Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-13 / 10. szám

Levél magunkról, a szegedi érteimsssgroi :M !M VOLT, VAN Örül az ember, ha látja, hogy a heilyi sajtó is mer már írni a kényes kérdésekről, panaszokról. így ürültem n Szegedi Néplap január 11-i számánál: "Mindenféle brutalitás ellen- című cikke olvastán. De még sok gondról, pari ászról és úgynevezett "kényes kérdés«-ről kellene írni. Ilyen a mi dolgunk is. Mi, szegedi értelmiségiek, sok, nagyon sok kérdésben vltázuMC egymással. Néha veszekeaéssé fajulnak vitáink. Egyben azonban egyetértünk: bizonyos Jelenségek egyikünknek se tetszenek. Azokra a jelenségekre gondolok, amelyek nem segítik elő, sőt gátolják a helyzet megszilárdulását, és a ' lelkek megnyugvását az értelmiségi műhelyekben — az iskolákban, a hivatalokban, az egyetemeken. • * • Én mnqam irodalomtörténész, és mondhatni »vérbeli intellektuel* vagyok. Értelmiségi származású értelmiségi, akinek rokonai, barátai többségükben ugyancsak értelmiségiek. Sok társammal együtt nem érzem ellentétesnek értelmiségi voltommal azt, hogy a súlyos, tragikus napok után új életet építő munkás-paraszt hatalmat munkámmal segítsem. Sőt! Ugy döntöttem, hogy a múlt hónapok drámai konfliktusai, keserves csalódásai ós kemény harcai után is kitartok a magyar kommunista mozgalom mellett, amelyhez tíz éve csatlakoztam. Pedig az elmúlt években sosem váüaltam komolyabb pártmunkát. Visszatartott ettől (szakmai munkám mellett) a sok ellentmondás, csalás és szenny, ami az emberiség eddig legtisztább, legigazabb mozgalmára rakódott ez időben. Most részt kívánok venni — amennyire tőlem telik és amennyiben nem megy szakmai munkám rovására — a megújhodott kommunista párt, az MSZMP egyetemi tevékenységében. Egyet azonban nem tudnék összeegyeztetni a lelkiismeretemmel: a hallgatást. A hallgatást arról, hogy itt Szegeden sokan méltatlanul, igazságtalanul ítélik meg városunk értelmiségét és főleg egyetemünk tanárait, hallgatóit, dolgozóit, akik sok nehézséget leküzdve, ezekben a napokban újra megindítják az oktatómunkát is — az időközben sem szünetelő kutatómunka mellett. Ez a méltatlan megítélés már akkor szemet szúrt nekem, mikor hathetes külföldi út után hazatérve Szegedre, a Dugonics téri falakon ott Láttam a felírást: "Ki a fasisztákkal az egyetemről!* Mi volt ennek a felírásnak a hátulütője? Az,- hogy hasonló felírást nem láthattunk más szegedi intézmények falam. Pedig, ha Szegeden vannak fasiszták — épp úgy van belőlük néhány az egyetemen, mint ahogy a hivatalokban, sőt egyes üzemekben is akad (főleg ott, ahol sok a deklaszszált elem, a volt horthysta tisztviselő, katonatiszt, csendőr stb.). Azután: a kai-hatalom. Most nem a szórványos túlkapásokról akarok írni, amikről néha úgy érezzük, hogy gyakrabban irányulnak értelmiségiek, mint más dolgozók ellen. Azt akarom most csak megemlíteni, hogy tisztelet és megbecsülés illeti azcúet a karhatalmistáikat, akik a nehéz körülmények között szilárdan helytálltak. De nem tesznek jó szolgálatot azok, akik gyakran elfogultan, bizalmatlanul és gúnyosan kezelik, akár egy egyszerű igazoltatás alkalmával is, azt, akinek a neve mellett személyi igazolványában a "tanár*, vagy "egyetemi hallgató* megjelölést látják. Ezt sokan olyanok is tapasztaltuk, akiknek semmiféle "konfliktusa* nem volt a rendőri szervekkel az utóbbi hetekben. Sok lio! yenes sokféleképpen, fontos és jelentéktelen dolgokban egyaránt érzünk még bizonyos előítéletet az értelmiségi, főleg az "egyetemiek* iránt. Vajon van-e alapja az ilyen előítéletnek? Igaz: napjainkban nagy a zűrzavar, a csalódott elkeseMórahalmon ? Munkások, parasztok, értelmiségiek fiai az egyetemi hallgatókat okolják, holott a véres pogromok rendezéséért az egyetemi fiatalok tiltakoztak és tiltakoznak legelőször, amikor kijelentik, hogy a terroristákkal nem azonosítják és nem azonosították magukat az eseA Szegedi Tudományegyetemen és a Pedagógiai Főisko'én holnap kezdődik, illetve folytatódik az 1956—57-es tanév. Végre ismét népesek lesznek az intézetek és az előadótermek, végre ismét találkozik a hosszú és kényszerű szünet után professzor é6 hallgató, hogy folytassák a megkezdett munkát ott, ahol abbamaradt október 23-a után: Sok a pótolnivaló, majdnem egy teljes tanulmányi félév kiesett most a megkezdett tanévből, amit nem lesz könnyű pótolni az egyes tantárgyak rendezésével sem. Megfeszített munkát kíván minden oktatótól és hallgató- I lai hallgatókat az elkövetkeredettség sok kollégánkban.! S nem hiszem, hogy akadna 1 köztünk, aki minden kérdésben tisztán látna. De az előítéletek nem is erre hivatkoznak elsősorban, hanem az értelmiség október— novemberi szerepére, magatartására. Nincs igazuk! A hibát ott követtük el, még az október 23. előtti hónapokban és hetekben, hosv egy elviselhetetlen zsarnoksággal uralkodó klikk ellen úgy harcoltunk, hogy közben nem szögeztük le elég határozottan: a kapitalizmus restaurátorait, s többé-kevésbé burkolt ellenforradalmárokat is szívből gyűlöljük és nem hagyjuk őket a nyakunkra hágni. Ebben hibáziunJr.És 23a után néhányan közülünk bizony „jobbra csúsztak": a reakció karjai közé. Ne felejtkezzenek azonban el diákjaink és tanárjaink többségének igazságérzetéről; a Mindszenty-mutatta űt majdnem egységes elítéléséről; a párton kívüli professzorról, aki bölcs mérséklettel, de határozottan szállt szembe a felkorbácsolt szenvedélyek boszorkányszombatián minden személy) bosszúval és lényegében minden antikommunista irányzattal; az éveken át üldözött és nem kommunista könyvtári kutatóról, aki bátor cikkben figyelmeztetett az ellenforradalmi veszélyre; azokról a munkás-paraszt hallgatókról, akik oktatóikat csalódottan keresték föl november első napjaiban: „ml nem ezt akartuk'... és a többiekről. A későbbi időszakra vonatkozóan se csak azt lássák, hogy sok a tétovázás, ingadozás, minden erőszaktól (a szükségestől is) való irtózás. Hanem lássák meg azt is, hogy az értelmiség becsületes többsége nagyon SOK kérdésben, néha fenntartva még különvéleményét, áldozatosan és lelkiismeretéhez képest a nép szolgálatában végzi az orvos vagy mérnök, a tanár vagy agronómus nehéz hétköznapi munkáját. » * * Aki ledobta az álarcot • „Hazafiak" garázdáik odása Vessünk véget a lólekgyilkosságnak Telefonon értesítés érkezett Mórahalomra, hogy alakítsák meg a nemzeti forradalmi bizottságot. ' Ez tnondjuk, nem is lett volna baj. Még az sem róható fe' hibának, hogy Bodó István kinevezte magát a gyűlés szónokául. De amit mondott...!! — Kedves barátaim — mondotta —, amilyen nehéz szívvel tettem fel 12 évvel ezelőtt a kommunista álarcot, most olyan könnyen dobom el. Én soha nem voltam kommunista, tetettem magam, s most lássátok; ez vagyok, az igazi. Majdnem szószerint így szónokolt ez az ember, aki korábban úgy szerezte iskolaigazgatói állását, hogy mint párt-végrehajtóbizottsági tag egy nálánál sokkal becsületesebb pedagógus társát üldözte el az igazgatói székből. Ráfogta, hogy klerikális, pedig igazgatónak „valódi kommunista kell", az pedig csak ő lehet. Ez az ember: Bodó István, a mórahalmi iskolaigazgató. S szónoki beszédében azi is elmondotta, hogy nemcsak a beadást, de még az adófizetést is meg kell szüntetni. Később ezt a „forradalmi javaslatát" azzal vetették el a falusi tanács tagjai — pedig ők többségükben adózó polgárok —, hogy adót azért mégis csak kell fizetni! így hát Bodó beérte a lóadó eltörlésének követelésével is. Ezen a nevezetes gyűlésen azt is kinyilvánította, hogy ő mindent tud a helyi kommunistákról és ezt szívesen elmondja bárkinek Az az ember, aki azelőtt tűz zel-vassal üldözte a „klerikálisokat", most egyszeriben megtért istenéhez. Mert kérte az isten segítségét is az ellenforradalom győzelméhez. Ezek után persze Bodó is tagja lett a „forradalmi nemzeti bizottságnak". Elvégre buzogott benne az „öntudat". Akasztani akarták a tanács vezetőit, a pénzügyieket és a begyűjtési hivatal dolgozóit. Jellemző, hogy Sziveri Mihály kovács például saját pénzén négy kötelet vásárolt a helyi földművesszövetkezetben. Szándékuk végrehaj tásá • ban azonban a helyszínre ér • kező karhatalom megakadályozta őket. Az összetűzésnél: két halálos áldozata és több sebesültje lett. K k a felelősek ? Mindenekelőtt a felbujtók. Antal István, Gera János, Sziveri Mihály és társaik, akik azzal a céllal szervezték a lázadást, hogy most kiirtják a kommunistáko•:. Elvbarátjuk volt ebben Jójárt Béla, volt horthysta katonatiszt is, aki korábban kommunista pártiskolát végzett, aktív tagja volt a párt szervezetnek, s most az cllenforradalmároknak írásba adta, hogy ő valójában soha sem volt kommunista, a pártba csupán egyéni érdeKböl lépett. Antal és Gera nemcsak a községi nemzeti bizottságba választatta magát, hanem a gépállomás forradalmi tanácsában is főhangadók lettek. Első dolguk volt, hogy kiűzték a gépállomásról a kommunistákat. Akik szemük láttára megsemmisítették a tagsági igazolványaikat, azekat meghagyták. A vezetőket pedig — akik nem vol tak hajlandók ugyanazt megtenni, — egyszerűen elkergették munkahelyükről azzal, hogy a további sorsukról majd gondoskodnak. Antal Istvánról érdemei még külön szólni, ö az egyik főszervezkedő volt a faluban cs a gépállomáson is. Mégis őt kergette el az elsők között az Ideiglenes munkástanács. Észrevették, hogy nemcsak a kommunistákkal szemben volt mindig alattomos és hazug, hanem mindenkivel szemben az. Az egyik traktor keresetét elsikkasztotta — és ezzel mar a munkástanácsot károsította meg. Ezért kitették a szűrét. Ezek az egyének, akik annyi kellemetlenséget- bajt, sőt gyászt okoztak a falu számos családjának, még m-\ is szabadon végzik kisded játékaikat. Korábban mé® gépkocsival futkostak fegyverekért, most pedig a meg'ó'emtüés fegyverével operálnak. Láttunk olyan levelet, melyben becsületes dolgozókat fenyegetnek meg, hogy felakasztják, ha be mernek lépni a Magyar Szocialista Munkáspártba. Ennek eredménye az, hogy a Mórahalmi Gépállomáson — ebben a tekintetben a megye utolsó gépállomása ez — még mindig nem alakult meg az MSZMPszervezet. , Ennek a lélekgyilkolásnuk végét kell szakítani most már Mórahalmon is. A községi tanácsban semmilyen beosztásban nincs helyük az Ilyen Bodóknak, Geráknak és Antaloknak. Végeredményben csak alaptalannak és károsnak tarthatunk minden olyan törekvést, ami a tiszta, igaz célokért harcoló diákokat és tanárokat összekeveri az ellenforradalmárokkal. A még előforduló értelmiségellene hangulat hordozói hamarosan rá fognak jönni arra, hogy az ilyesmivel csak épp azok- . késekke, akasztó köt,_ nak hasznainak, akikneK M történt eiu'ón ? Különféle elemek kaparintották kezükbe a hatalmat. Járták a tanyákat, hirdették „forradalmi" eszméiket. így történt, hogy a második tüntetés már nagyobbrészt dorongokkal, disznóMár megint szaporodnak a sseheiésex Vigyázzunk holmijainkra nem szeretnének használni. lekkel felszerelt, zömében lerészegedett népségből állt. Keserű Bálint I Megtámadták a tanácsházát aspiráns és megkísérelték felgyújtani. Csütörtökön délelőtt ..zsebelési hullám" volt az Állami Áruháziban. Csűri Józsefné, balástvai lakos ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a rendőrségen, mert az Állami Áruházban, vásárlás közben ellopták csomag iát. amelvben 430 forint értékű babakelengye volt. Ugyanazon a helyen a zsombói Lajkó Vincének az erszénye tűnt el. amelvben 700 forint volt. Sigmond Dezsőné pénztárca lát is ellopták az Állami Áruházban, de a tettes ..Dórul iárt": csak 15 forintot talált benne. A rendőrség megindította a nyomozást az eddig még ismeretlen „zsebes" ellen. Az említett esetek megint csak intő például szolgálnak: vigyázzunk holmüainkra! — A Hungária nagytermé-t ben csütörtökön ismét nagy sikerrel szerepelt a Danko Pista Cigányzenekar magyarnóta estjével. A zenészeknek: és az énekeseknek egyaránt többször is meg kellett ismételniük egy-egy számot. A rendező és műsorközlő szerepét Dankó József sikeresen töltötte be. temi ifjúróloly^n ^aUoriTt » akart, amely valóban a nép§ és nem egy maroknyi, alap-S jában véve a néptől elsza-r kadt rossz politikus csoport" ügyét szolgálja. Az egyetemi hallgatók Sze- . geden is a munkások, a pa-o rasztok és értelmiségiek fi- Q ai. Eszerint szeressük és se-j?>, MÓRA FERENC: A mémk csálé a BzercMus. « n senki se h{vja mósnak g.Uuk az egyetemi es f&sko-Ü valami tudatlan ember Péterl tói a mostani tanév hátralévő része. Sajnos, vannak olyan hangok, amelyek az októberi események jórészéért elsősorban zendő időben abban a munká-£ ban, amely mindannyiunk' és az ország jövőjét, a szo-.Ü cializmus magyar útját segíti^ megvalósítani. Szakszervezeti tanácsadó szolgálat Á Szabad Szakszervezetek! ségének elnöke és Miksi Jó-^ Csongrád megyei Szövetségé- zsef. a Helyiioari és Város- j nek Elnöksége január hó 11én tartott ülésén megállapította, hogy a korábban létrehozott Jogügyi- és Társadalombiztosítási Tanácsadó Bizottság munkáját az 1956. október 23-i események után a dolgozóknak egyre nagyobb csoportjai keresik fel. Ennek alapján az elnökség úgy határozott, hogy az elnökség tagjai és a szakszervezetekben dolgozó aktivisták mindennap (vasárnap és ünnepnap kivételével) a hivatalos munkaidőn túl, délután 17 órától este 20 óráig tanácsadási szolgálatot tartanak a Szabad Szakszervezetek Székházában (Tolbuchin sugárút 14.). •Január 14-én Gulyás Ferenc. a Szabad Szakszervezetek Csongrád megyei Szövetgazdálkodási Dolgozók Szak-" szervezet Területi Bizottsá-' gának tagja fogadja a panato szosokat. A szakszervezet tanácsadó^ szolgálatára beosztott elnök- í ségi tagok és szakszervezeti í aktivisták nevét a hónap fo-5 lyamán rendszeresen közöljük. Így olvasóinkat tájékoz-'^ tatjuk arról, hogy mely na-J pon kik fogadnak. — Keleti csemegéket, jégszilánkot, karamell cukorkát, <_ linzertésztát és más édesség-^ feléket készítőnek a Vendég- ' látó Vállalat cukrász üzemében. A szegedi édességhiányok "ftökkentése* érdekében az üzemben két műszakra tértek át. A másik csaló neve: Pétör. Irhat" nám Péternek is. de akkor ml lesz a történeti hitellel? Pétör az ő és ha Péternek szólítja, arra nem ért. Tudom magamról, mert én már kipróbáltam. Bent jártam az iskolájukban, és megkérdeztem, melyikük az a híres Péter: ötvenkét gyerek közül egy se vállalta. Nem a hírességet, hanem a Péterséget. Ezt abból hiszem, hogy arra se állt föl senki, mikor azt mondtam: — Mert én ezt a körtét akarom odagurítani annak a Péternek, akit keresek. A Pétereket a körte se szédítette meg. Pedig akkora körte volt, hogy négy Péter is beleharaphatott volna egyszerre az aprajából. De hát akit nem annak hívnak, az nem nyújtogatja az ujját. — Hát nem itt van az a bizonyos csaló Péter? — kérdezem a tanító úrtól. — Dehogynem, — mosolyog a tanító úr — csak nem jól tetszett fö1tenni a kérdést. Pétörök fölállni! Fölugrott hat gyerek, Pétör nevezetű valamennyi. — Melyik ezek közül most már az én Pétöröm? — Ez ni — mutatott rá a tanító úr a legrongvosabbra. — Mondd meg a nevedet, Pétör fiam, szép értelmesen/ — Deák Pétör. kM intho a magam gyerekhangja 1 1 csendült volna vissza negyvenegynéhány omladék esztendő elejéről. Amúgy is formázta Pétör a maga kis* Az egyik csalóról szóló történetet lapunk karácsonyi számában közöltük, iskolás korát. Éppen olyan tatárképű, éppen olyan fésűt nem álló bozontú, no meg éppen olyan rongyoslcás. Ha összemelegszünk, lehet, hogy le is fényképeztetem, s kielégítem a képével azokat a jó lelkeket, akik ifjúkori ábrázatom után érdeklödnek. — Aztán, tudsz-e te olvasni valami szépet, Pétör? — Tudok. — No, akkor olvass! — De mit olvassak? — Hát az olvasókönyvedet — Az ám, ha vóna. — No, kérd el a szomszédodét, é: nyisd föl akárhol — segíti ki a tanító úr. Pétör szót fogad, és éppen arra az olvasmányra nyit, amelyik a világháborúról szól. Borzasztó szép olvasmány, rtyolc- és kilencéves gyermekek örömére szerkesztve. Így kezdődik: — Alig pergett le ezer év az idők rokkáján, a balsors nagy megpróbáltatásnak tette ki imádott hazánkat. I. Ferenc József uralkodása alatt kitört a vészteljes és végzetterhes világháború. Pétörnek tagadhatatlanul okozott némi gyötrelmet a vészteljes és végzetterhes mondat, amiből szemmelláthatóan csak az idők rókája tetszett neki, mert azt háromszor is elölről kezdte. De azért végigküzdötte emberül az egészet, csak egy kicsit beleizzadt. — No, most csukd be a könyvet — vezényelt a tanító úr. — El tudnád -c mondani, amit olvastál. Pétör fianV KI em Pétör fiam ijedt meg. hanem én. Megkaptam a tanító úr karját. — Kedves barátom-uram, hiszen én se tudnám elmondani, de még tán az se, aki írta. Pedig megérdemelné a lapátra való. hogy kívülről meg kelljen neki tanulni a saját olvasmányát. Hanem majd mást kérdezek én ettől a híres Pétertől. Azt mondd meg nekem, pajtás, tudod-e, ki volt az az első Ferenc József? — Igenis, tudom. — Mondjad, no! — A Ferenc Jóska. — Jól van, Pétör. Ugye, megvan a képe otthon nálatok? — Mög. Az édösanám apja, aki vót, annak az obsitlevelin. — Megállí. Pétör. látom, hogv ügyes gyerek vagy. Most még csak azt kérdezem tőled, hogy mért mondod Ferenc Jóskát első Ferenc Józsefnek? Pétör egyet szippant, és egyet nyel. Aztán egyszer szippant, de most máinem nyel hozzá. . Kivágja lelkesen, milyen elhatározásra jutott. Mégpedig teljes mondatban, ahogy a pedagógiai becsület kívánja: — Azért mondom Ferenc Jóskát első Ferenc Józsefnek, mert a legelső magyar ember a király. D étör ezt fölszegzett fejjel mond' ja, az orra begyén és látszik, hogy igen meg van elégedve magával, a tanító úr azonban egy kicsit zavartan mosolyog. — Igen, tetszik tudni, ez mint jelmondat, vastag betűkkel van nyomtatva az olvasókönyvben. A tanító úr azonban nem hagyja magát, se Pétört. Mindenáron ki akarja belőle szikráztatni a talentumot. Melyik a legelmeélesítőbb köszörűkő? Persze, hogy a nyelvtan. Pétörnek tehát a nyelvek mezején kell valami káprázatosat tcnnelni,