Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-11 / 134. szám

Az európai drámairodalom egyik úttörő alkotóját ünnepelte szombat esti bemutatóján a Szegedi Nemzeti Színház. A nagy olasz szerző, Carlo Goldonl 250 évvel ez- r -IJ • i •! • <• » • előtt. 1707-ben született Ve- v^Q'ooni-vigiafek sikeres első magyarorsTagi CSETEPATÉ lencében. A város, Adria gyöngye, ebben a korban már hanyatlóban van. A nemesi világ csődbe jutott, erkölcsi züllése egyre rohamosabb. Az ellentét: a kevesek kezében felhalmozódó gazdagság és az általános elszegényedés között egyre élesebb. A nagypolgárság a feudális arisztokráciához asszimilálódik, az elzüjlő. deklasszálódó nemesek sem olvadnak be a népbe. A nyomorba jutott nemesek a hatalmon belüli csoportosulások közötti harcban hol ide. hol oda adogatják el szavazataikat, aszerint, hogy melyik az a csoport, amelyik jobban megfizet. Ehhez az úri világhoz a kispolgárt és nem ritkán a munkásembert is a nagyúr részéről történt kiházasítás. hivatalba helyezés köti hozzá, — a protekció rendszere, amely az urakkal szemben a kispolgárt, munkást hálára kötelezik. bemutatója a Szegedi Nemzeti Színházban Ebbe a világba született bele Goldoni. Apja orvos, aki többet foglalkozik előadások rendezésével, mint az orvosi tudományokkal, s a gyermek Goldoni a színészek tarka világában éli első éveit. Kilenc éves korában önálló vígjátékot ír. Az orvos apa ezen felbuzdulva elviszi magával Umbria fővárosába, Perugiába. Goldoni élete ettől kezdve csupa kalandozás. Riminiben a Domonkosoknál tanulja a skolasztikus filozófiát, de inkább forgatja a klasszikus drámai szerzőket — Plauntust, Terentiust, Arislophanest. A helyi színtársulat előadásain sokat forgolódik, s egy szép napon megszökik a szentatyáktól. 172'iban Paviában jogi előadásokafhallgat. — három évig — majd egy szatirikus vers miatt kitört botrány nyomán Goldoni abbét kicsapják az iskolából és ezzel az előkelő társaságból. Huszonhárom éves koráig nyolc városkában élte életét. Milánóban 1732-ben fog hozzá „az olasz színpad szolgálatára szentelt darabok szerzéséhez". Az olasz színpad ekkor még a commedia deli' arte elfogadott és a közönség áltál követelt divatjában élt. A daraboknak megvoltak a szokásos alakjai, szöveget nem írt a szerző, csak a cselekmény fordulatait vázolta előre. A színészek maguk rögtönözték a szöveget, s az zökkenőmentesen bonyolódik, munkásságának célja: Jellem szerepeket kell teremteni, ez a jó vígjátéknak a forrása". Első müvét, amelyben szakított a régivel, a Momolo Cortesant (Momoló, a világfi) 1739-ben adták elő. Műveiben ezután is felhasználja a commedia deli' arte kereteit, de szövegeit már előre megírja, jellemeket teremt a sablonos figurákból. A cselekményt legtöbbször a népi életből meríti. Műveiben elhelyezi társadalombírálatát is. Az 1762-ben előadott Le baruffe chiozotte (chioggiai csetepaté) Goldoni írásművészetének legkiemelkedőbb alkotása. Népi frissesség, elevenség, határtalan életkedv, életerő jellemzi az alaposan átgondolt lélektani realizmussal megjelenített alakokat. A cselekmény a chioggiai egyszerű halászék életének egy mozgalmas napja körül bonyolódik. A szerelmes asszonyok, lányok, akik az örök asszonyi hibával, a pletykálkodással majdnem elrontják egész életüket: a szerelmes, szájhős fiatal halászlegények; a veszekedésbe belehevülő öregek, a velencei patriarchátus jegyzője, aki a maga szerelmi pecsenyéjét is meg akarja sütni; a hivatalszolga, aki az államrend képviselőjének felsőbbségével nézi le saját osztályos-társait. — eleven, vérbő, jól megformált jellemek. Az írónak ebben a komédiában arra is jut ideje, hogy elmondja véleményét a gazdagokról is, a bársonysapkás halkereskedőkről, akik a halászok munkája nyomán növelik dagadtra pénztárcájukat. A rendezés és a dramaturgia nagy munkát végzett a darab előkészítésével. A fordítás zökkenőit igen sok esetben szerencsésen, spk ötlettel javította ki. Néhányszor azonban a javítás, úgy véljük, ellentétes a szerző intencióival. Toni bácsi rövid monológjába kár volt a színfal mögött láthatatlanul elvonuló kereskedők nyájas köszöntését beleiktatni, s nem indokolt a jegyző bemutatásának, — a nők kihallgatása előtt Vicenzo bátyóval való beszélgetésének — törlése. Az előadás301 , a cselekmény darabja van legtávolabb a commedia deli' artetől, ha tudjuk, hogy ebben a műben érte el írósművészetének legmagasabb fokát, úgy véljük, kár volt a játéknak sokszor öncélú erőltetése, mely éppen a jellemek rajzát tette a néző előtt zavarossá. A mű minden szereplője külön jellem. Az előadás Titta Nane és Bette esetében ezt nem eléggé dokumentálta. Toffoló eredeti alakja bohém, naplopó, gyáva, de érzésünk szerint nem a hülyeségig félszeg amivé némelykor az előadás folyamán válik. Mindenesetre Horvai István rendezőnek nem volt könnyű dolga a rendezés feladatainak megoldásánál, hiszen a mű mégis csak 250 éve íródott, s Goldoni vígjátékaiban a tórsadalombírálat és a lélekrajz nem nyúlik olyan mélyre, mint Moliére-nél. Ha részlethiányokat érezni is az előadásban, a mű alapeszméje, — a népszeretet, a nép életkedvébe. életerejébe vetett bizalom, a népi érzésvilág tisztasága — világos a néző előtt. Ha vannak kisebb-nagyobb hibái is ezeknek az embereknek, mégis szívünkbe zárjuk valamennyiüket. A bemutató szereplői igen színvonalas művészi munkát nyújtottak. A legharmonikusabb alakítást Dómján Edittől láttuk, aki Checca alakját egyszerű, tiszta eszközökkel formálta meg. Luciettaként a vendégszereplő Psota Irén mutatkozott be rokonszenvesen a szegedi közönség előtt. Néhány jelenetben harmonikusan szépet nyújtott, de néhol talán a szükségesnél harsányabb volt, illetőleg felháborodásának nem volt meg a kellő belső hitele. Szentirmai Éva Orzetta szerepét sokszínűen játszotta, az őszinte szeretet, s a tudatos női kacérság jól modulált színeivel. Libera asszonyt Olsavszky Éva, Pasqua asszonyt Lontay Margit alakította szintén sokszínűen. Olsavszky Éva egyszerűbb, kevésbé látványos eszközökkel, de hitelesen, Lontay Margit sok hévvel oldotta meg feladatát. A pletykahadjáratba bosan egészítik kl az együttes munkáját. Kovács Gyula képek közötti dalokat sajnos színtelenül, illúzió-rontó ha fással énekelte. Sándor Sán dor díszletei színpompásak sok játékra adnak lehetősé get. A jelmezek Bene János né és Horváth Ferenc mun káját dicsérik. Mánik László nak Fortunato maszkjában sikerült igen jót adnia. Toni és Titta Nane maszkjai vi szont eléggé jellegtelenek. Befejezésül ' kell mon dánunk, hogy nem lehet egyetérteni azzal a tálalás sal, ahogyan a Szegedi Tükör a Goldoni-művet a közönséggel meg akarja kedveltetni Miután nem minden él nél kül megállapítja, a Goldoni ról írt. itt-ott félreérthető cikkben, hogv a szerző korá ban a politikai szabadságjo gokat megnyirbálták —, hogy kik és kik ellen, arról hallgat — a bemutatott műről szirupos általánosságokat fecseg össze, s így ..népszerűsíti" a bemutatót. Nem hiszszük, hogy a Szegedi Nemzeti Színház tekintélyét erő siti az a dilettáns és nyegle hang, ami a Szegedi Tükörre egy idő óta számról számra jellemző. A néhány évtized del ezelőtti tartalmatlan és ízetlen színházi fecsegésnek ez a felújítása méltatlan ahhoz a magas művészi munkához, amire a Szegedi Nemzeti Színház művészei képe sek, és amit már sok esetben nyújtottak is a város közönségének. A Szegedi Tükör szerkesztésében megnyilvánuló (mióta Springer Márta dramaturg vette át a szerkesztését) áporodott, fantáziátlan és giccseskedő kispolgári szellem a színház mai legnagyobb veszedelme. Évek óta készült ez a szellem a „hatalomátvételre", s október óta a színházon belül hatalmon érezve magát, mindent megfertőz, amihez hozzáférhet. Goldonit, aki éppen demokratizmusa miatt távozott Párizsba a velencei kalmár és nemes potentátok elől, akinek a forradalom költője, Chénier adta vissza kegydíját, ne állítsa a közönség elé a Szegedi Tükör az egyedzol nyolódott férfiak közül leg- táni színházi propaganda stlnehezebb feladata a Fortuvolt a nagy színész, aki szellemesen rögtönzött. Ezek a színészek ebben a vásári műfajban is alkotók voltak, akik a közönség előtt, játék közben „írták" komédiájukat. Goldoni — mint a nagy francia vígjátékíró, Moliére — a népszerű vásári komédiák évszázados hagyományait fejlesztette új színpadi művészetté. Az olasz színpad tására Goldoni óvatosan indult el. Lépésről lépésre haladt előre, pedig már harminc éves korában megfogalmazódott benne irodalmi A bemutató tele van ötlettel, színességgel. A nézők nem győznek magukhoz térni a kacagástól a mulatságos helyzetek láttán. Mégis az az érzésünk, hogy az előadás talán túlzottan is és a szükségesnél jobban tolódik el a commedia deli' arte játékstílusa felé. A néző sok bohóckodást. túljátszást lát. Groteszk ötleteket — Pasqua asszonyt akasztással kényszerítik rá, hogy megbékéljen haragos szomszédnőivel, — s emiatt az író jellemrajzának sok kedves finomsága megy veszendőbe. Ha meggondoljuk, hogy Goldoninak ez a nato mestert megszemélyesítő Kovács Jánosnak volt. Sok humor és mértéktartó következetesség jellemezte most nyújtott színészi mun- „ , , , káját. Alakítása a jellemző Szabolcsi Gábor lusában. Adjon a Szegedi Tükör több tiszteletet az európai haladó kultúra nagy mestereinek. Átütő sikert aratott a Zer eművészeti Szakiskola a Bűvös vadász előadásával * szakiskola énektansza" ka már több ízben bizonyította be, hogy túl az iskolai tananyagon magasabb operai feladatok megoldására is képes. Egyetlen énekosztály — ezúttal Szathmáry Margit tanár csoportja — Carl Maria Weber Bűvös vadász című operájának előadására vállalkozott. A művészi feladat óriási, az igényes énekszólamok kész szinmag&éból adott ehhez a re-' mekműhöz. Hangszerelése az új romantika első szárnypróbálgatása, a színek előtérbe helyezése a klasszikus vonalrajz helyett. Találóan mutatott rá a konferáló arra, hogy Richárd Wagner innen, a weberi technikából fejlesztette ki a romantikus operai fejlődés csúcsát jelképező zenedrámai koncepciót. A pompás előadás élén padi művészeknek is gondot emeljük ki az énekkart, okoznak, amellett az előadás- amely létszámához képest kinak a színpad illúzióját kell kelteni a hallgatóságnál. Karmester nélkül jól összevágó együtteseket produkálni pedig olyan teljesítmény, amely előtt meghajtjuk az elismerés zászlaját. Ez a hangverseny szerűen tolmácsolt operabemutató elsősorban a tehetséges fiatalok diadala, de nem kisebb Szathmáry Margit énektanár, a zenekart pótló Papp Románné tanár és a karvezető Aracsi László tanár érdeme, akik az előkészítés, tűnő hangzásával és feszes ritmusával operai légkört és drámai hangulatot teremtett. A legsúlyosabb feladatot, a zenekari tétel megszólaltatását, Papp Románné tanár vállalta fölényes zenei biztonsággal, s zongorajátéka valóban karmestert pótolt. S

most hadd szóljunk arról az énekes-gárdáról, amelynek hangteljesítménye Szathmáry Margit tanár remek munkáját dicséri. Seínházunk figyelmébe ajánlhatjuk ezeket a kulturált énebetanítás nagy munkáját vé- keseket, talán egy-kettő szágezték el az iskolai munkán felül, fáradhatatlan buzgalommal és kiváló szaktudással. A szakiskola dísztermét zsúfolásig megtöltő hallgatóság nagy élményt kapott — a siker pedig színházi méretűvé emelkedett. Az összekötő szöveget dr. Nagy István tanár mondta el, sok értékes adatot szolgáltatva a mű keletkezéséről, valamint a nálunk kissé háttérbe szorult zeneköltőről. Szellemes konferálásmódjának köszönhető, hogy az előadás egy pillanatra sem lankadt el. ebert operanyitányain, elsősorban éppen a w Bűvös vadászán keresztül mérik le. Nem egészen igazságosan, mert az 1821-es berlini eredeti bemutató a német opera döntő diadalaként könyveli el a Bűvös vadászt, amely egycsapásra megállította az olasz opera németországi terjeszkedését. Az opera egésze valóban ugyanolyan abszolút remekmű, mint méltán népszerű, az opera cselekményét és az opera miliőjét előrevetítő nyitánya. A német népmondábol készült librettó, a temérdek népzenéi anyag, a darab népies alaphangja, a természetfestés mély költőisége ugyanolyan érték, mint az a zenei inspiráció, amelyet Weber a mára akad hely most, amikor az operai együttes felfrissítéséről van szó. Értékben szeretnők aláhúzni a két női főszereplőt: Elekes Zsuzsát, akinek hajlékony hangja és kiváló előadókészsége egyéniségéhez illő szerephez jutott és Gallai Juditot, aki az együttes számokban megcsillantotta csengő szopránja fényét és árnyaló képességét. Betegsége ellenére önfeláldozóan vállalta szerepét és mindent megtett a darab sikeréért. Kolonich János Max szólamában bemutatta zenei készültségét és ragyogó orgánumát, amely számról számra forrósodott. Ritka, nemes, melegen vibráló hang Pap Sándoré, aki epizódszerepében is kimagaslott előadásának belsó harmóniájával. Bartha Gábor intelligenciája, precíz szövegdeklamációja és érett zenei stílusa ezúttal is az együttes egyik tartó pillére volt. Fejlődést ígérő Börcsök István és Kökéndi József hangja. A III. felvonás zárójelenetében mind ők, mind a főszereplők mindent megtettek a színpadszerű hatás fokozásáért. Kis szerepeikben dicséretet érdemel Szőke Mária és Bordás György. A forró hangulatú operaest az iskola hírét csak öregbítette. Szatmári Géza erővel és tecmészetes humorával a bemutató egyik leg- f jobb teljesítménye. Beppe — ! Kátay Endre — és Titta Na- £ ne — György László — néha £ a szükségesnél többet bohóc-J kodtak. Az egetverő düh,: amit szívükben a féltékeny- £ ség ördöge táplált, ilyenfor- • mán nevettetett ugyan, de a 5 komédia kárára. Nem a dü- • hében és szerelmében követ- £ kezetlen ember hamis hősi- í ességén, hamis elszántságán, £ a „csakazértis-demárbánom" ; 1,hauk: j® Atton&öc Mit isznak majd az emberek, ha megkezdődik az atomháború? Ezt a fogas kérdést tárgyalja most a sörgyárosok sanfranciscói kongresszusa. A sörgyárosok egy emberként vallják, hogy az emberek sört fognak inni. Ennélfogva haladéktalanul fel kell halmozni nagymennyiségű konzervált sört. A „sör ideát" nagyban reklámozzák. A kongresszuson kiállt mellette az „Armslrong Cork Company of Lancaster" cég Sharf nevű tudósa is. A vállalkozó szellemű Skarf annak idején sörösüvegekkel és konzervdobozokkal felszerelve megjelent a Nevadasivatagban végrehajtott alombomba-kísérletekben. A kongresszuson Igy számolt be erről: „Alig négy órával az atombomba robbanása után alaposan beettem és beittam az atomsörből és konzervekből". Hozzátette, hogy a sörösüvegek és konzervdobozok formája if igen alkalmas, kibírja a légnyomáshullámot. A házak összedőlnek, az emberek meghalnak, de az üvegek sértetlenül maradnak. Ez valóban igaz lehel. Az amerikai sörgyárosok azonban korántsem önzetlenül gondoskodnak „fogyasztóikról". Ha valóban aggódnának az amerikaiak millióinak életéért és egészségéért, tiltakoznának az Egyesült Államok atomháborús készülődései ellen. De nem tiltakoznak. Inkább azt számolgatják, mennyit kereshetnek a sörön háború után. kettősségén nevettünk, hanem fogvicsorításon, fölösle-! ges ugra-bugrán, amit külö- • nősen György László „do- I bott be" olyankor is, mikor: arra nem volt szükség. • : Kaló Flórián Toffoló sze-S repében könnyed volt, a nap- £ lopók eleganciája, fölénye, £ de meghunyászkodó gyáva- ! sága, bohémsága jól kelt £ életre a színpadon. Néha egy- ; egy percre azonban Toffoló• afféle falubolondja lett. Ez • — úgy véljük — nem egye- £ • zik az író szándékaival. • Isidoro bírósági jegyző 5 alakja egy kissé homályos.: Nem derül ki, hogy hoppon £ marad-e Checcánál, vagy • mégiscsak eléri célját azzal,: hogy Toffolóval elveteti a£ lányt. Ez nem annyira az • alakítás hibája, mint inkább; a fordítóé, vagy magáé a £ szerzőé. Kormos Lajos ele- £ gáns, ötletes alakítást nyújt! a nem világosan megfogal- £ mázott szerepben is. Gémesi • Imre (Vicenzo halász), Árkos; Gyula (Cauvechia utcai árus) £ és különösen Mentes József £ (bírósági kézbesítő) haszna-? — Maga se kötött szalvétát a szájára, őrmester úr, az öregasszony előtt, és emlékszem rá, hogy azt mondta neki: ,Jusson eszébe, anyó, hogy minden császár és király csak a zsebére gondol, azért csinál háborút, még akkor is, ha olyan vénember, mint az öreg Procházka, akit már lti se engedhetnek a klozeltról, mert őszszecsinálja ncliik az egész Schünbrunnt". — Hogy én ezt mondtam volna? '• ifi i — Ezt, őrmester úr, éppen ezt mondta, mielőtt kiment okádni az udvarra, és még azt kiabálta: „Anyó, dugja le az ujját a torkomon!" — Maga is szépen fejezte ki magát — szakította félbe az őrmester —, hogy jutott eszébe olyan hülyeség, hogy Nyikolaj Nyikolajevics cseh király lesz? — Arra nem emlékszem — mondta bátortalanul az őrsparancsnok. — Hogy is emlékezne rá. Olyan részeg volt, mint a csap, a szeme mint a disznóé, és amikor ki akart menni, az ajtó helyett a kályhára mászott fel. Mindketten elhallgattak, végül az őrmester megtörte a hosszú csendet: — Mindig mondtam magának, hogy az alkohol öl, butit és nyomorba dönt. Maga nem bírja, és mégis iszik. Es ha megszökött volna magának az az ember? Hogy magyaráztuk volna meg? Uramisten, majd szétpattan a fejem. — Ide hallgasson őrsparancsnok úr — folytatta az őrmester —, éppen azért, mert nem szökött meg, egészen világos, hogy ez egy veszélyes és rafinált ember. Mikor majd odafent kihallgatják, el fogja mondani, hogy szabadon volt egész éjszaka, és ezerszer is megszökhetett volna, ha bűnösnek érezte volna magát. Még szerencse, hogy az ilyen embernek egy szavát se hiszik, és ha mi hivatali eskü alatt valljuk, hogy kitalálás és szemérmetlen hazugság az egész, akkor az Úristen se segít rajta, és csak eggyel több paragrafus lesz a nyakán. Az d esetében ez persze egyaltalan semmilyen szerepel se játszik. Csak a fejem ne fájna úgy. Csend. Egy idő múlva megszólalt az őrmester: , — Ide hallgasson, anyó - szólt rá az őrmester Pejzlerka nénire, szigorúan a szemébe nézve -, kerítsen valahonnét egy talpas feszületet és hozza ide. Látva Pejzlerka néni kérdő tekintetét, az őrmester ráordított: — Mozgás, már itt is legyen. Az őrmester kivett a fiókból két gyertyát, amelyen még pecsétviasz-cseppek maradtak a hivatalos iratok lepecsételésétől, s mikor végül Pejzlerka néni becsoszogott a feszülettel, az őrmester odatelte a keresztet a két gyertya közé az asztal szélérc, meggyújtom a gyertyákat, s komolyan így szólt: — üljön le, anyó. A hővé dermedt Pejzlerka néni lerogyott a díványra, s rémülten nézte az őrmestert, a gyertyákat és a feszületet. Erőt vett rajta a félelem, s ahogy a köíénycn tartotta a kezét, lát- . szőtt, hogy remeg a térde. Az őrmester komoly arccal járkált ide-oda az öregasszony körül, és amikor már másodszor állt meg előtte, ünnepélyesen így szólt: — Tegnap este maga egy nagy eseménynek S'olt a tanúja, anyó. Lehet, hogy ezt maga nem is fogja fel a buta fejével. Az a katona, az egy spión, anyó, egy kém. — Jesszusom — kiáltott Pejzlerka néni — Skocicei Szűz Máriám! — Csend legyen, anyó! Mi ki akartunk szedni l előle valamit, és ezért mindenféléket kellett hogy mondjunk. Hiszen hallotta, hogy milyen furcsa dolgokat beszéltünk, nem? — Azt, kérem, hallottam — felelte remegő hangon Pejzlerka néni. — Csakhogy az a beszéd, anyó, csak azért volt, hogy megoldjuk vele a nyelvét, hogy bízzon bennünk. Igy aztán sikerült is. Mindent kihúztunk belőle. Lépre csaltuk. (Folytatjuk) ,