Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-30 / 151. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! K őzlek edésr endészetí ellenőrzésen XIII. évfolyam, 151. szám Vasárnap, 1957. június 30. Pártunk egységes-szorítsuk vissza az ellenséget és bátran hirdessük igazunkat! Eredményes munkát végzett az MSZMP országos értekezlete Megerősítették és kiegészítették a párt vezetőszorveit Mínt már szombati számunkban közöltük, az MSZMP országos értekezletének pénte k délutáni ülésén több felszó­lalás hangzott el. E felszólalások ismertetése után beszá­molunk az értekezlet szombat délelőtti és délutáni esemé­nyeiről, közöljük Kádár János elvtárs záróbeszédét, va­lamint a párt megerősített és kiegészített vezető szervei tagjainak névsorát. Végül Kállai Gyula elvtárs felszólalá­sáról szóló beszámolónk után közöljük az MSZMP orszá­gos értekezlete álta) elfogadott határozat szövegének első részét. Az MSZMP országos értekezletének péntek délutáni ülése tésére, opportunistáknak rá­galmazzák azokat, akik nem hajlandók őket kinevezni. Az értelmiség egy része — folytatta Major Tamás — ön­teltségében át akarta venni a munkásosztály és a párt , vezető szerepét. Az esemé­nyek azt igazolták, hogy aki haladó értelmiséginek tartja magát, az nem ha­ladhat máshová, mint a munkásosztály felé és a munkásosztály vezető ere­je, a párt felé. Nem engedhetjük, hogy le­tagadják nagy kulturális eredményeinket, de ha a jö­vőben valóban jó kultúrpoli­tikát akarnak csinálni, akkor feltétlenül elemeznünk kell azokat a hibákat, amelyeket valóban elkövettünk és amely hibák nélkül nem ala­kult volna ki ilyen jobboldali egységfront íróink nagy több­ségénél. Szükséges ez azért, mert ezeket a hibákat többé nem akarjuk megismételni. Ha fenntartjuk az őszinteségi igényt másokkal és elsősor­ban sajátmagunkkal szem­ben, akkor a mi kultúránk jövőjét szépnek és ígéretes­nek látom — fejezte be fel­szólalását Major Tamás elv­társ. Rappai Gyula elvtárs, a Tolna megyei intéző bizott­ság elnöke arról beszélt, hogy a politikai felvilágosító munka nemcsak általában, de különösen a munkásosz­tály körében rendkívül fon­tos. Szükségesnek tartja a parasztság körében a szocia­lista gazdálkodás előnyeinek helyes és rendszeres propa­gálását is. Természetesen nem "általános* dicsérő jel­szókra van szükség, hanem olyan számokra, tényekre és érvekre, melyeknek igazsá­gát a gyakorlat is bebizonyí­totta. Ezután Nyers Rezső be­terjesztette a mandátumvizs­gáló bizottság jelentését. A pártértekezleten 348 küldött és 211 meghívott vesz részt. Foglalkozásuk szerint a küldöttek csaknem három­negyed része eredetileg mun­kás. 31,5 százalék már 1945 előtt, további 31 százalék pe­dig 1945 óta tagja a pártnak. Még kifejezőbb a munkás­mozgalomban való részvétel szerinti megoszlás. A kül­döttek 6,3 százaléka már 1919 előtt, 28 százaléka 1940 előtt, 55 százaléka pedig már 1944 előtt bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A mandátumvizsgáló bi­zottság jelentését a pártérte­kezlet egyhangúlag elfo­gadta. Az MSZMP országos érte­kezletének péntek délutáni ülésén az elnöklő Rónai Sán­dor elsőnek Révész Géza honvédelmi miniszternek, a Központi Bizottság tagjának adta meg a szót. Révész Géza felszólalásá­ban elemezte azokat az oko­kat, amelyek következtében a hadsereg nem tudta leverni az ellenforradalmat. A had­sereg képes lett volna szilár­dan helytállni. Bizonyíték er­re, hogy a hadsereg több egysége derekasan harcolt az ellenforradalmárok ellen. A hadsereg szétesésének alapvető oka nem a hadse­regen belül, hanem a kor­mány- és a pártvezetés bi­' zonytalanságában, majd Nagy Imréék árulásában keresendő. Jellemző azonban a hadse­reg állásfoglalására, hogy Nagy Imrének mindennek el­lenére sem sikerült a hadse­reget az ellenforradalom ol­dalára vonni és a szovjet csapatok ellen felhasználni. S amint megalakult a mun­kás-paraszt forradalmi kor­mány, a hadsereg túlnyomó része azonnal csatasorba állt az alkotmányos rend, a pro­letárhatalom helyreállítására és megszilárdítására. Az újjászervezett hadsereg tisztikarának gerincét éppen azok képezik, akik ezekből a nehéz karhatalmi feladatok­ból becsülettel kivették ré­szüket. A következő felszólaló Ja­kab Sándor, a Nógrád megyei intéző bizottság elnöke, a po­litikai tömegmunka fontos­ságáról beszélt. A meggyőzés és az elvi harc nemcsak a szorosan értelmezett meg­győző munkánál szükséges. Helytelen lenne, ha például az intrika ellen megeléged­nénk adminisztratív rendsza­bályokkal és nem harcolnánk ellene eszmei síkon is. Félő, hogy ha az intrika ellen csak adminisztratív eszközökkel küzdünk, ezt egyesek a jogos kritika elfojtására is felhasz­nálják. A következő felszólaló Ma­jor Tamás, a Központi Bi­zottság tagja, a Nemzeti Színház igazgatója arról be­szélt, hogy egyes pártgyűlé­seken a pártszerű bíráló szó nyomán valósággal átforró­sodik a terem. Nem is sza­bad elvonni senkitől a bírá­lat jogát. A rágalom jogát azonban nem ismerhetjük el. Pedig mostanában elég gya­kori jelenség, hogy olyan elvtársak, akik alkalmatla­nok valamely tisztség betöl­Biszku B?la elvtárs felszólalása Biszku Béla az ellenforra­dalmi szervezkedés felszá­molásáról tájékoztatta a párt­értekezletet. Elmondotta, hogy a Belügyminisztérium szervei egyrészt az ellenfor­radalom bűnöseinek felkuta­tásán, másrészt az új ellen­forradalmi szervezkedések leleplezésén munkálkodnak. Mindkét feladat megoldása kiélezett osztályharc közepet­te folyik, hiszen az ellenség menteni próbálja embereit. Mindenekelőtt az ellenfor­radalmi szervezkedés vezér­karát és törzskarát semmi­sítjük meg és tesszük ártal­matlanná, hogy az ellenfor­radalom "közkatonái" is le­mondjanak terveikről, s fel­adják a proletárhatalom el­leni harcukat. Biszku Béla ezután az el­lenség megváltozott taktiká­járól szólott. Az ellenség mély illegali­tásba vonult és onnan tá­mad a munkásosztály ha­talmára. Amerikai útmuta­tás szerint állandó nyugta­lanságban igyekszik tartani a dolgozókat, erre minden " eszközt felhasznál. Az imperialisták céljaikra összeszedtek mindenféle söp­redéket és újabb provokáci­ókra készítik fel őket. Létre­hoztak például egy *magyar szabadságharcos szövetséget*, azon is dolgoznak, hogy va­lamiféle "parlamentet* léte­sítsenek, amelyben együtt van Király Béla, Kéthly Anna, Echardt Tibor, tehát a magyar munkásosztály, a magyar nép minden rendű­rangú ellensége. Az ellenforradalmi szer­vezkedés erői a "klasszikus* horthysta kategóriákból, a disszidensekből, a kispolgári, a nacionalista, a pártellenes erőkből rekrutálódnak. Nagy hiba, ha eltúlozzuk az ellenség erejét, de nem kisebb az sem, ha lebecsül­jük. A dolgozó nép legmaga­sabb fokú éberségére van szükség, mert a Belügymi­nisztérium szervei is csak így tudnak sikeresen har­colni az ellenséges elemek­kel szemben. Felszólalása befejező ré­szében Biszku Béla hangsú­lyozta, hogy az ellenséges ak­namunka leküzdéséért foly­tatott harc szempontjából is óriási jelentőségű a pártegy­ség. Elemezte, hogy az elmúlt esztendőkben milyen ténye­zők bomlasztották a párt egységét. Nagy szerepe volt ebben az 1953 után bekövet­kezett huzavonának és a ká­derpolitikában elkövetett sú­lyos hibáknak. Az ellenforra­dalom kirobbanásában, mint ahogy a Központi Bizottság 1956 decemberi határozata megállapította, négy ténye­zőnek volt szerepe, s ez a négy tényező egységet képez, egymástól elválaszthatatlan. A magyar munkásmozga­lom saját tapasztalatai alapján tanulta meg, hogy le kell küzdenie a párt so­raiban mindkét fajta elhaj­lást, a baloldali szektás vonalat éppúgy, mint a revizionizmust, amely a munkásosztály el­árulásához vezetett. A párt, miután felismerte mindkét elhajlás természetét, jelentő­ségét, káros voltát, következ­ményeit — képes leküzdeni azokat, képes megerősíteni sorait, a párt egységét, s en­nek alapján tovább fog erő­södni a munkásosztály hatal­ma — fejezte be felszólalá­sát Biszku Béla. Aczél György művelődés­ügyi miniszterhelyettes, a Központi Bizottság tagja né­hány kérdésben vitába szállt Révai Józseffel, Beszélt ezután kultúrpoliti­kánk egyes kérdéseiről. Hangsúlyozta, hogy Magyar­országon óriási kultúrforra­dalom zajlott le, amelynek eredményeként kulturális vo­natkozásban magunk mögött hagytunk egy sor nyugati or­szágot. Magas színvonalú kultúrát adtunk a népnek, nem pedig a kultúrsznobok­nak. Elismerte, hogy kultúrpoli­tikánk részleteiben nincs ki­dolgozva. Emlékeztetett azon­ban arra, hogy ez nem a leg­utóbbi idők fogyatékossága —, átgondolt, következetes kultúrpolitikánk jó néhány esztendeje nincsen. Segíteni akarunk sokéves kultúrpolitikai mulasztása­inkon, kidolgozzuk a párt kultúrpolitikai irányvonalát. Az ideológiában nincs békés együttélés. Az értelmiség iránt türelmes magatartásra van szükség, érezze, hogy a párt és a kormány elismeri munkáját. Ehhez a vezetés részéről is több gesztusra van szükség. Ugyanakkor azon­ban kíméletlen harcot kell folytatni a revizionizmus, a nacionalizmus és az értelmi­ségben gyökeret vert más té­ves nézetek ellen. R szombat délelőtti ülés Az országos pártértekezlet szombaton délelőtt Kiss Károly elnökletével folytatta a napi­rend első és második pontja fe­letti vitát. Horváth András, a Pest me­gyei intéző bizottság elnöke többek között a pártegységről és a vezetés iránti bizalomról be­szélt, majd kiemelte: számos jel mutat arra, hogy szükséges a két fronton vívott harc, a re­vizionizmus és a szektás hibák maradványai ellen. Ezután Gás­pár Sándor, a SZOT főtitkára szólalt feL Nyilvánvaló mondotta —, hogy a párt és a tömegek közötti kapcsolat és ezzel együtt a munkáshatalom további erősítésében a párt tá­maszkodni tud a szakszerveze­tekre, amelyek munkája kiter­jed a munkásélet minden meg­mozdulására. Rámutatott, hogy elválaszt­hatatlan összefüggés van a köz­vetlen érdekvédelem, tehát a dolgozókat mindennap foglalkoz­tató ügyes-bajos dolgok és a termelés érdekében folytatott politikai munka között; Ha a dolgozók panaszait, kéréseit a szakszervezetek elintézik, akkor abban tudnak a termelésre moz­gósítani. Gáspár Sándor hangsúlyozta, hogy javítani, állandóan erősí­teni kell a szakszervezetekben a pártirányítást. Végül- beszélt a munkások szerepéről a gyá­rak, üzemek vezetésében és el­lenőrzésében. Hangsúlyozta, hogy e szerepet erősíteni kell, de fenntartva egyben az egy­személyi vezetés és a tervgaz­dálkodás elvét. Ezután Putnoki László, a He­ves megyei intéző bizottság el­nöke tényekkel mutatta be, mi­lyen nagy károkat okoz a fel­vásárlás bürokratizálása, s ** amit ez elősegít — a kupecko­dás, árfelliajtás megtörése. Ambrus Jenő, a pécsi városi intéző bizottság elnöke hangsú­lyozta, hogy a mainál többet kell foglalkozni a gazdasági élet megszilárdításával A becsüle­tes, szorgalmas baranyai bányá­szok követelik, hogy ahol csak lehet, térjünk vissza a teljesít­ménybérezésre; Cseterki Lajos, a Fejér megyei intéző bizottság elnöke üdvözöl­te a szabad, elvi viták kibonta­kozását, s ezt mint a pártegy­ség megteremtésének egyik té­nyezőjét jelölte meg. Tolnai Gábor egyetemi tanár arról szólt, hogy vissza kell sze­rezni a szocialista realizmus te­kintélyét, amelyet — nem kis részben a múltbeli kultúrpoli­tikai hibák miatt, kikezdtek az ellenforradalom előkészítése so­rán. Üdvözlő táviratok az értekezlethez Ezután Kiss Károly bejelen­tette, hogy eddig 442 távirat érkezett az országos pártérte­kezlethez, bizonyságául annak, hogy az országban és külföldön, testvérpártjainknál figyelem­mel kísérik a magyar kommu­nisták tanácskozását. A Román Munkáspárt Köz­ponti Vezetősége üdvözlő táv­iratával többek között hangoz­tatja: "A Román Munkáspárt, országunk minden dolgozója, szolidáris a testvéri magyar néppel, amely az MSZMP ve­zetésével azért harcol, hogy meggyógyítsa sebeit, amelyeket az imperialista körök támogat­ta a belső ellenség által szer­vezett ellenforradalom okozott az országban. A harc még erő­sebbé teszi a szocialista orszá­gok táborát, amelynek élén nagy barátunk, a Szovjetunió án*: Németország Szocialista Egy­ségpártja Központi Bizottsága nevében Walter Ulbricht első titkár küldött üdvözlő táviratot. "Németország Szocialista Egy­ségpártja és munkás-paraszt ál­lamunk minden dolgozója együttérez és azonosítja magát a magyar testvérpártunk, a kö­zös imperialista ellenség, külö­nösen az amerikai és a német imperializmus elleni, a békéért, a demokráciáért, és a szocializ­musért folytatott harcával*. ~ hangzik a táviratban. A következő felszólaló Bakos István elvtárs, a Veszprém me­gyei pártbizottság titkára arról beszélt, hogy a parasztság kö­rében is tapasztalható itt-ott némi bizonytalanság. Ha a parasztság látja azonban, hogy a párt és a kormány határozot­tan halad a mezőgazdasági po­litikájában meghirdetett úton, akkor ez hamar el fog oszlani. Beszélt a pártfunkcionáriusok szakmai továbbképzéséről, mely véleménye szerint nincs meg­felelően megoldva. A párt­munka módszereiről szólva meg­említette a helyenkint tapasz­talható "agyonszervezést*. Ezután az elnöklő Kiss Ká­roly Fehér Lajosnak, az Inté­ző Bizottság tagjának adta meg a szót. Fehér Lajos a párt me­zőgazdasági' politikájáról be­szélt — A mezőgazdasággal szem­ben — mondotta — a fogyosz­tóközönség, az ipar és az ex­port részéről nagyok az igények. A mezőgazdaság fejlődése ugyanakkor lassú. Ez ma nép-: gazdaságunk egyik legnagyobb belső ellentmondása. Ennek megoldása csak úgy lehetséges; ha munkánk középpontjában továbbra is az iparosítás áll; egybekötve egészségesebb ipari struktúra kialakításával, de emellett egyik főfeladalunkul a mezőgazdaság eddiginél erő­teljesebb fejlesztését tűzzük magunk elé, egybekötve a falu szocialista átalakításával. A kormány intézkedésednek hatásúra a termelőkedv erősen fellendült és ennek már az idei tavaszon egészséges eredményei voltak. A fejlődés meggyorsításáinak fontos tényezője a beruházás; Népgazdaságunk ismert hely-i zete miatt a hároméves terv-; ben korlátlanul nem számolhat tuifk mezőgazdasági beruházá­sokkal. Csak olyan befektetése; ket szabad eszközölnünk, amei lyek célszerűek, gazdaságosak; a helyi adottságok jobb kihasz­nálását, a termelőerők fejlesz­tését, a hozamok növekedését vagy az exportlehetőségek fo­kozását szolgálják. Népgazdaságunk; s az egész munkás-paraszt szövetség erő­sítésének egyik legnagyobb gondja ma, hogy a begyűjtési rendszer megszüntetésével hon gyan látjuk el a munkásosztályt; a várost elegendő élelmiszerrel; ipari nyersanyaggal Egy biz­tos: a begyűjtést nem állítjuk vissza, mert annak több volt a hátránya, mint az előnye; el­sősorban a termelés terén. Fe­hér Lajos ezután a felvásárlási rendszerről, annak eredményei­ről és a spekulációs, árfelhajtó jelenségekről beszélt. Ebben a kérdésben — mondotta —1 a magánkereskedők számának egészséges arányú csökkentése; az erélyesen végrehajtott ren­dészeti eszközök jelentik aa egyetlen megoldást. A mezőgazdasági termelés tervszerűbb befolyásolásának egyik alapvető gazdasági mód­szere: az árpolitika. Az új me­zőgazdasági árrendszer teljesen megfelel e célnak, stabilitást; megfelelő anyagi érdekeltséget biztosít az átlagosan gazdálkodó termelőknek. Az új árrendszer célja, hogy serkentse az áruter­melést mind az egyéni, mind a szövetkezeti szektorban; A mezőgazdaság fejlesztése azonban nem szakítható cl a mezőgazdaság szocialista átalakításától. A nagyarányú fejlesztés csak a nagyüzemi termelésre való fokozatos át­térés alapján, a kisáruterme­lők önkéntes szövetkezése út­ján valósulhat meg. Az át­szervezés nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a me­zegazdasági termelőerők ál­landó fejlesztésének, a szo­cializmus gazdasági alaptör­vénye akadálytalan érvé­nyesülésének, a dolgozó nép, s ezen belül a parasztság jó­léte állandó növelésének. A következő felszólaló Varga Gyula, a Zala megyei pártbizottság titkára volt, majd Kerekes Imre alezre­des, a néphadsereg párt-in­téző bizottságának elnöke szólt arról, hogy a helyőrsé­gek többségében igen jó kap­csolat alakult ki a katonai egység pártszervezete és az c-ttani városi, megyei és üze­mi pártszervezetek között. A hadsereg pártszervezeteinek, de az üzemi, városi, megyei pártszerveknek is mindent meg kell tenniök, hogy kap­csolatuk a hadsereg pártszer­- (Folytatás a 2. oldalon).

Next

/
Oldalképek
Tartalom