Délmagyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-30 / 151. szám

2 •asífrnap, 1»S7. június ML Befejezte munkáját az MSZMP országos értekezlete ' (Folytatói az 1. oldalról) vezeteivel tovább mélyüljön és a párt hasznára gyümölcsözzék. Molnár Ferenc, a Komárom megyei pártbizottság titkára azzal a harccal foglalkozott, amelyet a megye bányászai — elsősorban a kommunista bányászok, — a nehéz napokban becsülettel vívtak, hogy biztosítsák az életet Jelentő szenet. A vita utolsó felszólalója Lombos Ferenc, a Győr megyei pártbizottság titkára volt. A társadalmi tulajdon kezelésében előforduló lazaságok és bűncselekmények gyakoriságáról beszélt. A Központi Bizottság beszámolója és a szervezeti szabályzat javaslata vitájához még igen sokan jelentkeztek hozzászólásra. Az idő előrehaladottsága miatt azonban a pártértekezlet úgy döntött, hogy a vitát lezárja. Ezután került sor Kádár János zárszavára. Kádár János elvtárs záróbeszédé Kádár János válaszában beszélt arról, hogy szükséges, hogy az értekezletet aktívaülések sorozata kövesse, amelyeken a küldöttek ismertetik a megvitatott kérdéseket, igyekeznek visszaadni a pártkonfcrencia hangulatát és az itt szerzett impressziókat is. Kiemelte, hogy a pártértekezlet légköre jó volt, nyílt elvi vita folyt, a küldöttek aktívak voltak. Teljes volt az egység az ellenforradalom ellen folytatandó harc szükségességének kérdésében. Volt véleményeltérés ls, elsősorban a múlt értékelésít illetően; Kádár János Révai József hozzászólására válaszolva, foglalkozott a régi pártvezetés hibáival. A kommunisták gondolkodásában meg kell maradniok azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket a régi pártvezetés munkájának értékeléséből szereztek. Ha nem így volna, nagy veszély fenyegetné a párt jövőbeni munkáját. Foglalkozott Kádár János a Központi Bizottság 1931, decemberi határozatának első fejezetével, amelyben a Tárt vezetősége kifejtette, milyen okok vezettek a magyarországi ellenforradalomhoz. Hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság értékelése fő vonalában helyesnek bizonyult. A határozatban megjelölt négy íőok egymással szorosan összefüggött és kölcsönösen hatott egymásra. Ha a négy tényező közül bármelyik hiányzott volna, az ellenforradalmi felkelés nem robbanhatott volna ki. A párt javára nem dolgozhat senki hasznosan, aki e határozat lényeges pontjait teljes egészében nem teszi magáévá. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság nevében elmondott referátumában ls hangsúlyozta: korai még a dicsőségen osztozni. Ha van Magyarországon valakinek érdeme a munkáshatalom megvédésében, akkor ez a magyar munkásosztályé, amely negyven éve töretlenül harcol a szocialista forradalomért, a munkáshatalomért. S ha a mai vezeték nem lennének, akkor is állna a magyar proletárdiktatúra, mert a magyar munkásosztály akkor is megtalálta volna a maga embereit és odaállította volna a kormányrúdhoz. A kormány nem érhetett volna el eredményeket, ha a néptömegekben nem élt volna a szocialista forradalom gondolata. Kádár János hangsúlyozta, hogy nem csupán a revizionlzmus ellen kell harcolni, hanem a revizionlzmus iránti békülékenység ellen is. Az ellenség elleni harcban szükséges a párt és a fegyveres erők összeforrott/Aga. A hadsereget, a rendőrséget, a határőrséget, egyszóval a fegyveres erőket szeretnünk és becsülnünk kell és ezt a szellemet kell átplántálnunk az egész közvéleménybe. A pártszervezeteknek ls segíteniük kell a fegyveres erőket. A munkásőrség — a párt és a proletárdiktatúra egyik legnagyobb és újkeletű vívmánya, hiszen ez a felfegyverzett proletariátus. De helytelen nz a szemlélet, hogy a munkásőrség a fegyveres erőnk. A mi fegyveres erőnk elsősorban a hadsereg és n rendőrség és azután a munkásőrség. Az állambiztonsági szervnek a proletárdiktatúra öklének kell lennie. Az állambiztonsággal foglalkozó szerveket támogatnia kell a pártnak és támogatnia kell a népnek is. A r.ép érdekében végzett munkájukat megkönnyíti, ha érzik a nép szeretetét és támogatását A proletárdiktatúrához, Népköz társas águ n k hoz minden tisztségviselőnek liünek kell lennie Beszélt Kádár János az ifjúság és a Kommunista Ifjúsági Szövetség kérdéseiről is. Az ifjúsági szövetség megalakítása idején helyes volt az a követelmény, hogy csak a legöntudatosabb és a szocializmus ügyéhez leghűségesebb fiatalokat tömörítette soraiba. Ma már a konszolidálódás előrehaladása mértékében a „leg"-eket elhagyhatjuk és elegendő az öntudat és a szocializmus ügyéhez való hűség követelménye. Részletesen beszélt Kádár János a pártonklvüllckhez való viszonyunk problémáiról. A párt szervezésénél alapelvünk volt, hogy pártunk tagsága kisebb legyen, mint a Magyar Dolgozók Pártja tagsága volt. Ha azonban ez n célkitűzésünk, nem haragudhatunk azokra a volt MDP-tagokra, akik nem akarnak belépni az MSZMPbe. A pártonkívüliek közül általában a volt MDP-tagok állnak legközelebb hozzánk, velük kell leginkább kapcsolatot teremteni, s ezen keresztül ls szélesíthetjük tömegbázisunkat a pártonkívüli ek közölt. Népköztársaságunknak különben ls az. a törvénye, hogy párttisztség kivételével, minden pártonkívüli bármilyen közfunkciót betölthet azzal a megszorítással, hogy a proletárdiktatúrához, a népköztársasághoz hűnek kell lennie. Ennek az elvnek a gyakorlatban is érvényt kell szerezni. Nem helyes az az ittott megmutatkozó jelenség, hogy például egyes igazgatókat funkciójukból le akarnak váltani csak azért, mert tagjai voltak az MDP-nek és most nem léptek be a pártba. Ilyen módszerrel egyszerű volna a taglétszámot növelni, de ennek semmi haszna és értelme sincsen. A lunkclóban levő, de most a pártba belépni nem kívánó, volt párttag nem ellenség, sót minden erejével támogathat bennünket. A népi hatalom ellenségét kl kell űzni a posztokból, de nem fogunk a pártba bekényszeríteni olyan embereket, akikkel a párt nem erősödni, hanem gyengülni fog. Kádár János beszélt arról ls, hogy a nők arányszáma n küldöttek között alacsony, mindössze hat százalék. Ez nem Jó jelenség. Az ellenforradalmi idő a dolog természeténél fogva nem kedvezett a nők társadalmi aktivitásának, s ez bizonvos mért kben mentő körülménynek számít. De nem lehetünk kibékülve ezzel a helyzettel és gyorsan be kell hozni e téren a kiesést. ÚJ, szocialista alapén nyugvó nentmetl egységet kell létrehozni Kitért Kádár János nz if- felvetődött. Magunkénak lúsógi mozgalomban és az vallhatjuk — mondotta — a irodalom területén vitatott Kínai Kommunista Párt elvi nemzeti egység kérdésére, állásfoglalását, amely igy amely a pártkonferencián is hangzik: „egység — vita '— egység új alapokon". Mi most a vita szakaszában vagyunk, amikor elhatároljuk magunkat, hogy tisztuljon a front, kiderüljön, kl van az egyik és ki a másik oldalon. A vitának eszmei-elvi-politikai eszközökkel kell folynia. A cél, hogy új nemzeti egységet szocialista alapon hozzunk létre. Ez azonban még esztendők feladata. Persze már holnap hozzá kell fogni és már ez évben is érhetünk el eredményeket. De ahhoz, hogy ml szocialista alapon nyugvó nemzeti összefogást hozzunk létre, a nép abszolút többségében, az ifjúság abszolút többségében, az írók túlnyomó többségében még sokáig szívósan és komolyan kell dolgozni. Okos módszett. és okos taktikát kell alkalmaznunk, ami azt jelenti, hogy a bűnösöket büntetni, a megtévesztetteket segíteni, a jobbra vagy balra ingadozókat érvekkel kell meggyőzni, a szilárdan mellettünk állókat pedig erősíteni kell. Kádár János egyetértett a vitában többször hangoztatott véleménnyel, hogy más természetű feladatainkkal összevetve a gazdasági és a kulturális munka területén elmaradtunk. Beszélt a társadalmi tulajdon megvédése, a takarékosság, a szocialista munkaversony kifejlesztése érdekében folytatandó munkákról. Hangsúlyozta, hogy e kérdésekben a társadalom aktivitásának felszítása, a széles alapokon kibontakozó társadalmi megmozdulások kiváltása a feladat. Röviden beszélt Kádár János a perspektivikus terveinkről is. Hangsúlyozta, hogy búroméves tervünk kidolgozásn mellett ki kell munkálnunk például n főváros fejlesztésének, a homokos területek jobb kihasználárának, a szikesek megjavításának, energiaproblémáink megoldásának 10—15 éves távlati terveit. E terveket elkészültük után széles körben vita alá kell bocsátani. A párt a kisipart a lakosság szükségletei kielégítése érdekében kifejtett tevékenységében támogatja. A magán kiskereskedelem hasznos tevékenységét is megbecsüljük. De amennyiben bizonyos kereskedelmi tevékenység kárt okoz, a spekulációt növeli, ez ellen fel kell lépni Fellépésünk ne legyen uzonnal adminisztratív, szép szóval kell meggyőzni és jobb belátásra bírni az ilyen embereket. Ha azonban a spekuláció tovább burjánzik és ezzel kárt okoz a dolgozók érdekeinek, szigorú intézkedésekre is szükség lehet. Természetesen a spekuláció elleni harcban a leghatásosabb eszköz, ha megfelelő menynyiségben rendelkezésre áll a szükséges áru. A munkástanácsok kérdéséről szólva Kádár János hangsúlyozta, hogy nem helyeseljük u megszüntetésükre irányuló tendenciákat Arra kell törekedni, hogy a szocialista építés érdekében végzett tevékenység töltse ki azt a keretet, amit a munkástanácsok szolgáltatnak. A párt fe* adatairól, a pártmunkáról A nacionalizmus elleni harcról szólva Kádár János figyelmeztetett arra, hogy nekünk tekintetbe kell vennünk a sajátos magyar körülményeket. Igaz, liogv évszázadokon át elnyomták n nemzetet és dicsőséges nemzeti felkeléseink progresszív szerepet töltöltek be. I)o sokszor túlságosan egyoldalúan hangsúlyoztuk ezt a körülményt, s nem mutattuk meg, liogy ugyanakkor n magyar uralkodó osztályok is — nz egész nemzet nevében arra hivatkozva, — • más népeket elnyomtak, A M-. cionnlizrous elleni harcot szolgálva, ezt is tekintetbe kell vennünk. Válasza befejező részében Kádár János részletesen beszélt a párt feladatairól, a pártmunkáról. Szólt arról, hogy nagy eredményeinket elismerve sem feledkezhetünk meg arról, hogy nincsen az állami, gazdasági, kulturális és pártmunkának egyetlen területe sem, ahol elértük volna a régi szinvonalat. Ilyen helyzetben hatványozottan fontos, hogy a párt ügyei rendben legyenek. Csak a párt segíthet szervező, mozgósító, ösztönző, bíráló munkájával. Nagyon fontos, hogy a párt harcának homlokterébe olyan kérdések kerüljenek, amelyek nemcsak a kommunistákat érdeklik, hanem a pártonkívüli tömegek aktivitását is felkeltik. Minden kérdésről egyszerűen, közérthető módon beszéljünk, mindenekelőtt pedig vigyázzunk a párt egységére, mint a szemünk fényére. Kádár János ezután összefoglalóan ismertette azokat a módosításokat, amelyeket a vita alapján a szerkesztő bizottság a határozati javaslaton eszközölt. A szóbeli és írásbeli javaslatok mintegy 60 százalékát bedolgozta a szerkesztő bizottság a végleges határozati javaslatba. Befejezésül Kádár János hangsúlyozta, hogy a heves vita rendkívül hasznos volt, mert tisztázta a kérdéseket és ennek alapján az egész párt egységesen tud fellépni. A fontos most az, hogy a kedvező körülményeket kihasználva haladjunk előre., szorítsuk mindinkább viss«za az ellenséget és legyen bátorságunk hirdetni nézeteinket, igazunkat Kádár János válaszbeszéde után a pártértekezlet egyhangúan jóváhagyta a Központi Bizottság beszámolóját es Kádár elvtársnak a felszólalásokra adott válaszát valamint ugyancsak egyhangúan elfogadta a vita alapján módosított határozati javaslatot és szervezeti szabályzatot. n párt vezetö szerveinek megerősítése és kiegészítése Kádár János válaszbeszéde adója Somogyi Miklós, az Inután került sor a pártértekezlet harmadik napirendi pontjára, a párt vezető szerveinek megerősítésére és kiegészítésére. A napirend előtéző Bizottság tagja volt. A 'pártértekezlet egyhangúan az alábbi elvtársakat erősítette meg, illetve választotta a K. B. és a Revíziós Bizottság tagjaiul: Az MSZMP Központi Bizottsága RENDES TAGOK: Aczél György, munkás, miniszterhelyettes. Apró Antal, munkás. Minisztertanács elnökhelyettese. Bakó Ágnes, munkás, VIII. ker. MSZMP P. B.-titkár. Benkc Valéria, tanítónő. Rádió elnökhelyettese. Biszku Béla, munkás, miniszter. Berka Attila, munkás, Budapesti P. B. titkára. Brutyó János, munkás, az Építőipari Szakszervezet titkára. Cservcnka Ferencné, ker. alk., MSZMP K. B. osztályvezetőhelyettes. Dabronaki Gyula, munkás, miniszterhelyettes. Dögei Imre, mezőgazdasági munkás, miniszter. Fehér Lajos, tanár, MSZMP K. B. osztályvezetője. Fogarasi Béla, tudós, akadémikus. Fock Jenő. munkás, MSZMP K. B.-titkár. Friss István, közgazdász, MSZMP K. B. osztályvezetője. Földes László, munkás, MSZMP K. B. osztályvezetője. Gáspár Sándor, munkás, SZOT főtitkára. Harmai Sándor, munkás, X. ker. tanács elnöke. Horváth Imre, mérnök, miniszter. Kádár János, munkás, MSZMP K. B. első titkára. Kállai Gyula, újságíró, miniszter. Kiss Dezső, munkás. Csepel Fémművek P. B. titkára. Kiss Árpád, mérnök, az Országos Tervhivatal elnöke. Kiss Károly, munkás, MSZMP K. B. titkára. Komócsin Zoltán, kereskedelmi alkalmazott, KISZ K. B. titkára. Révész Géza, mérnők, miniszter. Rónai Sándor, munkás, az Országgyűlés elnöke. Ságó György, mérnök, főmérnök. Sándor József, munkás, MSZMP K. B. osztályvezetője. Sándor Kálmán, mezőgazd. munkás, tsz-elnök. Scherezei Lajosné, munkás, munkás. Somogyi Miklós, munkás, a SZOT elnöke. Szirmai István, újságíró, a Tájékoztatási Hivatal elnöke. Szurdi István, technikus, MSZMP K. B. osztályvezetője. Törők István, munkás, a Vasas Szakszervezet titkára. Tömpe István, munkás, miniszterhelyettes. Úszta Gyula, kubikos, miniszterhelyettes. PÓTTAGOK: Antos István, közgazdász, miniszter. Borbély Sándor, munkás, KISZ szervező bizottságának tagja. Darabos Iván, szobrász, MSZMP megyei P. B.-titkár. Horváth Ede, munkás, igazgató. Ilku Pál, tanító, vezérőrnagy. Kaszapovics András, paraszt, tsz-elnök. Klujber László, bányász, a móri járás P. B. titkára. Martics Pál, munkás, ezredes. Valkó Márton, munkás, a Lenin Kohászati Művek igazgatója. Varró György, munkás, a Beloiannisz-gyár osztályvezetője. Az MSZMP Központi Keviziós Bizottsága Kruzslák Béla, munkás, KGM kormánymegbízottja. Polonyl Szűcs Lajos, munkás, pénziigyminiszterhelycttcs. Szilágyi Béla. mérnők, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője. Kossá István, munkás, miniszter. Kreszán Lajos, munkás, Ganz Vagon P. B. titkára. Losonczi Pál, paraszt, tszelnök. Major Tamás, színművész, a Nemzeti Színház igazgatója. Marosán György, munkás, MSZMP K. B. titkára. Münnich Ferenc, jogász, a Minisztertanács első elnökhelyettese. K. Nagy Sándor, kertész, tsz-elnök. Nemes Dezső, történész, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője. Németh Károly, munkás, megyéi P. B.-i titkár. Dr. Nczvál Ferenc, munkás, miniszter. Nógrádi Sándor, munkás, pekingi nagykövet. Novobáczky Károly, egyetemi tanár, egyetemi tanár. Nyers Rezső, munkás, a SZÖVOSZ elnöke. Orbán László, jogász, MSZMP oszt. vez. helyettes. Pothornyik József, munkás, igazgató. Prlcszol József, munkás, megyei P. B.-i titkár. Révai József, újságíró, az Elnöki Tanács elnökhelyettese. Fodor Gyula, munkás, az Országos Nyugdíj Intézet igazgatója. Györe József, munkás, üzemvezető. Karakas László, munkás, az élelmezéslpari szakszervezet elnöke. Kádas István, munkás, képviselő. Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Bizottságának üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957. június 27-29-1 pártértekezletén megválasztott Központi Bizottság ülést tartott. Napirenden szerepelt a Politikai Bizottság megerősítése és kiegészítése, a titkárság megerősítése és a Központi Ellenőrző Bizottság kiegészítése. A Központi Bizottság az Ideiglenes Intéző Bizottságot mint Politikai Bizottságot megerősítette és egy rendes és két póttaggal kiegészítette. A Politikai Bizottság tagjai: Apró Antal. Biszku Béla, Fehér Lajos. Fock Jenő, Kádár János, Kállai Gyula. Kiss Károly. Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós. Póttagok: Komócsin Zoltán és Nemes Rezső. A Központi Bizottság megerősítette a titkárságot, amelynek tagjai: Kádár János, a Központi Bizottság első titkára, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly és Marosán György. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak számát a Központi Bizottság 9-re emelte. A KEB tagjai: Asztalos Géza, Birkás Imre. Maróli Károly, Mózes Viktor, Nezvál Ferenc, Nöhrer Árpád, Papp Lajos. Péteri István és Somogyi Miklós. A Központi Bizottság Somogyi Miklóst a Központi Ellenőrző Bizottság elnökévé választotta. Kállai Gyula elvtárs felszólalása Ezután Marosán György átadta a szót Kállai Gyulának, az Intéző Bizottság tagjának. — Az MSZMP országos pártértekezlete iránt — mondotta zárószavában Kállai Gyula — már annak megkezdése előtt is igen nagy volt az érdeklődés, nemcsak itthon, hanem határainkon túl, testvérpártjaink részéről is. Ez az érdeklődés szerves része annak a támogatásnak és szolidaritásnak, amelyet október 23 óta szakadatlanul érzünk. Testvérpártjaink tanultak a magyarországi eseményekből, annak az elvnek alapján, hogy nincs kár haszon nélkül. Ezután Jó munkánkkal, a szocializmus építésében elért sikereinkkel kell gazdagítanunk a nemzetközi munkásmozgalom tapasztaln(Folytatása a 3S oldalon.)