Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-04 / 128. szám

DZtfuészi éCm&.nyt nyújtott, a mogycu—jzoujcí óarátsdp cCméfyitését szof$áfía a Pjatnyickij-együttes szegedi vendégszereplése A LEGTÖBB ember úgy van LEGÚJABB SZEGEDI kazmin elvtársat, az együttes művészeti vezetőjét virággal köszöntik a Textilművekben A hófehér gyapotfonalakat nézegeti az együttes egy csoportja a Textilművekben vele, hogy az első szerelem emléke mindig töretlenül, az első élmény megszépítő köntösében él benne. Kicsit így voltam, mindig ilyesfélét éreztem, amikor a Pjatnyicjiij-együttesre gondoltam. Szükségtelen lenne ez a szubjektív megállapítás e cikk kezdetén, ha nem tudnám, hogy Szegeden \nagyon sokan így vannak vele, hiszen ez volt az első szovjet együttes, amelynek művészetében — immár hét esztendővel ezelőtt — alkalmuk volt a szegedieknek gyönyörködniük, Azóta megcsodálhattuk többször is a Mojszejev, az Alekszandrov és kisebb szovjet együttesek elragadó művészetét is, de ez az „első szerelem" — legalábbis bennem — mindig valami különleges ízzel élt. Márcsak azért is fokozott kíváncsisággal vártam a Pjatnyickijegyüttes újabb szegedi fellépését. S a szombat esti előadáson ismét feléledt bennem annak az 1950-es estnek az emléke. Az eddig látott valamennyi szovjet együttesnek megvan a maga sajátos művészi arculata, sajátos stílusa, amely már az első pillanatokban magával ragadja a közönséget. Ennek az együttesnek — talán úgy mondhatnám legkifejezőbben — a hamvasságában, a népdalok; népi táncok közvetlenhangú és hangulatú tolmácsolásában rejlik igazi és felejthetetlen ereje. dégszereplése a Szovjetunió Állami Pjatnyickij Népi Együttesének — amint már vasárnapi lapunkban megírtuk — ismét zsúfolt nézőtlér előtt zajlott le a Szegedi Nemzeti Színházban. Még meg sem kezdődölt ez előadás, éppencsak felszaladt a bársonyfüggöny, amikor már felcsattant az i első dörgő taps, az elragadtatást tapsa a színpompás előadásában a „Lement a nap a maga járásán", aki nemcsak tiszta és szinte teljesen hibátlan magyar szövegkiejtése miatt keltett elismerést, hanem olyan meglepően adta vissza a dal érzelmi hangulatát, amely nem egy magyar énekesnek is dicséretére válnék. AZ ÉNEKKAR jóformán csupa szólistából tevődött öszlelt a sokféle orosz népi hangszer, a guzIák, dombrák, balalajkák és a — valljuk meg — nem egy ismeretlen zeneszerszóm, amely nemcsak eredeti hangszínt adott előadásuknak, hanem még látványosságnak is nemegyszer beillett. Egyik-másik zenekari tag valósággal virtuóza volt hangszerének, nem is beszélve azokról, akik kéthárom hangszeren is játszottak. A város sal ismerkednek az együttes tagjai A "Szibériai láncocska* című tánc egy jelenete az ének- és zenekar kíséretével kép láttánamelyet az orosz népviseletben felsorakozott énekes zenekar nyújtott. Ezután következett az első •kedves meglepetés: Szvetlana Tyitova, aki egyébként mindvégig bájosan finom egyszerűséggel hol oroszul, hol magyarul konferálta a műsort, most magyarul köszöntötte a közönséget, majd az énekkor ugyancsak magyarul énekelte el Himnuszunkat. Nemigen hallottam még megtapsolni himnuszt, de ennek csakugyan kivételnek kellett lennie: mind a kedvesség, mind a művíszi tolmácsolás (amely pedig különösen a sajátos orosz hangszerekkel és harmonikával felszerelt zenekart nem kis feladat elé állította), valóban önkéntelenül váltotta ki ezeket a tapsokat. Az est folyamán egyébként többször is hallottunk magyar népdalokat felcsendülni. A kórus Kodály Zoltán Köszöntőjét adta elő, K. Kotov VlT-dijas és V. Zaharova, az énekkar szólistái pedig magyar népdalokat énekeltek. Mindegyiket az elismerés tapsai kísérték, de különösen kiemelkedő volt Zaharova Tyitova elvtársnő jelvényt tűz fel az úttörőknek, akik virággal kedveskedtek az együttesnek * .. Az előadás a közönség ünnepélyes zárópillanata: Dénes Leó elvtárs és az MSZT nevében köszönetet mond, az úttörők pedig virágokat nyújtanak át sze. Érződött is ez a művészi szinvonalonj amdlyen ugyancsak meglátszott V. V. Hvatov vezetőkarnagy biztoskezű irányítása. Az együttesben egyébként az énekkar rendelkezik a legnagyobb hagyományokkal, hiszen eredetileg csak ebből állott és 1938-ban alakult mellette a tánckar és a zenekar. A közös munka eredménye volt, hogy szinte az egész világgal megismertették azokat a nálunk ti rendkívül népszerű dalokat, mint a Katyusa és a „Ki érti a legényt". (Ez utóbbit a szegedi előadásban ezúttal is hallhattuk.) As énekkar műsorának , csak előnyére válik, hogy népi számaik, az orosz népdalok előadása melleit néhány új szovjet dalt is előadnak. Így például: aktualitásánál és szépségénél fogva egyaránt méltán aratott sikert a többivel együtt Kompanyejec—Petrova ,,i\V hagyd cserbe barátaidat" című, a békéről cs a barátságról szóló dala, amelyet a szerző a moszkvai VIT tiszteletére írt. As énekkarnak és szólistáinak egyik különösen kedves száma volt a .,Táncos csasztuskák", amelyben a szerelemről énekeltek apró dalocskákat olyan közvetlen, pajkos, kissé csipkelődő humorral, hogy az is megértette, vagy legalábbis megérezte a mondanivaló szándékát, aki egy cseppet sem tud oroszul. A ZENEKAR a karigazgató, K. Sz. Sirokov dirigensi képességéről tanúskodott, amellyel összefogta együtteséi, és önálló művészi érvényesülési lehetőséget adott számára anélkül, hogy egy pillanatra is megfeledkeztek volna arról a Szerepről, amelyet nekik elsősorban az énekesek és táncosok kíséreteként kell betölteniük. A magyar néző számára külön érdekességet jelenA színpompás orosz tánc egyik jelenete A Pjatnyickij-együttes műsorát megörökítő hanglemez-sorozatol kapott ajándékba a szegedi MSZT Jelenet a rendkívül látványos északi kendötáncból . (Liebmann Béla felvételei) A Pjatnyickij-együttes szombat esti szegedi fellépése után — amint azt a vasárnapi lapunkban megjelen beszámolóban közöltük — a Hungáriában rendezett vacsora alkalmával vette át azokat a kedves ajándékokat, amelyeket a szegedi dolgozók juttattak el. A vacsorán részt vettek az MSZMP szegedi intéző bizottságának, a városi tanács végrehajtó bizottságának, az MSZT szegedi szervezetének és a Szegeden tartózkodó szovjet alakulatoknak képviselői is. Ez alkalommal ifj. Komócsin Mihály elvtárs, a párt intéző bizottság titkára köszönetet mondott Szeged kommunistái, Szeged dolgozói nevében a művészi műsorért. •>" Nagy segítséget jelentett fellépésük abban a harcban — mondotta —, amelyet folytatunk az ellenforradalom következményeinek felszámolásáért, a magyar dolgozó nép boldogulásáért. Ennek lényeges elősegítője a magyar— szovjet barátság erősítése. A mai műsor tovább erősítette a magyar —szovjet barátság érzését. Kazmin elvtárs az együttes nevében megköszönte a szíves fogadtatást és szegedi tartózkodásuk kedves emlékeként az MSZT részére hanglemez-sorozatot adott át, amely az együttes műsorát örökíti meg. A jelenlévők hosszan, lelkes tapsokkal éltették a magyar—szovjet barátságot A táncokhoz szolgáltatott zenéjüknél pedig a hajszálpontos együttélés volt megkapó és igazán dicséretet. i \ A TANCKAR nyújtott természetesen a legtöbbet a látványosság terén. Nyilvánvaló, nem üres látványosságra kell gondolnunk, hanem a szépségnek, művészi bájnak, a színek és mozdulatok kifejező feliokozásának megnyilatkozásait kell ezen értemink. Az a bizonyos hamvasság, amely az egész együttesre jellemző, a tánckar munkájában is elejétől végig megfigyelhető volt. Művészi sikerültet nem annyira a bravúrossággal, a szinte akrobatikus tánrfigurákkal érik el, hanem inkább valami nemes egyszerűséggel, amely azonban még sincs híján a legzártabb finomságig leegyszerűsített művészi bravúrnak. Egyáltalán nem mondhatni könnyűnek az előadott táncokat, csupán arról van szó, hogy az előadás stílusa a néj>i egyszerűségre törekedett cs a feldolgozás csalt annyiban adott hozzá, amennyiben azt a természeténél fogva a színpadi előadás és a kompozíciók egysége, megkiván'a. Ezeknek a táncoknak általában nincs sujet-jiiU, nincs különösebb meséjük, mégis mindegyik valóságos táncköltemény. Különösen mulatós volt az északi kendőtánc, amely pedig talán leginkább ki volt téve a formalizmus veszélyének, mégis Urai játékosságával, csendes derűjével szinte leírhatatlan belső bájt, tartalmat adott ennek a számnak. A színek és mozdulatok csodálatosan harmonikus művészetét kaptuk az Aranyláncocska című táncban és a népi derű, életvidámság valóságos sugárzása volt a műsor első felében bemutatott orosz népi tánckompozíció. Széles skálán mozgott a tánckar munkája, a csöndes lírai hangulatoktól egészen a befejező szám pezsgő, forgatagos orosz népi táncáig, amelyben szinte , az egész színpad élt, mozgott és percről percre újabb meglepetéssel hívta fel magára a közönség figyelmét. A tánckarban külön említésre méltó az a sajátos kollektív művészet, amely időnként felveti magából a ,,sz'árokat", de aztán rögtön el is nyeli, hogy újabbakra irányítsa a figyelmet. A láncok javarészének horcográjiéiját, a táncokat oly sikeresen betanító T. A. Usztyinova, az együttes vezető baíe.ltmeslcre készítette. KIMAGASLÓ MŰVÉSZI eseményt jelentett a Pjatnyickijegyiittes szegedi fellépése. Az együttes mindhárom karának — ének, zene, tánc — egységes stíluséi munkája Kazmin művészi vezető, hivatott irányító tevékenységéről tanúskodik. Felüdítő, elmélyült művészeltel találkozhattak a szegedi dolgozók ezen az estén, újabb ízelítőt kaptak cg, nagy nép, nagy barátunk igazi értékekre támaszkodó művészetéből. Lőkös Zoltán