Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata Vasárnapi (Eámunkban k(Vzfiltük a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete határozatának elsrt részét. Mai számunkban közöljük a határozat további, befejező részét. El kell érni azt », hogy • tömegek jobban ismerjék és értsék a párt politikáját, állásfoglalásait, tanuljanak a párttól, támogassák harcát, am^ly a nép érdekéért (olyik. A tömegekkel való állandó és szoros kapcsolat megkönnyíti az egyes pártfunkcionáriusoknak és pártszerveknek különböző hibák elkerülését és biztosítja a dolgozók növekvő részvételét a szocialista építés feladatainak megoldásában, növeli pártunk és népi demokratikus rendszerünk erejét, Lívj Az államhatalom további erősítése Népi demokratikus állomunk a proletárdiktatúra funkcióit tölti be. Mint ilyen, a nép túlnyomó többségének diktatúráját gyakorolja a volt és jelenlegi kizsákmányoló kisebbséggel, a nép ellenségeivel szemben, irányító, szervező és ellenőrző feladatokat tölt be a gazdasági és kulturális élet területén, továbbá védelmezi az állam szuveróaitását és hazánk halárait. A párt szerveinek, s az államapparátusban dolgozó kommunistáknak rendszeres munkát kell végezni munkás- és parasztállaiuuuk további erősítése érdekébon. 1. A pártértekezlet megállapítja, hogy az államhatalmi éa államigazgatási szervek, valamint a hadsereg, a határőrség, a rendőrség újjászervezése alapjában véve sikeresen megoldódott. Helyes volt létrehozni • munkásőrséget. Az újjászervezett és újonnan megszervezett fegyveres erők: a hadsereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség a Magyar Népköztársaság egységes fegyveres erői, amelyek elég erősek, hogy elfojtsanak minden ellenforradalmi kísérletet és szilárd védelmezői az országnak minden imperialista támadással szemben. Állami szerveinknek biztositaniok kell az államellenes elemek és törekvések fékentartását és elnyomását, az ellenforradalmi bűncselekmények megtorlását, egyszersmind a törvénytisztelő állampolgárok jogait, érdekeit és nyugalmát. Maradéktalanul érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a Magyar Népköztársaságban ne legyen szabadsága a népköztársaság ellenségeinek, mert csak igy biztosítható a dolgozó tömogek, a törvénytisztelő állampolgárok demokratikus jogainak és szabadságának védelme. Védelmezni és erősíteni kell a pártnak, állami szerveinknek és az állampolgároknak is a törvényességet, mégpedig a törvényesség mindkét oldalát: aki a törvényt megsérti, ineg kell büntetni, aki a törvényt tiszteli, azt a törvény védje. A proletárdiktatúra erősítése érdekélten a zavarlkeltő ellenforradalmi törekvések hatékonyabb elnyomása szükségessé teszi a népellenes elemek kirekesztését bizonyos politikai jogok gyakorlásából. A népi demokratikns államunk erősítése, az ellenforradalom elfojtása semmi esetre sem tekinthető csupán karhatalmi és megtartási rendszabálynak. Az eszmei és: politikai harc, a gazdasági feladatok megoldásáért folyó küzdelem és a törvényes rendnek karhatalmi ég büntető eszközökkel való védelme együttesen eredményezi a népi hatalom további erősítését. Az államhatalom védelmi, gazdasági és ktdlurális szervei ezt a feladatot esnk abban az esetben tölthetik be, lia biztosítva van, hogy o szervei: vezetői és munkatársai olyan emberek, akik hűek a Magyar Népköztársaság alkotmányához és törvényeihez, a rendszerhez. 2. A pártszerveknek az állami életben is irányító és ellenőrző szerepet kell betöltcniök. E feladat elősegítésére biztosítani kell az állami szervekben működő pártszervezetek megfelelő irányítását. Az állami szorvek munkájának javítása megköveteli az állami szervek munkájának építő jellegű bírálatát. Az Állami intézményekben működő pártszei-vek munkája, és az építő bírálat olyan legyon, hogy az állami szervek vezetőinek és felelős beosztottainak hatásköre, tekintélye ne csökkenjen, hanem erősödjön. 3. A munkásállam erejének növelése szempontjából különleges jelentőséggel bír a munkás-paraszt szövetség erősítése. A marxizmus—leninizmus szerint a proletárdiktatúra államának legfőbb politikai alapja a munkásosztály által vezetett munkás-paraszt szövetség. A munkásosztály a parasztaággal szövetségben vívta ki 1019-ben a proletárdiktatúrát, harcolt a második világháború időszakában a riorthy—Hitler-fasizmus ellen, a felszabadulás után a földreformért, az ipar államosításáért, a hatalomért. A munkás-paraszt szövetségben bizonyos lazulás állott be, egyrészt az egyéni parasztokkal szembeni politika hibái, másrészt a termelőszövetkezetek szervezése közben és irányítása során előfordult helytelen módszerek, továbbá a beszólgaitatási rendszerben volt hibák következtében. A régi hibák kiküszöbölése és az ellenforradalommal szemben vívott harc eredményeképpen a munkás-paraszt szövetség ismét erősödött. Az ellenséges elemek zavartkeltési kísérletei azonban a falun sem szűntek meg. A munkás-paraszt szövetség további erősítése tehát megköveteli a munkáshatalom ellenségeivel szembeni állandó küzdelmet és természetesen a mezőgazdaság fejlesztésének és szocialista átalakításának összefüggő, egymástól elválaszthatatlan feladatainak megoldásóért való lankadatlan harcot. A népi demokratikus állam egy osztály, a munkásosztály hatalmát testesíti meg, de a munkásosztály e hatalom gyakorlásába bevonja szövetségesét, a parasztságot is. A munkáshatalom ezáltal öltött néphatalom, a népköztársaság állama pedig munkás-paraszt állam jellegét; e jelleg valósul meg a helyi tanácsokban is. s éppen ezért szerették volna az ellenforradalmáról? a népi demokrácia e helyi szerveit is megsemmisíteni. A helyi tanácsok munkájának fejlesztése a munkásparaszt szövetség továbbfejlesztésének és a néphatalom erősítésének egyik legfontosabb feladata. 4. Államunk erősítésében, állami életünk fejlődésében igen fontos szerepet játszik az országgyűlés, amely hű kifejezője a népi demokráciának, tevékenységét azonban az eddiginél jobban ki kell fejleszteni. m A párt gazdaságpolitikájának legfontosabb kérdései Népgazdasági terveinknek, c tervek megvalósulásának két alapvető célt kell szolgálniok: blztosítaniok kell a U-izsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépítését: és ezzel egyidejűleg a dolsjzok éktsziimmaláen*, anyagi és kulturális igényeinek növekvő színvonalú kielégítését a termelőerők állandó fejlesztésének útján. A párt gazdaságpolitikájának lényege e két alapvető célkitűzés megvalósítása. Ez sági vezetést, az ország gazdasági adottságait figyelembe vevő reális tervezést, mely előtérbe állítja a gazdaságosság szempontjait és ezt anyagi ösztönzéssel is előmozdítja. Mindezek csak a dolgozók aktív közreműködésével valósulhatnak meg. 1. Tovább kell folytatni a szocialista iparosítást, ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges mértékű fejlesztését — figyelembe véve és hasznosítva az előző esztendőkben szerzett tapasztalatokat. Csak az ipar fejlesztése nyújt biztos alapot a mezőgazdasági termelés és a közszükségleti cikkekkel való egyre javuló ellátáshoz. Az ipar fejlesztésében a hazai adottságoknak legjobban megfelelő iparágak fokozott fejlesztésére kell törekedni. Az iparfejlesztés célkitűzéseinek összhangban kell lennlök a fejlesztés legfőbb előfeltételeivel (fűtőanyag, villamosenergia — és nyersanyagellátás, beruházások, a baráti országokkal való együttműködés lehetőségei stb). 2. Népgazdaságunkat jelenleg az jellemzi, hogy a szocialista ipar, közlekedés és kereskedelem mellett a mezőgazdaság csak kisebb részében szocialista. Éppen ezért a szocializmus további építésének központi kérdése a mezőgazdaság általános fejlesztésével egyidőben és ennek érdekében a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Ismeretes, hogy ezen a területen a számottevő kezdeti eredmények jelentős hibákkal párosultak. A hibák a lenini önkéntesség elvének megsértéséből, helyenként az anyagi feltételeket meghaladó számszerűség hajhászásából adódtak. Ezeket a hibákat, valamint a szövetkezetek belső szervezési hibáit felhasználta és kiélezte a termelőszövetkezeti mozgalom ellen Irányuló jobboldali támadás. Nagy Imre 1953-ban meghirdetett jobboldali politikája. a K. V. helyes határozatának revizionista eltorzítása, majd az 1956 őszén a termelőszövetkezetek ellen is megindult ellenforradalmi terror folytán a magyar termelőszövetkezeti mozgalom már két ízben komoly megrázkódtatáson ment keresztül. A termelőszövetkezetek egy részét azonban ez sem tudta szétverni, sőt ebben az évben az ellenforradalom által erőszakosan felbomlasztott termelőszövetkezetek jelentős hánvada újjászerveződött. Cáfolhatatlan bizonyítéka ez annak, hogv a szocialista mezőgazdaság kitéphetetlen gyökeret eresztett. Most, amikor az ellenforradalmat szétvertük, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését zavaró régi hibákat jórészt kijavítottuk, eltöröltük a kötelező beszolgáltatást, a piaci értékesítés korlátozásait enyhítettük, a termelőszövetkezeteknek nagyobb önállóságot biztosítunk, figyelmünket elsősorban a gazdasági megerősítésükre fordítjuk, megteremtődtek a kedvező feltételek ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom egészségesen haladion előre. Ehhez a pártrak és az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A mezőgazdaság felvirágozósának, a paraszti jólét b'ztos felemelkedésének egyedüli útja a korszerű mezőgazdasági nagyüzem, amit a parasztság szövetkezett formában teremt meg és fejleszt kí. A termelőszövetkezeti mozgalomban egyesül az egész népgazdaság, az egész nép és a dolgozó narasztság egvüttes alapvető érdeke. A termelőszövetkezeti mozgalom a mezőgazdaság igazi fellendülésének, a falu felvirágzásának és a nemzet szocialista fejlődésének nagy kérdése, amelvet pártunk a parasztság elé állított és minden erejével segíteni fogja ennek megoldását. A pártértekezlet helyesnek tartja azokat a kedvezményeket biztosító intézkedéseket, amelyek az egyénileg dolgozó parasztság helyzetét könnyítették és termelési bfatonságát w^eéték, mert ez is előmozdítja a munkás-paraszt szövetség megerősödését, a mezőgazdasági termelés fellendülését is, legalább ama korlátok között, ami a kisgazdaságokban még lehetséges. Mezőgazdaságunk fejlődése erősen elmaradt az ipar fejlődése mögött, ennek az aránytalanságnak megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván meg, amely az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mellett az egyénileg dolgozó parasztságot is hozzásegíti ahhoz, hogy termelését növelje. Ez azonban nem csupán gazdaságpolitikai kérdés, hanem a munkás-paraszt szövetség fejlesztésének igen fontos politikai kérdése is. A párt szükségesnek tartja a földművesszövetkezetek támogatását és megerősítését, hogy ezek mindinkább mint a dolgozó parasztság tömegszervezetei működjenek, melyek a parasztságot az összefogás előnyeivel megismertetik, kollektív szellemben nevelik és így segítik a közös termelés felé vivő úton. 3. Népgazdaságunk másik — nem szocialista — része a kisiparban és a kiskereskedelemben tevékenykedő magántőke, melynek működési körét az utóbbi időszakban a kormányszervek némiképpen bővítették. Ez a magántőke is hasznosan szolgálhatja a közérdeket, különösen a kisiparban, kisebb részben a kiskereskedelemben is, ha olyan területen elégít ki igényeket, ahol az egészségesen kiegészíti a szocialista Ipar és kereskedelem tevékenységét. A pórt ebben az értelemben és ebben a keretben támogatja is azokat a kisiparosokat és kiskereskedőket, akik a törvényes rendelkezéseket betartják, adófizetési kötelezettségeiknek pontosan eleget tesznek. Ugyanakkor szigorúan fellépünk a spekuláció ellen. 4. Az ország népgazdaságában a szocialista elem az uralkodó, és megvan minden feltétel ahhoz, hogy helyes gazdaságpolitikával a szocialista erőket továbbfejleszszük. Népgazdaságunkban: a termelésben, a közlekedésben, a bel- és külkereskedelemben a helyzet normalizálódott, de a fejlődést illetően jelenleg még komoly nehézségeink vannak. Ezek a nehézségek részben a népgazdaság szerkezetében korábban bekövetkezett aránytalanságokból, nagyobb részt pedig az ellenforradalom által közvetlenül és közvetve okozott gazdasági károkból, továbbá az életszínvonalnak a termeléssel még nem teljesen fedezett jelentős emelkedéséből adódtak. A feszültségek a múlt év vég°n és ez év elején olyan nagyok voltak, hegy a pénzromlás veszélyét csak a testvéri országok, elsősorban a Szovjetűnió és Kina segítségével lehetett áthidalni. Gazdasági nehézségeink leküzdésének egyik feltétele, hogy ez évi népgazdasági tervünket teljesítsük. Különös figyelmet kell fordítani a termelékenység növelésére, az önköltség csökkentésére, a fokozott takarékosság™, különösen az energiával és importanyaggal a termelés tervszerűségének biztosítására, az exporttervek teljesítésére, az állami felvásárlási tervnek az előirányzott árakon való teljesítésére. Az éves népgazdasági terv teljesítésének jelentőségét aláhúzza az, hogy előkészíti a hároméves terv megkezdését. E három év alatt el kell érnünk, hogy salát erőnkből biztosítsuk népgazdaságunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődését. 5. A gazdasági vezetés rendszerével kapcsolatban a pártértekezlet leszögezi, hogy az állam központi irányító szerepének döntő jelentőséget tulajdonít. A gazdasági irányításnak Is a demokratikus centralizmus a leghelyesebb elve. Ezért a pártértekezlet visszautasítja azokat a helytelen nézeteket, amelyek tagadják az állami közi munisn n ' Cd CTKtlVl'fiCű szükségességét. Ha ezek a nézetek érvényesülnének a gazdasági életben, az anarchiához, a kapitalista elemek erősödéséhez, a szocialista gazdaság és a nép súlyos megkárosításához vezetne. A párt figyelembe veszi azt is, hogy a gazdasági irányításban a központosítás az elmúlt években a szükségesnél nagyobb mértékű volt, bürokratikus gátak képződtek, melyek akadályozták a fejlődést. A túlzott központosításhoz vezető intézkedések egy részét mar megszüntették és dolgoznak a legjobban megfelelő gazdasági vezetés kialakításán. A pártértekezlet szükségesnek tartja, hogy a felsőt)b gazdasági és állami irányító szervek még több hatáskört adjanak át az alsóbb szerveknek. Meg kell teremteni a központi irányításnak és a helyi szervek önállóságának azt az egészséges összhangját, amely a tervszerű irányítás és a helyi kezdeményezés legmagasabb fokát biztosítja. 6. A gazdasági kérdések jé megoldása a politikai hatalom további erősítésének és az életszínvonal emelésének alapvető feltétele. A pártnak tehát a feladatok megoldására igen nagy figyelmet kell fordítania. Egyben világosan látni kell, hogy a feladat megvalósítása megköveteli a dolgozók társadalmi mozgósítását, a termelés helyén működő társadalmi szervek aktív közreműködését is. A párt szükségesnek látja, hogy ezek a társadalmi szervek részt vállaljanak a felelősségből a gazdasági, különösen termelési tervek végrehajtásában. Százezrek akarata, leleményessége, a dolgozó nép társadalmi ereje nagy emelője az olyan rendkívül fontos és állandó feladatok megoldásának. amilyenek például a takarékosság, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése. Fel kell karolni a munkaversenyt, mint a dolgozók sok üzemben megnyilvánult értékes kezdeményezését, alkotó erejük igen fontos megnyilvánulását. Az üzemi pártbizottságoknak és pártszervezeteknek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a termelés kérdéseivel, a termelés ellenőrzésével foglalkozzanak. Nem helyes azonban, ha a pártszervezet beleavatkozik a gazdasági szervek és vezetők mindennapi munkájának részleteibe. Az a helyes módszer, ha a párt gazdaságpolitikájának helyileg legfontosabb kérdéseivel, a tervnek minél jobb teljesítésével foglalkozik, azokra összpontosítja figyelmét és politikai felvilágosító, szervező munkával az üzemek legégetőbb problémáinak, a fejlődést akadályozó nehézségeknek megoldását segíti elő. A szakszervezeteknek igen fontos szerepük van a párt által kitűzött gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításában. A szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak oda kell hatniok, hogy « szakszervezet ezt a feladatát ml él eredményesebben teljesítse. A szakszervezet ilyen módon is foglalkozzék a dolgozók érdekvédelmével, az életszínvonal emelési lehetősége eme döntő feltételének biztosításával. A pártértekezlet javasolja a szaktanácsnak és az illetékes állami szerveknek is, hogy a dolgozók versenykezdeményezéáeit, a munkaversenyt előrelendítő helyes formákat messzemenően támogassák. 7. A pártértekezletnek az a vélem'nye, hogy a munkástanácsok, hazánkban ma tevékenységük kísérleti szakában vannak. Működésük kezdeti negatív vonásai abban a mértékben szűntek meg, amilyen mértékben és amilyen gyorsan sikerült megszabadulniok a kezdetben vezető szerephez jutott osztályidegen és ellenforradalmi elemektől. A munkástanácsok működésének kérdéseit a későbbiek során a tapasztalatok gondos tanulmányozására és a dolgozókkal folytatandó tárgyalás, beható vita alapján kell rendezni. A pártértekezlet megítélése szerint ebben a kérdésben sem a forma a fontos, hanem a lényeg: a korábbi helyzethez képest a dolgozóknak több lehetőséget kell biztosítani a termelés ügyeinek Intézésében. Az üzemi demokrácia további kiszélesítését, ezen belül a munkástanácsok jövőjét annak figyelembevételével kell majd eldönteni, hogy az üzemek életében tovább erősödjék a szakszervezetek szerepe, amelyek nyolc évtizedes jó hagyományokkal rendelkeznek és amelyeket megfelelő — a jelenleginél nagyobb — hatáskörrel kell felruházni. Mindenesetre nagyon fontos, hogy a helyi szakszervezeti bizottságok és a munkástanácsok összefogjanak az üzemi feladatok megoldásának elősegítésére. Fo'adafok a kulturális munka területén A pártkonferencia megállapítja, hogy az ellenforradalom, kihasználva az elméleti és gyakorlati munkában fellelhető mulasztásokat cs fogyatékosságokat, átfogó támadást indított proletárdiktatúránk és annak motorja, p párt ellen a kultúra területén is. A „tiszta demokrácia'', a „teljes szabadság" hazug jelszavainak leple mögül a kulturális élet. párt és állami irányításának elvét és gyakorlatát, s születő új kultúránk szocialista tartalmát támadta Soviniszta, nacionalista demagógia .-ai zűrzavait teremtett és nagyfokú szinvonalsüllyedést okozott az oktatás, valamint a tudományos és művészeti élet csaknem valamennyi területén. A burzsoázia itt <s a kapitalista restaurációra tört, kíméletlenül üldözve mindazt, anú kultúránkban a haladást képviselte, igyekezett megsemmisíteni a proletárdiktatúrának hatalmas kulturális eredményeit. . Ezért a pártértekezlet úgy határoz, hogy az adott területeken dolgozó kommunisták vezetésével, szilárdan támaszkodva a rendszerünkhöz hű értelmiségiek soraira, határozott ellentámadást kell Indítanunk az ellenforradalom kulturális életünkben jelentkező térhódítása ellen. Politikailag és szakmailag meg kell erősíteni a párt- és államvezetés hadállásait, eltávolítani a kulturális élet kulcspozícióiból az ellenforradalmi elemeket. A tudományos kutatások terén elért eredményeink megvédése és továbbfejlesztése érdekében elő kell segítenünk, hogy a személyi kultusz és a dogmatizmus káros jelenségeitől megszabadult marxista társadalomtudomány tárja fel gazdasági, politikai életünk alapvető kérdéseit, tegye széles körben általánossá a marxizmus—leninizmus tanításait, biztosítva ily módon a dialektikus és történelmi materializmus fokozott behatolását az egyes szaktudományokba Is. Oktatási munkánkban a tanulmányi fegyelemért, az Ifjúság körében tapasztalható klerlknlizmus, nacionalizmus kiküszöböléséért folytatott harc mellett az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítanunk a pedagógusok politikai nevelésére, társadalmi szerepük növelésére. Felsőfokú oktatásban nagy gondot kell fordítanunk a hallgatók felvételének politikai szempontjaira, a felvett hallgatók szakmai és világnézeti nevelésére, messeemenően támogatva a főiskolai KlSZ-szervezetek munkáját. Alaposan átgondolt, sokoldalú és magas színvonalú eszmei harcot kell folytatnunk az ideológiai területen még mindig rendkívül erős kispolgári ellenforradalmi áramlatok és eszmei zűrzavar ellen. A művészeti élet területein elő kell mozdítani művészetünk, irodalmunk fejlődését a szocialista realizmus irányában, elsősorban a pártos, szocialista-realista alkotásokat kell támogatnunk. Helyet kell biztosítani más haladó törekvések érvényesülésének is, természetesen mindenkor fenntartva a bírálat jogát is. KM a 3, OKMONJ i