Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-08 / 5. szám

•r (Folytatás az 1. oldalról) bekövetkezett teiiTveiéakiesés mintegy 9 milliárd, forinttal csökkenti Magyarország 1996­os nemzeti jövedelmét. De bármilyen nagyok is az ország jelenlegi gazdasági ne­hézségei, ezek leküzdhető ne­hézségek és le is fogjuk küz­deni őket. Az imperialisták által támogatott elleníorra­dalmárok a fegyveres felke­lés kudarca után a sztrájk­kal nyomorba és gazdasági anarchiába akarták dönteni országunkat és népünket, hogy ebből ismét politikai fegyvert kovácsoljanak a népi hatalom ellen. Az ellenforra­dalmi erők azonban itt is el­számítják magukat. Ha dol­gozó népünk félresöpri az út­ból a gáncsvetőket, s közös akarattal halad a szocializ­mus építésének útján, minden gazdasági nehézséget le fo­gunk küzdeni, B az át­meneti nehézségek leküz­dése után a gazdasági épí­tés és a dolgozóik életszínvo­nalának emelése terén is a fellendülés és az előrehaladás útjára fogunk lépni. A nyugati kapitafista or­szágokban most ismét az 1945 —46-os években egyszer már hallott módon érvelnek. Azt mondják, hogy nyugati köl­csön nélkül Magyarország nem boldogulhat. Természe­tesen mi minden, kölcsönt igénybe veszünk — még ka­pitalista államoktól is —, amely nincs politikád felté­telhez kötve, de semmiféle politikai felitételhez kötött kölcsönt nem kérünk és nem is fogadunk ed. Mi jól emlék­szünk arra, hogy a kölcsönök k örül csapott nagy lárma mö­gött a valóság az volt a fel­szabadulás után is, hogy a magyar nép egyetlen dollár kölcsönt sem kapott nyugat­ról, mégis a magyar munká­sok, parasztok és értelmisé­giek a saját erejükből és a lestvért szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió se­gítségével helyrehozták a há­borús kiárakat és az ország népgazdaságát az 1938-as színvonalnál sokkal maga­sabbra emelték. Ma is erről van sző azzal a különbséggel, hogy most sok­kal jobbak gazdasági lehető­ségeink, mint 1945-ben vol­tak. A magyar népnek ma saját komoly gazdasági erői vannak: van fejlett iparunk, van mezőgazdaságunk és vannak önzetlen barátaink is. A nyugati dollár-imperialis­ták szívesen pénzelték a ma­gyar ellenforradalmat, de nem nagyon törik magukat akkor, ha munká s-paraszt ál­lam gazdasági támogatásáról van szó. Ezzel szemben igen 1 A kormány közvetlen in­tézkedései elsősorban arra irányulnak, hogy az ország előtt tornyosuló nehézségeket legyőzze, hathatós rendszabá­lyokat foganatosítson az in­fláció és a munkanélküliség fenyegető veszélye ellen. Ar­ra is törekszik; hogy a nor­mális helyzetre való átmenet idejét minél rövidebbé te­gye, a távolabbi cél jában pe­dig a szocialista Magyaror­szág teljes felépítésének meg­felelő iparfejlesztési politi­kát folytasson. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány újból leszö­gezi. hegy egész gazdaságpo­litikájában a szocialista tár­sadalom felépítésére törek­szik. Ennek megfelelően min­den rendelkezésre áliló esz­közzel és teljes erejével őrkö­dik az állami tulajdont ké­pező vállalatok, bányák, üze­mek, gazdaságok, természeti kincsek stb., továbbá az ön­kéntes társuláson alapuló kü­lönböző szövetkezetek birto­kában levő termelési eszkö­zök épségén és gyarapításán. 1. A kormány felfogása sze­rint a termelőerők legéssze­rűbb, az egész társadalmat leginkább szolgáló felhaszná­lására átfogó -népgazdasági tervet kell (készíteni. A gaz­dasági szakembereknek, a tu­dósoknak és a termelőknek a tervezésbe való széleskörű be­vonásával kell biztosítani, hogy ez a terv. a korábban készített tervektől eltérően, valóban az ország adottságai­nak legjobb kihasználását biztosítsa. A kormány saükeéfiesmek jelentős gazdaság? segftSéjget' kaptunk már eddig is a Szov­jetuniótól, Kínától ós a szo­cialista tábor valamennyi testvéri országának kormá­nyaitól és népedtől. Ha mi magunk is megteszünk min­dent, ami rajtunk múlik gaz­dasági nehézségeink leküzdé­sére, a jövőben is számítha­tunk a testvéri országok kor­mányai és népei támogatá­sára. Most az a feladat áü előt­tünk, hogy kidolgozzuk azo­kat a gazdasági tennivalókat, amelyekkel leküzdhetjük az átmeneti nehézségeket, és rá­léphetünk a fejlődés egyenes útjára. Hogy az átmeneti ne­hézségek leküzdése mennyi ideig tart, az elsősorban sa­ját magunkon múlik Milyen feladatok állanak előttünk ezen a téren? 1. Gazdaságunk kulcskér­dése ma a széntermelés növe­lése. A kormány segítsége mellett e feladat elvégzése, s az ezzel kapcsolatos felelős­ség is elsősorban a bányá­szokra hárul. Addig is, amíg a széntermelés Jelentős mér­tékben nem emelkedik, kény­telenek teszünk az energia­hiány következtében egyes üzemek termelését korlátoz­ni, másokét átmenetileg le­állítani. Ezenkívül szigorú ta­karékossági intézkedéseket kell életbeléptetnünk a szén­ás energiafogyasztás terén. 2. A kormány mindent meg­tesz az infláció veszély elhárítá­sára. Maximális takarékosságot kíván érvénveslteni az államház­tartásban. Komoly mértékben csökkenteni fogja az államappa­rátust Ezzel nz intézkedéssel, mely nem sorolható az átmeneti sziikségrendszabályok közé, egy­részt eleget tesz a legszélesebb dolgozó rétegek régi követelésé­nek. másrészt levonja a követ­keztetéseket a gazdasági szerve­zetben és vezetésben bekövetke­zett változásokból; Egyedül a kormány erőfeszí­tései azonban nem el ezen dók az infláció elhárítására. Két hóna­pon keresztül — jóllehet alig volt termelés —, az állami üzemek az átlagosnál jóval magasabb ösz­szegü munkabért fizettek ki. A termeléskiesés igen nagymérték­ben csökkentette az állami bevé­teleket. Ha az állami kiadásokat és bevételeket nem tudnánk egy­mással összhangba hozni, az infláció elkerülhetetlenné válna. Az infláció elhárításához szük­ség van valamennyiünk erőfeszí­tésére és fegyelmezett magatar­tására, s emellett sokféle egyéb intézkedésre is. így. bár a kor­mány politikáiénak alapvető célja a dolgozók életszínvonalá­nak emelése és számos ilyen irányú intézkedést már el is ha­tározott vagy kidolgozott; to­vábbi béremelésekre, vagy jut­tatások kiterjesztésére nem ke­rülhet sor mindaddig, amíg « tartja, hagy a korábban el­készült második ötéves terv helyett most mindenekelőtt a legközelebbi hónapokra és az 1957-es évre készüljön terv az átmeneti nehézségek leküzdé­sére. Az azután következő idősziakra, esetleg három év­re, új tervet kell készíteni. Ennek fő feladata a dolgozók életszínvonalának emelése le­gyen. Egyelőre a beruházás alacsony színvonalából kell kiindulni, de ezt népgazdasá­gunk fokozatos erősödésének megfelelően emelnünk kell. Az eddiginél többet kell for­dítani a zavartalan termelést és ellátást biztosító anyagi tartalékok képzésére. Nép­gazdaságunk fejlesztésénél minden tekintetben hazai adottságainkra kell építeni. Ennek az alapelvnek gyakor­lati megvalósulását az szol­gálja, ha a termelőerők el­osztásánál, az üzemek terme­lésének megállapításánál, va­lamint beruházásainfíinál, to­vábbá külkereskedelmünkben maximálisan érvényesítjük a gazdaságosság szempontjait. 2. Hazai adottságainknak ilyen módon való figyelembe vétele egyúttal hozzá fog já­rulni ahhoz, hogy egész ipa­runk szerkezete megjavuljon. Nagyobbarányú változás csak hosszabb idő alatt jöhet létre, de máris meg kell in­dulnia annak a folyamatnak, melynek eredményeképpen Magyarországon az iparban, mint minden téren, elsősor­ban azt fogjuk termelni, amit nálunk olcsóbban, jobbén, előnyösebben lehet termelni más országokhoz képest. Az elmúlt évek gyakorlatával tenneflb Knyeges eme!6síhrr1 ehhez megfelelő feltételeket nem teremtünk. Csak így érvényesül­het M eddig megtett intézkedé­sek kedvező hatása ii, Lehetet­len eltűrni, hogy egyei vállala­tok az egész nép vagyonát fele­lőtlenül kezeljék. Mindent meg kell tennünk a termelés gazdasá­gosságának és az állami kiadások és bevételek egyensúlyának biz­tosítására. A legszigorúbb takaré­kosságot kell érvényesíteni min­den nem létfontosságú kiadásnál. Átmenetileg csak igen csekély összegeket fordíthatunk beruhá­zásra. Biztosítanunk kell, hogy mind a vállalatok, mind az egyé­nek eleget tegyenek adófizetési kötelezettségeiknek. Meg kell akadályozni, hogy bárhol to­vábbi béreket fizessenek ki anél­kül, hogy ezért megfelelő mun­kát teljesítenének és mielőbb cl kell érni, hogy az üzemek való­ban önállóan gazdálkodjanak, te­hát kiadásaikat bevételeikből fe­dezzék. Az átmeneti gazdasági nehéz­ségek leküzdésének döntő kérdé­se, hogy a dolgozók világosan lássák és tudják: az élet alapja az az érték, melyet megterme­lünk. Jobb minőségű árut gyor­sabban és olcsóbban kell termel­nünk, mint eddig. Fejleszteni kell a termelési színvonalat és a technikát. Ennek fontos feltétele, hogy minden dolgozó személyi­leg is érdekelt legyen a termelés fejlesztésében. Olyan, a dolgozók által könnyen érthető és átte­kinthető bérezést kell a terme­lésben meghonosítani — példánl a darab- és minőségi bért —, mely biztosltja, hogy aki többet és jobbat termel, az többet is keressen és jobban is éljen. Ezért meg kell szüntetni, hogy teljesítmény nélkül időbért fi­zessenek ki. 3. Az államapparátusban be­következő létszámcsökkenés és a termelés átmeneti csökkenése következtében egy ideig bizo­nyos munkanélküliséggel kell számolni. A kormány tőle telhe­tően igyekszik új munkaalkalma­kat teremteni és számít " ma­gánkezdeményezés segítségére is, emellett azonban legutóbbi in­tézkedéseivel: a munkanélküli segély bevezetésével, a felmon­dási illetmény felemelésével stb. az átmenetileg munkanélkülivé vált dolgozók helyzetét könnyíti. Az öntudatos magyar dolgozók tudják, hogy a munkanélkülisé­get — szemben a kapitalizmus­sal. ahol az a rendszer állandó kísérője — nálunk már a 49—50­cs években felszámoltuk. Az át­meneti és részleges munkanélkü­liség is, amely az ellenforradalmi támadás, valamint az azt kísérő sztrájk következtében előállott szén, energia, részben nyers­anyag- és félkészgyártmány hiá­nya miatt áll elő, s amellyel a kormánynak most szembe kell nézni, a termelés rendbehozatalá­tól függően munkánk és erőfe­szítéseink arányában csökkenni fog, majd pedig meg fog szűnni. szemben sók felesleges beru­házást elkerülhetünk, s ipari termelésünk fejlődését nagy­ban elősegíthetjük, ha saját adottságaink alapján fejlesz­tett iparral és népgazdasággal veszünk részt a szocialista állarncf.e kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésé­ben. A tartalékok növelésé­vel és a sokszor helytelen irányban ösztönző prémium­rendszer megváltoztatásával meg kell szüntetnünk ipa­runk lázgörbéjét, biztosíta­nunk kell a termelés egyenle­tes, normális menetét, melyet nem zavar lépten-nyomon anyaghiány. A szakemberek, tudósak és a műszaki értel­miség tudásának és képessé­gények igénybevételével, ami­nek együtt kell járnia foko­zott erkölcsi és anyagi meg­becsülésükkel, jelentős mér­tékben emelni kell termelé­sünk műszaki színvonalát, il­letve el kell érnünk, hogy ne csalk néhány kivételes terüle­ten, hanem lehetőleg minde­nütt elérjük vagy megköze­lítsük a nemzetközileg leg­jobb műszaki teljesítményt. Elér- és árrendszerünk megfe­lelő átalakításával el kell ér­nünk, hogy a termelési esz­közök és fogyasztási cikkek minőségét egyaránt megjavít­suk, hogy azt gyártsuk, amire a belföldön, vagy a kivitel céljaira valóban szükség van, s hogy a fogyasztóknak meg­felelő választék álljon ren­delkezésére. A gazdaságosság elvének és az anyagi ösztön­zésnek megfelelő alkalmazá­sával eJ kell érni a munka termelékenységének követke­zetes [ság következetes csökkenté­isét. 2. A lakosság szükségletei­nek az eddiginél jobb és sek­(otdalúbb kielégítésére a kor­mány indokoltnak tartja a A mezőgazdasági termelés szín­vonalának emelése a munkásosz­tály politikai támogatása és az ipar segítsége nélkül nem volna lehetséges. Ugyanakkor a mun­kássúg és az egész dolgozó nép életszínvonalának emelése döntő részben a két osztály közötti vi­szonytól, s a mezőgazdaság fej­lődésétől függ. Sok jel azt mu­tatja, hogy maga a dolgozó pa­rasztság nagyra becsüli a mun­kás-paraszt szövetséget és helye­sen értékeli a szövetségen belül a munkásosztály vezető szerepét. Az ellenforradalom támadásá­nak napjaiban az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszö­vetkezeti, mind pedig az egyé­nileg dolgozó láthatta, hogy Mindszenty, Eszterházy, Takács­Tolvaj és a többi gróf és kapita­lista ismét ki akarta ragadni a földet azoknak a kezéből, akik azt megművelik. A munkás-pa­raszt szövetség azonban újból kiállta a történelmi próbát. Amint 1945-ben a falu dolgozó népe a munkásosztály és a kom­munisták vezetésével harcolta ki magának a földet, úgy most is a munkásosztály és a kommunisták szálltak szembe elsősorban az ellenforradalommal és segítették ismét megvédeni a földet. Kikü­szöböltük azokat a hibákat, ame­lyek az elmúlt években zavarták a két alapvető dolgozó osztály barátságét és az ellenforradalom ellen folytatott harcban a közös érdekek védelmében ismét meg­szilárdítottuk a munkás-paraszt szövetséget. Ez a biztosítéka an­nak, hogy a munkások és a dol­gozó parasztok eredményes, kö­zös munkát végezhetnek a mező­gazdaság szocialista építése ás a mezőgazdasági termelés emelése terén. 1. A kormány a mezőgazdasá­gi termelés minél teljesebb össz­hangjának megteremtésére tö­rekszik, A tudomány messzeme­nő felhasználásával mezőgazda­ságunkat a belterjesség irányá­ban kívánja fejleszteni. Ennek megfelelően — a mezőgazdasági gépgyártás fokozásával és gép­import növelésével — az eddigi­nél sokkal több gépet kell bizto­sítani a mezőgazdaságnak. Elő akarja mozdítani az állattenyész­tés fejlesztését, különösen az állatállomány és az állati termé­kek minőségének javítását, s az ehhez szükséges megfelelő takar­1. A szocialista kereskede­lem az elmúlt nehéz hetek­ben is általában jól helytállt és működésével enyhítette a más okok következtében be­állt zavart, segített a viszo­nyokat normalizálni. Semmi­vel sem csökken a szocialista kereskedelem jelentősége a jövőben sem. A belkereskede­lemben a kötelező beadás megszűnésével jelentősen ki­bővül az állami felvásárlás feladatköre. Nagyrészt felvá­sárlás útján kell a legköze­lebbi jövőben biztosítani, hogy az állam megf elelő kész­letekkel rendelkezzék az ős­termeléssel nem foglalkozó lakosság ellátására. A szö­vetkezeti kereskedelemiben növelni kell a szövetkezeti tagság érdekeltségét, fokozni kell a szövetkezet népi moz­galmi jellegét. 2. A kormány szükségesnek tartja a magánkereskedelem tevékenységének bizonyos fo­kú kiterjesztését, elsősorban olyan területeken, ahol ez nö­A helyes gazdasági célok meg­valósításához szükséges a gazda­sági vezetés módszereinek meg­javítása és fejlesztése is. A kormánynak az a nézete, hogy a történelmi tapasztalatok által igazolt lenini demokratikus centralizáció a szocialista építő­munkában a gazdasági vezetés­nek is legjobb ismert módszere. A szocialista állam központi irá­nyító szerepe a szocialista gazda­sági építésnek nagy jelentőségű és nélkülözhetetlen feltétele. A gazdasági vezetés és tervezés szükséges központosítása nélkül anarchia, s végső fokon a kapi­talizmus újraéledése következne be. A központi irányítást azon­ban ki kell hogy egészítse a tö­megek aktív részvétele a szocia­lista gazdasági építés tudatos és tervszerű irányításában. Az. utób­bi években nálunk túlzott köz­maSftnftiflflSpttrt €b a fcSsiporí szövetkezetek tevékenységé­nek kiszélesítését. A kisipari áraiknak a tényleges költsé­geik figyelembevétele alapján történő megállapításával a (kisiparost anyagilag érddkelt­mánytermesztést. Támogatja a hazánkban nagy hagyományok­kal rendelkező minőségi vető­mag, zöldség, gyümölcs, cseme­geszőlő, minőségi borok, a leg­inkább bevált ipari növények termesztését. 2. A kormány a szocialista tár­sadalmi rend megteremtése ér­dekében egyik fő feladatának tartja a mezőgazdaság szocialista átalakítását Minden támogatást megad a dolgozó parasztoknak ahhoz, hogy saját elhatározásuk, a teljes önkéntesség alapján jól gazdálkodó, virágzó szövetkeze­teket hozzanak létre. Biztosítja a szövetkezetek önállóságát és megakadályozza a szövetkezetek ügyeibe történő erőszakos, kül­ső beavatkozásL Helyesli a ha­zánkban már korábban elterjedt társulási és szövetkezeti formát — pl. rizstermelő, géphasználati, vízhasználati, vízhasznosítási tár­sulások, hegyközségek, állatte­nyésztők szövetsége, tejszövet­kezetek stb. — felelevenedését. 3. A kormány a jövőben is fontos szerepet szán az állami gazdaságoknak, a paraszti gaz­daságok jóminőségő vetőmag­vakkal és tenyészállatokkal való ellátásában, valamint a városi lakosság élelmiszerellátásában. 4. A kormány továbbra is fenntartja a gépállomások rend­szerét, mert a gépállomások je­lentős technikai ereje nagy se­gítséget nyújt a termelőszövet­kezeteknek és az egyénileg gaz­dálkodó parasztoknak. Lehetővé leszi, hogy az elegendő gépi és fogaterővel nem rendelkező szö­vetkezetek és egyéni termelők igénybeveliessék — akár kiköl­csönzés, akár bérlet útján is — a gépállomások technikai felsze­relését 5. A kormány a proletárdik­tatúra teljes szigorával lép fel a dolgozó parasztok földjének a termelőszövetkezetek, az. állami gazdaságok és a gépállomások vagyonának megsértése ellen. Az állami gazdaságok és meglevő termelőszövetkezetek tagosított földterületéhez senki büntetlenül hozzá nem nyúlhat. 6. A bürokratikus vezetés megszüntetésével egyszerűsíteni kell a gazdálkodás irányítását. Az állami gazdaság vezetőinek nagy önállóságot kell biztosítani a gazdálkodás minden kérdésé­ben. A mezőgazdaság tervszerű véli a lakosság rendelkezésé­re álló áru mennyiségét, pél­dául egyes különleges mező­gazdasági termékeik felvásár­lásánál, melyekben az állami és szövetkezeti kereskedelem az elmúlt években sem tudta megfelelően pótolni a korábbi magámkereskedelimd tevé­kenységet. 3. Népgazdaságunkban sem­miképpen sem csöklloen a kül­kereskedelem fontossága, mert nehéz- és könnyűipa­runk egyaránt külföldi nyers­anyagokra szorul. Az ország gazdasági kapcsolatainak a külföldi országokkal a teljes egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján kell nyugod­niok. Külkereskedelmi kap­csolatunkat a kormány fenn­tartani és fejleszteni kívánja minden országgal. Különösen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsában részt vevő országokkal való kapcsolatainkat országunk pontosítás érvényesült a gazda­sági vezetésben, ami károsan éreztette hatását egész népgazda­ságunkban. A gazdasági vezetés túlzott központosításának csök­kentése nem a központi irányí­tás megsemmisítését, hanem va­lójában annak hatékonyabbá té­telét kell hogv eredményezze. Ennek megfelelően fontos fel­adataink vannak a gazdasági ve­zetés módszereinek megváltozta­tása és megjavítása terén. 1. A minisztériumok, a közép­fokú állami, gazdasági irányító­szervek (Igazgatóságok, Trösz­tök) apparátusát csökkenteni, te­vékenységüket pedig mentessé kell tenni a bürokráciától, mind­ezt azonban olymódon, hogy a gazdasági vezetésben a központi állami irányítás az eddigiekhez képest hatékonyabb legyen. A központi irányításnak a iegfon­té fceíl termi a WlAjtiawaneMa* ben. Lehetővé kell tenni, hogy a közületek szükség ese­tén a kisiparosokat az eddigte nél nagyobb mértékbein ve­hessék igénybe, irányítását (a mezőgazdaság szá­mára szükséges mezőgazdasági termékek megtermelését) a kor­mány a jövőben elsősorban^ a termelők anyagi érdekeltségen alapuló gazdaságpolitikai intéz­kedésekkel, a helyes árpolitikái val, a szükséges anyagok és esz* közök biztosításával, szaktanács­adással és oktatással kívánja el­érni. 7. A kormány azok számára; akik a földműveléssel élethiva­tásszerűen foglalkoznak, lehető­vé kívánja tenni a korlátozot t in­gatlan forgalmat. A földbirtok­szerzés felső határát akként kí­vánja megállapítani, hogy az a családi munkaerő felhasználása mellett kizárja a rendszeres ki­zsákmányolás lehetőségét. A m­ládi birtok a vásárolt földdel együtt tehát nem lehet nagyobb 20—25 holdnál. A kormány ezen­kívül mindenki számára biztosít­ja, hogy földjét akár haszonbér­be, akár részesmvtvclés útján kölcsönösen megállapított felté­telek mellett szabadon hasznosít­hassa. 8. A kormány a begyűjtési rendszer megszüntetésén túlme­nően lehetővé kívánja lenni, hogy a termelők az általuk ter­melt mezőgazdasági termékeket — az állami monopóliumot ké­pező termékek kivételével — akár egyénileg, akár szövetkeze­teik útján szabadon értékesíthes­sék. Az értékesítés biztonsága szempontjából szükségesnek tart­ja a termelési és szállítási szerző­dések rendszerének kiterjesztését olyan feltételek alapján, amelyek ésszerű, gazdaságos termelés ese­tén biztosítják a jövedelmezősé­get. 9. A kormány az egyes fcis­és középparasztokat ért legkirí­vóbb törvénysértések orvoslása céljából — ahol erre lehetőség van — állami földalapot képez, elsősorban a községi tartalékföl­dekből, valamint az egyénileg gazdálkodó parasztok által bérelt tartalékterületekből, ha az azok­ra vonatkozó haszonbérleti szer­ződés batárideje lejárt. 10. A kormány lehetőséget kí­ván biztosítani a magyar föld minden művelőjének, hogy szak­mai tudását növelje és így gaz­daságának szakszerű vezetésével többet, jobban és olcsóbban ter­meljen, nemzeti sajátosságainak meg­felelően továbbfejlesszük]. Az egészséges nemzetiközi mun­kamegosztás alapján be aka­runk kapcsolódni a nemzet­közi gazdasági forgalomba és ennek keretében szívesen lé­tesítünk kapcsolatokat bár­mely külföldi országgal. A közvetlen kereskedelmi for­galmon túlmenően ezek a kapcsolatok egyéb hasznos gazdasági formákat is ma­gukban foglalhatnának, pél­dául produktív beruházások­nál igénybevehető együttmű­ködést, bérmunkát és más gazdasági kapcsolatokat. A kormány a szocialista gazdál­kodás egyik alapjának tekinti a külkereskedelmi monopó­liumot, ezen belül azoníban kívánatosnak tartja, hogy a külkereskedelmi forgalomba az eddiginél több ipari válla­lat kapcsolódják be, s hogy a külkereskedelmi tevékeny­ségben több kezdeményezés és nagyobb rugalmasság ér­vényesüljön. tosabb kérdésekben kell érvénye­sülnie. Ugyanakkor azonban na­gyobb önállóságot kell biztosíta­ni az üzemeknek egyrészről* másrészről a helyi államigazga' tási (Tanács) szerveknek, a he­lyi jellegű ipar irányításában. A vállalati igazgató (üzem­igazgató) a törvényben biztosítót t jogkörben érvényesíti az állami vezetés irányelveit és az összné­pi érdekeket az egyes üzemeken belül. Köteles a központi ren­delkezéseket végrehajtani, ugyan­akkor a munkástanácsok határo­zatát érvényesíteni az üzem ve­zetésében, amennyiben azok a fennálló jogszabályoka; nem sér­tik. Az igazgatót az állam neve­zi ki és személyében felelős az üzem gazdasági irányításáért; Amennyire köteles az üzemi (Folytatás a 3. oldalon) ! III. Feladatok az ipar terén IV. Feladatok a mezőgazdaságban V. Kereskedelem VI. A gazdasági vezetés módszereiről

Next

/
Oldalképek
Tartalom