Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-04 / 128. szám

egkezdődött az országgyűlés új ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról.) 4 tős lehetőségeink vannak a külkereskedelmi munka megjavítására is. Ebben az évben jelentős lépést tettünk előre a termelőüzemek és a külkereskedelmi apparátus érdekeltségének megteremtésében — mondotta. A mezőgazdaság területén is számos olyan gazdaságos exportlehetőségünk van, amelyeket a belső ellátás sérelme nélkül fejleszteni lehet.. Az éghajlati és talajviszonyainkban rejlő adottságok kihasználásával, a felvásárlási árra rakodó forgalmi költségek csökkentésével a mezőgazdasági exportnak is olyan tartalékait lehet feltárni. amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megteremtéséhez. Foglalkozott ezután az előadó a beruházásokra előirányzott összegek helyes, takarékos felhasználásával. Rámutatott, hogy a költség, vetés eredményes végrehajtásánál jelentős szerepe van az állampolgári fegyelem megszilárdításának, elsősorban az adózás terén. A kormány intézkedései nyomán jelentősen növekedett a kiskereskedők és kisiparosok jövedelme is. Megjavult anyagellátásuk, szélesült a közületek és állami szervek felé történő munkavállalási lehetőség. Méltányos és igazságos, hogy ez a réteg is jövedelme arányában járuljon hozzá az állami kiadások fedezéséhez és pontosan fizesse adóját. Ezután beszélt arról, hogy széles körben viták folynak arról, milyen módszerekkel, eszközökkel, szervezeti formákkal lehet legjobban biztosítani a gazdaság eredményes vezetését. A szocialista népgazdaság Irányítását szolgáló eszközök, módszerek és új szervezeti formák kialakításához hoszszabb időre van szükség. Már csak azért is. mert az anyagi ösztönzés széleskörű alkalmazásához egy sor előfeltételt kell megteremteni. Ezek közül ki kell emelni a termelői árrendszer kérdését. Ha javítani akarunk gazdaságvezetési módszereinken, helyes termelői árrendszert kell kialakítani. A népgazdasági tervezés és irányítás módszereiben már ez évben is jelentős változások történtek. Csökkentek a kötelező tervmutatók, megr.övekedett a minisztériumok hatásköre, szélesedett a vállalatok önállósága. Az önköltségcsökkentés megvalósítását az ipari, építőipari és mezőgazdasági vállalatoknal elsősorban a nyereségrészesedés rendszerének bevezetésével kívánja a kormány előmozdítani: Az egész nép munkájával Antos István előterjesztését e szavakkal fejezte be: — A népgazdasági terv és az állami költségvetés megszabja azokat a feladatokat. amelyek megoldásával biztosítható szocialista társadalmunk egészséges fejlődése, a korábbi gazdaságpolitikai hibák és az ellenforradalom okozta súlyos károk fokozatos felszámolása, a dolgozó nép jólétének szilárd megalapozása. A kitűzött cél megvalósítása az üzemekben, a munkapadoknál, a földeken milliók tevékenységén múlik. Néhány hónappal ezelőtt — az ellenforradalmi támadást követően — rendkívül súlyos körülmények között vette át az ország sorsának irányítását a munkás-paraszt kormány. Ma egész népünk büszkén tekinthet vissza a megtett útra. A gazdasági konszolidáció terén bekövetkezett kétségtelenül nagy eredmények döntő részben a bányászok, a munkások, az egész dolgozó magvar nép mindennapos, szorgos munkája nyomán jöttek létre. Fz a növekvő lendület és áldozatkészség, amely pártunk helyes politikája nyomán egyre szélesebb rétegeket fog át, egyúttal biztosítéka annak is. hogy a terv és a költségvetés maradéktalan végrehajtásával fokozatosan úrrá leszünk gazdasági nehézségeinken és kedvező feltételeket teremtünk hároméves tervünk megindításához. Kérem az országgyűlést, hogy a forradalmi munkásparaszt kormánynak az 1957. évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslatát fogadja el. (Taps). Ezután ebédszünet következett. A terv és költsénvefós a nép szorgalmas munkájára épül Szünet után napirend szerint következett az 1957. évi állami költségvetés, a költségvetési törvényjavaslat és az 1957. évi népgazdasági terv együttes tárgyalása. A költségvetés előadója Olt Károly képviselő, a terv és költségvetési bizottság elnöke volt. Olt Károly bevezetőben elmondotta, hogy az országgyűlés terv és költségvetési bizottsága megvizsgálta a beterjesztett 1957. évi állami költségvetést és megállapította, hogy az megfelel az 1957. évi népgazdasági tervnek és előirányzatai a népgazdasági tervet tükrözik vissza. A korábbi évektől eltérően a költségvetést nemcsak a terv és költségvetési bizottság vitatta meg. hanem az országgyűlés csaknem valamennyi állandó bizottgága szakágazatonként is megtárgyalta a költségvetés előirányzatait. A terv és költségvetési bizottság azt is megállapította, hogy az idei népgazdasági terv és a költségvetés összeállítása nem volt könnyű feladat, mert népgazdaságunkat az ellenforradalmi események igen súlyos helyzetbe sodorták. Részletesen ismertette az előállott hel-zetet és azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a nehézségek leküzdésére tettünk. Hangsúlyozta, hogy a népgazdaság egyensúlyát csak a baráti országok, elsősorban a Szovjetunió hatalmas segítségével biztosíthattuk. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány által az országgyűléshez benyújtott népgazdasági terv és költségvetés egyensúlyát a baráti regíné" mplleit a kormány körültekintő intézkedései, a népgazdasági tervben reálisan megtervezett termelési előirán-zatok. az eszközök takarékos felhasználása biztosítja. Ez a terv és költségvetés azonban mindenekelőtt munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és néphez hű értelmiségünk odaadó szorgalmára épül. amely ennek számos tanújelét adta hónapról hónapra a termelési eredmények növelésével. A bevételi források felsorolása után a kiadási előirányzatokat ismertette. Elmondotta többek között, hogy a kulturális célokra előirányzott összeg lehetővé teszi az óvodai férőhelyek számának növelését, új tantermek létesítését, ami némiképp enyhíti az alsófokú oktatás jelenlegi zsúfoltságát. Több mint hetvenezer ipari tanuló képzését is biztosítja a költségvetés. A középfokú oktatási intézmények kiadási előirányzata háromezernyolcszáz középiskolai tanulócsoport, továbbá harmincezer középiskolai tanuló diákotthoni elhelyezését biztosítja. — A felsőfokú oktatási intézményekben harmincnyolcezer hallgató oktatási költségeit fedezi a költségvetés. A kormány intézkedéseket hozott a felsőoktatási intézmények túlzott széttagoltságának a megszüntetésére, és biztosította a miskolci, a veszprémi és a budapesti műszaki egyetemek bővítését. Az egyetemi hallgatók több mint kilencven százaléka részesül ösztöndíjban. Az elmúlt évhez képest — folytatta — jelentős mértékben csökkennek a védelmi, a a rend- és jogbiztonsági, továbbá az igazgatási kiadások. A honvédelmi célokra előirányzott kiadások a tavalyi 4 085 millió forintról 1912 millió forintra csökkennek. A kiadások jelentős csökkenése ellenére hazánk határainak biztonságát, valamint a nyugodt építőmunkát, a belső rend védelmét fokozott mértékben tudtuk biztosítani. — A terv- és költségvetési bizottságban — mondotta — a költségvetés egyes előirányzatainak megvitatása során néhány módosító indítvánvt terjesztettek elő. E módosítások szükségessége elsősorban a mezőgazdasági területre vonatkozik. Szükségesnek tartia a terv és költségvetési bizottság, hogy az országgyűlés a tanácsok felújítási keretét tizenkétmillió forinttal felemelje, amely elsősorban az országszerte elhanyagolt állapotban levő ivóvizet szolgáltató kutak rendbehozását kell hogy szolgálja. Az egészségügy ellátásának minőségi emelésére, az orvosi műszerek pótlására és az egészségügy létszámhelyzetének megjavítására további tízmillió forint megszavazását javasolja az országgyűlésnek. Hz életszínvonal emelése állandó vezérfonala gazdaságpolitikánknak Ezután Friss István emelkedett szólásra. A fő cél, amelyre tekintetünket irányítanunk kell, változatlanul a szocializmus felépítése, annak a társadalmi rendnek a megteremtése, amely végleg megszünteti az embernek ember által való kizsákmányolását. Nem elég azonban ezt a fő célt magunk előtt látni. Látnunk kell azokat az eszközöket is, amelyek egy adott helyzet egy adott pillanatában leginkább hozzájárulnak ahhoz, hogy e fő cél eléréséhez közelebb jussunk. Ezt a fő célt szolgáló legfontosabb eszköz, a párt és a kormány meggyőződése szerint, a maximálisan elérhető életszínvonal biztosítása már ma. a mai körülmények között. Ne hogv félreértés legyen, itt nem a szocializmus gazdasági alaptörvényének alkalmazásáról van. szó, az életszínvonal emelésére irányuló törekvés állandó vezérfonala gazdaságpolitikánknak. Most azonban különleges helyzetről van szó, arról, hogy ilyen nehéz körülmények között sem engedhetünk az elért életszínvonalból, hogy minden erőnket megfeszítve, tartani akarjuk ezt az életszínvonalat. Ehhez a fő eszközökhöz igazodott a terv és a költségvetés is. De ugyanakkor látnunk kell, hogy ennek a problémának a megoldása igen sok nehézséggel jár. Friss István ezután arról beszélt: ahhoz, hogy a jelenlegi, a korábbihoz képest felemelt életszínvonalat biztosíthassuk a jövő évben is, amikor nem számíthatunk a baráti országoknak az ideihez hasonló méretű* segítségére, úgy kell előkészíteni az 1958-as évet, hogy akkor lénvegében már a sajál lábunkon állva, lényegéhen a saját erőnkből tudjuk megoldani a problémákat. — A nehézségeket elsősorban az okozza — folytatta —, hogy a magyar ipar termelése messzemenően a külföld behozatalától függj Tenuclcoünk színvonalát tehát nagyrészt az szabja meg, hogy mennyi nyersanyagot tudunk behozni külföldről. Ezekért a nyersanyagokért kivitellel kell fizetni. És ha jövőre valóban külföldi segély nélkül akarjuk nehézségeinket megoldani, akkor a behozatalért legalábbis túlnyomórészt már a saját kivitelünkkel kell fizetnünk. A fogyasztás mai színvonala mellett azonban nem tudunk ugyanannyi ellenértékű terméket kivinni, mint emenynyit a jelenlegi termeléshez és fogyasztáshoz be kell hoznunk. A párt cs a kormány itt igen nehéz választás előtt áll. Ha most akart volna olyan kivitelt elérni, mint amilyen értékű behozatalra szükség van, akkor az életszínvonal igen jelentősen csökkenne. De ha erre az útra léptünk volna, akkor elleniéibe kerültünk volna éppen az alapvető eszközükkel, amellyel főcéljaink irányában haladni akarunk. Erre az útra nem léphetünk rá. Ezért a párt úgy döntölt — és ez igen nagymértékben fokozza ma a párt és az állam vezetőinek, de egyúttal az öntudulos dolgozók felelősségét is, hogy nem közvetlenül a kivitel és a bi hozatal különbözetének teljes pótlására, nem a nehézségek teljes, abszolút megoldására törekszik, hanem olyan körülményeket igyekszik teremteni, amelyek mellett a dolgozók együttes munkája megteremti a ma még hiányzó feltételeket. Vagyis a dolgozókhoz fordul; a munkásokhoz, a parasztokhoz, a műszaki értelmiséghez, a közgazdákhoz, s feltárjuk előttük, hogy igen nagy lépést kell tennünk előre tartalékaink feltárásában. Friss István ezután a népgazdasági tartalékok messzemenő kihasználásának fontosságáról beszélt, s hangsúlyozta: az esetek többségében nem egyszerűen a termi-lés emeléséről van szó, hanem a termelésnek csakis olyan műveléséről, amely külkereskedelmi helyzetünket javítja. Ezután a gazdasági életünk egyensúlyának biztosításához szükséges további feladatokról szólt* Itt beszéh a takarékosság. ról, arról, hogy szigorúan vigyáznunk kell a fogyasztás alakulására — ezzel összefüggésben a bérfegyelemről —, továbbá beszélt új kiviteli lehetőségek feltárásáról. — Különböző alkalmakkor sok szó esett már — folytatta — gazdaságvezetés terén a múltban elkövetett hibákról. Ezekről a hibákról sok bírálat hangzott el, közöttük sok vitatható bírálat is, vagy olyan, amely már tol' '-kevésbé ki is hullott az idő rostáján. Vannak azonban a vitának ma már általánosan elfogadott és vitathatatlan megállapításai is. Időtállóknak bizonyultak többek között a Magyar Dolgozók Pártja 1953. évi júniusi Központi Vezetőségi ülésének döntő megállapításai is a gazdaságpolitikában és a gazdaságvezetésben elkövetett hibákról. Friss István ezután elmondotta, hor-v a leglényegesebb hibák: az ipari fejlődés túlnőtt, erőltetett üteme, a mezőgazdaság erőszakos eszközökkel túlzott ütemben történt kollektivizálása és a nemzeti jövedelem olyan elosztása. amely az életszinvo-.al átmeneti csökkentésérc vezetett. Miben kereshetjük ezeknek a súlyos hibáknak az okait, evökereit? Az egyik ilyen ok kézenfekvő. Azok az elhatározások. amelyeknek megvalósítása ezeket a hibákat jelentette, olyan időben születtek, amikor a Dárt és az ország vezetői biztosra vették, hogy igen rövid idő, valószínűleg csak néhány év választ bennünket egy új világháború kirobbanásától. Ez kétségkívül túlméretezett fegyverkezésre vezetett és a beruházások nagy része is alapvetően olyan természetű volt, amely közvetve vagv közvetlenül a fegyverkezést szolgálta. Főképpen ezzel függött össze az életszínvonal átmeneti csökkenése is. De nemcsak erről volt szó. Az egyik komoly hiányosság sz volt, hoev mereven, sematikusan alkalmaztuk a szocializmus építésének a Szovjetunióban jól bevált módszereit. Elfelejtkeztünk arról, hogy ott olyan körülmények között építették a szociali. must, amikor még csak egyetlen szocialista ország volt a világon, éspedig egy világméretű birodalom, egy minden nyersanyaggal rendelkező hatalmas ország, amelv kapitalista környezetben élvén, igen nagy áldozatok árán, erőltetett ütemben építette fel a maga sokoldalú, sőt azt mondhatnám, minden oldalú iparát. Nálunk Magyarországon egészen más volt c hró-'zet. Hatalmas szocialista tábor részeként építettük a szocializmust, tehát a --tóizloar túlsúlyának elve mellett 1 itartva is gondolkozhattunk volna azon, hogy milyen iparágakat kell .elsősorban fejlesztenünk, ez helytelen, úgynevezett autarchiás irányra vezetett. Részben abból a másolásból következnek különböző, a kollektivizálás terén elkövetett hibák is. Ha egyszer mereven, sematikusan alkalmaztak a Szovjetunió tapasztalatait, akkor nem lehettünk megfelelően tekintettel az ország adottságaira. Ez oda vezetett, hogy a gazdaságossági elvet elhanyagoltuk a termelésben, és elhanyagoltuk —.ami talán még súlyosabban esett a latba — a beruházásokban A beruházások és a termelés gazdaságosságának elhanyagolásából már következett a külkereskedelem rossz irányba fejlődése. Ugyancsak összefügg ezekkel a hibákkal, hogy túlcentralizáltuk a gazdasági vezetést. Végül, negyedszer, ide tartozik, hogy az egyéni érdekeltséget, vagyis az anyagi ösztönzést sokáig túlzott mértékben a termelés menynyiségi emelésére irányítottuk. Ez arra vezetett, hogy selejtet gyártottunk jó minőség helyett, arra vezetett, hogy nem tudtuk a műszaki fejlesztést érvényesíteni. Az anyagi érdekeltség elhanyagolása megerősítette a bürokráciát is. A továbbiadban hangoztat, ta: talán felesleges is mondani, hogy a párt és az állam vezetői által elkövetett minden hiba, tehát a gazdasági hibák is, nem kis mértékben rontották a párt cs a munkásosztály, a párt és a tömegek, a kormány és a nép viszonyát, és így bizonyos fokig hozzájárult a hangulatnak a kialakításához, amely az ellenforradalom kezdeti, átmenetisikereinek egyik feltétele volt. De, mert már az ellenforradalom előkészítésének idején nem kevés történelemhamisítás, gazdaságtörténethamisítás is előfordult, és mert ennek eredményeképpen még ma is nem egy téves nézet van elterjedve, azt hiszem, helyes néhány tényt leszögezni. Először: a hibák felismerése a párt Központi Vezetöséségének 1953 júniusi ülésére nyúlik vissza. Azóta a bérből és fizetésből élők, tehát a munkások és alkalmazottak reálbére és a parasztság reáljövedelme egyaránt következetesen, megszakítás nélkül emelkedik. 1956 őszén a fogyasztás, az életszínvonal valójában olyan magas volt, mint korábban soha. Bér az életszínvonal a mi helyzetünkből kifolyólag alacsonyabb volt, mint akár Csehszlovákia, akár a Német Demokratikus Köztársaság, akár jó konjunktúrában, jó foglalkoztatottság mellett a leggazdagabb kapitalista anyaország dolgozóinak életszínvonala — a mi körülményeink között ez mégis hatalmas életszínvonal-emelkedést jelentett a korábbiakhoz képest. Másodszor: A hibák kijavításában és az életszínvonal emelésében is tovább Juthattunk volna 1956 őszén, ha 1953 júniusát követően egységes, következetes, az 1953 júniusi határozatnak megfelelő gazdaságpolitika érvényesült volna. Ezzel szemben sok kapkodás, valóságos cikcakk vonal érvényesült a gazdaságpolitikában. Hogy ez Igy történt, unnak ugyan nem Nagy Imre az egyedüli oka. de kétségkívül igen nagy része volt benne a Nagy Imre által és befolyása alatt elkövetett jobboldali, opportunista hibáknak. annak, hogv ellenkező előjellel, ugyanolyan voluntarista, a lényekkel és viszonyokkal nem számoló politikát folytattunk. mint 1953 júniusa előtt. Harmadszor: 1935 és 1936 sok egészséges kezdeményezése után 1956 júliusában a párt lánvegében a hely es gazdaságpoli. tika és gazdasági vezetés mellett szögezte le magát. Olyan célok mellett, amelyeket ma is helyesnek és követendőnek kell tartanunk. Ezenkívül nagyszabású munka folyt a termelői árak rendezésére — mondotta és hangsúlyozta. — Ha nem jött volna közbe az ellenforradalom, hoszszú évek után először sikerült volna nemcsak aktfv külkereskedelmi, hanem aktív fizetési mérleget is elérni. A továbbiakban arról beszélt, bogy okulnunk kell a múlt hibáiból. A párt természetszerűleg azt a célt tűzte maga elé, hogy többé ne kövessük el ezeket a hibákat. Nem lehet az.onban azt mondanunk, hogy már minden problémánkat megoldottuk és beeveztünk a tévedhetetlen, csalhatatlan gazdaságpolitika és gazdaságvezetés vizeire. Ilyen körülmények között, amikor a nehéz gazdasági helyzet, a nehéz külkereskedelmi helyzet, a nehéz anyagi helyzet különböző megszorításokat diktál, mégis jelentős lépéseket teltünk a már korábban helyesen kijelölt úton. A mezőgazdasági problémákról szó'- - hangoztatta: — Nem mondtunk le a mezőgazdaság szocialista átalakításáról, de meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyekkel termelőszövetkezeteinket valóban élenjáró, szocialista nagyüzemekké tehetjük, amelyek vonzzák és követésre csábítják a paraszti lakosságot. Pártunk legnagyobb sikereinek biztositéka eddig mindig az volt — mondotta befejezésül, hogy olyan célokat tűzött maga elé. amelyek az egész néi érdekét fejezték ki és ezért, csak ezért sikerült ezeknek a céloknak a szolgálatában az egész népet mozgósítani. Gazdasági életűnk céljai is az egész nép érdekét fejezik ki, s ezért nem lehet kétséges, hogy ha jól dolgozunk, sikerül ezeknek a céloknak az elérésérc ismét mozgósítani az egész mauvar népet, s az egész magvar nén munkája, lelkesedése, találékonysága, szorgalma, kitartása a biztositéka annak, hogy mindezeket a feladatokat sikeresen meg fogtuk oldani. Mivel a terv és a költségvetés ugyanezeket a célokat szolgálja, azt pártom és a magam nevében elfogadom. (Taps). Az ipar ós a mezőgazdaság viszonya Ezután Varga Károly or- gazdasági élet összefüggéseit, szággyulest kepviselő szolalt objektív jellegű arányait és fel a vitaban. A maga és a elutasít minden egyoldalúsáSomogy megyei kepviselőcso- got e tekintetben — mondotport neveben elfogadta a be- ta a továbbiakban Bognár terjesztett nepgazdasagi ter- József vet. Bognár József képviselő az 1957. évi tervjavaslatot gazdaságpolitikai oldaláról vizsgálta hozzászólásában. Hogy a tervjavaslat menynvire nem túlfeszített, arra nézve Bo®nár József a költNincs iparfejlesztés a mi országunk adottságai mellett. ha elhanyagoljuk a mezőgazdaságot — hangoztatta a szónok. Meri azt a nyersanyagtöbbletet, amire iparunknak szüksége ségvetés több tételét hozta fel J™?08®?" bizonyítékul. dasági exporttal tudjuk előteremteni, másrészt az iparA józanság tükröződik ab- fejlesztés következtében ittban is, hogy a javaslat meszszemenöen figyelembe veszi át ^Folytatás «/ Td. oldalonf •