Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-03 / 1. szám

A Haladás Tsz-ből még csak ezután lesz igazán jó termelői munkaközösség Künn a határban fagyos, havas, dermedt most minden. Pihen a föld, erőt gyűjt, hogy mire elérkezik a tavasz, éle­tet adhasson. Itt, a hosszú, iapos tetejű üvegházakban azonban most is tavasz, sőt inkább nyár vem. Az ereszek aljáról ugyan a hosszú gyű­rűs jégcsapok, mint valami éhes vad fogai -vicsorognak­be az üvegfalak mögé. A kis hamvaslevelű ciklámeneket, szegfűket azonban nem za­varja ez. Százan, meg ezren bontogatják egyszerre égővö­rös, fehér virágaikat. Hara­goszöld színben pompáznak az aszparáguszok levelei is. . Mint a tél a virágokat, egyeseik úgy szeretnék rideg közömbösséggé, tétlenséggé fagyasztani az emberek ked­vét, a jövő iránti bizalmát Újszegeden is. Sok mindent lehet, azonban ezt az egyet nem. Bizonyítja ezt a Hala­dás Tsz tagjainak példája is. ... Azért nem panaszkodnak Tavasszal a vadvizek pusz­tították el a szövetkezet ter­mésének jó részét. Nem egy táblát háromszor is újra meg újra felszántották, bevetet­ték. Később pedig az aszály aratott földjeik jó részén. Scfc munkával, fáradsággal nevelt gyümölcsfacsemetéjük eladatlanul vermelve van. Egy része pedig a faiskolá­ban várja az elszállítást. Ez nem kevesebb, mint félmil­lió forint jövedelemkiesés az elmúlt esztendőről. Három­százezer forint értékű szőlő­oltvány szintén eladásra vár. Ennek a pénznek is, és még sok más tételnek rég be kel­lett volna folynia a közös kasszába. Hogy nem így tör­tént, erről nem tehetnek a közösség tagjai. Nem búsul­nak amiatt sem, hogy az ed­digi bevételekből most a zár­számadáskor a háztáji gazda­ságok hasznán felül csak lő forint 80 fillért oszthatnak. Bíznak a itvBken Hallgattam az emberek be­szélgetéseit. őszintén mon­dom, nem gondoltam, hogy ennyi hit, bizakodás, erő van ezekben a derék emberek­| ben. Hogy az a sok baj, szc­í rencsétlenség, nehézség, mely i őket is érte az elmúlt eszten­! dőben, egyáltalán nem ren­j dítette meg a jövőbe vetett bizalmukat. Míg többen a beszélek kö­zül csípős, de amellett ka­cagtató tréfákat mondtak, mások komoly dolgokról, a jövőről beszélgettek. Elmon­dották: most már igazán lesz mód arra is, hogy mindin­kább rátérjenek az igazi bel­terjes gazdálkodásra. Mivel is kezdik? Az új esztendő­ben mintegy 20 holdon a lo­csolás os rendszer helyett ma­gasnyomású esőztető beren­dezéseket használnak majd. Érvényesülhet a szó teljes ér­telmében most már az ön­kéntesség eive is. Ezután csak olyan emberek lesznek a szövetkezet tagjai, akik valódi hívei a nagyüzemi ter­melésnek. Ifjú Vér István, Németh Ferenc is elmondot­ta, hogy nagy gondot okoz­nak még nekik az úgyneve­zett -szódavíz—tagok, akik egyrészt élhetetlenségük, másrészt pedig a Rákosi-re­zsim bűnei miatt hegyesed­,tek ki az egyéni munkából, és csak kényszerhelyzetükben léptek be a szövetkezetbe. Ezektől most megszabadul a szövetkezet. A jó tagok is érezhette majd ezután: való­ban övéké a közös vagyon. Nem a felsőbb szervek sok­szor helytelen utasításai alap­ján gazdálkodnak majd, ha­nem a saját belátásuk sze­rint úgy, ahogy azt hozzá­értő, józan eszük, szívük dik­tálja. Befelezik az épiikezéseket A szövetkezetnek most több nagy gazdasági létesít­ménye építés alatt, illetve befejezés előtt áll. A gazda­ságban dolgozó mélyfúró mesterek január 20-ra ígérik a melegvizet az új kútból. A fúrással most ezer méter kö­rül járnak. Ez a kút olcsó, csaknem ingyenes hőenergiát jelent az üvegházak számára, melyekben jelenleg is mint­egy százezer forint értékű virág nyílik. A legújabb nagy hajtatóház is jórészt már tető alatt van. A Hala­dás Tsz tagjai az őszön még egy 30 férőhelyes fíaztató építését is elkezdték. Az új esztendőben ezt is be akarják fejezni az üvegházzal együtt. Ezek a nagy beruházások ezután kezdik majd csak iga­zán éreztetni áldásos hatásu­kat. Eddig leginkább csak kiadást jelen tetteit a közös­ségnek. Korai elftlesasitás A vezetőség úgy számolja, hogy a tagságnak még a tél idén és a tavasz kezdetén, habár késve is, de rövidesen eladásra kerülő facsemeték, szőlőoltványok és a virágter­més árából — nagyobb ösz­szegű előleget oszthatnak majd. Ez már — bár a múlt esztendő hozta még — az új évben mutatkozik haszon­ként. így meg lesz a lehető­sége annak — különösen, ha az időjárás is kedvez —, hogy jövő őszre egy -komoly osz­tású* rendezhetnek majd. ... Szövetkezetben dolgozni méglnkibb megéri Csak úgy tapintatosan kér­deztem a körülöttem ülő em­i berek felé: nem gondoltak-e arra a mostani idők hatása alatt, hogy fel kellene osztani a Haladást? Kehák Pista bácsi úgy mondja, mint aki valameny­nyi dolgozó társa nevében be­szél: Ha ezután kifizetöbb lesz egyéni gazdának lenni, j mint eddig, akkor a szöveí­' kezetben dolgozni méginkább ; megéri. Csak nem rontjuk el, ! amit sok éven keresztül any­nyi munkával hoztunk össze. E szavakban is benne van: a Haladás Tsz-ből még csal: ezután lesz igazán jó terme­lői munkaközösség. Nincs az a -dermesztő hideg-*, mely meg tudná fagyasztani ezek­nek az embereknek az új esz­tendőbe, a jövőbe vetett bi­zalmát, reménvségeiit. -i j­Q városi tanács szenei ad ifibb szegedi üzemnek A városi tanács közvet­len kapcsolatai révén a kö­zelmúltban négyszáz ton­na szenet biztosított a sze­gedi Gázmű részére. A kü­lönben jóminőségú, köz­ponti fűtésre is alkalmas, nagykalóriájú szénről a vegyelemzésnél kiderült, hogy gáznyerés céljára nem teljesen kielégítő. A városi tanács ennek pótlására a Város- és Köz­séggazdálkodási Miniszté­rium útján az előbbi szén mellett újabb háromszáz tonna elsőrendű lengyel szi­léziai, gáznyerésre kiválóan jó szenet szerzett. Ez a szi­léziai szén az év utolsó napjaiban meg is érkezett Szegedre és a gázellátást január végéig fedezi. A gáznyerésre nem alkal­mas, s pillanatnyilag nélkü­lözhető régebben beszerzett négyszáz tonna szenet a városi tanács most a nehéz helyzetben levő más szege­di üzemek és vállalatok között osztotta szét. így az Ecsetgyár százötven, a Sze­gedi Nyomdavállalat ötven, a Fonalmentő száz. a Fém­ipari Vállalat negyven, a Patyolat kétszáz, a Kerté­szet kétszáz, a Szabóság húsz métermázsát kapott. Ugyanebből a szénből biz­tosítják a fürdő folyamatos üzemeltetését is. ahová háromszáz mázsát juttat­tak. A vállalati igazgatók és munkástanácsi elnökök leg­utóbbi városházi értekezle­tén a Malomipari Egyesülés sürgős szénsegítséget kért az őrlés folyamatosságának biztosítására. Száz mázsát utaltak ki most részére eb­ből a szénből. - JANUÁR ELSEJÉVEL a Bánya- és Energiaügyi Minisz­tériumot Nehézipari, a Könnyű­ipari cs Élelmiszeripari Minisz­tériumot Könnyűipari és í'.lcl­miszerügyi, az Oktatásügyi és a Népművelési Minisztériumot Művelődésügyi Minisztériummá vonták össze. Megszűnt a Be­gyűjtési, a Város- és Község­gazdálkodási Minisztérium, az Állami Gazdaságok Minisztériu­ma és az Állami Ellenőrzési Mi­I nisztérium. Szögedí csípős Amit1 szeretne és el is várnak sokan Szegeden R ég volt, talán igaz se volt, de mi úgy hisz­szük és tudjuk, hogy igaz volt. Szegeden régebben több napilap is megjelent. Ezek közül kettővel történt az alábbi eset. Egyik is, másik is a lap példányszám növeke­désére törekedett, de a hát­térben más szándékúik is veit, többek között az, hogy nagyobb népszerűségre te­gyenek szert. Az egyik mind­ezt a közéleti férfiak, üzemi vezetők dicséretével akarta elérni. Tekintettel arra, hogy a másik lap konkurrens volt, az épp az ellenkezőjét tette, állandóan kritizált. Nem sok idő telt el, és a dicsérő lap szerkesztősége, aki különö­sen a vezetők előtt népszerű­ségre akart szert tenni, azt tapasztalta, hogy mindenféle társadalmi körben népszerűt­len lett. Míg a másikat, a konkurreinciát, aki kritizált, mindenütt 6zeretito és becsü­lik. Hosszú fejtörés után fej­tették meg a rejtély titkát. Hetenkint általában 10—15 vezetőre került sor a dicsé­ret nyomán. Ezek mégsem becsülték a lapot és szerkesz­tőségét, inkább ellenségeivé lettek, mert már akkor is úgy volt, mint most, hogy minden közéleti ember ked­veli a dicséretet. Ugyanígy el­lenségeivé váltak azok is, akiket elfelejtett megdicsérni a lap. A könkurrencia, aki bírált, szintén csak néhány emberrel foglalkozott. Ezek ugyan megsértődtek, de aki­ket nem bántottak, azok vi­szont barátaikká lettek. Vé­gül pedig a leghűségesebb barátok éppen azok lettek, akiket korábban bíráltak, mert mint rendszeres olvasói az újságnak, ők is látták, hogy másokat is kritizálnak. Azt pedig nagy örömmel ol­vastál:, ha egyik, vagy másik ismerősükről írt az újság. Ezt is meg lehet érteni, mert jól tudjuk, hogy nincs na­gyobb és igazabb öröm a kárörömnél. Ha valaki ebből a törté­netből azt gondolná, hogy így vélekednek a bírálatról a Szegedi Kenderfonógyárban, vagy az Üjszegedi Kender­Lenszövőben, és ezért rájuk is illik a történet, annak megsúgjuk, hogy mi nem ad­juk rájuk ezt az inget. Job­ban tudják azt az üzemek dolgozói, kire illik ez az ing, és ha nyíltan nem is mond ják ezt meg, de az olvasóra bíz­zuk, hogy saját gondolatai szerint adja rá azokra, akiket illet. A történet már régi. De tekintettel arra. hogy Szeged már nem a régi, ter­mészetesen senki sem gon­dolja, hogy most ennek az egy újságnak, a Szegedi Nép­lapnak népszerűsége növeik­sziik a közéleti férfiak köré­ben, vagy nagy barátságuk­nak örvend, mert "bírálta őket. Nem! A mai szegedi közéleti vezető!: szakítottak a régmúlt idők. -hagyomá­nyaival--. Ők nem bírják az igazságot sem szóban, sem írásban, de annál inkább szeretik és elvárják a dicsé­retet. Az jöhet szóban, vagy írásban, ők szívesen veszik. (beki) Sokunk nevében kérem, tegyék lehetővé, hogy folytassa mesterségé?­laurifz János h'már kisiparos BESZÉLGETÉS fHaurti kmúít^al a Szabad Európáról, a disszidáltakról, a ,dicsóségrór Tudtam, hogv már több mint féléve hazajött, de csak a napokban találkoztunk ösz­sze a Virág Cukrászdában. Miközben mindketten a oresszóeéo előtt eev-eev dup­lára vártunk, kínosan latol­gattuk: melyikünk szóljon először.: 3 Néztem eévkori osztálytár­sam arcát, aki a Szabad Eu­rópa Bádió munkatársa volt. Tizenkét éve nem láttam, s ez idő rajta is nvomot ha­gyott — Üljünk le. beszélges­sünk. —• javasoltam, miután a fekete elkészült. Miközben az eavik kerekasztal mellett elhelyezkedtünk, megjegyez­tem: — Hallottam, karakánul viselkedtél a forrongó napok­ban. Először meglepte kiielen­iésem és láthatóan töpren­gett azon. hogy mire gondol­tam. (Ugyanis a szegedi szín­ház — amclvnek ő egyik mű­vésze — társulati ülésén ok­tóber utolsó naoiaiban Ma­rosi Károlv kijelentette; „Ne higgvenek a Szabad Európa rádiónak. én ludom, kik vannak ott, azok csak uszítanak". Aztán rájött és íev válaszolt. — Én az igazat mondtam. És látod, november 14-én mégis őrizetbe vettek. Gya­núsnak találtak, mert a Sza­bad Európánál voltam. Per­sze tisztázódott a dolog, s bo­csánatot is kértek tőlem. Próbáltam másra terelni a beszélgetést. te Mondj már valamit ar­ról. kik vannak annál a rá­diónál? — Magyar grófok és ame­rikaiak. Mondok én neked néhány nevet. A magyar osz­tály vezetőie: gróf Dessewflv Gyula, de még őt is „gyanús­nak" találták. Dessewffy nyilas volt. de negyvennégy után a Kisgazdapártban te­vékenykedett és miután disz­szidiált. ott kint „vörös gróf­nak"' titulálták. A produkció vezetőie: báró Bornemissza János. Két gépírónőt is említek. A szerkesztőségben dolgozik bá­ró Hunyadi Hanriett és báró Jeszenszky Hanna, aki Mifc­száthnak a nevét ikszel ír­ia le. — Én már eljöttem onnan 5i aza iövetelem előtt cgv év­vel. Mert nézd. ezek nem mondták, lrpgv a kapitaliz­must akarják vissza Magyar­országon. csak azt. hogv le a kommunizmussal. Rádiót az amerikaiak pénzelik. ott olvan emberek vannak, akik az arisztokráciát támogatják. — vagyis a kapitalizmust kí­vánták vissza Magyarorszá­gon. Ehhez ott kint sok em­bernek az érdeke fűződik. Es kcozeld eL még olyan kö­rök is vannak, amelvek nin­csenek megelégedve a Szabad Európa munka'ársaival. Megje'enik például Nyugat­Németországban egy lap. .Hídverők" címmel. Alföldi Géza nvilas költő szerkeszti. Ez az újság ma is azt vallja és íria. hogv a Szálasi „nem­zetmentő" eszméje kell hogy győzedelmeskedjen, mert az az ieazi,i» — Még sok hasonlóról tud­nék beszélni. Ezért L« jöttem haza. S ígv vannak azok a megtévedt emberek. akik negyvenötben emigráltak. Sokan közülük romeltakarításból doktoráltak, mert Németországban még most is akad ilyen tennivaló. — Most megint tízezer­számra mentek ki Magyar­országról az emberek — szól­tam közbe. — Igen. mert sokan azt hi­szik. hogv kint. a dicsőség vár ráiuk. Az első időkben úgv is néz ki. Elszállítlák az embereket, ide-oda. ígérnek is nekik különböző dolgokat, de aztán:.: Aztán mi lesz velük? Az első csalódás után. — bármilyen szűkösen is vol­tak itthon — „elkapja" őket a honvágy. Ez e'ől senki non ménekülhet. Egyébként a disszidáltaknak egv alapvető dolgot tudomásul keh venni­ök: többé nincsenek otthon. — külföldiek lesznek, idege­nek! És sehol nem engedik előtérbe helyezni az idegene­ket. A színészekről beszélek. Tudom, nagyon-nagyon sok hiba volt itt az országban a múltban, de ennek a néni -ipf^ov-ütikus rendsze-"^': naevon sok előnye* varnak. Sehol a világon művészek ilven megbecsülésben nem részesülnek, mint például itt­hon. A kapitalista országok­ban a színészeknek ma is ma­guknak kell gondoskodniok ruháikról. jelmezeikről. Nagy. neves színházakhoz nem tudnál: kerülni, vidéki színházaknál oed5- nagvon siralmas a helyzet. Meg tud­nám számlálni a kezemen, hogy kik futottak karriert a magvar színészek közül kül­földön az elmúlt évtizedek­ben. Kis szünet támadt beszél­getésünkben. Aztán megkér­deztem Marosi Károlytól, mi a véleménye a Szabad Euró­pa ieleniegí hangiáról. — Változott — felelte. Az október 23-i előtti és utáni időszakban féktelenül vjszí­tott n Szabad Európa, de az utóbbi hetekben már nem hallani Gallikusz íröccskölő kommentáriát. „Bálint-gaz­da" is elhallgatott aki a pa­rasztokat olv buzgón „buzdí­totta". Ügy gondolom: miu­tán as egész viláa előtt nyilvánvalóvá vált a Szabad Európa mesterke­dése. az amerikaiak leállítot­ták az említett ténykedése­ket. hogy ne legven Példa, bizonyítók az ENSZ előtt bujtogató mesterkedésükre. Persze ez már késői dolog. — És hogyan látod a jö­vőt? — tetteim fel még egy kérdést? — Az a meggyőződésem, hogv az emberei: túlnyomó többsége Szegeden is szocia­lizmust akar. Szerintem az a fontos, hogv soha többet ne legyen olyan hs.yrot Ma<*V3>-<-«-":7ác!on. hogv a ió­zanfeiű emberek különböző külföldi uszításoknak hitelt adjanak. Ha a kormány oko­san cselekszik, a néo érde­keinek megfelelően politizál és hoz határozatokat, akkor egv iobb élet virrad ránk. í=- tsj A MAI rendkívül nehéz helyzetben minden hazáját szerető becsületes ember arra gondol, hogyan tudja kor­mányzatunk kivezetni orszá­gunk népét abból a kátyúból, amelybe a rossz politikai és gazdasági vezetés juttatta, i Szükség van a legteljesebb , összefogásra jobban, mintva­i laha. A munkanélküliség ve­i szélye fenyegeti a fizikai és 1 szellemi dolgozókat egyaránt. Külön tehertételnek számit az a sok-sok kisiparos is, akik a -maszek —ü Idözé s ide­jén áldozatul estek a Rákosi­féle -iparosításnak** és mint alkalmazottak, vagy segéd­munkások dolgoznak idegen területen, ahol csak gondot okoznak. Karácsony napján, az em­berbaráti szeretet ünnepén kerestem fel Lauritz János volt tímár kisiparost, aki je­lenleg a Szegedi Kéziszer­számárugyár kovácsműhe­lyének segédmunkása. Kérdé­semre elmondta, hogy bár dolgozik, jó munkatársai varrnak, megbecsülik, látja az üzem súlyos helyzetét. Nem mondják, de ő tudja, hogy szívesen elengednék, ha meg­élhetését máshol biztosított­nak látná. Feltettem a kér­dést: kedves Lauritz bácsi, tudná-e még egyszer elölről kezdeni a szakmát? Azt mondta, boldogan, de csak legálisan, mert nem akarok semmi törvényellenes do"got elkövetni. Harminc évig vol­tam önálló kisiparos, soha semmi baj nem volt. ezután is becsülettel kívánok dol­gozni, csak adjanak lehető­séget. A BÖRIPAROSOK jód is­merik a Lauritz-féle bőröké:. Szépek, jók, s tartósak voltak, öröm vodt belőlük dolgozni. Megmutatta a régen leállí­tott kis műhelyét, szerszá­mait, az ő -birodalmát-. BüsZke rájuk, és sajnálja, hogy ilyein sors jutott nekik osztádyrészül. 1952-ben von­ták meg a működési engedé­lyét és azóta nem dolgozha­tott. Pedig, ha bérmunkát vé­gezhetett volna, akkor :s hasznára lett volna a gazda­sági életnek, hiszen sok-sek feketevágás volt, és a bőrt el­ásták, amely csak nemzeti kárt jelentett. Bátorítottam és idéztem neki a munkás-pa­raszt kormány programját, mely azt mondja: támogatja a kisipart. Bizalmat! Kölcsönös bizal­mat az új élet kibontakozása érdekében. A munkajog, a termelés, a munkanélküliség leküzdése érdekében sürgő­sen rehabilitáljuk és hagyjuk dolgozni Lauritz bácsit, aki 58 éves kora ellenére fiatalosan, optimista lélekkel kezdene hozzá szeretett mesterségé­hez, melyet nem nélkülözhet tovább sem ő, sem a bőni pá­rosok, sem a reális gazdasági élet. ARRA KÉREM sokunk ne­vében a városi tanács ipa-­ügyi osztályát, hogy tegye 1 ehetővé Lauritz János tímár '-•s'nqros működését, hesy a Felsővárosi feketefö'deC: 92. szám alatt ismét meginduljon oz életet jelentő, békés, alkotó termelőmunka. Tamási Imre cipész kisiparos Mintegy 700 millió forint érték pusztult el Budippsten A fővárosi tanácsnál — mielőtt áj, a reális helyzetet figyelembe­vevő terveket készítenének — számbavették, hogy milyen ösz­szegű kárt szenvedtek Budapest kerületei. A felmérés eredménye: összesen nem egészen 700 millió forint érték pusztult el. Ebben u i számban benne vannak a rom; 1 nálőtt lakások, sérti]; épül t k, elpusztult tantermek s'b. A ke­reskedelem például 260 millió forint kárt szenvedett. A veszte­ség nagyobi) részét a helyiségek pusztulása, a berendezési tár* gyak megsemmisülése okozta, a kisebb hányadot tesz ki az cl* vesztett, széthordott áru* _

Next

/
Oldalképek
Tartalom