Délmagyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-28 / 122. szám

Fogadás a szovjet küldöttség tiszteletére az Országházban (Folytatás az 1. oldalról.) zésre juttatja békés szándé­kainkat, minden országgal szemben, bármilyen le­gyen is annak társadalmi berendezkedése. Azokat a hatalmas feladatokat, ame­lyeket számunkra a szocializ­mus építése jelent, csak bé­kés körülmények között tud­juk megvalósítani, és> nem azért dolgozunk, hogy mun­kánk minden eredményét majd egy esztelen háborúban a semmivel tegyék egyenlő­vé. Tudjuk azonban, hogy ez nemcsak a mi szándékain­kon múlik. Számos jel és a legutóbbi év eseményei is ar­ra figyelmeztetnek, hogy az Egyesült Államok támadó körei nem tettek le támadó szándékaikról, és ettől ben­nünket csak az véd meg, ha összefogunk mindazokkal a népekkel, amelyeket ugyan­csak a támadás veszélye fe­nyeget. Azokat az anyagi erőket, amelyeket véderőnk fejlesz­tésére fordítunk, szívesebben fordítanánk népünk életszín­vonalának közvetlen emelé­sére, de amikor katonai töm­bökkel vesznek bennünket körül, népünk iránti köteles­ségünk írja elő számunkra, hogy mindent megtegyünk népünk biztonságának maxi­mális növelésére és ide tar­tozik az is, hogy erősítsük véderőnket és saját erőnk­kel is hozzájáruljunk a szo­cialista tábor védelmi erejé­nek növeléséhez. Ilymódon a ma aláírt egyezmény jelentős hozzájá­rulás a világ népei békéjé­nek fenntartásához, a ma­gyar nép függetlensége és szabadsága megvédéséhez, ahhoz,' hogy biztosítsuk azo­kat a feltételeket, amelyek­nek segítségével új lendület­tel folytathatjuk hazánkban a szocializmus építését, a ma­gyar munkásosztály és pa­rasztság hatalmának megszi­lárdítására, győzelmének végleges biztosítására. A most befejezett tárgya­iésok baráti légköre és a je­len egyezmény megkötése is­mételten bebizonyították, hogy mind kormányaink, mind népeink között legtel­jesebb az egyetértés. Emelem poharam Andrej Gromiko elvtársnak, a kül­döttség vezetőjének egészsé­gere, a Szovjetunió lenini külpolitikájára, amely kö­vetkezetesen szolgálja a né­pek szabadságának és füg­getlenségének védelmét. Emelem poharam Georgij Kon'sztantinovics Zsukov marsall, a kiváló hadvezér egészségére, akit népünk a hitleri fasiszta hordák elleni küzdelem egyik hős katona­jaként tisztel. Emelem poharam a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának egészségére. Éljen és erősödjék a ma­gyar és a szovjet nép meg­bonthatatlan barátsága. Gromiko szovjet külügyminiszter pohárköszöntő je Elnök Elvtárs! Miniszterelnök Elvtárs! Kedves Elvtársak és Bará­taim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy küldöttségünk ne­vében megköszönjem önök­nek és az önök személyében Magyarország népének azt a szívélyes, baráti fogadtatást, amelyben bennünket Buda­pesten részesítettek. Ügy jöttünk Önökhöz, mint barátok a barátokhoz és ez a fő dolog. Éppen ezért az ideig­lenesen a Magyar Népköz­társaság területén állomáso­zó szovjet csapatok jogi hely­zetének rendezéséről szóló egyezmény megkötéséről folytatott tárgyalások az iga­zi barátság szellemében zaj­lottak le. A tárgyalások eredménye országaink és népeink szilárd és megbont­hatatlan testvéri barátságá­nak újabb fényes bizonysá­88­A nemrég a Szovjetunió­ban járt magyar párt- és kormányküldöttség találkozá­sai és beszélgetései egyebek között a szovjet városok és falvak munkásaival és dol­gozóival. fényes demonstrá­ciói voltak azoknak a meleg és baráti érzelmeknek, ame­lyeket a szovjet nén Magyar­ország népe iránt táplál. En­gedjék meg. kedves Elvtár­sak, hogy biztosítsam önö­ket arról, hogy a magyar nép a szovjet népben leg­őszintébb és leghűbb barátot lelt. Az önök országában nem­rég lezajlott események meg­mutatták, hogy ahhoz, hogy a mai nemzetközi helyzet­ben biztosítsuk a szocialista tábor népeinek biztonságát és békés munkáját, ez orszá­gok egysége és összefogása szükséges. Ezzel csak azok az emberek nem értenek egyet, akik az imperialista propaganda hálójába kerül­lek. De az imperialista pro­paganda arra való. hogy rá­galmakat terjesszen a Szov­jetunióról és annak békesze­rető külpolitikájáról, és rá­galmazza az egész szocialis­ta tábort. Nincs szükség arra, hogy hosszasabban időzzek a mi­naDi magyarországi ellenfor­radalmi események jellem­zésénél. Ezek elemzését és értékelését megadta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, szint­úgy a szovjet—magyar kö­zös nyilatkozat. A nemzetközi és a belső reakció a magvarorszá­gi ellenforradalmi láza­dás kirobbantásával meg­kísérelte megsemmisíteni a népi hatalmat és helyreállí­tani Magvarországon a ko­rábbi földesúri kapitalista rendszert. Az említett ese­mények újból megmutatták, hogy a nyugati imperialista körök nem kevés erőfeszítést tesznek a szocialista tábor meggyengítése végett. E cél­ból még katonai provokáció és diverziók szervezésétől sem riadnak vissza, hiszen száz;milliós dollárösszegeket /ordítanak erre a célra. Ez azt jelenti, hogy a szo­cialista országoknak bizton­ságuk megőrzése és népeik béjíés építőmunkájának vé­delme érdekében katonai vo­natkozásban is készen kell lenniök. Éppen ezt a célt szolgálja a szovjet katonai egységek ideiglenes jelenléte bizonyos államok, a varsói szerződés részvevőinek terü­letén. A burzsoá propaganda mindenféle képtelenséget terjesztett és terjeszt a Szov­jetunió és a többi szocialista országok viszonyáról, egye­bek közt szovjet csapategysé­geknek ez országok egyiké­ben-másikában való tartóz­kodásáról. Ámde azt követel­ni tőle, hogy helyesen érté­kelje az adott tényt, ez any­nyi, mint azt követelni pél­dául, hogy megmondja az igazságot a Szabad Európa rádiójáról. A varsói szerződés részve­vői által biztonságuk meg­szilárdítása érdekében foga­natosított egyezményes in­tézkedések elősegítik a szo­cialista tábor országainak a valódi egyenjogúságon és a kölcsönös testvéri segítségen alapuló viszonya továbbfej­lesztését és biztosítják népe­ik biztonságát és békés mun­káját, a szocialista társadal­mi rend nagy előnyeinek még teljesebb kihasználását.­Önök tudják, hogy a Szov­jetunió a szocialista tábor valamennyi országának cset­lekvő támogatásával követ­kezetesen harcol a fegyver­kezési hajsza megszüntetésé­ért, a fegyveres erők csök­kentéséért, mindenekelőtt a nagyhatalmak fegyveres ere­jének csökkentéséért, az atom- és a hidrogénfegyver megtiltásáért. Ez érthető is, minthogy a folytatódó fegy­verkezési hajsza mind veszé­lyesebb méreteket ölt, külö­nösen ha figyelembe vesszük az új és mind rombolóbb fegyverfajtát, az atom- és hidrogénbomba és a rakéta­lövedékek megjelenését. Amíg azonban a szocialis­ta államok minden lehetsé­gest megtesznek, hogy elő­mozdítsák a fegyverkezési hajsza megszüntetését, a nyugati hatalmak ellenkező­leg* mindent megtesznek, hogy lehetetlenné tegyék a megegyezést a leszerelés kér­désében. Ma még nehéz lenne meg­mondani, miként végződnek Londonban a leszerelés kér­déséről most folyó tárgyalá­sok. Figyelembe kell azon­ban venni, hogy a nyugati országokban, különösen az Atlanti-óceán másik oldalá­ról, még mindig többet be­szélnek a fegyverkezésről, mint' a leszerelésről. Elegendő utalni ezzel kap­csolatban bizonyos amerikai katonai személyiségek ag­resszív és zabolátlan megnyi­latkozására, hogy lássuk, hogy az amerikai milliárdo­sok, akik hatalmas nyeresé­geket húznak a katonai szál­lításokból, továbbra is szíve­sebben kovácsolnak fegy­vert a háborúra, egyszer­smind arra uszítva európai NATO-partnereiket is, hogy folytassák katonái intézke­déseiket ennek az agresszív csoportosulásnak tervei sze­rint. Ok, mint a tények mu­tatják, még magának a le­szerelésnek a gondolatától is félnek. Megijeszti őket még a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek megtil­tásáról szóló javaslat is. Országainknak, szintúgy a szocialista tábor minden orszá­gának, mindebből feltétlenül fe kell vonniuk a biztonságukat érintő megfelelő következtetése­ket. A varsói szerződésben rész­vevő országok katonai intézke­déseinek gyengítése csak az ag­resszív erők kezére játszana. Csak azok számára lenne előnyös, akik meg akarják tisztítani az utat a nyugat-németországi mili­tarizmus és revansizmus újjá­születése számára, akik úgy képzelik el a világ jövendő fej­lődését, hogy egymással ellensé­ges, páncélba öltözött, atom- és hidrogénbomba raktárakkal kö­rülvett katonai blokkok álljanak szemtől-szembe, akik a gyar­mati elnyomás új jármát akar­ják a keleti népek nyakába rakni, azoknak a népeknek, akik kiléptek az önálló nemzeti fej­lődés útjára. A Szovjetunió továbbra is el­szántan ragaszkodik a fegyver­kezési hajsza megszüntetésének, valamint az atom- és hidrogén­fegyver megtiltásának szüksé­gességéhez. A Szovjetunió ez év április 30-i ismert javaslatainak az a célja, hogy elősegítsék a cél elérését, mint ez megfelel valamennyi nép létérdekeinek. A fegyverkezési hajsza meg­szüntetésében, valamint az atom­és a hidrogénfegyver megtiltá­sában nemcsak a Szovjetunió érdekelt, nemcsak a szocialista tábor országai érdekeltek. Ér­dekeltek ebben valamennyi or­szág népei, Anglia, Franciaor­szág és az Egyesült Államok né­pei is. Igyekszünk remélni, hogy a nyugati hatalmak kormányai józanabb álláspontra helyezked­nek a leszerelés dolgában és fel­hagynak az obstrukcióval, ame­lyet annyi évig folytattak a le­szerelésről folytatott tárgyaláso­kon. Nekünk, a Szovjetunió képvi­selőinek gyakran mondják Nyu­gaton, hogy „Önök propagandát csinálnak, amikor ragaszkodnak a nukleáris fegyverek azonnali megtiltásához és a többi javas­lataikhoz". Nos, ha az államok felduzzasztott fegyveres erőinek csökkentése, az embereknek az atomháború veszélyétől való megszabadítása propaganda, mi űztök és űzzük ezt a propagan­dát. Azokat a leszerelési javas­latokat, amelyeket a Szovjet­unió annak idején a Népszövet­ségben tett, Nyugaton sokan szin­tén propagandának nevezték. Es hogy mi származott eb­ből, az mindnyájunk számára ismeretes. Erre emlékeztetnek száz és Száz európai város még ma sem eltüntetett romjai, nem beszélve a felmérbotetlen enn­beráldozatról, azokról, amelye­ket a második világháború oko­zott: A szocialista országok, közöt­tük a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, egységesen törekszenek arra, hogy elősegít­sék a nemzetközi feszültség enyhülését és megszüntessék a fegyverkezési hajszát, hogy lét­rehozzák Európában a kollektív biztonság hatékony rendszerét, amely valamennyi európai ál­lam erőfeszítésein alapszik, füg­getlenül azok állami és társa­dalmi berendezkedésétől. Ép­pen erre irányul ezeknek az or­szágoknak békeszerető külpoli­tikája. Épp e célnak felcinek meg a szocialista tábor országai között a szoros együttműködé­sen és a testvéri barátságon ala­puló erősödő kapcsolatok. Örömünkre szolgál arról szól­ni, hogy a magyar nép forra­dalmi munkás-paraszt kormá­nyának és a Magyar Szocialista Munkáspártnak vezetésével nagy sikereket ért el az ellen­forradalmi lázadás következmé­nyeinek felszámolásában, az ország gazdasági életének hely­reállításában és továbbfejlesz­tésében és a szocializmus építé­sében. Engedjék meg, hogy befeje­zésül ürítsem poharam a Ma­gyar Népköztársaság további sikereire, a szocialista orszá­gok növekvő összefogására, or­szágaink napról napra szilárdu­ló barátságára, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsára és annak elnökére, Dobi István elvtársra, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormányra és annak elnökére, Kádár János elvtársra; zött szükséges, hogy hazánk, népünk, békés építőmunkánk védelme érdekében, egy esetleges agresszióval szem­beni védekezés érdekében szovjet fegyveres erők állo­másozzanak Magyarországon. A szovjet csapatok jelen­léte ezt, és kizárólag ezt a célt szolgálja. Ezt világosan mutatja a most aláírt egyez­mény is, amely a nemzeti szuverénitás és az egyenjo­gúság szellemében rendezi az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét. Népünk dolgozó tömegei tökéletesen megértik a szov­jet csapatok jelenlétének szükségességét, mert látják, hogy ezt saját érdekeik kö­vetelik. Mi, a magyar néphadsereg katonái, még vagyunk győ­ződve arról, hogy a megkö­tött egyezmény tovább fogja erősíteni a népeink közötti barátságot, a hadseregeink között meglevő fegyverba­látságot, mert ez a fegyver­barátság ugyanúgy, mint a többi népi demokratikus or­szágok hadseregeivel megle­vő fegyverbarátság, mint a varsói szerződés, záloga ha­zánk szuverénitásának, füg­getlenségének és fontos fel­tétele a béke megőrzésének, a szocializmus építésének ha­zánkban. Biztosíthatom Önöket, igen tisztelt Elvtársak, hogy az újjászervezett magyar fegy­veres erők megbízható fegy­vertársai lesznek a hős szov­jet hadseregnek, népeink és az emberiség békéjének vé-' delmében. Emelem poharam a magyar és a szovjet hadsereg fegy­verbarátságára, a Szovjetunió fegyveres erőire és azok veze­tőjére, Zsukov marsallra! Zsukov marsall pohárköszöntője Révész Géza pohár köszöntője Kedves Gromiko Elvtárs! Kedves Zsukov Elvtárs! Kedves Elvtársak! A Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek harcosai, tisztjei és tábornokai nevében meleg szeretettel köszöntöm Önöket hazánk fővárosában. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége kormánykül­döttségeinek ez év március 28­an aláírt közös nyilatkozata ér­telmében most lefolyt tárgyalá­sunk és az. imént aláírt egyez­mény igen nagy jelentőségű or­szágaink baráti kapcsolatai, né­peink biztonsága és egész Euró­pa békéje szempontjából. Mint kormányaink annak ide­jén aláírt közös nyilatkozata le­szögezte, a nemzetközi helyzet ma olyan, hogy a Magyar Nép­köztársaságban — miként más európai szocialista országokban is —, a szocializmust építő dol­gozó nép biztonsága érdekében feltétlenül szükség van szovjet fegyveres erők jelenlétére. A magyarországi ellenforradalom eseményei és a nemzetközi élet azt követő jelenségei ezt külö­nösen nyilvánvalóvá teszik. Az amerikai imperializmus nem­csak folytatja, de fokozza is a háborús előkészületeket. Folyik az agresszív nyugatnémet had­erő felállítása és ma már nyíltan beszélnek arról, hogy ezt a had­erőt nukleáris fegyverzettel lát­ják el. Ilyen nemzetközi helyzetben természetszerűleg arra van szük­ség, hogy a szocialista tábor országai erősítsék baráti köte­lékeiket, szorosabbra fűzzék egységüket. A kötelékek egyike a szocializmus egymással szom­szédos európai országainak vé­delmi egyezménye, a varsói szerződés. Minden tárgyilagos szemlélő elismeri a varsói szerződés szi­gorúan védelmi jellegét. Ez ki­tűnik abból is, bogy míg az 1949-ben létrejött atlanti szö­vetség szigorúan ideológiai ala­pon álló és csak kapitalista or­szágokat befogadó tömörülés, addig az 1955-ben megkötött varsói szerződés nyitva áll, te­kintet nélkül társudalmi rend­jére. minden olyan ország előtt, amely alapelveit elismerve ah­hoz csatlakozni óhajt. Míg az atlanti szövetség lényegében meghatározatlan időtartamra szóló agresszív katonai paktum, a varsói szerződés hatályát vesz­ti, ha megszűnik az Atlanti Szö­vetség és létrejön az európai népek békéjét megbízhatóan ol­talmazó európai kollektív biz­tonsági rendszer. A varsói szerződést tehát a szocializmust építő országok biztonsági érdekei hívták életre. Az Atlanti Szövetság köte­lékébe tartozó európai tőkés államokban jelentős ameri­kai fegyveres erők állomá­soznak. Ezeket a fegyveres erőket a háborúra készülő imperialisták a Szovjetunió és a népi demokratikus or­szágok ellen akarják felhasz­nálni. Ilyen körülmények kö­Kedves Dobi Elvtárs! Kedves Kádár Elvtárs! Engedjék meg, hogy átad­jam Önöknek és a magyar népnek a szovjet nép, az Önök megbízható és őszinte barátjának testvéri üdvözle­tét és legjobb kívánságait. Egyszersmind szívemből meg akarom köszönni önök­nek a szovjet néphez és fegy­veres erőihez intézett baráti •szavaikat. A szóvjet hadsereg, éppúgy, miként a szovjet nép, a ma­gyar dolgozó nép őszinte és odaadó barátja. Bebizonyítot­ta ezt akkor, amikor Ma­gyarország munkásosztályát, dolgozó parasztságát és vala­mennyi dolgozóját a kapita­lizmus visszaállításának, az összes szocialista vívmányok megsemmisítésének, a prole­tárdiktatúra felszámolásának közvetlen veszélye fenyegette. Ezekben a magyar dolgozók számára nehéz időkben a proletár internacionalizmus­hoz és a varsói szerződésben előírt kötelezettségeikhez hű szovjet csapatok a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére, a magyar hazafiakkal testvéri egység­ben gyorsan és határozottan felszámolták az ellenfqrra­dalmi elemek előre megszer­vezett fegyveres fellépését. A szovjet harcosok éppúgv, mint az igaz magyar hazafiak, vérüket ontották és sokan közülük életüket veszítették e harcban. Mi korántsem kí­vántuk ezeket a vesztesége­ket. de akkor más kiút nem volt. Akkor nyíltan felmerült a kérdés: ki kit? A szovjet nép és a szovjet harcosok világosan látják, hogy az ellenforradalommal vívott harcban veszített vér nem öimlött hiába. Magyarország dolgozói most a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezetésé­vel bizakodva építhetik a ma­guk életét és számíthatnak az egész szocialista tábor népei­nek testvéri szolidaritására és támogatására. Mi őszintén örülünk azok­nak az eredményeknek, ame­lyeket a magyar nép az or­szág normális életének hely­reállításában elért, azoknak a munkában elért sikereknek, amelyeknek eredményeként gyorsan begyógyulnak az országnak az ellenforradalmi elemek által okozott sebei. További sikereket kívánunk a magyar népnek a szocializ­mus építésében. A varsói szerződés értelmé­ben létrehozott egyesített fegyveres erőkhöz tartozó csapatoknak, mint ismeretes, az a feladatuk, hogy biztosít­sák a szocialista országok védelmét a reakciós fegyveres erők mindenféle tevékenvsé­gével szemben. Az egyesí'ett fegyveres erők jól megértik e feladat jelentőségét és mindig készek teljesíteni kötelessé, güket. Ami a Szovjetunió fegyve­res erőit illeti, azok sem jó­ban, sem rosszban nem hagy­ják el barátaikat, mindig hűek maradnak testvéri in­ternacionalista kötelezettsé­geikhez. Naivság lenne feltételezni, hogy az imperialisták Anglia, Franciaország és Izrael Egyiptomba történt behato­lásának kudarca után a ma­gyarországi ellenforradalmi lázadás felszámolása után el­álltak agresszív szándékaik­tól. A szovjet kormány szilár­dan folytatja a békés egymás­melleit élés politikáját, vala­mennyi nép barátságának és biztonságának politikáját. A szovjet emberek fáradhatat­lanul harcolnak az atomhábo­rú veszélye ellen, amely a mostani körülmények között az egész emberiséget fenye­gető veszedelemmé válhat, kiváltképpen azok számára, akik figyelmen kívül hagyva a népek érdekelt, az atom. fegyverrel fenyegetőznek és nem akarnak hallgatni azok­ra a hangokra, amelyek az atomfegyverrel folytatott kí­sérletek megszüntetését és az atomfegyver felszámolását követelik; veszéllyé válha/ ki­váltképp azok számára, akik szolgaian területet adnak or­szágukban az atomfegyverek támaszpontjainak elhelyezé­sére. Ami pedig a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül elhelyezkedő katonai támaszpontokat illeti, ame­lyekhez a kapitalista tábor politikai és katonai tényezői oly nagy reményeket fűznek, e támaszpontok a ballisztikus és más nagy hatósugarú, nagy sebességű és pontosságú rakétalövedékek megjelenésé­vel már elveszítették korábbi jelentőségüket A Szovjetunió mindent megtesz, ami tőle függ, hogy megállapodás jöjjön létre az atomfegyverekkel folytatott kísérletek megszüntetéséről és e fegyverek megtiltásáról. A szovjet kormány ez irányú erőfeszítéseit azonban meg­hiúsítják az Amerikai Egye­sült Államok, Anglia és Fran­ciaország uralkodó körei, va­lamint azok bonni partnerei, akik e fegyverben eszközt lát­nak, amelynek segítségével úgymond diktálhatják politi­kai feltételeiket a Szovjet­uniónak és az egész szocialis­ta tábornak. Mi úgv véljük, hogy Amerika. Anglia. Fran­ciaország és Nyufiat-Német­ország népei fel tudják ismer­ni a kormányaik és a reak­ciós körök által folytatott po­li'ika nénellenes lényegét és kényszerítik kormánvaikat. hogy számol ianak a dolgozó nép érdekeivel. A szovjet nép semmiféle háborút nem kíván, sem atomháborút, sem közönsége­set. Mi tudiuk mi a háború. A szovjet nép kipróbálta an­nak minden szörnyűség és nélkülözését. Mi szilárdan hisszük, hogy az összes orszá­gok békeszerető népei még szorosabbra zárják soraikat az atomháború veszélye el­leni harcban. Emelem poharam a békére és a néoek barátságára, a ma­gyar nép tovább) sinereire a szocializmus éoítésében, a magyar nép szervezőiére és vezetőiére, a Magyar Szocia­lista Munkáspártrti és annak Kádár JátL?s vezgue Központi Bizottságára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom