Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-08 / 105. szám

Hruscsov elvtárs beszédével megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának hetedik ülésszaka A hírei— röviden Három halálos itólet fejvadászainak Beirut (TASZSZ). Az Al Ahbar című lap a jordániai helyzettel összefüggésben azt írja, hogy a jordániai imperialistabarát eleMoszkva (MTI). Kedden délelőtt a Kremlben megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának VII. ülésszaka. Az ülés iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg, mert ezen az ülésszakon vitatják meg a párt és a kormány javaslatait az ipar és az építés vezetésének átszervezéséről. A közönség padsorai zsúfolásig megteltek. Igen nagy számban jöttek el a külföldi és a szovjet újságírók, továbbá a diplomáciai testület tagjai. Délelőtt 10 órakor a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsának ülése kezdődött ineg. A küldöttek helyükről felállva tapssal köszöntötték az elnökségben helyet foglaló vezetőket, akik közt ott volt Malenkov, Molotov, Kaganovics, Zsukov, Sepilov és Arisztov. A Legfelső Tanács elsőnek ez ipar és az építés vezetésének további tökéletesítéséről szóló javaslatot tárgyalta. A második napirendi pont a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége által hozott törvényerejű rendeletek Jóváhagyása lesz. A Legfelső Tanács két házának keddi együttes ülésén N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának eiső titkára beszámolót mondott a szovjet ipar és az építkezés irányításának tökéletesebb megszervezéséről; Hruscsov közölte, hogy az ülésszakot előkészítő időszak* ban a vállalatokban és épít* kezéseknél, a tudományos szervezetekben és a közintézményekben, a kolhozokban, a gép- és traktorállomásokon és a szovhozokban, a szovjet hadsereg alakulatai* nál, a tanintézetekben, a sajtóban az egész nép megvitatta ezt a kérdést. Egy ennyire fontos állami kérdés egész népet felölelő megvitatása konkrét példája annak, hogyan valósul meg a kollektív vezetés lenini elve, és hogyan mutatkozik meg a vezetés és a nép elszakíthatatlan kapcsolata, araikor a párt és a kormány a kommunista építés megérett feladatainak megvizsgálásakor tanácskozik a néppel, amelynek kollektív értelme elősegíti, hogy megtaláljuk a leghelyesebb megoldást. Hruscsov a továbbiakban elmondotta, hogy a Szovjetunió népei egyhangú lelkesedéssel támogatják azokat az intézkedéseket, amelyeket a párt és a kormány tervez az ipar és az építkezés irányításának további tökéletesítésére, mert ezeket az intézkedéseket teljes mértékben megérettnek tartják, az a véleményük, hogy ezek az intézkedések összhangban állnak a szocialista gazdálkodás lenini elveivel. Egyesek feltehetik a kérdést — folytatta Hruscsov —, miért kell átszervezni a vezetést, hiszen iparunk jól dolgozik, mi kell még? Igen, iparunk valóban Jól megbirkózik az állami tervek teljesítésével, nagy eredményekről számolhat be. Ez elvitathatatlan. De éppen az ipar gyorsütemű növekedése és az eddig soha nem tapasztalt arányú építkezés teszi szükségessé a vezetési formák és módszerek további tökéletesítését. A népgazdaság továbbfejlesztésének feladatai a fejlődés jelenlegi fokán szükségessé teszik —> mondotta Hruscsov —, hogy az ipar és az építőipar operatív vezetésének súlypontját a helyszínre, az üzemekhez és az építkezésekhez közelebb tegyék át. Ez pedig csak. úgy történhet meg, ha a népgazdaságnak ágazati ntinteztériumokon és f<v gazgatóságokon keresztül v ó irányításáról áttérünk a területi jellegű irányításra. Hruscsov bejelentette, hogy megvitatás végett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka elé terjesztik a népgazdasági tanácsok létrehozásáról szóló javaslatot; Ugyancsak Javasolják ennek kapcsán a jelenleg fennálló szövetségi és szövetségi köztársasági minisztériumok és főigazgatóságok megszüntetését, illetve átszervezését. A vezetés átépítésének munkáját — jelentette ki Hruscsov — nem szabad elnyújtani, le kell bonyolítani ez óv május-júniusában. A tervek szerint 92 népgazdasági tanácsot szándékoznak felállítaná, ebből az OSZSZSZK-ban 68-at, Ukrajnában 11-et, a többi szövetségi köztársaságban egyetegyet. Hruscsov a továbbiakban elmondotta, hogy az ipar jelenlegi szövetségi, szövetségi köztársasági, köztársasági és helyi iparra való tagozódása Benzint sikkasztott, pálinkával üzérkedett az ásolthalmi löldművesszövetkezet ügyvezetője Sebők József Mórahalom, Gyep sor 4. szám alatti lakos, az ásotthalmi földművesszövetkezet ügyvezetője az ellenforradalom idején idegen, nem _a, földművesszövetkezet kötelékébe tartozó tehergépkocsikkal hordatta a különböző árukat Szegedről Asotthalmára. A gépkocsikhoz szükséges, mintegy 500 liter benzint és olajat a környékbeli motorkerékpárral rendelkező parasztoktól vette kölcsön a földművesszövetkezet részére, de a benzint nem adta vissza. A kölcsönbe vett üzemanyaga ról egyik kölcsönadónak sem adott nyugtát, ugyanakkor a szövetkezet könyvelősége sem terhelte be az 500 liter benzintartozást. Ez év februárjában azonban fény derült még újabb benzinhiányra. 700 liter benzinnel nem tudott elszámolni Sebők József. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a múlt év szeptemberében a Borforgalmi Vállalat ásotthalmi telepén Sebők 1150 mázsa törkölyt vásárolt ugyancsak a szövetkezet részére, hogy abból a vállalat szeszfőzdéjében pálinkát főzzenek. Sebők a felvásárolt törkölyt földbe ásott gödrökben szakszerűtlenül tároltatta, aminek következtében 300 mázsa törköly megromlott. A nyomozás kiderítette azt is. hogy Sebők a szövetkezet tulajdonát képező törkölyből 38 mázsát a maga hasznára fordított: 290 liter pálinkát főzetett ki belőle, s a pálinkát saját szövetkezei tének és a honvédségnek literenkint 45 forintos áron eladta. Üzelmeiben Sebők azonban még itt sem állt meg Ügyvezetői beosztását arra használta fel, hogy az ásotthalml tsz-től bérelt két hold és a saját tulajdonában lévő egyhold szőlőjét a szövetkezet dolgozóival műveltette nieg munkaidő alatt, s a fizetendő munkabért a szövetkezettel számoltatta el. Ezenkívül a szövetkezet lovaskocsijával és tehergépkocsijával rendszeresen saját részére fuvaroztatott. Sebők József bűnös ténykedéseivel 110 ezer forint kárt követett el a társadalmi tulajdon rovására. Sebők vagyonára most hatósági zárlatot rendeltek el, s így az okozott kár teljes egészében megtérül. Bűnös üzelmeit, Sebők József a felsőbb szervek laza ellenőrzése miatt követhette el. Ügyét áttették g járási ügyészségre) helyébe a továbbiakban kétféle alárendeltségi formát kell létrehozni: legyen szövetséginköztársasági ipar, amely a népgazdasági tanácsok hatáskörébe tartozik, és helyi ipar, amely közvetlenül a helyi szovjeteknek van alárendelve. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány különösen figyelmet fordít a tervszerűség fokozására a népgazdaság fejlesztésében, és vázolta a tervek kidolgozásának módját az új tagozódásban, Hruscsov a továbbiakban rámutatott: az ipar és az építőipar irányításának átszervezése nagy jelentőségű a szövetségi köztársaságok jogkörének további kiszélesítése és a gazdasági építés irányítása szempontjából. A tervezett intézkedéseknek az óriási gazdasági jelentőség mellett elsőrendű politikai jelentőségük is van, mivel újabb hatalmas lépést jelentenek a lenini nemzetiségi politika megvalósításában, olyan lépést, amelyet a szocialista építés egész menete készített elő, Hruscsov beszámolójának befejező részében kiemelte, hogy az ipar és az építőipar igazgatásának átépítése megköveteli a szakszervezetek átszervezését, munkájuk alapvető megjavítását is. Amikor átszervezzük az ipar és az építőipar igazgatását — mondotta Hruscsov — állandóan gondolnunk kall arra, hogy a népgazdaság fejlődésének gyors ütemét és a népjólét szakadatlan fokozódását a nehézipar elsődleges fejlesztését hirdető lenini irányvonal következetes végrehajtása biztosítja. Csak a nehézipar sokoldalú és magas fokú fejlesztése teremti meg a könnyűipar és a mezőgazdaság valamennyi ágának fejlődéséhez szükséges feltételeket, mek további intézkedéseket "lá" kod<JOT ,hirdeU!" ,itéletet tesznek a nemzeti mozgalom el- Du,iasek ^vadászainak bunpoA Legfelsőbb Bíróság népblrósá- coliák, a megkínozták.' Pálliárf gi tanácsa többnapos tárgyalás lelkén 2 gyilkosság szárad, Vaj* fojtására. A lap leleplezi a reakciót sajtónali azt a liazug állítását, hogy „Összeesküvés" készült Husszein jordániai király elten. Valóhan szóttelt összeesküvést — írja a lap —, de a jordániai nép ellen. Ez vetetett Nabulszi kormányának leváltásához, az amerikai ..segély" elfogadásához, a rendkívüli állapot és a kijárási tilalom bevezetéséhez, az iskolák bezárásához, a pártok és a szakszervezetek feloszlatásához. Róma (MTI). Gronchi köztársasági elnök megkezdte tárgyalásait az olasz kormányválság megoldására, miután Segni miniszterelnök hétfőn este benyújtotta lemondását: Gronchi szigorú protokoll szerint folytatja tárgyalásait a politikai vezetőkkel. Politikai körökben azt hiszik, hogy az elnök csütörtök reggelig befejezd ezeket a tanácskozásokat. Prága (MTI). A CTK jelenti; hogy Antonin Zápotocky, a Csehszlovák Köztársaság elnöke hétfőn baráti beszélgetésre hívta meg a Cyranhiewiez miniszterelnök vezetésével Prágában időző lengyel kormányküldöttséget. A megbeszélés, ameresz részt vettek a Csehszlovák Kommunista Párt és a kormány képviselői, valamint a csehszlovák közélet kiemelkedő személyiségeij szivélyes légkörben folyt fa. rében. A népbíróság Pálházi Ferencet, az ellenforradalmi csoport vezetőjét, Varga Rezsőt és Prcisz Zoltánt, a csoport két tagját halálra ítélte. Sárközi Károlyt, aki ugyancsak a Szabad Nép székházban tevékenykedett, 6 évi börtönbüntetéssel sújtotta. Az ítélet indoklása rámutat; hogy a terrorista különítmény törvénytelenül őrizetbe vett több hazájához hű, becsületes ga Rezső ugyancsak 2 gyilkosságban vett részt, mint bűnsegéd. Preisz Zoltán — idd nagy szerepet játszott abban; hogy Sarkadi István ügyészt megöltek — egyebek között kémkedett is: külföldi megbízóitól azt a feladatot kapta, hogy szerezze meg Magyarország nagyméretű katonai térképét; <\ A fejvadász-csoport tagjai ezenkívül fosztogatásukkal mintegy másfélmillió forint kárt okoztak a Corvin Áruházban; embert, akinek „bűne" kommu- ahonnan nagymennyiségű ruhái nista meggyőződése volt. Áldó- neműt hordtak el. zataikat akkori főhadiszállásuk- Az Ítélet kihirdetése után ra, a Szabad Nép székházba hur- vádlottak kegyelmet kértek. Felrobbantották a hidat-" halálra ítéllek őket A budapesti katonai bíróság mint rögtönitélő bíróság hozott íteletet Geczkó István, Alapi László; Tóth Miklós és Kelemen Károly pásztói lakosok, valamint Kiss Antal szurdokpüspöki lakos ügyében. A tárgyaláson megállapított tényállás szerint a vádlottak Alapi László indítványára a múlt év november 4én hídrobbantás céljára robbanóanyagot szereztek: a pásztói kőbánya robbanóraktárának két őrét fegyverrel megfenyegetve feltörték a raktárt és onnan. 40 kiló paxitot, 340 darab gyutacsot és 100 méter gyújtózsinórt vittek el. November 8-án Alapi László kezdeményezésére Geczkó és Kiss aláaknázta a pásztói vasúti hidat, majd felrobbantotta a tartópilléreket Baleset szerenvalamint egyes állampolgári jo* gok gyakorlásától 10 évre eltiltotta. Geczkón és Alapin az ítéletet 2 órán belül végrehajtották, Kiss Antalt és Tóth Miklóst a bíróság kegyelemre ajánlotta a Népköztársaság Elnöki Tani* csához. fl Legfőbb ügyészség kizleménye Az 1950. évi 31-es számú törvényerejű rendelet 1; paragrafusa alapján elrendelt közbiztonsági őrizetet a Legfőbb Üfeyészség az eljárás iratainak alapján hivatalbői vizsgálja felül. Ezért a Legfőbb Ügyészség felhívja Kedden román kereskedelmi |*Jérdekelteket, h"ogy a kW küldöttség érkezett Magyarországra Ion Vidrascu kereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével. A küldöttség tárgyalásokat folytat az 1957. évi áruoserefon' galmi megállapodás megkötésiről. A tárgyalásokat magyar részről Droppa Gusztáv külkereskedelmi vezeti; miniszterhelyettes tói állomásfőnökség észrevette, hogy a hfd használhatatlan és leállította a forgalmat Gecskónál és Tóthnál a letartóztatáskor 25 kiló paxitot, 270 kiló gyutacsaty 60 méter gyújtózsinórt és egy puskát találtak 150 töltény* nyel A bíróság Geczkó Istvánt, Alapi Lászlót, Kiss Antalt ^P• és ... Tóth Miklóst halálra, Kelemen történjenek — feleket Károlyt 15 évi börtönre ítélte; fogad, tonsági őrizettel kapcsolatos panaszaikkel, észrevételeik, kel, vagy felvilágosítás iránti kérelmeikkel írásban forduljanak közvetlenül a megyei (fővárosi) ügyészséghez. Ilyen ügyekben a Legfőbb Ügyész, ség — annak érdekében, hogy a felülvizsgálások gyorsan és fennakadás nélkül nem a Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum AI képtárában megnyílt tiszántúli festőművészek vándorkiállítása országosan is figyelemre méltó kezdeményezés. A békéscsabai megyei tanács művelődési osztálya által szervezett kiállítás Debrecen, Békéscsaba. Hódmezővásárhely és Szeged képzőművészeinek összefogását eredményezte. A tárlaton harminc festő közel száz alkotásával vesz részt. A budapesti úgynevezett „vidéki kiállítások" óta egyes tájegységek művészeinek ilyen közös bemutatkozását eddig nem láttuk. A most létrehozott vándorkiállítás tehát ilyen értelemben is úttörőnek mondható. Az évenként látott megyei tárlatok színvonala fölé emelkedő tiszántúli festők kiállításának újszerűségét azonban főleg az jellemzi, hogy a kifejezési forma különbözőségeinek gazdagságával lepi meg az egységesebb képekhez szokott közönséget. Festőink művészi szabadságvágyuktól hajtva, különösen az utóbbi hónapok óta, az irányzatok sokféleségének egymástól néha nagyon is eltérő útjain keresik a mondanivalójuknak legmegfelelőbb formát. Elsősorban tehát ezt tekintetbe, véve szeretném az egyes stílusáramlatok között még kevésbé tájékozott művészetkedvelőket egy rövid séta keretében ezen a kiállításon végigkísérni. Abban, úgy gondolom, mindnyájan egyetértünk, hogy semmi olyan dolog nincs a világon, melynek megértéséhez bizonyos fokú ismeretszerzés, felkészültség ne kellene. Igy van ez a művészetek területén is. Ahhoz például, hogy egy tárlat szépségét végigélvezzük, előzőleg bizony jónéhány kiállítást meg kell. tekintenünk. Mert a képelíhez, szobrokhoz „érteni", sajnos, legalább akkora gyakorlatra van szükség, mint az irodalomban jártasnak lenni. Már-pedig a kettő közül mitagadás, inkább az utóbbihoz húz a szívünk, mert valamennyien olvasó emberek vagyunk. Következésképp többségünkben inkább irodalmárok, semmint műértők vagyunk. Mit tegyünk tehát? Egyszerű! Osszuk meg ezentúl szabadidőnket a könyvek és a műalkotások között, « látogassuk gyakrabban a kiállításokat. Tegyük le talán rövid időre most is kedvelt regényünket, és (a sportrajongók népes táborának megzavarása nélkül) tekintsük meg közösen a legújabb helyi tárlatot: a tiszántúli festőművészek vándorkiállítását. lelépve a képtár — előcsarnokból nyíló — földszinti termébe, n jobbkés felé eső falon máris látunk két olyan „problematikus" képel, melyeket mintha a tárlat rendezői szánSétaA TISZÁNTÚLI FESTŐMŰVÉSZEK vándorhiál Utasán B dékostm nekünk készítettek volna ki példának. Az egyik (amelyiket mindenki megért és tetszik): Veres Géza „Alkonyat" c. festménye. A másik (amit csak a „beavatottak" értenek meg, de általában nem tetszik): Szurcsik János „Kútnál" e. műve. Az előbbi egy vízparti részletet ábrázol csendes nyári estén, és úgy hat, mintha ablakból tekintenénk ki a természetbe. Az utóbbiról korántsem ez a vélemény. Itt néhány vonallal és színfolttal jelzett, alig kivehető emberalakokat látunk, akik minden természetességet mellőzve kerültek vászonra. Az egyik festő a naturalisták, a másik a posztimpresszionisták csoportjába tartozik. E két szélső póluson belül aztán, amint látjuk, szerepelnek a kiállításon olyan művészeit is, akik kifejezés dolgában nem állanak éppen szöges ellentétben egymással. Igy például nagyjából a rajzosság és festői plasztilca: Balázs G. Árpád, Félegyházi László. József Dezső, Kerti Károly. Kopasz Márta és Koszt a Rozália; — a szélesebb, simább modor: Almási Gy. Béla, llazsali Ferenc, Füstös Zoltán, Majori Endre, Mennyhárt József. Miklós István, Mokos József, Surányi Mária, Szalay Ferenc, Tápai Lajos és Vlasics Károly; — színes, vonalas, dekoratív készség: Erdélyi Mihály, Lipták Pál és Sass Árpád: — festői szélesség: Buday Lajos, Hajdik Antal, Holló László és Jánoska Tivadar; — pleinair: Dorogi Imre, Nóvák Lajos, Cs. Pataj Mihály és Vinkler László; — elvont színérzékenység: Major Jenő munkáiból tükröződik leginkább. S sok név is kifejezési forma száraz felsorolása után természetesen jogos a tárlatlátogatóknak az a kissé türelmetlen kérdése, hogy — a stílusirányzatok tudomásul vétele mellett — a művészele közül vajon melyiknek van most már igaza? Válaszként hallgassuk meg egy nálamnál luetekesebó szakember, a Kossuth-dijas Lyka Károly miitörténész ezzel kapcsolatos véleményét. E •. Talán a leghelyesebb, ha egye. lőre azt mondjuk: igaza van vala* mennyinek. A maga különleges for* máival és színeivel mindegyik monda* ni akart valamit, és ha nem értjük meg azonnal világosan a szavát: nem mindig a művészekben rejlik a hiba. Mert mi tűrés-tagadás, az új formált meglepnek, az új szépségek elrejtözhetnek, vagy megeshetik az is, hogy valamivel magasabb rangúak, semhogy az első tekintetre rögtön tiszta* ba jutnánk velük... A punctum sali* ens nézetünk szerint ez: vegyük a festményt festménynek, a szobrot szo-> bornak s ne azt nézzük rajta, hogy melyik földrajzi pontot, milyen lakodalmat, vagy minisztert, vagy csatát mutat, hanem hogy a festő minő színfölfedezéseket, minő tónus-formaságo* kat, minő vonalmeglepetéseket, minő rajztudományt, minő valőr-érzést, mi* nő önálló egyéniséget mutat... Mindenkit a maga nyelvén kell megértenünk s megközelítenünk. A festőt a festészet, a szobrászt a szobrászat nyelvén... Ha kalauzul fogadjuk ezeket a legfontosbb momentumokat, úgy új, eddig rejtett szépségek nyiladoznak meg előttünk és lassan-lassan, nyomról nyomra fölfedezzük a művészet egyéb rejtelmeit is. A szeretet és hosszas jóakaratú el merülés az. ami tisztán látókká tesz minket. Ez a bűvös szer, amelynek érintésére megnyiladozik nekünk a művészet rejtelme, akár a ,sivatag rózsája', ha harmat éri". j^égezetül, úgy gondolom, elnézést y kell kérnem mind a méltatást váró és azt megérdemlő festőktől, mind a komoly Kritikát váró olvasóktól egyaránt, — hogy ezúttal mindnyájuknak kicsit adósa maradtam. Ami egy-egy tárlat bírálatát illeti, ezt voltaképpen sohasem én, mint a művészet szerény vidéki kistisztviselője, hanem igazán és nagyeiejüen a dolgozók tömegei szokták elvégezni és végzik majd el mostan is. Igénytelen kis írásom célja csupán az szeretne lenni, hogy a közönség és a művészet kapcsolatának elmélyítéséhez egy „asónyommal" hozzájárulhasson. Szeles! Zoltán