem vette át a taktust, így hát Kossuth Lajos nótáját kezdték el. (Horthy és Kossuth egy gyékényen!?) A Kenderfonógyár kapuja elé kanyarodtak, de Itt lezárták előttük a sorompót. Végül addig harsogták a "gyertek Velünk!* frázist, míg a benti szervezőknek ls sikerült tömeget verbuvélniok — s az egyesített menet elindult. A Széchenyi téri gyűlés után Horváth és társai kinyilatkoztatták az üzembe visszatért dolgozók előtt, hogy eddig meg addig sztrájk lesz — reggel pedig választás. Ezután elnéptelenedett az üzem, csak jónéhány kommunista maradt benn, hogy őrizze a gyárat. A reggeli választáson "Horthy Miklós katonái* megszerezték maguknak a megfélemlített tömegtől a többség szavazatát, s most már dobogóról kezdték hirdetni igéjüket. Horváth, a nyilas párt egykori aktív tagja, így jellemezte a helyzetet: "A párt megszűnt, s ebben az üzemben soha többé nem létezhet!* —, majd újfent kinyilatkoztatta a sztrájkot, amiből horribilis károk keletkeztek ebben az üzemben ls. Hargitai Andor már vérszomját is elárulta, követelve, hogy az ÁVH minden tagját "irtsák ki* és az egyik szegedi tanácsfunkcionóriust — ő nevén nevezte — "aprítsák fel*. iiPonem et cirosnses;" "Bandi bácsi* (Horváth), Hargitai meg Kecskés tetszett némelyeknek, hiszen nem kellett a fizetésért dolgozni, elég volt tapsolni és szavazni. S akiknek "panern et circenses* volt a követelésük, kaptak kenyeret is, meg cirkuszt is. A munkások meghatározó többségében azonban élt a megszokott munkaerkölcs és az ország dolgai Iránti felelősség, s egy anya vakmerően úgy nyilatkozott az egyik cirkuszszerű gyűlésen, hogy: "Dolgozzunk, emberek! Ez így nem mehet tovább! Gyerekeinknek kenyér kell!* —, de a sztrájkszervezők röhögése és gúnyolódása elnyelte a józan, aggódó hangot. Ezután ki mert hasonlóképpen szólni? Horváthék tudták, hogy a munka megindulása és a zűrzavar letisztulása erkölcsileg megsemmisíti őket, s mit bánták, hogy milliós veszteségekbe kerül percnyi, megfélemlítésből eredő tekintélyük. Ez a zöldinges poloska a testére szabott üzemi bizottsággal és a csöndesen bólogató igazgatóval csak akkor volt hajlandó a munka mellett szólni, amikor gyáva magáról volt szó. A harcot azonban ekkor sem adta fel. Kitiltotta az üzemből a pártbizottság titkárát, s beköltözött a párthelyiségbe. Forgács Ervin — egyik bizalmi embere — révén állandó kapcsolatot tartott az úgynevezett "központi munkástanáccsal*, s újabb ellenakciók előkészítésén dolgozott. Közben természetesen az üzemi frontot sem hanyagolta eL Csak ami népsaerfl . .• Először is felköltözött a műhelyből az Irodába, s hónapokig munka nélkül "elnöki* tevékenységéért markolta fel a fizetést. Azután az üzemi bizottságtól szerzett magának egy aktatáskát. (A november 7-i ünnepségen akarta ezt is átadni az előbbi ü. b. más tárgyjutalmak térsaságában a legjobb munkásoknak.) Intézkedett tanácstagjaival a munkaruha kihordásának ügyében; sürgette a természetbeni juttatást; racionalizálta a kommunistákat — csak éppen a munka, a termelés stabilizációjával hem foglalkozott sem ő, sem politikai garnitúrája. Érdekelte őket, hogy a veszteség milliókra emelkedett? Mindenesetre, Mikor politikai akcióik tüze kényszeredetten lekonyult, az új szituációban a gazdasági kártevés pártolása lett alapvető módszerük. Korábbi tevékenységük és bomlasztó törekvésük gazdasági eredménye 1958-ban 5 millió 390 ezer forint kárt okozott, s ez az összeg az idei év első három hónapjában újabb 1 millió 610 ezer forinttal tetéződött. Ebben az összegben együtt szerepel a munka nélkül kifizetett bér, a vállalat készleteiben esett kár, a termeléskiesés miatt elszalasztott jövedelem és az ezekkel együtt járó költségemelkedések sorozata. Miért nem ropogott tegyver a gyárban? A kár azonban nem ennyi volna, ha Kováts Józsefnek, a szegedi ellenforradalom vezéralakjának a november 3-án este telefonon leadott parancsát nem egy becsületes, lelkiismeretes kommunista vette volna fel. A parancs így szólt: "Az üzem területén szervezzék meg a fegyveres ellenállást és támadják meg az üzem előtt elvonuló szovjet egységeket!* Tápai Gyula elvtárs, az akkori szolgálatos portás azt válaszolta: "Értettem* — és fütyült a parancsra. így aztán ött nem került sor fegyveres összecsapásra és fl Textilművek vagyonát nem érte harci kár. Nem történt semmi, és senki sem felelős? Ez az óriási veszteség csak úgy az égből szakadt a Textilművek dolgozóinak nyakába? Igaz, hogy itt nem öltek meg embereket, nem vertek agyon kommunistákat — még ha várták is érre az alkalmat, s incselkedtek is a gondolattal —, de ezt a súlyos Veszteséget mégsem a spontaneitás okozta, de nem is az az egyszerű munkásasszony, aki a munkára buzdított, s nem is a kommunisták, akik a népvagyont Őrizték és megszervezték a termelést. Ez a számla is az ellenforradalom "hagyatéka* az utolsó krajcárig. S. I. Szatymazi zöldbab Bécsben Mint az idei külföldi kereslet mutatja, a szomszédos európai államokban nemcsak a szatymazi őszibarack kezd egyre inkább keresett cikké válni, hanem a zöldbab iránt ls növekszik az érdeklődés. A sok vagonnyi őszibarack után Szatymazról a múlt héten indították útnak az első vagon zöldbabot Bécsbe. Ha ez a szállítmány megnyeri a bécsi fogyasztók tetszését, további rendelésekre számíthatnak zöldbabból is a szatymaziak. AHOL NAPONTA 750 mzmíltytz f&zMlt ebédel A legutóbbi hetekben két alkalommal is írtunk a Kelet, magyarországi Üzemélelmezési Vállalat szegedi konyháiról. Egy ízben a vállalat törvényszéki konyháját, máskor pedig az egyetemi menza jó munkáját dicsértük — megérdemelten. Nem volna teljes a vállalat munkájáról alkotott kép, ha nem Írnánk az úgynevezett Apáthy-konyháról is, amely a Dóm téren, az Orvostudományi Egyetem kollégiumának épületében működik — ugyancsak az Uzemélelmezési Vállalat irányítása alatt. Ha sok vendége van egy konyhának, akkor egészen bizonyos, hogy az a konyha Ízletes, jó ebédet főz. Márpedig az Apáthy-konyhán sokan étkeznek: 700—750 ember számára főznek Itt mindennap ebédet, ami nem kis feladat. Itt ls — ugyanúgy, mint a diákmenzán — háromféle ebéd készül naponként, van tehát választék. A konyha csúcsforgalma délután 1 óra és fél kettő között van: ekkor jönnek ebédelni az egyetem dolgozói, akik a vendéglétszám nagy többségét alkotják, lyenkor egy gombostűt sem lehetne elejteni a konyha melletti étteremben, olyan sok az étkező. S dicséretére legyen mondva a két felszolgálónak, kitesznek magukért: szinte zökkenőmentes az étkezők ellátása, s bár az étterem lényegesen kisebb — s ezen mielőbb segíteni kell — mint amekkorára szükség volna, mindenki aránylag gyorsan és elegendő mennyiségben megkapja a kiválasztott ebédet. A konyha és az étterem panaszkönyvében mindössze egyetlen bejegyzés szerepel, az is az étterem kicsiny voltát kifogásolja. Az Apáthy-konyha népszerűsége a konyha dolgozóinak lelkiismeretes munkáján alapszik, akik feladatukat hivatásnak tekintik, s nem sajnálják az időt, hogy főztj ükkel kiérdemeljék vendégeik elismerését. Az az alaposság és fáradhatatlanság, amellyel Zombori Jusztina konyhavezetó és négy munkatársa: Róth Lajosné, Vőneki Józsefné, Kuncz Istvánné és Tolnai Pálné nap mint nap nyújtják a tésztát, ízesítik az egyes fogásokat, emelgetik a 60 és 90 literes fazekakat, minden dicséretet megérdemel. Akik ismerik, mennyit kell dolgozni egy három- vagy négytagú család ebédjének elkészítésével, azok tudják csak igazán értékelni, hogy mennyi munka van 750 személyes, több fogásból álló ebéd megfőzésével, amikor egy-egy fogást háromszor-négyszer Is el kell készíteni, hogy elegendő legyen, S amikor kész az ebéd, ZombóM Jusztina és munkatársai jó kedvvel fognak a tálaláshoz. Öröm szémukrft, hogy idejében elkészül az ebéd — mert a jő szakácsnak az Idővel is versenyt kell futnia —, és az, hogy legtöbbször azt főznek, amit vendégeik szeretnek. Az sem közömbös, hogy a vendégeknek hogyan ízlik az ebéd, hiszen úgymondják, az emberek legtöbbje a gyomfán keresztül ítél... ' f> Ml) •SZÖGEDI CSIPÖS niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!iiiiiiiiiiitiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin,|„m „Heeej az anyád...!'1 Ekként biztatta néhány napja lovát a Lenin körút 31. szám alatti ház előtt az egyik fuvaros. A 16 mégsem akart menni az istenén sem. Pedig ugyancsak emlegette azt a „nagyon jó úristent" és, hogy szavainak nyomatékot adjon, nagyokat csapott ostorával a ló hasa alá. <wr<* fed Nem tudom melyikük volt az akaratos, a 16 a gazdája, vagy az, aki a fűrészport szállíttatta. Hasonló jelenet játszódott le egy-két nappal előbb a Berzsenyi utca 6. számú ház előtt is. Azt hiszem, itt is, ott is egyformán akaratos volt a szállító, a fuvaros és a ló is. A szállíttató azért akaratoskodott, hogy ne keltjen az út széléről két-három méterrel messzebbről hordani a szenet és fát. Ezért úgy rendelkezett, hogy a megrakott kocsival álljanak fel a gyalogjárdára és hányják közvetlen a ház elé a tüzelőt. A kocsis azért akaratoskodott, mert így rendelték a szállítást és igy fizettek. De miért akaratoskodott a ló? Azt hiszem szokatlan volt neki a szűk gyalogjárdán való közlekedés, 6 szélesebb úttesthez van szokva. Vagy az ösztöne súgott neki valamit? Ha súgott, akkor az körülbelül ilyes valami lehetett: Nemcsak a kocsit nehéz ide felhúzni, hanem neki mehet a kocsi az utat szegélyező fáknak, kidöntheti a kerék a járdaszegélyt és feltörheti a gyalogjárdán lévő vékony aszfaltréteget, s ebből csak kár származhat. Ennyit azonban mégsem súghat semmilyen ló ösztöne. Ha ez így „Studirozna" a ló, akkor már gondolkodnék. Erre pedig csak az ember képes. A jelek azonban azt mutatják, hogy egyes emberek csak azon tudnak gondolkodni, hogy közvetlen nekik legyen könnyebb, de hogy abból a közösségnek mennyi kára keletkezik, az már őket nem érdekli. De ha egyszer-kétszer bírságot rónának ki azokra, akik lovaskocsikkal hajtanak fel a gyalogjárdákra, és kárt okoznak, majd elgondolkodnának azon, érdemes volt-e... (beki) MIÉRT NEM ÉPÜLHETETT FEL a Textilművek után Szeged második igazán korszer a üzeme, AZ ÚJSEPRŰGYAR ? Hány ember állt még naponta mellettük és még ha nem is olyan nagy érdeklődéssel, mint a lakásépítkezéseket, de figyelemmel kísérték a Kenyérgyár és a Gyufagyárral szemben a szövetkezeti raktár építését. Most ott állnak befejezetlenül, mint valami felkiáltójelek; figyelmeztetően: az ellenforradalom okozta károk miatt sok építkezést kénytelenek voltunk beszüntetni. Befejezetlen és meg sem kezdett építkezések jelzik i Védjük a magunk ít! i Együtt ütöttük a vasat még a közelmúltban is azért, hogy az újszegedi ligetben szereljenek padokat a betonlábakra. Hangot adtunk a közkívánságnak, közzétettük lapunk hasábjain a levélírók sürgetését és szóltunk azok helyett is, akiknek csak egy-egy délutáni séta közben jutott eszükbe, hoov de jó is lenne leülni pár percre. Kérésünk jogos volt, meghallgatásra talált. Az újszegedi ligeti sétány mindkét oldalán, (ha a mellékutakon még nem is!) ma már kényelmes. támlázott padok várják a pihenni, leülni szándékozókat. A szép, Ízléses, fehérre festett padok a dúslombú fák hűvösében szinte csalogatók. így van ez jól •— mondjuk megelégedetten. Ejnye, de itt álljunk meg egy szóra. Korholó, feddő szóra, mert meg kell rónunk egyes tisztességet nem tudó ülő-társakat, akik eredeti rendeltetésüktől merőben eltérő célokra is igénybe veszik, elcsúfítják, rongálják ezeket a nagy költséggel, fáradsággal felszerelt padokat. Megdöbbentő, hogy akadnak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy a pad, az ülőhely nem emléktár és nem a rovásírás gyakorlására szolgáló eszköz. Megértjük, hogy sokakat igen kedves, feledhetetlen élmények fűznek ezekhez a padokhoz, de ne írják rájuk, ne véssék beléjük emlékeik dátumát, viselt dolgaik történetét, se.pedig a cselekvő személyek nevét, monogramját. Ez nem való, ízléstelen, neveletlen dolog. Nem hisszük, hogy a saját otthonában bárki is ilyesmire vetemednék, s a tulajdon bútoralt efajta feljegyzésekkel „ékesítené". A liget, a park a mi otthonunk, mindannyiunké, a benne levő padok és más berendezések a mi közös bútoraink. Annyiszor értékesebbek, ahányszor több ember javát szolgálják. Ne tűrjük meg. hogy neveletlen, magukról elfeledkezett haszontalanok rongálják, éktelenltsék. — mis —>• városunkban ls; hogyan vetette vissza szocialista építésünket az ellenforradalom. Most adnák át Ha nem lett volna, most úgy kezdhettük volna a tudósítást a Seprflgyárhól, hogy o hónap 20-án adják át rendeltetésének az épülő új, modern Szegedi Seprűgyár első üzemegységéti A Csefzy Mihály utca végén elterülő egykori téglagyár telepén valóban az építtető vállalattal kötött szerződés szerint 20-án át is adják a kefe- és ecsctkószftéshez szükséges szőrelőkészttő üzemet. A magas és szép, több, mint hatvanezer seprű tárolására alkalmas raktárhelyiséget 10 nappal ezelőtt vették át a seprflgyárink; s a modern felszerelésű központi fűtéssel ellátott szőrclőkészllő üzemrész átadására is rövidesen sor kerül, , , | Csak a rajsok A folytatás azonban egyelőre elmarad, mert az előzetes terv szerint januárban hozzá sem kezdtek a 100 méter hosszú, 35 méter széles, egyemeletes gyárépület megépítéséhez. Itt léteSült volna 3 millió forintból a seprűkészttő és másfél millióból a kosárkészltő üzem, a vállalat kulturális terme és sok más helyiség. A Textilművek után Szeged második igazán modern üzeme helyeit azonban csak rajzok vannak, amelyek megörökítik a terveket. Sok munkás és munkáisnő, akik most a régi téglaszárítókból rögtönzött üzemrészekben dob goznak, már alig várják, hogy birtokba vehessék az újat. Sokan csak azonban arra gondol* hatnak, hogy milyen jó lenne; ha az új gvár nagyobb üzemegységeit »nem vitte volna el* az ellenforradalom; Sok munkalehetőséget is Nemcsak a Seprűgyárban dolgozókét, hanem még olyanokét is elvitte, akik ma munka nélkül vannak Szegeden, mert ebbeu az új gyárban sok új munkáskézre is szükség lett volnaj Ezért nem felejtenek a seprűgyáriak, emlékezni fognak múlt év októberére, novemberére, az ellenforradalom napjaira, ami miatt nem épülhetett fel Új munkahelyük, a Textilművek után Szeged második igazáti korszerű üzeme, VEREKEDEST OKOZOTT A FEJ-LABPAFRIKAS A nagy meleg miatt stich jel volt a íej-lábpaprlkásnak, amit két testvér — Tóth István és Tóth Péter, Tarjántelep 8/a» — elé tettek vacsorára. Ebből nagy verekedés támadt a péntek esti órákban közöttük. Jenő testvérük a verekedők közé állt, hogy szétválassza őket — s mint ahogy ez már Ilyenkor lenni szokott — a békítő szerepét Játszó Jenőt is alaposan helybenhagyták a verekedők. Végül is az egyik testvérnek a másik levágta egy Ujját, míg a másik a halántékán sérült meg. A két Tóthtestvér ellen botrányt okozó magatartás miatt megindult az eljárás. ;