Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-07 / 157. szám

Vasárnap, 1957. július 7. 3 MIÉRT BÁNTOTTÁK Szakács Károly munkást ? Tanulságos iöriénei a Textilművek, páriéleiéből Fájó volt hallgatni a Szegedi Textilművek MSZMPszervezete intéző bizottsága néhány tagjának szavait arról, hogy becsületes emberek, párttagok, egymás vádolásával (tehát nem bírálatával) nyugtalanságot keltenek. Valamiféle tetemrehívás ez és ki ezért, ki azért újból előhozakodik a tragikus őszön tett kijelentésekkel, ténykedésekkel. Nem arról van szó, hogy borítsunk erre fátylat és ne feleljen az ellenforradalom idején tett kijelentésekért, cselekedetekért az, aki erre rászolgált. De mai ésszel nem lehet megítélni embereket, illetve kijelentéseiket az akkori helyzet alapján lehet elbírálni. Ma már könnyű pálcát törni emberek felett és „bölcsen" kijelenteni a jószándékú, megtévesztett embereknek: „Hibáatál, az ellenforradalom szekerét toltad". Heteken át lappangott az 08?" a gyárban Szakács Károiy munkás körül, majd nagy lángot vetve, végül is kirobbant. Péter Szilveszter elvtársnak, az üzem volt MDP pártbizottsága titkárának, most az MSZMP intéző bizottsága tagjának summás véleménye az volt Szakácsról: „Ki kell őt zárni a pártból..." És mondotta indokait, a tényeket ő is, meg mások is, különféle megvilágításban. Melyek hát a tények? 1956. október 26-án a Textilművekben két küldöttet választottak, hogy részt vegyenek a kenderfonógyári gyűlésen. Az egyik küldöttül Szakács Károlyné munkásnőt vá_ lasztották. Helyette azonban a férje ment el a Kenderfonógyárba. Onnan visszatérve az volt az álláspontja, hogy a munkások ne menjenek ki az utcára, hanem a Textilművek dolgozói tartsák meg gyűlésüket az üzemben. Anynyit ért ez azonban, mint halottnak a szentelt víz. Az emberek kivonultak az utcára a Textilművekből is és a Belváros felé hömpölyögtek. A vád szerint Szakács a Kenderfonógyárba menet olyan kijelentést tett, hogy állítsák le a gépeket a Textilművekben. A másik álláspont ezt cáfolja. Nehéz ezt teljes bizonyossággal kibogozni. Annyi azonban biztos, hogy a kérdéses napon leálltak a gépek a Textilművekben, s akkor ezen nem lehetett változtatni. Ez pedig nem Szakácson múlott. Október 23. után Csótiné elvtársnő, az üzem oktatási felelőse érthetően aggódott Budapesten lévő fiáért. Körülbelül ilyen kijelentést tett: (,Ha a csőcselék a fővárosban bajt okoz a fiamnak, akkor... Ezt hallotta meg Szakács és hirtelen visszavágott. Lényegében amellett kardoskodott; írja a sajtó, mondja a rádió, hogy Budapesten a munkások is az utcán vannak, azokat pedig ne nevezzék, csőcseléknek. Egy másik alkalommal, beszélgetés közben — éppen akkor, amikor a vészterhes napokban Kádár elvtársat választották a Központi Vezetőség titkárává —. valaki azt a megállapítást tette az üzemben: „Most már jobb lesz minden". Szakács erre azt fe„ lelte: „Amikor Gerő lett a központi titkár, akkor is ezt mondtuk. Váriunk egy kicsit ezzel a megállapítással". Ebből olyan következtetés is születhetett, hogv Szakács már előre is a Kádár-kormány ellen volt. Förtelmesen csúnya, korcs és hazug következtetés ez, s mindezt maga Szakács cáfolta meg november 4-e utáni igazán derék magatartásával. Hogy olyan véleménvt mondott? Ez nem lehet a bűne, különösen azután nem, hogy a magyar életben tagadhatatlanul voltak felemás dolgok, amelyek az emberek hitét jócskán megtépázták nuló gyáriakat, munkástársait. Péter elvtárssal — a gyár pártbizottságának akkori titkárával is beszélt — Véleménye az volt, hogy vonuljanak vissza. Akkor azonban szó sem lehetett erről. Szakács is a felvonulók közé állt, Geldrich Károly elvtárs, a DISZ volt üzemi titkára mellé. Mit csinált Szakács a felvonuláson? Geldrich elvtárs így emlékezett vissza: — A néphatalom ellen ott sem uszított... Amint haladtunk az úton, a Kenderfonó egyik épületéről éppen akkor verték le a vörös csillagot, s az csörömpölve hullott a. földre. Szakács elsápadt és látszott az arcán, hogy ezt egyáltalán nem helyesli... Nem tett és nem is beszélt semmi olyat Szakács Károly, amiért bűnhődnie kellene, amiért az „átállt' jelzőt indokolt mellének szegezni. Anynyi sok más munkatársával együtt dehogy akarta ő viszsza a volt Eszterházyakat vagy Chorinokat. A hibáktól akart szabadulni ő is, hogy tisztultabb, erősebb legyen a néphatalom. Az ellenforradalom idején több mindent ő sem látott tisztán. S ki az, aki elmondhatja, hogy kezdettől fogva és akkor — amikor a frontok össze voltak kászálódva, mindent tudott és értett?! Mégis most Szakács körül is fonódtak a szálak. Szemére vetik a fentebb leírtakat. Pedig kérdezhetnénk: Akik „bírálják", figyelembe vették-e, hogy Szakács november 4. után lelkesen dolgozott a pártszervezet megteremtéséért. S hogy megalakult, ő az egyike, akiknek köszönhető. Péter Szilveszter elv. társnak arról sem lehet megfeledkeznie, hogy október 26-án ő haladt a gyári felvonulók élén. Rójuk ezt fel néki bűnül, értékelgessük nyakrafőre? Ostobaság volna, épp úgy, mint Szakács esetében is az. Miért bántják hát Szakácsot és egymást? A párt féltéséért, személyi ellentétekből? Akármilyen köntösbe te. kérik, akármilyen címen is teszik, ám nem helyes. Vannak hibái Szakács elvtársnak? Vannak, ő sem földre szállt angyal. Dicséretes, hogy ami a szívén, az a száján. De baj, hogy például többször hirtelen, elragadtatja magát vélt igaza mellett. Miért nem ezt mondották meg neki segítő módon?! Nem ez történt azonban, hanem a gyár intéző bizottsága az ellenforradalom idején tanúsított „magatartásáért" (!) bizony elhamarkodottan javaslattal élt a Il-es pártalapszervezet tagságának, ahová Szakács is tartozik. A javaslat szerint Szakácsot le kell váltani az alapszervezeti intéző bizottsági tagságból, pártbüntetést kell kapnia. Parócziné elvtársnő, a gyári intéző bizottság elnöke a javaslattal szemben nem lépett fel, mert Szakáccsal távoli rokonságban áll, tartott tőle, ha elmondja véleményét, akkor „rokonpártoló'' jelzővel il. letik. Az alapszervezet most megtartott taggyűlése azonban okosan és helyesen döntött, miután alaposan megbeszélték a dolgot. Elutasították — és jól tették — a gyári intéző bizottság javaslatát és megvédték Szakács elvtársat. Miért kellett azonban mindennek megtörténnie? A káros tetemrehívás, az intrika, az indokolatlan bizalmatlanság miatt, ám lehet, hogy a bírálat ürügyén. Ne engedjük ezt és vonjunk le maradandó tanulságokat a Textilművekben történtekről. (morvay) Az intrika ellen A Nemzetközi Szövetkezeti Nap szegedi programja A kisipari szövetkezetek, mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a földművesszövetkezetek dolgozói ma ünneplik meg a hagyományos Nemzetközi Szövetkezeti Napot. Az ünnep alkalmából délelőtt 10 órakor műsoros összejövetelt rendeznek a KISZÖV nagytermében (Horváth Mihály utca 3.). Ünnepi beszédet Horváth Sándor elvtárs, a KISZÖV hivatalvezetője mond. Beszéde után a Szegedi Szövetkezeti Bizottság művészeti csoportja mutatkozik be. Délután fél 4 órakor sportversenyre kerül sor a Hunyadi téri sportpályán, majd ezt követően ugyancsak a KISZÖV nagytermében folytatódik az ünnepi műsor — a Szövetkezeti Bizottság művészeti csoportjának és a tápéiak népi táncegyüttesének fellépésével. A gazdag műsort a szövetkezeti dolgozók közös baráti szórakozása, táncmulatsága zárja le. Megkezdődhet az élet Szeged új csónakházában Szombaton, tegnap este 8 órakor műszakilag átadták a Szegedi Fürdők és Hőforrás Vállalat új, korszerű csónakházát. Az átadásnál jónéhányan összegyűltek a dolgozó emberek. Nyári Mihály, a Szegedi Fürdők és Hőforrás Vállalat igazgatója mondott beszédet és méltatta a munka jelentőségét. Köszönetet mondott azoknak a vállalatoknak is, amelyek a csónakház megteremtését elősegítették. Az átadás alkalmából a munkálatokban kitűnt dolgozóknak: Tiszai Aladárnak, Kardos Jánosnak, Vincze Pálnak, Nuber Gyulának, Kmetty Gyulának és Battancs Sándornak pénzjutalmat adtak át. A Csepel Fémművek Szerkezet- és Emelőgyára dolgozóinak — akik jelentősen elősegítették a csónakház megépítését — táviratban mondtak köszönetet. T3rmészpt'>spr' az ŰL a hf-' múzeum felőli oldalánál épült csónakházban nv már megkezdődik az élet. Kél hír — bét községből m Kanyarodjunk azonban vissza október 2S-hoz. Szakács megkereste az utcán voMÖRAHALOM Ifjúsági mozi épül Mórahalmán Az épület terve már elkészült, előreláthatólag az építkezést is rövidesen megkezdik. Mint a terv előírja, a korszerű községi filmszínházat 1958. május 1-én adják át rendeltetésének. ÜLLÉS ötvenhárom katasztrális hold szőlő termésének megmentéséért küzd 11 KISZ-tag a Csongrádmegyei Borforgalmi Vállalat üllési pincegazdaságában. A legutóbbi eső, valamint az azt követő meleg ugyanis igen jó körülményeket teremtett a szőlő legnagyobb ellensége, a peronoszpóra pusztításaihoz. A veszélyes támadóval a szőlőmunkások azonnali permetezéssel szálltak szembe és megfeszített munkájuk előreláthatólag sikerre vezet. A

termelési sikerekről szóló jelentések örömmel töltenek el bennünket. Arról adnak számot, hogy a dolgozók pártunk vezetésével összefogtak népgazdaságunk egyensúlyának mielőbbi helyeállításáért, a további előrehaladásunkért. A politikai és gazdasági sikerek azonban nem jelentik azt, hogy ellenségeink letesznek szándékukról. Állami szerveink egymás után lepleznek le a dolgozók segítségével — nem ritkán azok feljelentései alapján -— olyan elemeket, akik újabb rendzavarással kísérleteznek, s akadályozzák a termelőmunkát. Az ellenség nem hagy ki semmilyen lehetőséget, s gyakran megtaláljuk a feljelentök között is. Persze, nem hasonszőrű társaikat jelentgetik, hanem a becsületes dolgozókat, vezetőket, hogy befeketítsék, s ezzel "kilőjék* őket. Ha nem körültekintéssel és alapos vizsgálat után döntenénk egyegy feljelentés esetében, bizony könnyen félreállítanánk, vagy elmarasztalnánk olyanokat is, akik becsületesen dolgoznak a szocializmus építésén. N

emcsak akkor ártalmas azonban az intrika, ha az ellenforradalmárok, a nép és a párt ellenségei próbálnak vele némelyeket lejáratni, hanem akkor is, ha különben becsületes emberek meggondolatlanul vádaskodnak. Sajnos, ma még az utóbbi is sűrűn előfordul. O

któberben, amikor az ellenforradalmi támadás veszélyesen megingatta társadalmunk egyensúlyát és több helyen maga a pártapparátus is megrendült, nem vonult el a megrázkódtatás hulláma nyomtalanul, az állami apparátus, a különböző gazdasági vezető szervek felett sem. Némely funkcionáriusok, jóllehet évek óta viselték már tisztségüket, de gyenge lábon állottak az önállósággal, s amikor magukra maradtak, eleresztette kezüket a párt, botladoztak, vagy tétován álltak, nem tudták, mit tegyenek. Azok közül pedig, akik tenni akartak valamit, — mint utólag látjuk — jónéhányan nem mindenben cselekedtek helyesen. Bár talán többen azt hitték: a pártnak, a proletárdiktatúra ügyének tesznek jót. Voltak óvatoskodók, akki félrehúzódtak, visszavonultak. Mások, akik azelőtt is karrierista egzisztenciájukért kardoskodtak, megpróbáltak az áradat tarajos hullámaiba kapaszkodni. Voltak, akik megingás nélkül következetesek maradtak. Most, amikor önmaga arcát vizsgálja sok ember, leginkább azokat a vonásokat keresi, amelyek azt mutatják, olyan ő is, mint a tisztán látók, a következetesnek maradók. Nem szívesen vagy egyátalán észre sem akarja venni arca vonásai között a torzakat, mert azt szeretné önmagáról elhinni, vagy elhitetni, hogy feddhetetlen. Miért? Emberi gyarlóság, hiúság, funkció-, vagy állásféltés, esetleg egyszerűen gyengeség ez? Sok minden lehet, a felsoroltakból különkülön is, de az is lehet, hogy együtt van valamennyi. Ezért van az, hogy némelyek mást hisznek, vagy mást szeretnének elhinni magukról és nem ritkán szívesen nagyítják fel mások hibáit, a sajátjaikat pedig elhallgatva, buzgalommal gyűjtögetik a "leleplező* tényeket másokról. Persze ez nem valami ártatlan gyűjtögetés csupán. Értik az ilyen emberek azt is, hol kell időben, valami befolyásos helyen, vagy befolyásos személy előtt feltálalni, elszórogatni ezeket az adatokat, hadd "feketedjen* a másik, annál élénkebb színben tűnik ki az ő festett fehérségük. Olyanok is vannak, akik munkatársaikra szórt pletykákkal akarnak feletteseik előtt érdemeket szerezni! Különösen akkor csí p magasra bennük a "leleplező* szenvedély, amikor munkájukat bírálják, vagy az éppen ő általuk elkövetett hibákat mondják meg nekik. Ezek legtöbbször ilyenkor felettéb idegesek lesznek. Persze nem egyszerű idegességről van szó, hanem sokkal többről. Kivel szemben idegesek az ilyenek? A felettesekkel? Nem. Azokkal a legudvariasabbak, sőt esetenként előttük még hamut is szórnak fejükre, úgymondván "önkritikát gyakorolnak*. Nem új jelenség ez. Már Karinthy Frigyes megmondta, hogy felfelé senki sem ideges. Ha az ilyen embereknek valaki, aki nem valahol feljebb áll, merészel szót ejteni a hibájáról, akkor látásuk eltorzul, s a tiszta segítő kéz helyett fojtogató karmokat vélnek felismerni. És ha ilyenkor mást nem tudnak visszavágni, rágalommal válaszolnak, vagy gyermeki naívsággal vagdalódznak. Az egyik ismerősöm a minap arról panaszkodott, nem győzi visszaverni a rászórt rágalmakat, mert el merte mondani mások, különösen felettesei hibáit. Még jogos bírálatát is igyekeznek úgy feltüntetni, mint aki intrikál, bomlaszt. B

urjánzik az intrika Szegeden is. Burjánzik elsősorban, mert az ellenség ezt használja most fegyverül, és azért is, mert egyesek meggondolatlanul, vagy funkcióféltésből vádaskodnak. Mi az intrika? Ezt a ma valóságának talaján azt hiszem szabatosabban úgy fogalmazhatnánk meg, hogy: a "fúrás* sajátos válfaja. Igen, fúrás ez és nem valami ártatlan pletyka, szóbeszéd, hanem elsősorban az ellenséges elemek jól kifundált cselekedetei. Az is lehet emellett, hogy egyéni bosszú, sértődöttség, vagy a karrierista törtető útját egyengető, jól irányított és időzített csapás, amelyek kivédése sok időt, erőt emészt fel. Ezenfelül kellemetlen érzéseket okoz az embereknek, s nem ritkán olyanokat is félelem fog el, akik becsületesen, odaadóan szeretnének dolgozni, sőt dolgoznak is a népi demokráciáért. Kinek jó, ha bizonytalankodnak, félnek az emberek? A válasz magától értetődő: jó munkát végezni, szocializmust építeni nem lehet fogvacogva, hanem csak hittel, bizalommal, jókedvűen. Nem lehet a korábbi hibákat jóvátenni, ha az idegek állandó feszültségben vannak. Meg kell szüntetni ezt az áldatlan állapotot, nem engedhetjük, hogy a jószándékú, a párt és a kormány célkitűzéseiért dolgozó, a hibák megszüntetéséért, jóvátevéséért harcoló emberek féljenek. Az októberi ellenforradalmi napok nyomait, maradványait még fellelhetjük helyrerázódó társadalmunkban. Ezeket a nyomokat nemcsak a már illegálisan végzett ellenforradalmi cselekedetek jelentik. Az egyszerű emberek gondolatában, még a különben a szocialista építés fontosságát valló és ezért harcolni kész dolgozó emberek gondolkodásában, esetleg cselekedeteiben, vagy éppen rosszízű emlékeiben is fellelhetők ezek a nyomok. Az ezek elleni harcot azonban nem az alaptalan vádaskodás, de még csak nem is a M^ bák szüntelen hánytorgatása jelenti, hanem az elvi harc. Erre van szükség, de a nem kívánatos sallangok, az intrikák nélkül. N

álunk, sajnos, ma az elvi harc helyett sok helyen az intrika ütötte fel a fejét és tartja magasra még ma is. Pedig eredményesen harcolni a hibás, helytelen nézetek ellen csak elvi, politikai meggyőző munkával lehet. Ez azonban nem jelenti és nem jelentheti, hogy mi az ellenforradalom lovagjaival, a demagóg szájhősökkel valami "elvi* harcot akarunk folytatni. Nem. Akik a népi demokrácia ellen törtek, kommunisták és a becsületes emberek életét, biztonságát veszélyeztették. Velük nem vitázunk. Nem próbáljuk és nincs is rá szükség, hogy meggyőzzük őket, nekik lakolniok kell elkövetett bűneik mértéke szerint. Nem róluk, hanem itt Szegeden is a sok száz becsületes szándékú, de az októberi zavaros napokban megtévedt emberekről, sőt köztük kommunistákról is szó van, akik látását megzavarták az események és a kiút keresésében itt-ott beleléptek a sárba. Róluk van szó, akik szeretnének megtisztulni hibáiktól, letisztítani ruháikat a ráfröccsent sártól. Róluk van szó, akik tiszta kézzel, tiszta szívvel akarnak dolgozni a szocializmus építéséért. Sokaknak becsületes a szándékuk, meg is szívleltek és tanultak is sokat az októberi, novemberi nagy leckéből, de nem találnak az egyenes útra. Az is lehet, hogy hisznek az általuk vélt értékelés helyeslésében és ez gátolja őket a való igazság felismerésében. Velük kell vitatkoznunk, őket kell meggyőznünk. őket, akikkel a szocializmust akarjuk építeni, bár volt idő, amikor tévedtek, vagy egy részüket félrevezették. Nélkülözhetjük talán a korábban, októberben, novemberben, vagy ezelőtt kisebb hibát vétett, vagy megtévesztett emberek közreműködését a szocializmus építésében? Nem. Szükség van minden becsületesen gondolkodó emberre, ha az tévedett is. Éppen ezért nem engedhetjük, hogy az ellenség, vagy helytelenül gondolkodó emberek intrikával, rágalommal távoltartsák, elszigeteljék ezeket az embereket, élelemre nincs s nem is lehet ok a becsületes. jószándékú embereknek. Félni csak az ellenforradalmárok féljenek, ellenük mindenkor kernényen fellépünk. És ha nem ül el az intrika, ha továbbra is súlyos erkölcsi károkat okoz társadalmunknak. altkor olyan helyzetet kell teremteni, hogy féljenek azok is. — ha mindjárt nem is az ellenség táborába tartoznak, —• akik ma intrikával egyengetik útjukat és mások hibáinak felnagyításával, vagy mások rágalmazásával igyekeznek erősíteni a magukra öltött jószínű álarcot. Nem tűrhetjük, hogy sokáig tenyésszen a mai idők egyik jellemző tünete, az intrika. Nagy Pál F Kezdődnek a próbacséplések a szegedi járásban A cséplőgépek és munkacsapatok rajonírozása már az egész járásban befejeződött. A hét első napjaiban több községben már a gépek is felbúgnak, megkezdődik elöljárójában a próbacséplés. Az első járási prőbacsépléseket Kiskundorozsmán, Algyőn és Tápén tervezik. A hét közepe táján a lehetőségek szerint a Mórahalmi Gépállomás gépei is megkezdik a munkát. Uj rendszer a textiláruk minőségének ellenőrzésére A belkereskedelmi miniszter és a könnyűipari miniszter 1957. július 1-től elrendelte a kereskedelmi minőségellenőrzés új rendszerének bevezetését. Ennek lényege az, hogy a kereskedelem nem állandó és nem minden árura kiterjedő minőségellenőrzést végez a textilipari üzemekben, hanem az ellenőrzés szúrópróba-szerű. Ha a gyárakban rossz minősítést állapítanak meg és ezt a gyár elismeri, a hibás árumennyiség nettó termelői árának 5—10 százalékát köteles bírságképpen megfizetni. A rossz minősítés tehát nemcsak a teljes nyereséget veszi el, hanem jelentős veszteséget is okoz a gyáraknak.