Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-04 / 128. szám

Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka (Folytatás az 1-ső oldalról.) lámát okoz, mert — ha csak egészen kiváló termésered­mények nem lesznek —, je­lentós kenyérgabona-import­ra lesz szükség. Rámutatott az előadó a kialakult vetés­szerkezet negatív vonásóra: — A tipikusan intenzív gazdálkodást jelentő cukorré­pa-termesztésünk 1957-ben jelentősen, mintegy ötvenöt­ezer holddal csökkent a ta­valyihoz képest. Ezen változ­tatni kell. A szőlő- és gyümölcster­mesztésben joggal várhatunk kedvező eredményeket. Fej­lődés tapasztalható a gyü­mölcs* és szőlőtelepítésnél is. Növénytermesztési terveink megvalósulását segíti a me­zőgazdaság javuló műtrágya­ellátása. Az állatállomány összeté­tele és nagysága 1957-ben előreláthatóan nem változik lényegesen. Kisebb fejlődés­sel számolhatunk a szarvas­marha-, ezen belül a tehén­és a juhállománynál. Az idei sertés vágóállat-termelés vi­szont elég jelentősen, mint­egy tizennégy százalékkal csökken. A mezőgazdaság ta, évi fal­adatát ismertetve. beszélt az előadó termelőszövetkezeteink gazdasági megerősítésének fon­tosságáról és a beruházások kér­déséről. A beruházási és költségve­tési keretek elosztásánál a szűk lehetőségek ellenére jelentős összeget, mintegy kétszázhatvanmillió forin­tot fordítunk vízügyi beru­házásokra. Ezekből a beruházásokból mint* egy kéttzázhatmilliót az árvíz-; illetve a belvízveszély elhárítá­sára és vízrendezésre fordítha­tunk, ami nagyrészben ugyan­csak mezőgazdasági célokat szolgál. Ezután Kiss Árpád nrról be­szélt, hogy a kormány által el­határozott bérügyi intézkedések, amelyeknek összege meghaladja az ötmilliárd forintot, valamint a kijtelező beadás rendszerének megszüntetése igen jelentősen —* közel tizennégy százalékkal ' emeli a lakosság vásárlóerejét A terv biztosítja á megnöveke­dett vásárlóerő lekötéséhez szüksége* árualapokat, s ezen kívül mintegy négymilliárd fo­rint összegben előirányozza a kereskedelmi készletek feltölté­sét is. Az életszínvonal előirány­zott emelkedése következtében az iparcikk-kereslet nagyobb mértékben nő, mint az élelmi­szereké. A kiskereskedelmi élel­miszerforgalom kismérvű növe­kedése mellett is biztosított a lakosság jó élelmiszerellátása. Nagyarányú lakásépítés A tervek szerint javulás várható a lakosság gyar­matáru-ellátásában is. Az ipareikkesoporlon belül a ruházati kiskereskedelmi áru­forgalom 1955. évhez képest a tervek 6zerint 23,5 százalékkal, a múlt évi szokatlanul magas forgalomhoz viszonyítva körül­belül 2 százalékkal emelkedik. Vas- és műszaki cikkekből a belkereskedelem beszerzése a terv szerint) a múlt évhez ké­pest mintegy 38 százalékkal, 1955-höz képest pedig 57 szá­zalékkal emelkedik részben a baráti államokból való behoza­tal segítségével. A terv szerint a kereskede­lem 35 százalékkal több épílő­anvagot hoz forgalomba, mint 1956-ban.­A megnövekedett életszlnvo* nal anyagi megalapozása — az­zal a követelménnyel jár, hogy a lakosság fogyasztási alapja 1957-bon , a nemzeti jövedelem szokatlanul nagy hányadát ve­szi igénybe, ezért felhalmozásra csak igen kis összegek jutnak. Az elmúlt évek átlagánál mint­egy 30 százalékkal alacsonyabb felhalmozási alapból beruházási célokra a terv kereken 8.2 mil­liárd forintot irányoz elő. Ebből az. összegből mintegy 3300 mil­lió forintot, 40 százalékot tesz ki a lakás, kommunális, szociá­lis és kulturális beruházás. Állami eszközökből a terv szerint 21 100 lakást kell 1957-ben átadni. többet, mint 1953-ban és 1954-ben együttvéve. Ezenkívül mintegy 20 ezer lakás fel­építéséhez az állam hosz­szúlcjáratú kölcsönt és épí­töanyagellátást biztosít. A lakásépítések magas elő­irányzata sokat vesz el az amúgy is alacsony beruházási összegből. Így mindössze négy­ezernyolcszáznyolcvanmillió fo­rint jut az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés cs a kereskedelem fejlesztésére. Ebből húromezer­kéLszázmiltió forintot az ipar és mintegy ezerhétszázmillió fo­rintot a mezőgazdaság, a közle­kedés és a kereskedelem szá­mára irányoztunk elő. Minthogy beruházási lehető­ségeink igen korlátozottak, és mivel álló eszközeink eléggé le­romlottak, a felújítások, a meg­levő állóeszközök pótlása, a korszerűsítés fokozott biztosítá­sa érdekében az 1957. évi terv 8,2 milliárd forint összegű be­ruházáson (elül 4,6 milliárd fo­rintot szán felújításokra. A fogyasztási alap magas ará­nya miatt csak lényegesen ala­csonyabbra irányozhattuk elő a könnyűipari és a mezőgazda­sági exportot, mint az elmúlt években, Ugyanakkor az ipar működtetéséhez szükséges anyagimport színvonalát fenn kellett tartani, sőt jelentősen emelni kellett. Emelni kellett a mezőgazdasági és fogyasztási cikkek behozatalát is. Az 1957. évi külkereskedelmi tervről szól­va meg kell mondani, hogy az előző évekhez képest bizonyos pozitív vonást is' tartalmaz. A csökkentett kivitelű elő­irányzatoknál már arra is törekedhettünk, hogy a népgazdaság számára elő­nyösebb áruszerkezetet ala­kítsunk ki, a forgalomból kizárjuk a kevésbé gazda­ságos cikket, ezáltal ke­vesebb anyagi ráfordítás­sal valósítsuk meg felada­tainkat. A külkereskedelmi áruforga­lom eddigi tényszámai azt mu­tatják, hogy a kiviteli előirány­zatokat túl lehet teljesíteni. Ezek az 1957. évi terv elő­irányzatai és problémái. A célok reálisak Az 1957. éyi terv csak reáli­san megvalósítható célokat tűz ki, számol a népgazdaság való­ságos lehetőségeivel és kedvező körülmények között lehetővé te­szi a túlteljesítést is. Az ipari ter­melés előirányzatának alapja a fel­téllenül biztosítható energia, és nyersanyagforrás. Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a mezőgazdaság a tervet túlteljesíti; Az 1957-ben kialakult életszínvonal stabilizálása nehéz feladatok elé állít bennünket a következő években. Mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy nem rendelkezhe­tünk be tartósan a baráti országok anyagi támogatásá­ra, hanem mindent el kell kö­vetnünk, hogy mielőbb saját lábunkra álljunk és ne kény­szerüljünk további áruhitelek felvételére. Ez azt jelenti, hogy a következő években növekvő termelésünknek az ideinél nagyobb részét kell exportálni. Hároméves tervünk fő fel­adata előreláthatólag az lesz, hogy a lehető leggyor­sabb mértékben csökkent­se a fizetési mérleg hiá­nyait és növelje a népgaz­daság további fejlődését, valamint a lakosság szociá­lis és kulturális színvona­lának emelését szolgáló be­ruházásokat. Minden ténykedésünknek arra kell irányulni, hogy az 1957. évi terv teljesítésével, az erőforrások ésszerűbb fel­használásával tartalékokat gyűjtsünk a következő és a későbbi évek gazdasági egyensúlyának megteremtésé­hez. Éppen ezért igen fontos feladat szigorúan ta­karékoskodni a nyersanya­gokkal, és biztosítani, hogy a ren­delkezésre álló nyersanya­gokból vállalataink csak a tényleges szükségletre ter­meljenek. Az ipar egyes ágaiban feles­legessé váló munkaerőt át kell csoportosítani részint a mezőgazdaságba, részint a helyi iparba. Fontos feladat a szűkre korlátozott beruházási kere­tek helyes felhasználásának megszervezése. Az egyensúly megteremté­sében döntő jelentősége van a külkereskedelemnek. Ezért már 1957-ben is arra kell tö­rekednünk, hogy a kivitel ós a behozatal közötti egészség­telen arányt megjavítsuk és hogy ezt főként a kiviteli terv túlteljesítésével érjük el. A gazdaságpolitika korábbi hibáiból létrejött nehézségek és az ellenforradalom által okozott rendkívül súlyos ká­rok ellenére — a Szovjetunió és a többi baráti állam se­gítségével — lehetővé vált olyan terv kialakítása, amely ebben az évben biztosítja népgazdaságunk egyensúlyárt. Az 1957. évi terv reális, megalapozott, éppen ezért módot ad a kitűzöttnél jobb eredmények elérésére. Ezt a lehetőséget a jövő ér­dekében ügy kell kihasznál­nunk, hogy a terv megvalósí­tása közben feltáruló tarta­lékokkal az idén létrejött egyensúlyt fenntartsuk és megszilárdítsuk 1958-ban és az azt követő években is. Ilyen módon kell biztosítani, hogy az 1957. évi terv sikeres végrehajtásával szilárd ala­pot teremtsünk készülő há­roméves tervünk, jövő fejlő­désünk számára — fejezte be Kiss Árpád előterjesztését (TPDS.) Ezután Antos István pénz­ügyminiszter tartotta meg expozéját As 1957. óvl költségvetés összeállítása Ismertette azokat a té­nyezőket, melyeket figyelem­be kellett venni az 1957. évi állami költségvetés összeál­lításánál. Az 1957. évi költségvetés a népgazdasági tervvel össz­hangban elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a szi­lárd pénzügyi egyensúly megteremtésével alátámassza a kormánynak a lakosság anyagi helyzetének megjaví­tása érdekében hozott intéz­kedéseit. Az 1937. évi állami költ­ségvetés 52,6 milliárd fo­rint bevételt, 51.8 milliárd forint kiadást irányoz elő. A költségvetés mérlege 800 millió forint bevételi több­letet mutat. A költségvetés kiadásai között a legnagyobb össze­get a gazdasági feladatok pénzügyi szükségleteire elő­irányzott 33,7 milliárd fo­rint teszi ki. Ebből az ösz­szegbol kell fedezni minde­nekelőtt a beruházásokat. A 8,2 milliárd forint összegű beruházásra a költségvetés­ben mintegy öt milliárd fo­rint előirányzat szerepel. A különbözet pénzügyi forrá­sául a vállalatok amortizá­ciós befizetései, hosszúlejára­tú bankhitelek, valamint a szövetkezetek saját eszközei szolgálnak. Az ipar, a mező­gazdaság, a közlekedés és a kereskedelem céljaira 4.9 milliárd forint szolgál, 3,3 milliárd forint pedig a la­kásépítés, a kommunális, a szociális és a kulturális be­ruházások kerete. Az erősen korlátozott anyagi lehetőségek miatt el­kerülhetetlen volt egyes be­ruházások ideiglenes leállí­tása. Ugyanakkor néogazda­ságunk helyzete megkívánja, hogy fokozott figyelmet for­dítsunk elsősorban a fűtő­anyag és energiatermelés folyamatban lévő beruházá­sainak mielőbbi befejezé­sére. A termelési költségek nö­vekedésének legfőbb ténye­zője a bérek emelése. Növeli az ipari termelés költségeit egyes iparágak kapacitásá­nak kedvezőtlen kihaszná­lása. A kohászat ez évi ter­melése 25 százalékkal, a gép­gyártásé 24 százalékkal lesz alacsonyabb az elmúlt évre tervezettnél; Ezekben az iparágakban a termelés szín­vonalától független költsé­gek jelentősen emelik az önköltséget. Mindezt egybevetve, 1957­ben az iparban a 100 forint­ra eső érték költsége 10,70 forinttal több, mint az elmúlt év háromnegyedében. A költségvetés kiadásai között fontos helyet foglalnak cl a me­zőgazdaság fejlesztését szolgáló előirányzatok. A mezőgazdasági terme­lés nagyarányú emelése csak a nagyüzemi gazdál­kodás útján következhe­tik be. Csak a modern tecnikát alkalma­zó hazánk természeti adottságai­nak megfelelő, belterjes gazdál­kodást folytató mezőgazdasági nagyüzemek biztosíthatják a termékeknek azt a mennyiségét, amely kielégíti a lakosság emel­kedő fogyasztását, az ipar me­zőgazdasági nyersanyagszükség­letét és a mezőgazdasággal szemben támasztott exportigé­nyeket. Az 1957. évi költségvetés elő­irányzatai az adott lehetőségek között biztosítják a mezőgazda­sági termelés fejlődését, a szo­cialista nagyüzemek, az állami gazdaságok és a termelőszövet­kezetek gazdasági megerősödé­sét. A kormány ugyanakkor támo­gatást nyújt a dolgozó paraszt­ságnak is ahhoz, hogy az egyé­ni gazdaságokban rejlő fejlődési lehetőségeket az egész népgaz­daság és a saját javára is ki­használhassa. A költségvetés a termelő­szövetkezetek részére be­ruházási célokra háromszáz millió forint közép- és hosz­szúlejáratú hitelt biztosít. A gépállomésok szolgáltatásait a szövetkezetek kedvezményes ágon veheük igénybe. E célra a költségvalés száztizenötmillió forint állami támogatást irá­nyoz elő. Az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztság anyagi helyze­tét nagy mértékben javítja a kötelező beadás eltörlése, ami természetesen jelentősen terheli a költségvetést. Minőségi vető­mag-akcióra százhat vankettő­millió forint, növényvédelemre nyolcvannégymillió forint elő­irányzat szerepel a költségvetés­ben. Az állattenyésztés színvonalá­nak emelkedését szolgálja az. apaállatok beszerzésére és a köz­ségi legeltetési bizottságok tá­mogatására előirányzott 225 millió forint. Mindezeket figvelemhevéve az 1957. évi költségvetés a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is jelentős összegekkel segíti a mezőgazdaság fejlődését. megtakarítás jelentkezik. A költségvetés kiadási elő­irányzatainak áttekintése után rátért a bevételek legfontosabb tételeire. A bevételek leglontosabb tételei 1 öbbek között ismertette, hogy ebben az évben rendez­zük a juttatott földek megvál­tási árát. Meghosszabbítjuk a fizetési határidőt, ugyanakkor lehetővé tesszük, hogy jelentős kedvezményt kapjanak azuk, akik határidő előtt megfizetik a megváltási árat. A volt mezőgazdasági cse­lédek és munkások 35 száza­lék, a többiek pedig 20 szá­zalék engedményt kapnak, ha a megváltási árat ez év végéig kiegyenlítik. Egyéb­ként a fennálló tartozásból annyiszor három százalék kedvezmény jár, ahány év­vel a megállapított határidő előtt fizetik ki tartozásukat a tulajdonosók. Ez az intézkedés összefügg a föld-adásvétel korlátozásá­nak megszüntetésével. Az er­re vonatkozó rendelkezések a megváltási ár megfizetése esetén természetesen vonat­koznak a juttatott földökre is. A végleges megváltási ár kataszteri koronánkint hat­van kilogramm búza. vagy­pedig annak a hivatalos fel­vásárlási f i számított pénzbeli ellen.riéke. A költségvetés bevételei között szerepel 4,3 milliárd forint: a baráti országok, el­sősorban a Szovjetunió által nyújtott hosszúlejáratú köl­csönök és visszatérítési köte­lezettség nélkül nyújtott se­gélyek pénzértéke. A prole­tár internacionalizmus nagy­szerű megnyilvánulásaként nyújtott támogatás két vo­natkozásban is alapvetően érinti pénzügyi mérlegeinket. Egyrészt ez a támogatás tet­te lehetővé, hogy 1957-ben a kormány szilárd egyensúly­ban levő, nyolcszázmillió fo­rint felesleget mutató költ­ségvetést terjeszthet az or­szággyűlés elé. Másrészt az e támogatás pénzértéke mö­gött rejlő hatalmas árutöme­gek és nagy összegű deviza­hitelek idei importunknak több, mint a felét fedezik és döntő tényezőként szerepel­tek és szerepelnek az ellen­forradalom okozta rendkívül súlyos gazdasági nehézségek leküzdésében, egyúttal lehe­tővé tették nemzetközi fize­tési mérlegünk egyensúlyá­nak megteremtését is. A ma­gyar dolgozó nép sohasem felejtheti el azt a nagylelkű, testvéri segítséget, amelyet barátaink bajba jutott ha­zánknak a legnehezebb idő­szakban nyújtottak. (Taps.) Ezután arról szólt, hogy a tanácsok 1957. évi költ­ségvetési előirányzata 7,4 milliárd forintot tesz ki. A tanácsok fokozott Önál­lósága is hozzájárult ahhoz, hogy a tanácsi költségveté­sekben nagyobb mértékben érvényesültek a gazdaságos­ság és a célszerűség követel­ményei. A költségvetés legfonto­sabb kiadási, és bevételi té­leleinek ismertetése után Antos István részletesen is­mertette népgazdaságunk helyzetét. Az ellenforradalmi esemé­nyek következtében súlyos gazdasági helyzet alakult kl. Szocialista gazdasági rendszerünk ezt a rendkí­vüli nehéz próbát is siker­rel állta kl. A kormánynak azt a bo­nyolult gazdasági problémát kellett megoldania, hogy a kisebb nemzeti jövedelemből biztosítsa a — bérek emelé­se és a begyűjtés eltörlése következtében — jelentős mértékben megnövekedett fogyasztás árufedezetét és megteremtse a feltételeit an­nak, hogy a lakosság megnö­vekedett jövedelme ne csu­pán névleges legyen, hanem valóságos, ne csupán átme­neti, hanem tartós legyen. Számos előfeltétele volt és van annak, hogy ez a cél ma­radéktalanul megvalósulhas­son. Eihámlt az inflációs veszély A közlekedés és kereskedelem szükségletei A gazdasági feladatokra elő­irányzott kiadási összegek fede­zetet nyújtanak a közlekedés és a kereskedelem szükségleteire is. Az 1957. évi költségvetés kö­zületi kiadásai 1,7 milliárd fo­rinttal alacsonyabbak a tavalyi előirányzatnál. A védelmi, igaz­gatási és egyéb kiadások ennél jóval nagyobb összeggel, mint­egy 2,6 milliárd forinttal csök­kennek. Ugyanakkor szociális, egészségügyi és kulturális feladatokra ke­reken 900 millió forinttal többet irányoz elő a költ­ségvetés, mint az elmúlt évben. A lakosság egészségügyi és szo­ciális helyzetének javítására az előző évi kiadásoknál tizenkettő százalékkal több, 8 milliárd 480 millió forint az előirányzat. 1957-ben tovább növekednek a kórházak, rendelőintézetek, bölcsődék és egyéb gyermekvé­delmi intézmények fenntartását és fejlesztését szolgáló kiadások. Az oktatási és népművelési in­tézmények, a tudományos ku­tatóintézetek, a színházak, va­lamint a testnevelési intézmé­nyek fenntartására négymilliárd­hatvanhétmillió forintot fordí­tunk. A szocialista, törvényesség megszilárdítása, a társadalmi és a személyi tulajdon, a közbiz­tonság fokozott védelme n»gv feladatot ró rend. és jogbizton­sági szerveinkre. F, feladatok megvalósítására a költségvetés mintegy kettőmilliárd forintot irányoz elő. Az államigazgatás kiadásairól szólva megemlítette, hogy az igazgatási költségeknél az 1956. évihez viszonyítva eb­bon az évben 356 millió íorint A forradalmi munkás-pa­raszt kormány e feladatok megvalósítását szolgáló in­tézkedései közül a legfonto­sabbak a következők: Jelentősen csökkenteni kel­lett a beruházásokat. Ez le­hetőséget nyújtott a fogyasz­tási alap növelésére. Jelen­tős mennyiségű építőanyagot juttathatunk a lakosság ré­szére, és a gépipar is fokoz­hatja a fogyasztási cikkek^ a mezőgazdasági gépek és szer­áruk termelését. Csökkenteni kellett a közületi kiadásokat és az így felszabaduló anyagi erőt is a fogyasztási alap nö­velésére kellett fordítani. Az egyensúly helyreállítá­sában döntő tényezőt jelen­tettek a baráti országok se­gélyszállítmányai és hosz­szúlejáratú hitelei. Az áru­alap és a megnövekedett vásárló erő között azonban még feszültségek mutat­koztak. Ezért került sor a közelmúlt­ban egyes árucikkek órának felemelésére. Szükséges és elkerülhetetlen volt ez, mert a vásárlóerő és az árualap mérlegében csak így állíthat­tuk helyre az egyensúlyt, most már szilárdan és bizton­ságosan. Mindezt figyelembe véve, és feltételezve, hogy a tervet mind a mennyiségi, mind a gazdaságossági mutatók te­kintetében maradéktalanul végrehajtjuk, a kormány határozottan le­szögezi, hogy a továbbiak­ban nem kerül sor fogyasz­tási cikkek árainák emelé­sére. Ma már nyugodtan megálla­píthatjuk, hogy népünk feje felől elhárult az inflációs ve­szély, és ha jól dolgozunk, az nem is tér vissza többé. Nagy jelentős gű a tar?aléltoie feltárást Ezután az előadó hangsú­lyozta, hogy rendkívüli nagy jelentősége van annak, hogy minél eredményesebben fel­tárjuk és hasznosítsuk a me­zőgazdaságunkban bőven meglevő tartalékokat és így már most mindent megte­gyünk a jövő fejlődése érde­kében is. A terv teljesítéséről és túl­teljesítéséről szólva hangoz­tatta: — a terv mennyiségi túlteljesítése csak ott enged­hető meg, ahol ez nem fo­kozza anyagellátási nehézsé­geinket. Az érti meg helye­sen feladatát és az képviseli a dolgozók valódi érdekeit, aki úgy teljesíti túl a terveit, hogy újabb tartalékokat tár fel és növeli a népgazdaság erőforrásait. Foglalkozott Antos István a tartalékok feltárásának, a gazdaságosság növelésének, az önköltség csökkentésének kérdésével, majd rámutatott: — Az ország erőforrásai­nak igen nagy tartalékai vannak a mezőgazdasági termelés fejlődési lehetősé­geiben. A kormány intézkedései nyo­mán erre kedvezők a feltéte­lek. Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink és egyénileg dolgozó parasztja­ink az árutermelés gyors fo­kozásával járulhatnak legin­kább hozzá a gazdasági ne­hézségek leküzdéséhez. A kötelező begyűjtés eltör­lése után méltányos, hogy a felvásárlási árak a múlt évi piaci árakhoz képest ne emelkedjenek, sőt — ahol az általános mezőgazdasági ár­színvonalhoz képest az elmúlt években indokolatlanul ma­gas árak alakultak ki — ott csökkenjenek. Parasztságunk azzal járulhat hozzá a lakos­ság ellátása biztosításához, a kormánynak a kötelező be­adás eltörlésére vonatkozó határozata alátámasztásához, hogy időben és reális árakon kínálja fel p mezőgazdasági termékeket az állami és szö­vetkezeti felvásárló szervek­nek és gondosan ügyel arra. hogy a városi lakosság élel­mezését szolgáló termékek ne kerüljenek spekulációs ke­zekbe. Szólott Antos István a to­vábbiakban arról, hogy jelen­(Folytatás az 3-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom