Szegedi Néplap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-04 / 79. szám

I • | A proletárhatalom j I BÁSTYÁJÁN | EGYENRUHÁJUK NF.M T)tS/ES. Derékszíj övezi az acélkék munkászubbonyokat, azokat a derekakat, amelyeket nemcsak a mindennapok törődütlsége, baja nem puliílott el, hanem sok éven ét tartó politikai harc, a proletárok nagyobb darab kenyeréért, emberibb és szabadabb életéért edzeti e, szilárdította. Amikor először bontotta ki P. J. kendergyári dolgozó otthon egy papírból a munkásőrség egyenruháját, középiskolás fia csodálkozva nézte, nem értelte, hogy őszhajú édesapja, akit mindenki úgy ismert, hogy melegszívű, mindenkin segíteni kész, az a bizonyos, nagyon jó" ember, most gyöngéden igazgatja, hajtogatja az országban mindenütt alakuló forradalmi munkásezredek, zászlóaljak, századok egyenruháját. Az az idős férfi, akinek kezében talán évtizedek óla sem volt fegyver, s úgy érezte, hogy kinőtt a katonasorbél, most gondosan simltja végig a ruhát. Fia kérdő tekintetére P. J. elvtárs ezután megmagyarázta, hogy miért alakult meg országszerte n magyar munkásosztály, a párt fegyveres ereje, ökle: n munkásőrség. MIÉRT AI.AKI'I.XAK MOST SXFfiFPFN is munkásszázadok? Miért ismerkedik a korszerű lőfegyver kezelésével V. J. elvtárs, akinek kezében már az 1919-es Tanácsköztársaság fegyvere is volt? Miért áll őrséget több munkáslársúval együtt, szabályosan visszatérő időközökben T. G. elvtárs, a pedagógus azon híd íve előtt, amelynek harmonikus beolvadásáról a szegedi tájba, talán csak 3—4 órája, a katedráról oly színesen, lelkesen beszélt? Miért hagyja olt a gazdasági élet vezetői székét a szakember, hogy üzeme napi problémáiról való töprengés helyett este mint egy járőr tagja menjen végig azon az utcán, amely a munkásnegyed felé vezet? Miért vállalkozott a géppisztoly kezelésére az a nő, kinek újjai sokkal inkább simogatásra mozdulnak, hogy egészségügyi felszerelést rendezzen? Azért, hogy mégegyszer ne maradjon magára, ne maradjon védelem nélkül a párt, a szocializmus ügye, ne jöjjön vissza mégegyszer 1956. október 23. NE JÖJJENEK MÉG EGYSZER OLYAN NAPOK, amikor kommunisták és más egyszerű becsületes emberek puszta kézzel és visszafojtott dühtől, remegő ajkakkal kénytelenek voltak végignézni, hogyan lökik le gyáraink, üzemeink homlokáról a vörös csillagot. Ne jöjjenek többé olyan éjszakák, amikor gyerekek az álmatlanságtól már izzó szemekkel, szinte pillarezzenés nélkül virrasztották a takaró alatt s dobogó szivvel hallgatták, hogyan döng a konyha ajtaja, csak azért, mert apuka kommunista és oly sokat dolgozott a gyárban. Ne térhessenek vissza olyan fagyot lehelő reggelek, amikor lehúzott redőnyök rémisztették a lábassal csecseműtejért menő édesanyákat. Ne forduljon elő még egyszer, hogy bárki is kezet emelhessen arra, amiről száz évvel ez előtt költő álmodott, amiért nemzedékek harcoltak és amit tizenkét éven át egy nép teljes odaadással, temérdek akadály, nehézség, buktató ellenére, hangyaszerű szorgalommal épített — a szocializmusra. EZÉRT ALKOT MOST ACELOSKEK FALAT és acélosan szilárd gátat a munkásszázadok soraiban, vállukat szinte egymásnak vetve száz és száz szegedi kommunista, főleg munkás. Ott állnak a sorok között a parasztok is és már egyre szaporodó számban lépnek közébük értelmiségiek is. Amikor P. J. elvtárs kék egyenruhában indul el hazulról, hogy a napi munka fáradalmait felcserélje egy osztály, -- a munkásosztály, a magyar nép becsületes léte és jóléte, a törvényes rend feletti őrködésre, középiskolás fia kétszeres szeretettel és büszkeséggel nézzen utána, s igyekezzék úgy tanulni, élni, hogy méltó legyen egykor arra, hogy ugyanilyen teli szívvel és felemelt fővel álljon oda a proletárhatalom bástyájára. Llebmarm Béla felvétele Mi lesz a Tudományegyetemen ? Állam az államban - vagy szocialista felsőoktatási intézmény N' Egy fiatal szegedi tudós akadémiai doktori értekezésének vitája Jelentős tudományos eseményre kerül sor április 5-én, "pénteken fél 2 órai kezdettel a Tudományegyetemen (Bolyai épület, Aradi vértanúik tere 1., II. emelet). Ez alkalommal történik ugyanis akadémiai doktori értekezés nyilvános vitája Szegeden. Tandori Károly, a matematikai tudományok kandidátusa, az egyetemi Bolyai Intézet adjunktusa "Ortogonális sorokról-" című értekezésével pályázott a matematikai tudományok doktori fokozatára. Az o értekezését vitatják meg. Az Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága opponensekül Al«*W»- ,;!9r?oirrv és Szoiiofalvi-Nagy Béla akadémikusakat és Császár Ákost, a matematikai tudományéi': doktorát kérte fel. A bíráló b zottság elnöke Kalmár László Kossuth-díjfis professzor, akadémiai levelező tag lesz. Tandori Károly elsők között végezte el az aspirantúrát és lett három éve — alig 28 éves koráiban — a matematikai tudományok kandidátusa. Az előírt minimális 3 év lejártával nyújtotta be doktori értekezését az Akadémiához. A dolgozat igen jelentős "matematikai eredményeket tartalmaz, ezeket három rövid jelentésiben a Párizsi Akadémia (Academic des Sciences) januári ülésein A. Denjoy' francia alkiadémiíkus be is mutatta, és azok megjelentek a Párizsi Akadémia Comptes Rendus-iben. Az értekezés lényegesen tovább viszi és résziben lezárja az általános ortogonális soroltra vanatkoaó, eddig ismert, ' jórészt D. Mensov szovjet akadémikustól nyert eredményeket. Halvan úi doHtor Az 1951 óta végzett joghnllga tók közül mintegy háromszázan jelentkeztek a most megkezdődött doktorrá avatásra. Hat esztendő óta szerdán volt az első avatás Szegeden. Ezútlal 60 jelölt állt az Egyetemi Tanács előtt, a központi egyetem aulájában. Először az eskü letételére került sor. Az ünnepélyes csendben messze zengettek a szavak: „Esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmányához és a magyar néphez mindig hű leszek . .." Majd utána a várva várt szavak: „doktorrá fogadom". Dr. Bólya Lajos, a jogtiulományi kar dékánja útravalóul elmondotta az ifjú doktoroknak, hogy a jog és a politika elválaszthatatlanul egybeforr minden társadalmi rendben. A szocialista rendszerben végzett jogászainknak kötelességük, hogy társadalmi életünkben és jogtudományunk terén elért eredményeinket mindenkor megvédelmezzék és tudásukat népünk ha/áuk javára gyümölcsöztessék. \ egraoWl ped*; fellnvta_ a figyrhnüket arra, hogy mindenkor a szocialista törvényesség alapján álljanak és annak harcosai legyenek: (nandi) egyedévvel ezelőtt levelet írtam a Szegedi Néplapnak. A levél arra hívta fel a figyelmet, hogy városunkban bizonyos értelmiségellenes hangulat tapasztalható, ami ellen fel kell lépni. Bár azóta sók jelét láttuk az értelmiség és az értelmiségi munka megbecsülésének, mégis az a véleményem, hogy továbbra is küzdenünk keLl mindenfajta általánosítás veszélye ellen. (Így például nem szabad általánosítva ítéletet mondani az MSZMP-be nem átlépő volt MDP-tagjainkról.) Manapság azonban nem ez a fő veszély a Szegedi Tudományegyetemen. A fő baj inkább az, hogy egyetemünk egyes oktatói — és sajnos vezetői is — teljesen félreértették az egyetem kommunistáinak bizonyos értelmiségellenes általánosításokkal szembén való fellépését. Némelyek önmagukra nézve veszedelmes illúziókban ringatóznak. Azt hiszik: akad olyan kommunista, aki segít majd abban, hogy az egyetemet valamiféle semleges szigetté varázsolják a proletárdiktatúra viharzó tengerének kellős közepén. Lebecsülik ezek az emiberek a tudományegyetemi MSZMP-szervezetet is. Vitatható emellett, hogy a mi lebecsülésünknek, vagy általában a Magyar Szocialista Munkáspárt iránti (hogy finomak legyünk) antipátiának kell-e tulajdonítani az olyan jelenségeket, mint például a december óta folyamatosan visszatérő feledékenységet a párt képviselőinek az egyetemi és kari vezetőszervek üléseire való meghívása dolgában, vagy a legalábbis kétértelmű politikai megnyilatkozásokat. A tarthatatlan illúziók közé tartozik az az elképzelés is, mely szerint a tudományegyetemi pártszervezet tagjai hajlandók lennének bizonyos régi hibákra való tekintettel és önön népszerűségük érdekében "elhatárolni magukat" "sztálinistává", vagy "rákosistává", s egyúttal persona non grala-vá nyilvánított elvtársaiktól. Félreértés ne essélk ! Nem a múlt évi ellenforradalom során történt elbocsátásokról, felfüggesztésekről, megbélyegzésekről van szó, hanem ezek hol nyílt, hol burkolt fenntartásáról és folytatásáról az ellenforradalom fegyveres erőinek leverése utáni hónapokban. Nézzük a tényeket. A

z állásukból korábban felfüggesztett kommunista oktatók ellen igazi üldözés folyt még január végén is. Ha feltűntek az egyetemen, és mondjuk a büfében néhány emberrel beszélgették, akkor így agitáltak a közvélemény lélekmérgezői: "jaj, képzeljétek, ez az Y már az egyetemre is bemerészkedik és szervezi a pártot". Ha visszavonultak otthonulkba — csömört kapva jellemtelen üldözőiktől — akkor viszont : "jellemző Yé-k gyávaságára, hogy hetek óta be sem teszik lábukat az egyetemre. így aztán persze, hogy elszakadnak a tömegektől". Ha elterjedt az a rémhír, hogy nem vesjúk fel őket az MSZMP-be, akkor ajkbigygyesztve így szóltak egyesek: »ezek a szerencsétlen szegedi vezetők még az ilyen hűséges kommunistákat sem merik befogadni«. Mikor viszont kiderült, hogy felvették őket a pártba, akkor a párt jóakaróinak álarcában arról kezdtek óbégatni, hogy: "így aztán ne csodálkozzatok, ha az MSZMP népszerűsége nem fog növekedni". A legmegdöbbentőbb az volt, hogy olyanok is fúj tájé a "sztáliiiisték" ellen a kürtjeikét, akik — ezt a korabeli sajtó bizonyítja — annak idején tálcán hozták például a bűnbak-esztétikusokat, bűnbak-filológusokat a valóban túlzó kultúrpolitikai adminisztratív intézkedések gjjilotinja alá. Sokan gyorsan hozzáfogtak kezeiket mosni; úgy tenni, mintha az ötvenes évek első felében elkövetett hibákról ők mit se tudnának, s ártatlan, szende mosollyal ajkukon, lesütött szemmel kínálták magukat a régi hibák ellen fordult, de egyúttal kissé megzavart egyetemi közvéleménynek. Giganlik-isar félelmessé túlozták az ötvenes évek elején a pártLan, vagy például az egves tudományágak berkeiben folyó belső klikkharcokat és úgy állították be a dolgot mintha ezekben Szegedről csak épp a felfüggesztett oktatók vettek volna részt. A felkorbácsolt szenvedélyeket nem hűtötte, de egyenest hevítette az állami vezetés. Néhány oktató felfüggesztését nem volt hajlandó visszavonni, hanem hétről hétre változtatta a velük szembeni vádakat. Az eredetileg „a nemzeti forradalom előrehaladottságára" való tekintettel felfüggesztettek később már nem ezért, hanem „emberi hibák", majd „szakmai elégtelenség", „összeférhetetlen magatartás" stb. címén váltak „alkalmatlanokká". 6 E

s érdemes neveket is említeni. Karácsonyi Béla és Székely Lajos docensek, Mérei és Antalffy professzorok esetében a fentemlített, hetenkint változó indokokra hivatkoztak. Hevesi és Gábris elvtársaknál a személyzeti osztályok megszűntetésére. Mindenki tudja azonban, hogy nem lett volna nehéz őket máshol az egyetemen méltó munkakörbe helyezni. És mit szóljunk például a Borsónyi György tanársegéd és társai iránti félhivatalos bizalmatlanságnyilvánításhoz, amivel elüldözték őket Szegedről?! Az indokok különbözők voltak. De igazi ok egy volt. Kommunisták voltak ezek az elvtársak, és sokan közülük fegyverrel is védték a munkáshatalmat november 4 előtt épp úgy mint azután. Végeredményben nem volt más az egész hajsza, mint a Köztársaság téri sorkatonaakasztások szalonképes egyetemi változata. el, és r—ndnak cáfolatlanul, mint "éldául a Szegedi Néplap egyik múltheti cikkének Moll alezredesre vonatkozó sorai. Általában az emberek életébe vágóan fontos ügyek intézése során néha hiányoljuk a helyes, valóban kommunista módszereket, az alapos vizsgálatot, mindkét fél meghallgatását, az olyan igazságos döntést, amely biztosítja. hogy a proletárdiktatúra ökle sose félre, hanem mindig az igazi ellenségre csapjon. De mindez természetesen nem jelenti, hogy mi hagynánk magunkat becsapni az ellenforradalom olyan közismert taktikája által, ami a régi hibák elleni harcot a legkipróbáltabb kommunista vezetők befeketitésére akarja felhasználni. N éhány becsületes pártonkívüli professzor, a kommunistákkal együtt, elejétől kezdve felemelte tiltakozó szavát a „sztálintalanítás" ürügyén folyó antikommunista kampánnyal szemben, s az egyetemi közvélemény egészséges része ebben még a legnehezebb időszakokban is egyetértett velük. A felelősség tehát másokat terhel, olyan egyetemi vezetőket, akik között, sajnos, volt MDP-tagok, sőt MDP vezetőségi tagok is voltak. Ezt a felelősséget majd az illetékesek kiderítik: Egy dolgot azonban leszögezhetünk. Bizonyos nemtetsző személyek távoltartása, a visszahozatalukkal kapcsolatos késedelem, a kezdeményezés hiánya bizonyos vezető helyeknek kommunistákkal való betöltése dolgában — mindez legjobb esetben is csak a „sztálintalanítás" fenntartásának és folytatásának tekinthető, de sehogyan sem gyömöszölhető be a párt vezető szerepének elismerése, vagy a proletárdiktatúra egyetemi alkalmazása fogalomkörébe. Ke$erű Bálint V

oltak, akik félreértették az egyetemi kommunistáknak azt az eltökélt elhatározását, hogy a régi hibákkal szakítanak. Ezzel kapcsolatban a következő a helyzet. Mi harcolunk és harcolni fogunk a régi opportunista és szektás hibák felélesztése ellen. Mi együtt aggódunk sok pártonkívülivel, ha egyes újságcikkekben. vagy súgdolózásokban olyan felületes megállapítások hangzanak Pénteken lesz a lottó e heti húzása Az e heti lottóhúzást és az első lottó vigaszdíj-sorsolást — az április 4-i ünnepségek miatt — nem csütörtökön, hanem április 5-én, pénteken 6 órai kezdettel tartják meg a MEDOSZ színháztermében. A szelvények beküldési határideje változatlanul csütörtökön déli 12 óra. Nyugdíjas építők találkozója A Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó összes szakszervezetek segítségére siettek a magyar szervezett dolgozók táborának az ellenforradalmi események után. A különböző ajándékcsomagokat elsősorban a fővárosi szakszervezeti tagoknak osztották szét. de a küldeményekből jutott a vidéknek is. Az Építő-, Fa- és Epítöanyagipari Dolgozók Szakszervezetének az osztrák szakszervezetek tagjai küldtek együttérzésük jeléül ajándékcsomagokat. Az ajándékcsomagokból Csongrád megyébe is jutott, mintegy 40 darab. Tegnap délután az Építők Művelődési Otthonában ezekből a csomagokból 21-et osztottak szét a szegedi öreg, nyugdíjas, rászoruló dolgozók között. A csomagok súlya négy kiló, összeállításuk egyöntetű: cukor, csokoládé, kakaó, rizs, konzerv és tejpor található bennük. Az ajándékcsomagok kiosztásával egy időben az építő szakszervezet nyugdíjas tagjai öttagú szervező bizottságot választottak, a kiöregedett dolgozók helyi szakszervezeti csoportja megalakításának előkészítésére. A szakmából jelenleg csupán Szegeden 180 nyugdíjas van, s mivel érdekeiket az üzemi bizottságok már nem tudják képviselni, így akarják maguknak biztosítani a munkából kiöregedett nyugdíjasok a szakszervezeti tagsággal járó előnyöket. Az erre az alkalomra összehívott idős munkások és munkásnők köszönetüket fejezték ki az osztrák szakszervezeteknek az ajándékcsomagokért és a szakszervezet területi bizottságának a nyugdíjasok szakszervezeti csoportja létrehozásának kezdeményezéséért.