Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-20 / 66. szám

... fUtos fr&tséitd nyílik a titok Juhász Gyula a Tanácsköztársaság napjaiban Megsárgult Újságok tatást, a közélelmezést eré- nagy fehér homloka és csillo° lyes intézkedésekkel szánaé- gó szemei világítottak. Nem koztak megjavítani, a köz- volt jó szónok, akadozott, lapjait forgatom. Olyan ez most, mintha halottakat hantolnék ki a mai világba, hogy szólaljanak meg és szavaikkal, arcuk tüzével, tetteik erejével tegyenek bizonyságot. 1P19. március 21-én megint csaik Ó szólal: Juhász Gyula. Vezércikket ír a Délmagyarország-toa, huszonöt éve, hogy halott Kossuth Lajos, s úgy érai és látja, hogy e férfi, akinek szobra itt áll a város közepén, élő szobor, zengő szobor, e forrongó, éhes, viaskodó város napjaiban különösen messzehangzó szobor, mely az újnak, vörös és véres nap sugaraira zeng, "ismét hangot ád egy nép vágyainak, akaratának, karja irányt jelöl a haladásnak, a világtörténelem megint úttalanná vált útain*. Különös sorok kan szedett szavak, az ő kívánsága szerint lettek kiemelve. Kint rongyos, éhes katonák, leszerelt bakák, tüzérek, kint az utcán a tömeg, mely lót-fut kenyérét, húsért, árulja utolsó ruháját... A tömeg, melyet a francia őrjáratok is megvernek. Kint van ez a tömeg, s ezt látja Juhász Gyula, a tömeget, melynek érzi szíve vendesését. Belevetette magét a tömegbe, melynek arcát látta, személyes ismerősei voltak, a nagykarúti sétákról, a Munkásotthonokból, a színháziból, az utcáiról. Hitte, hogy ezek a férfiak egyszer egy elszánt és világos pillanatban saját kezükbe veszik sorsukat. Vörös és véres nap zengeti a szobrot képzeletében, és mintegy odakiáltja neki, ki az utcára, merjetek! Ugyanekkor Pesten megalakult a Tanácsköztársaság, kikiáltották a proletárdiktatúrát. Szeged rögtön csatlakozik, s megkezdődik a munkásság felfegyverzése. A laktanyákban elhelyezett csapatok körében már régóta megalakultak a kommunista csoportok. A kommunista párt átveszd a város vezetését. Juhász Gyula készül e napon, péntek van, a "Tűz* (fél hatkor tartandó utolsó irodalmi estjére. A Tűz irodalmi társaság gárdája búcsúzik ma a közönségtől. Uj falragaszok3* utcá"' ° "Mi a jelszavunk? Rend, fegyelem és kitartás a végső győzelemig!* "Éljen a proletárok világforradalma!* S ott van hétfőn a városházán mikor a háromtagú direktórium beszél a tisztviselőknek. Különösnek tűnhetett fel, mikor Udvardi direktóriumi tag, a kommunista párt titkára ezt kérdezte a hivatalnokoktól: ,. .van-e valaki, aki nem ismeri el kormányhatalomnak a tanácskormányt? és senki sem válaszolt. A végrehajtó bizottság vasárnap délután öttől, hétfő hajnalig tanácskozott és lefektette a direktórium legközelebbi munkatervét, óriási munkát végeztek — de vajon ezekkel az emberekkel meg lehet mindezt valósítani? Hagyják a francia megszálló csapatok? Az ABC, a gyárosok, a kereskedők, a földbirtokosok, a deklasszált intellektuellek, úrhatnám katonatisztek? ök sem válaszolnának ilyen egyenes kérdésre, ki lenne bolond nyakát önként hurokba dugni? Mjijd elválik, hogy mire képesek ezek a munkások .., De a végrehajtó bizottság már elhatározta, hogy minden bizalmi állásba megbízható proletárt állít. Csak legyen idő mindezt elvégezni. öt napíétartott Szegeden a Tanácsköztársaság tényleges uralma. Ez alatt kirajzolódott egy öntudatos, cselekvőképes, kommunista szellemtől áthatott közigazgatás minden fontos arcvonása. Megindult a Vörös Hadsereg szervezése, a tanügy, keresltedelem, pénzügy programadása, tudatosították újságokban és plakátokon a "Forradalmi kis Kátét*, azaz megindították a pépszerű ideológiai tömegek* munkákat a legsürgősebben meg akarták indítani stb. S mind több község és város küldötte jelent meg a végrehajtó bizottság előtt, hogy csatlakozzon Szegedhez, Juhász Gyula talán e napokban írhatta e sorokat: "Az Emibert ünnepeljük, — Az Embert, aki alkot — Az élet és igazság — Békés, szent műhelyében*. (Forell Ágostonnak. Délmagyarország. 1919. március 27.) E napokban nagyon közelkerült a költő a kommunizmushoz, láthatta a roppant elszántságot temérdek munkát, kitartást, jószándékot és lelkesedést, mellyel a munkások küldöttei dolgoztak, harcolták, rendületlenül bízva a forradalom végső diadalában, melynek most itt Szegeden az útjára léptek, Megalakították szerdán az újságírók szakszervezetét, a három elnök: Juhász Gyula, Móra Ferenc és Szalay János. S újra készült a színházba, ahol »A megváltás felé* című drámát konferálja. Napok óta megy a darab, prolongálták a hét végére, s Juhász Gyula minden előadás előtt konferálja a darabot, melyet zsúfolt nézőtér előtt játszanak. Most a nagy színház tömve van katonákkal, munkásokkal, diákokkal. A téma egyszerű és megható: munkáslány és fiú szerelmi drámája a mindent kifosztó, meggyalázó burzsoázia hatalmában. Hogy kellett akkor a nyílt szó, ötéves vérfürdő után, koplalás, börtönök és éhbérek után! Pedig nem ls volt remekmű. De végre elmondták a tőkések bűneit, és nem jött a rendőrosztag, hogy bevigye a közönséget, színészeket, szerzőt a börtönbe. Forradalom volt! S ő ott állt a függöny előtt, kis vézna alakja a fekete ruhában szinte eltűnt, csak kkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkAá mint aiki mindig újra fogalmazza a mondatokat, — nem volt messzehangzó orgánuma sem, nem volt szép férfi sem, mégis mindenki szerette és büszke volt rá, hogy ismerte. E napokban vo}t,, zelebb proletárforradalomhoz, s hogy * nem került végleg erre az * oldalra, nem az ő hibája.* Mennyi vajúdás, bánat és só-* várgás van néhány nappal * később írt cikkében (melyet j névtelenül adatott le, élve a J gyanúval, hogy majd később 4 mindent számonkérnek 4 majd tőle) a "Gorkij üzenete* 4 címűben: — "Szikratáviratok 4 mennek, egyik nép szívétől a 1 másik nép szivéhez... itt * Lenin elvtárs! üzen a boldog* szikra, amelytől forradalmi * lángra gyúl millió munkás-* lélek.. .* * E hónapokban sokat dolgo-^ zott és nagy energiával, kivi-4 rulva, mert volt miért. Vágj Sándorral szerkesztették a 3 francia nyelvű lapot, a La 4 Hanigrie Républicainet, « ír* benne, Dózsáról, Adyról, több 4 cikkben tárja fel a magyar 4 szellemi értékeket, mert ér-4 zi, hogy sorsdöntő lehet vala- * hol egy tárgyaló asztalnál^ valaki agyában, mit tud a 4 magyar szellemiségről, hi- 4 szen annyira nem ismernek 4 bennünket... 4 Március 28-án a francra 4 városparancsnokság felszólít- 4 ja távozásra a direktóriumot,* ok: fegyvert és fegyveres* katonaságot vittek át a fran-* cia záróvonalon, hogy segít- * sók a Vörös Hadsereget. S a kőltő csüggedő szív. 4 vei érezhette, 4 hogy a piros pecséttel kinyi-4 lott titok újra fekete pecsétű* lett. S talán erre gondolt* később, e sorokiban: — "Szent < szomorú szíve — tennő erő-: nek jobb ma rögök ölén, — i mint megszakadni néma kín-bon — gyászmagyarok sete-" sutaságán*. Vincze Andrási T-dfcggzésck a szegedi ellenforradalom napjaiból xlll. Májusban Németh László tanulmánykötetet jelentet meg a TIT Hírt adtunk már arról a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat terveit ismertetve, hogy a TIT Eőrsi Júlia: Tiéd a sírig és a Szegedi Képes kalauz után harmadik könyvként Németh László tanulmánykötetét adja ki. A könyv az új Kossuth-díjas író kötetben eddig meg nem jelent tanulmányait fogja tartalmazni, több olyat is, amelyik nyomtatásban egyáltalán nem jelent meg. Különösen nagy gondot fordítanak azokra a tanulmányokra, amelyeket megyénkében, hódmezővásárhelyi tartózkodása idején írt Németh László. A kötetet kiemeli a megszokott tanulmánykötetek közül az is, hogy — az író saját elgondolása alapján — Németh egész tanulmányírói pályafutásáról kíván keresztmetszetet adni. Ezen a napon embervér ömlött a Takaréktár utca kövére. A felbőszített tömeg ugyanis itt akart benyomulni a Széchenyi téri szovjet emlékművekhez és a tanácsházához, mit sem törődve a kordont álló honvédek figyelmeztetésével. Amikor egykét felhevült fiatalember ököllel kezdett kalamolni a parancsnok orra alatt, s hencegtek, hogy úgyis betörnek, eldördült az első figyelmeztető sortűz. A magyar katonák a levegőbe lőttek, s talán éppen ez bátorította fel a támadás irányítóit. Valaki elkiáltotta magát: — Mit féltek, úgyse mernek a népre célozni! Ujabb nekilendülés következett, majd megismétlődött a levegőbe irányított lövéssorozat. Senki nem tudja, hogyan történt. Lehetetlen megállapítani, hogy a katonák egyike, vagy más valaki billentette puskája csövét az emberek felé. Tény azonban, hogy Swartz Lajos, a Kenderfonógyár fiatal dolgozója lerogyott az úttestre. Szitkok és gyalázkodó megjegyzések röpködtek, vad indulatok szabadultak fel, mint a lavina, de a vér láttán szanaszét futott a tömeg. Mindenfelé az "átkozott kommunisták feleiősségét* lehetett hallani, noha ez kifejezetten arra való volt, hogy az ellenforradalmárok elkendőzzék a maguk rettenetes felelősségét. Mert bárhogyan esett is el Swartz Lajos, az ő ártatlan vére Végh Joachim és cinkosai lelkén szárad. Lehet, hogy többen azt mondják erre: a kommunisták kiforgatják az igazságot. Nem. Az igazságot nem lehet kiforgatni. Swartz Lajosnak nem lett volna szabad meghalnia, s nem is halt volna meg, ha a garázda ellenforradalom nem mérgezi meg az éretlen ifjak és gyermekek lelkét, illetve nem uszítja őket az ellen a proletárhatalom ellen, amely megalapozta számukra a biztos jövőt. Csakhogy a fasisztáknak köztudomásúan az az elvük, hogy a cél szentesíti az eszközöket, vagyis nekik ártatlan emberek élete sem számít, ha a hatalom megka.parintását remélik ezáltal. Gorkij, a nagy gondolkodó azt mondotta: »A burzsoázia "szépséges életének* a buta ember nélkülözhetetlen előfeltétele. A tömegnevelés polgári rendszere lényegében nem más, mint az ostobaság tenyésztése*. Nos, az a különleges buzgalom, amely októberben különösen megnyilvánult Szegeden a különböző rendű és rangú fíliszterek részéről, nem volt más, mint a butaság gyommagvainak elhintése elsősorban a tanulóifjúság tudatában, hogy a maguk múltba induló szekerébe fogják őket. Ha nem az lett volna, akkor az Adyért rajongó egyetemi hallgatók nem feledkeztek volna meg Ady figyelmeztetéséi-ól: "Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet; mint a nemzeti himnuszt énekli*. Hiába akar itt bárki azzal érvelni, hogy október 23-án éppen a haladásért, a szeilerni szabadságért indult meg a mozgalom. A vörös zászlók elégetését, a vörös csillagok megsemmisítését, a kommunisták és más haladó gondolkozású emberek üldözését nem lehet letagadni. Mérpedig milyen szabadságmozgalom az olyain, amely a szabadság emblémáinak sárba tiprásával, a szabadságharcosok legjobbjainak meggyilkolásával veszi kezdetét. Rákosi és csoportja valóban súlyosat vétett, amikor oktalanul és indokolatlanul korlátos £ közé szorította a szocialista demokratizmust, de mindennek ellenére az MDP vezetésével összehasonlíthatatlanul szabadabban, kulturáltabban és kevesebb gondok között élt a mi népünk, mint 1945 előtt. Nyugodt lelkiismerettel ki lehet jelenteni: mióta ősapáink hazát teremtettek ezen a földön, soha nem lehetett annyi jólöltözött fiatalt, annyi emberré lett embert látni, mint a Magyar Dolgozók Pártja által vezetett népi demokráciában. Ha egyes dolgozók keveset is kerestek, ha nem is volt mindenkinek tej jel-mézzel folyó kánaán ez az ország, a lényeget Illetően bátran ki lehet mondani: a Szovjetunió felszabadítása és segítsége, az MKP, majd az MDP vezetése révén csillagokig emelkedett népünk a sötét Horthynkorszakhoz, vagy pláne a korábbi idegen elnyomás századaihoz képest. A felszabadulás előtt általában a mindennapi betevő falat volt a termelőesz- f közökkel nem rendelkező állampolgárok fő £ gondja. A magyar szocialista forradalom fc utáni évekre pedig az jellemző, hogy a t munkások és a dolgozó parasztok is kuliu- • rális igényeiket igyekeztek mánél maga- ? sabb színvonalon kielégíteni. Ezeket a té-P nyeket tagadni, illetve nem észrevenni, ? vagy teljes politikai züllöttséget, vagy tra-1 gikus vakságot jelent. fc Ezekben a napokban — tehát október t 26-tól kezdve — már minden a fejetetején fc állt a városban. Hirtelen megkezdődött a fc vásárlási hisztéria, a rendkívüli állapotok C egyik tipikus jelensége. Az üzletek előtt £ hosszú sorban álltak a háziasszonyok, egymást rémisztgetve vadabbnál-vadabb pletykákkal és hírekkel. A Lenin utcai kenyérbolt előtt széles, színpadias mozdulatokkal, szörnyülködve magyarázta egy kikopott nagysága, hogy "Budapesten az Országház után a Nemzeti Színházat is porrá lőtték az oroszok*. Nemigen cáfolta meg ezt senki, mert ekkor már egyrészt a helyzet miatt aggódó és jóhiszemű emberek sem tudták, hanyadán is állnak, másrészt pedig veszedelmes dolog volt szót emeleni a hazugság-őzön ellen, amely úgy hullott mindenfelől az emberekre, mint a felhőszakadás. Egy hét óta egyebet se tett az ellenforradalom propagandagépezete, mint szajkózta a sajtó- és szólásszabadságot, követelte a demokráciát mindenki számára, ugyanakkor brutálisan belefojtotta a szót mindenkibe, akinek eltérő volt a véleménye Végh Joachim és pribékjei véleményétől. Voltak kommunisták és nem kommunisták, akik próbálták megértetni a félrevezetettekkel, hogy vigyázni kell, mert nagyon fasiszta szaga van már a dolgok menetének, de rögtön elhallgattatták őket ilyenképpen: — A nép ellenségeinek kuss! DoLogkerülő stricik, közönséges aszfaltbetyárok, tejfeles szájú tacskók vágták ezt legtöbbször olyan elvtársak fejéhez, akik ? a népért, a nép ellenségei ellen vívott harc- £ ban őszültek meg. Hogyne kergette volna £ arcukba a vért az olyan arcátlan rágalom, t hogy ők a nép ellenségei. J NAGY ISTVÁN t (Folytatjuk) Hulladék anyaghói ELSŐRENDŰ PARKETTA c Uj szegedi „gyár" szüléiéit tt .j A Tolbuchin sugárút 73. szám alatt — a Rózsa-malom mellett — a Csongrád megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat anyagtároló telepién pár hónap óta a homok, tégla. cementhegyek mellett új, eddig ismeretlen hegy jelent meg apró lécekből. Az óriási léchegyek mellett szorgalmasan dolgozó munkások foglalatoskodnak, ahogy ők mondják: „szortíroznak". Mi készül ezekből? Parketta. A Csongrád megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat kezelésében az elmúlt évben új üzem alakult itt; parketta üzem. Már a múlt évben megkezdődött a munka, de ez év elsB hónapjában készülten el az üzem termeléséhez nélkülözhetetlen épületek: Modern szárító — 250 ezer forintos költséggel —, forgács tároló — a gépektől közvetlenül forgács elszívó berendezés emeli át épületeken keresztül a forgácsot. — kazánház. Valamennyit a Szegedi Vasipari KSZ dolgozói készítették. Ezenkívül fürdőt, tusalót, ebédlőt és öltözőt építettek. De menjünk sorba. Hogyan született meg ez a gyár? A Szegedi Gőzfürész többek között parkettafát is gyárt Budapest, Debrecen és Miskolc parkettakészítő üzemei részére. Az elszállított léceken kíkívül itt helyben is maradt sok „osztályonaluli" hasznavehetetlen és ezek a tűzifa közé kerültek. Ezt a 6ok füstbement forintot mentették meg a Szegedi Gőzfűrész és a Csongrád megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat vezetői, amikor sok nehézság, „vsraHedós" u!án létrehozták ezt az üzemet. A szegedi parkettkészítő üzem tehát hulladék, osztályon aluli parkettafával dolgozik. És ezekből a lécekből — sok munkával — első osztályú parkettát készítenek. A gépet az üzem és a Vasipari KSZ dolgozói egy régi, használatlan gépből új részek hozzászereiésével házilag készítették el A kislétszámé flzem — tízen dolgoznak havonta 800—1000 négyzetméter parkettát gyárt. Egyelőre a Csongrád megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat raktárába kerül az anyag. Az üzem készítményével padozták a Textilművek bölcsődéjét, és 1956-ban 450 négyzetméter parkettát használtak fel a megyében. A Csongrád megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat szegedi lakásfelújításához — a Hunyadi téren, a Damjanich és a Horváth Mihály utcában dolgoznak — 320 négyzetméter parkettát igényeltek. A kis üzem termelése jeleniós megtakarítást hoz. Nem kell a nyersanyagot Szegedről Budapestre, vagy távolabbi városokba szállítani é6 onnan visszahozni a készárut Szegedre, a megyébe. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem. hogy az üzem hulladék anyagból állítja elő értékes termékét. Az üzemet bővíteni kellene, hogy a Csongrád megyei Tatarozó és Építő Vállalat mellett a szegedi, a megye építőipari vállalatait és a kislakás építőket ls el tudja látni parkettával TTTTTTTTTT»TTT»TT JÓL JÖVEDELMEZ a selyemhernyólenyészlés A selyemhernyó-gubó selyemiparunk legfontosabb alapanyaga. A hernyóselyem a textilféleségek közül az egyik legjobb exportcikk. Éppen ezért van az, hogy a selyemhernyótenyésztőknek igen magas árat fizetnek a hernyó gubójáért. Az elsőés másodosztályú gubó átvételi ára kilogrammonként 32 forint 50 fillér. Ha figyelembe vesszük, hogy a tenyésztőknek a hernyók ápolása és etetése mindössze csak egy hónapig jelent munkát, akkor azt kell mondani, hogy rendkívül megéri ez a fáradságot, érdemes vele foglalkozni. Ezt mutatja Péter Ferenc öttömösi tenyésztő példája is, aki a múlt esztendőben napi munkája mellett csak egészen szerény körülmények között foglalkozott selyemhemyótenyésztéssel s egyhónapos munkájának kétezer forint lett a tiszta jövedelme. Egy másik tizenöt tagú postás csoport 76 munkaórával közösen 17 ezer forint készpénzhez jutott selyemhernyótenyésztésseL Miután • aelyemhernyőtenyésztés igen jó mellékes jövedelmet jelent, ajánlatos, hogy különböző közületi szervek dolgozói kisebb vagy nagyobb csoportokban foglalkozzanak ezzel a munkával. Ezen túlmenően egyénileg is megéri a fáradságot. Már most lehet kötni selyemgubótermelési szerződési a helyi termelési felelőssel. A szegcdiek mindenre pontos felvilágosítást kapnak a Szeged és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetben (Szent István tér), ahol Kovács István üzemágvezető foglalkozik a selyemgubótermelők ügyeivel. MA BEMUTATÓ A KAMARASZÍNHÁZBAN Ma — mint korábban már közöltük — új bemutató előadás lesz a Kamaraszínház, ban. Molnár Ferenc szellemes, fordulatos víjjátélta, a „látók a kastélyban" kerül színre. A darabot PyaV'ssy Zsolt rendezte, szerepeit Miklós Klára, Kormos I.ajos, Kaló Flórián, Gémesi Imre, Kátay Endre, Karikás Sándor Gyökössy Zsolt játsszák.