Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-12 / 35. szám

Meg kell teremteni a szovjet és a német nép szoros baráti kapcsolatait békés együttműködésüket N. A. Bulganym üzenete Konrád Adenauerhez Moszkva (MTI) A. A. Szmirnov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalma­zott bonni nagykövete feb­ruár 8-án felkereste K. Adenauer szövetségi kancel­lárt, és átnyújtotta nefci N. A. Bulganyinnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnö­kének üzenetét. A TASZSZ jelentése sze­rint az üzenet szövege a kö­vetkező: "Moszkva, Kreml. Tisztelt Szövetségi Kancel­lár Ür! Nagykövetünflc visszatér Bonnba és megbízom, hogy adja át önnek ezt az üzene­tet, amely néhány elgondo­lást tartalmaz a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság viszonyának további fejlődéséről. Több mint egy év telt el azóta, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság kormányküldöttségen között Moszkvában széles­körű és őszinte tárgyalások folytak, amelyeknek eredmé­nyeként országaink diplomá­ciai kapcsolatot létesítettek. Országaink küldöttségei egyetértettek abban, hogy ezzel a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársa­ság viszonyának új sza­kaszát alapozzuk meg az európai béke és biztonság ér­dekében. Abból indultunk ki, hogy a normális diplomáciai kapcsolatok megteremtése or­szágaink kölcsönös megérté­sének és együttműködésének fejlődését fogja szolgálni, és hozzájárul a Szovjetuniót és a Német Szövetségi Köztársasá­got, valamint más államokat érdeklő rendezetlen, háború utáni kérdések megoldásá­hoz. Ugyanazzal az őszinteség­gel. amely moszkvai megbe­széléseinket jellemezte, sze­retném megmondani önnek, "szövetségi kancellár úr, hogy kollégáim és magam nem va­gyunk megelégedve azzal, ahogyan országaink kapcso­latai a diplomáciai viszony létrehozása és a nagykövetsé­geik létesítése után fejlődték. Ügy tűnik nekünk, hogy a kölcsönös megértés és az együttműködés fejlesztésé­nek sok kedvező lehetősége felhasználatlan maradt. Nem titkolom azt sem, hogy nem minden aggoda­lom nélkül figyeljük, ho­gyan aktivizálódnak a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban külső támogatással azok az erők, amelyek akadályoz­ni igyekszenek országaink viszonyónak javulását és a háborús kalandok veszélyes útjára próbálják taszítani a szövetségi köztársaságot. Annak alapján ítélve, amit az NSZK küldöttsége a moszkvai tárgyalások idején mondott, ön kijelentheti, hogy Nyugat-Németorszá gban nincsenek olyan erők és olyan politikusok, akik ag­resszív háborút akarnak. Látjuk azonban, milyen sze­repet szánnak az Északat­lanti Szövetség kezdeménye­zői a Német Szövetségi Köz­társaságnak és fegyveres erőinek. A német nép érde­keitői idegen, agresszív há­borúban akarják felhasz­nálni az NSZK-t. Nem osztjuk azt az egyes nyugatnémet körökben el­terjedt megítélést sem, hogy a nagy fegyveres erő létre­hozása és annak atomfegy­verrel való felszerelése meg­erősíti a Német Szövetségi Köztársaság külpolitikai helyzetét. Véleményünk sze­rint a dolog éppen fordítva van. A fegyverzetre kiadott minden új milliárd, min­den új hadosztály csak bonyolultabbá fogja tenni a szövetségi köztársaság külpolitikai helyzetét, fokozni fogja más államok­nak, különösen szomszédai­nak bizalmatlanságát és gya­núját. Mindez el fogja tá­volítani a Német Szövetségi Köztársaságot a német nép fő, általános nemzeti problé­májának, a demokratikus német állam egysége helyre­állításának — megoldásától; Nem azért Írok önnek er­ről teljesen nyíltan, mintha országunk félne a Német Szövetségi Köztársaságban újból szervezés alatt álló hadseregtől, hanem azért, mert az európai béke sorsá­ért érzett aggodalom és fe­lelősség késztet bennünket erre, ket követve uszítanak és a Szov­jetunió elleni ellenséges érzület útjára, a vele és más szocialista országokkal való háborús kon­fliktus felé taszítják a szövetsé­gi köztársaságot. Elég meggyő­zően bizonyítják ezt azok az NSZK felé állandóan elhangzó követelések, amelyek nagy fegy­veres erő megteremtését erősza­kolják, a fegyverkezési kiadások és a külföldi csapatok eltartását szolgáló kiadások növelését kí­vánják. Evégett kellett évtize­dekre előre megszabni, hogy kül­földi csapatok maradnak a szö­vetségi köztársaság területén. Mi több, az utóbbi időben közvet­len előkészületek folynak arra, hogy Nyugat-Németország terü­letét atomháborús felvonulási te­rületnek használják fel. Mind­ezt úgy próbálják leplezni, hogy a Szovjetunió agresszivitását em­legetik. De ez csak kibúvó. A Német Szövetségi Köztársaságot agresszió felé, olyan végzetes út­ra taszítják, amelynek semmi köze sincs a német nép igazi nemzeti érdekeihez. Ezek az érdekek elválaszthatatlanok az európai béke és biztonság érde­keitől. Nem nehéz megérteni, hogy azok, akik a háború útjára akarják irányítani a Né­met Szövetségi Köztársa­ságot, legkevésbé törődnek Németország sorsával, a német nép érdekeivel Nyilvánvalóan arra számítanak, hogy elháríthatják magukról az atomvisszacsapást és azt a Né­met Szövetségi Köztársaságra irányíthatják, remélve, hogy si­kerül másokkal kikapartatniok a gesztenyét, és földrajzi helyzetü­ket felhasználva: büntetlenül meglnizódniok a földkerekség tá­voli zugaiban. De elfelejtik, hogy a technika fejlődésének mostani korszakában nincsenek már ilyen elérhetetlen zugok. Reméljük azonban, hogy a Német Szövetségi Köztársaság­ban felülkerekednek azok a ha­zafias nemzeti erők, amelyek nem engedik országukat háborús kalandokba taszítani. A német népnek semmiképp sem lehet érdeke, hogy újból a Szovjetunióval való ellenséges­kedés útján, olyan úton járjon, amelyen Németország csak min­dent elveszíthet, de semmit sem nyerhet. Nem véletlen az, hogy Németország legélesebben látó államférfiúi a múlt­ban is nagy jelentőséget tulajdonítottak a német— orosz barátság erősítésének és határozottan elítélték a Né­metország és Oroszország össze­veszítésére irányuló kísérleteket. A szövetségi köztársaság kor­mánya tudja, hogy a szovjet kor­mány politikájának alapja a bé­kés együttműködés minden ál­lammal. függetlenül azok belső politikai rendszerétől. Szilárd meggyőződésünk, hogy minden nemzetközi prob­léma, vita és nézeteltérés megoldható az érdekelt szervek közti tárgyalások­kal békés úton, s nem há­ború útján. A Szovjetunió az NSZK-val épp­úgy, mint más országokkal való viszonyában rendületlenül ezeket az elveket követi. Meggyőződé­sünk, hogy Németország nagy­sága és a német nép alkotó szel­lemének teljes kivirágzása csak békés fejlődés útján érhető el. leménye szeriint döntő jelen­tőségű volna az európai hely­zet egészségessé tétele szem­pontjából. Feltételezzük, hogy most elérkezett annak az ideje, hogy országaink kormányai az 1955. cvi moszkvai tárgya­lásokon született közös ha­tározatoknak teljesen meg­felelően konkrét lépéseket tegyenek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság viszonyának komoly megjavítására, támaszkodva ennek során arra, az igaz, igen csekély, de mégis hasznos, különböző te­rületeken szerzett kölcsönös kapcsolat fejlesztési tapasz­talatra, amely eddig felgyü­lemlett. Megvizsgálhatnánk pél­dául olyan megérett kérdé­seket, mint a két ország áruforgalmának jelentős nö­velése és kereskedelmi szer­ződés kötése; kulturális, va­lamint tudományos és mű­szaki együttműködési egyez­mény, továbbá olyan kon­zuli egyezmény kötése, amely meghatározná a felek jogait, állampolgáraik ér­dekvédelmében és megköny­nyítené az állampolgárok hazatelepítésével kapcsolatos kérdések megoldását. Ennek során hangsúlyoz­ni szeretném, hogy természe­tesen nem tartjuk helyes­nek. kapcsolatainkat csu­pán a gazdasági, kulturális és tudományos, valamint műszaki együttműködés kér­déseire szűkítenénk le. Fon­tos jelentőséget tulajdoní­tunk a német nép hangjá­nak a fő nemzetközi problé­mák megvitatásában. A Né­met Demokratikus Köztár­saság kormányával már megvitattunk olyan döntő fontosságú kérdéseket, mint a leszerelés, az európai biz­tonság szavatolása és más problémák. És kölcsönös megértésre jutottunk e kér­désekben, amelyek megoldá­sa érdeke mind a szovjet, mind pedig a német nép­nek. Feltételezzük, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság ál­láspontjának közeledése e kérdésekben igen hasznos volna. Reméljük, hogy a fenti kifejtett elgondolásokat a szövetségi kormány a barát­ságos és építő együttműkö­dés szellemében vizsgálja meg. Mattétól értetődik, hogy én és kollégáim — a szovjet kormánv tagiai — örülni fo­gunk, Kancellár Ür, ha fi­gyelmesen tanulmányozhat­juk azokat a javaslatokat, amelyeket ön majd lehetsé­gesnek tart kifejteni avégett, hogy e kapcsolataink mind­két ország népei létérdekei­nek megfelelően erősödje­nek. Tisztelettel N. Bulganyin. Konrád Adenauer őnaeyméltóságának, a Német Szövetséei Köztár­saság szövetségi kancellár­jának. BONN Mindkét országnak előnyösek a szovjet—német kapcsolatok Meg kell teremteni a szovjet és a német nép szoros barátságát Amikor Önök Moszkvában azt mondották nekünk, hogy a német nép borzadva gon­dol a háborúra és annak pusztító következményeire, hogy számára a legfőbb jó. a béke, mt megértettük ezt, mert jól tudjuk, mennyit szenvedett és milyen áldo­zatokat hozott a német, nép a két világháborúban. Meg­értjük a háború iránti gyű­löletét, békés életre törekvé­sét. A német nép is jól tud­ja, milyen mérhetetlen szen­vedések és áldozatok jutot­tak a szovjet nép osztályré­széül az első, de különösen p második világháború ide­jén. Az elmúlt háborúban a szovjet és a német nép hoz­ta a legnagyobb áldozatot. Országaink népeinek és más népeknek legjobb fiaik és leányaik millióinak és mil­lióinak pusztulásával, az el­pusztított falvak és városok tízezreivel óriási anyagi és kulturális értékek megsem­misülésével kellett fizetniük. El leliet-e mindezt felejteni? Ügy gondoljuk, hogy n történe­lem e tanulságának elfeledése bűn volna. Ezért szilárd meg­győződésünk szerint ahhoz, hogy ez soha többé no ismétlődhes­sék meg, hogy biztosítsuk az európai békét, meg kell terem­teni a szovjet és a német nép szoros baráti kapcsolatait és bé­kés együttműködését. Hogy Európában béke lesz. vagy háború, mindenekelőtt attól függ, hogyan alakul népcink viszonya. Ezért kell mindkét kormányt át* hatnia az országa népének sor­sáért, valamint az európai béke sorsáért érzett felelősségtudatnak. Ennek pedig elmondhatjuk, dön­tő jelentősége van az egész világ békéjének megóvása szempont­jából. A kialakult helyzet gondos ér­tékelése alapján kollégáim és magam arra a következtetésre jutunk, hogy mind a szovjet, mind pedig a német nép gyöke­res érdekei megkövetelik, hogy a Szovjetunió és az NSZK viszo­nyában döntő fordulat történjék a kölcsönös bizalmatlanságtól, sőt a bizonyos fokú ellenséges érzülettől a bizalom és a barát­ság felé, és hogy ennek meg­vannak a megfelelő lehetőségei. Méghozzá ezek a lehetőségek tá­volról sem kiaknázottak. Csakis az országaink viszonyá­ban beálló ilyen fordulat bizto­síthatja, hogy a két nagy nép, a szovjet ós a német nép — soha többé nem lesz kénytelen arra pazarolni erejét és kiucseit, hogy egymás vérét ontsa Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy hatalmas lehetőségek van­nak a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság minden­re kiterjedő gazdasági kapcsola­tainak széleskörít fejlesztésére, mindkét ország kölcsönös elő­nyére. A szövetségi köztársaság­nak minden tekintetben fejlett ipara van, és nagy és előnyős megrendelésekre számíthat a Szovjetuniótól. A Szovjetunió­nak is széleskörű lehetőségei van­nak arra, hogy olyan árukat ad­jon el az NSZK-nak, amelyek az NSZK ipara és mezőgazdasága érdekeinek megfelelnek. Azért is felvetjük a szövetségi köztársasággal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdé­sét, mert a Szovjetunió az ilyen kap­csolatok fejlesztését az ál­lamok közti politikai vi­szony megjavítása alapjá­nak is tekinti. Szeretném hangsúlyozni, hogy az országaink közti jóviszony megteremtésének szükségességé­ről és hasznáról szólva változat­lanul abból indulunk ki, hogy az ilyen viszony fejlődése nem okozhat és nem is szabad hogy bárminő kárt okozzon a Szov­jetunió vagy a szövetségi köz­társaság más államokhoz fűző­dő kapcsolatainak. Ellenkezőleg a Szovjetunió és az NSZK köl­csönös baráti viszonya — ez meggyőződésünk — csalk elő­segítheti a ket ország nem­zetközi kapcsolatainak to­vábbi kiterjesztését, a béke megszilárdítása egyetemes ér­dekeinek megfelelően. Az országaink közti biza­lom megerősítése és a baráti együttműködés megteremté­se kétségkívül hozzásegítene a német nép fő nemzeti fel­adatának — Németország egyesítésének megoldásához is. A szovjet emberek jól tud­ják, hogy a németeket Kele­ten és Nyugaton mélysége­sen foglalkoztatja országuk nemzeti egysége helyreállítá­sának kérdése. Őszinte együttérzéssel vi­seltetünk ezen igazságos törekvések iránt, és készek vagyunk arra, hogy mint azelőtt is, minden módon közreműködjünk a német népnek c fő általános nem­zeti feladata megoldásá­ban. Németország egyesítésének ügye azonban nem halad elő­re, amíg folytatódnak a kí­sérletéit a két német állam létezése tényének semmibe­vételére. Az élet mind vilá­gosabban b'zonyítja, hogy csakis az NDK és az NSZK közeledésének útján találha­tó meg a német probléma megoldása. Épp oly nyilván­való az is, hogy a német egyesítés ügyének nem segít Nyugat-Németország remii i­tarizálása, lakossága demok­ratikus jogainak korlátozása, és a Németországgal szomszé­dos békeszerető államok iránti barátságtalan politika irányába mutató tendencia. Ahhoz, hogy Németország egyes ülésénd'c napja köze­lebb kerüljön, nem kevés ne­hézséget kell legyűrni. Arra van szükség, hogv e célból valamennyi érdekelt állam egyesítse erőfeszítéseit. Mi­nél gyorsabban történik ez meg, annál jobb. A szovjet kormány a maga részéről kész közreműköd­ni mindkét német á'.Iam kormányánál a német egyesítés feladatának meg­oldásában. Elérkezett az Idő a Szovjetunió és az NSZK viszonyának komoly megjavítására Miért akarják az agre«s*ló«» erők I\éineíor*yá«jot a Itáború útjára sodorni ? Tudjuk, hogy vannak olyan Német Szövetségi Köztársaság erők, amelvek minden módon rendes kapcsolata inak fejlődósét, akadályozzák a Szovjetunió és a Ezek az erők szűk önös érdekei. Engedje meg, hogy kife­jezzem azt a meggyőződése­met, hogy országaink viszo­nyának javulása e tekintet­ben is igen hasznos lenne. Szeretném felhívni figyel­müket a szovjet kormánynak a fegyverzet csökkentése és a nemzetközi feszültség ery­hítése kérdéséről szóló, 1956. hovember 17-i javaslataira, amelyeket annakidején meg­küldöttürtk a szövetségi köz­társaság kormányának. E javaslatok — mint isme­retes — több intézkedést irá­nyoznak elő, köztük Német­országra vonatkozókat is. Ezen intézkedések megvaló­sítása a szovjet kormány vé­Megkezdődölt az Amerikai Kommunista Párt XVI. kongresszusa New York (MTI). Február 9-én New Yorkban, 30 állam több, mint 300 küldötte je­lenlétében megnyílt az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa. A délelőtti ülésen a kong­resszus részvevői táviratot intéztek Eisenhower elnök­höz, követelve a négerellenes terror megszüntetése érdeké­ben kiadandó intézkedéseket, majd Denis, a párt főtitkára beszélt. Kijelentette: bár meg kell szüntetni más marxista pártok tapasztalatainak me­chanikus átvételét, egyúttal meg kell erősíteni, hogy van­nak „mindenütt alkalmaz­ható marxista elvek". Hozzá­tette: .Elítéljük a cinizmust és a szocialista országok és marxista pártjaik iránti el­lenséges magatartást. Elíté­lünk minden szempontot, amely csak a szocialista elvek előfordult megsértéseit látja, de nem látja a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista országok történelmi vívmányait és eme új szocialista rendszerek ön­kijavításának és dinamikus haladásának folyamatát". Foster, a párt elnöke beszé­dében bírálta a pártonbelüli opportunista és revizionista javaslatot. Foster kijelentette, a Kommunista Pártnak vilá­gosan meg kell erősítenie, hogy támogatja a marxizmus­leninizmus elveit, elvetve a revizionistáknak azt a kísér­letét, hogy a leninizmust „lé­nyegében az orosz forrada­lom termékének tüntessék fel, olyannak, amely csak korláto­zottan alkalmazható". Foster kijelentette, hogy a pártnak meg kell erősítenie vezetését, különösen az or­szágos bizottságban. Több proletár elemet és friss erőt kell bevinni a vezetésbe. „A proletárinternacionaliz* mus megerősítése — hangsú­lyozta Foster — a jelen kong­resszus legfontosabb felada­ta". f! külpolitika hirei - rövifen Tokió (MTI). A TASZSZ közli: Február 10-én megérkezett To­kióba T. F. Tevoszjan. a szovjet —japán diplomáciai kapcsolatok helyreállítása óta kinevezett első tokiói szovjet nagykövet és kí­sérete. • Az Olasz Szocialista Párt va­sárnap este jóváhagyta a Pietro Nenni által 5 nappal ezelőtt kör­vonalazott politika főbb pontjait. Eszerint az ideológiai és poli­tikai különbségnek nem szabad megakadályoznia a dolgozókat nbban, hogy egységesek legye­nek érdekeik védelmében a szak­szervezetekben, a szövetkezeti mozgalomban, a helyi kormány­zati szervekben és a tömegszer­vezetekben. • Kairó (MTI). Az AP jelenti, liogy os egyiptomi kormány ren­deleitel megalakította az egyip­tomi állami, .olajvállalatot, amely F.astem Oil Companv (Keleti Olajtársaság! néven lesz ismere­tes. A vállalat alaptőkéje száz­ezer egyiptomi jont (280 000 dollárV Az alaptőkét fokozatosan egymillió fontra, majd még a folvéi évben kétmillió fontra akarják emelni. A vállalat a fi­nomításon és az értékesítésen kí­vül kutatással is foglalkozik majd. • Frankfurt (MTI). Az AP je­lenti. hogy Erich Ollenhauer. a nyugat-német szociáldemokrata párt elnöke vasárnap repülőgé­pen az Egyesült Államokba in­dult. Arra a kérdésre, hogy miért utazik 16 napra Amerikába és Kanadába, Ollenhauer fgy vá­laszolt: „Az őszi sorsdöntő ese­mények és az amerikai választá­sok után megfelelőnek látom, az időt arra, hogy megismerkedjem a prominens amerikai politikusok véleményével, valamint a külön­féle intézmények cs lapok kép­viselőinek álláspontjával". Hoz­zátette, liogy elsősorban a német egység megvalósításánál; cs az európai biztonságnál; problémá­járól akar tanácskozni

Next

/
Oldalképek
Tartalom