Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-17 / 40. szám

VlLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Mffamil^ IBMilimBllliJlllUm^ JI^WIfciWíilBBllffiii^^ A MAGVAR SZOCIÁLIST A MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LÁPJA II. évfolyam, 40. szám Ára: 50 fillér Vasárnap, 1957. február 17. Keddtől kezdve Szegeden is folyósítják a kisipari kölcsönt Ujabb jele a kisiparosok fokozottabb támogatásának A kormány a jövőben több támogatást ad a magánkisiparnak. A támogatás egyik formája a kisipari kölcsön, amelyet az Országos Takarékpénztár nyújt a kisiparosoknak. A 1014/1957. január 26/korm. számú rendelet értelmében az általában tízezer forintig terjedő kölcsönben érvényes iparjogosítvánnyal, iparigazolvánnyal, vagy működési engedéllyel rendelkező kisiparosok részesülhetnek. A kölcsönt kizárólag ipari tevékenység folytatásához szükséges gép, szerszám, felszerelés, vagy anyag beszerzésére lehet engedélyezni. A kölcsön biztosítására szokásos bankfedezetet •— ingatlan bekebelezést, vagy kezességvállalást •— kell nyújtani, a fedezetül szolgáló vagyontárgyat tűz, betöréses lopás stb. ellen biztosítani kell A kölcsön kamata évi nyolc százalék. Egyenlő havi részletekben lehet letörleszteni, és a folyósítástól számított legfeljebb huszonhét hónapon belül kell visszafizetni. Háziiparosok, szövetkezeti bedolgozók részére kölcsönt nem folyósítanak, mert e kölcsön célja az önálló kisiparosok támogatása. Az Országos Takarékpénztár szegedi fiókja a kölcsönakció lebonyolítására minden előkészületet megtett és keddtől már folyósítja az igénylőknek a hitelt. Részletes felvilágosítást az OTP Széchenyi tér 7. szám alatti fiókja nyújt, az SZKP Kupon i Bizottságának határozata $ Tanárjelöltek az esztergapadnál A tiszta Szegedért <«V Nem emelik a parasztság adóját A Szaktanács X. ülése után Ismét kérdezzük olvasóinktól: „Hol ez az utca, és hol ez a ház?" Az utca nevel bizonyára most is sokan fogják tudni, de a fő kérdésünk ezúttal is az, hogy miről nevezetes az épület. Liebmann Béla felvétele A megfejtések csütörtökig küldhetők be szer- | kesztöségünkbe, s a nyertesek között két szín- I házjegyet sorsolunk kL Hazánkban a valóban haladó nemzeti hagyományok képviselője a munkásosztály Szombaton Diósgyőrben gyűltek össze a magyar nehézipar e jelentős fellegvárának kommunistái, hogy megbeszéljék az időszerű politikai kérdéseket és megvitassák a további feladatokat. Az aktívaülésen ott volt Marosán György államminiszter. Az értekezleten megjelent több mint háromezer kommunista hosszú perceken át éltette a hazánkat felszabadító és védelmező szovjet hadsereget, a testvéri szocialista országok népeit. Ezután Marosán György emelkedett szólásra. Marosán György szólott arról, hogy a kommunizmus ma már világhatalom, majd behatóan foglalkozott a szovjet hadsereg csapatainak szerepével a fegyveres ellenforradalom szétzúzásában. — Az október-novemberi napokban is az volt a véleményem, s ma is az, hogy ha nagybányai Horthy Miklósnak 1919jben joga volt behívni a cseheket, jugoszlávokat, románokat és szenegáli franciákat, akkor nekünk is jogunk volt igénybe venni a szovjet hadsereg erőit a munkáshatalom védelmében — jelentette ki, majd rámutatott arra, hogy a nemzetközi internacionalizmusból fakadó kötelessége volt a Szovjetuniónak segíteni a szocialista Magyarországot, 3 szocializmus magyar híveit az ellenforradalom elleni harcban. Mindazok az eredmények ugyanis, amelyeket a magyar dolgozók az elmúlt 12 évben kivívtak, súlyos és halálos veszélyben forogtak. Maguk a magyar dolgozók is felismerték ezt. Ezt követőleg kitért arra, hogy az ellenforradalom november 4. után — felismerve a fegyveres harcban elszenvedett vereségét — arra törekedett, hogy megnehezítse a kommunista párt szervezését, megbontsa a párt erejét, ezért igyekezett megbontani a pártot a sztálinizmus, a rákosizmus vádjával. A Rákosi-féle módszerek nem térhetnek vissza, erről gondoskodni fog a harcokban született forradalmi munkás-paraszt kormány, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ügyelni fogunk arra is, hogy a párton belül érvényesüljön a demokrácia, hogy mindenki szabadon elmondhassa véleményét de egyúttal olyan fegyelmet is fogunk teremteni, amilyen eddig még soha sem volt a pártban. Marosán György rámutatott, hogy az ellenforradalom valamiféle hamis mezbe igyekszik burkolni törekvéseit. Többek között erre a célra akarja felhasználni március 15-ét is. Március 15-re azonban nemcsak az ellenforradalom erői készülődnek, ott lesznek a kommunisták is, annál is inkább, mert a valóban haladó nemzeti hagyományok képviselője hazánkban éppen a munkásosztály. A nemzeti zászlót a pirosfehér-zöld lobogót még soha nem járatták le úgy, mint éppen az utóbbi időkben. A mi véleményünk szerint igaza van a költőnek, hogy akinek a hon sokszor ajkán van, nincs annak, soha sincs szivében. A szabadság lánglelkű költőjének, Petőfinek műveiből is igyekezett a két világháború közötti időben az ellenforradalom mindent kiradírozni, ami a világszabadság gondolatára, a vörös lobogóra utalt. A munkásosztály azonban a legnehezebb időkben is ott volt Petőfi szobránál, és felidézte a világszabadság költőjének szellemét. Marosán György megemlítette, hogy az ellenforradalom értelmiségellenességgel vádolja a pártot és a kormányt. Ez a vád teljesen alaptalan. — Mi kétségtelenül élesen harcoltunk és harcolunk a jövőben is az értelmiség egyes köreiben meglevő azon felfogás ellen, hogy a nép, a nemzet vezetésében az értelmiséget — írókat, művészeket, műszakiakat — illeti a főszerep. Mi változatlanul azt az álláspontot valljuk, hogy népünk vezetésében a munkásosztályé, s annak vezető pártjáé a főszerep. Ebben nem alkuszunk senkivel. A burzsoázia sem engedte át a vezetőszerepet a munkásságnak, mi viszont nem engedjük ki az ország sorsának irányítását a munkásosztály kezéből. Az a vád, hogy értelmiségellenesek vagyunk, nemcsak gonosz, hanem ostoba is. Minket a marxizmus—leninizmus tudományos elmélete vezet. Ez hozott el idáig és visz bennünket tovább. Egy kommunista sem lehet tehát értelmiségellenes, tudományellenes, irodalomellenes, vagy művészetellenes. Egyet azonban elvárunk az értelmiségtől: szeressék a népet, s velünk együtt építsék a szocializmust, határolják el magukat mindazoktól, akik ezekért a célokért nem hajlandók munkálkodni. Beszéde befejező részében megemlítette: gyakran megkérdik, meddig maradnak hazánkban a szovjet hadsereg alakulatai. A szovjet csapatok addig maradnak hazánk területén, amíg ezt a béke biztosítása, s hazánkban a munkáshatalom megszilárdítása indokolttá teszi. A lelkes tapsokkal fogadott beszéd után számos felszólalás hangzott el, Az igazság fényével Senki nem tagadhatja, hogy a volt MDP vezetésében, tömegkapcsolatában és gazdaságpolitikájában súlyos hibák voltak az utóbbi években. Ki kell mondani, mert ez a valóság, hogy mindezekért elsősorban a volt MDP vezetői a felelősek. A hibák nyomasztó árnyként nehezedtek szocialista építésünk nagy vívmányaira. Az embereknek voltak tagadhatatlanul jogos kívánságaik, és ezeket ravaszul, és tudatosan igyekezett kihasználni az ellenforradalom, hogy megdöntse a nép hatalmát Az október 23-a utáni események, az ellenforradalom végigszántottak az emberek lelkében is. Az ellenforradalom vihara után az embereket a legváltozatosabb kérdések foglalkoztatják, sok dologra kertelésnélküli, őszinte választ várnak. A sebeket, a megrendültséget, a kételyt nehéz gyógyítani, és eltüntetni. A magyar életben éppen ezekért is soha nem volt nagyobb jelentőségű, mint most az a jelszó: „Kommunisták a tömegek közé!" Frázis nélkül, a szó valódi értelmében azt kell ennek jelentenie, hogy a kommunisták beszélgetnek az emberekkel, kicserélik gondolataikat, és tisztáznak úgynevezett „kényes" kérdéseket is. Arra az odaadásra, lelkesedésre, és tümegkapcsolatra van szükség, ami a felszabadulás utáni, években egyik jellemzője volt a kommunistáknak. Az igazság, a marxizmus—leninizmus, a kommunisták mellett áll. Az MSZMP szakít az elmúlt évek politikai, gazdasági hibáival, és ezt nem szavakkal, hanem tettekkel teszi. A szocializmust úgy építjük — úgyis kell építeni —, hogy a munka alapján növekedjék az emberük anyagi jóléte. A kommunisták az igazság teljes tudatával állhatnak tehát az emberek elé, és mondhatják el véleményüket. Több helyen — például a Szegedi Fémfeldolgozóban, a rókusi pórtszervezetben — ezt teszik már, azonban mindenütt általánossá kell ennek válnia. Szükséges ez azért is, mert az ellenforradalmi erők, és tudatos szekértolóik politikai fronton támadnak, s igyekeznek továbbra is megzavarni az emberek gondolkodását. Az emberekkel folytatott beszélgetésre, vagy ha úgy tetszik a népnevelőmunkára nem lehel formulákat, sablonokat szabni. Valamennyi kommunistának az adott üzemben, hivatalban, intézményben, illetve helyen arról kell szót váltani, ami az embereket legjobban foglalkoztatja. A frázisok, az általánosságok semmit nem érnek. A tények, az igazság, az őszinteség azon* ban erős,* és hozzásegít, — csakis ez segít hozzá —, hogy kevesebb legyen a kétely, s minél több a hit, és a bizalom. Ahhoz, hogy a párttagok eredményes munkát tudjanak végezni, a politw kai és gazdasági kérdésekben tájékozottaknak kell lenniük, ismerve a legfontosabb párt- és kormányhatározatok lényegét. A becsületes, jót akaró, ám kételyekkel ters beit emberekkel nagyon szépen, és türelmesen kell szót váltani. Nincs miért félni a „kényes" kérdésektől sem, de szerényen, és bátran véleményt kell mondani. Ne legyen az MSZMP egyik tagja sem „rámenős" a becsületes dolgozó emberekkel szemben, még akkor sem, ha egyik másik kérdésben véleményeltérések vannak; Nagy hiba lenne egyszerű, dolgos embereket ellenforradalmároknak nevezni azért, mert egyik-másik kérdésben nem látnak tisztán, és kételyeiket a beszélgetés közben őszintén megs mondják. Vétek és bűn lenne az ellenforradalmi jelző válogatásnélküli osztogatása, s azokat megs bélyegezni ezzel, akiket nem illet. Ha kell vis tázzanak a kommunisták, és érvekkel, az igazság erejével mutassák meg az igazságot. Az MSZMP egyik tagjánál sem mutatkozhat meg a kommus uisla gőg; tisztességgel, emberséggel kell szót váltani a dolgozókkal. A „rámenősség", a kommunista gőg, az inges rültség, az érvek hiánya a dolgozó emberekkel szemben nem hasznot, hanem károkat okoz. A kommunista szerénység, a türelmes szó azonban nem jelentbet álhumanizmust és opportunizmust. Az ellenforradalmárok, és azok tudalos szekértolói ellen kérlelhetetlenül fel kell lépni; és megsemmisíteni mesterkedésükeL Az ellerM forradalmárokkal nincs tárgyalnivaló; a proles tárdiktatúra a nép, és az ország érdekében has I árazottan fellép minden ellenforradalmi megnyilvánulással szemben. Félreérthetetlenül meg kell azonban azt is mondani, hogy a tisztességes, jótakaró embereknek nincs, és nem is kell mitől tartaniok, és fclniök. A tisztességes emberekkel szépen, és türelem* inel szót lehet, és kell is érteni. Egyik nagyfons tosságú feladata ez minden kommunistának. Aszóértés, a baráli kapcsolatuk erősítése közben szélesedik a látóhatár, és az igazság fénye világítja meg az utat. Vigye is szüntelenül az MSZMP minden tagja az igazság fényét a tömegek közéi