Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-17 / 40. szám

VlLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Mffamil^ IBMilimBllliJlllUm^ JI^WIfciWíilBBllffiii^^ A MAGVAR SZOCIÁLIST A MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LÁPJA II. évfolyam, 40. szám Ára: 50 fillér Vasárnap, 1957. február 17. Keddtől kezdve Szegeden is folyósítják a kisipari kölcsönt Ujabb jele a kisiparosok fokozottabb támogatásának A kormány a jövőben több támogatást ad a magánkis­iparnak. A támogatás egyik formája a kisipari kölcsön, amelyet az Országos Taka­rékpénztár nyújt a kisiparo­soknak. A 1014/1957. január 26/korm. számú rendelet ér­telmében az általában tízezer forintig terjedő kölcsönben érvényes iparjogosítvánnyal, iparigazolvánnyal, vagy mű­ködési engedéllyel rendelke­ző kisiparosok részesülhet­nek. A kölcsönt kizárólag ipari tevékenység folytatásá­hoz szükséges gép, szerszám, felszerelés, vagy anyag be­szerzésére lehet engedélyezni. A kölcsön biztosítására szokásos bankfedezetet •— ingatlan bekebelezést, vagy kezességvállalást •— kell nyújtani, a fedezetül szolgáló vagyontárgyat tűz, betöréses lopás stb. ellen biz­tosítani kell A kölcsön kamata évi nyolc százalék. Egyenlő havi részletekben lehet letörleszteni, és a folyósítástól számított legfeljebb huszonhét hóna­pon belül kell visszafizetni. Háziiparosok, szövetkezeti bedolgozók részére kölcsönt nem folyósítanak, mert e kölcsön célja az önálló kis­iparosok támogatása. Az Országos Takarékpénz­tár szegedi fiókja a kölcsön­akció lebonyolítására minden előkészületet megtett és keddtől már folyósítja az igénylőknek a hitelt. Részletes felvilágosítást az OTP Széchenyi tér 7. szám alatti fiókja nyújt, az SZKP Kupon i Bizottsá­gának határozata $ Tanárjelöltek az esztergapadnál A tiszta Szegedért <«V Nem emelik a parasztság adóját A Szaktanács X. ülése után Ismét kérdezzük olvasóinktól: „Hol ez az utca, és hol ez a ház?" Az utca nevel bizonyára most is sokan fogják tudni, de a fő kérdésünk ezúttal is az, hogy miről nevezetes az épület. Liebmann Béla felvétele A megfejtések csütörtökig küldhetők be szer- | kesztöségünkbe, s a nyertesek között két szín- I házjegyet sorsolunk kL Hazánkban a valóban haladó nemzeti hagyományok képviselője a munkásosztály Szombaton Diósgyőrben gyűltek össze a magyar nehéz­ipar e jelentős fellegvárának kommunistái, hogy megbe­széljék az időszerű politikai kérdéseket és megvitassák a további feladatokat. Az aktívaülésen ott volt Marosán György államminiszter. Az értekezleten megjelent több mint háromezer kom­munista hosszú perceken át éltette a hazánkat felszabadító és védelmező szovjet hadsereget, a testvéri szocialista or­szágok népeit. Ezután Marosán György emelkedett szólásra. Marosán György szólott ar­ról, hogy a kommunizmus ma már világhatalom, majd behatóan foglalkozott a szov­jet hadsereg csapatainak sze­repével a fegyveres ellenfor­radalom szétzúzásában. — Az október-novemberi napokban is az volt a véle­ményem, s ma is az, hogy ha nagybányai Horthy Miklós­nak 1919jben joga volt be­hívni a cseheket, jugoszlávo­kat, románokat és szenegáli franciákat, akkor nekünk is jogunk volt igénybe venni a szovjet hadsereg erőit a mun­káshatalom védelmében — jelentette ki, majd rámuta­tott arra, hogy a nemzetközi internaciona­lizmusból fakadó köteles­sége volt a Szovjetunió­nak segíteni a szocialista Magyarországot, 3 szocia­lizmus magyar híveit az ellenforradalom elleni harcban. Mindazok az eredmények ugyanis, amelyeket a magyar dolgozók az elmúlt 12 évben kivívtak, súlyos és halálos veszélyben forogtak. Maguk a magyar dolgozók is felis­merték ezt. Ezt követőleg kitért arra, hogy az ellenforradalom no­vember 4. után — felismer­ve a fegyveres harcban el­szenvedett vereségét — arra törekedett, hogy megnehe­zítse a kommunista párt szer­vezését, megbontsa a párt erejét, ezért igyekezett meg­bontani a pártot a sztáliniz­mus, a rákosizmus vádjával. A Rákosi-féle módszerek nem térhetnek vissza, er­ről gondoskodni fog a har­cokban született forradal­mi munkás-paraszt kor­mány, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt. Ügyelni fogunk arra is, hogy a párton belül érvényesüljön a demokrácia, hogy min­denki szabadon elmondhassa véleményét de egyúttal olyan fegyel­met is fogunk teremteni, amilyen eddig még soha sem volt a pártban. Marosán György rámuta­tott, hogy az ellenforradalom valamiféle hamis mezbe igyekszik burkolni törekvé­seit. Többek között erre a célra akarja felhasználni március 15-ét is. Március 15-re azonban nemcsak az ellenforrada­lom erői készülődnek, ott lesznek a kommunisták is, annál is inkább, mert a va­lóban haladó nemzeti ha­gyományok képviselője ha­zánkban éppen a munkás­osztály. A nemzeti zászlót a piros­fehér-zöld lobogót még soha nem járatták le úgy, mint éppen az utóbbi időkben. A mi véleményünk szerint iga­za van a költőnek, hogy aki­nek a hon sokszor ajkán van, nincs annak, soha sincs szi­vében. A szabadság láng­lelkű költőjének, Petőfinek műveiből is igyekezett a két világháború közötti időben az ellenforradalom mindent kiradírozni, ami a világsza­badság gondolatára, a vörös lobogóra utalt. A munkásosztály azonban a legnehezebb időkben is ott volt Petőfi szobránál, és felidézte a világszabad­ság költőjének szellemét. Marosán György megemlí­tette, hogy az ellenforrada­lom értelmiségellenességgel vádolja a pártot és a kor­mányt. Ez a vád teljesen alaptalan. — Mi kétségtelenül élesen harcoltunk és harcolunk a jövőben is az értelmiség egyes köreiben meglevő azon felfogás ellen, hogy a nép, a nemzet vezetésében az ér­telmiséget — írókat, művé­szeket, műszakiakat — illeti a főszerep. Mi változatlanul azt az álláspontot valljuk, hogy népünk vezetésében a munkásosztályé, s annak ve­zető pártjáé a főszerep. Eb­ben nem alkuszunk senki­vel. A burzsoázia sem en­gedte át a vezetőszerepet a munkásságnak, mi viszont nem engedjük ki az ország sorsának irányítását a mun­kásosztály kezéből. Az a vád, hogy értelmi­ségellenesek vagyunk, nemcsak gonosz, hanem os­toba is. Minket a marxizmus—leni­nizmus tudományos elmélete vezet. Ez hozott el idáig és visz bennünket tovább. Egy kommunista sem lehet tehát értelmiségellenes, tudomány­ellenes, irodalomellenes, vagy művészetellenes. Egyet azonban elvárunk az értelmiségtől: szeressék a népet, s velünk együtt építsék a szocializmust, határolják el magukat mind­azoktól, akik ezekért a cé­lokért nem hajlandók mun­kálkodni. Beszéde befejező részében megemlítette: gyakran meg­kérdik, meddig maradnak hazánkban a szovjet hadse­reg alakulatai. A szovjet csapatok addig maradnak hazánk terüle­tén, amíg ezt a béke bizto­sítása, s hazánkban a munkáshatalom megszilár­dítása indokolttá teszi. A lelkes tapsokkal foga­dott beszéd után számos fel­szólalás hangzott el, Az igazság fényével Senki nem tagadhatja, hogy a volt MDP ve­zetésében, tömegkapcsolatában és gazdaságpoli­tikájában súlyos hibák voltak az utóbbi évek­ben. Ki kell mondani, mert ez a valóság, hogy mindezekért elsősorban a volt MDP vezetői a felelősek. A hibák nyomasztó árnyként nehe­zedtek szocialista építésünk nagy vívmányaira. Az embereknek voltak tagadhatatlanul jogos kí­vánságaik, és ezeket ravaszul, és tudatosan igye­kezett kihasználni az ellenforradalom, hogy megdöntse a nép hatalmát Az október 23-a utáni események, az ellenforradalom végigszán­tottak az emberek lelkében is. Az ellenforradalom vihara után az embereket a legváltozatosabb kérdések foglalkoztatják, sok dologra kertelésnélküli, őszinte választ várnak. A sebeket, a megrendültséget, a kételyt nehéz gyógyítani, és eltüntetni. A magyar életben ép­pen ezekért is soha nem volt nagyobb jelentő­ségű, mint most az a jelszó: „Kommunisták a tömegek közé!" Frázis nélkül, a szó valódi értel­mében azt kell ennek jelentenie, hogy a kom­munisták beszélgetnek az emberekkel, kicseré­lik gondolataikat, és tisztáznak úgynevezett „kényes" kérdéseket is. Arra az odaadásra, lel­kesedésre, és tümegkapcsolatra van szükség, ami a felszabadulás utáni, években egyik jellemzője volt a kommunistáknak. Az igazság, a marxizmus—leninizmus, a kom­munisták mellett áll. Az MSZMP szakít az el­múlt évek politikai, gazdasági hibáival, és ezt nem szavakkal, hanem tettekkel teszi. A szoci­alizmust úgy építjük — úgyis kell építeni —, hogy a munka alapján növekedjék az emberük anyagi jóléte. A kommunisták az igazság teljes tudatával állhatnak tehát az emberek elé, és mondhatják el véleményüket. Több helyen — például a Szegedi Fémfeldolgozóban, a rókusi pórtszervezetben — ezt teszik már, azonban mindenütt általánossá kell ennek válnia. Szük­séges ez azért is, mert az ellenforradalmi erők, és tudatos szekértolóik politikai fronton támad­nak, s igyekeznek továbbra is megzavarni az emberek gondolkodását. Az emberekkel folytatott beszélgetésre, vagy ha úgy tetszik a népnevelőmunkára nem lehel formulákat, sablonokat szabni. Valamennyi kommunistának az adott üzemben, hivatalban, intézményben, illetve helyen arról kell szót váltani, ami az embereket legjobban foglalkoz­tatja. A frázisok, az általánosságok semmit nem érnek. A tények, az igazság, az őszinteség azon* ban erős,* és hozzásegít, — csakis ez segít hozzá —, hogy kevesebb legyen a kétely, s minél több a hit, és a bizalom. Ahhoz, hogy a párttagok eredményes munkát tudjanak végezni, a politw kai és gazdasági kérdésekben tájékozottaknak kell lenniük, ismerve a legfontosabb párt- és kormányhatározatok lényegét. A becsületes, jót akaró, ám kételyekkel ters beit emberekkel nagyon szépen, és türelmesen kell szót váltani. Nincs miért félni a „kényes" kérdésektől sem, de szerényen, és bátran véle­ményt kell mondani. Ne legyen az MSZMP egyik tagja sem „rámenős" a becsületes dolgozó emberekkel szemben, még akkor sem, ha egyik másik kérdésben véleményeltérések vannak; Nagy hiba lenne egyszerű, dolgos embereket ellenforradalmároknak nevezni azért, mert egyik-másik kérdésben nem látnak tisztán, és kételyeiket a beszélgetés közben őszintén megs mondják. Vétek és bűn lenne az ellenforradalmi jelző válogatásnélküli osztogatása, s azokat megs bélyegezni ezzel, akiket nem illet. Ha kell vis tázzanak a kommunisták, és érvekkel, az igazság erejével mutassák meg az igazságot. Az MSZMP egyik tagjánál sem mutatkozhat meg a kommus uisla gőg; tisztességgel, emberséggel kell szót váltani a dolgozókkal. A „rámenősség", a kommunista gőg, az inges rültség, az érvek hiánya a dolgozó emberekkel szemben nem hasznot, hanem károkat okoz. A kommunista szerénység, a türelmes szó azonban nem jelentbet álhumanizmust és opportuniz­must. Az ellenforradalmárok, és azok tudalos szekértolói ellen kérlelhetetlenül fel kell lépni; és megsemmisíteni mesterkedésükeL Az ellerM forradalmárokkal nincs tárgyalnivaló; a proles tárdiktatúra a nép, és az ország érdekében has I árazottan fellép minden ellenforradalmi meg­nyilvánulással szemben. Félreérthetetlenül meg kell azonban azt is mondani, hogy a tisztességes, jótakaró embereknek nincs, és nem is kell mitől tartaniok, és fclniök. A tisztességes emberekkel szépen, és türelem* inel szót lehet, és kell is érteni. Egyik nagyfons tosságú feladata ez minden kommunistának. A­szóértés, a baráli kapcsolatuk erősítése közben szélesedik a látóhatár, és az igazság fénye vilá­gítja meg az utat. Vigye is szüntelenül az MSZMP minden tagja az igazság fényét a tömegek közéi

Next

/
Oldalképek
Tartalom