Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-13 / 10. szám

RAJT4DUTÖTTEK A FIL1SZ1 EUísOK, SÁMSON! Vallomás a munkásosztálynak I­Fiataton klrdnaentem a munkások nagy emberfor­máló családjából, mert isko­lapadba ültetett osztályom, hogy majd szellemileg gya­rapodva, teljes eszemmel és szívemmel verekedjek érte. Örömmel készültem erre a hivatásra, mert ennek az osztálynak az erején és esz­méin nevelkedtem és vérkö­röm örökre hozzákötött. Mióta érzem és tudom, hogy van ez az osztály, nagyra tartom, mint a tör­ténelem robosztus alakját. Nagyra tartottam és tartom a munkások meleg közössé­gét, mert hatalmas, mint a tenger, szívós, mint fán a kéreg és mély értelem su­gárzik minden arcvonásából. Ez az osztály acélkemény öklével társadalmi épülete­ket tud szétrombolni, ha ki­vonul a szűk sikátorokból — s ugyanazzal a kézzel úgy simogatja igaz övéit, mint anya a gyermekeit. És úgy tanultam a történelemből, meg a munkásosztály nagy apostolaitól is, hogy ez az osztály az egyetlen megsem­misíthetetlen, szétzilálhatat­lan erő, — a legharcosabb, leszilárdabb, leghatalma­sabb, legöntudatosabb és leghumánusabb, — hogy ez az osztály csupa-csupa op­timus! Se kínzás, se nyomorúság, se langyos hízelkedés, se körmönfont politikai fogá­sok nem tudják levenni lá­báról ezt az óriást, és hitét, optimizmusát még eleven tűzzel se lehet lelkéből ki­égetni, mert olyan, mint a szikla. És egyszercsak... Kincs és idegtépő lenne ez a gondolatmenet. De nem lehet tőle szabadul­ni, mert itt kalimpál a fe­jemben, kérdés formájában: itt van az osztályom, a kor lenyűgözhetetlen ereje — az események után kell-e revi­zió alá vennem mindazt, amit erről az osztályról hit­tem, vallottam és tanultam? Ilogyan ítélem most meg osztályomat? ... egyszercsak ... kezdett meginogni a hitem. Ügy éreztem, hogy valami össze­dőlt bennem. Nem is valanv — minden. Hiszen mikor az utcán áramló tömeget néz­tem, s a gyárakból jól is­mert arcokkal találkoztam, az a meggyőződésem támadt, hogy az én erős és minden­ható osztályom megadta ma­gát a kétes ismeretlenségből, vagy a régi politikai ellen­zékből felbukkant egziszten­ciáknak. Olyanoknak tap­solt, akik vérével keresked­tek, s már-már az ellen az épület ellen indult rohamra, amelyet 12 esztendőn keresz­tül fáradsággal, küszködés­sel, ingerelt gyomorral és lemondással emelt. Valami szédületes volt! Én ennek az osztálynak csak egy testéből kisodró­dott porszemnyi fia vagyok jCáttuk, —I -fél­hogy a múlt héten -fél méteres jégcsapok csüng­tek a színház színészbe­járó felőli részén. A fő­párkány "szakállaso­don* le egy darabon, a vas tűzoltólétra és a sa­rok közti szakaszon. El­csodálkoztunk; hogy ke­rült a víz a több száz­ezer forint költséggel újjávarázsolt homlok­zatra? Rövid töprengés után rájöttünk —, való­színűleg a tetőzet ázik be. Most, az idő enyhül­tével a beázás egyre in­kább terjed. Az újonnan elkészült homlokzaf, mint a jó kalács, foszla­dozik. IC&dzzzuk Milyen általános tata­rozás volt ez, amikor alig néhány hónappal az átadás után újra javítani kell? — s nekem osztályom nem tartozik felelősséggel. Még ahhoz sincs jogom, hogy fel rójam, melyik üzem mun kássága hol s miben vétke­zett önmaga ellen. Nem is ezt akarom, csak vallomást teszek — olajos, sáros mun kásoknak, ideges fonónók­nek, elöregedett kétkezi munkásoknak és indulatos fiataloknak. Csak vallomást teszek arról, hogy szemem­ben magkopott talán minden optimus; mert az igazságos, tiszta erők veszteg marad­tak, a gyülekezetekben le­hurrogták a higgadt szava­kat és a munkás erekbe be­szivárgott az óvatosan, de hideg számítással adagoit méreg. Talán nem minde­nütt és nem mindenkibe — de a felszínen csak azok mo­zogtak, azok mozoghattak, akik az egész épületet le akarták dönteni azért, mert elfuseráltuk valamelyik épü­letszárnyat és hamar kiké­peztük a fényes homlokza­tot. Igen, ilyen volt akkor az utca — forrt és bugyboré­kolt, s józan szavakat csak csöndben, négyszemközt hallott az ember. Két szom­szédom, két szegény prole­tárcsalád tartotta bennem a lelket. Érdekes, hogy nekik semmit se hozott az elmúlt évtized. Egyik hétről a má sikra éltek, aszerint, hogj enyhébb, vagy szorosabb volt a norma. Se pozíció, se kitüntetés, se semmi nem csöppent rájuk — s mégis azt mondták: ,Ez már nem kell nekünk. Es nem kell a többieknek se!" De ebből a „nem kell"-ből lett-e elszánt akarat? Bizonyosan lett volna majd, mikor megtörtént vol­na a tragikus felismerés. Ak­kor majd ez az osztály min­den optimusával újra csa­tarendbe állt volna — de most nem ismerte még fel a veszélyt. Ügy jártunk, mint a bib­liai Sámson. Delila levágta a hajunkat. A vésztjósló fel­kiáltás: „Rajtadütöttek a filiszteusok, Sámson!" — majdnem elkésett, s a ma­gunk ereje talán már kevés is lett volna ahhoz, hogy a filiszteusokat letemessük. Hata'nm. erős osztályom, bizony, rajtad ütöttek. Hát eltávozott ak­kor a te nagy erőd? Hát bé­na és tehetetlen voltál? Nem, csak egy történelmi pillanatra elszunnyadtál. Rettenetes volt, de ügye, éb­redezel már? És ugye, ismét teljes fénnyel fog ragyogni minden optimusod? Simon István Amibe nem avatkozhat az igazgató kartárs A f-űzo'toság e hé'en kivonult.. Január 2-án ecv kémény­tűzhöz. 3-én a petőfitelepi bölcsődébe ahol petróleum, mai gondatlanul gvúitottak be a cseréokálvhába. A cse­répkályha felrobbant. Ugyan­az nap Kígyó utca 1 szám alatt gondatlanságból Dince­tűz keletkezett. A fűrészno­roskálvha tartalmát Darázs ős­től vittéfe a Dincépe. alhol DOZ­doria volt. s ígv a kiesett Da­rázs tüzet okozott. Január 5-én öthalom utca I szám alatt kéménytűz ke­letkezett. mert a kéménv el volt szurkosodva. Jó lenne, ha naívobb gonddal tisztíta­nák a kéménveket. Aznap a József Attila utca 1 szám alatt műszaki mentés volt. Másnap, ianuár 6-án Petőfi­telep Xll-es utca 255 szám alatt. Túri Sándor újonnan vett motor iát bevitte a la­kásba és iavítani kezdte, a felesége közben gyertyával világított. A motor tártáivá tele volt benzinnel és a gver­tva lángjától meggyulladt. Az úi motor teliesen haszná­latlan lett. Elégett még egv paplan és az egész 6zoba belseje elkormozódott; Kiskundorozsmán. Kisfalu­dy utca 13 szám alatt ianuár 7-én építési hibából keletke­zett tűzeset volt. A kémény­be beépített gerenda égett le. Január 7-én Pusztamérgesen a Felszabadulás útla 27 szára alatt gondatlanságból tűzeset keletkezett. A húsfüstölőt felügvelet nélkül hagvták és a lecsöpögő zsír megevúitot­ta a húst. a füstölőt később a lakóház is kigyulladt. A Magyar Szocialista Mun­káspárt elsősorban azokra a becsületes, néphez hű em­berekre épül, akik korábban az MDP tagjai voltak és sze­rényen, becsületesen végez­ték munkájukat Most eze­ket az embereket a közsé­gekben mindenütt felkere­sik a pártszervezetek veze­tői, tagjai, s megkérdezik tőlük: mi a szándékuk? Akarnak-e tagok lenni az MSZMP-ben, részt akav­nak-e venni a pártépítés munkájában? Ez történt nemrégen Zá­kányszéken is. Az egyik elvtárs elbeszélgetett két volt MDP-tag pedagógussal, s szóba került az MSZMP­be való belépésük is. A kél nevelő nem tiltakozott a be­lépés ellen, sőt látszott raj­tuk, hogy ők maguk is szí­vesen belépnének, de nem mernek. Miért? Vajon kitől félnek? Ez kiderül az alábbiakbó1: A pedagógusok a kérdésre azt is válaszolták: Hogy be­léphetünk-e a pártba, azt még meg kell kérdezni az igazgató kartárstól. Megbe­széljük vele a dolgot és ... Miért van az, hogy ezek a különben talpig becsületes nevelők igazgatójuk vélemé­nyétől teszik függővé a párt­ba való belépésüket? Azért, mert Zákányszéken Takács József igazgató sugallatára a pedagógusok korábban egy olyan határozatot hoztak, hogy a pártba pedig nem léphet be egyetlen nevelő sem. Csak így lehet a neve­lőtestület „mindentől függet­len". Ha nincsenek párttag nevelők, az oktatásban nem érvényesülhet a párt befő lyása sem. Milyen önállósdi ez? Oly­annyira „független lett" a zákányszéki nevelőtestület, hogy tagjai ezek szerint még saját józan eszükkel sem rendelkezhetnek — önállóan. Egy ilyen „független" neve­lőtestület milyen „önálló'' ismeretekre taníthatja majd a gondjára bízott gyereke­ket? Következésképp ezeknek az ismereteknek függetle­neknek kell lenniök szocia­— Az Egységes Parasztifjú­ság Országos Szövetségéinek ideiglenes szervező bizottsága a Belgrád rakpart 24. szám alól a Magyar Ifjúság útja 105. számú házba költözött. Üj telefonszám: 138-905. — Az újszegedi Délrost dol­gozói január első napjaiban szállítási tervüket 140, kóc­1 'ervüket pedig globálisan 110 százalékra teljesítették, /lista államrendünk irányítá­sától is. Ilyen pedig a való­iságban nem létezik. Nagyon jfonák dolog ez. S nem hit­;ték volna korábban a zá­kányszéki kommunisták, hogy abból a Takácsból, aki Tiemrég még köztük volt, sőt párt-végrehajtóbizottsági tagnak is megtették, ilyen 'sok „bölcsesség" kitelik. Végezetül: abba nem avat­ozhat az igazgató kartárs, ogy belép-e valaki a párt­a, vagy sem. Ha délelőtt összejövetel az alsóvárosi Gazdakörben Az újjáalakult alsóvárosi Gazdakörben (volt Vőneki vendéglő) ma délelőtt 10 óra­kor összejövetelt tartanak, aimelven számos, a szegedi gazdatársadalmat érintő kér­dést beszélnek meg. A III. kerületi tanács küldöttje ls részt vesz az összejövetelen. SZÖGED! CSIPÖS fliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiini „ sákí szérűn" Szegeden Ennek a szólásunknak, hogy „Csáki szalmája", kétféle eredetét is emlegetik Némelyek szerint még 1321-ben Csák Máté halála után keletkezett, mikor a nyomorgatott szomszéd urak, az oligarchia, immai gazdátlan birtokainak estek és széthordták mindent, még a szalmát is. Mások azt mondják, hogy a szólás az 1655-ben elhalt gróf Csáki László országlására vonatkozik, aki olyam jó szivű, adakozó ember volt, hogy szérűit sza­badjában hagyta: ki-ki vihetett szalmát, polyvát, ameny­nyit akart. Hasonló "szérűket* találtam Szegeden is az elmúlt hetekben. Csak kettót említek meg. Egyik a Marx té­ren van, hogy egész pontos legyen, a mázsaháztól nyu­gatra öt lépésnyi távolságra. Itt különösen hetipiaci napokon nagy a forgalom. A hízott disznó mázsál ás raev napiaiban láttam, hogyan húzták, vonták innen a drótokat, az építkezéshez szükséges vasanyagot. Gon­dolom kocsi lekötésére, vagy egyéb alkalmatosságokra, mert drótra mindig szükség van a tanya körül. A második számú * szérűn* kapható tűzi-, épület­és bútorfának alkalmas deszka, kerítés-oszlop. Sorban­állás nélkül, egyelőre nem sokért. Nyitva van a szérű egész nap, de a legalkalmasabb idő a "-vásárlásra* az éjszaka, különösen, ha nem csap nagy zajt a -vevő*. Vételárat egyelőre itt sem kérnek a Béke és a báró Jósika utca sarkán, pontosabban a Béke utca 7. számú telken. Ha csak azt nem számítják fizetésnek, hogy hordanak oda házi szeméttől a malterhulladékig min­dent. Igaz, elég sokat. Ennél azonban talán többet kel­lene kérni a "-vevőktől*, vagy adni nekik még valamit... Valami mást... ezt azonban az illetékesekre bízom. (beki) Válasz egy korábbi „csípős írásra" A "Szegedi Néplap* janu­ár 10-i számában a "Szögedi csípős* rovatban megjelent "Nagy Meternyik ez a Villa­mosvasút* című cikkre közöl­jük: »A Szegedi Közlekedési Vállalat 1957 február 1-től kezdődően mind a villamos, mind az autóbuszokra a bér­leteket kiadja. Az 1957 évi bérletek váltására jogosító igazolványok azonban már január 15-től kezdődően az autóbusz központi megálló­nál beszerezhetők. Magát a bérleteket január 28-tól kez­dődően lehet'beszerezni a vil­lamos részére: a villamos köz­ponti megállónál, az autóbusz részére: az autóbusz közpon­ti megállónál. A vállalat az októberi ese­mények óta azért nem szol­gáltatott ki bérletjegyeket, lóhtikai GÖRBE TÜKRÖCSKE A politika sincs mosohp gás nélkül — még olyan ko­moly időkben sem, mint a mostani. Bizonyos, hogy évek múltán száz, meg száz anekdóta kering majd az „egyszeri" ember politikai bukfenceiről, „találékony­ságáról" és egyebekről. De már ma is vannak mosolyt kellő esetek az „egyszeri" politikusról. i AZ ÜLDÖZÖTT Volt idő, amikor erény­nek számított a bűn is, és erénynek számított bizo­nyos testületek szemében az, ha valakit korábban ma­gánszemélyek, vagy testü­letek — akár jogosan, akár jogtalanul — üldöztek. A leleményes ember ilyenkor, hogy vitorláját az új szelek is dagaszthassák, az asztalra tett egy kétes tromfot. Nos, az egyszeri üzem­igazgató, aki alatt akkor­tájt megreccsent a szék, hogy a recsegés ellenére ki ne csússzon alóla, valahogy így tett: — Emberek, polgártársak, magyarok, engem 12 éven heresz'ül a legváltozatosabb formákban üldöztek. Nem volt egy perc nyugalom — örök küszködés volt az éle­tem. — Ügy van. éljen? Háry János se találta volna fel magát jobban. De a furfangos diák erre is rá­tüsszentett, mint Háry el­beszéléseire. — Bizony, bizony, min­den hónapban fel kellett vennie a súlyos ezreket, és a lába is megmarskásodolt, mert mindig autón kellett iárnia szegénynek. VÁLTOZIK A JELSZÓ Köztudomású, hogy mi­kor az ellenforradalom ül­dözni és üldöztetni kezd­te a párttagokat, és úgy feslett a helyzet, hogy a pecsenyék más tüzelinél sülnek majd takaros piros­ra. egyes puhatestűek ér­dekes nyilatkozatokat tet­tek. Az egyszeri párttag ilyen felkiáltással ugrott le a megtorpedózott hajóról: — En párttag voltam, de nem kommunistái Esetenként időlegesen hasznát is vette ennek, mert mondjuk beemelték a „men­tőcsónakba". De változott az idő, az egyszeri párttag el kezdett vakarózni, és gondolkozni. Rájött, hogy a felkiáltással elárulta magát, és korrigá­láshoz folyamodott — az új helyzetnek és felkiáltásá­nak valamelyes összebéki­tésére. Most aztán megfor­dította a frázist. — Kommunista vagyok, de nem leszek párttag! Ügy van, — ö lesz n nagy ember, mert bár a pártnak óriási szüksége lenne rá. ő az eszme sze­rint akar élni, és a régi hi­bákkal nem vállal közössé­get. így gondolta ő ugye korábban is, csak elvétette a kifejezést! MAR MEGINT KF.ZDÖDIK? Történt pedig, hogy az egyszeri gazdasági vezető­nek a fejére olvasták széles nyilvánosság előtt a viselt dolgokat, — amúgy magya­rul és keményen, mint ahogy az őszinte emberek közölt illik. Persze, hogy viszhetegseget okozott ez neki. No. dc gazdag a ma­gyar nyelv szókincse, s van­nak bőven kötőszóink is — lehet mosakodni. — Elvtársak, meghök­kentett ez a hogyis mond­jam ..., ez a személyeske­dés. Mert ugye... pedig... dehát. •. i szóval... vi­szont .; i és .. s pedig .. -. majd .. j mikor . s már. Félreértés, rosszindulat, ha­mis tájéhoztatás — etcetera, etcetera, satöbbi. TE IS FIAM, BRUTUS? A nemzet .,öntudatos" fi­ai pedig elhatározták egy napon, hogy szakállat eresz­tenek magasabbrendű ön­tudatok fitogtalására, — a borotvának és más egyéb dolgoknak is ellenállva. A kis mosolygós ember­ke, lenge szakállal sétált hivatalában, és gyönyörkö­dött a szintén szakállas alattvalókban. azok meg őbenne. az ..öntudatos" igazgatóban. Egyszer aztán meglátogatta egy velük kooperáló vállalat munka­társa. cs így fordult hozzá: — Maga is, kérem? — Igen, én is, — ha mindjárt bokámig nő is! Jó egy héttel késöbh azután simára borotvált képpel jeleni meg munka­helyén. és éppen úgy esett, hogy ismét meg kellett je­lennie irodájában annak az embernek, aki korábban fel­tette neki a kérdést. — No, ml az. vége az el­lenállásnak? — Ugyan, kikérem ma­gamnak. Csúnya szakáll­mérgezésem volt. Itt van­nak a nyomai. Es simogatta kövérkés képit. No. nem. A nyomok bel­jebb vannak! w mert mind a villamosjárat, mind az autóbusz járatok rendszeressége bizonytalan volt. A villamosnál az áram­hiány. az autóbuszoknál az üzemanyag és gumihiány volt ennek az oka. A válla-> lat erre az elhatározásra a Szeged MJ. Városi Tanács VB. Városgazdálkodási osz­tállyal történt megbeszélés alapján jutott. Olyan nemű felvilágosítást, hogy bérlete­ket „bérletkartonok hiányá­ban nem adunk Jet" a válla­latnál senki nem adott. (Hei­mann főmérnök telefonon, munkatársunknak. A szerk.) Miután a vállalat az egyes járatok részleges, vagy tel­jes leállításért kártérítést a berletjegy tulajdonosoknak nem adhat, kézenfekvő volt, hogy a teljesen bizonytalan forgalmi lehetőségek melleit nem adta meg a lehetőséget — a többi forgalmi vállala­tokhoz hasonlóan — a bérle­tek megváltására. Szegedi Közlekedési Vállalat* Honl-hy Hanna hangversenye Szegeden Az Országos Filharmónia Szegedi Kirendeltsége január 21-én, hétfőn délután 3 és 6 órai kezdettel hangversenyt rendez a Szegedi Nemzeti Színházban "Honthy Hanna hangversenye* címmel: A műsorban természetesen fel­lép Honthy Hanna kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész; Közreműködik Gyenes Mag­da, Antalffy József, Baksai Árpád és a Stúdió Zenekar Perényi Sándor vezetésével; Konferál: Rácz György. Jegyek kaphatók az Or­szágos Filharmónia Klauzál téri kirendeltségénél. — Száz ágyat kapott a Csong­rádmegyei Építőipart Vállalat a honvédségtől; A Petőfi-lakta­nyában ideiglenesen munkás­szállót létesítettek, s ezt a hon­védségtől kapott ágyakkal ren­dezték be, — Vegyesipari Ksz névvel új szövetkezet alakult Szegeden. A szövetkezetnek 12 tagja van. Vasmegmunkálással foglalkoz­nak, tűzhelyet, edényt javíta­nak, vízvezetéket szerelnek. De már készülnek a mintadarabok: a dauer és a hajszárító gépek, hamarosan megkezdik tömeg­gyártásukat ls. — Férfiak, nők és gyermekek részére műbőr-kabátokat készít az év első negyedében a Szege­di Szőrme- és Bőrruhakészítö Vállalat. A sok szép női kabát mellett többszínű — szürke, barna, zöld, bordó — férfi és gyermekkabátokat is gyártanak, — Egy vagon téliszalámit küldtek Csehszlováklába. A Szegedi Szalámigyár dolgozói irucsere kereteben egy vagon téliszalámit indítottak útnak a Csehszlovák Népköztársaságba. Derpmber utolsó hetében a sza­i zyárak Ausztráliába expor­táltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom